The One True Bean

Vadmacska nem kicsit lepődik meg az eddigi viselkedéseden, az utóbbi percek elég nagy fejfájást okozhattak neki. Úgyhogy a pálfordulás meghökkentő volt.
- Nem viszünk semmit sem túlzásba, elég nagy verést kaptál te is, én is, úgyhogy a mai napot berekesztem. Holnap hat órakor itt találkozunk ne késs! - Kissé morcosan mondja, miközben egy vértócsát köp a közeli épület falára.
Lassan elbotorkál egy eléggé lepukkant társasházba. Mintha csak egy öreg nyugdíjas érne haza a hosszú nap után. A találkozóig csak hat óra van, már éjfél múlt, ha akarsz egy kicsit regenerálódni van még időd.

Úgy tűnik megleptem a férfit, na nem mintha ez annyira furcsa lenne az én szememben, szokásom meglepni az embereket, még ha nem is szándékosan. Végig tekintettem a férfin majd ahogy kiadta az utasításokat, bólintottam. Bekapcsoltam a szemüveget és megnéztem az időt, majd sóhajtottam.
-Hat óra mi?-Kérdeztem egy apró kuncogással.-Haj, hogy mi mennyire szeretni fogjuk egymást.-Mondtam szarkasztikusan, miközben megfordultam és elkezdtem sétálni a raktár felé, hogy kivegyem az aprócska pihenőt, amit még szerezhetek. Beállítottam az ébresztőt ittam egy fél liter üvegnyi vizet, felraktam a páncél elemeket a töltőre, megvizsgáltam a sebeimet és használtam az első segély dobozt egy kis felfrissítéshez, és végül befeküdtem az ágyba, és hozzá kezdtem a szundításhoz. Eltelt az idő gyorsan, ahogy pihentem, és az óra klasszikus gyengéd zenéje mintha egy kalapács lett volna, ahogy felébresztett. Sóhajtottam, majd kikapcsoltam, és miután megmostam az arcom, és felvettem pár egyszerű ruhát, valamint az edző cipőm, felpattantam a motoromra, és kiszáguldottam a bázisból. Pár perc múlva meg is érkeztem a helyszínre, lekapcsoltam a járművet, és kicsatoltam a bukó sisakot, és felakasztottam a kormányra.
-Bocs a késésért, kicsit nagy volt a reggeli forgalom. Dokk munkások meg ilyesmi.-Mondtam miközben leszálltam. Az idő hat óra volt és harminc másodperc.

Vadmacska végignézi ahogy megérkezel, majd egy elég leamortizált garázsajtót emel meg, hogy be tudj állni a motorral.
- Flancos motor. - Jegyzi meg, és int elmenőben a fejével hogy kövesd. Amikor belépsz a lakás nem olyan mint amilyenre lehetne számítani egy meglett korú férfinál. Egy hatalmas tér benne nagy valószínűséggel ősrégi edzéshez használható felszerelések. Középen egy viseltes bokszring.
Amikor becsukod magad mögött az ajtót Vadmacska leveszi a maszkját. Eddig még nem volt szerencséd, úgyhogy kicsit meglephet hogy aki ilyen teljesítményre képes az csak egy éltes öregember. Korát nehezen saccolnád meg, de biztos vagy benne hogy bőven élete alkonyán van. Nem fiatal egyáltalán.
- Na kölyök akkor kezdünk egy kis bemelegítéssel. Semmi dolgod nincs csak tartani a tempómat. - Ezzel a helyiség egy üresebb részére megy, kicsit megmozgatja végtagjait, nyújtózik vagy kettőt, majd előre dől, és két kézre érkezve elkezd fekvőtámaszozni. És ránézésre soha nem akarja abba hagyni.
Egy óra múlva (csak ha te is beálltál mellé) izzadtan csatakosan kel fel a padlóról, csak hogy folytassa térhajlítással, még egy szűk órát. És mikor már ránézésre minden ina majd szétszakad az erőfeszítéstől látja úgy a helyzetet, hogy végre neki lehet kezdeni a tényleges munkának.
A közeli asztalról felvesz egy pár bokszkesztyűt és feléd dobja. Majd a plafonról lelogó zsákhoz lép. Ránézésre homokkal vagy valami hasonló porhanyós anyaggal van töltve, hogy tömör és úgy ahogy kemény maradjon.
- Első dolgod, üsd meg teljes erőből! - Karba tett kézzel várja az eredményt.

Egy kicsit kuncogtam a mondandóján, miközben végig tekintettem az én kis kicsikémen.
-Egy hősnek hősi járgány kell.-Mondtam miközben betoltam a motort a garázsba, és szétnéztem az edző teremben. Ezt követően pedig megláttam a férfi igazi arcát. Egyet-kettőt pislogtam. Nem gondoltam volna hogy a mesterem ilyen idősödött. Az ősz hajszálak a ráncok, legalább ötven éves, de valószínűleg öregebb. Egy pár pillanatig figyeltem, majd követni kezdtem, és végig néztem rajta. Miután befejezte az utasításokat hozzákezdett a bemelegítéshez. Egy pár másodpercig figyeltem, majd csatlakoztam hozzá, és elkezdtem csinálni a bemelegítést vele együtt. Meg kell hogy mondjam, nem számítottam arra hogy az egész két órát fog igénybe venni. Igaz hogy fiatal voltam, és nem is ember, de tartani a ritmust meglehetősen nehéznek tartottam a vége felé. Mondjuk azért azt biztosra mondhatom hogy felébresztett. Mire végre végeztünk lihegve, és izzadva, álltam fel, és megmozgattam a tagjaim egy kicsit.
-Fhu... Had találjam ki, te minden napod így kezded.-Mondtam két lihegés közben, majd ahogy felém dobta a kesztyűket elkaptam, és végig néztem rajtuk, majd ahogy oda lépett a bokszzsákhoz, követni kezdtem és felvettem a kesztyűket. Az instrukcióit hallva felnéztem a plafonra, és a rögzítést is leellenőriztem.
-Oké. Remélem a plafon is kibírja.-Mondtam egy kuncogással miközben felálltam a zsákhoz, és felkészültem az ütésre, vettem pár mély levegőt, tettem egy lépést hátra, majd előre léptem, és az egész testsúlyomat beledobva, jó erősen belevágtam az öklöm a homokba.

Felveszed a kesztyűt. Vadmacska nem mutat semmilyen alapállást, rád bíz mindent, rájössz azt próbálja kitalálni mennyire jönnek alapból a dolgok. Úgy látszik egy kis tehetség is kell a küzdősportokhoz.
Karod hátra lendül, kesztyű alatt a kezed ökölbe szorul, majd villámcsapás sebességével vágódik bele a bokszzsákba. Mint egy légkalapács olyan erő mozgatja meg a zsákot.
A láncok megcsörrennek, de kitartanak, a zsák meglendül, és vízszintesbe áll. Majd mint aki megrémül a következő csapástól szépen leakad a kampójáról, és vagy fél métert repülve landol, csak hogy kissé megtépázott alakjával beguruljon a sarokba.
- Nem rossz ütés. Erő az van benned, csak a tartásod szörnyű. Legalábbis embernek, lehet hogy hüllőnek pont megfelelő. Na gyere megyünk a ringbe, megnézzük mozgó célponttal hogy áll. - Mikor bemászik a ringbe, megvárja míg követed, majd mutat pár alapállást. A kezeidet hogy tartsd, hogy védje testedet, a lábad merre álljon, hogy nem maradj állva, hogyan mozogjon mindig a lábad, és a három alapütést is megmutatja.
- Na a többi már rajtad áll, milyen gyorsan tanulsz. - Hátra megy a piros sarokba, és míg te is megteszed kivár egy kicsit és megszólaltatja a gongot. Keze testét és fejét védi azonnal, kissé közeledik feléd, de még semmilyen támadó mozdulatot nem tesz.

//XD Az a kép röhejes.//

Hupsz kicsit túlzásba vittem, egyet-kettőt pislogtam ahogy figyeltem a zsák röppályáját, és ahogy becsapódik a földbe. Visszanéztem és kuncogtam egy kicsit miközben megsimogattam a tarkóm.
-Hehe... B-bocsi.-Mondtam, mielőtt hallhattam volna a bokszoló bókját, majd a hozzá fűzött dorgálását is. Megint csak pislogni tudtam, miközben lenéztem a testemre. Nem igazán értettem mi baja volt az állásomnak. Úgy értem, meg volt a terpesz, egyik láb hátul hogy könnyebben átvihessem a súlyom... Hmm. Mit rontottam el? Talán a törzsemet nem helyeztem rendesen?
Ezt követően a ringbe mentünk, és elkezdte mutatni a harcstílus alapjait. Figyeltem és elkezdtem utánozni. Oké úgy tűnik ez menni fog. Csak folytattam a figyelést, és mozgattam a karjaim meg lábaim ahogy mutatta. Ez a harcművészet elégé ököl központúnak tűnik. A rúgásokat nem is mutatott, inkább csak lépés fajtákat. Miután végeztünk beállt a másik sarokba, és megszólalta a gongot. Egy pillanatig csendben figyeltem, és felemeltem az ökleim hogy fedjék az arcom, és védjék a mellkasom. Elkezdtem felé menni, és igyekeztem nem abbahagyni a lábaim mozgatását, mintha csak táncolnék. Elkezdtem jobbra balra oldalazni, hogy ne legyek könnyű célpont, és amikor ütő távolságba értem akkor megindítottam az első egyenest a jobbommal.

Vadmacska mintha csak számított volna a lépésedre könnyedén kitért, majd így, forgásból hatalmasat ütött az oldaladba. Érzed, amint a levegő kitódul, ám talpon maradsz, s próbálod nem mutatni a fájdalmat.
- Meg kell tanulnod az utcai harc legfontosabb szabályát. Mindig alapozz a váratlanra, arra mire a másik biztos nem számít. Mindig légy résen, olvass az ellenfeled mozdulataiban, s tedd azt amire nem számít. S ne spórolj az erőddel, soha.
Azzal váratlanul a vállával feléd csap s te hátrébb vetődsz. Semmi jelét nem mutatja a könyörületnek, miközben megszólal.
- Most próbálj megütni teljes erőddel, már ha sikerül...

/Bocsi a késésért, Jugyu napok sok időt elvesznek...
A kövi hszben az lesz a feladatod, hogy a legfantáziadúsabb módon mérj egy ütést, vagy ütéssorozatot mesteredre. Tényleg egyedi legyen, mert szigorú leszek, s ha nem szimpatikus bizony el leszel agyabugyálva /

~És... Mellé? Mi a fene, hogy került el, oh ne az oldalam, mozgasd a kar..~Futott végig a gondolat a fejemben, ahogy próbáltam, vissza húzni magam, de már késő volt és a férfi belevágott az oldalamba, amitől hátra tántorodtam, majd feltekintettem.
-Mi? Én azt hittem most bokszolni fogu...-Mondtam, de a szó belém lett fojtva egy pillanat alatt, ahogy a vállával előre tódult, és mivel nem számítottam egy újabb támadásra, csak az egyik karommal tompítottam a csapást, és ismét hátrébb léptem.
-Huh... Huh... Oké, te akartad.-Mondtam miközben ismét felemeltem a kesztyűs kezemet, és elkezdtem ide oda lépkedni miközben figyeltem a másik rezdüléseit és mozdulatait. ~Hmm, váratlanra számítani. Használhatnám a farkamat egy... Hmm de ha erre számít, akkor használhatnám elterelésre. Igen egy ütés egy farok csapás és még egy ütés. Az első egy nem éppen egyértelmű csapás, de valószínűleg rá fog jönni a kiszámíthatóságból és várni fogja a következőt, ami a farkam lesz, de amíg a farkammal fentről csapok és elterelem a figyelmét, addig az öklömmel adom a horgot alulról. Igen. Lássuk hogyan megy ez.~Gondoltam végig a fejemben a szituációt, majd ismét közeledni kezdtem a férfihez, és hozzá láttam a tervem kivitelezéséhez. Előbb egy jobb egyenes, erős és gyors de kiszámítható, és rögtön azt követve előrébb hajoltam és a farkam a fejem fölött áthajolva ostorként csapódott a másik irányába, de nem ért hozzá hanem előtte pár centivel csattant, miközben én már emelkedtem fel és egy bal horoggal próbáltam állon verni.

Hirtelen lendülsz neki, s Vadmacska könnyedén hárítja a csapásod, majd ahogy számítottál rá azonnal a farokcsapást várja. Meglepődik a hirtelen váltáson s elvigyorodik, majd térdét hirtelen berogyasztja, így az egész súlypontja átkerült, aminek hatására pár centivel elhibáztad az ütést, amit mentorod egy általa keltett hatalmas jobb egyenessel jutalmaz.
- Nem rossz kölyök, használod amid van, minden testi adottságodat, ám most egy "macska" reflexei ellen küzdesz.
Vigyora széles, miközben int, hogy támadj újra, ám ezúttal teljesen új stratégiával kell előállnod.
- Az utcán bármi megengedett, s ha ezt megtanulod, képes leszel szabályokat állítani köré amikkel egyediséget, lelket vihetsz a mozgásodba. Készülj s támadj újra, s ezúttal töröld képen ezt a vénembert!

És ismét mellé ment. A reflexeim mintha eltűntek volna és az álla hátra húzódott és centikre kerülte e az öklöm, majd jött az ellentámadás, ami mint egy kalapács tört előre és belecsapódott az arcomba. Hátrébb léptem és oda raktam az arcomhoz a kesztyűt.~Uh... Ha nem lett volna a pikkely akkor valószínűleg most véreznék.~Gondoltam miközben oldalra köptem a felgyülemlett nyálat, majd ismét felemeltem a kesztyűket.~Huh. Káosz. Most arra próbál megtanítani hogyan uraljam a káoszt? Milyen gondolkodás mód ez? Szabályokat csak renddel lehet létrehozni. Oh várjunk. Most emberekről beszélünk.~Ismét elkezdtem mozgatni a tagjaim és ide oda lépkedtem. Gondolkodni kezdtem a lehetőségeimen.~A reflexeim egyedül nem lesznek elegek ide, valami mást kell kitalálnom. És most már a kettős elterelésre is számítani fog.~A szemeim összeszűkültek ahogy a macskát figyeltem és tartottam a távolságot.~Azt hiszem a legjobb lépés az lenne ha úgy támadnék ahogy nem számítana. De mi az amire nem számít? Ez egy veterán szerintem ő már szinte mindennel harcolt.~Sóhajtottam egyet, majd lejjebb engedtem a kezeim.~Hmm... Vajon hogyan használhatnám ki a helyzetet, nagyon figyel, és gyorsak a reflexei, minden ütésemet látni fogja... Hmm, de ha minden ütésemet figyelni fogja, akkor... Hmm...~Ismét magamhoz emeltem e kesztyűket, és figyeltem a másikat, majd elindultam szinte már rohanva, és elkezdtem helyezkedni, és folyamatosan felé ütögettem, csak ököl távolságon kívül, mintha azt próbálnám tesztelni hogy milyen messze is van. Próbáltam a figyelmét a felső testemre irányítani még a farkam is ide oda lóbálódzott a két oldalam között, majd hirtelen beléptem és elkezdtem ütlegelni felé, hogy továbbra is az ütéseimre koncentráljon miközben a farkam becsúszott a lábai közé és rákapott az egyikre, majd amint ez sikerült, hátra ugrottam, és húztam magammal a farkamat, remélhetőleg kiszedve a lába alól a talajt... Vagyis a lábát kiszedni a talaj fölül. Majd ahogy elkezdett esni, már ugrottam is vissza, hogy ledöntött testét lezárjam a térdeimmel, és a testsúlyommal, és egy ütést bevittem az arcára, de utána vissza is léptem. Nekem egy ütés is elég.

Az ütésáradat közepette valóban lejjebb engedte a védelmét, talán kicsit el is bízta magát, nem tudni. Ám vadmacska lába alól hirtelen eltűnt a talaj, s amit rávetetted magad, meglepet s egyben büszke tekintettel mér végig. Nem mond semmit, ám elismerően bólint, ami többet jelent ezer szónál.
Ezután már nem sok minden hangzik el köztetek, napestig gyakoroltok, küzdötök, míg mindketten teljesen kidőltök, majd hajnal hasadtával folytatjátok. A gyakorlásoknak köszönhetően érzed hogy izmaidba beleivódnak a szükséges mozdulatok, érzed, hogy valami változott, erősebb lettél.
Elbúcsúzol Vadmacskától, ám tudod, bármikor ha rozsdásodsz, rá számíthatsz...

/Bocsi a lassú végjátékért, de elég nehéz még kalkulálni a REP pontokat, ám a szép, hosszú játékért 400 ponttal jutalmazlak, ezt jegyezd meg, és majd Madarat zaklatni, hogy fel legyen tüntetve a csíkon az avatar alatt.
Továbbá még vadmacska utasítása volt, így megkapod az Utcai harc képességet amit fel is vehetsz az adatlapodra. A magam s az ő nevében is megdicsérlek, mert tényleg nagyon szép és hosszú kaland volt, s olvasni is élvezetes volt. Akkor köszönöm a játékot!
Ja és viheted a box kesztyűket is ha kellenek: ) /