A külváros

Baromi jó a fickó hülyének néz engem ráadásul nem is kicsit. Egy tolvaj, aki meglátott egy gazdag házat, és bejött ide lopni? Legalább ne venne palira engem...

- Persze meglátott egy házat... Kivilágítva legalább hármat lát bárhonnan is közelíti meg ezt a helyet. Honnan tudom, hogy társad van? Nem sok embernek van olyan nagy vacak a hátán, mint a társadnak, az itt lévőeknek biztos nem. Szóval megkérdezem még egyszer, utoljára minek vagytok itt? - mondom a földön fekvőnek.

Közben a terepem tartom a szememet, nehogy az egyik rendőr meglepetést okozzon nekünk valaki vagy valami. Vajon mennyi idő lesz, míg a bent lévő társa kijön ide és nekem támad? Amint meglátom, hogy közeledik a társa a még ép vállába eresztek egy golyót a fickónak.

Nem értem, hogy miért nem lőttem le ezt az idiótát egyből. Láthatóan nem akar együtt működni és hatalmas hibát követtem el azzal, hogy felfedtem magamat előtte. Hirtelen észreveszek három alakot, akik felénk közelednek és láthatóan nem az egyszerű közrendőr kategóriát erősítik. Úgy látszik megjött a lovasság... Tekintetemmel körbejárom a terepet valami fedezék után.

- Maradj csöndben és figyelj rám. - persze nem kerüli figyelmemet az, hogy a keze egy követ keres már azóta, hogy itt beszélgetünk. - Három kommandós közeledik, ha élve akarsz kijutni, akkor hagyd abba a halandzsázást és kezdj el együtt működni velem. Onnan, onnan és onnan jönnek. - mutatok a három irányba, ahonnan jönnek. - Fél perc és rajtunk vannak.

Azzal óvatosan elkezdek hátrálni a fickó elől. Ha van elég időm, akkor dobótávolságon kívülre megyek, vagy egy fa mögé, ha nincs, akkor kockáztatnom kell és tüzet nyitok a legközelebb lévő kommandósra. Egyenesen a fejükre célzok, ott a legvalószínűbb, hogy megtudom őket sebezni, hiszen testüket kevlár védi.

Hogy az a... A földre kerülök és elkezd szétrepedni a fejem a fájdalomtól. Ráadásul a kommandóst se találtam el halálosan, de legalább lelassítottam. A puskám kicsúszik a kezemből és mellettem landol, a pisztolyom után nyúlok, hogy lelőjem a kommandóst, ám így, hogy hármat láttok belőle nem sok esélyem van...

Hirtelen mozgást érzek a másik irányból is. A másik két kommandós... Megfordulok, ám nem az a látvány tárul szemem elé, mint amire vártam. Michelle visszatért, legalábbis remélem, hogy ő az, a látásom tisztul, de még kótyagos vagyok.

A másik fickó mond valamit... Tegyük félre a nézeteltéréseinket? Szerinted eddig mit próbáltam? Óvatosan felülök és magamhoz húzom a fegyveremet.

- Nem, nem értünk jön a helikopter. Minket a kommandósok akartak megölni, fölösleges lenne még egy helikoptert is ideküldeni. - mondom, miközben egy fának támaszkodok.

Jobb lenne sietni, de ha már itt a helikopter, akkor valószínűleg felszálltak rá. Falcone nem lesz boldog. Feltápászkodok.

- De, ha nem értünk jön, akkor érdekelne, hogy kiért. - mondom aztán intek Michnek, hogy kövessen. Ha bármelyikük gyanús mozdulatot tesz, akkor golyót eresztek belé.

Előző megmozdulásom egyértelműen színjáték volt és elindulok kifelé erről a helyről. Falcone mérges lesz, sőt lehet, hogy megöl, minket, de ez ellen már nem tudok mit tenni. Ismerve az ilyen nagystílű maffiózókat úgyis van valamilyen B-terve. Ki tudja, lehet, hogy egy másik helikopter várakozik a környéken, hogy elkapja azt ami most ment el... Mindegy is nem rám tartozik ez az egész, a mi csapatunk sajnos elk*rta az egészet.

- A helikopteren van? - kérdezem halkan Michelle-től, miközben kifele tartunk.

Mikor kiérkezünk bakot tartok a nőnek, hogy könnyebben kitudjon jutni az kerítésen, majd én is átmászok a kerítésen és elfoglalom a kocsi vezető ülését. Még indulás előtt elküldök Vladnak egy üzenetet.

- A lányt elvitték. Mi legyen?

Beindítom a kocsit feltett szándékom, hogy Michelle-t lerakom Falcone kúriájánál, míg én magam egyenesen Vladhoz megyek. Jobb lesz egy időre eltűnni.

A helikopter zaja lassanként mindenki számára eltűnik, ami marad az talán a zúgás a fületekben, de az is csak pár percig zavar titeket, utána nyomtalanul eltűnik. A hősök csapatának Holdfény hangja szólal meg az adó-vevőikből.

- Sikerült elvégeznem egy varázslatot, a nő már messze jár. Tűnjetek el onnan! - hangja alig hallatszik, hatalmas erőfeszítés számára a beszéd.
- Értettem, indulunk. - válaszolta Aranyszem.

Aranyszem és a rendőr végignézi, ahogy eltűnnek a váratlan vendégek, ám nem tesznek semmit. A sötét gyorsan elrejtik őket, nem tudjátok eldönteni, hogy a sötétség maga, vagy a nő által keltett árnyékok takarják be őket.

Sárkány is kijön a házból és egyenesen a bejutási pont megy, a ház előtt még összetalálkoztok, így hárman indultok el a kocsitok felé, ahol Holdfény várakozik rátok.

Mikor megérkeztek a kocsihoz láthatjátok, hogy Holdfény nem mozog. Aranyszem kinyitja a kocsiajtót és megvizsgálja a testet. Miután meggyőződött róla, hogy társa életben van-e kiveszi a testét a vezető ülésből és átrakja a hátsó ülésre. Közben megfigyelhetitek, hogy Holdfény mellkasa mozog. Aranyszem beszáll a kocsiba és int nektek. Ahogy beszálltok hozzátok fordul.

- Nem lenne tanácsos mindenkit egy helyen kirakni. Elkezdek körözni a városban a kocsival, szóljatok, ha a hely megfelel nektek. Javaslom ne lakhelyetek vagy a munkahelyetek környékén legyen ez a hely. - azzal elfordítja a slusszkulcsot és sebességbe kapcsolja a kocsit, ami egy rándulás után elindul az úton.

Bárhol is mondjátok, hogy rakjon ki Aranyszem megáll és félre húzódik. Ha egyszerre akarnátok kiszállni a kocsiból azt nem engedi, de egyébiránt nem mond semmit, mikor kiszálltok a kocsiból. Az adó-vevő nálatok maradt, így feltudjátok venni a kapcsolatot Aranyszemmel.

// Kalandotok itt véget ért. Bocsánat, hogy pont itt húztam a legtöbbet az időt, remélem nem miattatok csuklottam annyit az utóbbi időben. Köszönöm, hogy elviseltétek ezeket a hosszú időközöket! //

Eközben a rosszfiú és a rosszlány:

Michelle és Stalker akadálytalanul jut ki a helyről. Stalker kérdésére Michelle csak a vállát vonja meg. Az este túlságosan kimerítette őr, így ilyesmire már nem igazán maradt ereje.

Némán szálltok be a kocsiba és elindultok Falcone kúriája felé, hogy kiderítsétek mi is lesz most a sorsotok. Vezetés közben Stalker megkapja a válaszát a főnökétől.

- El kell tűnnöd egy időre a nyilvánosság elől. Itt senki sem fog megtalálni. - egy Burnley-ben lévő címet kaptál meg.

Semmilyen társalgás nem történik köztetek, így az út eseménytelenül telik a kocsi belsejében. Mikor megérkeztek Falconéhoz, Michelle kiszáll a kocsiból. Értetlen tekintete az utolsó, amit látsz, miután elhajtasz a kocsival.

Epilógus következik: Katonai támaszpont

Mivel nem nagyon szimpatikus ez a környezet, és még sok mindent szeretnék csinálni, elindulok egy szűk sikátor felé, hogy elkezdhessem első bevetésemet. Nagyon izgulok, ezt már a verejtékező homlokomon, és a remegő kezemen is lehet látni. A szűk utcákon pár zárt üzletet látok, egy tetkószalont, egy kis önellátó élelmiszerest. Pár hajléktalan is megfordul a koszos aszfalton, behúzódva a falak mellé, de ez engem most kicsit se zavar. Eszembe jut a bal kezemen az olajfolt, amit még a tegnapi bicikliszerelésben szereztem. Remélem nem veszi észre senki a harcban ha úgy adódik, mert ha civilben járkálnék az utcán, akkor be tudnának azonosítani. Szerencsére az öltözékemhez tartozik kesztyű, és ez most sokat is jelent számomra.
A zsákutca végén találok egy rozsdás, és a szeméttől csordultig teli szemetest. Azt hiszem nem lenne értelme visszafordulni, és egy másik útvonalat választani, inkább meghúzom magam egy árnyékos sarokban, ahol nem láthat meg senki. Várok. Nehezen tűröm A mellettem lévő kuka szagát, és az aszfalton szaladgáló patkányok látványát, de most muszáj. Várok egy esetre, ami szerintem a közelben fog megtörténni, vagy a főúton. Ha az utóbbi helyszínen lesz valami történés, akkor odafutok, mindenesetre nem bánom meg hogy kerestem magamnak egy kis búvóhelyet. Látom, ahogy pár autó a főúton elszalad, és utána semmi sem történik. Egyenlőre. Az élelmiszeres kinyitott, amit furcsálok is ilyen korán. Kezdem unni az egy helyben guggolást, és a folytonos figyelést, de remélem nem hiába lesz.

Az adrenalin felmegy a testemben, majd szépen lassan eloszlik a testrészeimben. Csak úgy pumpál a szívem. Erősnek gondolom magam, hisz sokkal különb vagyok ezeknél a pitiáner bűnözőknél. De még is meg kéne fontolnom, hogy érdemes-e megtámadni őket, és hogy milyen esélyeim vannak.... Á fenébe a saccolgatásokkal, mindjárt leszúrják a titkárnőt, és ha nem avatkozom bele a dologba, akkor hazamehetek az első napi szégyenfolttal. Lassan felállok az árnyék rejtekéből, próbálom a két késest megijeszteni gonosz tekintetemmel, azt nem tudom, mennyi szerencsével. Ezután odaszaladok, és megfogom a nő csuklóját.
- Ne féljen, segítek magán! Most menyjen hátrébb!
A nő alaposan megfigyel furcsa maskarám, és hirtelen előbukkanásom miatt, és csak lassan próbál hátrébb kullogni. Viszont a két támadó, arcukon kegyetlen mosollyal szépen elkezdenek közelíteni, ezért megfogom a nőt a derekánál, és megdobom óvatosan.
-Ugye nincs harag szivi!
Előttem hát a két pasas. Egyszerűen nem jut eszembe semmi, amit bevethetnék ellenük, és nem is szeretnék senkit megölni. Ami először beugrik a fejemben, azt próbálom meg: előhúzom a sokkolómat, és megpróbálom lesokkolni az egyiket. Utána megpróbálom kirúgni a másiknak a kezéből a kést, ha ez nem sikerül, megpróbálom fejbe ütni a bokszeremmel.

Elég húzósra sikerült ez a bevetés, szóval csak egy utat látok hirtelen a szemeim előtt. a nőt leültetem a földre a fal támaszába, elé állok, hogy így védjem az áldozatot. Előtte állok 1 méterre, hogy ha támadás érne ne essek rá. Így már szabad mind a két kezem. egyikben a bokszer, a másikból pedig kiesett, ezért azzal a sokkolót húzom elő övre akasztott tokjából. Elég szánalmas lenne, ha mindenkit egy nyomorult sokkolóval terítenék le, ezért csak védekezésre használom. rúgok a levegőbe egyet, hogy leszálljon a bakancsom, és remélem könnyen lecsusszan a kicibzározott a lábamról. a fejére célzottam, csak hogy megijedjen. utána a bokszeres kezemmel fejbe ütném, és ha a fejtalálat sikerülne, csak akkor sokkolnám le.

Egyre nagyobb bajban vagyok. A szívem már majdnem kiugrik a helyéről. Most már nem látok a szemeim előtt semmi becsületességet, csak azt tűzöm ki magam elé, hogy mindenki túlélje ezt a helyzetet, és a nő visszakapja a pénzét. Nem biztos, hogy etikus amit csinálni akarok, de most muszáj lesz. Megpróbálok a két lába közé rúgni, oda ami férfiaknak az egyik gyenge pontja, és utána, ha ettől felszabadul a kezem fejbe ütném, lesokkolnám. Mivel eléggé felhúzott az ügy ez után benyomom az egyik árnyékos részbe a tolvajt, utána a nőt felsegíteném, és azt mondom neki:
- Ne féljen hölgyem, a jó érdekében tetem!
Rendőrök! Felszólalt a rendőr sziréna, ezért kiszaladok a főútra, majd beszaladok egy másik kis utcába, a végén felugrok egy kukára, és átugrom a fémkerítést. Remélem ezzel sikerült megszöknöm, mert lehet hogy ha találkoznék a rendőrökkel, nem kézfogást kapnék, hanem golyót a fejbe.