Tartarosz (mitológiai)

A görög mitológiában gyakorlatilag a pokol, egy üllő kilenc nap alatt ér le az aljára, ha ledobják ide, itt az uralkodó Istenség Hádész.

Az egyik pillanatban még egy rakéta repül felém, és ugranék el, de sanszos, hogy nem sikerül. A másik pillanatban ki tudja hol lehetek.
~ Mi a fene ez? Teleportáció vagy mi? Alternatív univerzum.
Majd megérkezik egy csónak amin csak egy fickó van, rögtön leesik a tantusz.
~ Még hogy reinkarnáció, meg Jézus, meg menny, meg pokol, fenéket. Remek, Tartarosz, most már tudom kihez, mihez kell imádkozni... de nem fogok. Ennyi erővel én is lehetnék Isten, majd lehet ha jó a képességem még itt is, akkor meglepem őket. Mit adjak neki? fene tudja.
Válaszolok az alaknak.
- Mit szeretnél? Ha megmondod megszerzem. A vérem jó lesz?

Úgy tűnik beletrafáltam, kaptam az öregtől egy kést, hogy vágjam meg magam, beletrafáltam. Eleget tettem a kérésnek, bal tenyerem csontig bevágom és a vízbe folyatom a vérem, elég sokat, nehogy gond legyen. Majd ha lehet felszállok a hajóra.
~ Gyarló ember? Öreg, én Isten is lehetnék... ennyi erővel, mert a te Isteneid jobbak mi? Ismerem a görög mitológiát. Ha belegondolok, lehet, hogy a képességem is innen van, vagy legalább válaszokat kapok vagy ilyesmi.
Közben várom hogy teljen az út.

A kést visszaadom, majd a út közben nézelődök, érdekes, hogy nincs rossz kedvem, azért mert meghaltam, vagy ilyesmi, a halálsikolyok és a sok szenvedő hörgése még mosolyt is csal az arcomra.
~ Nem is olyan rossz hely ez, itt mindenki szenved... megkapja a maga büntetését, csak valami sziget van egy gyümölcsössel, az a jutalom ha jó fiú/kislány voltál, már ha jól emlékszem... De annak olyan kicsi a létszáma, hogy állítólag egy gyümölcsös azt kész, nincs semmi társaság, nem szeretnék oda kerülni, hogy 3-4 szentéletűvel dumálhassak meg szoknyát szőjek a női Isteneknek, vagy ilyesmi...
Közben észreveszem, hogy már repülünk, elrepülünk a a többi lélek felett és egy hatalmas palota felé vesszük az irányt.
~ Lehet a nagyfőnök személyesen akar látni? Azt hiszem ha jól emlékszem, még valami három fős ítélő tanács is van. Hát engem biztos életfogytiglanra ítélnek vagy ilyesmi... De szerintem innen meg is lehet szökni, hallottam 2-3 emberről akinek sikerült.
Azon kapom magam, hogy már egyes egyedül állok, nem is várok senkire, megindulok előre... amerre van folyosó, ajtó vagy ilyesmi, amerre lehet menni, előbb-utóbb csak lesz valami...

Végül csak elérek a nagyfőnökhöz, más embert visszataszítana ez a hely, de nekem tetszik, szeretem a halált meg a szenvedést.
~ Ha jól meggondolja az ember a pusztulás sokkal gyönyörűbb dolog a születésnél, így a halál is az életnél, persze erre a legtöbb ember azért nem jön re, mert csak a saját halálukat látják, és hogy az rossz lesz nekik...
Ahogy a trónra tekintek, elmosolyodok, nekem nagyon tetszik, a főnök szövegét szépen végig hallgatom, felfogom, és válaszolok.
- Jan Matao a nevem, de sokan csak Bisur-nak ismertek, egy rakéta robbantott szét, darabokra szakadtam, ha jól tudom.
~ Lássuk ebből megtudja-e mondani a főnök, hogy különleges vagyok-e.

Hádész csak megsimogatja fekete szakállát, majd elővesz egy hatalmas tekercset. Egy mozdulattal lepörgeti a papírt a fáról, majd elkezdi böngészné a neveket. Mikor megtalálja a neved rá bök a papírra és elmosolyodik. Feltekeri a papirost és a szemedbe néz.
- Szóval Jan Matao. Már egy pár éve meg kellett volna halj, de az a ruha megóvott téged tőle. Nem baj, most már itt vagy és nem szabadulsz innen egykönnyen. - mosolyog az alvilág ura gonoszul.
A férfi feláll trónjáról és odalép eléd, csak most látod, hogy az isten legalább két és fél méter magas, ekkor ellibben a köpenye és látod fekete páncélját, melyet megannyi harcra utaló nyom tarkít. Az alvilág ura ráteszi a kezét a válladra és ekkor a ruha mely már időtlen idők óta tested része volt, egyszerűen eltűnik. Helyette egy páncél jelenik meg testeden, törzsedet egy arany színű pikkelypáncél borítja, fejedet egy sisak védi, a többi része egyszerű anyagból van. Oldaladon bőr tokjában egy az ókori romai katonákéhoz hasonló kard foglal helyet. Úgy néz ki katona lettél.
- Jan Matao van neked egy ajánlatom. Itt ez a gyöngy. - mutatja meg a kezében lévő világos kék színű gyöngyöt. - Ha meg tudod szerezni, akkor új képességet kapsz és visszaengedlek a kis világodba. Ha elbuksz, akkor a legszörnyűbb kínokat fogod átélné az örökkévalóságig és még annál is tovább. - arca egy gúnyos mosolyban teljesedik ki.
Mikor már azt hinnéd milyen könnyű dolgod van, Hádész fogja a gyöngyöt és elhajítja, el Tartarosz mélye felé.
- Jó utat! - mondja neked, majd hátba rúg és te ki is repülsz a palotából.
Vagy jó ötven méteres zuhanás után annak a hegynek a lábánál kötsz ki amelyen a palota áll. Nincs sok időd gondolkozni, már is néhány igencsak barátságtalannak tűnő zombi szerű lény kezd el feléd menni. Csontjaikról már hiányzik a bőr, de néhol még felfedezhetsz rajtuk rothadó izom maradványokat.


A ruhád
A kardod

Azt hittem a nagyfőnök elkezdi sorolni a vétkeim vagy ilyesmi, de nem ehelyett ad nekem egy feladatot, és felszerelést.
~ Mostmár értem miért a Bisur nevet használom, ez a Jan Matao szörnyű, rossz hallani is...
Ezután egyszerűen kirúgnak és zuhanok ötven métert, meglepetésemre nem lesz nagyobb bajom, nem haltam meg duplán. Megpróbálok talpra kászálódni, első dolgom, hogy a sisakom levetem, zavar, majd előrántom a kardom. Ezután kipróbálom, hogy a képességem működik-e. Ha igen, ha nem megpróbálok gyors mozdulatokkal a zombik közelébe jutni, de csak annyira, hogy a karddal megsebezhessem őket, fejen, vagy karon, igyekszem gyors maradni, nehogy elkapjanak.

Hát a képességem nem működik, ez nagy baj, mivel már elég rég óta használtam és hozzá vagyok szokva.
~ Na jól van, a nindzsa nem attól nindzsa, hogy szuper ereje van, lássuk mit tudtok picinyeim.
Ezután elég ügyesen le kaszabolom a zombikat, de nem igazán örülhetek, most nyilas csontvázakkal találom szembe magamat, de semmi gond, hirtelen beugrott, hogy mit kellene tennem.
Először a pajzstól távolodó irányba lépek egyet, gyorsan, hogy azt higgyék arra akarok futni, utána persze rögtön a másik irányba futok, és megpróbálom használni a pajzsom. Ha nem lennék elég gyors inkább a földre vetném magam, és megpróbálnék gurulni, valami biztonságos hely felé. Ahogy tudom, igyekszem kikerüli a nyilakat, nem lenne jó meg sebesülni.
Ha esetleg meg van a pajzs, akkor annak a fedezékéből közelítek a csontvázak felé.

Sikerül eljutnom a pajzsot, és megmenekülnöm a nyilak elől, de nem örülhetek, egyszer csak azon kapom magam, hogy repülök...
~ Na ez meg mi a fene volt? Robbanó nyíl? Faltörő kos?
Hamarosan kiderül, egy kis idő múlva egy nagy szürke, budos, ogre tornyosul fölém, a bunkójával le akar csapni. Amilyen gyorsan csak tudok oldalra kitérek, egy gurulással, vagy egy szökkenéssel, ezután meg kerülöm hátulról, hogy lehetőleg a csontváz-íjászok engem vegyenek célba, de az ogrét találják el, da ha ez nem megoldható... megpróbálok ráugrani a szörnyre és a nyakába szúrni a kardot. Persze azért figyelek nehogy leteperjen, vagy nyilat kapjak.

Tervem beválik, mindig örülök annak, ha minden úgy megy, ahogy én kiterveltem, még itt az alvilágban is. Sajnos a csontvázakkal, most nem tudtam megküzdeni, mert eltűntek, de biztosra veszem, hogy még találkozni fogok velük.
~ Na szép, egy szakadék, nem tetszik nekem, hogy lefele kell mászkálni, így is elég mélyre süllyedtem.
A biztonságosabb megoldást választom, szépen megpróbálok lemászni, közben figyelek, nehogy leszakadjon a sok szikla, vagy valami éhes rémség megpróbáljon meg enni ott lent. És a másik oldalon felmászok, ha lehetséges. Mászáshoz a kardom is megpróbálom használni ha kell.

Lemászok, felmászok, nem jön a krakken, nem esznek meg. De amint fel érem három ajtó áll előttem.
~ ÓÓÓ de jó gratulációm, szép kis versek. Gondolom, mind a három ajtó egy helyre vezet, ami valami szörnyű, úgy, hogy nem is az ajtó, hanem maga a választás a lényeg. Vagy nem. Ezzel sem vagyok előrébb, bolond nem vagyok, káosz-t szeretem, de azért nem térek be hozzá. Próbáljunk ki valami újat, legyen akkor az ismeretlen.
És ezzel el is indulok az ismeretlen felé, mert azt találom jó választásnak. Lesz, ami lesz, ez itt az alvilág, innen nehezebb lejjebb süllyedni.

Belépek az ajtón, hát nem haltam meg még egyszer, ha ez egyáltalán lehetséges. Viszont egy elég ködös mocsárban találom magam, nem túl kellemes.
~ Mi a fene? Ez az ismeretlen? Biztos valami ezer éves boszorkány mocsara, nagy ember evő békákkal meg sellő lányokkal. Te jó ég... hova süllyedtem, gyorsan legyen meg az a gyöngy aztán kiderül mi lesz, semmi.
Aztán elindulok egyenesen a mocsárban, ha lehet, viszem magammal a fényt adó gyertyát, próbálok nem elsüllyedni, vagy valami szörny mardalékává válni, szilárd talajt vagy valami ahhoz hasonlót keresek.

Próbálok haladni a hideg iszapos mocsárban, folyamatosan elsüllyedek, a fény játszadozik, de sajna még az idegeimmel is.
~ Elvileg én ninja vagyok és volt mentális és fizikai tréning, csak, hogy a valóságban meg van az az előny, hogy tudja az ember, előbb-utóbb vége lesz a mocsárnak, itt erre nincs garancia. Mi a fene? Na jó, ezért még valaki meg fog fizetni.
Majd hirtelen valahol máshol találom magam, jéghideg van, víz alatt vagyok, de mégsem fuldoklok. Hirtelen ér ez az egész kell egy kis idő amíg összekapom magam.
~ Elvégre az ismeretlenbe vezető ajtót választottam, el is várhatja az ember, hogy valami álom féleségbe csöppenjen. Itt még mi lesz.
Megpróbálok úszni előre, az ismeretlenbe, hátha találok valami lényegit, vagy lehet, még hidegebb helyre kerülök, gyanítom ha sokáig nem mozgok meg fogok fagyni.
- Micsoda márkátlan hely ez, vízi szörny meg sellő nincs? Vagy zombi hulla? Valaki?
Inkább beszélek, hátha előcsalok vele valami lényt.

Gyorsan jön a válasz, valamiféle félig polip félig boszorkány akármi talált meg. Nem tűnik túl barátságosnak, ahogy a hely sem, enyhén zavaró ez a hideg víz.
~ Mi a fene? Ilyen létezik? Persze, hogy létezik, ez az ismeretlen ajtó... ez is biztos valami rémálmom szülötte, ahogy kinéz.
Gyorsan próbálom az arcom megtisztítani a tintától, távolabb próbálom lökni magam és kirántani a kardomat a helyéből. Közben ha már látok próbálok védekezni. Nehogy rögtön ketté tépjen, vagy ilyesmi. Főleg a kardomat próbálom használni.
- Szereti ezt csinálni nem igaz?