The One True Bean

Előzmény: Főutak, utcák, sikátorok.

A csapat vezére lép be először az ajtón. Egyből megcsapja az orrotokat az a összetéveszthetetlen kocsmaszag. Az alkohol, és az azt fogyasztók átható aurája mindent beleng. Csak egyikőtöket nem lepi meg, Hatred mintha csak ebben élne. A lecsúszott emberi söpredék, és az alvilág legalja van itt, és egyként viselkedik velük.
A helyiségben egy nagy bárpult van, és öt vagy hat asztal, nem tudjátok megállapítani pontosan. A mocsok mindent belep, és az emberek összevisszasága sem segít a terepszemlében. Egyet biztosan láttok, egy vastag vasajtó van szemben veletek, és két széles vállú kigyúrt férfi dől az ajtófélfának, nem csak azért hogy ki ne dőljön a fal.

Sok kocsmában jártam már, de ez még engem is meglep. Mennyire más ez a hely, mint a barátságos kis kricsmik az egyetem környéken! Ha nem lennék birtokában fegyvereimnek és különleges adottságaimnak, most biztos inamba szállna a bátorságom, de még így is kicsit aggódva nézek körül. Hatred viszont úgy tűnik otthon érzi magát. Úgy tűnik, hogy mégsem csak a rosszindulatú viselkedés a szakterülete, hanem tényleg rendelkezik olyan képességekkel, aminek mi nem vagyunk a birtokában. hamar kiderül, hogy csak azért van szüksége ránk, hogy ráijesszen velünk a csaposra. Tehát igyekszem felvenni a lehető legfenyegetőbb testtartásomat, de közben a vasajtóra pislantok. Van egy olyan gyanúm, hogy még lesz egy kis gondunk azzal a két őrrel. Ha valami számunkra fontos dolgot rejtegetnek, akkor minden bizonnyal nem engednek át minket anélkül, hogy kipróbálják, milyen veszélyesek vagyunk valóban. Na sebaj, legalább jobban megismerem újdonsült társaim erejét.

Remek, egy kis kocsmai verekedés sosem árt! Mivel több ellenféllel kell küzdenem, a két fegyverem közül a tonfa tűnik célravezetőnek. Elő is rántom őket, és felmérem a helyzetet. Viszont nem ártana beruháznom egy kicsit bővebb fegyverarzenálra. Mivel viszonylag közel állok a falhoz, a hátbatámadástól nem kell tartanom. Viszont ha itt maradok, egy rakás dagadt állat rám veti magát, és akkor elég rosszul járok. Megvárom, amíg elég közel érnek, majd a levegőbe ugrom, egy szaltóval a tömeg mögött termek, leütöm a leghátul állót, és belököm a csürhe közepére. Ez kicsit megzavarja majd őket!

Ez már annyira nem tetszik. A kocsma közönsége még nem volt komoly kihívás, de ezek már minden bizonnyal Maroni emberei. Bár legalább ez azt jelenti, hogy sínen vagyunk. Csak valahogy túl kell élnünk ezt a kis konfrontációt. A tűzharcot mindig is utáltam, úgyhogy jó lenne el se kezdeni. támad viszont egy ötletem. Gyorsan egy asztalhoz ugrom. felborítom a bútordarabot, majd egy erőteljes toló rúgással az egyik csoport fegyveres felé küldöm. Edzettségemnek és taekwondo tudásomnak hála talán elég erősen meg tudom rúgni, hogy ledöntse őket a lábukról. Abban csak reménykedni tudok, hogy társaim is kitaláltak valamit, hogy a többi fickót hatástalanítsák.

Most nem igazán tudom, hogy mit tehetnék. Megpróbálok annyira összehúzódni, hogy a legtöbb testrészem takarva legyen, és hátat fordítok a fegyvereknek, így ha esetleg találatot kapnék, akkor is felfogja a golyóálló mellényem. Jó esetben. Abban csak reménykedni tudok, hogy a vendégek, akiket már eddig is jól megagyaltunk, nem kapnak találatot. Most azonban semmit sem tehetek a nélkül, hogy ne tenném ki a fejem a sortűznek, ami pedig természetesen biztos halál lenne. Összeszorítok azt a kezemet, amin Vörös Vadász gyűrűje van, de remélem, hogy ezúttal meg fogjuk tudni oldani a segítsége nélkül is. Várok, hátha abbamaradnak a lövések, mert tárat kell cserélniük, de közben körülnézek, hátha van olyan hely, ahol áthaladva viszonylag biztonságosan fedezéket váltani. Ha tovább lőnek, az azt jelenti, hogy felváltva tüzelnek, tehát itt nem maradhatok. Ebben az esetben megpróbálom végrehajtani a tervet. Ha viszont leállnak, akkor támadásba lendülök. Az első pillanatban viszont arra figyelek, hogy még le tudjak húzódni, ha van még töltényük, csak át akarnak verni.

A fickó elé ugrom, és a két tonfával megpróbálom kiütni a kezéből a két fegyvert, majd visszarántom a kezem, és mindkettővel teljes erőből homlokon próbálom ütni. Ha ez nem teríti le, akkor semmi.
Látom, hogy még egy ember maradt, de az is éppen tárat cserél, úgyhogy minden bizonnyal a többiek elintézik. Akár Hatred gumilövedéke találja el, akár Sárkány ugrik oda hozzá, nem sok esélye maradt arra, hogy talpon maradjon. Tehát amíg ők lerendezik a fickót, körülnézek egy kicsit, persze elsősorban a vasajtóra koncentrálva.

Elteszem a fegyveremet, és közelebb lépek a társamhoz. Úgy néz ki elég jól elboldogul ezzel a fickóval egyedül is. Teljesen másként viselkedik, mint ahogy eddig. Valószínűleg az a célja, hogy megijessze a fickót, és ez teljesen érthető is. Hatred is előbukkan, és megtapsol minket. Némi gúnyt érzek ebben a gesztusban, bár lehet, hogy az ellene táplált rosszindulatom az oka. Mindenesetre nem veszek róla tudomást. Az előző kirohanásom után úgy döntöttem, hogy nem fogok törődni társam élcelődésével a csapat egysége érdekében. Lenézek a foglyunkra, és érdeklődve várom a fejleményeket.