A külváros

Miközben olvasom a talált újságot, fáradtan fújom ki tüdőmből a forró párás levegőt a még hűvös szellőbe. Arcomra nem vetül az öröm, hogy sikerült megvédenem a hölgyet, de a szívem majd szét robban a büszkeségtől. Viszont le kell nyugodnom, mert ez még semmiség, ami még várni fog rám. Ahogy fogytak szemeim előtt a sorok, átfutott bennem egy gondolat, vajon neki essek ennek a megpróbáltatásnak? Elég jó vagyok-e ezekhez a furfangos hidegvérű gyilkosokhoz képest, akik hobbiból tudnak ölni? Már megszokásból leülök egy sötét árnyékba, és megdörzsölöm a csuklómat, mert eléggé fáj a nagy szorítástól. A kesztyűmet is levettem miatta, de nem gondoltam az olajfoltra a kezemen, ami lebuktathat, ezért gyorsan felkaptam. (Nem tudom hogy meglátta-e valaki, remélem majd még kiderül) Összeszedem magam, és belátom, hogy ez egy nagy lehetőség számomra, és igaz, hogy kockázatos, de neki kell állnom, és elkapni pár gonosztevőt. Miközben néztem a lány fotóját, arra gondoltam hogy lehet hogy ő egy jó lelkű gyerek, és kéne segíteni neki. Talán még jóra is tudná használni képességeit, de nem látom ezeknek sok esélyét. Már tudom is kivel kezdjem, Airie Nandorivel.
Nem tudom hol lehet, vagy hogy mit fog tenni, hol fogja felmutatni magát, a tervem most egyenlőre a kivárás, ha nincs semmi lehetőségem jelenleg a helyszínen.
Szóval úgy döntöttem hogy folytatom a küldetést. Nem tudom merre kutakodjak még, ezért átkeresgetem az újságot még plussz információért. Ha találok valamit akkor már is keresgetek utána, ha nem, akkor irány az Arkham Gyógyintézet, persze civilben.

Először is hazamegyek, hogy előkeressem a telefonkönyvet. Nem nehéz hazamenni, igaz már fényesebben süt a nap, de nincs messze a házam. Felütöm telefonkönyvem, majd egy behajtott oldalnál egyből szétválasztom ott a lapokat. A név még tollal is ki van húzva, ami az alábbi: Aaron Cash. Arkam gyógyintézet úgy nevezett biztonsági felelőse, és egyszer látásból már láttam is, beszélgettünk egy kicsit, de nem volt sok ideje, utána már szaladt is munkába. Sok sikert kívánt a munkámhoz, és beszélt egy kicsit az ott fogvatartottakról. Ennyi volt az összeismerkedésünk, de akkor megjegyeztem a nevét, és tudtam hogy egyszer hasznosíthatom ezt az infót, de nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokra. Remélem felveszi, és azt is, hogy lehetőségem lenne beszélni vele, megtudni valami érdekes infót még a lányról. Közben gyorsan ledobom magamról a ruhát, és veszek hejette valami öltöny szerű hivatalos ruhát. A feleségem nincs otthon, éppen dolgozik. Remélem egy darabig még nem tud Mobsterről, Mert szerintem nem örülne neki.
Kicsöng a telefon. Ütemes pittyegés. Várok. Felveszi, vagy nem? Mindenesetre ha nem, akkor muszáj lesz engedély nélkül meglátogatni az intézetet. Busszal fogok menni. A járat nem megy nagyon Arkham sziget közelébe, de majd sétálok. Tudomásom szerint lehet hajót rendelni, de ha nem kapok engedélyt, akkor ez is elég nehéz feladat lesz számomra. Egy kicsit ledőlök az ágyra, hogy pihentessem magam, és végig gondoljam az eddigieket. Két ellenség, és egy megvédett nő. Hmm... Egy kicsit büszke vagyok magamra, pedig nem kéne, hisz csak szerencsém volt... az én véleményem szerint. Fel kell ugranom, hogy ne fekve beszéljek az úrral, már ha felveszi...

-Jó reggelt, Itt John Dallas- hangoztattam válaszom az ásító úrnak. jobb áll név most nem is ugrott be- a rendőrségtől keresem, a média szak osztályról. Tudja, pár ügyet kinyomozgatunk, majd írunk belőle egy kis jelentést a népnek... És amiért hívom, azt már kiadtuk egy fél héttel ezelőtt, de a rendőrség többet akar tudni mint az emberek. Airie Nandori-ről szeretnék informálódni, de azt hiszem a telefon beszélgetés nem megfelelő megoldás ennek az ügynek a kitapintásának. Csak szeretném megtudni, mik voltak a szokásai, miért volt bezárva az intézetbe, és hogy most maga szerint, vagy az orvosa szerint hol tartózkodhat. Ez ügyben szeretnék találkozni magával valamikor az intézetükben... Előre is köszönöm- megdöbbenek saját rögtönzésemen, hogy milyen jól is ment. Bár mondtam pár badarságot, amire felfigyelhet, de szerintem elég jó volt. A férfi vastag hangját csak homályokban hallom... ásítás, és felköhhintések sorozata.

Szembesülnöm kell azzal, hogy Aaron okosabb mint hittem volna. Bár ezeket a kérdéseket meg tudom válaszolni, azért még vigyáznom kell vele.
- Igen, képzelje újonc vagyok- kezdtem bele semleges hangszínemmel- de ezt az ügyet kezdjük újból felkapni. Tudjuk hogy milyen veszélyes alakok szabadultak ki, és még semmi nyomuk. Van okunk újból aggódni, mivel arra számítunk, hogy készülnek valamire... Azért hívtam magát, mert egyszer még amikor biztonsági őrként dolgoztam, találkoztam magával, és egyből magára gondoltam. Amúgy is maga közelebb állhat a foglyokhoz, mint a tisztelt igazgató úr- Halkan szusszanok egyet, hogy ne hallja meg az őr. Úgy érzem, ebből már nem tud gyanakodni rám, és már sínen is vagyok. Közben a kagyló előtt törölgetem kopasz fejemet a gyöngyöző izzadság ellen. Kezd felmelegedni az idő, és még izgulok is.

-Köszönöm a segítségét, akkor el szeretném kérni Dr. Arkham telefonszámát. Még annyit szeretnék megkérdezni, hogy mikért tudnék eljutni a szigetre? - Még ezt kitudom húzni belőle, akkor már jól is sikerült a beszélgetés. Megköszönöm a telefonszámot, és lehet hogy megmondta az eljutási lehetőséget. Most felhívom Dr Arkhamot, és megjegyzem: neki már nem foglyokként említem az ott tartózkodóakat, Bár szerintem azok. Bepötyögöm a telefonszámot, ülve az ágyon, és már kezdek álmosodni a nagy kényelemben. Jó lenne ha felvenné, mert akkor nem kéne unatkozni vagy egy napig, várva hogy visszahívjon. Most úgy is tele vagyok energiával, ha csak nem alszom el az ágyamon. Sajnos az olajfolt még mindig nem jött le a kezemről, Hiába súroltam. Majd ha találkozom az üldözöttemmel, akkor majd jobban kéne vigyáznom a kesztyűkre. A maskarámat összehajtogatom majd beteszem a szekrényem legaljára, a sokkolóval, az egy pár bokszerrel, viszont miközben kicsöng a telefon, a pisztolyomat, amit nem vittem el az első bevetésre most a tokjával együtt az övemre csatolom. Már csak azért sem lesz feltűnő, mert rendőrnek adtam ki magam, és ha ott majd le kell adni, még akkor is érdelem lesz. elvinni.

-Jó napot, itt John Dallas! A Gothami rendőrségtől hívom, a nem régiben eltűnt Airie Nandori-vel kapcsolatban. Az ügyet lezártuk egy kis időre, hogy majd mikor felbukkannak, vissza szállítsuk a pácienseket. Viszont azt gondoltuk hamarabb felfogják fedni magukat, ezért szeretnék magával hamarosan személyesen is beszélni. A huszonegy éves ifjú hölgy tulajdonságairól, szokásairól, és hogy maga szerint miért is szökhetett meg pontosabban. Előre is köszönöm szívességét, hogy végig hallgatott...- egy kis időre elhallgatok, várva, hogy mit lép erre, de mivel nem mond semmit, ezért újból belekezdek beszélni- Már van némi információnk a nőről, de ezek csak alap információk. Nem ér fel a maga tudásával, és tudjuk, hogy veszélyes személy. Sokan feltételezik, hogy szövetkezik már több vele hasonló beteggel, de mi a rendőrségen nem hihetünk nem biztos információkba...

-Óh. Köszönöm uram, lekötelez szívélyessége. Akkor egy óra múlva ott leszek. Nem szolgálati autóval megyek, hanem sétálva. Nincs jogosítványom. Akkor még egyszer köszönöm!-és letettük. Ez a beszélgetés már jobban ment mint az előző, ebbe is bele kell majd jönnöm. Egy utolsó igazítás, és már úton is vagyok a busz felé, ami a komphoz visz. Nem tudom hogy történni fog e valami érdekes az úton, remélem most nem tesz nekem semmi keresztbe. Pisztolyomra ráhúzom a kabátom, és zsebre teszem a fegyvertartási engedélyt, hogy most tényleg ne legyen belőle gond. Ha leszállok a buszról, irány a komp, és már ott is vagyok. Hosszútávon a tervem: elmenni Arkhamba, ott megtudni valamit a (szimpatikus) lányról, és megkeresni. Nincs benne ezután a terven, hogy mit fogog tenni, vele, csak az, hogy visszaviszem az intézetbe, és ez sem biztos száz százalékra.... Lehet, hogy nem sikerül majd elkapnom, vagy az is megeshet majd akár, hogy elengedem. Ki tudja.

A játék itt folytatódik:
Arkham Elmegyógyintézet bejárata

/Előzmény: Arkham Elmegyógyintézet bejárata/

Lidérces álmomból feltápászkodva, gyöngyöző izzadságcseppekkel a homokomon benyomom a leszállásjelzőt, és állva várok tovább. Az utasok folyamatosan cserélődtek a buszon, de még van jó pár ember, aki látta még, hogy honnan szálltam fel. véleményük, az arcokból ítélve nem változott sokat, csak annyit, hogy már kevésbé érdeklem őket. Nehezen lemászok a buszról, és kezdem újból visszanyerni az erőmet, amit egy kicsit felszívott az öt perces álom. Holott már a vizes aszfalton tócsák mélyednek, párba bele is toccsanok véletlen, de nem érdekel, most már mindenem vizes. Mégis egy kicsit tovább kell majd időznöm otthon, a fránya eső miatt. Kár hogy a lánynak nincs olyan érdekessége, hogy fél a víztől, mert akkor a házban sarokba lenne szorítva. Már ha ott van... Ha nem ott lesz, majd megkérdezem Dr. Arhamot, neki mi a véleménye, de ez még ráér. Mikor meglátom a magasba emelkedő panelházakat, amikben valahol ott a száraz ruhám, és a felszerelésem, el kezdek rohanni, csak azért is, hogy ha haza érek, ne tunyuljak el, ne az alvás legyen az első. Megtaláltam az ajtómat, és szinte feltépem a kilincset, mintha életek múlnának rajta. Egy törülközővel alaposan megdörgölöm kopasz fejbőröm, és örülök hogy nincs hajam, mivel most neki állhatnék szárítani. gyorsan lecserélem a zoknimat, és a fehérneműm, majd magamra húzom Mobster valóját, a többit pedig megpihentetem az övemen. Már is szaladok le a lépcsőkön, hogy megközelítsem a házat, a megadott címen. Ó, eszembe jutott, hogy a csali cukrot és a virágot ott hagytam. Gyorsan, és mérgesen visszafutok, majd újra le, majd végül ki a nedves utcákra. Még csak most jut az eszembe, hogy kéne valami gyorsabb közlekedési eszköz bevetésekre. Még gyűjthetek rá, mert a jelenlegi ezer dolláromból nem fogok semmi Mobsterhez illő járgányt beszerezni. Szóval irány Airie volt lakása!

A következő reagot írd ide: Kertes házak és annak környéke

Egy átlagos este volt, éppen haza felé tartottál az utolsó kiszállításból, miközben magadban azon gondolkodtál, hogy vajon mit fogsz csinálni az este hátralevő részében. Talán ledölhetsz, és megpróbálhatsz egy jó nagyot aludni a következő munkanap előtt, vagy megnézel egy pár műsort a tévében. Arra nem számítottál, hogy egy segély kérés hangzik el a távolban. Először alig hallasz valamit a bukósisak és a motor zúgás miatt, de pár méter múlva viszont már elég közel voltál, és a sikítás beszűrődött a füledbe. Mintha az egyik közeli házból jött volna. Úgy tűnik gyors beavatkozásra lesz szükség. De mivel nyár van ezért nincs elég hideg, hogy alkalmazkodó képességed kamatoztathasd, így neked is óvatosnak kell lenned.

Kissé fárasztó volt ez a nap mert az időm nagy részét tétlenkedéssel töltöttem és kicsit ellustultam, de szerencsére a motorozás mindig felébreszt és kitisztítja a fejem. Ez volt mára az utolsó fuvarom és már le adtam a műszakom úgy hogy most már csak haza kell mennem bekapcsolnom a tévét és lekapcsolnom magam. Vagy mégsem? Egy sikítást halottam valahonnan de nem tudom behatárolni. Félre állok, leállítom a motort és leveszem a sisakot.
~ Nyári este van.. Nincs se hideg se meleg.. Még csak nem is esik.. A képességem hasztalan.. Még csak elijeszteni sem tudnám a támadót a groteszk átalakulásommal.. Ebből csak egy sima bunyó lesz.. Remélem egyedül van.. *A gondolataim egymást követték közben pedig kivettem a kulcsokat és zsebre tettem őket, leszálltam a motorról és körbe néztem hátha meglátok valamit vagy valakit.

Gyorsan leállsz, és leszállsz a motorodról, majd gyorsan körbetekintettél, hogy meglásd a hang eredetét. Az egyik kertes házból egy törés zaja szűrődött ki. Mintha egy üveg tárgy tört volna össze, majd újabb sikítás, most már tudod, merre kell menned, de hogy hogyan fogsz észrevétlenül bejutni, azt még neked kell kitalálnod. Az ajtó be van csukva, de nem tudhatod, hogy be van-e zárva, vagy sem. Az elülső ablakok is alaphelyzetben állnak, legalábbis azok amelyeket te látsz, a hátsó ablakok egyike talán nyitható, hisz a betörőnek valahogy be kellett jutnia. Viszont gyorsan kell gondolkodnod, hiszen nem tudhatod milyen súlyos a helyzet.

Miután megtudtam hogy honnan jött a kiáltás felhúztam a sísapkám hogy ne ismerjenek fel a bukósisakot pedig a jobb kezembe vettem, így tudok majd ütni vele ha arra lesz szükség, ezután oda rohanok az ajtóhoz és megnézem hogy nyitva van-e, ha az ajtó zárva van akkor körbe szaladom az épületet hogy találjak egy nyitott bejáratot, ha nem találok semmilyen bejáratot akkor a sisakkal betöröm az egyik ablakot és bemászok rajta. Miután sikerült bejutnom megkeresem a nőt hogy megtudjam pontosan mi a probléma.

Miután felkészültél oda rohantál az ajtóhoz, és megpróbáltad kinyitni, ami sikerült is. Ahogy beosonsz a házba dulakodás hangjaira leszel figyelmes. Ahogy egyre közelebb kerülsz, és befordulsz a konyhába látod, hogy a nő egy hozzád hasonlóan fekete maszkos ember, akinek a kezében egy baseball ütő helyezkedik, és egy újabb csapást mér a nőre, aki a kezével védekezik, de ez csak azzal ér véget, hogy pár törött alkar csontja van, és lezuhan a földre. Próbált sikítani, de a férfi erősen arcon rúgta. Még nem vettek észre így a meglepetés ereje a te oldaladon áll.

Gyorsan körbe nézek és keresek valamilyen tárgyat amit hozzá dobhatok a baseball ütős alakhoz, amivel lehetőleg elterelem kicsit a figyelmét, hogy elég közel kerülhessek hozzá és így leüthessem a bukósisakommal, ha nem találok semmit akkor megpróbálok közelebb kerülni és úgy támadni. A legfőbb célpontom a maszkos alak feje. Az első ütés után nem állok le és addig támadom ameddig harcképtelenné nem teszem, legvégső esetben hátrálok kicsit és védekezésre használom a sisakom és megpróbálom lefegyverezni, de bármi is történjék a célom hogy eltávolítsam a nő közeléből.

A gyors körbe tekintés után egy virágos váza bizonyul a leggyorsabb megoldásnak, így ösztönösen utána kapsz. Megragadod a nyakánál, és már hajítod is a fickó után, aki felnyög mikor az üveg apró darabokra tör a testén. A hirtelen támadás meglepi a másikat, így nem tud időben reagálni, a te támadásodra, ami fejet éri. A bukósisakoddal és az öklöddel egyaránt csépeled a férfit, aki pár bekapott ütés után már elkezd védekezni. Elég kemény fából faragták, és ezt érzed minden ütésből amit a védekező karjára mérsz, mintha fát ütnél. Viszont a lendületed egy pillanatra megtörik ahogy új erőt veszel, és ekkor a férfi egy gyors ütéssel a gyomrodat találja el, ami meghátrálásra kényszerít. Mielőtt még reagálhatnál, egy erős ütést érzel a válladon, ami ellenfeled fegyverétől származik, és meglehetősen fájdalmas, de semmi amit ne bírnál ki, viszont most ő kezd bele támadás sorozatokba, így nem tudsz eredményesen harcolni, csak a védéshez van elég időd, amíg ki nem találsz valamit, hogy ki kerülj a helyzetből.

A raktérben nincs sok látnivaló. Megnyugtató, hogy legalább a ládák nem fogják agyonnyomni. Viszont kevésbé vonzó elképzelés, hogy rajta mutassák be a szer hatását. Ez egyfelől azért sem kedvező, mert ő jól érzi magát úgy, ahogy van. Másfelől a nanobotok lehet, hogy nem fogják értékelni az agresszív idegen anyagot a szervezetében. Persze az is lehet, hogy már kellően helyreálltak ahhoz, hogy könnyedén kivédjék. Sajnos rég ellenőrizte őket. Nem tudja, pontosan mennyi időt kocsikáznak, de végül megállnak és nyílik a raktér ajtaja. Út közben azért próbált lazítani a kötelékén, talán sikerült, talán nem.  Megint a bogárember veszi őt magához.
-A főnök gondolom egy farkasember.-jegyezte meg.
Most már csak a főnököt kell megvárni, bárki legyen is az. Közben körülnéz, mik a lehetőségek.