A külváros

A doboz itt van, Michelle, viszont kimerülőben. Csak bírja ki ezt az akciót, aztán összeeshet felőlem a nyílt utcán én nem bánom. Előkészítem a fegyveremet és becélzom a kis dobozt. Óvatosan célzok, a puskatus a vállamnak feszítve erősen fogom a fegyvert, belenézek a távcsőbe. Megbizonyosodok róla, hogy a célkereszt pontosan a doboz közepére céloz. Átállítom a fegyvert egyszeri tüzelésre.

Pár másodperc célzás után meghúzom a ravaszt. Egy lövés dördülne el, de a hangtompítónak hála még a fény is tompább, mint kéne. Balra mozgatom egy hajszálnyit a puskatust, még egy lövés, most jobbra mozdítom, aztán újra meghúzom a ravaszt.

- Te jössz Michelle. - mondom a lánynak, azután futva megteszem az utolsó lépéseket. A legközelebbi ajtóhoz megyek és megpróbálom kinyitni azt, először a normális módszerrel, aztán, ha be van zárva, akkor berúgom.

//Ezer bocs, mivel Aranyszem simán lelépett, azt hittem, nekünk is ilyen könnyű dolgunk lesz //

Talán végre munkához láthatunk. Aranyszem előbányászik egy pár adóvevőt a kocsiból. Meg is beszéljük, hogy ki merre megy. Aranyszem elindul az egyik ház felé. Már én is indulnék, amikor meglátom, hogy az egyik ablakban kihuny a fény. Ez felettébb érdekes. Talán ott kellene kezdeni a kutatást.

-Sárkány, látod ott azt az ablakot? Nem ég a villany. Persze lehet, hogy csak kiégett a körte, vagy valami, de szerintem érdemes lenne utána nézni. Mit gondolsz?

Közben a rádión értesítem Aranyszemet is:
-Az egyik házba lekapcsolták a villanyt. Ez nekem gyanús, Sárkánnyal utána nézünk. Te folytasd a keresést.

A csevegés után, előveszem a Berettát, majd elindulok settenkedve a ház felé. Próbálom felidézni a Ranger kiképzést. Bár az nem ma volt, azért még emlékszem pár dologra. Remélem Sárkány követ engem.
Ekkor hirtelen felemelkedek a levegőbe! Mi a fene?! Ekkor veszem észre hogy Sárkány kapott fel, könnyedén mint egy kisgyereket. Azta, ez aztán tud ugrani.
-Legközelebb azért szólj előtte.-mondom halkan, miután letett. Fegyverrel a kézben haladok óvatosan a ház felé.

Ahogy belépek a házba bekapcsolom a szonárt. Ez elől senki se tud elbújni, ráadásul a falakon is átlátok vele, már, ha nyitva van az ajtó. Fegyveremet előreszegezve módszeresen átkutatom a házat ember után keresgélve.

Ha megtalálom a bírónő lányát, akkor elkábítom és kicipelem az autóig, remélhetőleg úgy, hogy nem ütközök őrökbe.

Ha nincs meg a lány, de van más ember, akkor elkezdem kihallgatni az illetőt, miután ártalmatlanítottam. Egy-egy lövés a vállakba és a térdekbe és nem valószínű, hogy ellenállásba fogok ütközni az illető részéről.

Ha nincsen senki, akkor elhagyom az épületet és a legközelebbi háta felé indulok el, hogy megismételjem a taktikámat.

Ha nem veszem észre az esetleges támadó(ka)t, akkor fedezékbe ugrok, persze csak, ha rám lőnek, ha közelharcba keveredek, akkor a puskatussal és az öklömmel próbálom hatástalanítani az ellenfelet. Védekezésképpen a fegyveremmel hárítom az ütést.

Ahogy a támadás hatása miatt összegörnyedek nem kapok levegőt és a látásom is elhomályosult. Egy koppanást hallok, tudom, hogy a fegyverem esett ki a kezemből. Hogy a fenébe tudott ez így meglepni engem? A szemüveg, az ösztönök, talán kezdek kiöregedni?

Reflexszerűen oldalra gurulok, nem törődve, hogy esetlegesen egy bútorba ütközök. Az ellenfelem ütéseit alkarral, vagy lábbal hárítom, attól függ, hogy lábbal, vagy karral támad. Ha megtudom csinálni, akkor elkapom és eltöröm a karját, nem akarom megölni szükségem lesz információra.

Ha nem áll meg miután eltörtem a karját, akkor igyekszek a másikat is eltörni, de mindenképp ügyelek rá, hogy nehogy eszméletlenre verjem ellenfelemet, vagy megöljem.

Lássuk, hogy mit tudsz te szemétláda. Bal lábammal rálépek a mellkasára miután a földre löktem őt, jobb lábammal a földön egyensúlyozom ki magamat. A jobb kezembe veszem a pisztolyomat és állának nyomon annak csövét, miközben bal kezemmel a hajánál fogva tartom a fejét.

- Most mindent elfogsz mondani nekem vagy egy golyó landol a fejedben. Megértetted? - állításomnak nyomatékot adva a földbe verem a fejét.

Ha nem válaszol nekem, akkor egy rövid, ám hatékony kínzásnak fogom alávetni. Először a jobb vállába repítek egy golyót, ha továbbra sem válaszol, akkor a bal válla következik. Ha nincs válasz és még mindig kekeckedik velem, akkor a még épp karja könyökébe lövök egy golyót. Ha ez sem hat... Isten irgalmazzon a fickónak, mert a szemébe nyomom a pisztoly csövét és meg sem állok, míg el nem árul mindent.

- Hol van a bírónő lánya? Hányan őrzik, pontosan melyik szobában van? - ezeket a kérdéseket rakom fel a fickónak.

Elmosolyodok, mikor elkezd sikítozni ez a görény. Nem foghatja fel, hogy közém és a családom közé állt és ezt nem tűröm meg senkitől. Vlad, Sam nagybácsi, nekem mindegy egyiküknek sincs esélye, ha közém és a családom közé áll. Vlad, megfogja keserülni azt amit tett. Ez a pondró viszont... Meghúzom a ravaszt, ahogy elárulja az információt, amit akartam. Nem tölt el elégedettsége agyának látványa a padlón, nem érzek semmit ez csak szükséges rossz, melyet meg kellett lépnem. A rendőrség alapjáraton sem kedvel engem a Loeb incidens óta, ezután se fogom megkedveltetni magamat.

Szóval a kettes ház, ahol most a balhé van. Talán Maróniék is elküldték a saját embereit, hogy intézzék el ezt a problémát? Lényegtelen ők is meghalnak, ha az utamba állnak. Kimegyek a házból, átlépek a Michelle által keltett árny hálón és odasétálok hozzá.

- Állj az autóval a kettes ház mögé. - a távolban megmutatom, hogy hol van. - Ne hajts be, csak helyezkedj el minél közelebb a kerítés túloldalán, rendben?

Ahogy elindult én is elindulok a kettes ház felé roham lépésben. Miközben elhaladok a másik ház mellett kilövöm a biztosítékos szekrényt, hogy ne keltsek riadót.

Amikor elég közel értem a házhoz lelassítok és lopakodó üzemmódra váltok. Félig guggoló helyzetben közeledek a ház felé, miközben a szonárral pásztázom a házat és a környékét. Ha észreveszek valamit, akkor hangtalan mögé settenkedek és a puskatussal tarkón csapom. Figyelek, hogy ne lépjek rá ágra. Szerencsémre a fű tompítja a bakancsaim hangját és ehhez még hozzájön a kiképzésem és a nem kevés rutin, amit az évek során szereztem.

Ha találok valakit, aki nem hasonlít rendőrre, viszont maffiózóra sem. Ezalatt értem, hogy nincs nála nagyobb mordály, vagy valamilyen szokatlan fegyver, akkor nem ütöm tarkón. Remélhetőleg rátudom bírni a behatolókat némi együttműködésre. Elvégre valószínű, hogy mindketten ugyanazt keressük.

- CIA, dobja el a fegyverét! - mondom, ha találok valakit, akire illik a fenti leírás.

Ha nem dobja el, akkor tartók lövöm. Nem akarok szemtanúkat. Ha eldobja, akkor megvárom, hogy mit szól az egészhez. Ha észrevesz miközben lopakodok felé, akkor is felszólítom őt, bár kicsit hangosabban. Ha kételkedik szavaimban és lövöldözni kezd egy egyszerű CIA titkos akciónak állítom be az egészet, a felszerelésem remélhetőleg meggyőzi őt, hogy nem amatőr vagyok.

Odabent ketten dulakodnak, a fickónál biztos nem valami nagy puska van. És ez a kinti csávó... Ketten vannak minimum.

Hmmm... nem hitte el a sztorimat, pedig van benne némi igazság. NSA, CIA nem sok különbség van köztük, ha minket küldtek ki akcióra anno, egy dolog volt csak biztos: ha lebukunk, meghalunk és még árulónak is nyilvánítanak minket. Okos ez a fickó, de nem az itteni csapat tagja.

- CIA, mint ahogy mondtam. Mit hittél Falcone csak ebben a városban van jelen? Valahonnan szereznie kell a fegyvereit és a drogot. - feltűnő mozdulat, éppen hogy csak egy század másodperccel tovább tartja a fülénél az ujját, és a szonár is mutat valamit. Talán egy adó-vevő? Vagy egy jeladó? isten se tudja. - Tisztában vagyok a védelemmel, barkóbázni meg nem szeretek az az irodapatkányok dolga, mi most a terepen vagyunk. A kérdés az, hogy te és a társad mért van itt? - válaszolom a fickónak.

Helyből fejbe kéne lőnöm, de ki tudja, hogy hányan vannak. Jobb lesz álca alatt melóznom. Legalább tudom, hogy nem maffiózók, mert azok élből megpróbáltak volna szitává lőni engem.