Katonai támaszpont

Az egyetlen ép lábaddal éppen, hogy csak vánszorogni tudsz a az épület falának támaszkodva. Így tudhatod, vagy éppen csak sejtheted, hogy nem fogod tudni hátulról megközelíteni a követőidet. A füled nem csal meg, és éppen befordulsz az épület sarkán, mikor megérkeznek hűlt helyedre az üldözők. Lassan haladsz tovább, miközben hallod, hogy a sietős léptek megálltak. Emberi beszéd szűrődik feléd, nem értesz ki minden mondatot, de a lényeg körülbelül annyi. "Hova a francba tűnhetett a fegyveres?"
Most már teljes magasságában láthatod az őrtornyot. Ahogy egyre közeledsz felé, szerencsédre egyre kevesebb az esélye, hogy fentről észrevegyenek. Végül is nem a saját alapját nézegetik onnan fentről. A feljárónak szánt fém csigalépcső előtted tornyosodik, és most éppen senki nem jár rajta. Már csak méterek választanak el az épület következő sarkától, ahol elvileg a teherkocsinak kell majd állnia.

Lassan bicegsz felfelé a lépcsőkön. Amennyire halkan tudsz, úgy haladsz, de tőled még ez a csöndesség is nagy teljesítmény. Főleg, hogy egyik lábad szinte használhatatlan. Csak baktatsz felfelé, és már elég magasan vagy, hogy szétnézhess. A raktár felett ellátsz a főkapu felé, ahol már semmi jelét nem látod csetepaténak. A katonák, akik tudtukon kívül utánad kutatnak, teljesen szét vannak szóródva, és minden kő alá benéznek, ha kicsit is gyanúsnak gondolják.
A futó léptek gazdái szintén katonák voltak, és látszólag a toronyból jöttek. Szerencsédre elkerültétek egymást, és ahelyett, hogy visszatérnének, a társaik gyilkosát keresik. Végül csak felérsz a torony tetejébe, és meglátod régi célpontodat az egyetlen katonát, aki fenn maradt. Éppen egy készüléket nyomkod, és egzotikus káromkodásokat ereszt ki a fogai között. Annyit kiértesz belőle, hogy a telefon nem működik és sehogy se tudja elérni a bázis többi részét.

A gyomrod megkordul, mikor a lövésed következményeit figyeled. A férfi feje egy lédús, érett dinnyéhez hasonlatosan robban szét a becsapódáskor. A vörös vérfolyam, fehér agyvelődarabkákkal fűszerezve ráfröccsen az ablakra, és nonfiguratív klasszicista képet alkot rajta. Akár egy költemény a gyilkolás oltárán.
Úgy ahogy féllábon haladsz előre a célod felé. A holtest már az első pillanattól foga csatakos volt a vértől, és ezt a tulajdonságát a kutatás alatt sem vesztette el. Sőt talán még előrébb is mozdítottad. A szolgálati fegyvere, és teljesen felesleges mindennapi eszközök mellett, megtalálsz egy fehér műanyag lapkártyát. Rajta egy mágnescsíkkal, és egy nagy sárga "A3"-as jelöléssel. A jelzést nem nagyon tudod leadni, mert nem nagyon van mivel megtenned. A bázist figyelve pedig láthatod, ahogy a katonák még mindig össze-vissza rohangálnak, mint egy megbolygatott hangyaboly.

Egy pokoli ösztöntől vezérelve megnézed a TÉRKÉPEDET, hogy melyik is azaz épület, amelynek a jelzése a "A3". Nem is kell sokat kutakodnod, így a berozsdált rendőrségi képességeidet még tovább fogja marni az idő vasfoga. A jelzett épület a fegyverraktár, így pont azt találtad meg amire szükséged volt a kinyitáshoz.
Lefelé menet láthatod, hogy a kutatás más irányt vesz. A főépület és a főbejáratnál csoportosulnak az emberek. Végül pedig nagy csinnadrattával berontanak a központi épületbe. Szinte alig maradnak a bázis külterén. A tőled telhető leg"black-ops style" módon lopakodsz, igaz a sérült lábad nem teszi túl könnyűvé, de mivel nincsenek a közeledben, ezért nem okoz gondot. Legalábbis még.

A lányok meggyőzötten füttyentenek egyet, és néhányan végignéznek magukon. Nekik elég a szűk sötét ruha, és a elszántság, igaz nem egynél van hasonló ketyere. Vadmacska csak ingatja a fejét a sok kütyü láttán, látszólag ő a motorján kívül semmilyen mechanikus vagy elektromos szerkezetet nem használ, saját magán kívül.
- Na jó akkor ezt elszámítottam. Hogy ne keltsünk túl nagy feltűnést mi itt maradunk, ti menjetek felderíteni. - Ezzel rád, és Gina-ra célzott. talán tudja, hogy már együtt dolgoztok hónapok óta, és az "összeszokott" csapatot nem akarja szétszakítani, vagy csak nem akar nővel összerakni. - Annyit elég lesz megtudni, hogy hol van a kis Maróni, és hogy érkeznek e Falcone emberei. Ja igen meg azt, hogy merről is szeretnének behatolni oda. Egyetértesz? - Úgy néz ki, most már értékes tagja vagy a csapatnak, nem csak parancsolnak neked, de az eszedet is használják, sőt mi több a véleményedre is kíváncsiak. A lányok nem szólnak semmit, tudják, hogy ez már nem az ők feladatuk. Gina is csak bólint a rábízott feladatra.
A távolban a bázis teljes területe. Legközelebb hozzátok a főkapu van, ahol egy kicsit nagy a nyüzsgés. A bázis négy sarkában egy-egy őrtorony, amikből pásztázó fények keringenek. A bázis egész külső részét, így bejárja a fény. Kivétel az egyik sarkot. A legmesszebb lévőt a főbejárattól. Onnan se fénysugár, se semmi. Csak kisebb épületek, és sötétség.

A duó halad a bázis felé, és eddig még semmit nem lát Duncan a felszerelésével. A reflektorfényeket megközelítik, és most veszi csak észre, hogy a bázis főbejáratában az embereket mit is csinálnak, vagy csináltak. Egy nagy csapat repülő élőlény szállt a levegőben, veszélyesen közel a katonákhoz. Ők pedig fegyvereikkel ijesztették el őket.
Ahogy haladtok a reflektor nélküli őrtorony felé, meglátjátok azt amire számítottatok. Két elsötétített fekete kocsi száguld a katonai bázis felé. Duncan felismerheti, hogy Falcone járműparkjából valók. A katonai bázis főbejárata felé száguldanak.
Ahogy haladtok tovább kamionokat, és Maróni egyik kocsiját láthatjátok meg. A kocsi tetején Pino Maróni távcsővel figyeli a támaszpontot. Körülötte meg legalább egy tucatnyi állig felfegyverzett embere várja a parancsait. A kamionok feltételezhetően a szajré elmenekítésére való. Az elsötétült őrtoronytól egy kilométerre ha parkolhatnak.


Eközben Pöfeteg mit sem tudva a közelgő vészről, és a háttérben meghúzódó szálakról, elkezd lemenni az őrtoronyból. A féllábon való járás még mindig nem a legjobb módja a sietésnek, így a saját tempójában vérzések közepette eléri a fegyverraktár oldalát. Ha figyelmes megláthatja a Maróni banda tagjait, és járműveiket.
Az épület sarkáig elérve újra rátörhet a deja vu érzés. A bejárat elől, ahol a hullákat hagytad, hangokat hallassz. Nagy valószínűséggel nem az elhunytak vannak beszédes kedvükben, hanem a rájuk talált társaik. Azt nem tudod kivenni mit beszélnek, de a hanghordozásból hallatszik, hogy nem éppen rózsás a hangulatok. Két különböző hangot tudsz elkülöníteni, talán két különböző katonáé, vagy egy skizofréné.

Duncan halad a maga útján, és eléri minden gond vagy felfedezés nélkül a kerítést. A reflektornélküliség nagyban segíti a munkáját, így nincs gondja vele, hogy felfedezze a nagydarab testű férfit, akit még sohasem látott. Lassan sántítva lépked, és épp az egyik fémépület sarkánál tekintget ki. Az épület előtt két katona van, éppen pár holtestre emlékeztető dolog felett társalognak, és erősen gesztikulálnak. Bejutásra utaló jelet nem találsz. Sem átvágott kerítés, se elgörbített drótok. A kerítés nem tűnik se elektromosnak, se beriasztózottnak. Legalábbis nem látsz rá utaló jeleket. Gina miközben vizsgálódsz Maróni embereit figyeli, akik kezdenek egyre izgatottabb lenni.

Pöfeteg kinézhet a sarok mögül, úgyhogy ne vegyék észre. A katonák száma kettő plusz az általa másvilágra küldöttek. A beszélgetésüket már jobban hallod innen, úgyhogy meg tudsz győződni róla, hogy nem tudják te itt vagy.
- Na ezt tuti nem a madarak csinálták. Hogy lehet hogy ezek le lettek lőve? Ki azaz őrült már megint?
- Talán a kutató intézetből szökött megint meg egy zakkant? Mit mondott a "doktornő"? - Az idézőjelet a kezével teszi hozzá, ezzel jelezvén, hogy nem éppen a legnagyobb tiszteletnek örvend a jelzett nőszemély.

Duncan elmondja, amit tud. A válasz nem azonnal érkezik, egy kis ideig csak statikus zaj szűrődik át, majd végre megszólal a Vadmacskának nevezett bűnüldöző hangja.
- Rendben van. Mi elintézzük, hogy Falcone emberei a jó irányba menjenek. De semmi hősködés, ha kitől a lövöldözés nyakatokban lesz az egész gárda. - Ezzel vége is az üzenetnek. A kerítéshez való érés után rájöhetsz, hogy tényleg nincs benne áram, így a kapu csinálása könnyen megy. Igaz nem hangtalan, és még nem is kevés idő. Gina mint egy árnyák úgy követ téged, és talán olyan halkan is.

Pöfeteg a köves módszert alkalmazza. A két katona azonnal odafordul, és arra tartja a fegyverét is. A démonexrendőr láthatja, hogy nincs esélye mögöttük belopózni, ezért fegyveréért kell, hogy nyúljon. Még mielőtt visszafordulnának, már mindkettő halott. A négy lövés, igaz nem a célzott helyre ment, de legalább ölt. A két katona szinte hang nélkül puffan a földre, de más hangokra is figyelmes lehet a démon. Mögötte a sötétben hangokat hall. Apró pengéseket, de fogalma sincs mi lehet, és nem is látja a forrást sem.

Duncan mire megcélozná a kövér alak eltűnik az épület sarka mögött. A kevéske munkaidő elég volt arra, hogy A Római Birodalom pribékjei máris irányt változtassanak, és a Maróni bandát célozva meg. A kocsik villámsebesen haladnak, igaz csak a felszereléseden múlik észreveszed őket, a lámpáik le vannak kapcsolva.
Pöfeteg nem is tudja, mekkora szerencséje, vagy hogy nem lőtték lyukassá másik lábát is. A kártya nagy szerencséjére működik, és az ajtó hangtalanul kinyílik előtte. Az ajtón átlépve szinte új világba nyílt meg. Hosszú fémszerkények, töménytelen fegyverrel. Ennyit még rendőri pályafutásod alatt se láttál. Ez csak az amerikai hadsereg, a világ egyik legjobban felfegyverzett szervezete.