Gotham Városi Rendőrség

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Szomb. Ápr. 30, 2011 1:14 pm

Gondolatokat tett követi. A rúgás elől elgurulsz sikeresen, és még a fegyveredet is célra tudod tartani, de lőni már nem marad időd. Stabilan állsz a lábadon fegyverrel a kezedben, és a lövés hangját is hallod, csak nem a te fegyvered adja ki. A maszkos két automata fegyvere újra felbőg, és csak úgy ontja magából a töltényeket. Eddig kettő húzott el a fejed mellett, és egy horzsolta elég mélyen a combodat, de még életben vagy. A reflexeid mentettek meg eddig, vagy tán a képességed. Minden egyes lövéskor érzed, hogy a golyó hasítja a levegőt, de ahogy ezt érzed, úgy azt is, hogy egyre jobban fáradsz. AZ agyad lüktet, mintha egy vonat zakatolna benne, és a testedet egyre nehezebb súlyok húzzák le. A fáradság mérhetetlen kövei ezek.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Egy pár pillanatig olyan határozott örömöt érzek, hogy elnyomja minden rossz érzésem, félelmem és a lassan hatalmába kerítő fáradtságot, annak a ténynek hála, hogy sikerült elkerülnöm az ingyen plasztikai műtétet. Ám a maszkos "barátom" hamar lelohasztja a kedvem. Ahogy a fegyverek fülsüketítő zaja eljut hozzám azonnal elfog az idegesség. Ahogy két golyó elsüvít a fejem mellett a szívem elkezd zakatolni és egy pillanatra leblokkolok, aminek meg is lesz a következménye. A combomba hasító fájdalomra egy hangos és erőteljes szisszenéssel reagálok és bár tudom, hogy csak a szerencsének és talán a reflexeimnek köszönhetem, hogy még mindig életben vagyok egy pillanatra eluralkodik rajtam a tehetetlenség és a kétségbeesés. De csak egy pillanatra. Hiába lüktet a fejem, mintha belülről egy harangot kongatnának, a testem pedig olyan nehéz, mintha több száz kilós súlyok lennének ráakasztva a tudat, hogy ha nem teszek semmit meghalok erősebb a fájdalomnál és a kimerültségnél... legalábbis nagyon remélem. Próbálok mozogni, hogy ne legyen annyira könnyű célpont, közben pedig én is leadok néhány lövést bízva a szerencsémben és a célzó képességemben. Hiába merített le az elmúlt fél óra megpróbálom ismét kihasználni a képességem adta előnyöm. Megpróbálom megváltoztatni a puskák irányát, hogy ha a golyók a férfi lábába csapódjanak és még ha nem is sikerül teljesen irányba állítani reményeim szerint legalább azt elérem, hogy a fegyverekből kilőtt golyók ne felém száguldozzanak. Ha valamennyire is sikeres az akcióm és a férfi védelmén marad egy kis rés, azt megpróbálom kihasználni. Becélzom a vállát és lövök.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Szomb. Ápr. 30, 2011 5:51 pm

Mint egy rossz akciófilmben, öt centiről lövitek egymást, de egyikőtök sem talál. Te a képességednek köszönhetően, megpróbálsz eltéríteni minden golyót, több kevesebb sikerrel. Míg ő a kiképzésének, ahogy látod. Úgy mozog mintha egy kígyó, és egy macska keresztezéséből jött volna létre. A teste rugalmas, mint egy gumi. Mindent elkerül, és csak néha sikerül megközelítenie az általad kilőtt golyóknak. Végül a fegyvereket akarod elgondolásod szerint mozgatni, ami már használhatóbb ötletnek tűnik.
A fegyvereket a lába felé irányítod, ami lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Végül egy erős lökéssel megszabadítod őt tőlük. Sajnos még így is kerepelnek, és az eltévedt golyók eltalálják a reflektort. Az pedig szikrázás, és üvegcsörömpölés közepette kialszik. Úgy néz ki pontosabban is koncentrálhattál volna. A jó hír, hogy már nincsenek fegyverei, így elkezdel tüzelni. A férfi gyors léptekkel eltűnik a reflektor mögött, és már fedezék mögött is van, mire újra célkereszted elé tudnád fogni.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Elképedve döbbenek rá, hogy egy lövésem sem talált célba. Ahogy ez eljut az egyemig két lehetőség jöhet számításba. Az egyik, hogy borzalmasan rosszul célzom a másik pedig, hogy az ellenfelem nem egy egyszerű ember. Ha bár mind a kettő állítás elég hihető ám én még is afelé hajlok, hogy egy metahumánnal állok szembe és ez valahogy nem vidít fel túlzottan. persze ezzel még nincs vége a pech sorozatnak. Bár sikeresen megszabadítom a fegyvereitől a férfit, a reflektor ami olyan erős fénnyel világított eddig néhány villanással és szikrával kialszik meghagyva az eget a holdnak és a csillagoknak. Miközben az eget és magamat szidom folyamatosan tüzelek a férfira, aki, mint eddig egyfolytában kikerüli a golyókat és menedékbe húzódik. mivel jobb ötletem nincs első lépésként megpróbálom minél hamarabb felvenni a férfi fegyvereit, majd elkezdek távolodni egészen addig, amíg a hátammal meg nem érintem a falat. Mivel a lövéseket kikerüli és ahhoz, hogy a képességemet használjam nem füllik a fogam a lüktető fájdalom miatt. így mivel jobb ötletem nincs egyenlőre várok, amíg ő lép, ám ha sokáig nem történik semmi megpróbálok belehallgatni a fejébe, hogy megtudjam mit tervez. Ezen kívül egyenlőre csak reménykedek, hogy Batman meglátta a reflektort és ide tart.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Kedd Május 03, 2011 12:27 pm

A további lövéseknek már nem sok értelme lett, de legalább megnyugodsz attól, hogy már nem látod az ellenfeled. Legalább egy pillanatra. A fegyvered üresen kattan, és már csak egy plusz tárad van. Megközelíted a fegyvereit, és gyorsan felkapod őket, nehogy túl sokáig legyél fedezék nélkül. Falnak veted a hátad, és már elkezdenél újra a gondolataiban kutakodni, mikor vészjósló fény villan fel a fegyveren. Veszélyt nem feltételezel, de mikor elolvasod a villogó feliratot is, elkékül a szájad a meglepetéstől.

"Illetéktelen használó! Védelem bekapcsolva!"

A fegyver csöve először felizzik, már dobnád el, mikor elektromos szikrák vágódnak ki belőle. A kezed görcsbe rándul az áramütés alatt, így már eldobni sem tudod, csak a fájdalmat és a tehetetlenséget érzed. Az egész nem tart fél percig sem, csak eldőlsz a földön, és vonaglasz. Végül ez is abbamarad. Még az eszméletlenség sötétsége nem vetül rád, mikor újra meglátod a bakancsokat látómeződben. Egy férfi hangját hallod, majd a jobb oldali meglendül és irgalmatlanul eltalál téged. Ezt követően már csak sötétség vesz körül, de nem csak ez ölel magához, öntudatlanul érzed, ahogy valaki vállára kap és elindul veled.
Nem tudod mennyi idő telik el, mire újra eljut a tudatodig a külvilág. Férfiak beszélnek egymással. A szemeid még alig bírsz parancsolni, de mindent hallasz. Az egyik hang azt mondja.
- Hogy állunk főnök?
- Egész jól, egész jól. Már csak a fegyvert kell megkeresnünk, és mehetünk is.
- Túl sokáig maradunk, nem lesz gond? Talán ránk fognak törni, már csak hárman vagyunk, elegen leszünk a tudja ki megfékezésére? - Válasz nem érkezik még, csak egy suhintás hallasz és egy csattanást. Mintha egy kemény tárgyal vertek volna fejbe egy embert.
- Kinek képzelsz te engem mi?

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Ahogy megpillantom a villogó fényt tudom, hogy megint baj lesz. Ahogy kicsit hunyorítva összerakom a szavakat egy mondatba egy pillanatra nem kapok levegőt és ez az egy pillanat pont az, amire szükségem lett volna, hogy ne csapjon meg az áram. Az esélyem egy másodperc alatt elszáll, ahogy a kezem görcsbe rándul. A fájdalom áthatja minden porcikámat és a szokottól eltérően a tehetetlenség nem gerjeszt bennem haragot. Ahogy eldőlök, mint valami élettelen bábu bár még magamnál vagyok, de a vonagláson kívül semmilyen mozgásra nem vagyok képes. Csak pár másodpercnyi időm van azon mérgelődni, hogy nem vagyok képes uralni a testemet, mert a nem olyan rég látott most már ismerős lábbelik hangja, amihez hamarosan kép is társul megállnak előttem. A tudatomig még eljut, hogy egy férfi beszél, de arra már nem vagyok képes rájönni mint mond. Valószínűleg valami szerinte frappáns beszólással rukkolt elő mielőtt a méretes lábbelije és ha jól éreztem a hasam találkoznak. Mielőtt teljesen elnyel a sötétség még egy lélegzetvételnyi időre érzem a hirtelen belém hasító fájdalmat, majd csak annyi jut el az eszméletlen tudatomig, hogy valaki elkezd cipelni. Amikor ismét magamhoz térek az első, ami fogad az két férfi érdekfeszítő cseveje. Ha helyes a gondolatmenetem, akkor az egyik a csapat főnöke, a másik pedig az, aki jól elbánt velem nem olyan rég. Kíváncsian hallgatom, hogy miről beszélgetnek és amikor a fegyver szóba jön hosszas gondolkodásba kezdek, de csalódnom kell. Semmi nem jut eszembe azzal kapcsolatban, hogy van-e olyan fegyver a kapitányságon, ami számukra hasznos lenne. De mivel k itt vannak én pedig nem vagyok túlzottan beavatva a kapitányság ügyeibe így erősen megalapozott a gyanúm, hogy attól, hogy én nem tudok róla még itt lehet egy valószínűleg elsöprő erejű fegyver. A következő ami kizökkent, hogy a férfi, akivel nem rég harcoltam mintha lassan hatalmába keríteni a pánik elkezdi kérdésekkel bombázni a főnökét. Ezt persze, mint tipikus főgonossz nem tűri és ha jól halottam, akkor a góré egy hatalmasat lekevert a botjával a kíváncsi férfinak. Mivel elég rossz helyzetben vagyok, így nem foglalkozom tovább a két férfival. A szemem még mindig nem nyitom ki, arra koncentrálok, hogy kiderítsem eltört-e valamim, hogy mennyire vagyok lezsibbadva és hogy mivel és hogyan vagyok megkötözve. Persze ezt reményeim szerint úgy próbálom megtudni, hogy közben a két férfi nem veszi észre, hogy magamnál vagyok. Annak fényében, amit megtudok elkezdek tervet kovácsolni, hogyan is tudnék megszökni.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Csüt. Május 05, 2011 11:39 pm

Érzed tested minden porcikáját és rezdülését. Szerencsére arról árulkodnak, hogy semmilyen törésed nincs, csak egy nem is kicsi gyomortájéki zúzódás, és a menekülés közben beszerzett sérülések. Túléled a dolgot, legalábbis ha nem rontasz el többet. Az álcázásod, hogy nem mutatod az éberségedet sikerül. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy figyelnének rád.
- Főnök megtaláltam a fegyvereket, de ebben a kupacban nehéz lesz rábukkanni, arra amit keresünk. - Szólal meg egy harmadik férfi hang. Eddig még csak egy csatakiáltás szerűt hallottál tőle.
- Ne töketlenkedjetek. A legújabb gyilkossági ügy. A gothami maffia egyik prominens személyét tették el láb alól vele, még szép, hogy kiemelt helyen van. - Szólal meg újra a főnöknek hangzó.
- Talán segítséget kérhetnénk tőle... - Elhangzik a mondat, amitől összeszorul a gyomrod. - a rendőrnő biztos tudja melyik a Viti gyilkosságban használt fegyver. -Léptek zaját hallod, feléd közelednek. Összesen négy láb, és egy koppanós tárgy az. Beszélgetés közben te serénykedtél, és megtudtad, hogy a kezeid, és a lábaid is a székhez vannak kötve, amin ülsz. Mozdulni sem tudsz, de telepátiával körbetapogatva, megtudod hogy ilyen görcsöt még nem láttál, nem hogy még ki is tudnád bogozni.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem tört el semmim. Így talán még sikerül élve kikerülnöm a kapitányságról. A remény apró szikrája kicsit feltölt lelkesedéssel. Mivel a mozgolódásomra senki nem reagál kicsit megnyugszom, hogy a színlelt alvás bejön és tovább hallgatom az immáron háromra bővült csapatot. A fickó aki az imént érkezett kezdi el a beszélgetést és az a a bizonyos fegyver ismét szóba kerül. Most, hogy egy kicsit kitisztult a tudatom és új erőre kaptam hirtelen rájövök, hogy miről beszélnek. Beugrik, hogy a legutóbbi ügyben egy maffia főnöket megöltek és a fegyver a helyszínen maradt, de a gyilkost nem találták meg. A kalapos főnök haragos hangja ismét felcsendül és igazolja az elméletem. Kezd formálódni egy kép a fejemben, hogy mit is kereshetnek itt, de a gondolatmenetem megzavarja a harmadik férfi megdöbbentő felvetése. A szívem egy hatalmasat döbben és az amúgy lüktető gyomrom összeszorul. Legszívesebben elüvölteném magam és némi káromkodással kiereszteném a gőzt, de sajnos a helyzetem ezt nem engedi. Átkozom az eget és magamat, hogy nem intéztem el ezt a fajankót a tetőn. Akkor nem lennék ebben a nyomorult helyzetben és nem fájna ennyire mindenem. Ha elég hülye lennék talán még azzal a képtelenséggel hitegetném magam, hogy biztos egy másik rendőrnőre gondolnak, de mivel legjobb tudásom szerint nem vagyok agyilag zokni így nem bízom ilyen képtelenségekben. Miközben ők traccsolnak én nem vesztegetem az időt és szerencsére sikerül kitalálnom, hogy a székhez van kötözve mindkét lábam és kezem, ami kevésbé szerencsés. Már éppen a csomó kibogozását latolgatom, amikor eszembe jut, hogy mielőtt ilyesmibe fogok ellenőriznem kéne mennyire erős a csomó. Sajnálatomra egy lehetetlen vállalkozásba kezdenék, így le is teszek a dologról. Arra jutok, hogy megpróbálom elérni, hogy oldozzanak el, de nincs időm kitalálni, hogy miként, mivel a közeledő léptek zaja megzavar. Arról az átkozott pálcáról nem is beszélve, ami így csukott szemmel azt a tévképzetet ébreszti bennem, hogy az egyik közeledő férfi egy kalóz. Mivel az az érzésem, hogy ha tovább színlelem az alvást a három férfi nem reggelivel és kedves szóval fog ébreszteni így lassan kinyitom a szemem, mintha éppen akkor ébrednék - legalábbis ezt a látszatot próbálom kelteni - majd elkezdek mozgolódni, mintha nem tudnám, hogy meg vagyok kötözve. Ezután csak az marad, hogy hunyorogva fölnézek és miután körül néztem a tekintetem megállapodik a három férfin.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Hétf. Május 09, 2011 12:53 pm

Már éppen előadnád az ébredési színjátékodat, a szemed már résnyire nyitva, mikor egy irdatlan erejű pofont kapsz. A szék megbillen veled, két lábon egyensúlyozol egy ideig, mikor mégis csak sikerül visszatenned stabil helyzetbe. Érzed ahogy a forró véred elindul az orrodból, és az ajkaidat vérvörösre festi. A vas ízt érzel a szádban, és nyelved tapogatásával, megállapítod hogy talán még egy fogad is meglazult az atrocitástól. Az újbóli saját egészségfelmérésedet a kalapos beszéde, és egy újabb ütés szakítja félbe. Igaz ezt már nem te kapod.
- Hát így kell bánni a foglyunkkal? Arra tanított az édesanyád, hogy a hölgyekkel így bánj? - Az eddigi ellenfeled lehajtott fejjel sétál a sarokba. Jól gondoltad hárman vannak a helyiségben. Az ellenfeled, az egyik közelharcos fickó akivel elvileg Zack-éknek kellett volna elbánni. Talán ők is olyan sikerrel hajtották végre a feladatukat, mint te. Végül a vezetőjük a kalapos. - Jól érzi magát rendőrnő? Kérdezhetek öntől? Ugye nem fog hazudni egy ilyen helyzetben? - A kérdéseket neked szegezi. A szemeidet körbejáratva megállapítod, hogy a bizonyítékraktárban vagy.

Sok száz, sőt ezer papírdobozba rejtett ügy van itt. Számolatlanul állnak a fém polcokon, csak arra várva, hogy a testület tagjai kibogozzák a bennük lévő talányokat. Nem csoda, hogy ez a maszkos őrült nem találta meg a keresett dobozt. Egyrészt az irattáros nélkül még neked is órákba kerülne, megtalálni a keresett irathalmot. Másrészt viszont az ügy kiemeltsége miatt a felügyelői irodában van minden. Ott helyeztétek el az operációs bázist. Az őrsön mindenki tudja, hogy ha a gyilkost nem találjátok meg az utcákon vér fog folyni, ki más is akarhatta volna eltenni láb alól, Falcone rokonát, mint Maróni család. Ők nyerik a legtöbbet ha a rivális és versenytárs meggyengül.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Annyira rákészültem a hiteles előadásra, de persze az élet vagyis inkább egy keménykedő férfi beleköpött a levesembe. Még szinte el sem kezdhettem a színjátékot, amikor egy hatalmas tenyér "szolid" érintését érzem az arcomon. Elsőre csak a szolid csípős érzés, azután jön az égető fájdalom. Hát igen, tapasztaltam már párszor, volt, hogy nevelő jelleggel, de az esetek többségében egy-egy indulatos beszólásom eredményeként virított az arcomon a pofon pirosló helye. Már éppen gondolkozom mikor zuhanok hátra, amikor megnyugtató koppanással találkozik a szék első két lába a földel. Ahogy a nyelvem és a számból csordogáló vér találkozik elfintorodom, amikor pedig a mozgolódó fogam is kitapintom a határára kerülök, hogy elküldjem a jelenlévőket a francba. Sajnos vagy épp szerencsére a józan eszem közbe szól és aránylag megőrzöm az önuralmam. Csak egy gyors szájhúzást engedek meg magamnak és az elsuhanó gondolatot, hogy ha ezt túlélem, akkor már megint mehetek fogorvoshoz.
~ A fogorvos szívás. Erre a munkára is felveszik a sok hozzá nem értő gyökeret, akik elcseszik a fogaid aztán még csodálkoznak ha heti látogatást teszek náluk. A sok birka... ~ kalandozok el egy pillanatra, de sajnos utálkozásomnak véget vet egy erőteljes férfi hang. Majdhogynem vigyorogva nézem végig, ahogy a kalapos tenyerének felülete és a férfi otromba arca találkozik. Nagy önuralomra van szükségem, de végül sikerül megállnom, hogy elnevessem magam. Miután a főnök leteremti beosztottját, az megszégyenülve a sarokba kullog, szerény személyem hatalmas örömére. Már ha ebben a helyzetben létezik olyan, hogy hatalmas öröm. Ahogy tekintetemmel végig követtem a férfi útját sajnálkozva ismerem fel személyében a hadnagy és a társaim ellenségét, akit nekik kellett volna lekapcsolni. Ez vagy azt jelenti, hogy őket is elkapták vagy azt, hogy valahogy sikerült egér utat nyerniük. Mivel a realista kategóriába sorolom magam, így hamar elvetem a második lehetőséget és gyorsan körbe pillantok hátha őket is meglátom valamerre. Csalódnom kell, mivel a társaim sehol, egyedül vagyok a bizonyíték raktárban. A sétapálcával hadonászó férfi emelem állhatatos tekintetem, de mielőtt megszólalok alaposan átgondolom, hogy mit is mondok.
~ Az eddigiek alapján a pasas felsőbbrendűnek érzi magát és illedelmes stílusa arra enged következtetni, hogy egy rossz szó az agressziójából kiindulva egy újabb pofonnal végződne. Jól meg kell gondolom mit mondok és milyen hangnemben ~ vonom le a végső következtetést, majd bele is kezdek mondandómba egy aránylag kedélyes - persze teljesen hamis - mosoly kíséretében.
- Meg kell mondanom, hogy a sajgó gyomor és az égő arc nem épp az a két jellemző, amit az ember megemlít ha mennyire kicsattanó formában van. Persze ez nem az ön hibája így nem is panaszkodom tovább. Ha hazudnék is az magának biztosan feltűnne, így nem terveztem. Bár nem épp kicsattanó örömmel, de állok elébe a kérdéseknek - mondom még mindig mosolyogva.
Nem pazarlom az időt és elkezdek információt szerezni ahogyan csak tudok. Első lépésként körbe tekintek a raktárban, hogy hátha felismerem melyik részén is vagyunk és megpróbálom meghatározva a távolságot az ajtótól. Ám nem engedhetem meg magamnak, hogy csak egy dologra koncentráljak így miközben el-el tekintgetek a férfiról látszólag a környezetem tanulmányozva megpróbálom bele hallgatni az elméjébe, de ha ez túl nagy feladatnak bizonyul a társait veszem célpontul. Ha sikerül valamit megtudnom és úgy vélem hasztalan tovább kutakodnom pihentetem kicsit a dolgot.
~ Megvan az előnyöm, hogy én tudom miért van a doboz ott ahol így ezt kell kihasználnom, de óvatosan kell majd válaszolnom minden kérdésre nehogy eláruljam magam, ami persze azt jelentené, hogy egy újabb fájó ponttal gyarapodnék, meg persze az előnyöm is elúszna. Remélem sikerül valahogy kijutnom innen önerőből, mert ahogy nézem másra nem nagyon számíthatok ~ gondolom át a helyzetem kicsit csalódottan.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Szer. Május 11, 2011 12:14 pm

A válaszod igen csak kielégítő volt számukra. A főnök rábólint, majd közelebb hajol hozzád. Szinte érzed a leheletét az arcodon, ahogy a maszkos képét a tiédhez közelíti. Egy pillanatig vár majd felteszi a kérdést. Úgy látszik szereti a színpadias dolgokat.
- Hol van a fegyver, ami megölte Johnny Vitti-t Carmine unokaöccsét? - Utána nem is szól többet, úgy néz ki egyetlen egy dolog foglalkoztatja az urat.
A közbeni gondolatolvasás nem sok sikerrel kecsegtetett, és az eredmény sem sokkal jobb. A főnök gondolataiba való benézés, hihetetlen fájdalommal járt. Ahogy megérezted a gondolatok, kérdések, és ötletek sokaságát, mintha az agyad túlterhelődött volna. Gyorsan át is tértél másra, de az sem hozott túl sok megnyugvást. A fájdalom igaz múlt, de más sokkal szörnyűbb érzés vette át a helyét. A lőfegyveres ellenfeled gondolataiban szintén nem tudtál kutakodni, vagyis inkább undorodva fordultál tőle el azonnal. A gondolatai nagy részét a vágyai szülték, és legtöbben te voltál benne. Igaz nem a mostani formában, hanem sokkal lengébb vagy éppen latexesebb viseletben. És azok a gondolatok, amikben még csináltál is valamit. Elborzasztóak. A harmadik férfivel szerencséd van, az ő gondolatai nem olyan összetettek, mint a főnökéé, vagy olyan egyszerű mint a társáé. Legjobban a félelem dominál egy bizonyos személytől. Elég homályos a gondolat, mert a félelem mindent ural, de még ki tudod venni a zöldes, lilás ruháját, és a fenyegető ábrázatát. Még a hangjából is találsz egy lenyomatot, ami még téged is elborzaszt. A céljaikról annyit ki tudsz venni, hogy tényleg a fegyverért jöttek a Maróni család megbízásából, hogy saját kezükbe vegyék a nyomozást.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Megkönnyebbülök, hogy nem kapok még egy pofont, ami arra enged következtetni, hogy sikerült számukra elfogadható választ adnom. Bár most megúsztam a fenyítést, de még korán sincs vége a dolognak. Még mindig egy székhez vagyok kötözve, még mindig hárman vannak az egy ellen és még mindig meghalhatok egy másodperc alatt. Végül ismét arra a következtetésre jutok, hogy nagy szarban vagyok. Már éppen egy terven törném a fejem amikor ráébredek, hogy a kalapos egyre közelebb hajol. Legszívesebben elfordítanám a fejem, de inkább megpróbálok a szemébe nézni és erősnek és nyugodtnak mutatkozik, akkor is ha ezek közül semelyik nem igaz. Mielőtt kimondaná a kérdést, már tudom, hogy mit akar tudni, de ezt ő nem tudhatja így amikor befejezi megpróbálok meglepődést színlelni.
~ Na a főnök fejében sem kutakodom többet. Nem tudom elképzelni hogy járhat valakinek ennyi mindenen az esze, de még mindig jobb, mintha csak egy téma felé irányulnának a gondolatai ráadásul ilyen gusztustalan módon. Azért mégis megérte kutakodni mert megtudtam ki a munka adó és most már biztosra tudom mi a céljuk. Remélem nem lesz szerencsém megismerkedni azzal az ízléstelenül öltözködő szörnyeteggel... valahogy nem túl bizalom gerjesztő a hangja ~ gondolom át magamban az információkat, amiket az imént sikerült gyűjtenem.
Remélhetőleg amíg ezen töprengek sikerül gondolkodó arckifejezést felvennem, ami azt sugallja a fogva tartóimnak, hogy a kérdésen gondolkozom.
~ Mi a francot kéne mondanom neki? Az igazat semmiképp ez egyértelmű, de mégis milyen hihető hazugságot találjak ki? Ha rossz választ adok akkor az fájni fog... de ha sokáig húzom a dolgot akkor egyszerűen kinyírnak.... ~ végül úgy döntök, hogy a külvilágra fordítom a figyelmem attól félve, hogy ha túl sokáig csöndben maradok még a végén azt gondolják megint elaludtam.
- Sajnos még újoncnak számítok így a nagyobb ügyekben nem veszek részt. Hallottam néhány részletet a dologról, de semmi konkrétat. Ráadásul nem vagyok túlzottan járatos a raktárban és mindig az irattáros segítségét kérem ha szükségem van valamire, de lehetséges, hogy ha körbe járom a bizonyítékraktárt megtalálhatom, amit keresnek - fejezem be végül a választ és reménykedek, hogy a pasas nem vesz észre semmit a hangomon vagy az arc kifejezésemen.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Vas. Május 15, 2011 10:40 pm

A válaszodra a reakció nem várat magára, a maszkos főnök lebiggyeszti az alsó ajkát, majd kiegyenesedik, és elfordul tőled. Már nem látod az arcát, de úgy néz ki nem ezt a választ vártál tőled.
- Rendőrnő, maga szerint ez elfogadható? - Még válaszolni sem tudsz, mikor a harmadik közelebb lép, és megadja a saját válaszát a kérdésre. Talán a főnök jelzett neki, vagy csak túl ambiciózus a tag. Az ütés ugyanazt az oldaladat éri, mint az előző. Magadban megállapítod, hogy a lőfegyveres sokkal gyengédebben bánt veled, mint társa. Az ököllel bekapott ütéstől a meglazult fogad, úgy gondolta hogy nyelved alatt keres menedéket, a további atrocitások elől. Nem is törődve azzal, hogy nem éppen a szokott állapota az ott tartózkodás. Hamar megtelik vérrel a szád, és a fájdalom is átjár teljesen. Úgy néz ki értenek a szakmájukhoz, mert ha akarnál sem tudnál az ájulás megnyugtató menedékébe rejtőzni. Végül visszafordul hozzád a főnök, és újra teljes figyelmét élvezed.
- Még egyszer megkérdezem. Hol van a fegyver? - A hangja most már fenyegető éllel vágódik neked, és tudod hogy ez lesz az utolsó esélyed. Nem fogja többet feltenni a kérdést.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Valahogy sejtettem, hogy a férfi nem ezt a választ várja és nem lehet ilyen könnyen átverni, de muszáj volt megpróbálnom. A főnök kérdése biztos megerősítés, hogy nem repes az örömtől a válaszom miatt és akkor jönnek a következmények a harmadik férfi személyében. A határozott ütése után megérzem, ahogy a fogam, ami már így is veszélyesen közel volt a kieséshez végleg elhagyja megszokott helyét, de ebben a pillanatban ez a legkisebb gondom, így nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, csak megjegyzem magamnak, hogy nincs túl sok értelme ennyire béna hazugsággal próbálkozni.
Ahogy a vér megtölti a számat és éles fájdalom járja át minden porcikámat egyre elkeseredettebben próbálom kigondolni valami értelmes tervet, de bevallom elmondhatatlanul félek. Kiköpöm a vért és valószínűleg a fogamat is, de előtte leküzdöm az erős késztetést és elfordulok, ahelyett, hogy a férfin állnék sekélyes bosszút, ami csak egy újabb ütést váltana ki belőle.
~ Össze vagyok zárva három elmebeteggel, akiknek fegyvere vagyok és bármelyik pillanatban kinyírhatnak... jobb esetben. Ráadásul senki nem fog segíteni. Mégis mi a francot tudok csinálni? ~ mélyedek bele kicsit a helyzetem elemzésébe, ami igazából csak még több félelmet és elkeseredettséget szül.
Ám nincs sok időm gondolkozni, mert hamarosan ismét farkasszemet nézek a kalapossal és a vádló hangja jelzi, hogy nagyon türelmes volt... eddig. Ahogy tudatosul bennem, hogy nem lesz több esélyem, végül meghozom a döntést.
- Rendben van. A felügyelői irodában. Megmutatom, hogy hol van ha kell - mondom a férfi szemébe az igazságot és nagyon remélem, hogy elég határozott a hangom annak ellenére mennyire félek.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Szomb. Május 21, 2011 10:51 pm

A kalapos elismerő, és talán egy kicsit bátorító mosolyt enged feléd. Legalábbis ezt hiszed, mert elég nehéz eldönteni, egy ilyen jelmezes őrültnél. Még válasza előtt kiegyedesedik, megropogtatja a hátát. A botját maga elé veszi, és kényelmesen rátámaszkodik.
- Tudja, hogy megkímélhette volna magát a fájdalomtól, ha egyből az igazat mondja? Akár hiszi akár nem meg találom egyedül is a legfontosabb beosztásban lévő személy irodáját ebben az épületben. - Ezzel Chaplint utánozva belerúg a botba, és egy pörgetés utána a hóna alá kapja. Már nem fűz hozzád semmit, csak foghegyről szól oda a beosztottjainak. - Intézzétek el. - Két szó, alig öt szótag, és mégis baljóslatúak. A férfi eltűnik a látómeződből, és a fegyveres eléd áll.
- Na kislány ha kedvesebb lettél volna hozzám, akkor talán megúszhattad volna. De még nincs veszve semmi, bepótolhatod a dolgot. - A dolgok kezdenek eldurvulni, a férfi ki akarja élni alantas vágyait, és a baj csak az, hogy rajtad. A fegyvert rád emeli, és vár, talán hogy ellenkezz, vagy a beleegyezésed. Hirtelen a társa megfogja a vállát.
- Nincs időnk erre, nyírd ki utána húzzunk! - Talán kicsit túl parancsoló hangnemet ütött meg, így ellenkezésre talált.
- Ha nem tetszik menj ki, a csajt meg hagyd rám! Ugye szépségem, jól elszórakozunk együtt? - Mocskos kezével végigsimítja az arcodat, és célirányosan lefele haladva tapogat végig.

//Második késés miatt nehezítek Zoey Redbird kalandján.//

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Vas. Május 22, 2011 1:44 pm

Előzmény: The One True Bean

Befordultok az utolsó sarkon, és szemetekbe tűnik a rendőrség egyedi épülete, és még más is. Az utca úgy néz ki, mint egy háborús övezet. Batman jó okkal küldött ide titeket. Kiégett rendőrautók mindenfele, és sérültek tömkelege gyarapítja az elborzasztó látványt. A legvisszataszítóbb, hogy az égő autók tüzének pattogás az egyetlen hang, amit hallatok. Sem sérültek nyöszörgése sem, Gotham éjszakai zajait nem halljátok.
A rendőrségig minden gond nélkül eljuttok, nem ütnek rajtatok, és el sem tudjátok képzelni, mi is tehette ezt. De még nem tűntetek fel neki, vagy nekik, így minden esélyetek megvan, hogy tehessetek valamit. Bármilyen kicsit is legyen az. A rendőrség bejáratánál álltok, és csak a betört bejárati ajtó áll előttetek.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Hétf. Május 23, 2011 5:36 pm

Ahogy befordulok a kapitánysághoz, egy pillanatra elakad a lélegzetem. Úgy látszik tényleg nem hiába küldött minket ide Batman. Egy egész hadsereg kellhetett ehhez a pusztításhoz. Leállítom a motort, gondosan elteszem a kulcsot, majd kiszállok azt autóból. Megvárom a többieket, majd a bejárathoz lépek. Mielőtt bemennék, előveszem a tonfáimat, és benézek az ajtón. ha nem látok semmi gyanúsat, belépek, és elindulok az előcsarnokban, minden apró jelre figyelve. Ha hangokat hallok, arra indulok el.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Kedd Május 24, 2011 4:13 pm

Szerencsére nem kellett kutyagolnom, mert Hatred talált egy motort, így Mave-vel elkocsikázhattunk a rendőrségre. Hát, mit mondjak, nem egy mindennapi látvány: mintha nem is tudom, mi pusztított volna... Mikor megláttam, először Racoon city jutott eszembe, de nem hiszem, hogy zombik lennének. Inkább valaki vagy valami megtámadta a kapitányságot. És ez a sok halott és sérült... úgy tűnik, nincsenek is sérültek, csak halottak, semmilyen hangot nem hallani, csak a kocsik pattogását. Rémisztő ez a látvány.
Túl sok test hever idekint, nem tudom, hogy van-e egyáltalán élő ember. Sajnos nem tudok most velük foglalkozni, akármennyire is szeretnék. Egyenként őrültség lenne elszállítani őket, bármikor kiszúrhatnának. Azt hiszem, az a legnagyobb esélyük a túlélésre - ha él még valaki egyáltalán -, ha először elintézzük azt, ami ezt az egészet okozta - ha még itt van egyáltalán - és utána hívjuk a mentőt. Tényleg, hol vannak a mentősök és a tűzoltók...? Lehet, nem mertek kijönni...? Vagy őket is megtámadták...?
Kissé remegő lábbal szállok ki a kocsiból. Lehet, hogy aki vagy ami ezt csinálta, itt van kint és figyel. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy páncélököllel fognak ránk lőni. Na, de vissza a valóságba, ez a lehetőség egyelőre még nem áll fent.
Amint megjön Hatred, odafordulok hozzá:
- Na, mi legyen, bölcs vezírem? - próbálok viccelődni, hogy ezzel is megpróbáljam leplezni idegességemet. Csak reménykedem benne, hogy nem hallatszódott a hangom remegése.
Ezután azt teszem, amit ő mond, kivéve, ha kispályásként kezel és elküldene melegebb éghajlatra. Ha így tesz, akkor kivonom a kardomat és lopakodva lépek be az épületbe, a fegyveremet pedig védekezőállásba helyezem arra az esetre, ha lőnének és nem tudnék fedezékbe ugrani. Közben figyelek minden zajra, próbálom felmérni a terepet, hátha látok valami fontosat vagy különöset.

Hozzászólások száma : 101 Join date : 2011. Feb. 24.

Mikor beérünk a rendőrség közelébe és meglátom a környéket, így leamortizálva először csak bambulni tudok. Utána jön csak az, hogy lekapcsolom a motort és csak gurulok egészen a bejáratig, kihúzom a lendületből, majd egy kis fékkel megállok, leteszem a lábam és miközben a terepet pásztázom halkan letámasztom a motort, hogy egyből indulhassak is az ajtó felé. ~ Valószínűleg tudták, hogy jönnek... Az ajtót még volt idejük bezárni a jelek szerint, különben nem kell betörni. ~ Az ajtót nézem pár másodpercig, de utána besorolnak a többiek, az egyik rögtön egy kérdéssel.
- Behatolunk, takarítunk, te leszel Alfa, ő meg Omega vagy mi... - Jegyzem meg a szokásosan elváltoztatott hangomon. De közben az ablakokat nézem és kiguberálom a csákányos pisztolyt. Amint végeztem a szöveggel becélzom az egyik ablakot ahol tutira nem láttam mozgást. Kilövöm a csáklyát, ha megvan ellenőrzöm, hogy stabil-e.
- Legyen szerencsénk! - Jegyzem még gyorsan az eredeti hangomon, majd megpróbálok a puska használatával bejutni gyorsan az ablakon. Feszült figyelemmel minden offenzívára velem szemben. Főleg mikor behatolok. Bent viszont elteszem a puskát ha van időm és előkészítem a fém botot a jobb kezembe.

Hozzászólások száma : 30 Join date : 2011. Mar. 15.

Felkavarodik a gyomrom és rossz érzés kerít hatalmába miközben a kalapos kioktató hangnemben magyaráz és az arcán az furcsa, kiismerhetetlen mosoly ül. Legszívesebben behúznék neki egy hatalmasat, de, mint az már kiderült sajnos a székhez vagyok kötözve. Amikor megfordul és elsétál megfordul a fejemben, hogy talán nem öl meg, de a sors egy pillanatnyi reményt éppen elégnek talál, meg a főnök két szóval romba dönti az amúgy is ingatag lábon álló lelki világom. Ahogy lejátszódik előttem, hogy egy golyó beleszáguld a fejembe összeszorul a gyomrom, de sajnos a képzeletem nem enged nyugtot és az is előkerül lehetőségként, hogy a hasamba kapok egy golyót, ami lassú és keserves halálhoz vezet. Ahogy tudatosul bennem, hogy hamarosan meghalok legszívesebben sikoltanék és segítségért kiáltoznék, de valaki fenn az égben még jobban ki akarsz szúrni velem.
Amint meghallom a fegyveres férfi hangját kizökkenek egy kicsit és felpillantok az arcára. Mély, szívből jövő undor kerít hatalmába és ez csak fokozódik, miközben a szavak elhagyják a száját. Azonnal leesik mi a mögöttes tartalom a mondandója mögött és miközben farkas szemet nézek a puska csövével elsuhannak a szemem előtt a férfi gondolatai, amit nem olyan rég fürkésztem ki és emiatt lassan, de biztosan a halál egyre hívogatóbb.
~ Nem hiszem el, hogy ilyen elbaszott helyzetbe kerültem. Meghalni nem akarok, de ez a mocsok még annál is rosszabb. Mi a francot csináljak... ~ töröm a fejem valamilyen terven, miközben a két ellenségem összetűzésbe kerül.
Amikor tudatosul bennem mit mondott a másik hapsi egy pillanatra felcsillan a remény egy gyors és egyszerű halálra, de ismét csalódnom kell. Amint a férfi keze hozzáér az arcomhoz kiráz a hideg és hányinger kezd el a hatalmába keríteni, ami pánikkal keveredik.
~ Na jó... ez gusztustalan és visszataszító, de le kell nyugodnom különben nem fogok kijutni ebből a helyzetből.. ~ miközben próbálok lenyugodni egy terv körvonalazódik a fejemben.
Bármennyire is nehezemre esik megpróbálok küzdeni a férfi ellen és közben keresek valami nehezebb tárgyat, amit még képes vagyok felemelni a képességemmel, de kárt tud okozni és megpróbálom a férfi feje fölé irányítani majd ráejteni. Ha nincs semmilyen tárgy a közelben, akkor őt magát próbálom neki lökni valaminek hátha ezzel időt nyerek és sikerül kiszabadítanom magam a kötelek béklyójából.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Kedd Május 24, 2011 11:35 pm

A trió behatol az épületbe. Hatrednek sikerül a harmadik emelet egyik ablakpárkányába. Hála a gothami építészetnek, a kemény kő kibírja a súlyod és minden akadály nélkül feljutsz a magasba. AZ ablakon benézve csak egy csapat üvegezett irodát látsz, ami mégis rontja a látványt, hogy néhol fel van borítva egy-egy asztal, és szék. Ez még a rendetlenség számlájára is lehetne írni, de azt a golyó ütötte lyukat az ablaküvegen már nem.
Az ablaknak kell egy kis biztatás, hogy "kinyíljon", de a tapasztalatoddal ez már könnyedén megy. Semmilyen jelét nem látod ki tehette ez a sok szörnyűséget, de találsz a padlón pár tucatnyi töltényhüvelyt. Meg természetesen a falban lévő golyó ütötte nyomokat. Az emelet teljesen üres.
Sárkány és Maverick már több szerencsével jár. Mármint ha szerencsének lehet mondani ha az ember vérző rendőröket, és furcsa halott zöld maszkos idegent talál. A hallban vagytok, a recepciós pult, és a várakozóknak fenntartott ülőhelyek foglalják el az egész emeletet. Az egyik rendőr a pulton fekszik hanyatt, és már csak hálni jár benne az élet. A másik az egyik széksor között piheg. Hangyányival jobb állapotban van, de nem sokkal. Eszméletét még nem vesztette el, de látszik hogy sokkos állapotban van. A maszkos idegen pedig a lépcsősoron található. Több golyó ütötte nyom van a mellkasán, és már teljesen halott.
Eközben a bizonyíték raktárban a dolgok eldurvulnak. Az ajtót támasztó férfi, akitől Zoey a megváltást várta, elsétál főnöke után. Így már csak kettesben maradtatok. A férfi új domborulatokat simít végig a kezével, amitől alig tudsz koncentrálni. Mégis megtalálsz képességeidnek hála, egy súlyosabb dobozt, lassan emeled, hogy ne vegye észre, és megpróbálod felé mozgatni. Közben csak félig hallgatod, mit is mond neked a férfi.
- Először szétb*szom a szádat, és te semmit sem fogsz tenni ellene, de ez még csak a kezdet lesz. Haladok szépen lefelé. Tudod, már rég meg akartam tenni, de minden k*rva ellenkezik. Te is ilyen vagy? - Teszi fel a költői kérdést, majd választ sem várva folytatja. A hangjában már őrület hangzik fel. - Nem, te bírod a fájdalmat. Utána a melleidet, majd a p*nádat. Végül, hogy minden lyukadat kiélvezzek a s*ggedet dugom meg. Muhahahahahaha - A nevetés hangos, és fülsértő. Végül hirtelen abbamarad, a férfinek egy vastag könnycsepp gördül végig az arcán. Majd haragos szemekkel rád néz. Az elméje már nem emberé, csak egy őrült, akit a vágyai vezetnek. - Tudod mit, sohasem tudtam élő nőkre felizgulni. - A meglepetéstől semmit sem tudsz tenni, a fegyver megmozdul és mielőtt tehetnél valamit szinte közvetlen közelről meghúzza a ravaszt. Csak összeszorított szemmel várod a megváltó halált. Először istentelen fájdalom hasít a fejedbe, majd békítő sötétség váltja fel. A sötétség, ami mindent eltakar, és megbékít. Nem is érzed, mi fog történni porhüvelyeddel.
E trió tagjai ekkor hallják meg a lövés hangját. A csendben egy ágyúlövés erejével hangzik fel. A második emeletről jött, és mindannyian be tudták azonosítani. Talán még van akin segíteni lehet.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Szer. Május 25, 2011 5:36 pm

Úgy néz ki Hatred jobban rászolgált a Maverick //(gyengébbek kedvéért: önfejű Very Happy

// névre, mint én, már megint külön utakon jár. Amíg ő a tetőablakot választja, Sárkány és én a főbejáraton hatolunk be. Semmi gond nincsen, eltekintve a haldokló zsaruktól.Ahhoz lépek, amelyik még beszámíthatóbb állapotban van, hogy kérdezősködjek a helyzetről. Ám éppen amikor kinyitnám a számat, egy lövés dördül az emeleten. Gondolkodás nélkül felpattanok, és rohanni kezdek a hang irányába. Nincs idő a lopakodásra és a körülnézésre. csak reménykedhetek abban, hogy még senki nem halt meg. Hátranézek, hogy Sárkány követ-e. Ha nem, visszakiáltok neki, de nem állok meg. Ha megtalálom a hang forrását, akkor kicsit lefékezek, és belesek a terembe vagy szobába.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Csüt. Május 26, 2011 2:17 pm

Oké, szóval hatoljunk be. Ő megy felülről, mi alulról. Egész jó taktika, legalább két helyről tudunk támadni.
Belépve az épületbe egy csatateret látunk. Mintha itt forgatták volna a Rambo 628-at. A rendőrökön kívül még egy feltűnően furán öltözött hullát látunk a lépcsőknél. Mave az egyik még életben lévő zsaruhoz lép kérdezősködni, de úgy látom, nincs sok értelme, nem igazán van már magánál. Ráhagyom, hátha tévedek és megtud valamit. Én inkább a zöld ruhás halottat szemlélem. Közelebbről még furábban néz ki, mint messziről, és nem az ementálivá válása miatt gondolom így. Hol kaphatott ilyen hülye ruhát? Meg, bár kihalt minden, nem lehetett egyedül. Ekkora pusztítást nem vihetett véghez egy ember. De akkor hol van...
Egy lövés. Felülről. Távolabbról jött, így nem az elsőről, talán a másodikról vagy a harmadikról jött, de az túl messze van, így inkább az első variáció. Gyorsan előkapom a fegyveremet, majd Maverick-kel felsietünk a másodikra, a lépcsőket véve pedig mondom neki, hogyha felérünk a folyosóra, akkor ő menjen balra, én jobbra indulok, hogy nagyobb teret lássunk át. Abban pedig csak bízhatok, hogy nincs senki a folyosón, hanem egy szobából jött a hang. Ha pedig mégis van valaki, akkor remélem nem hallja a közeledésünket. Miközben sietünk fel, érzem, hogy feltámad bennem a harci kedv. Vane egy sejtésem, hogy most aztán lesz részem ebben a tevékenységben, de nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a vérszomj.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Pént. Május 27, 2011 4:00 pm

A második emelet is hasonlatos. Attól eltekintve, hogy itt az irodák, és rengeteg asztal található. Gyorsan körülnéztek, de szörnyű halált halt férfin, és két fejbe lőtt társán kívül nem találtok más emberre hasonlítót a helyiségben. A csata nyomai itt is meglátszanak, golyó ütötte nyomok, és a véres lábak nyomai mindenfele.
Halkan haladtok legalábbis amennyire tőletek telik, az egyik benyílóból női nyöszörgést hallatok. Amikor keresésére indultok a hang forrásának, egy hasonló zöld ruhába maszkos nőt találtok, mint a lenti halott férfi. Még életbe van, de őt is meglőtték. Ha még ez mindig nem lenne elég a friss benyomásokból, egy harmadik zöld ruhás maszkos férfit is megpillantatok.
A beugróból jön, ahol a nő fekszik, de látszólag nincs semmi baja. A sétapálcájával ütemesen sétál, és fütyörészik, mintha egy délutáni sétán lenne a Robinson Parkban. Amikor meglát titeket, egy kicsit sincs meglepődve, csak kényelmesen megtámaszkodik a botján, és rátok néz.
- Kit látnak szemeim? Csak tán nem igazságosztók futottak be? Mielőtt belekezdenének a szokásos csihi-puhiba, feltehetek egy kérdést? Minek az anagrammája a "efelé kerget mert metsz peng"? - A feltehetőleg bolond fickó, mégis félelmet keltő. A beszédstílusa, és a mozgása is arról árulkodik, hogy veszélyes.

Tárgy: Re: Gotham Városi Rendőrség Pént. Május 27, 2011 6:40 pm

Ahogy rohanok fölfelé, hallom, hogy Sárkány is a nyomomba eredt. Hamarosan meg is látjuk a valószínű áldozatot. Úgy tűnik, még nem halt meg, és ez megkönnyebbüléssel tölt el. Azonban nincs túl sok nyugodt percem, mivel felbukkan egy zöld ruhás, maszkos fickó. A csajtól jön, tehát minden bizonnyal ő adta le a lövést. A viselkedése is táplálja a gyanúmat, ugyan is már-már annyira nyugodt, hogy ezt csak őrülettel lehet magyarázni. A helyett, hogy ránk támadna, inkább egy anagrammát kérdez tőlünk. Ráadásul a mondatnak önmagában is elég értelmetlen, a megoldás meg minden bizonnyal valami olyasmi, hogy meg fogunk dögleni, tehát nem szívesen futnám le ezt a kört. Ráadásul a lány haldoklik, nincs veszteni való időnk.
- Bocs öreg, de van két rossz hírem: az első , hogy nem tudom a választ a kérdésedre, de ami még rosszabb, hogy rohadtul nem is érdekel. Szóval szerintem térjünk inkább egyből a lényegre!- mondom neki, majd intek Sárkánynak, hogy balról induljon, én pedig jobbról lendülök támadásba. A jobb kezemen levő tonfával a fejére támadok. Ha sikerül hárítania, akkor kihasználom, hogy megtámasztott, és egy villámgyors balos rúgással a gyomrára támadok.

» Gotham Városi Rendőrség
» Gotham Városi Rendőrség (ki lehet egészíteni)
» Gotham Városi könyvtár
» Gotham Városi Bíróság
» Gotham Gazette