A külváros

Nem kell sokat várni, befut egy limuzin. Ami nem meglepő. Egy ilyen dologra csak is valami mocskosul gazdag alak lehet vevő. Egy srác száll ki a kocsiból egy majommal és két testőrrel. Vagyis három majommal. Rögtön előrébb is dobják őt, mint kísérleti alanyt.
-Engem senki sem kérdezett, hogy vállalom-e. Érdekel ez egyáltalán valakit?-szól közbe.
Közben még mindig próbálkozik a kötelékét meglazítani, annyira nem lehet erős. Neki viszont van egy kis extra erő a végtagjaiban, ami jól jöhet. Persze nem feltűnősködik, csak készen akar állni a megfelelő pillanatra.
-Mellesleg nem járnátok jól, ha beadnátok nekem valamelyik tartály tartalmát.
Remélhetőleg sikerül kiszabadítani legalább az egyik kezét. Nem feledkezett meg a tartályról sem, amit bezsebelt.

Senki sem értékeli a viccelődését. Igazából csak kissé ideges, hisz van rá oka, nem is kevés. Nem szeretne változtatni a paraméterein. Sem pedig a végtagjai számán.
-Semmi humorérzéked nincs, mi?
A kedves vevő kedvére válogat, de nem túl sokáig. Kiemel egy neki szimpatikus tartályt, amin egy egér vagy patkány ábrája van. Át adja a bogárkának a tartályt, közben Zauna kötelékei kezdenek lazulni. Lassan, a lehető legfeltűnésmentesebben kihúzza az egyik kezét a kötelékből. Közben egy kicsit hátrébb dől, hogy ne vegyék észre a mozgolódását. Bármit is lép, gyorsan kell tennie, mert ha a mögötte lévők közül kapja el valaki, akkor csúnya vége lehet. A vevőt kell elkapnia. Közel is van hozzá, így sikerülhet. Megpróbál egy gyors mozdulattal mögé kerülni és az egyik karjával a nyakára akaszkodik és hátrál vele kicsit. Ha sikerül, akkor hátrálás közben előveszi a szabad kezével az ellopott tartályt és kinyitja, majd a belőle kivett tűt a fiú nyakához szegezi. Persze figyel hátra is, nehogy onnan lepjék meg.
-Nagyon nem néztem meg, ezen mi volt, de akár ezt is tesztelhetjük, nemde?

Az apró kis művelet sikerrel járt. Elkapta a vevőt és éppen ő van előnyben. Legalábbis úgy hitte, míg meg nem szólalt a bogárfejű alak. Mondván, hogy csinálja csak. Erre azért nem számított. Ezeknek tényleg mindegy, hogy ki fizet nekik.
-Nagyobb rohadékok vagytok, mint hittem. Ennyit ér nektek a vevőtök élete?
Továbbra sem lankad a figyelme, nehogy valaki hátba támadja, vagy máshonnan mozduljon rá.
-Na mit szólsz? Milyen üzletfeleid vannak? Magasról tesznek rá, ha elrondítalak. Igazából meg se néztem, mi volt azon a palackon, amit elvettem.
Igyekszik továbbra is menekülő út után nézni. Ha nagyon rosszra fordulnak itt a dolgok, muszáj meglépnie.

Na erre végkép nem számított. Még a kedves vevő is örömmel aláveti magát az eljárásnak. Ez leginkább azért kellemetlen, mert az egyetlen biztosítékát veszítette el, hogy ne ugorjanak rá. Az a két mutáns épp elég így is, egy harmadik csak rontana a helyzeten. Valószínűleg a vevő saját kezűleg verné laposra, ha beadná neki.
-Nos, ez meglepett. Azt hittem neked azért számít valamit az emberséged.
Lassan hátrál, ahogyan eddig is, továbbra is arra figyel, hogy senki ne kerülhessen mögé. Próbál lassan a kijárat felé araszolni.
-Akkor hát nincs mit tenni. Ha neked ennyire mindegy, hogy ember vagy valami szörnyszülött vagy, akkor...
Hirtelen elvette a férfi nyakától a tűt és hátba rúgta, egyenesen a mutánsok felé.
-Csináld magad!-kiáltotta és futásnak eredt a kijárat felé.

Ahogy várható volt, a másik kettő rögtön ugrik, hogy elkapja őt, de értékes előnyre sikerült szert tennie, így lehetősége van megpróbálkozni a meneküléssel. Valamivel amúgy is gyorsabb, mint az átlag ember, ezt most kihasználhatja. Azonban a sötétben egyszer csak valami elkapja a vállát és mielőtt bármit tehetne, a valami tulajdonosa egy villanyoszlopnak csapja őt. Egy emberszerű patkányt lát maga előtt, ugrásra készen.
-Ti aztán sokan vagytok. Ennyire rossz volt embernek lenni?-jegyzi meg halkan, hogy csak a patkány hallja.
Elég neki ezzel az eggyel elbánni valahogy, nem kell a többi is a nyakába. A patkányhoz hasonlóan ugrásra készen áll ő is. Ha támad a patkány, leguggol, aztán oldalra gurul, így remélhetőleg a patkány lefejeli az oszlopot, ami újabb értékes másodperceket ad neki a menekülésre.

Ez is hasonlóan elborult elme, mint a többi. Komolyan nem érti, miért akarnak egyesek állatszerűek lenni. A nyakánál fogva felemeli őt a szörnyszülött, hogy szemmagasságban legyen neki.
-Sokkal rosszabb dolgokat éltem meg, mint hinnéd. De az emberségem akkor sem dobnám el.
Kezd szorulni a nyaka körül ellenfele szorítása. Bármit is tesz, azt gyorsan kell, mert még megfolytja. Ugyan ellenfele nemében nem biztos, de egy ágyékon rúgást mindenképp megpróbál. Hátha kellően érzékeny pontja még mindig. Ha ez nem jön be, megpróbálja gyomron rúgni. Ha így sem bírja jobb belátásra, akkor megpróbálja torkon rúgni. Legvégső esetben a nyakát szorongató kézbe döfi a tűt, amit nem olyan rég még valaki más nyakához szegezett. Ha sikerül kiszabadulnia, nem időzik ellenfele megrugdalásával, hanem tovább menekül, mielőtt elkapják.

Egyre kevésbé kap levegőt, de még mindig társalog ellenfelével.
-Különös elképzelésed van a magasabb szintre lépésről.
Az ágyékon rúgás ebben a században is kitűnően működik. Vajon mikor használhatták először a történelemben? Nem számít. Piszkos, ám örökzöld trükk egy ilyen ellenféllel szemben. Végre szabadon lélegezhet újra, míg ellenfele összeszedi magát, majd karmait kipattintva támad. Zauna megpróbál elhajolni és ezzel egyidejűleg ellenfele saját lendületét felhasználva tovább vezetni a csapást. Ha sikerrel jár, megpróbálja gyomron térdelni. Vélhetőleg az is kellően hatásos lehet.

Sikeresen kitért az ellenfele támadása elől. Úgy tűnik, a termet mellé nem párosul a kellő fürgeség, mert nem tudta hárítani a térdelést. Így legjobb esetben is egy bordája eltört, ami sosem kellemes. De nem állhat itt meg. Ugyan megölni nem akarja, de jó volna kiütni a patkányembert.
-Nem rossz egy hitvány embertől, mi?
Felugrik és megpróbálja erőteljesen tarkón csapni ellenfelét, míg az a törött bordáját fájlalja. Ha jó helyen találja el, azzal talán kivonja pár órára a forgalomból. Nincs sok ideje, mert jöhetnek a többiek is hamarosan.
-Sose ítélj látszatra!
Ha sikerült kiütni, akkor ott hagyja, ha földre kerül, akkor fejbe rúgja, annak már elégnek kell lennie, főleg így, hogy visszatérőben az ereje. Akárhogy is, de tovább megy. Ha ellenfele mozgásképtelen, az is megteszi.

A patkányember nem bírja tovább a kiképzést és elterül a földön. Hogy mennyire sikerült kiütni, azt nincs ideje megállapítani, mert ismét viszont látja a fehér köpenyes, eddig nem túl kedves ismerősét, aki megtapsolja a teljesítményét.
-Vegyes? Így hívjátok magatokat?
Nem lankad a figyelme. Ha a köpenyes itt van, akkor itt lehet a másik is, aki idehozta erre a helyre. Nagyon még mindig nincs fogalma róla, merre van. Nem volt ideje rendesen körül nézni.
-Miért akarod ennyire tudni? Azt hittem azt tartod fejlődésnek, amit magatokkal tettetek. Legalábbis ez a rágcsáló itt úgy beszélt róla, mintha az evolúció új foka lenne.
Nem szívesen árulná el magát. Bár ha megtenné, az se lenne akkora baj. A nanobotok szervezeten kívül nem 'élnek' sokáig. Így egy vérminta megvizsgálása sem adna kielégítő eredményeket.

A lány összefonja a karjait, de azért ébersége nem lankad. Talán ha ügyesen játssza ki a lapjait, akkor juthat valamire ezzel az alakkal. Elvégre okkal ment oda, ahova.
-Különleges? Ahonnan jöttem, ez kimondottan mindennapi.
Persze, tisztában van vele, hogy ebben az időben a testében lévő technológia még csak legfeljebb a tudományos-fantasztikus művekben van jelen. Épp úgy, mint az időutazás is.  Sokat kell még az emberiségnek fejlődnie, hogy ezek ne csak fikciók legyenek. Remélhetőleg nem rossz irányba fognak elmenni ismét. Észreveszi a háta mögötti motoszkálást. Ahogy visszaalakul a patkányember, a nem túl épeszű vevőt véli felfedezni benne.
-Azt hittem, hogy tartósabb ez az átalakulás.-jegyzi meg felé biccentve.
A vevő miatt vélhetőleg jelenleg nem kell aggódnia. Így, hogy visszanyert valamennyit az erejéből, egy átlag ember nincs egy súlycsoportban vele.
-Azért engem is érdekelne pár dolog. Megoldhatnánk talán a kis ügyünket békés úton is. Mit gondolsz?

Úgy tűnik, sikerült kellően érdekes választ adnia ahhoz, hogy gondolkodóba ejtse az idegent. Bizonyára mérlegeli, hogy melyik megoldás volna számára gyümölcsözőbb. A válaszon elgondolkodik egy picit. Ránéz az előbb még patkányra, majd vissza a másikra.
-Tehát akkor te megint beadtad magadnak azt a szert? Csak mert ez a fickó nem sokáig élvezhette a hatását. Vagy feltételezhetem, hogy alanyonként változik az időtartam?
Ezzel persze nem adott konkrét választ. Még nem teljesen biztos benne, hogy jó ötlet bármit is mondani.
-Nem mondom, hogy rosszul gondolod, de az ellenkezőjét sem tudnám megerősíteni. Had kérdezzek én is. Ki az a hüllő, akit le akartok győzni? Meg az is érdekelne, hogy ki a támogatód? Bizonyára költséges a kutatás. A technológia is kényes kérdés az ilyesmihez. Gondolom nem mindennapi felszerelés.
Nem tudni, mennyire közlékeny a fickó. Viszont hátha elárul valamit, amit tudni akar. Elvégre semmi dolga nem lenne ezzel az alakkal. Őt az a technológia érdekli, aminek az aktivitását felfedezte a dokkoknál.

Mielőtt tovább folyhatna a társalgás, ami amúgy kezdett végre civilizáltabb irányba átmenni, már vége is szakad az egésznek egy telefonhívás miatt. Cseveg röviden valakivel, de nemigen hall belőle semmit, csak a vele szemben álló egyén válaszait, amik önmagukban nem érnek sokat.
-Pedig épp kezdett oldódni a hangulat.
Elkapja az eldobható mobilt, nagyon nem nézegeti. Csak egy közönséges telefon. Zsebre teszi és figyel tovább.
-Rendben. Majd meglátjuk, hogy találkozunk-e még.
Az az ajánlattól függ persze, hogy dolgozik-e bárkinek is. Na meg a szándékaitól. Nem tudott meg semmit, amit érdemes lett volna. Még azt sem, hogy ezek végül is jó vagy rossz fiúk voltak. Nem minden jó fiú hord díszes fehér páncélt. A korábbi vevőt ott hagyják. Bármennyire is ellenszenves neki, elvonszolja egy kórházba, ami szerencsére nincs túl messze. Ott hagyja a váróban és annyit mond az ott lévőknek, hogy rablótámadás áldozata lett. A többit rájuk bízza. Utána pedig haza indul. Ideje aludni egyet.