The One True Bean

Ha sikerült teli találat, és Vadmacska tovább vitte az én csapásomat és egy érdekes technikával a levegőbe repítette a hüllőt. Ahogy felálltam elkezdtem lihegni, és a kezeimet a térdemre támasztva leheltem ki a tüdőm, majd hátra néztem és láttam, hogy a nagy darab fickó már fel állt.
-Nem lehet igaz... Hogy a francba van még eszméleténél?-Sóhajtottam, miközben felegyenesedtem és letöröltem egy kis izzadtságot, majd felvettem az alap állást, majd elkezdtem elindulni felé, és ahogy elég közel kerültem felugrottam a levegőbe, és megpróbáltam az egész tömegemmel neki feszülni a felső testének. és visszaküldeni a földre, miközben az öklömmel a pofájába vertem az öklömet, ha sikerült a földre lökni akkor a lendületemet kihasználva lebukfenceztem róla, és egy fordulattal ismét felé tekintetettem, miközben nem hagytam abba a lábmozgást.
-Figyelj csak, maradj lent, ez már a negyedik alkalom, ne kelljen ötödjére is leküldenem.-Mondtam sóhajtozva. A fene vigye el ez az éjszaka kezd lefárasztani. Előbb a bunyúsok futattnak meg, aztán biztonsági gorillák próbálják betörni a fejem, majd egy egész tömegnyi olnzlhes majom próbál szétcincálni, és most ezek a betonfalak. Huh... Nem szoktam ilyen hosszas harcoláshoz az biztos, a legtöbb bunyóm alig tart pár percig, aztán hívom a rendőröket, most viszont már vagy egy órája egyik harcból a másikba esem.

A tömeg őrjöng, verik a rácsokat, és a kitalált neveteket skandálják. Nem éppen Cybergyík, de nem is ez a legfontosabb. A hangzavar fülsértő, még annak is akinek nincsen ilyen szerve.
A két hatalmas ellenfeletek lassan tápászkodik fel. Nem nagyon hallgatnak rátok, és nem marad földön. Vadmacska odalép hozzád, válladra rakja kezét, miközben motyog valamit magában. Mikor rá figyelsz, ha rá figyelsz, csak annyit mond neked.
- Kölyök most mi jövünk. Menj a földre, és maradj is ott. - Ezt olyan hangon mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Elég fásult már, túl sokat kaphatott. Az arca csupa vér, és a két ellenfeleteknek legalább négyszer annyi izma van mint nektek együtt. Úgyhogy a jelek szerint teljesen igaza is lenne. Mármint a csak őt nézzük, ám te még nem kaptál egyetlen egy nagy pofont sem, és a fáradságon kívül, más bajod nincs.

Lihegtem, miközben láttam hogy a szörnyek kezdenek felállni.
-M-mi? Mi a fene?-Nyögtem fel, ahogy néztem a nagy izomtorony fel kell. Aztán éreztem a kezet, és ránéztem Vadmacskára. Pislogtam egy párat, miközben végig néztem rajta.
-Mi? Mégis miért? Ha lefekszünk akkor szétvernek minket.-Mondtam miközben körbetekintettem, majd beleharaptam az ajkaimra.
-Nem lehetne máshogy feladni?-Kérdeztem, miközben felemeltem a karjaim és figyeltem a két ellenfelet nem igazán tudtam mit csináljak, ha Vadmcska feladja akkor nem biztos hogy folytathatnám egyedül. A feladás jó ötletnek tűnt de a földre fekvés egyszerűen öngyilkosságnak tűnt. Mégis mi állítaná meg őket hogy bezúzzák a a bordánk?

Vadmacska csak meghúzza a vállát. Egy jó nagy adag alvadni készülő vért köp ki a szájából. Összetört kézfejével megmasszírozza egy kicsit elnyűtt tarkóját, és felkészül a becsapódásra.
- Tudod kölyök mindennek megvan a maga ideje. Ismerd meg ellenfeled, és csak akkor menj bele a harcba. - Elhúzza vigyorra száját, ahogy pikkelyes lábak már a közelben trappolnak. Kezdő pózba vágja magát, és még elindít egy ütést, hallod ahogy keze csontjai ropognak a méretes koponyán, majd azt amikor a hüllőember teljes sebességgel száguld bele, és állítja társadat röppályára. Ez most nem olyan rövid lett mint az övé, Vadmacskát az aréna fala állítja meg, feje félre csuklik, és láthatóan nem mozdul többet.
Egyedül maradtál a hasonló megfontolt taktikával támadó izompacsirtára. Mint egy vonat úgy robog feléd, nem nagyon foglalkozik vele, hogy ez már nem vált be előbb sem, csak a vereségedet akarja. És erre neki csak egy eszköze van az ereje. Úgyhogy minden izmát beleveti a támadásba, lábai döngenek a földön, a karjai most még hátul lengedeznek, de tudod ha elég közel kerül máris csonttörő ütésre számíthatsz tőlük.

Vadmacska mondott pár szót, mielőtt észrevettem hogy a gyík újra felkelt. Pislogtam egyet, mielőtt hallottam a lépteket, és pillanatok múlva a társam máris repült elfele.
-Vadmacska!-Kiáltottam, de már hallottam is az engem támadó izompacsirta dübörgő lépteit ahogy felém indult. A szemeim kitágultak ahogy felé fordultam, és már lépte is volna odébb de ekkor eszembe jutott amit Vadmacska mondott, és türtőztettem magam, és inkább csak mgam elé tettem a kezem hogy valamennyire tompítsam a támadását, és csak igyekeztem, minél kevesebb sérülést összeszedni, miközben hátrarepülök, és valószínűleg neki csapódok a falnak, ezt követően elterülök, és utána behunyom a szemem, és hagytam hogy az izmaim elernyedjenek.~Tettes halottat... Remélem ez az őrült terv működni fog. Ha nem akkor... Huh... De fáradt vagyok...~

A közönség őrjöng, ahogy a harc menete megváltozik. Kántálni kezdik ellenfeleid nevét "Gyilkos Krokk! Gyilkos Krokk! Gyilkos Krokk!" "Amygdala, Amygdala,Amygdala," artikulálatlan őrjöngésbe torkollik minden, miközben egy vonat erejével taszít el magától az izmos fickó.
Mintha egy légkalapáccsal találtak volna el, mellkasodból kiszorul a levegő. Ám nem repülsz, csak a földbe döngölnek, még egy taposást is kapsz a gyomrodba, úgy mellékesen. Érzed, hogy pár bordád megmozdul, de komolyabb bajod nem lesz. A győzteseket levezetik a pástról. Titeket pedig úgy tíz perc pihegés után összevakarnak a porból. Élettelenül lógtok a csicskák karjaiban, akik éppen visznek valami sötét folyosókon. Látod Vadmacska rád tekint, és bólint egyet. Úgy látszik végre valamit jól csináltál.
A sötétségből szemkápráztató fénybe hurcolnak, és egy olyan szobába, amiben több a képernyő mint egy tévéállomáson összesen. A terem közepén egy görnyedt öregember álldogál, és vár titeket. Kényelmes méregdrága fotelek, és méregdrága italok vesznek körül. A legnagyobb luxust láthatod, amit csak egy ember meg bír magának engedni. Az öreg megvárja míg a földre dobnak titeket, és csak utána szól hozzátok.
- Vadmacska régi barátom, úgy látszik kezdesz kiöregedni... - Társad nem mozdul, és úgy látszik ez az öreget kissé felhúzza. Int az egyik fogdmegjének, hogy erős rúgásokkal keltsék fel ha már egyedül nem tud. Ütemes, és lendületes ébresztést kap, de még mindig nem tesz semmit Vadmacska. Míg te ott fekszel mellette egy jó méterre. Veled nem foglalkoznak még.
A szobában négy fogdmeg található, kettő éppen buhítja barátodat, kettő pedig kissé messzebb áll, vagy öt méterre. Éppen próbálnák valahogy a kanapé mellé édesgetni magukat, hogy kényelembe legyenek. A kifejezetten főnök kinézetű alak a terem közepén áll, ő még vagy tíz lépésre ha van tőletek, és kissé megkeseredett képpel nézi ahogy elbántak veletek.

A becsapódás mint egy elkerülhetetlen katasztrófa sújtott a testemre. A fájdalom végig robogott egész testemen, ahogy csak arra tudtam összpontosítani hogy a fontosabb szerveim védjem, de mind hiába éreztem a kemény ütést, és a lépteket. Ha ember lettem volna, ebből valószínűleg már nem keltem volna fel. És most kezdődött a tettetés. Úgy éreztem magam mintha egy medve áldozata lennék, és arra várnék hogy átharapja a nyakam. De szerencsémre semmi ilyen nem történt. A harc végeztével lehoztak minket a helyről. Egy bő perccel később kinyitottam a szemem, csak hogy megnézzem hova tartunk, és végig néztem Vadmacskán. Huh, egy új arc kifejezés. Nem tudtam hogy mosolyogjak vagy csak nézzek rá, inkább egyiket sem, csak letekintettem a földre, és figyeltem ahogy elkezdtek vinni minket, majd ismét behunytam a szemem, és próbáltam kifújni magam.
Nem tartott sokáig hogy bejussunk a szentélybe, ahol mindkettőnket ledobtak, egy kicsit felnyögtem, de nem mozdultam, csak egy aprócska szemnyíláson keresztül figyeltem az eseményeket, és hallgattam a férfi beszédét. Legalább a szemüvegemnek nincs baja, elkezdtem kémlelni, ahogy hallottam a püfölést, lassan mozgatni kezdtem a fejem, hogy több infót gyűjtsek be, amíg észrevettem, hogy senki nincs körülöttem, és amikor a megfelelő pillanat előjött. Úgy döntöttem, hogy közbe lépek. Amikor a fogdmegek ütésre készülnek, elkezdtem felkelni olyan gyorsan amennyire csak tudtam. Reméltem, hogy még ha észre is vesznek nincs meg a lendületük, hogy meg is támadjanak. A célpontom az öregember, ha egy fotel van az utamban akkor átugrom, és amint elég közel kerülök, egy fordulattal mögé kerülök, és a kezeimmel megragadom az ő karját, a farkamat pedig a lába köré csavarom.
-Szép szoba. De szerintem a vörös szín teljesen tönkre tenné a designt. Főleg hogy a vért nagyon nehéz kimosni. Mi lenne ha leállnátok?-Kezdtem el beszélni, miközben körbe tekintettem, hogy összeszedjek infót a helyről.

Mélyen mélyeszted bele karmaidat a padlóba, és lábad izma pattanásig feszül. Úgy lősz ki mint a villám, a fogdmegek meg sem próbálnak megállítani. Mielőtt felfognák mi történik máris az öreg karjaiba teremsz. Az öreg csak vicsorog szavaidon, és próbálna valamit kinyögni, de csak hörgés jön ki száján. Az idő megdermed, Vadmacska megkapja első, és utolsó rúgását, és mindenki az új irányítóra figyel.
Szivarját messzire köpi, feje vörössé válik, és haraphatóvá válik a levegőben a mérge. Vadmacska szép lassan feltápászkodik, és egy-egy lökéssel takarítja el maga mellől a még hezitálókat.
- Ügyes kölyök nagyon ügyes. - Indul el feléd, miközben a csatlósok éppen ellenkezőleg tesznek. A főnöküket nem akarják kockáztatni. Úgy látszik te kerültél a nyeregbe, elég jó helyzetbe kerültél.

És a lakat lezárult. A férfi mozdulatlan maradt, és úgy tűnik képtelen feladni. Valószínűleg rengeteg átok járt most a fejében amit rám köpne, de úgy tűnik, hogy a gyorsaságom tönkre tette mindet egy sokkal, és még a kesztyűt se kellett használnom.
Vadmacska lassan feltápászkodott, miközben én újra végig néztem az öregemberen, majd megráztam a fejem a bókra.
-Ugyan, ne nekem köszönd, hanem neki, és az őreinek. Ahhoz képest hogy mennyit ad a biztonságra a belsőszentélyében eléggé védtelen.-Mondtam vigyorogva, miközben áttekintettem azokra az őrökre akik nem álltak mellettem, hogy elkapjanak, hanem csak lődörögtek, amíg a másik kettő dolgozott.
-Talán hallgatnom kellett volna a tanárra és színésznek kellett volna mennem.-Mondtam egy kis kuncogással, majd feltekintettem, és vártam a folytatást. Azt tudom hogy kivel van dolgunk, de nem igazán voltak kérdéseim, elvégre most Vadmacskának segítek, ő biztos több beszédtémával rendelkezik.

Az egész társaság ledermedt a tettedtől. Állnak, és nézelődnek, az öreg kezeid között már nem izeg-mozog, csak tűri a dolgot. Kicsit lógatja a fejét, de azért vicsorog. Mint az ellenállás jó példája.
- Szép volt kölyök. Akkor térjünk rá a tárgyra Goldsmith. Mit akarsz ezzel a puccos hellyel? Nem a te stílusod ez az érzéketlen pénzhajhászás? Mi történt veled öreg? - Úgy beszél a raboddal, mintha jól ismernék egymást. Mint két vér róka, akik többet láttak mint amit kellett volna nekik. Régi ismertségnek tűnik, vagyis inkább régi ellenségeskedésnek.
- Tudod Vadmacska az idők változnak, és nekünk is vele kell változni... - csak egy pillanatra lepődik meg társad, de utána válaszol is nyersen.
- Ne add be nekem ezt a sz*rságot. Mi történt veled, de most komolyan kérdezem? - A hang igaz kemény, de érdeklődő is, és van benne még talán egy csipetnyi törődés a régi riválissal szemben.
Ám mielőtt a Goldsmith nevezetű válaszolhatna, taps hangjára lesztek figyelmesek. Az egyik oldalsó ajtó kinyílik, és egy igen csak attraktívnak számító hölgyemény lép be rajta.
Az érzéki ajkak közül, csábítóan dallamos hang jut el a fületekig. A nőnek van érzéke a belépőhöz, és anélkül is rá figyelt volna mindenki ha nem egy tucat állig felfegyverzett emberrel tűnik fel.
- Nagyon jó. Teszik a végkifejlet. Tudják mennyire jó volt az a meccs, sokat kaszáltunk rajta, ezt csak megköszönni tudom. Ám legnagyobb sajnálatomra életüket nem hagyhatom meg, bármennyire is lekötelezettjük vagyok kedveskéim. - Úgy mondja ki a halálos ítéleteteket, mintha csak az időjárásról beszélnétek. ÉS úgy látszik rabod is felélénkül a nő láttán, és megaadja a választ mit is keres itt.
- A feleségem... - Mutatja be nektek. - vagy ha jobban tetszik Rulett. - Vadmacska még egyszer jól végignézi a harmincas évei elején járó nőt, és régi ellenfelét aki már a hatvan második felét tapossa. És jóízűen elkezd röhögni. Ilyen hangot még egy felnőtt férfitől sem hallottál. Goldsmith a kínos pillanatok után csatlakozik a jókedvhez.

És, hozzá kezdtek a beszélgetéshez, bár egyáltalán nem úgy mint ahogy azt gondoltam. Csak csöndben figyeltem a szemeim pislogtak ahogy a két férfi beszélgetett. Már épp kezdtem volna feltenni a kérdés sorozatot amíg egy hang közbe nem vágott, és észrevettem a hölgyet, aki a testőreivel jött be, és szépen előadta, hogy meg fog öletni minket. A szemeim kicsit kitágultak, ahogy egyik őrről a másikra ugrott a tekintetem. Vadmacska meg csak nevetett az öreggel.
-Öm... Látom nagyon jól mulatnak az urak.-Mondtam kicsit aggódva, miközben körbe tekintettem potenciális fedezék után kutatva.-Esetleg megkérhetem hogy lebeszélje feleségét a tervéről? Szerintem önnek sem tetszene, ha lövedékeket kerülgetnék, míg a társaságomban van.-Mondtam miközben, újra körbe tekintettem.
-És a designt tönkre tenné a vörös.-Mondtam viccelődve, inkább magamat nyugtatva, mintsem humort vinni ebbe a keserű helyzetbe.

A nő halálos mosolyát küldi felétek. Amibe libabőrös lenne a hátad, ha nem lenne már amúgy is pikkelyes. Vadmacska közelebb lép hozzád, az öreget mint élő pajzsot tartjátok magatok felé.
- Na figyelj kölyök, olyan hamar kell eltűnni innen amennyire csak lehet. Mindent megtettünk amit csak akartunk, csak éppen a végkifejlet nem lett olyan mint szerettük volna. - Húzza el egy kicsit társad a száját. A többesszám kicsit meglepő lehet, de talán már téged is társának tekint. - Piszkos vén öregember, ennyivel több eszed lehetett volna. Mit akarhatott volna tőled egy ilyen nő? - Most már megint mosolyánál van, és szeme kutatólag tekint körbe.
- Drágám... - kezdi a foglyotok. - nem kellene ezt tenned. Már nyertél, a fiuk meg nem akarnak vérontást. - Fennhangon beszél, hogy magára vonja figyelmét mindenkinek, miközben észreveszed hogy megbéklyózott kezével az egyik falnak látszó fal felé mutogat.

A helyzet nem igazán fordult jobbra sőt az a gyilkos vigyor még inkább elásta bennem az érzést, miközben azt figyeltem, hogy a jobb vagy a bal oldali őrnek rontsak neki életemet kockáztatva. Valószínűleg mindkettő ugyanúgy lelőne. Gondolkodóba estem, miközben Vadmacska beszélni kezdett. Megpillantottam az üveget, és az asztalt, majd gyorsan feltekintettem a világításra remélve, hogy nagyjából fölöttünk van a lámpa, majd rátekintettem.
-Csak tereld el a figyelmük valahogy. Van egy tervem.-Mormogtam, miközben a farkamat lassan leoldottam az öregről, és az üveghez vittem. Ekkor szólalt meg az öreg ismét és próbált segíteni, ami nem úgy tűnt hogy nagy hatást gyakorol feleségére. Van egy olyan érzésem, hogy itt élet biztosításról is szó van. Ekkor éreztem hogy mozgatja a kezét, és amikor letekintettem, láttam, hogy az egyik fal felé mutat. Ezt követően, enyhén megszorítottam a karját.
-Azt ajánlom, hogy bukjon le, nem akarom hogy eltalálják.-Suttogtam a fülébe, majd felszólaltam.
-Nos, az este érdekes volt, és a fogadtatás is igazán felejthetetlen tapasztalatokat adott nekem. De azt hiszem ideje mennünk, nem gondolod Vadmacska? Az én hazámban a nemesek koccintással köszöntek el egymástól, nem tudom az embereknél ez hogy van... Egészség!-Kiáltottam, majd a farkam hirtelen lendítésével feldobtam a boros üveget, a lámpa felé, vagy a legközelebbi TV képernyőre remélve, hogy egy kis láncreakciót követve elsötétedik a terem. Majd elengedtem a házigazdát, és egy gyors tigris bukfenccel a legközelebbi tereptárgy mögé kerülök, hogy aztán elinduljak a fal felé, és megkeressem a titkos átjárót. Legalábbis reménykedem hogy ott van, és nem lettem átverve.

Vadmacska csak egy pillanatra néz rád, majd nem tudom hányadjára megrántja a vállát, és teljesíti akaratodat.
- Aztán siess kölyök, nem akarom lyukasan végezni a napot. - Mint egy tizenéves fiú, úgy vetődik tőletek balra, és máris a fegyverek nagy része rá céloz. Az egyik méretes asztalt maga elé emeli, és már lőnek is rá. Veletek még vacillálnak egy pillanatig.
Elengeded az öreget, aki úgy csuklik össze mint egy rongybaba, a golyók pedig az "úrnő" egyetlen intésére záporozni kezdenek felétek is. Elég gyors vagy de a golyók elől te sem tudsz mindig kitérni. Az üveg a kezedbe kerül, majd a levegőbe, és leveri a csillárt, végül az üvegdarabok megállapodnak a plafonban.
A fények villóznak, előbb a csillár, majd már csak a torkolattüzek. Mint valami stroboszkóp, csak darabokban látod a valóságot. Odarohansz a falhoz, és végigtapogatsz mindent, míg rá nem jössz hogy csak elég erőteljesen meg kell nyomni, hogy megnyíljon szezám ajtaja. Vadmacska is észreveszi és ezt a pillanatot választja hogy a jó pár tucat kilót nyomó bútort a fegyveresek felé lökje, és megiramodjon az újonnan nyílt ajtó felé.

~Ah... AH!~Hangoztak a fejemben a fájdalmas gondolatok miközben éreztem a golyó zápor tapintását, és ahogy a golyók beleverődnek a bőrömbe. Hát igen közelről még a golyóálló mellény sem ér semmit, szerintem az életemet csak a természetes védelmemnek köszönhetem. Ahogy arrébb toporogtam, és lebuktam a bútor mögé és elkezdtem matatni, amíg végül megtaláltam hogyan kell kinyitni, és amint sikerült beosontam, Láttam hogy Vadmacska is meglátta az utat majd elindult felém. Vártam amíg átjutott, majd becsaptam magunk mögött az ajtót.
-Angolos kilépő, nem gondolod?-Nyögtem, miközben elkezdtem futni és rászorítottam a kezem a lőtt sebre.
-Uh... Első alkalom hogy eltaláltak... Tudsz egy helyet ahol ezt kiszedik?-Kérdeztem, mintha már ki is jutottunk volna, bár azért tudtam hogy bármelyik pillanatban jöhetnek az őrök, hogy befejezzék a munkájukat. Remélhetőleg a forduló közel van. Amíg van egy kis szünet megpróbálom kideríteni hogy hányszor találtak el és hol, most hogy a sokknak vége van.

Névadója ügyességét veti be társaid, mikor nekifutásból tigris bukfencezik Goldsmith felé, felkapja, és még azzal a lendülettel az ajtó mögött is terem. Nem kis erő, ügyesség, és még mi tudja mi kellett hozzá hogy ezt véghezvigye. Az ajtó hangos csapódással adja tudtotokra hogy nagyrészt biztonságban vagytok.
A golyók még záporoznak a másik oldalra, de egyik sem tud átjutni a vastag burkolaton. Kifújhatjátok magatokat. Egyetlen komoly sérülésetek sincs. A felkarodon átszaladt egy golyó, de semmilyen fontos eret nem ért. Vadmacskával már kicsit más a helyzet, a verekedésből is elég komolynak tűnő sebei vannak, ám a golyók közül egy sem találta el. Nem úgy mint "házigazdátokat" Az öreg már vért köhög fel, úgy látszik gyomorlövést kapott az élő pajzs szerepközben. Vadmacska még szól hozzá pár megnyugtató szót, de az öreg test hamar felemészti az energiáit.
Egy folyosón vagytok, mi látszólag a falakban fut. Úgy látszik mégsem volt olyan bolond az öreg, hogy ne gondolt volna a menekülésre. Az ajtót el tudjátok zárni, senki sem tud bejönni, ha csak nincs valami igazán komoly fegyverzete. A folyosó csak egy irányba fut, a kezdete a igazgatói szobában volt a végét nem tudjátok merre lehet. Elég gyér a fény, és eléggé hosszú. De rajtatok a választás joga. Vadmacska még mindig az öreg mellett térdel, és lezárja szemeit. Miközben pár keresetlen szót még mond a beszámíthatóságáról.

Már épp kérdeztem volna Vadmacskát, hogy hallotta-e a kérdésem amikor megláttam a vért a padlón, és a görnyedt öreget. Egy pár pillanatig figyeltem, és elhallgattam éreztem ahogy a vérem kihűl. Csak figyeltem ahogy a férfi le lett fektetve és a szemei bezáródtak. A kezeim ökölbe záródtak, miközben elfordultam és letöröltem egy könnyet a szemeimről.
-Oké... Menjünk.-Mondtam Vadmacskának, majd vissza tekintettem az ajtóra, és sóhajtottam, majd elindultam, hogy minél előbb kikerüljek.
-Tudod hogy ki volt ez a vipera?-Kérdeztem, miközben figyeltem a társam egy ideig miközben kifele haladtunk remélhetőleg, nem sokára elérjük a kijáratot, és remélhetőleg nem őrökkel a túloldalon.

Vadmacska szótlanul rohan melletted. Kissé húzza a lábát, és egyáltalán nem nézi merre haladtok. Csak előre, tovább előre, míg a járatok visznek. Talán valamilyen belső ösztön, vagy a macskákra jellemző irányérzék adja a képességét. Míg csak meg nem pillantjátok a fényt az alagút végén.
Egy sötét utcára juttok, nem túl messze kocsmától ahova beléptetek. Úgy látszik a menekülő út tökéletes, ide alig ha jutottak volna el az üldözők könnyedén. Ám mikor kiléptek fény villan, egy közeledő jármű hangját halljátok, míg csak be nem vágódik közvetlenül elétek.
Egy éj fekete sportkocsi, macskára emlékeztető beütésekkel. Fékcsikorgással áll meg, és pont a vezetőfülke van előttetek. A sötétített ablak kinyílik, és egy igen csak testhezálló ruhában üldögélő nő a pilóta. Kezében jópár ezed dollárnyi bankjegyet legyezget, és csábos mosoylt küld felétek.
- Hé nagypapa, bármit is tettetek barátocskáddal igen csa méreteset szakítottunk. Na pattanjatok be, mielőtt a r*banc utolér. - A hátsó űlés csábítóan hívogat titeket. Vadmacska beszáll, te pedig talán mellé pattansz. Csak miután elindul a kocsi, kezd el beszélni.
- Egy régi uzsorásból, lett buki volt Goldsmith. A bárja volt az élete, és mindent innen intézett. Régi vágású volt mint a mi korosztályunk szokott lenni. Úgy látszik vénségére megkergült... - Ingatja a fejét társad, és innen már a csinos sofőr veszi át a szót.
- Egy ilyen nő látványától mint Rulett más vén lókötő is eldobta volna az életét. A sárga (mivel ázsiai származású Rulett) egy igazi végzet asszonya, lassan uralmat szerzett Goldsmith-on minden téren - Nyalja meg a száját -, majd a jelentéktelen bukiból egy szerencsejáték birodalmat húzott fel rövid időn belül. - A sebesség korlátozásokkal nem törődve hajmeresztő iramot diktál, és csoda hogy egyáltalán be tudjátok venni a kanyarokat.
- Azért jöttünk ide hogy kinyomozzuk mi is indította be ennyire Goldsmith-t. Ám nem úgy sült el ahogy akartam... - Erre a megjegyzésre az arcotokba repül több tucatnyi százas, és egy sikollyal felérő becsmérlés szaggatja fületeket.
- Mi az, hogy nem úgy sült el a dolog ahogy kellett volna. A kis bunyótoknak köszönhetően bankot robbantottunk, visszavetettük Rulettet, legalább hat hónapra. - És újra Vadmacska veszi át a szót.
- Igaz ami igaz, meg van benned minden ami kell egy jó harcoshoz Cybergyík. Erős, gyors tanulékony vagy eléggé megbízható, és engedelmes, hogy ennek még hasznát is vedd. Ha tényleg úgy gondolod megtanítok mindent amit tudok. - mondja ki azokat a szavakat, amiket talán már túlságosan is sok sérüléssel ezelőtt akartál hallani.

//Bocsánat a hosszúra nyúlt előzményre, de csak megnéztem hogy hű maradtál e magadhoz. Most már nagyobb léptékekben haladunk edzéseddel.//

Szinte óráknak tűnő kocogással késpőbb végre kijutottunk abból az átkozott helyről. Kiérve az alagútból rögtön egy kocsi várt minket. Valami azt súgta hogy Vadmacskájé. Nem is tudom miért.
A sofőr nő gyorsan kipattant és gratulált a bunyóhoz. Amire a szemeim elkerekedtek. Majd oldalra tekintve Vadmacskára néztem.
-Várjunk csak egy pillanatot. Ugye nem arra használtál hogy pénzt nyerj?-Kérdeztem miközben a szemébe néztem szúrós tekintettel mintha csak arra gondoltam volna, hogy direkt fektetett ki, csak hogy kaszáljon. Sóhajtottam egyet, de hacsak nem válaszol a kérdésemre egyszerűen beszállok a kocsi hátsó ülésére, és hallgatom az előadást, a karajaim öle téve miközben a sebességet néztem, és folyamatosan kommentáltam az áthágásokat.
-Túl gyorsan megyünk... Nem üldöznek, hova rohansz?... Nem hiszem hogy szeretnéd ha egy rendőr ránk akadna.-Meg hasonlók, amíg nem lassít le. Aztán jött a nagy terv, és a csaj nagy örömteljes sikolya, meg a pénz, amit csak kivettem az arcomból, és félre dobtam, mint valami rongyot. Meg kell hogy mondjam, ezzel a nővel valószínűleg nem leszünk jóban. Aztán Vadmacska elkezdett beszélni, és meg kell hogy mondjam. Kicsit meglepődtem.
Egy pár pillanatig csak némán figyeltem, hallgattam ahogy kiemeli a tulajdonságokat amiket kiemelt. Egy pár pillanatig csak figyeltem, majd pislogtam egyet, és letekintettem.
-Huh. Érdekes ajánlat.-Mondtam halkan miközben végig tekintettem a kezeimen, majd megropogtattam az ujjaim.-Mi okom lenne hozzád fordulni tanácsért?

A nő végigmér téged mintha csak egy darabka hús lennél, valamelyik hentesbolt kirakatában. Ám úgy látszik nem nyered el teljesen az ízlését, szóval nem nagyon méltat még csak szóra sem. Vadmacska már más tészta.
- Tudod kölyök az élet nem iylen egyszerű. Goldsmith nagy port kavart a nősülésével, és információ kellett róla. Ki más is lenne erre a feladatra mint a Tolvajok Fejedelmének jeles tagja. Akik sajnos nem túl olcsóak. - kacsint a nő a visszapillantó tükörbe. - De megszerzett számomra mindent amit tudni akarta, vagy amit nem, de ez most nem fontos. Arra használtalak hogy pénzt nyerjek, de nem magamnak. Úgyhogy remélem rendben vagyunk. - Most vigyorog, és tudod, hogy ebből a pénzből azért pár krigli sör is ki fog telni egy bizonyos bokszolónak.
- Na a másik dolog, kicsit figyeltünk barátaimmal. És többre vagy hivatott mint a kis csapatoddal való rumlizás. Te többre fogod vinni, ehhez meg segítség kell. Mármint hogy túléld ami mostanában fog jönni. Na mit szólsz, kész vagy egy kis leckére? - Teszi fel a kérdést, miközben a hölgy kiszállít titeket egy eléggé lepukkant környéken. Már szinte az Alfa Szövetség bázisán érzed magadat, de ez nem Bowery.

A nő és az én nem tetszésem közös volt.
-Az utat figyeld ha már így száguldasz.-Mondtam mikor elkezdett végig mérni. Valószínűleg már mindketten tudják, hogy nincsen jó napom. Sóhajtottam majd hátra dőltem.
-Huh, oké.-Mondtam miközben újra a sofőrre néztem, majd vissza Vadmacskára. Egy pár másodpercig csak csöndben latolgattam a lehetőségeim. Sóhajtottam egyet, majd feltekintettem.
-Mégis mire gondoltál, amikor azt mondtad, hogy túlélni ami most jön? Nem szeretem ezt a titkolózást.-Mondtam miközben kitekintettem oldalra a lepukkant környékre, és vettem egy mély lélegzetet.
-És mit tanítasz?

Vadmacska megállítja a macskanőt, ki talán neked köszönhetően is a fékre tapos. A kocsi megáll, egy elég kietlen helyen, Vadmacska kiszáll belőle.
- Tudod kölyök egy elég régi, és kopott csapat tagja vagyok. Sok helyen és időben küzdöttünk már. A probléma az hogy öregszünk, és fogyatkozunk. Kell a friss vér. A szövetségünk ellenségei gyülekeznek, kell az erő hogy vissza tudjuk őket újra verni. - A mit tanítana kérdésre kicsit meghökken. Ez már a második komolyabb bunyótok volt együtt, és ha még nem esett le teljesen, hogy ökölvívóként komoly tapasztalata van, hát most orrod alá tartja a jobb öklét.
Egy ezer harci sérülést szenvedett kézfejet látsz, csak ránézésre is vagy százszor eltört. Ettől függetlenül vastag, inas, izmos, látszik hogy egy légkalapács erejével tud lesújtani a kar többi részével.
- Tudod fénykoromban jó bokszoló voltam, kissé megfakult a tudásom, de láttál már utcai harc közben. Tudod hogy tudok tanítani egysmást. - A kocsi motorja felbúg, rajtad a sor. Ha most kiszállsz Vadmacska mellé állsz, az ő szövetségük is legalább olyan hívogató mint a szétesni látszó Alfa Szövetség, vagy a kocsiban maradsz, és ott fog kitenni ahol szeretnél. Megőrzöd eddigi életed függetlenséged, saját mivoltodat érintetlenül, hogy tanulhass a saját hibáidból.

Feltekintettem a bokszolóra. Úgy tűnt, hogy hozzá kezdett a meséléshez, de ugyanakkor a kérdésem csak éppen elégséges választ kapott. Csak figyeltem ahogy a kocsi megáll, majd sóhajtottam és figyeltem ahogy kiszáll, majd ad nekem még egy beszédet a karrierjéről, majd felnéztem rá, a szemeim végig mérték az ökleit, majd újra az ő szemébe tekintettem.
-Szép beszéd.-Mondtam halkan, majd újra a szemeibe néztem.-De honnan tudhatom, hogy nem egy bűnöző csoportot segítek egy másikkal szemben? Bocs de eddig nem láttam elég bizonyítékot, hogy te tényleg a jókkal vagy.-Mondtam majd előre tekintettem. Sóhajtottam egyet, és már azon voltam, hogy bemondjam a célul kiválasztot helyszínt, de aztán megálltam, és újra Vadmacskára tekintettem. Egy-két pillantig hezitáltam, de végül kiszálltam a kocsiból.
-Esetleg megmondanád hogy kivel vagy, és ki ellen harcolsz? Eddig csak ellenséget és szövetséget hallottam, és a kapcsolatom a Tolvajok Fejedelmével nem éppen fényes. Mióta bevertem a robotmacskájuk képét egy poroltóval, nem beszéltünk.-Mondtam, miközben visszatekintettem az autóra, és visszafordultam, hogy Vadmacska szemébe tekintsek.
-Nos, kit képviselsz?

Vadmacska kissé meglepődik a dolgon, úgy látszik a macskák nem osztanak meg egymással minden információt. Csak vállat von az elhangzottakra, és a kocsi úgy teper el, hogy még a kerekei is csikorognak.
- Na akkor már megtetted az első lépést. Talán emlékszel a pár hónapja beharangozott üstökösre. Nagy volt és zöld utoljára akkor mentette meg az Igazság Szövetsége a világot. Sokunk életébe került, de sikerült, aki ellen harcolunk ugyanazok akik ellen te küzdesz, de kicsit nagyobb léptékkel tesszük. A gonoszok, a rosszfiúk, a kizsákmányolók ebben a világban és az összesben. Mindenki ellen felvesszük a harcot, ha kell bármibe is kerüljön. - Ennyire nyíltan még nem beszélt soha. Ezt még te is érzed, még ha nem is értesz annyira sokat az emberekhez.
Kettesben vagytok az utcán a hideg hajnali szél kezd feltámadni. Meglobogtatja farkadat, és próbál páncélod mélyére hatolva csontig fagyasztani. Harcedzett férfiak néznek egymás szemébe, hogy eldöntsék jövőjüket.

Feltekintettem a bokszolóra, majd pislogtam egyet-kettőt. A szavai kicsit megrendítettek eredeti elképzelésemben. Egy ideig figyeltem a férfit, gondolkodtam a lehetőségeken.~Most vagy nagyon jól hazudik, vagy nagyon akarja a segítségem~Elgondolkodtam egy kicsit, majd feltekintettem rá, és bólintottam egyet.
-Nos, nem igazán, eléggé elfoglalt voltam, az utóbbi hónapokban aligha kaptam bármilyen hírt a szemem elé.-Mondtam őszintén, hiszen alig két hete szabadultam az átkozott GenTech karmai közül.-Őszintén szólva nem tudom hogy mennyire erős egy ember szava. De azt hiszem bízom benned.-Mondtam majd végig tekintettem rajta. Egy pár másodpercig gondolkodtam, majd egy halk sóhajjal felnyitottam a számat.
-Mikor kezdünk?-Tettem fel a kérdést és csöndben vártam a válaszát, miközben összekulcsoltam a karjaim, és kíváncsian figyeltem, hogy mi lesz döntésem következménye.