The One True Bean

A lehetőség adott, egyszerre mozdultok mindannyian, de látjátok hogy a golyók száma miatt nem lesz egyszerű túlélni a következő másodperceket. Sárkány, és Maverick megteszi az első lépéseket, mire egy árny suhan keresztül a lábaik között, és egy irdatlan erejű rántástól a hanyatt vágják magukat. A hátuk nagyot dübben a padlón, és kell egy kis idő míg újra érzik a négy égtájat. Hatred lassan araszol előre, mikor feltűnik előtte ő a denevér. A maszkja alig tíz centire van az övétől, és csak annyit sziszeg a fogai között.
- Feküdj! - Nem hangosan, és semmilyen veszélyes mozdulatot nem tesz, de azonnal engedelmeskedsz neki. Mielőtt még érintenéd a padlót, ő már el is tűnik a szemeid elől. Még földet sem értél, mikor már meghallod az első első csattanást. Mintha egy ököl csapódott volna, egy fejnek. Utána még számolatlan követi, és lassan elhallgat az összes fegyver. A füst kicsit szétoszlik és mire felálltok hihetetlen látvány fogad titeket.
Az összes fegyveres ájultan vagy megkötözve fekszik a sötét lovag előtt. Úgy magasodik feléjük, mint egy istenség a hívői felé. Ember erre nem lehet képes, csak egy démon teheti meg minden sérülés nélkül. Lassan ti is felálltok, és meglátjátok Goldmill-t, ahogy a denevér kezében vergődik. Egy mukkot sem szól, csak nyüszít, mint egy csapdába esett állat. Batman lassan rátok emeli a fejét, és röviden azt mondja.
- Most elmentek a rendőrségre. Megoldatok minden gondot, ami ott akadhat! - Még meg sem várva, hogy megmozdulhassatok, azonnal utána teszi. - Tűnés! - Ezzel már nem is törődik veletek többet. Csak az emberi nyöszörgő testekből felhúzott mező közepén szorítja áldozatát, és közvetlen a szemeibe néz.

Újra lent vagytok az csarnokban, ami szinte teljesen üres. Úgy néz ki a lövöldözés jó hatással volt a klímára, mert minden halott. A lépcső legalsó fokán még látjátok az utolsó emberek fejvesztett menekülését, aki a kocsma részlegbe. A nézők, és a feltehetőleg alkalmazottak is sietősen távoztak, erről árulkodnak a felborított asztalok székek, és az itt maradt mindenféle használati tárgyak, és eszméletlen ajtónállók.
A helyiségben semmi használható nincs, ezért ti is követitek a példájukat, és kimentek a kocsmába. Itt is szinte teljesen ugyanaz a látvány, csak a látványt még tarkítja az összetört bútorok, és a kómás ex-fegyveresek. Úgy néz ki jó munkát végeztetek, ahhoz képest, hogy ez az első küldetésetek együtt.

A két maszkos bepattan a kocsiba, és Hatred is megtalálja a neki legjobban álló járművet. A kocsi az első pöccre felbőg, a motorral már kicsit több gond van. Végül mégis sikerül beindítani, és megindulni a városon keresztül. Mindannyian tudjátok merre van a rendőrség, igaz még nem voltatok ott álarcosan, de mindent el kell kezdeni egyszer. Észvesztő sebességre kapcsoltok, és fogyasztjátok a mérföldeket magatok előtt.

Megérkezel a sokat mutató autóddal a kocsma elé. Kívülről még mindig az a pincelebuj, ami volt. Egy sor lépcső vezet a lakóház pince részébe, ahol már ránézésre is kétes alakok, élik mindennapi életüket. A felcsapó gőzökbe, egy jobb érzésű elefánt is belepusztulna. Egy szippantás után a véralkohol szintje az egeket verdesné.
A One True Bean-nek megvan a maga parkolóhelyei a közeli kis utcácskában, de úgy látszik még mindig nincs tele. Igaz még korán van. Van még egy közeli sikátor, ahol kevésbe lenne szem előtt a delorean. Ami egyrészt jó, mert kevesebben látják, de pont ez a gond vele. Ez Gotham City, itt csak az van biztonságban, aki egy betoncsizmában él a Gotham Folyó alján.

A pásztázó szemei, semmi érdekeset nem látnak meg. Csak a részegeket a lejáró lépcsőjén, és a bentről jövő hangorkán miatt rezgő ablakok ütemes mozgását. Úgy néz ki ma is nagy partit csapnak itt. Az ajtó kicsapódik, és egy illuminált állapotban lévő férfi repül ki rajta. A férfit még két rátermett egyén is követi. Mindkettő kopasz, és a kocsma cégére díszeleg a pólójukon. Úgy látszik belefutottál a kidobókba.
Heves szóváltást követően, ami leginkább az artikulálatlan óbégatáshoz hasonlatos, az ex-vendég elkezdi megmászni a számára Everest-nek tűnő lépcsőfokokat. A férfi négykézláb halad, így elég biztonságos neki, legalábbis míg bele nem fut, sorstársába az első lépcsőforduló után. Az eddig majdnem leküzdhetetlen akadály, most már teljesen az lett. Feladva minden reményt, álomba szenderül a részeg hasán. Ekkor látod meg, hogy az egyik kopasz, aki éppen már menne visszafele a Harold.

A kidobó egy emberként néz rád, majd hunyorogva méreget téged. Lassan sikerül felmérni a helyzetet, és a jövevényt, de végül lesik neki ki is vagy te. Két szót odasúg kollégájának, aki egy intéssel bemegy az intézménybe. Örülsz a feltalálónak kinek eszébe jutott az ajtót ötlete, mert mikor kinyílik a pokol kapuja, a hangorkán éppen hogy csak le nem ver a lábadról. Végre becsukódik mögötte, és így már értelmes körülmények között is tudtok társalogni.
Harold feljön hozzád, és megrázza a feléje nyújtott kezedet. Elvezényel az utcára, hogy tudjatok kicsit négyszemközt beszélni.
- Szevasz Brian. Rég láttalak szerencsére. Mi kellene most? Mi szél hozott ebbe a pöcegödörbe? - Teszi fel a kérdést, amire számítottál. Nem szoktál csak udvariassági látogatásokat tenni nála, és most sem azért vagy itt.

Harold megvakarja az állát, majd elkezd kotorászni az egyik zsebében. Nagy nehezen megtalálja a cigarettás dobozát, és lassan rágyújt egyre. Mélyet szippant a bűzrúdból, és csak utána kezd bele a mondókájába. Mindenről beszél, amiről csak tud, még megemlíti a nagyszámú segítőit, és a látható őrületét. Ami egy gothami-tól már szinte elvárható.
Végül a kérdéseidre keserű mosolyra húzza a száját, és ellöki a majdnem füstszűrőig égett bűzrudat. Eltapossa, és közelebb lép hozzád, nyomatékosítva a dolgot.
- Mi bajom is lehetne. Itt gürizem ki a belem? Vagy hogy bármelyik pillanatban leszúrhat egy rohadt kokós köcsög!? Vagy hogy a maszkosok mindent ellepnek, és becsületesen dolgozó embereket püfölnek agyon, csak mert nekik úgy tartja kedvük!?! Mi bajom is lehetne mi!?!?- A hangja haragtól fűtött, és az érzelmeit nem nehéz kitalálni. Egy megkeseredett férfi siráma, a rég nem látott "barát" felé egy nehéz és kegyetlen világban.

A javaslatod hallatán csak néz rád, mintha egy Arkham-i beutalt lennél. Végül beleun a különféle szemmel elkövetett halálmódok próbálgatásába rajtad, és előhúz egy másik cigarettát. Gyakorlott mozdulattal megkocogtatja a korlátot vele, majd szájához illeszti. A gyújtó még mindig ott van a kezében, és előzőhöz hasonlatos rágyújtást adja elő megint.
- Nem tudsz te semmi. Mit is kezdhet egy ilyen? - Néz magára, mint aki ezzel mindent el is mondott volna. Úgy látszik nagy önbecsülési problémái vannak a srácnak, és ezt nem egy tragédia okozta. Ez már az élettapasztalat velejárója.
- Semmibe sem keveredtem bele. Dolgoztam, mint minden nap, erre jött az új főnökség felborult minden, mi mag a régiek csak kapkodhattuk a fejünket. Nem tehettünk ellene semmit. Egy nap jött egy csapat maszkos ürge, az új vendégkörünket laposra verték, ami még nem is zavart volna engem, de utána tovább folytatták a dolgot. Velem is majdnem végeztek, társamnak köszönhetem, hogy nem esett komolyabb bajom. - Úgy néz ki fájdalmas emléket idéztethettél fel vele, mert erősen dörzsölgeti testrészeit, ahonnan időnkét ki-ki villannak a kék-zöld foltok igaz már gyógyuló félben van, de akkor sem a legjobb kinézet egy kidobnak.

Harold néz, csak néz, majd felhős égre veti szemét, és mintha a múltba nézne. Felidézi emlékeit az ominózus esetről, és lassan megrágja a szavakat, csak hogy értelmes mondatokként érjék el füleidet.
- Hát hárman voltak. Akkor éjszaka a főnök, valami nagy bulit tervezett, de ezek beleköptek. Talán nem is tudtak róla. Három maszkos közül az egyik Sárkány volt, vagy csak annak a fazonnak volt öltözve. Manapság ezt nem lehet tudni. Elgyepáltak mindenkit, majd mi kettes is sorra kerültünk. Végül ébredésünk után, már vége is volt az egésznek. Se betörés, se semmi, csak végigverték a bagázst és eltűntek. Azóta se értjük a dolgot. - Ekkor szakítja meg a mondandóját a hangos zene. A kollégája kijött, és javasolta neki egy hördüléssel, hogy ideje lenne dolgozni. A főnök nem azért fizeti, hogy itt barátokkal cseverésszen.
- Na mennem kell. Ha ráérsz hívj fel. Tudod a számom. - Még vár egy kicsit hátha akarsz mondani valamit, vagy kérdezni még egyet, majd lesétál a lépcsősoron, és újra eltűnik az ajtó mögött. Egyedül maradtál, legalábbis értelmes társaság nélkül, mert még a legjobb indulattal sem nevezhetjük annak a két alélt részeget.

Megrökönyödve hallgatja az okfejtéseidet, és újra csak bambán néz rád, de most nem az ő értetlensége, vagy a gondolatainak lassú járása az oka, hanem a te megnyilvánulásod. Széttárja a kezét Harold a meglepetésétől, majd nagy nehezen belekezd.
- Mi van veled haver? Nem voltál ilyen régen. Nem egy sárkány, hanem a Sárkány. Tudod, aki megoldotta tavaly azt a buszos túszdrámát! Nem emlékszel, akkor minden újság róla cikkezett, még Genzo-nál is híresebb volt. - Ekkor kezd derengeni neked is a dolog, hogy tudod ki is az a Sárkány. A maszkos igazságosztó, aki egy böszme nagy kardal rohangál, még ha nem is használja túlságosan sokszor.