Tartarosz (mitológiai)

A tintától megszabadulnom nem sikerült, de nem biztos, hogy látnom kell az ellenfelem. Akárhogy próbálkozok, gyorsan megragad engem. Próbálok szabadulni, a kardomat megpróbálom a csápba döfni, lehetőleg úgy, hogy majd később ki is tudjam húzni. Ügyelek nehogy a kard vége véletlen még bennem kössön ki.
Eközben azért figyelek, nehogy egy másik csáppal letépje a fejem. vagy ilyesmi, akkor inkább azt próbálom védeni. Ennél nagyon többet szorult helyzetemben nem tehetek. Esetleg még egy kis figyelem elterelés belefér, ha nem nyomja ki belőlem Ursula a szuszt.
- De Ursula is Hádész alatt szolgál nemde?

Bejött a kis tervem, Ursula elengedett, ahelyett, hogy még jobban rám mászott volna. A fájdalomból fakadó ordítás mindig boldoggá tesz, viszont, az hogy nem látok semmit, nem igazán, kénytelen vagyok a többi érzékemre hagyatkozni, és ezeket próbálom most előtérbe helyezni. Közben feltűnik, hogy az eddigi egyetlen támpontom a gyertya eltűnt.
A kardomra jobban vigyázok, alaposan megmarkolom, közben megpróbálom magam a fenék felé lökni, hogy elérhessem a gyertyát. Számítok Ursula támadására, ezért a kardot készenlétben tartom, hogyha kell szúrhassak vele.
~ Még választ is kapok? Úgy látszik ez a túlvilág egész normális hely, nem olyan, mint a Föld... tetszik, de még jobban tetszene, ha még látnék is valamit.

Megindulok a gyertya felé, el is érem azt szerencsére, mekkora mázlim van, így van egy kis esélyem. Örömtelien nyugtázom, hogy a fenéken nincsen nagy cápa szerű lény ami esetleg meg akarna enni.
~ Persze, meg fogok fizetni, az kellene még? Mert, hogy az egészet én kezdtem. Hát majd meglátjuk mi lesz. Mia?
Majd hirtelen a kép eldől oldalra és érzem, hogy oldalra haladok a térben. Először csak simán meglepődöm, utána felfogom a dolgokat. Elég nagy sebességgel húz maga után, nem lenne jó valami másik tárgynak neki ütődni, ezért gyorsan meg kellene szabadulnom.
Először is megpróbálom hasizomból felhúzni magam kicsit, közben a gyertyát a számba veszem, ezután a sarum, vagy a ruhámat megpróbálom megmarkolni a kezemmel. Majd a kardot meglendíteni és megsebezni vele a csápot, nem a lábam vagy más részemet, Ursula csápját próbálom.
Ha ez nem jönne be akkor a fenék fele próbálnék összegömbölyödni magzat pózban, így a vízáramlás se akadályozni, és így alulról megvágni a csápot.
Közben azért próbálok figyelni, nehogy egy sziklának csapódjak, vagy egy másik csáp elkapja mondjuk az egyik kezem.

Ursula ellen intézett támadásom kimerítő de legalább sikeres volt, a csápot levágtam, és elkezdtem lassulni. Hirtelen száraz terepen találom magam, egy arénában. Nagy tömeg, ujjongás, sejtem mi jöhet. Egy gladiátor mérkőzés, a szabadságért, remek, tetszik a dolog, megmondom őszintén örülök neki.
~ De jó, maga Hádész fog figyelni, ez biztos ilyen teszt, vagy mi. De jó ez a fickó, nagy böhöm állat, kíváncsi vagyok az IQ-jára.
Megnyalom a szám szélét, ahogy a levágott fejre tekintek.
~ Végtelen halál? Én már egyszer meghaltam, nem volt nagy cucc. Főleg, hogy én a halált gyönyörűnek találom, mondjuk csak azért mert képes vagyok túl látni a saját szenvedésemen. De akkor is, nem lenne jó veszteni.
Rögtön megragadom a kardom és a gyertyám, kicsit kihátrálok és várom, hogy támadjon a barbár. Remélem nekem ront, vagy más, hoyg támad, ez esetben próbálom kikerülni, ugrani, vetődni, futni, amit kell. Várom, hogy kezdjen, közben figyelem, mit tervez és persze óvakodok a kardjától és öklétől.
- Na és te honnal szabadultál ide?

A barbár alak neve Grog, tetszik a név, és azt is megtudom, hogy ki lett vágva a nyelve.
~ Nem is olyan hülye és lomha mint gondoltam. Lehet, hogy a végén még egy kategória leszünk. Valószínű nem véletlen ő itt a király, mondhatjuk.
Rögtön észre veszem, hogy Grog nagyon magabiztos, szóval tudja mit csinál, de én nem fogom alábecsülni, és szerintem ő se engem. A fejet felém hajítja? Alig hiszem el, én is ezt tenném...
Persze rögtön próbálok kitérni, de most nem sok trükkel, hátra ugrok egy nagyot, inkább hátra és egy picit oldalra is, hogy épp csak elmenjen mellettem a fej. Inkább a barbártól próbálok távol maradni. Ha nem sikerül akkor, csak a gyors bukfencre vagy vetődésre számíthatok. De arra se nagyon a a gyertya miatt, ki tudja mitől alszik el, szél, homok. Szóval inkább csak a stílusos gyors hátrálást, ugrást választom. Ha nagyon szorul a hurok, csak akkor próbálok valahogy védekezni. Közben figyelem a pályát, van-e valami lehetőség amit ki tudnék használni.

Sikerült kikerülnöm a barbár csapását, ám nem örülhetek nagyon, mivel meggyőződöm, hogy micsoda fizikai ereje van. Simán kihúzza a homokból a látszólag bele ékelődött kardot. Közben szerencsére van időm körülnézni is.
~ Ez mi? Te jó ég, elég erős, tényleg egy igazi barbár, itt az eszemet kell elővennem, no meg a gyorsaságomra számíthatok.
Ellenfelem oldalasan próbál támadni, nincs idő gondolkodni, erre nem számítottam, nem készültem fel rá, de szerencsére már van egy begyakorolt mozdulatom oldal csapásra. Remélem még megy. Megpróbálok jó magasra felrugaszkodni és általam viharrúgás néven emlegetett fogást bevinni. Egyik lábammal erősen felrugaszkodok, az ellenfelem felé, a másikkal pedig az ellenfelem mellkasába, hasába fejébe, próbálok bevinni egy rúgást, ezután a másik lábbal elrugaszkodni a testéről és így hátra lökni magam.
Ha ezt nem tudom megtenni, akkor csak felugrok és a kardal próbálok egy vágást intézni az ellenség felé és biztonságban leérkezni.
Ezután ha van időm a hálót próbálom ráhajítani és utána a pajzshoz futni, ha nincs elég időm, rögtön a pajzshoz rohanok. Ha erre sincs időm, leérkezés után rögtön védekezni próbálok a kardommal, vagy hasba szúrni gyorsan.

Jól alakulnak a dolgok, bár a rúgások nincsenek hatással a barbárra én viszont könnyen el tudok szökkenni, majd a hálót is ellenfelemre borítom. Minden pont úgy megy, ahogy kitaláltam és ezt nagyon szeretem, máris ott vagyok a pajzsnál és használatba is veszem, nem vagyok túl jó pajzzsal és ezt tudom is. Közben a gyertyáról véletlen megfeledkezek, ahogy tudom, gyorsan felkapom, abba a kezembe amin a pajzs van, úgy próbálom fogni, hogy védje a pajzs. Ha ez nem megoldható akkor a ruhám egyik kis bőr szíjához próbálom erősíteni. Lényeg, hogy ezt gyorsan meg tudjam tenni, ha másképp nem a számba fogom.
~ Nem vagyok jó pajzzsal, viszont a lépés előny jól jön. Jöhet egy agresszív támadás.
A pajzsom előre tartom és úgy próbálok az ellenfelem felé rohanni teljes sebességgel, közben figyelem ellenfelem. Úgy akarom csinálni, hogy szinte belerohanok, a pajzzsal a mellkasának vagy a hasának neki megyek, lökök magamon egyet és a karddal nyakon vagy mellkason szúrni. Ha védekezne vagy támadna, akkor a pajzzsal vagy a karddal próbálnék hárítani. De ezt csak akkor tudom megtenni, ha fegyvertelen, vagy legalábbis nem áll készen erre.
Ha viszont van nála fegyver sokkal jobban kell figyelnem, először is ha támad akkor kitéréssel kell próbálkoznom, vagy a pajzzsal védekezni. De az alap koncepció is változik, futok felé, majd az utolsó pillanatban kitérek jobb oldalra és egy kardszúrást próbálok bevinni az oldalába.
Mindeközben figyelek a gyertyára, nehogy elvesszen vagy földre kerüljön, de a legfontosabb talán, hogy akármit is csinálok nagyon gyorsan kell tennem, különben hiába az előny.

Támadásom végül nem lett száz százalékos, de így az oldalába sikerült bevinni egy szúrást, nem olyan jó hely mint a mellkas, de nem baj, tapasztalatból tudom, hogy jobban fáj. Bár lehet ennek a barbárnak semmi sem fáj, de kicsit lelassult.
~ Van tíz percem, na de nem még tíz percem hanem már nagyon kevés időm, ki kell találni valamit. És mi az, hogy egy meccs? Lesz több is úgy érzem... Most a lényeg, hogy baromi gyorsan ki kell találnom valamit, a meglepetés erejével.
Ideje lesz nem futkározni, hanem bevárni a barbárt, egész közel engedni, de nem túl közel, nehogy megszabdaljon a kardjával. Amint támadni próbál, oldalra ki kell térnem illetve és, vagy közben a pajzsommal hárítani, nehogy nagy kárt okozzon bennem. Ha nem billenek ki túlságosan az egyensúlyomból, akkor fogom a kardot és nemes egyszerűséggel, meglendítem, majd Grog feje vagy mellkasa felé próbálom hajítani, úgy vélem erre nem számít.
Hogyha túl veszélyesen alakulna a dolog akkor inkább, arrébb szökkenek, védek, nehogy bajom essen, és ha nagyjából biztonságban vagyok, akkor megint elkezdek felé rohanni, mint az előbb. Most azonban kicsit változtatok a recepten, felugrok előtte még tisztes távolságban és onnan repítem felé a kardom. A mutatványok kivitelezése közben azért próbálok figyelni arra a gyertyára is, ami igazából a lényeg.
~ Most mindent vagy semmit.

Számításom bevált, ezzel a nagy barbárral kapcsolatban, nem teljesen készült fel olyan fura figurák ellen mint, amilyen én vagyok. Nagyon boldog leszek attól, ahogy Grog rám néz, meglepett és a mellkasából kiáll egy kard.
~ Kivégzés... de jó mindig ki szoktam végezni ellenfeleim, csak akkor nem ha nagyon jók. Még egy harc? Sejtettem, emlékeim szerint ezek a Hellászi jótét lelkek, hazugok, igazságtalanok, önkényesek, önzőek és paráznák...
Ezután kihúzom kardom a barbár mellkasából, majd ha lehetséges, egy jól irányzott és erősen meglendített csapással megpróbálom eltávolítani a fejét a testéről. Ha ez megvan, akkor szemügyre veszem a fegyverét, és várom a következő ellenfelet.
~ Kíváncsi vagyok mi lesz ennek az egésznek a vége! Nem jót sejtek.

Ellenfelem lefejeztem és ez tetszett is a tömegnek, de nem úsztam meg ennyivel, nem is akartam őszintén. A következő mérkőzés következett. egy óriási tigris ellen, nem szereti a tömeg és erősnek néz ki.
~ Ezzel én mit fogok kezdeni, legalább olyan gyors mint én és szerintem a fogai meg karmai jobb fegyverek mint az én kardom. Nem baj, lesz megoldás, remélem.
- Vicces, de én ezt ma már hallottam... úgy látom nem szeretik itt?
Közben azért készen állok, hogyha az ellenfél támadna, akkor én eltudjak vetődni vagy futni, egyenlőre nincs tervem, mivel nem ismerem az ellenségem. Most egyenlőre próbálom felmérni, hol vannak gyenge pontjai, hogy mozog stb... Ezért is kezdem el kerülgetni. A karmait és a fogait akarja használni, akkor a karddal próbálok hárítani, vagy a pajzzsal, ami kéznél van.

Az ellenség megmutatja az erőit, a nem túl lelkes tömegbe egy villámot küld, de előtte még elmondja a gondolataimat is. Nekem az ilyen bemutatók nem igazán tetszettek, de legalább most már nagyjából tudom mire számíthatok.
- Jól van, megjegyeztem, Apolló, értem, igen Apolló, még hússzor is el kellene mondani...
Nem tetszik, hogy ellenfelem ekkora előnyben van, de muszáj lesz kitalálni valamit, nem célom egyből neki ugrani, inkább kivárok és figyelek, nehogy hirtelen villám csapás érjen. De nem célom estig várni, ha nem támad akkor én teszem meg, szemből próbálok támadni, majd hirtelen alá kerülni és alulról megvágni a karddal.
Figyelek az ellenségre, nem tudom mit fog legközelebb bevetni, ezért inkább védekezek vagy kitérek ha lehet, megérzéseimre és reflexeimre számítok leginkább.

Hát a támadásom nem jött össze, Apolló simán kivédte, közben még talán unatkozott is, sőt még a gyertyát is elejtettem. Megtorpanok egy kis ideig, szorít az idő ellenfelem sokkalta erősebb nálam, és még a gondolataimban is olvas, nem tudok tervezni. Nem tudok tervezni. És ekkor még le is néz engem az ellenfelem, nem tetszik ez nekem.
~ Jól van Apolló, elismerem, hogy jó vagy. Igaz, hogy embertől származok, de közel se vagyok ember, nem nevezném magam annak, se klasszikus halandónak, nem is szeretem ha lenéznek.
És ekkor ugrik be valami, egy régi emlék, még mikor csak tanítvány voltam. Egy kis emlék arról, hogy nem is kell terv, ahogy a cápa sem tervez. A kis belső hangom is megszólal, ezúttal hallgatok rá. Megpróbálom teljesen kitisztítani a fejem.
Ha ez megvan akkor neki is támadok ellenfelemnek, de fogalmam sincs mit fogok csinálni.
- Ehehehehehe -hangzik a kacaj a torkomból-
Valószínű, szúrni, vágni illetve a pajzzsal próbálok ütni, vagy rúgni esetleg. Megállás nélkül az ellenség sebezhető pontjait, ha elhajít akkor is megyek tovább felé. Ha úgy hozná a sors, gondolom megpróbálom felkapni a gyertyát de ez se cél, csak, hogy az ellenfelem kapjon pár támadást. Ha támadna valószínű védekeznék, kitérnék, de fogalmam sincs, hogy hogyan is fogom csinálni, csak majd az utolsó pillanatban dől el. Olyan érzésem támad, mintha egy abszolút őrült harcos lennék, talán az is vagyok most, egy flepnis. Esetleg ha támadás ér, megsebesülök, próbálom a mazoista hajlamaim egy részét és egy kacaj kíséretében tovább folytatni amit elkezdtem.
~ Most meglátjuk mi lesz...