Metropolis Történelmi Múzeum

Semmi reakció. Hiába beszélek hozzá, a fickó nem válaszol, és nem is tesz semmilyen mozdulatot. Egyetlen végzetes pillanatig. Mikor a kezem a vállára teszem, mintha hirtelen meg akarnék halni. Az életerőmet, mintha kiszipolyoznák, és ennek hatására az izmaim összerándulnak, mintha görcsöt kaptak volna. Épp kifacsartak, szinte minden értelemben, és én sem tudtam mit tegyek, főleg, hogy egyre jobban kezdtem elgyengülni. Végül nem létező imáim meghallgattattak, és végre az a dög aktiválta magát.
- Épp ideje volt, majdnem kinyírtak! - csattanok fel a SCARAB-ra.
- Az életfunkcióid még teljesen normálisnak számítanak. - hallottam a hangját a fejemben, és szavamra mondom, most nagyon is jó volt hallani. Nyilván nem akarja még ő sem bedobni a kulcsot, és a létfenntartó ösztönök életben kell, hogy tartsák a gazdatestet is - engem. Ahogy a bogár a páncél egy részét felhúzta a karomra, ami épp a fickóval érintkezett, rögtön el is emeltem onnan a karom.
- Rühellem a mágiát. - ezt valahogy éreztem, mikor takarodót fújt.

A kurta és semmitmondó válasz, csak még inkább felcsigázta Lupin kíváncsiságát... Lassan közelebb ment, s leült a férfi mellé törökülésben, s figyelni kezdte, tökéletes memóriáját használva megtanulta annak szavait, hisz még ha nem is érti őket, a jövőbeli tudásával már lehet tud velük kezdeni valamit.

- Amúgy, ha szabad meg kérdeznem, jelenleg mit csinál? - Kezdte unni a jópofizást ám inkognitója érdekében, féken tartotta magát...

Ezután szemmel kísérte amint Kevin a férfi vállára tette a kezét, majd látta a fáradtságot, sápadtságot amint az energia hagyta el a férfi testét, s mintha látott volna valamit egy pillanatra a férfi tenyerén, ami megmentette, ám elképzelni se tudta mi lehetett, s mágus jelen helyzetben sokkalta érdekesebb jelenség volt, így ismét felé irányította tekintetét, s várta a választ.

A férfi nem hagyja abba, és közben neki állnak beszélgetni Lupinnal, akivel csak nem rég találkoztunk. Milyen romantikus. Tovább mormol folyamatosan, Lupin pedig leül vele szemben, és kérdezgetni kezdi, de ő szinte azonnal lapattintja, és folytatja tovább a dolgát.
- Valamit tennünk kéne, nem gondolod? - de gondoltam, és amikor a férfi keze a kő felé nyúlt, megvártam mi lesz ennek a vége, de készen álltam. Körülbelül hüvelykujjnyi távolságra megállította a kezét, és nyitott tenyérrel ott is tartotta.
- Szerinted mi lesz, ha elvesszük onnan a követ? - kérdeztem a SCARAB-tól, aki egy halk hümmögéssel válaszolt. Odébb léptem a kő felé, majd az állványt, amin volt, megragadtam, majd elkezdtem a kezétől elhúzni, egészen addig, amíg már nem tudta a kezével követni a kő mozgását, mert nem fordul az ember karja a végtelenségig.
- Esetleg segíthetnél lekapcsolni a fickót. - szóltam oda Lupinnak, aki még mindig csodálattal figyelt.

A most éppen nem holdfejű szúrós szemmel figyelt fel Kevin kérésére, de azért megtette amit kért, s a férfi és a kő közé állt, így segítve Kevinnek, majd megszólalt az idegen felé intézve szavait.

- Akkor pontosan mit is jelent ez a szöveg amit mondtál? - Majd szóról szóra elkezdi mormogni a fárfi előbbi halandzsáját, s várta miként reagál az erre.

A dolgok érdekesen alakulnak, de a fényesség a kő körül folyamatosan csökken, ahogy elmozdul a helyéről. Viszont jóval nehezebb, mint elsőre hittem volna. A férfinek nem tetszik a dolog, és még kevéséb tetszik, mikor Lupin a kő és közé lép, mire a faickó igen komolyan meg is fenyeget.
- Nem tudja maga, hogy épp kit fenyegetett meg. - gondolom én, bár fogalmam nincs, hogy mit tudhat a pasas.
- Először is, ideje abbahagyni a játszadozást, ez itt egy kiállítás, nem Houdini mágus iskolája. Másodszor, komoly büntetést vonhat maga után a fenyegetése, és végül, mi a fene van magával? - fejezem be a rövid szövegelést, és érzem, hogy a bogár ugrásra készen áll.
- A páncél készen, Kevin Chase, már csak a megfelelő pillanatra várok. - hallottam a hangját.

- Tanítson!

Bökte ki Lupin váratlanul.

- Mutassa meg a tudását! Egész életemben arra vártam hogy egy mágiahasználóval találkozzam. Tanítson ki!

A szemeiben az őrület és a hatalomvágy tüze lángolt, s jelen helyzetben bármit megtett volna a tudásért... Megfordult s Kevin felé nézett.

- Mágia! Kevin Chase.... Maga nem akarja megismerni eme tanokat? - visszafordul a férfira- Vágyom a tudását...

A fickó érdeklődését sikerült Lupinnak felkeltenie, és legalább abbahagyta, amit eddig csinált. Érdekfeszítő beszélgetés kezdődött, majd a pasas felállt, és bemutatott egy igencsak szemrevaló trükköt. Ha nem állok olyan közel, azt mondom, hogy színpadi bűvésztrükk volt, de így azért kételkedem a reális. Mikor újra meghallom a hangját, már a hátunk mögül szólal meg, és lenézően, lekezelően bánik velünk.
- Igen erős mágiát használ, ahogy érzékelem, és nagyon gyorsan csinálja. Megpróbálom a legközelebbi érkezési pontot kiszámolni, addig pedig készülj fel. - szólt a bogár, és elég magabiztosnak hangzott. Mikor odafordultam már ismét a kékes aura vette körbe, és próbáltam körbenézni, hogy hol jelenhet majd meg újra. A férfi olyan cseles volt, hogy oda érkezett, ahonnan indult. A SCARAB nem várt egy pillanatot sem, ahogy érzékelte a kékes aura energiáját, a bal karomra egy fegyvert alakított ki, aminyek a feje keskeny nyílásban végződött, ebből pedig egy órási kapocs repült ki, egyenesen a férfi irányába.
Találat esetén: - Szép lövés volt. - dícsértem meg a mechanikus szimbiótát, aki közben eltüntette a kezemről a fegyvert.
- Megtisztelő az elismerés.
- Na, eléggé kiérdemeltük? - kérdezem szarkasztikusan a fickótól.

Ha nem talál, akkor nem csinálok semmit, csak várom, hogy erre mit lép.

Lupin mintha csak előre begyakorolta volna a választ, színpadias lépésekkel, a trükkről szót sem ejtve válaszolt.

- Akarom, mert vártam rá, a hatalomra az erőre... A mágia folyama érzem értem kiállt, s én meg akarom ragadni, kaparintani, s magamévá tenni... Eme világ sokkalta több, mint amire rálátásom van, meg akarom érteni a felszín alatti réteget, a miszticizmust a mágia természetét...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen Kevin kezén furcsa páncélzat alakúlt kis, s egy lövst intézett a férfi felé. Lupin dühétől s lenézésétől fel se fogta hirtelen hogy nem mindennapi dolgot látott, s hideg tekintettel sziszegte felé:

- Idióta...

Nem épp úgy sült el, ahogy terveztem, és a metropolis-iak most biztos utálni fognak, a múzeumiak száz százalék, a fickó ugyanis egy adag kiállítási tárgyon landol egy vitrinen.
- Hoppá, bocsesz. - jegyzem meg, kissé félénken, de egy szemernyi sincs bennem, ez amolyan tettetett dolog. "Hókuszpók" újabb trükköt vet be, méghozzá a halott őrt felhasználva, akit életre kelt. Legalábbis olyan, mintha. Az eddig halott biztonsági őr csoszogva, hörögve, fénylő szemekkel megindul felénk.
- Ez nem fair! Mégis mit akart maga? - kérdezem a Begyűjtőtől, majd a biztonsági őr felé nézek.
- A leginkább javasolt fegyver a lángszóró, és égessük el a pi...ba! - hangzott a fejemben a bogár határozott fellépése, de ezt nem tehettük.
- Megőrültél, ha ő meggyullad, itt minden porrá ég, csak nem akarjuk. Őt is a falhoz szegezzük, és minden rendben lesz. - válaszolok a bogárnak, és ellövök egy újabb kapcsot, lehetőleg most megóvva a berendezést.
Ha talált, és a falhoz szegezi a jobb létre szenderült biztoonsági őrt, akkor a Begyűjtőhöz lépek.
- Mégis mi a fenét akart maga itt épp most? Nem lett volna békésebb módszer erre? - kérdezem, miközben a páncél fej része eltűnik, szabaddá téve az arcom és a fejem.

Viszketett a tenyere s fel akarta venni a holdfejű arcát, hogy szétcsapjon a zombi, s a furcsa bogárpáncélban virító Kevin között, ám nyugalmat erőltetve magára ismételten elvigyorodott, s a felcsigázott mágushoz sétált.

- Bevallom, egész jól szórakozom a történéseken, ám tényleg érdekelne a tudása. És amúgy miért és kiknek gyűjti be a műtárgyakat? S én mit tegyek, hogy tanítson?

A fickó nyelve megeredt. Főleg miután a kis csatlósa is a falnak szegezve végezte, és a bogár javaslatával ellentétben sikerült békésen elintézni, gyújtogatás nélkül ezt az egészet. Lupin és én is epekedve hallgattuk végig, csak mindkettőnknél mást jelentett most az "epekedve" rész. A férfi végül megtagadta, hogy tanítsa Lupint, ami elég sok mindent elárult.
- Nem mágus ő, csak egy sarlatán. - legyintek rá, és nem is akarok vele többet foglalkozni.
- Nem mondtam még, de szokatlan energiákat érzékeltem a férfiből, lehet, hogy még sem hazudik. - kezdte a bogár, mire megtorpantam.
- És miért is nme figyelmezettél erről előre?! - fortyantam fel, és nem érdekelt, hogy ki hallja, magamban beszélek - az ő szemszögükből. Épp megfordultam volna, mikor láttam, hogy az a fontos "kavics" épp lebegni kezd, méghozzá a Begyűjtő felé.
- Jól van, aranyapám, akkor én most ezt Begyűjtöm. - kezemmel a kő után kapok még a levegőben.

- Szóval nem való nekem... Emlékeztetem, igazán...? És igen, valószínű ártana... Ártanék mindenkinek...

Szemei várban forogtak, ám mégis erőltetetten vigyorgott, s megpróbálta türtőztetni magát.

- Szóval az álmok kövének ereje kell... - Majd halkan hozzáteszi.- Majd én adok neked szép álmokat...

Azzal hirtelen belehatol a mágus fejébe, s előkotorja annak legnagyobb félelmét, rémképét s előhozta az a közben érzett érzéseit, a lelki sötétséget s fájdalmat.

- Érezted már az érzést hogy zuhansz, hogy meghalsz álmaidban... Érezted már a zakatoló szívverést az izzadást s az igazi félelmet? - Majd a férfi fülébe súgta. - Nem csak a mágia az egyetlen megfoghatatlan erő a világon, ám én azt is akarom! Taníts! Nem érdekel mi az ára, és mik a következményei...

- Nincs esetleg valami csúszásmentes felületed? - kérdezem a bogarat, mire egy szó nélkül cselekszik, és a páncél kéz részén próbálja kialakítani azt a felületet, ami leginkább visszatartja az egyre sikamlósabb tárgyat. Lupin megjegyzéseire és cselekvéseire nem nagyon tudok közben figyelni, végül a SCARAB úgy dönt, kicsit saját kézbe veszi az irányítást és a páncél egészét eltünteti rólam.
- Most meg mi a fenét csinálsz? - a bogár nem válaszol, és ahogy a páncél eltűnik, ismét magam maradok. Remek, megint megfutamodott a dolgok elől, jellemző.
- Nekem ez sok már egy napra, főleg a mágiás dolgokból. Innentől magadnak kell boldogulnod. - kössz szépen. A követ minden erőmmel próbáltam visszatartani, mert nem voltam benne biztos, hogy jó dolog történik, ha a pasas kezébe kerül. Most elég közel volt, így mikor jobban megnéztem, a felülete tele volt rovátkákkal, körbe a szélén pedig valami régi képírás szerű.
~ Ez meg mi a fene? Nem hiszem hogy álmokat számoltak volna vele.

A fejfájás hirtelen hasított a fejébe ám meg sem közelítette azt a fájdalmat, ami az erejének a komolyabb alkalmazása közben hasított fejébe. Sötét tekintettel nézte a mentális védelemmel ellátott alakot, ám nem nem szólt egy szót sem, helyette elővett egy kis ampullát az öltönye mellzsebéből, amit utána le is vett, szépen összehajtogatott, majd lerakta a földre.

- Hát akkor barátom - s az ampullát a mágus felé tartotta. - Ha a mentális nem jön be, jöhet a fizikai út... Egészségedre!

Azzal lehúzza az üvegcse tartalmát s hirtelen kifordul számára önmagából a világ. Érzi ahogy az indulatok elöntik elméjét, ahogy erei duzzadnak, s izmai felfúvódnak, ahogy eleve hatalmas, teste még nagyobbra nő... Nehezére esett így megőriznie ép tudatát, a venom nem éppen az elmével operálók fegyvere, ám néha jól tud jönni... Immáron mindenki fölé magasodva nézett szét, s egyetlen ugrással a kő mellé ért aminek rovásait már korábban tökéletesen megjegyezte, így reménykedve benne, hogy a kő titka a feliratokban rejlik, előrecsapott, hogy a követ darabokra zúzva, annak titkáért cserébe taníttassa ki magát...

Lupin nem várt akcióba lépett. Egy olyan szert hajtott fel, amiről fogalma sem volt mivel jár, főleg, ha az első alkalom. Nagyon is jól ismertem a cuccot, nekem is volt, de tudtam, hogy kettőnk között azért van egy kis külünbség. Egy mozdulattal darabokra törte a követ, amire a Begyűjtő teljesen kiakadt.
- Látja, nem mondta el, minek kell a kő, ez lett a vége. - jegyeztem meg egy félmosoly kíséretében. - Most aztán hogy fogja átadni a tudását? Mert hogy maga megy szépen a böribe, az tuti biztos. - ha másért nem, gyilkosságért biztos. És be is vallotta.
- Most jobban teszi, ha ott marad. - meg kell fékeznem az örjöngő Lupin-t, de ezt már nem akartam mondani, biztos tudja a Begyűjtő ezt magától is. Mielőtt azonban bármit tehetnék, ismét mormolni kezd, és a tárgyak lassan áthágják a Newton gravitációról alkotott törvényét, és elkezdenek lebegni, és ahogy egyre mormol, a testem is minthe könnyebb lenne.
- Most elkéne egy kis segítség. - szólítom a bogarat.

A látása elhomályosult s az ép elméjét egyre nehezebben bírta tartani, ám azok kik egész életükben az elmét érintő erőkkel operálnak megtanulnak józanul gondolkodni minden helyzetben, így ő maga is csak elvigyorodott a darabok láttán, s megszólalt.

- Tudod, mondtam hogy taníts...

Lupin lassan érezte amint a gravitáció gyengül, látta ahogy a tárgyak felemelkednek, s tudta nemsoká ő maga is követi őket.

- Mondd csak máguskám, pontosan mi is kellett volna a kőből? Netán a rávésett jelek? Vagy esetleg valami belé rejtett energia? Mindkettő visszaszerzésében tudok segíteni... Már ha kitanítasz...