A Fekete Halál

A lányok beleegyeznek a kíséretbe és én terv szerint megyek is velük. Hallgatom amiről beszélnek, látszik, hogy szegények nagyon tájékozatlanok a Gothami alvilág életéről. Egy széles mosoly kíséretében válaszolok.
- Oh, nem, nem, nem. Egyáltalán nem. Nincs sok közöm Metropolishoz, se Lex Luthor-hoz. A LexCorp megoldásai fejlettek ugyan, de túl generálisak, túl általánosak, az én felszerelésem jóval egyedibb, én magam terveztem és gyártottam le. Én egy... Gothami törvényen kívüli vagyok, mások inkább egy ön és közveszélyes őrültnek nyilvánítanának, de ez egy nagyon sarkított verzió. Nem szeretem a sarkított megoldásokat...
Egész kellemes számomra a beszélgetés, nem sokan szoktak ennyire utánam érdeklődni. Pozitív csalódás. Ahogy befordulok az egyik sarkon megpillantok egy szárnyas, lángoló kardos angyalt és vele szemben egy késsel felfegyverzett önkéntes igazságosztót?
~ Ez a látvány megszokott a Bűn városában? Na de már itt is? Az őrület terjed, terjed, terjed. Elég gyorsan. Na de mindegy, most döntsön a sors. A piros sisak, vagy a fekete szárnyak?
Lassan szabad kezemmel a lézerfegyver után nyúlok, kicsit arrébb lépek, hogy mind a két alakra pontosan rá lással. Szépen becélzom a high-tech fegyver profi célkereső rendszerével a piros sisakot viselő alak mellkasát.
- Forduljatok el. Ez csúnya lesz. - szólok még oda a lányoknak. Ezután kétszer, háromszor meghúzom a ravaszt. Nem hiszem, hogy lenne olyan páncélzata az alaknak, ami meggátolná, hogy élve megsüljön, de azért biztosra megyek, a szívére, nyakára, fejére célzok, addig lövök amíg holtan össze nem esik. Remélem sikerül a manőver. Ha ez nem lehetséges a rossz látási viszonyok, vagy bármilyen más körülmény miatt akkor a vállamra csatolom a fegyvert, és hagyom, hogy az automata rendszerek végezzék a dolgukat és pontos lövéseket indítsanak az alak irányába. Remek ez az este. Ha sikerül megölnöm a célpontot, visszafordulok a fiatalok felé és megyek is tovább.
- Indulás. Még haza is kellene érni.

Résztvevők: Ra's Al Ghul, Lobo, Andrew Ramirez, Barbelo, Svarog, Dühöngő, W.B., Steg-'in,Vash,
 

Ra's Al Ghul
Edzettségednek köszönhetően hamar felérsz a járathoz, mely a többihez képest más emberek számára akik nem rendelkeznek emberfeletti ügyességgel vagy mászó készlettel teljesen elérhetetlen. Halk vagy mint a gondolat, láthatatlan mint a Halál. Figyelmességed mindig éber, nehogy meglepetés karmába kerülj. A járat hosszan húzódik előre, de erősen leejt, beljebb haladva a Föld mélyébe. Itt sokkal nehezebb a terep mint eddig. Hatalmas sztalagmitok és sztalaktitok borítják a járatot. Halk csöpögés hangja, valahonnan víz szivárog a járatban s ahogy csöpög, halkan, rendszeresen, csúszóvá teszi a sima sziklák felületét, amin jársz. Ahogy haladsz tovább, lábad hirtelen belerúg valamibe, ami nem teljesen a barlangi világba tartozik. Ha felveszed, látod hogy ez egy elektromos nyakörv, mely erős fémből készült. A többihez képest nagyobb és nehezebb is. Nem lett letépve, sokkal inkább mintha valami átmarta volna és azért esett le.

Vash és Barbelo
Ahogy társalogtok az utcán, észre sem veszitek hogy néhány kíváncsi, mégis erőszakos szempár figyel benneteket abból a sötétségből, hova a nap fénye még egy jó ideig nem fog elérni. Lassan mozognak, láthatatlanul, fürgébbek a macskáknál, láthatatlanabbak a Halál fagyos csókjánál. Mégis ott vannak. Tekintetük ismét belétek fúródik, az a kellemetlen szúró érzés, az a nyomasztó gondolat ismét fellibben benneteket, ahogy az ismeretlentől való félelem megjelenik. Egy halk sziszegés, most már jóval reálisabb mint az előző. Sötétségből jött, nem tudjátok melyik irányból. Ha jobban körbenéztek, megpillantjátok azt, amitől igazán kell félnetek. Az egyik házról le is ugrik, egy másik a csatornából. Egy harmadik pedig szép lassan és halkan lépdel ki a sikátor sötétségéből. Mindegyik éjfekete, hatalmas testük fenyegető, lassú kecsességgel halad felétek, hogy körbe vegyenek. Hosszú farkukat libbentik meg levegőben jelezve, ezzel fognak megölni benneteket.


Dühöngő és W.B.
Sikeresen kiértetek a kocsmából az utcára, ahol néhány részeg ember dülöngélt és beszélgetett még a kocsma előtt, vagy egymást támogatva próbáltak valahogy hazajutni. Ahogy Dühöngő nézelődött valamilyen metró tábla után és W.B. próbálta összeszedni magát, kis társaitok felettébb nyugtalanok lettek, ahogy megérezték a hatalmas veszély közeledtét. Maguk módján jelezték, jó lenne felkészülni, jó lenne vigyázni, elvégre erre lettek betanítva. Ha netán jobban szétnéztek, észreveszitek a közelgő veszélyt. Egy tucat xenomorph közeledik felétek a házakról lemászva, mit sem törődve azzal, hogy nyíltabb terepre kerülnek ezzel. Nem számít nekik, hogy lesből támadjanak, hogy kivárják az őket elrejtő sötét zugokat. Nem úgy viselkednek, ahogy ti megvagytok szokva. Sokkal óvatlanabbak, de annál agresszívabbak. Kettő ahogy leugrik az utcára, a többi azonnal követi. A részeg emberek őket meglátva felsikoltva próbálnak elrohanni, de túl közel vannak a xenokhoz. Nem hagyják elfutni a lehetőséget, némelyik azonnal rájuk ugrik azonnal széttépve őket a maradék titeket szemelt ki prédának.

Steg-'in
Végre eljött a te időd, hogy bizonyíts, ki is vagy valójában. Bizonyíts fajtádnak, méltó vagy köztük élni mint egy nagy harcos, egy rettegett harcos, ki nem retten el a Haláltól sem, ki képes vele is szembe szállni és győzni. Shurikenjeidet elhajítod, azok félelmetes erővel suhantak a levegőben s bár nem vártad meg az eredményt, a hangos visító éles hang mely többször is felcsendült jelezte, célba találtak a hajított pengék. Ahogy másik célpontod felé veted magad, szemed sarkában meglátod a két Oomant, ahogy szép lassan egy tucatnyi savvérű indul meg feléjük, hogy széttépjék őket. A célpontod későn vett téged észre, már ugrásra készen állt, hogy csatlakozzon fajtárasihoz, mikor megérezte pengéd támadását nyakára. Felsikoltott s farkával feléd csapott vadul, hogy lesöpörjön a tetőről.

Andrew Ramirez
Mikor fegyveredet a vörös sisakú ember mellkasára célzod, te is meghallod azt a vérfagyasztó sziszegést, mely hirtelen felcsendült az utcán. Oly közelinek tűnt, mintha csak a füledbe sziszegett volna, de ezt a fajtát nem tudod semmilyen lényhez hasonlítani. A jéghideg és könyörtelen félelemet hordozta magával. Meghúzod lézerfegyvered ravaszát, s célba talál, de nem abba, melybe kellett volna. Egy hatalmas fekete bőrű lény ugrott le pont abban a pillanatban eléd, épp pofáját nyitotta volna, mikor pisztolyod lézere testébe hatolt. Nem egyszer, de nem is kétszer, hanem többször. A lény élesen felsikolt, teste felszakadozik, valami zöldes fröccsen ki belőle mindahányszor eltalálod és amit csak elér, savas állagával marni kezdi. A lény alig pár másodperc után holtan összerogyik a földön és nem mozdul többet. A lányok felsikoltva rohantak el, nem törődve azzal, hogy barátjukat ott hagyták. Látod ahogy a szárnyas és a piros sisakos alak felé három másik ilyen szörny közeleg veszedelmesen.

Lobo
Sikeresen beértél a városba, mely még mindig alszik, s mintha teljesen üresek lennének az utcák. Robogód ezt a csendet megtöri, de senki sem foglalkozik vele. Metropolis a holtak városához hasonlítható. Az utcák üresek, csendesek, a lámpák sárgán villognak, az autók magányosan parkolnak a járda mentén. De egy utca más mint a többi. Ahogy robogsz, beérsz egy utcába, ahol több személyt is látsz. Egy szárnyas alakot, egy ember kinek fejét piros sisak védi. Nem messze tőlük egy páncélos. Na meg valami, ami számodra teljesen ismeretlen. Három fekete lény, mely neked háttal áll és a szárnyas meg a sisakos alakot támadják.

Vodka ugatása, és hátra csapott fülei azonnal meghallgatásra találtak, hisz nem csak ő, tollas kis társa is rákontrázott a figyelmeztetésekre.
Ösztönösen hátra nyúltam, a kis hát részbe, ahol a fegyver helyezkedett el, néhány kattanás, és máris az összekapcsoló állványzaton pihent. S ha kezeim közt van a kicsikém, kábelek, biztosítékok a helyükön, a célzókészülék a szememre húzva, én pedig csak a monitort figyelem, akkor nincs apelláta cicuskáim. A hadnagy hangját igyekeztem előtérbe hozni, hogy mit is mondd. Bár hordmellénnyel, meg mindennel együttvéve a smurt gun több, mint 17 kg, ez nem akadályozott meg abban, hogy fürgén reagáljak, elvégre hozzá voltam már szokva.
Egy rövid fütty, hagyta el a szám, Vodka pedig látszólagos támadásba kezdett, de sosem került olyan közelségbe a lényekhez, hogy baja essék. Ugatott, vicsorgott, felborzolta a szőrét, elvonta az idegenek figyelmét, s úgy terelte őket a puskám csöve elé, mint a jó pásztor kutya este a nyájat a karámba. Ügyes kis fickó, nem hülyeségből van mellettem.
A hadnagy szavaira elmosolyodtam, legalább az akció kellőképpen kijózanítja. A Hadnagy jól dolgozott, legalábbis a szemem sarkából, amiket érzékeltem, ügyesen ritkította a dögöket.
Bár, nincs nagy dicsőség bennük, sőt , nagyon fura volt, hogy ily módon támadnak. Kb. 12 db rovar jött felénk eltökélt haraggal és étvággyal.
Egyik lábamat hátra vetettem, megtámasztottam magam, majd a félig sebesült, vagy túl közel érő dögök testébe irányítottam a sorozatokat, bár most csak négyes lövésekre volt beállítva a smurt gun. Igazából még a célkeresztekre sem kellett hagyatkoznom, ezek a dögök túl vakmerőek, tapasztalatlanok voltak, szinte önként ugrottak a fegyver csöve elé. Elméletileg 1200 lövedék/perc. Bár itt most csak pillanatokról volt szó, a fegyver kedvesen tépett bele a savas husikba. Amíg a hadnagy a vezéregyeddel volt elfoglalva, körbefordultam, s a további, hátulról érkező támadókra vigyorogva sütöttem el a fegyvert.
A Hadnagy ezután kiáltott, én meg vigyorogva intettem felé, hogy már intézem, s közben az újabb "sérültekre" irányítottam a smurt gun csövét, hogy a túlvilágra küldhessem őket. A csatornákra is ügyeltem, bár eddig még nem jött föl senki, de még egyszer körbe fordultam, a biztonság kedvéért.
Vodka Tollas mellé szegődve igyekezett elterelni a "bámészkodókat", de mivel a hadnagy már kézbe vette az ügyet, nem különösebben törődtem a civilekkel. Rosszkor voltak, rossz helyen, ha meghalnak, hát így jártak, én nem siratom meg őket. Miután az állatok visszarohantak, az utolsó pár xeno felé fordultam, és egy gúnyos mosoly kíséretében köszöntöttem őket, s húztam meg a ravaszt.

Célra tartok és tüzelek, de meglepetésemre nem találom el a célpontot, mert az utolsó pillanatban valamilyen idegen lény ugrik elém. A sugarak széttépik, csak a savas fekete tetem hever előttem. Gyorsan körbe nézek, majd megvonom a vállam, a lányok elfutottak, valószínű így nemsokára meghalnak, a lények felfalják őket. A testet vizsgálom meg gyorsan.
~ Xenomorphok, érdekes... ezeket már ismerem, de eddig nem hittem a létezésükben. Volt egy összeesküvés elmélet miszerint a titkosszolgálatok, a NASA és Hollywood kézben fogva járnak már évek óta. Ha valamit el akarnak tusolni a nép előtt azt ironikus módon bedobják egy népszerű film, könyv tartalmaként a köztudatba. Roppant hatásos. De úgy látszik ez a taktika csak addig működik, amíg az eltusolt ügy nem mászik ki az utcákra. Hehe.
Gondolataim gyorsan cikáznak, de nem felejtem el, hogy veszélyben vagyok. A páncélzat maszkját szinte azonnal felcsatolom, miközben a gyorsítást és az erőnövelést maximumra állítom. Ezután a lézerpisztolyon megnyomok pár gombot, aminek hatására az vállra csatolható automata agyúvá változik, majd rögtön fel is csatolom a vállamra. Ha ez megvan akkor a lézerfegyvert nem előre, hanem hátra irányítom, hogy egy xeno se támadjon váratlanul hátba, legyen ami fedezzen. Végül a karabélyt veszem elő, célzok, élesítem a fegyvert már több rövid sorozatot indítok meg az idegenek felé, a fejüket célzom a robbanó töltetes golyókkal. Ha az egyik közel kerülne akkor próbálok messzebb hátrálni és még időben szétlőni.
Más esetben a négyszeres gyorsítást használva próbálok kitérni a csapások elöl. Néha fel, le, oldalra, hátra is kinézek, hogy honnan érkezhetnek még a halál lényei. Kezdődök az este. Ezaz!

Vash hallgatja a démon szavait.
- Nem szoktam hibázni, nem engedhetem meg, különben ártatlanok hallnak meg.- szólt büszkén és magabiztosan Barbelonak. Majd hallja ellenfele hangjában azt a félelmet, ami rá is rátört.
- Bizony éreztem. Bár reméltem sose fog már, de most igen. Tehát te sem vagy az a fajta, aki túl sűrűn meg ijed. Ez közös bennünk. De nem vagyok idétlen piros sapkás, a nevem Piros Sisak, aki az ártatlanokat védi.- válaszolt higgadt hangnembe a férfi, majd ellenfele ismét megszólalt.
- Várj, szóval te is azt keresed amit én? Ha igen, akkor segíthetjük egymást. Bár eddig magam voltam, de most, ha csak egy kis ideig is, de segítsük egymást...- szólt Vash, majd ismét előtört az a sziszegés, ami nem rég volt. Ám ez úttal a forrása is látszik. Három furcsa, sötét lény mászik elő az éjszaka sötétjéből, és körül veszi a két egyént.
Vash azonnal védekező állást vesz fel, be célózza az egyik szörnyet, és lassan elkezd Barbelo háta felé hátrálni.
- Szerintem itt az ideje, hogy elkezdjük a bizonytalan ideig tartó szövetségünket. Mit szólsz?- kérdezte Sisak a démont.

Ra's Al Ghul lágy mosolyra húzza ajkait, s szíve hevesebben kezd verni... Ez valami nagy lesz... Még óvatosabban közeledik, felfoghatatlanul éles kardját minden lépésnél a földbe szúrja, nehogy elcsússzon, s az éles penge oly hangtalanul siklik bele talajba, mint ehogy a kés vágja a vajat...
A férfi gondosan elrakja a nyakörvet, késöbb majd megvizsgáltatja....

Ezután folytatja útján egyre mélyebbre az alagútrendszerek pokoli hálójában.

W.B. és Dühöngő
Igazi mészárszék party-t rendeztetek az utcán, ahogy a sok tapasztalatlan xeno nektek rontott, mégpedig hajnalt tájt, mikor a nap alig 1-2 órán belül teljesen fel fog kapaszkodni a város felé. Egyáltalán nem zavarja őket, hogy talán mégiscsak hiába a létszám fölény, ti vagytok túlerőben. A Tollas és Vodka terelése olyan simán ment, hogy már csak nevetni lehet rajta, hogy milyen ostobák is ezek a lények, hagyják magukat szépen fegyvereitek csöve elé terelni, önként megdögleni. Mégis hiába a próbálkozásotok, a részeg embereken a kocsma előtt már nem tudtatok segíteni, a xenok több részre tépték szét őket. A xenok zavarodottnak látszódnak, mint akik nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mit is kéne csinálni, azon kívül, hogy egyből hagyni magukat szétlőni.
Minél több fegyverdördülés hangzott fel, annál több xeno teteme rogyott a földre, de valami miatt mintha mégse akarnának elfogyni. W.B. és Dühöngő szemük sarkából észreveszik, hogy bizony mint a hangyák a bolyból, csak úgy özönlenek a házakról lefele és a mellékutcából is. Rendezetten, mintha katonák lennének, egyszerre lépnek és mozognak, mint egy hatalmas nagy test, melynek az izmait teszik ki. Ahogy meghal egy, úgy lép helyébe kettő. Kezdenek szépen lassan körbevenni benneteket, mintha sarokban akarnának szorítani az egyik házhoz. Az egyik Natasha-hoz közeli xeno kinyitotta pofáját s valami nyálkás zöld trutymót köpött a nő felé, de úgy látszik ügyetlen volt, hisz a zöld köpet az egyik STOP táblát találta al s elkezdte azonnal marni azt.

Andrew Ramirez, Barbelo, Vash és Lobo
Vash talán jól is tette, hogy kicsit közelebb ment Barbelo-hoz, elvégre a két lény már ugrott is, hogy az egyik Vash, másik Barbelo fejét tépje le helyéről, de úgy látszik, nem igazán jött ez össze nekik, hisz volt egy harmadik személy, aki sokkal gyorsabban reagálta le a helyzetet. Vash és Barbelo előtt a két lény hirtelen szétszakad, ahogy Ramirez becélozta és robbanó lövedékes golyója szétrepesztette a koponyájukat. Savas vérük mindenhova fröcsögött, még Vash dzsekiét is megtalálta, amit elkezdett azonnal marni, Barbelo ruháját se kerülte el a savas vér, ahogy ráragadt, egyből elkezdte pusztítani a szövetet. A kis csapat csak most vehette észre Lobo-t, ahogy szivarozva és kényelmesen ücsörögve motorján figyelte a műsort. Ha valaki jobban szemügyre veszi a xeno-kat, mindegyiken elektromos nyakörv van valamilyen erős fémből.

Ra's Al Ghul
Elrakod a nyakörvet és tovább haladsz a járatban, mely egyre jobban és jobban leejt, így már nem hogy csak kapaszkodnod kell, de szinte négykézláb mászni a sztalagmitok és sztalaktitokon, végül az egész járat mintha egy szakadék lenne. Óvatosan haladsz benne, mélységes csend honol, csupán az a csöpögő víz hangja valahol messzi töri meg időnként. Ahogy eléred az alját, mintha egy kis teraszra csöppentél volna, egy láthatatlanul kicsi teraszra egy olyan hatalmas barlangi "teremben", melyben fel lehetne ismét építeni talán egész Metropolist. Ez a "terem" telis-tele van számodra ismeretlen, mégis nagy tojásokkal, melyek sűrűn vannak lerakva egymás mellé, megszámolhatatlan mennyiségben.

E között a tojások közt mint a szorgos hangyák nyüzsögnek az általad már ismert fekete lények, melyek közül egy megtámadott téged, de kénytelen volt menekülni. Több járatott is látsz, ahonnan ki-be mászkálnak ezek a fajzatok, olykor valamit hurcolva magukkal.

Különböző keleti harcmnűvészeti technikák segítségével, még inkáb elrejtette jelenlétét, szívverését szinte teljesen lehalkította, tulajdon szagát eltompította, s miután megállapította, hogy nem savas hatású, szabad börfelületeit, s páncélját bekente valami furcsa, látszólag a lényekből jött váladákkal, mely a tojások mellett állt nagy halomban, s mely valamenyire a környezethez illőbbé tette jelenlétét, s elégdetten nyugtázta, hogy ez a buké, felidézi benne a furcsa szörny szagát...
Mikor végzett, mint az árnyék, suhant a legközelebbi tojáshoz, majd szép lassan, csöndben, erősen bebugyolálta egy vastag bőrszövetbe...
Tudta, hogy még esélye sincs eme furcsa ragaddozók ellen, ám egy kifejletlen egyed tanumányozása közelebb viheti a mibenlétük kulcsához...
Mikor már tökéletesen becsomagolta a tojást, hogy a legkisebb felülete se volt szabad, ugyanolyan csöndben, mint ahogy jött, elindult visszafelé a járatban, lassan, előre és hátrafeléis figyelve, a legksiebb támadási felületet se hagyva magán.

Amíg Vashhal beszélgettem, valami furcsa, fekete lények jelentek meg körülöttünk.
-Hát tényleg nem vagyok az a fajta. Utoljára akkor féltem amikor Isten megteremtette az embert. Az pedig volt már vagy tízezer éve.-feleltem Vashnak, majd a lények közeledtét néztem.
-Szövetség? Rendben. Úgysem akarlak fölöslegesen megölni. Nem akarok én jót Lucifernek.-mondtam, majd hátat fordítottam neki. Ekkor ugrottak ránk a dögök, de mielőtt akármit tehettünk volna, valaki megölte őket. Egy fura fickót vettem észre, de most nem volt időm vele foglalkozni. Ahogy lenéztem a betonra, egyből észrevettem, hogy a lények vére szétmarja. Mivel tudtam, hogy az én ruhámra is került belőle, ezért emberfeletti sebességgel lekaptam a felsőmet, amit a betonra hajítottam. Ez volt a szerencsém, mert a vérsav pillanatok alatt szétmarta. Ahogy jobban körbenéztem, megláttam még egy fickót, aki a motorján ülve élvezte a műsort.
-Élvezd csak a műsor amíg lehet. Remélem te is kapsz egy ilyen dögöt.
A szörnyeket is kicsit jobban megnéztem és mindegyiken valami furcsa nyakörvet vettem észre. Úgy döntöttem, hogy emberfeletti sebességemmel odamegyek egy lényhez és lángoló kardommal megpróbálom levágni a nyakörvét. Ha sikerül, akkor megnézem a reakcióját. Ha nem sikerül, akkor a fejétől szabadítom meg, habár a pokoli lángoknak elvileg mindent át kell égetniük.

A shurikenjeim célba értek. Nem láttam ugyan, hogy megölték-e a savvérűeket, de a visításukat hallottam és nekem az pont elég volt. A kiszemelt savvérűhöz is időben odaértem és sikerült is meglepnem, így a nyakába állítottam a pengémet. Ahogy kicsit jobban megnéztem a környezetet, láttam, hogy a két Ooman nagy erőkkel irtja a savvérűeket.
Itt valami nincs rendben. Ezek soha nem szoktak ilyen óvatlanok lenni. Az egy dolog, hogy az Oomanokra nyíltan támadnak, de az, hogy nem vettek észre, mikor mindenféle rejtőzködés nélkül rohantam feléjük, valami bajról árulkodik.-gondoltam, majd észrevettem a lény farkát. Le akart söpörni vele. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok elhajolni a farka elől. Ha sikerül, akkor a másik pengémmel megpróbálom megszabadítani a fejétől a lényt. Ha nem sikerül, akkor a pengéimmel megpróbálom kivédeni a támadását és utána ellentámadást indítani a nyaka ellen.

Egyedi fegyverem segítségével könnyen elintézem az idegen lényeket, a xenomorphok egymás után terülnek el holtan. Elégedett mosollyal az arcomon emelem feljebb a füstölgő puskacsövet. A távolban meglátok egy motoros alakot aki figyelte a harcot, érdekes, nem tűnik túl meglepettnek vagy rémültnek, nyilván megvan a megfelelő ereje, hogy biztonságban érezhesse magát. A másik kettő reakciója viszont elég bizarr a helyzethez képest, pár másodpercig csak meglepetten nézem őket.
~ Hmm... rájuk támadt három idegen lény, akik szét akarták őket tépni, tehetetlenül álltak, még csak nem is menekültek. Az utolsó pillanatban szétlőttem a xenokat, ezzel megmentve őket, de még csak felém sem néznek. Helyette folytatják amit eddig csináltak. Hát jó... ennek is meg van az ára.
Ellenőrzöm a fegyvert, majd eredeti célpontom, a vörös sisakos fejét célzom meg a tőlem megszokott precizitással. Mikor már szinte biztos a találat, meghúzom a ravaszt és három rövid sorozatot próbálok a fejébe lőni. Kell a pont. Minél több ölés, annál több pont!

Sisak már épp készült lőni az idegenekre, mikor váratlan dolog történt, a két lény darabokra szakadt.
~ Úgy tűnik valaki gyorsabb volt nálunk. Ezeknek a dögöknek úgy tűnik, hogy savas a vére. Még a dzsekim is kapott belőle, ami ha rajtam marad, akkor végem, viszont ha ledobom, oda a készletem. Azt hiszem az lessz a legjobb, ha kivágom a savas részt a dzsekiből.~ majd kését használva, kivágta a savas részt a dzsekiből. Ekkor vette észre a távolban, motoron ülő, szivarozó alakot.
~ Ki a fene lehet az? Látszik hogy élvezi amit lát, és hogy van ereje. Nem baj, remélem te is kapsz majd egy ilyen dögöt a nyakadba~ gondolta magában Vash, majd jobban szemügyre vette az idegeneket, és látta, hogy nyakörv van rajtuk.

Nem igazán kötött le a dolog. Már a fél szivar leégett, és ezek a macskajancsik még csak ki sem nyírtak egyet sem. Kezdtem unatkozni egy kicsit, és vágytam arra, hogy megmutassam, hogyan is kell ezt csinálni. De még nem jött el az ideje. Nem tudok eleget azokról a fekete izékről, csak amit innen látni. A vérükre felkaptam a fejem, mert ha ez így mar, akkor nem akármilyen cucc lehet. Remélem van olyan tároló, ami bírja, mert nekem kell szereznem belőle. De egyelőre ez még az ő harcuk, és engem még nem fenyeget semmi. Ásítok egy nagyot, és tovább figyelem, hogy mit művel a díszer társaság.

Ra's al Ghul
Képességeidet kihasználva tökéletesen láthatatlanná tetted magad a lények számára, legalább is te magad úgy véled, mindent megtettél ama érdekben, nehogy felfedezzenek téged. A nyálkás valami, ami a talajt és a tojásokat borítja undorítóan ragacsos és gyomorforgatóan büdös, mintha egy halom rothadó állat tetemét kennéd magadra. Ahogy megközelíted a tojásokat az egyiket nyugodtan be tudod bár bugyolálni, de azon kapod magad, hogy nem hogy csak elég nagy, de hihetetlenül nehéz is, mintha valamilyen gyökerei lennének, mélyen a földbe vályba, ami nem engedi, hogy megmozduljon, így a terved sajnos nem tud megvalósulni. A tojás akárhányszor hozzáérsz, enyhe meleg lüktetést éreztet, mintha valami mozogna benne. A lény párszor megmozdul, majd mint aki megtalálta a kényelmes fekvő helyet ismét mozdulatlan marad. Halk, nyálkás hangot hallasz, az egyik fekete lény egyenesen feléd halad, de nem nagyon látszik mozgásából, hogy támadó lenne vagy felfedezett volna. Még.

W.B. és Dühöngő
Egyik hullám a másik után, olyan mint a fekete tenger, mely lankadatlanul, félelmetesen csapódik neki a partnak újra és újra, a sziklák erejét és bíróképességét próbára téve. A xenok sorra halnak, visításuk félelmetes és messzire elhallatszik, de ahol megöltök egyet, ott kettő-három lesz helyettük, s már-már reménytelennek látszódik minden, Tollasnak köszönhetően több helyen is nagyobb tömegben a robbanások után cafatokban hullanak szét, mint valamilyen undorító eső vagy hó, úgy potyogott az égből a sav és a xenok szétszaggatott teste. Mindent mar a sav, amerre csak elláttok. Dühöngő tökéletes és képzett célzásai valamint W.B. Tollasának köszönhetően alaposan ritkulni kezdtek a lények, mintha hirtelen már nem lenne több hullám. Alig telt el pár hosszú másodperc, elhangoztak az utolsó dörrenések, az utolsó visítások. A xenok tetemei szanaszét feküdtek nem csak a földön, de a házak teraszain is. Mindent mart a sav, halk sistergés jelezte, a harcnak vége és most ti vagytok azok, akik túlélték.

Barbelo, Vash, Andrew Ramirez és Lobo
Barbelo felsődet ledobva magadról védekezel a sav ellen, s mire még az földet érhetne, már egy jó darabja el is tűnt a levegőben, egy egyszerű rongy cafat esett a földre, majd végül az is megsemmisült. Lángoló kardod úgy haladt át a nyakörvön mint kiélezett kés az olvadt vajon. A lángok hirtelen átszöktek a lény tetemére s szinte azonnal be is borították, ezzel a lényt a nyakörvével együtt pusztítani kezdték. Szörnyű bűz csapott fel a tetemből, a piros lángok mint valamilyen varázslat, úgy váltottak át zöldre, csak találgatni lehet, hogy minek a hatására. Felsődet ledobva magadról védekezel a sav ellen, s mire még az földet érhetne, már egy jó darabja el is tűnt a levegőben, egy egyszerű rongy cafat esett a földre, majd végül az is megsemmisült.
Vash hiába próbálja kivágni a savas részt a dzsekiből, a sav olyan gyorsan terjed mint a tűz a szénakazalban. Ahogy próbálkoztál, a mar undorítóan átmászott a késre is, majd szép lassan kapaszkodott fel markolata felé, szint úgy mint bőrödre is felmászott, hihetetlen fájdalommal érezted, ahogy egyre jobban csontodig próbálja magát marni sisteregve. Egy dörrenés hallatszott, éles fájdalmat éreztél még lapockádban, ettől földre hanyatlottál. A dörrenés hátad mögül érkezett, ahol egy páncélos alak állt az utca végén.
Ramirez meghúztad a ravaszt, de kicsit elszámoltad magad s bár eltaláltad a célpontodat, csupán a lapockájába fúródott a fájdalom, melyet tőled kapott. Ennek hatására egyből a földre esett, kínjai hatalmasak lehetnek, hisz eddig nem hogy csak a sav kezdte őt marni, de még a te támadásod is hozzáad egy jó nagy lapáttal. Úgy látszik, neki se kezdődik jól a reggel.

Steg-'in
A savvérű ugyan olyan ügyességgel és reflexekkel rendelkezik mint te, s hiába vagy te a ragadozó, ő pedig a préda, nem igazán akar megválni fejétől, akkor sem, ha számodra díszes trófeát jelentene. Ügyesen hajol el, s mikor látja, hogy farkával nem sikerült téged lesöpörni a háztetőről, egy lendülettel indul is visszafele a farok feléd, hogy másik oldalról próbálkozzon ezzel, hátha lankad a figyelmed s nem veszed észre. De te nem olyan vagy. Te nem azok közé az ébertelen Oomanok közé tartozol, kik hátuk mögé is csak akkor néznek, mikor már fel vannak szúrva a savvérűek hegyes farkára s szembe fordítják őket a halállal. Rád sziszeg ellenfeled, mint egy kihívás kép, mint aki látni akarja, kettőtök közül ki lesz az erősebb, ki lesz az, aki végül túléli. S lám, eme sziszegése volt az utolsó, hisz feje lassan lecsúszott nyakáról. A test még nem is bírta felfogni, mi is történt valójában, feje már ott gurult a járdán, s teste csak később követte. Több savvérűt nem látsz magad körül, mindegyik holtan hever szanaszét az utcán. Mintha nem is te lettél volna a célpont.

Néha elgondolkodom, hogy épeszű vagyok-e még. Azt hittem itt lesz majd nagy meló, és jó móka, erre csak pár...ember, meg egy valami lény amatőr hülyeségeit kell néznem. Az egyiket marja a sav, a másikat még jobban marja, a harmadik nem tud rendesen célozni. Sóhajtok egy nagyot, és azon gondolkodom, mi lesz még itt a mai nap folyamán, ha ez így kezdődik.
- Hé, ti ott! Igen, ti! Nem kell egy kis segítség? - kiáltok oda, hátha elvesztik a figyelmüket, és azok a fekte "rovarok" lekaphatják őket. Legalább nem lesznek többé útban.

Túl sok és túl idegen volt számára ez a közeg, ez az érzés. Tudta, hogy a halál marka még az ő több száz éves létét is fenyegeti. Mindent megtett amit kellett, s megtalálta a fészkét ennek az iszonyatnak...
Most el kell hagynia ezt a pokoli helyet, ám valami mégis továbbvitte... Hátrébb lépett a tojásoktól, ügyelve hogy semmihez ne érjen hozzá s továbbra is ügyelve a legkisebb zajra, a legkisebb jelre, ami ellenséget mutathat. Szinte önmagát is meglepte nesztelenségével, miközben kardját gondosan maga mellett vitte, felkészülve bármire mi ráronthat. Meg akarta tudni mik ezek a lények, s honnan jöttek. S ehhez a fal mentén ment, folyamatosan ügyelve nehogy háta mögött támadjanak rá, s a Démon egyre beljebb mászott a szörnyetegek odújába...