Tartarosz (mitológiai)

Közelebb mentem, elég kegyetlen egy büntetés, saját testét teszi tönkre a nő, miközben felülről valami csöpög rá és gyógyítja be a sebeit, egy darabig néztem mert láttam egy különös csillogást is, amikor a folyadék a testéhez ért. Neki kezdtem a kiszabadításának, nem könnyű dolog ám, még így se, hogy formában érzem magam, ezért erőm megnövelésére indulatos gondolatokat vetettem be.
~ Ha van teremtő, és olyan, mint amilyennek mondják, bár ezt nem hiszem; akkor most ő attól nem lesz rossz fiú, hogy a mennyei áldott vize kínoz valakit a pokolban? Vagy talán ez darabszámra megy? Képmutató alak.
Lekerültek a pántok és az illető kiszabadult, rögtön elkezdett testéből ömleni a vér, ennek vége az lett volna, hogy elájul majd kivérzik. Tenyerembe gyűjtöttem abból a csepegő folyadékból elég sokat, majd odaléptem a nőhöz és sebeit finom mozdulatokkal igyekeztem bekenni, hogy ne vérezzen el, karmokra itt már nem volt szükségem, a tenyerem is elég volthozzá. Közben, a derekánál fogva tartottam, nehogy elessen vagy ilyesmi.
~ Min mosolyog? Na jó, én hallottam mániákus mazochistákról, találkoztam is eggyel életem során, de nekik is van egy határ. Talán ez egy démon lenne, kit társai kitagadtak, vagy annyira elborult elméjű, mint, mint én?
- Tudsz beszélni? Miért néztél engem annyira? -majd rájöttem én ezzel a stílussal nem nagyon szoktam eredményeket elérni, ezért kicsit modorálom hangom- Elnézést, még be sem mutatkoztam, Bisur vagyok, egy a Jugandek közül, éppen erre vitt utam, halált osztani ~ Hol tanultam én meg beszélni? ~ Nem rég öltem meg a megtévesztés démonját, aztán megláttalak -ilyenkor kezdem el remélni, érti amit mondok- nem vagy olyan mint a többi féreg, gondoltam segítségemre válhatsz. -megtörlöm a nő arcát a ruhámmal- Sejtem nem bízol bennem, de nem véletlen szabadítottalak ki. Örülnék, ha mondanál valamit magadról.
Nem várt reakciót kapok. Letöröltem a véres nyál köpetet az arcomról, egy pillanatra meg fordult a fejemben, hogy hason szúrom és itt hagyom a nőt, de akkor megint a semmi közepén lennék, sok ordítozó senkivel körülvéve, inkább újra erőt vettem magamon.
- Legalább hallgass meg, most járok másodjára itt a Tartaroszban, először még én sem tudtam a dolgokról, később tértem vissza, hogy bosszút álljak, amiért átvertek. - elővettem a kristályt a zsebemből és a nő kezébe adtam, hogy lássa nem a levegőbe beszélek- Itt a szörny szíve. Most már csak ki kell jutnom, ehhez kell a segítség egy hideg-meleg bizsergető érzés jelezte, hogy te segítségemre lehetsz.
A ruhám egyes darabjai átcsúsztak a nő testére, hogy részben tisztítsák, részben gyógyítsák a sebeket. Meglepődtem, a nő válaszol, de nem angolul, németül, franciául, hollandul vagy más ismert nyelven, hanem valami más nyelven beszélt, értettem, amit mond, régen én is tudtam ezen a nyelven beszélni, de mikor volt az már? Hetven éve. Kerestem egy ideig a szavakat, de a válasz nehezemre nem esett.
- Rendben Kleo, akkor nézz a szemembe és döntsd el. Ha velem jössz, ki jutsz innen vissza az életbe, segíteni fogok, ha kell valamiben, és szabad vagy mint egy madár. Ha nemet mondasz, itt hagylak egyedül, nem erőltetem.
Képességem is beizzítottam, hogy valami hatást is elérjek. Vártam, de úgy láttam nem fog összejönni a dolog, fogtam magam és egy fordulattal elkezdtem visszafelé sétálni, miközben azon gondolkodtam, hogy elvileg innen ki is lehet mászni egy nagy sziklafalon, aztán a felszólításra megálltam és bevártam a nőszemélyt, valahogy úgy éreztem a sors most nekem dobott még egy esélyt.

Kleo nagyjából felismerte a férfit, rögtön azt gondolta, hogy egy újabb démon jött kísérteni őt, hogy fogadja el az ajánlatot és egy hazugság által örökszenvedésre kározzon, felkészült lelkileg, ellen fog állni, akarata úgyis győzedelmeskedni fog. Az első lépés mindig azt szokott lenni, hogy a kísértő alak enged a szenvedésén, de eddig egyik sem szabadította ki, ez felkeltette a figyelmét, bár csak egy ügyes trükknek gondolta tudta mi lesz a folytatás. A testéből ömlő meleg vér érzése egészen kellemes volt számára, így önkénytelen is mosolyogni kezdett, jelezve a gonosznak, hogy hiába tesz akármit, ő nem törik meg. A finom mozdulatoknak nem örült, legszívesebben ellenállt volna a fogdosásnak, csak túl gyenge volt hozzá. Később férfi a démonok nyelvén szólt hozzá, elfintorodott, világosnak tűnt neki, hogy egy újabb imposztor az alak, aki egy csonka aránytalan démon, egy álcában. A következő két gondolata is beteljesült, mint mindegyik előző ő is legyőzte a démonok királyát és ő is Bisurnak nevezi magát. Volt számára mégis egy érdekes fordulat, a Jugandek nevének említése, neki soha nem szabadott kimondani ezt a szót, így nem is tudhatta meg tőle semmilyen túlvilági lény sem, főleg, hogy ejtésében ő sem volt biztos.
Most jött a legbiztosabb pont, a kérés, hogy meséljen magáról, minden démon ezt szeretné, ha mesélne magáról és ezzel elárulná magát. Kleo egy megvető pillantás után a vérével keveredett nyálát köpetként lőtte a férfi arcába. Innentől kezdődtek számára a fordulatok, minden démon itt szokott dühbe gurulni és azzal fenyegetni, hogy még rosszabb dolga lesz, de most nem ez történt, az alak letörölte a mocskot arcáról majd a kezébe adta a szörny szívét, egy ideig bámulta azt, neki ez teljesen új volt, úgy gondolta egy új vallatási módszer, de ebben nem volt biztos, mégis eléggé elbizonytalanodott, ahhoz hogy száját kinyissa. Teste ekkora már egészen jó állapotban volt, így az alakkal szembe ált és hidegen, nagy mosollyal mondta:
- Kleo vagyok te hazug démon fajzat. És engem nem fogsz megvenni… soha!
Magabiztos vigyorral az arcán fürkészte a másikat, tudta jól ezek a lények nem beszélik az ő régi szent nyelvét, közük sincs hozzá már-már előre elképzelte milyen újabb kínokat fog büntetés képen kapni, amikor mosolyából egy elkerekedett értetlen kifejezés lett. A férfi válaszolt, azon a nyelven, amit ő beszélt, a kérésre ösztönösen az illető szemébe nézett, de az már olyan volt mintha ott sem lett volna, ugyanezt élte át a látomásában is. Egy hang kiáltott fel benne, hogy ez csapda, de nem hallgatott a hangra, mert a férfi szemében nem a pokol tüzét vagy a gyűlölet sötétjét hanem egy lelket vélt felfedezni, kicsit remegni kezdett. Meglepetésében egy fintorral egyetemben megrázta a fejét, mire a másik hátat fordított neki és egy szó nélkül elment. Elment, nem szólt semmit, és itt hagyta még a szívet is a kezében, ez volt az utolsó mozaik, a démonok rühellik a szabad akaratot, ilyet nem tennének. Összeállt fejében egy kép a kis részletekből, talán ez a valaki lenne az ő messiása? Sordfordulat következhetne most be szánalmas életében? Nem bűn az ha ellentmond Bisurnak, már ha ez az alak Bisur és nem egy átverés csupán… de hisz tudta a Jugandek nevét, viselkedése hasonló ahhoz amit tanult, beszélte az ő nyelvét, nem bűntette és nem volt erőszakos sem, itt van a kezében ez a fénylő kristály is. Még az a fekete árnyék is, ami körülvette, ez ellentmond minden eddigi dolognak, pedig már sok mindent látott. Lehetséges az alak tényleg egy örökké való reinkarnációja lenne?
Kleo olyan tanácstalan volt, mint még soha, döntésének hatalmas súlya van, lehetséges, hogy bedől egy átverésnek és örök szenvedésre ítéltetik pedig csak egy vagy két napot kellene várnia, vagy éppen most szalajtja el az egyetlen lehetőségét. A távolodó férfialak után bámult, amikor észrevette, annak nincs árnyéka, pedig felőle jön a fény.
~ Mindennek és mindenkinek van árnyéka, ahogy árnyoldala is. – jutott eszébe egy idézet.
Kezeit ökölbe szorította és érezte a kocka el van vetve, most már nem fog megállni, még ha az alak egy démon is és ezzel elveszejti magát örökre, nem kockáztathatja azt, hogy az általa imádott isten ajánlatát elszalassza. Így még ha nem is teljes, de részleges bizalmat szavazott meg „Bisur”nak.
- Várj! Megyek én is. Remélem az vagy akinek mondod magad…

Mintha csak mindig is együtt dolgoztatok volna, még egyszerre is lélegeztek, ami egy ilyen helyen nem kis dolog. Talán csak a környezet, vagy maga a varázs, hogy az alvilágban vagytok, adja meg nektek az erőt, hogy a démonok ellen induljatok.
Először fel sem tűnik a szörnyeknek, hogy a közeledők támadó szándékkal vannak. Ez pedig nagy hátrányukra válik, a kezdeményezés a tiétek, és ezt végig tartani is tudjátok. Ha szárnyaitok lenne, sem tölthetnétek több időt a levegőben.
Támadásaitok összehangoltak, és mire felfoghatnák mekkora veszedelemmel állnak szemben, máris öt darab összekaszabolt démon fekszik a földön. Több végtagjuk is hiányzik, ti pedig be vagytok mocskolva teljesen vérükkel. Lihegtek, a megerőltetés minden cseppnyi erőt kiszívott belőletek. Egymásra nézve lihegtek, még egy kis ideig, mikor végre szabaddá válik a kapu.
Az érzés nem olyan, mint amilyenen ide érkeztél. Sőt még nem is olyan rossz. Ez igazi mágia nem az a techohalandzsa, amit munkaadód csinált. Mint ha csak egy nagy üres térben bolyonganátok, és mindenfelé csak a végeláthatatlan üres tér lenne. Nem tudjátok mióta bolyongtok ott, és már végül belső órátok sem működik, akár heteket, vagy éveket is tölthettetek el menetelve, mintha csak másodpercek lettek volna. Ám egyszer csak agyatokba hasít egy érzés. Akár csak egy világítótorony két méterről, szinte felrobban a tudatotokban, az út melyet választanotok kell.
Haladtok előre míg, meg nem találjátok a kiutat. A kapu csak egy lyuk a térben, mintha megszakadt volna a világ folytonossága, mikor átléptek rajta Bisur egyből érzi, hogy Gotham City-ben van. Egy tükrökkel telepakolt helyiségben vagytok, mindenhonnan saját képmásotok néz vissza rátok, innen már könnyű a kijutás. A "Rejtélyes labirintus" melyben eltévedtek a vidámpark kellős közepén található. Nappal van, vannak jelmezesek, és vidám gyerekek, de mintha mindenkin meglátszódna valami. Mintha egy fertőzés rágná őket belülről, és csak idő kérdése, hogy elhatalmasodjon rajtuk a kór, és átalakuljanak olyan démonokká, mint akik a kaput őrizték.
Egyetlen ismerős arcot pillant meg Bisur. Egy vörös ruhába bújtatott magas férfi, arany maszkkal. A nindzsa odalép hozzá és a kezébe nyomja a szívet. Anarki mosolyog, és egy közelben lévő autóval elhajtatok.

//Kalandod véget ért. Visszaszerezted felszerelésedet, és képességedet, emellett Anarki-nak való dolgozás miatt, na meg hogy megöltél egy démont újra semleges lettél. Gratulálok.//