Anglo Irish Bank

Utcán járókelők kisebb csoportja halad el. Az alkoholmámorukból ítélve buliból jönnek, és a oda is tartanak. Ezek a mai fiatalok igazán tudják, hogyan kell kiengedni a gőzt. A biztonsági őrök megnézik a lányok hátsó fertályát, de nem foglalkoznak vele többet. Férfiból vannak, ez már szinte reflexszerű mozdulat, aminek egyetlen hím egyed sem tud ellenállni.
Ti pedig éppen a maszkokon osztozkodtok, és kitaláltátok mit is csináltok. Az út szabad, még nem vettek észre titeket. De mondjuk elég gyanús viselkedés két férfi, ahogy ülnek egy kocsiban, és megfigyelik a környezetet.

Kártyás Ember tökéletesen játssza a szerepét. Talán már volt benne tapasztalata, vagy csak a tehetség az ami kiütközik rajta. De bármilyen csapos elhinné, hogy részeg vagy. A járókelők megpróbálnak távol kerülni a bajkeverőtől, de neked mégis sikerül utolérned egy alacsony kopaszodó nőt. Sajnos nem elég gyors, hogy elkerülje lökéseidet. Kicsit tétovázik mit is tehetne egy részeg ellen, de mivel se testi ereje, se vérmérséklete nincs meg a kekeckedéshez, ezért csak tűri és szavakkal próbál lenyugtatni, és eltéríteni a szándékodtól. Az őrök rátok se bagóznak, egyáltalán nem foglalkoznak a dologgal. Ekkor célt változtatsz és az őrök felé kezded el műsorodat. Eközben A Karmester elindul a bank felé, és mivel most fontosabb látványosság is van, mint egy „átlagosnak” tűnő járókelő, ezért nem figyelnek rád. Ám ekkor még mielőtt bármelyikőtök is léphetne megszólal a riasztó. Ti pedig azt is látjátok miért. Füst kezd el gomolyogni a belső helyiségben, és bent kitör a pánik. A két ajtónálló fegyvert ránt elő zakója belső zsebéből, megfordulnak és elindulnak be a bankba, miközben figyelnek minden gyanúsra körülöttük.

A riasztó megszólalása előbb érdeklődéssel tölti el a környező embereket, majd ahogy páran felfogják a helyzetet, elkezdnek pánikolni. Az emberek sikongatva menekülnek főleg, mikor meghallják az első lövéseket. Két lövés éri az őrt hátulról, az azonnal felbukik, és szinte egy hang nélkül kényszerül mozdulatlanságra. A másik meglepődve fordul hátra mikor A Karmester lövései eltalálják. Hát nem egy szerencsés páros azt meg kell hagyni. Vállon, mellkason, és nyakon találod. A férfi hörögve, szörcsögve esik hátra, és fullad meg kínkeservesen lassan a saját vérétől. Az oxigénhiánytól szürke szemekkel néz rátok, ahogy elhaladtok felette. A tömeg már tudja ki az „ellenség”, így hát mint a galambok mik közé a rossz gyerek követ hajított szétrebbennek, az égtáj minden oldala felé. Az út szabad a füsttel már beborított bankba. Benti helyzetet nem ismeritek, a látási viszonyok lecsökkentek, legalábbis számotokra.

Ahogy beléptek a helyiségbe áthatolhatatlan füst fogad titeket. A látvány szinte leírhatatlan, csak mozgó árnyakat láttok, amik imolyognak akár csak a legrosszabb rémálmotokban. Végül talán a lövés hangjai tették meg a hatásukat, vagy csak valakinek a cérnája szakadt el, de pánikszerű kiálltást hallatok.
Női sikoly, és nem éppen a legkellemesebb. A karcos hang betölti a teret, és megremegteti a bank ablakait. Az alakok mintha csak egy tudatuk lenne lassan összeállnak, mintha csak egy újabb sikolyra vártak volna megindulnak felétek. A látvány leírhatatlan, vagy legalábbis szinte az. Egy teljesen egybefüggő massza, végtagok, és különös mozgó alkatrészekkel. Felétek csörtet, és csak pár pillanat míg el nem éri a duótokat.
Ettől eltekintve mást csak szürkeséget láttok. Akár egy holt táj, semmi más nem mozdul, csak pár gép zúgása az amire figyelmesek lehettek.

A bankban kitört a káosz, arra viszont nem számítottam, hogy ez nem csak nekünk kedvezhet.
A tömeg mely kint az utcán védelmet nyújtott, a bank épületében nem sok segítséget nyújthat nektek. Ezért is léptetek ketten be, halált megvető bátorsággal a riasztótól hangos épületben, melyben a látótávolság is alig haladja meg a métert.
A számítógépek halk zúgása adja meg az alapot, a lábdobogásnak mely felétek közelítő tucatok adnak ki. Szerencsétekre a füst titeket is elrejt, így nem csak ugyanannyit láthatnak belőletek, mint belőlük. Mikorra mellettetek szaladnak veszitek észre, hogy egy csapat civil az, és éppen életüket mentve rohannak kifele a bankból. A pánik, és a rettegés elég indok volt nekik, hogy életüket kockáztatva meneküljenek. Nem sokon múlott, hogy golyót kaptak, ezt ők, és ti is megúsztátok. Így se golyót nem pocsékoltatok, se mást.
Futtodban egy asztal jön veled szembe, és tökéletes fedezéknek mondható. Eddig, amit ti engedtetek meg magatoknak, egyetlen lövés sem dördült el. Ez talán csak szerencse, már nem látjátok egymást, vakmerő akciótoknak köszönhetően. Így a füstben látható árnyak sokkal veszélyesebbnek tűnnek.
Ha fületekre hallgattok, csak neszezés válaszol, távoli, és néhány „Klakk”-ra emlékeztető hang, ami merőben hasonlít egy fegyver kibiztosításához. A füst nem akar oszlani a zárt térnek köszönhetően, így elkezdődik a vakharc, melyben ti vagytok előnyösebb pozícióban.

A füst mindent beterít, így továbbra is csak árnyakat tudtok kivenni, így se célpont, de még egy fegyvert sem tud A Karmester kisilabizálni. A kezében tartott bombákat dobásra készen fogja, mikor meghallja az első lövést.
Kártyás Ember fülére hallgat, és ez talán megadja neki azt a pluszt, ami kell, hogy győzzenek. Minimum két emberrel áltok szemben, de ez csak óvatos becslés. Ennyinek a hangját tudod ténylegesen különválasztani. Az asztalod mögül kipillantva távolban több hasonlót is látsz. Ha minden igaz hármat, majd szemközt egy hosszú pultot, ami egy elég vastagnak látszó üveggel van levédve. Arra lehet pénztárosok helye, az asztalok pedig az üzletkötőké. Az első hangot a legtávolabbi asztal felőle hallod, kivenni az alakot nem tudod, kivéve ha egy kentaur az illető, a másik pedig a pultsor felől hallatszik. Annak még az alakját sem tudod kivenni, vagy hogy hol is lehet pontosan.
Szóval az asztal környékit választod, és megeresztesz pár lövést felé. A lövések torkolattüze bombaként világítja meg a szürkület világát. Ennek következtében pedig, csak a másodperc tört része kell, hogy máshol is ugyanezek a fények, de sokkal nagyobb számban villanjanak fel. A hangokból, meg a szétfűrészelt asztalból mögötted van egy egészen nagy kaliberű fegyver, ami pillanatok alatt cafatokra téphetne, és egy sörétes puska, ezt a lábadba csapódó sörétdarabból tudod megállapítani. A sérülés csak felszínes, de még pár ilyen és lábizmaid felmondják a szolgálatot. Végül pedig kettő vagy három kézi fegyver, amik éppen hogy csak durrogtatnak. A nagy kaliberű meglátásod szerint a terem másik végén helyezkedik el, amit még meg sem látott egyikőtök sem. A puskás az asztal mögött bujkál, és kézifegyveresek pedig a golyóállónak kikiáltott üveg mögött lehetnek. Onnan osztják felétek az áldást.
Ekkor elkezd Kártyás Ember csörtetni, és rugdosni, ami csak még jobban rá hozza a pokol minden haragját. A lövések nem lankadnak, és ennek következtében csak másodpercek vannak az életéből, ha nem cselekszik értelmesen.
Eközben A Karmester meglátja a várva várt célpontokat. Többet is, mint kellene. A fegyverek hangjait ő is hallja, és még pár eltévedt lövés is a közelében csapódik be, de még nem találta el egyik sem. Legközelebb hozzá egy kis fegyverrel felszerelt alak mozog, távolabb puskás, majd szemközt az teremben, két pisztolyosnak hangzó, végül valahol a távolban, amit még nem is lát csak hall, egy hatalmas mordállyal ellátott. Most már csak azt kell eldöntenie, mit tesz, kit támad, és gyorsan, mert még nem fedték fel őt igaz, de nem sok kell, hogy pár eltévedt golyó a több tucatból ne is tévedjen annyira el.

Bevetődsz az asztal mögé, és csak milliméterekre kerülnek el a golyók. A földből méretes darabok szakadnak ki melletted, és a fedezékedet is eltalálja pár darab. Majd hirtelen abbamarad minden. Újra csend telepedik rátok, és talán csak töltenek, vagy a sok lövöldözéstől már a célpontot is elvesztik, de ezt az idillikus állapotot sikerül mégis megszüntetned.
Az első tárgyat leemeled az asztalról, és eldobod. A lövések a pult mögül jönnek. Az emberek könnyedén átlőhetnek az üveg nyílásain, vagy felette is ha kell, mert át ők védve vannak, mint egy várfalban, míg a „lőréseken” keresztül megszórhatnak titeket.
Ekkor egy olyan dolog történik, aminek talán már rég meg kellett volna. Bejáratban egy alak jelenik meg, majd egy lövés a sok között. Éppen csak halljátok a hangját, de aztán el is vész a sok torkolattűzben. Amikor hátrapillantatok egy női alak kecses akár egy gazella, és gyilkos akár a píranya lép be a játszmába. A régi fedezéked mögött keres helyet magának, és őt még csak ti látjátok más nem.
Célt keresel és találsz is. A puskás lép ki, és te egy tökéletes lövéssel küldöd a másvilágra. A füst még mindig mindent beterít, de ettől még a szétrobbanó fej, és a mindenfelé spriccelő vér vöröses árnyalatait felismered könnyedén. Ezt követően azonnal vissza kell húzódnod, mert újabb sorozat szántja végig a levegőt. A Karmestert nem látod, de eddig még nem hallottál felőle sérülés hangjait. Sajnos ami késik nem múlik.

Kártyás Ember fedezéke mögül új terven dolgozik. Megtalálja a tárgyat, mely legjobban hasonlít női társára, és máris akcióba lép. Az ív tökéletes, és a mozgás is leginkább egy emberéhez hasonlatos. A golyózápor nem is marad el. Egy hosszú sorozat szántja végig a padlót, te pedig még mindig csak a torkolattüzet látod a füsttől, magát a lövészt nem. Így hát megeresztesz felé egy lövést, de találatot nem hallasz.
Eközben A Karmester is megteszi lépéseit. Naomi fedezékét nézi ki magának, és rohamának eredménye meglesz, még ha felemás is. A nő keze fegyverét dugja a férfi arcába, és csak akkor veszi ki, mikor már megbizonyosodott róla kit is tisztelhet benned.
- Na és most mi lesz? – Suttogja neked. – Patt helyzetnek tűnik, ha tovább megyünk kilyuggatnak… - Ekkor feltűnik neki a kezedben tartott kis tárgy. A célja megvan, és nem is kerüli el túlságosan. A dobozka lepattan az üvegről, majd a padlón állapodik meg. Az egész helyiségre újra csend telepedik, és így még hatásosabb az a kis dallam, melyet mindenki ismer, és mostantól nem is fog elfelejteni.
A Für Elize dallama áthatja a füst minden négyzetcentiméterét, és végül az a kattanás még a levegőt is kiszorította az megszeppent emberekből. A robbanás nem nagy, ám de annál koncentráltabb. Fény világítja meg a teret, és két emberi körvonal rajzolódik ki az összeomló üvegpult mögött. Az értetlenség nem csak őket érte el.

A meglepetés ereje a ti oldalatokon áll. A Karmester műve megtette a hatását, ő reagál hamarabb, mivel tudja mik lesznek a következmények. A lövések eldördülnek, és pillanatokkal később Kártyás Ember is csatlakozik hozzá. A két tag fejenként három lövést kap, igaz nem fejbe, de elég ennyi is, hogy bevégezzék földi pályafutásukat. Egy krumpliszsák kecsességével esnek hátra, és hallgatnak el örökre.
Ám ekkor jön a várható fizikai ellenhatás. Az egyetlen megmaradt ellenségetek, aki mondjuk a legveszélyesebb is egyben, azonnal rátapad a ravaszra. Hosszú sorozatokat enged meg, és ti pedig csak fedezéketek mögül hallgatjátok, ahogy felszántja a padlólapokat, és darabokkal borítja be a teret, majd rátér az asztalokra. Három asztalt egymás után sorozza meg, miközben különféle szitokszavakat kiált felétek, amiket talán szerencsétekre nem hallattok, a lövések hangjától. Méretes darabokat forgácsol ki mindegyik falapból, és kezd egy ementáli sajtra hasonlítani a fedezéketek. Ha ki mertek pillantani, még mindig csak a füst az, amit láttok, és ez az ami megmentette az életeteket. Nem láttok, de ő is ezzel a problémával küszködik, ha nem lenne talán már több kiló ólommal lennétek súlyosabbak. Csak a fel-felvillanó torkolattűz, ami tudatja veletek, van még tölténye nem is kevés.