Red Alert kaland

/Roz Thunder/

Hosszú várakozásokkal telnek napjaid ebben a kellemetlen múltban, melyben az idő mintha szándékosan lassabban haladna, csak hogy ezzel is meghosszabbítsa várakozásodat az égi jelre, melyet oly nagyon vársz. Bármelyik nap elérkezhet, ez nagyon jól tudod, pont ezért vagy figyelmes minden szokatlanra magad körül. S egy nap bizony mintha el is érkezett volna...
Kezedben hirtelen egy tojás jelenik meg, mely be van csomagolva. Pontosan olyan mint egy Kindertojás, annyi különbséggel, hogy nem a megszokott piros-fehér csomagolás van rajta, hanem egy húsvéti nyuszi, s kezében egy táblát tart, melyen a felirat: Nyiss ki!
Ha követed az utasítást és leveszed a csomagolást, egy hétköznapi csokitojást tartasz a kezedben. Miután teljesen levetted a csomagolást a tojás halk pukkanást adott ki magából és szétnyílt. Egy cetli volt benne:

Ha érdekel egy kis munka, keress fel a Húsvéti szigeteken!
Hogy eljuss oda, edd meg a csokitojást, az majd odateleportál téged. A bejáratot megtalálod a Nagy Fejeknél, mond ki a jelszót náluk: pezz cukorka. Hogy mi lenne a munka? El kéne távolítani egy igencsak kellemetlen személyt.

Üdv: Húsvéti Nyuszi

/Kevin Chase/

Reggel ugyan olyan kómásan ébredsz fel mint mindig. Megiszod a kávédat, letusolsz, felöltözöl, reggeli... s indulnál munkába mikor furcsa motoszkálást hallasz a fürdőszobádból. Motoszkálás, majd csattanás. Nem tudod mire vélni, elvégre az ajtódat estére mindig bezárod és még nem nyitottad ki, így senki se juthatott be, ablakot pedig nem nyitottál a lakásodban sehol, elvégre a sűrűn hulló hó azonnal ellepné a padlódat. Elindulsz a fürdőszoba felé, nyílik az ajtaja és négy aprócska pingvin ténfereg ki rajta.

Ha ez még nem lenne elég fura, látod hogy igencsak érdekes felszerelés van rajtuk, pont olyan mint amilyen a titkos ügynökökön szokott lenni, mikor készülnek valahova úgymond "betörni". Ahogy meglát az egyik pingvin aki először ténfereg ki, meglepetten néz fel rád.
- Kapitány, azt hiszem megtaláltuk! - monda a pingvin emberi nyelven és hátra fordult. Előjött az egyik pingvin, nyilván az a bizonyos 'kapitány'. Közelebb ment hozzád és kezében néhány papírt tartott. Felnézett rád és méregetett, majd a papírokba nézett, végül társai felé fordul és elégedetten bólintott, majd feléd nyújtotta a papírokat és várta hogy elvedd tőle.

Mióta visszatért a múltba csak várakozott, semmi mással nem tölthette az idejét, nehogy megfeledkezzen a jelről vagy véletlenül ne vegye észre azt. Az idő szörnyen lassan telt, pedig valójában elvileg sokkal gyorsabban telt mint az ő idejében, felkészült alaposan mielőtt időt utazott, olvasta, hogy régen más volt a Föld pályája és elhelyezkedése és emiatt több mint háromszor olyan gyorsan telt az idő, de ez a tudat nem sokat segített számára. Türelmetlen várakozása egyik napján, mikor éppen imádságba foglalta háláját amiért sikerült az időutazás kezében egy érdekes gömbszerű enyhén nyújtott tárgy tűnt fel.
~ Ez a jel! Végre eljött az időm! - gondolta
Egy ideig vizsgálta, majd mikor sikerült elolvasnia a régies feliratot a burkoló anyagot letépte a tojásról, ekkor az kinyílt és egy üzenetet rejtett. Újabb percek teltek el mire elolvasta, de végül teljesen megértette. Leellenőrizte minden felszerelése nála van-e, gránátja és a Vallató puska. Kezét ökölbe szorította, mint ahogy az az igében meg van írva, közben másik kezével levette a maszkját ezután az összemorzsolódott darabokat megette. Ha a teleportálás megtörténik fegyverét vállához emelve pásztáz végig a terepen és keresi a nagy fejszerű objektumokat.

Reggel, kávé, zuhany és kaja. Kb. ez a szokásos menetrend. A meló nem vár, így igazából megint kicentizem a dolgot, és valószínűleg megint neccesen érek majd be, de végül is mindegy, meglesznek nélkülem is. Gyors ellenőrzés, gyűrű megvan, fegyver megvan, jelvény és a többi megvannak, kocsikulcs és go! Mielőtt ki tudnám nyitni az ajtót, valami zaj hallatszik a fürdőből. Bénán hagytam volna ott valamit, és leesett? Nem ez nem olyan, és ismét meghallom a furcsa zörejeket.
- Mi a fene ez? - kérdezem magamtól, majd visszamegyek megnézni, hogy mi történt. Amint benyitok négy...pingvint...látok meg a fürdőmben.
- Hát ezek meg? - kérdezek ismét, ám ami először szemet szúr, a felszerelésük. Mindegyik elég komoly kütyü ahhoz, hogy...mit keresnek ezek egy pingvinnél? És ekkor történik meg mind az, amire ember még álmában sem gondol: megszólaltak.
- Kapitány, azt hiszem megtaláltuk! - kezdett bele az egyik. Az egyik közelebb lép, és beletemetkezik egy papírba, majd felnéz rám. Visszafordul a másik három felé, aztán bólint, és mintha át akarná adni a papírokat nekem, amiket még az előbb a kezében tartott.
- Ezt...nekem?

/Roz Thunder/

A csokidarabok, melyeket szádba helyeztél hogy elrágd és lenyeld az utasítások szerint, érzed hogy ízre eléggé édes volt, de csak te döntheted el, hogy kellemes e vagy sem, bár nem nagyon emlékszel hogy a jövőben ahonnan érkezel ettél e ehhez fogható ételt, már ha szerinted annak mondható. Miután lenyelted az utolsót is, vagy inkább elolvadt a szádban nyálad hatására, kellemesen meleg bizsergés kezdte körbevenni tested, mely belőled kezdett kisugározni. Először alig volt érezhető, majd egy jobban erősödött az érzés. Tested minden molekuláját hatalmába kerített, majd végül érezted ahogy a gravitáció egyre jobban lehúz téged, attól függetlenül hogy tested egyszerűen az egek felé kezdte magát nyújtani. Elkapott a hirtelen rosszul lét, majd egy másodpercre vakító fény vett téged körül. Oly vakító fény, amiről a papok beszélnek, ha az ember meghal s bekerül Isten országába.
A fény eltűnt és tenger robaja ütötte meg füled, ahogy olykor egy sirály éles hangja végigszelte a felhőmentes, csodaszépen kék eget. Mikor szétnézel, egy füves hegyoldalnál találod magad. A fű térdedig ér, csendben leng a szél simogatásában. Előtted több, tőled jóval nagyobb szobrok tornyosulnak szétszóródva a réten. A szobrok viszonylag egyforma fejeket képeznek, a csokitojás elteleportált téged azokhoz a bizonyos Nagy Fejekhez, már ha egyáltalán ezek azok. Mögötted messze elnyúl a tenger s összefolyik a kék égbolttal.
Már csak tőled függ, hogyan tovább.

/Kevin Chase/

Mikor kiejted a kérdést: 'Ezt nekem?', a pingvinek egymásra néznek ismét majd rád. Tekintetükből látod, hogy hülyének néznek téged, elvégre nyilvánvaló hogy feléd nyújtják a papírokat, elvégre komolyan neked vannak szánva.
- Magának Mr. Chase - mondja komolyan az a pingvin, akinek kezében a papírok vannak majd megrázva őket türelmetlenül várja hogy elvedd tőle.
Mikor elveszed tőle elégedetten hátrébb lép és téged figyel. Ha belenézel a papírokba, egy TOP SECRET piros pecsét van az első lapon ami ezen kívül teljesen tiszta. Belenézel a papírokba és látod hogy az első rendes oldalon a te fényképed van és személyes adataid, valamint egy roppant pontos leírás arról hogy mikor mit csinálsz, kikkel szoktál találkozni és ilyesmi. Tovább lapozva és olvasva egy feladat tárul eléd. Megtudod hogy a Mikulásnak gondjai vannak a műhelyben és a segítségedet kéri ez ügy kinyomozásában. Mint megtudod, valami miatt az összes játék hibásan készül el, attól függetlenül hogy az elfek minden évben ugyan úgy készítik el őket és eddig egy gond se merült fel.
- Mehetünk? A főnök nem fog sokáig várni. Szorít az idő - mondja Kapitány sürgető hangon és várja hogy mit lépsz az egész helyzetre.

A tárgy darabjai ehetőnek tűnnek számára, ízük azonban borzalmas sokkal édesebb mint amit ő megszokott, olyan mintha valamilyen speciális luxus drog lenne. Hamarosan meleget érez a teste belsejéből, ez egyre fokozódik amíg végül már a rosszullét keríti hatalmába, hányingere is lesz és a világ képe is elferdül, hirtelen hatalmas fényességet lát. Meghalt. Ez volt az első gondolata a fény után, már várta, hogy megkapja az utolsó ítéletet és a pokolba kerüljön mert meghalt a küldetés közben, tudta jól a harcos papok mind ezt vallották, a Próféta küldetését elbukni az egyik legnagyobb vétek. Hiába állt már rég készen a halálra sajnálta, hogy így alakult, most ő is eltűnik majd a jövőből és otthagyja a kedvesét is, a rendet is és mindent ami számított neki. De nem így történt. Egy tengerparton állt és körülötte ott voltak a nagy fejszerű objektumok.
~ Primitív teleportálási módszer. Meglepő, hogy egyáltalán létezik és működik ilyen. - gondolta
Gyorsan összeszedi magát és legyűri a mellékhatásokat, fegyverét leereszti és így közelíti meg a nagy szoborfejeket. Keres egyet ami valamiért eltér a többitől. Ha ilyet nem talál, akkor körbe jár és elkezdi kántálni a jelszót.
- Pezz cu-kor-ka.
Hangját enyhén gépiesre torzítja a maszk de reméli ez nem befolyásolja a dolgot, ahogy a rossz kiejtése sem.

A pingvin türelmetlenül rázza a mappát előttem.
- Magának, Mr. Chase. - válaszolja közben. Kezdek agybajos lenni, azt hiszem. Valami nem stimmel, és ezt érzem a zsigereimben. Kinyitom a mappát, az első oldal egy [TOP SECRET] felirattól eltekintve, teljesen tiszta, ám a további oldalakon egyrészt személyes információk, és egy roppant pontos leírás, mikor, kivel, hol és mit csinálok.
- Na jó, én értem a viccet, és azt is tudom, hogy a Venom-nak vannak bizonyos...hatásai, de azt hiszem ez már túlzás. - válaszolom a pingvineknek, és visszanyújtom nekik a mappát.
- Beszélő pingvinek, és a mikulás omba dőlt gyára? Komolyan? - megforgatom szemeimet.
- Lássuk, ki van ilyen poénos kedvében. - sóhajtok fel, és adom be a derekam egyben.