Trükkök és csodák - játék tér

A két lény tovább folytatja a harcot, a bika kirántja a szarvát és mindenfelé szórja a sárkány véres darabjait, egyiket pont a lábam elé, mázlim, hogy beljebb léptem különben eltalált volna a véres cafat. Nem tetszik nekem ami kint zajlik, kezdik túlzásba vinni, és még ki tudja mi lehet. Beljebb megyek a járatba de hamar rájövök egyre tágasabb és egyre sötétebb, megtorpanok és szembe nézek a semmivel.
~ Leeshetek valahova, eltévedhetek egy sötét labirintusba, ahol minotaurusz ott labirintus is, de ahogy a szerencsém ismerem leesek vagy felesnék valahova és egy óriási nagy pók kerítene hálójába. A sárkány tüze elöl itt nincs menekvés sem.Nem szabad erre mennem!
Visszanézek a harcra és ha már egy kicsit előbb a Jurassic Park 3-mas T-Rey vs Spinosaurus példát hoztam, most érzem azt kell tennem, amit ott a doktornak. Ezt is próbálom tenni.
Egy gyors mozdulattal kirohanok a hasadékból majd a lények mögött/között/alatt igyekszem elfutni, figyelve el ne tapossanak, meg ne támadjanak, futok ahogy tudok a kapu elé, egy valamire kell figyelnem, nem szabad elesnem, dobog a szívem nagyon, nehogy valamit elszúrjak. Még azt is nagyon kiszámítok mikor lépek ki a résből és merre fogok nagyjából futni, hogy nehogy meggondolatlanságom, türelmetlenségem okozza vesztem. Ha a lények észrevesznek akkor esetleg egy-két sorozattal igyekszem időt nyerni magamnak, persze a puskám hozzám van erősítve így futás közbe jön velem. Amint az ajtónál vagyok próbálom kinyitni illetve bejutni, ha nem jutok el eddig a szörnyek támadása miatt akkor keresek gyorsan még egy szikla fedezéket.
- Most vagy soha! - mondom magamnak.

- Valóban...valóban én támadtam először, de...- Itt egy kicsit megemelte hangját. - ... te sem köszöntöttél éppen biztatóan. - Pálcájával egy pajzsot emelt maga és a bika közé, hogy zavartalanul beszélhessen hozzá. - Ha esetleg le tudnál nyugodni, nem kellene varázslatot alkalmaznom a féken tartásodhoz... már megbocsáss, de kicsit közveszélyes vagy. Ha viszont lenyugodsz, ígérem nem támadlak. De ahhoz feltételek kellenek. - Pálcáját a sebére helyezte, amiből egy fehér fény áramlott ki, bevonta a sebet, azután eltűnt, a vérző lyukkal együtt. - Téged is meg tudlak gyógyítani, de előbb kérdéseket tennék fel. Ha elfogadod, csak bólints.

Szakad az eső. Sajnos egyre jobban, és lassan minden kinti nyomot elmos ez a természeti csapás, így nem igen marad más lehetőségem. A lakókocsik többsége, ami a cirkuszhoz tartozik zárva van, feltörni meg nem akarom, mert egyrészt nincs végzésem hozzá, másrészt többet ártana, mint használna. A lábnyomok és az esetleges hasonló nyomokat a víz már teljesen elmosta, hiába jártam még kétszer körbe a cirkuszi sátrat. Már csak bent nem voltam, és nem hallottam ki semmilyen hangot, ami árulkodott volna bármiről is odabentről. Elindultam a főbejárathoz. Ahogy odaértem, félrehúztam az "ajtót" és beléptem a cirkuszba. Az első amit meglátok, egy antik építmény. Csodálatosan néz ki, bár fogalmam sincs, hogy hova tehető a származása. Nem foglalkozom vele sokat, lassú léptekkel, de biztosan elindulok a sátor belseje felé, ahol megkerülve egy szék csoportot, megpillantottam a velem kiérkező Andrew Ramirez-t és még egy alakot, akiről nem tudtam még, hogy kicsoda, és hogy barát vagy ellenség.
- Mi folyik itt? Mi történt, amíg távol voltam, és ki ez az ember?

Elkezdek futni, a manővert egész jól hajtom végre. Elérek az ajtóhoz, és pont akkor vesz észre a két lény, nem tudom miért épp velem kezdenek el foglalkozni, ahelyett, hogy egyszerűen csépelnék egymást tovább, olyan sok vizet zavarok én? De mindegy, ott van az ajtó, kinyitom és nem nyílik, zárva van.
~ Mi a fene? Persze, a tervem nagyon jó volt csak éppen azzal nem számoltam, hogy ez az ajtó zárva van, mert becsapott az az érzés, ami ide vezérelt. Tanulság: ezek a megérzések itt becsapósak, nem szabad rájuk hallgatni.
Nem tehetek semmit, talán futni tudnék, de a sárkány fújja is a tüzet, hát nem éppen erre számítottam éppen, talán a Minotaurusz testének védenie kellett volna de nem védett mert a tűz megkerülte, és engem is elért. De nem égetett meg szerencsére, hanem kis pillangókká változott és hirtelen más helyre kerültem. Szemem szélesre nyílik.
~ Tudom ám én, amint meghúztam a kilincset rögtön tölteni kezdett... és pont akkor dobott át amikor a sárkány fújta a tüzet, fantasy világ.
Körbe nézek, várok kicsit, itt van a rendőr fazon, neki a hülyét kell adnom, hogy később meglephessem.
- Itt nem folyik semmi, nincs folyó. Amíg távol voltál egy Minotaurusz és egy Sárkány csatáját néztem végig. Fogalmam sincs ki ez az ember. Három másodperce kerültem ide. Tényleg ki maga?

Amos tapasztalt volt a varázslat terén, ám efféléhez nem igen volt szerencséje, hogy egy húsvér lény transzformálja önmagát. - Ha csak… hacsak nem valaki más tette. Nyílvánvaló, ez a lény beszélni alig tudott, de ezért nem őt hibáztatom. - Továbbnézte a lepkék röptét. Talán elvezetik valami fontos pontra, amit nem vett észre vagy a következő állomásra, ahová mennie kell. Talán az elkövető most is itt van és figyeli. Egy biztos, újabb harcot fog kicsikarni belőle, de ettől okosabbnak kell lennie. Egy pillanatra sikerült ellenfelének diktálnia. Ezt nem hagyhatja. Félhold alakú szemüvege mögül két fiatalembert, látott meg. Az egyik idősebb, talán értelmes és együttműködő, habár ne bízzuk a véletlenre. A másik egy kölyök, Arcfestéssel és fegyverrel. Az arcfestése kimutatja, hogy álarcok mögé búj az úgymond kiteljesedéséhez, nehéz Amos előtt a hülyét, játszania. Aki fegyvert szerez és használja is, nem féleszű emberre vonatkozik. Veszélyes alak lehet, sőt az is. Jó lesz vigyázni vele.
– Hogy ki vagyok uraim, fölösleges tényező. Ám ha ragaszkodnak hozzá, akkor bemutatkozom. Amos vagyok, Amos Dramsi. De mivel én is bemutatkoztam, kérem tegyenek így önök is.

Amos? Ez milyen név. Alig jöttem be, de már egy ilyen nevű alak fogad. Az ideiglenes "társam" pedig próbál halálosan humoros lenni. Össze-vissza zagyvál sárkányról, meg minotauruszról. Csak megrázom a fejem, forgatom a szeme.
~ Civilek. - én mondtam, hogy nem kéne ő ide, de a főnök ragaszkodott hozzá. Élvhajhász. Csak arra hajt, hogy megkapja a pénzét. Végül is mindegy.
- Van már valami fejlemény, hogy miért tűnt el mindenki? - teszem fel a kérdést mindkettejüknek címezve, és várom, hogy erre mit reagálnak. Közben felmérem a terepet, hogy ha lenne itt bent valaki, akkor ne érjen meglepetés szerűen a támadása.

- A nevem Andrew Ramirez. Remélem ön tud nekem segíteni, hogy kiderítsük mi a fene folyik itt. Mert... -nézek a rendőrre- ha nem tűnt volna fel ez rohadtul nem egy cirkusz belseje, hanem egy Aréna, a semmi közepén. Én már találkoztam egy Sárkánnyal meg egy Minotaurusszal, majdnem felfaltak, de megmenekültem, Amos élt át hasonlót?
Kicsit várok, és átélem a nagy nyomozót, aki egy ügy megoldásán dolgozik.
- Véleményem szerint, a körülöttünk lévő dolgok nem valósak. Mert igaz, én elismerem lehet valami alapja ezeknek a misztikus dolgoknak, de ez esetben több furcsaság is akadt. Először is, csak így idekerültünk, semmi misztikus varázslat, semmi átvezetés, csak itt teremtünk. Mindannyian egy helyen vagyunk, nem elszigetelve. Többször is éreztem, hogy valami manipulál, azt akarja csináljak ezt vagy azt. Ezenkívül mikor a sárkány elől menekültem egy ajtón kellett volna átmennem, az ajtó zárva volt, én csak a kilincset húztam meg, mégis ide termettem, mint egy álomban.
Kivárok, hogy a többiek felfogják mit mondok, ne veszítsék el a fonalat.
- Szerintem, bár őrültségnek hangzik, tételezzük fel, hogy valaki vagy valami manipulál minket, a tudatunkat, ez nem lehet a valóság. Lehet, hogy virtuális valóságban vagyunk, vagy egy nagy álomban. Esetleg, ha nincs szerencsénk, akkor tényleg valami elvarázsolt helyen lehetünk.
Tartok megint egy kis szünetet, mert úgy illik.
- Ugyan, nézzetek körül, elég nyilvánvaló. Gyorsan válaszokat vagy kiutat kell találnunk, hogy megoldjuk az ügyet... Vélemény?

-Igen, nekem is volt szerencsém egy Minotaurushoz, ám lehet csak trükk volt, de attól még lehet valóságos, mint az, hogy az imént sebet ejtett rajtam. Azért nem volt semmi átvezetés, mert mind itt voltunk, csupán leomlottak az illúzió falak, amiket alkottak. Lehet, van valami abban, amit mondasz Andrew, de nem félem kimondani, talán túl sok videó játékkal játszottál otthon. – Amos továbbra is, Ramirezt figyelte, hogy lássa állítása vajon mennyire sértő a fiú számára, ám tudta még mivel egészíthetné ki a dolgot.
– A God of War 3-mal játszottál már? Isteni egy játék, de mivel a felügyelő, ezen az ajtón jött be, ajánlom nézzük meg a többit is, majd kiválasztunk belőlük egyet, ami talán a helyes irányba juttat minket.

A csevej nem tartott sokáig. A lepkék szárnyának zaja egyre hangosabb lett, míg végül el nem kezdtek összeállni egy alakká, aki végül alakot öltött. Egy zord férfi külsejét kölcsönözték neki a lepkék, akinek arca komoran nézett ránk. Lába helyén lilás füst gomolygott, és az egésztől úgy nézett ki, mint ha egy rajzilmből lépett volna elő, mint dzsinn. A különbség csak az volt, hogy ez a dzsinn utálatosnak nézett ki, és nem igazán akart szerintem kívánságot teljesíteni.
- Akkor te lennél Essen Xajo ugye? Ez milyen név? - tettem fel a kérdést a végén.
- Most teljesíted három kívánságunk? - kérdeztem, és elmosolyodtam. Lehet, hogy nem kéne felhúzni a tagot, mert ki tudja mit művelhet velünk, de jobban teszi, ha ő sem köt különösebben belénk. Még megjárhatja.

Amos is részese volt a szellemszerű alak megjelenésének. Nem akart először szólni. Azt az előbb tették meg helyette. Igaz nem épp ezt, de tapogatózásnak megfelel. Hosszasan figyelte az alakot. Talán észrevesz rajta valamit. Valamit, ami különös és nem oda illő. Most gyermekként érezte magát. Meg akarta érinteni a szellemet. Meg akarta tudni, vajon ha hozzá ér mi lesz. Hajtotta a kíváncsiság, de még nem volt tisztában az új jövevény képességével és szándékával.

Amos úr megkérdezi, hogy játszottam-e már a GOW harmadik részével, nagy meglepetés, hiszen honnan ismer ennyire? Még sohasem találkoztam vele ezelőtt, nevemet is csak most tudta meg, honnan tudhatná, hogy függő vagyok. Talán már, ekkora hírnévre szert tettem volna, meg vagyok elégedve, arcomra mosoly kúszik.
- Buta kérdés, God of War alapműveltség, persze hogy imádom.
Majd mielőtt még választ kapnék a semmiből füst támad, majd egy alak rajzolódik ki, egy ideig meg van némulva, utána eszébe jut milyen nyelven kell megszólalni. Nem szeretem ezeket a lényeket, nagyon nem nőttek a szívemhez, csak a Heroes szériából van rájuk rálátásom.
- Figyeljetek. A Sonic rajzfilm egyik részében is van egy dzsin, aki nagyon trükkös, bezárja Sonicékat egy helyre és csak akkor juthatnak ki ha legyőzik a dzsint. Persze nekik is van három kívánságuk, amit használhatnak, mivel a dzsin alapból sebezhetetlen. Azonban a kívánságok végrehajtása nem várt eredményhez vezet. Például az egyik azt kívánja, hogy ő legyen a legokosabb a világon, hogy túljárhasson a dzsin eszén, valóban a legokosabbá válik de tudásával realizálja, hogy neki előnyösebb a dzsin mellé állni, mint túljárni az eszén, ezt meg is teszi, társai ellen fordul. Ebben az esetben azt kell kívánni, hogy ne teljesítse a kívánságokat és így cselezhető ki... Remélem, most nem ez a forgatókönyv.
Ismét egy kis szünetet hagyok.
- De persze nincsenek előítéleteim. Remélem te nem egy gonosz dzsin vagy és segítesz nekünk.

A helyzet változik úgy tűnik a Jin sokkal másabb annál amire én számítottam, így viszont változik minden, előjön egy név Essen Xajo, ezt a nevet rögön meg is jegyzem, hiszen nyilvánvalóan ő a felelős mindenért ami itt történik, történt, az emberek eltűnésért stb... Valamint még figyelek arra, hogy a Jinnél van a rejtély megoldásának kulcsa, csak ügyesen kell kérdeznünk vagy kívánnunk, és, hogy egy bátorság próbát is kiálltunk, szóval elvileg mi ilyen kiválasztottak avygunk vagy ilyesmi. Egyelőre hallgatok és megadom másoknak a szólás jogát, majd az ő hibáikból akarok tanulni.