The One True Bean

Az öreg csendben végighallgatja a mondanivalótokat, sőt még el is gondolkodik a dolgon. Szerintetek az igazatokon, de mint megtudjátok közel sem jártatok a megoldáshoz.
- Tudjátok ti maszkosok nagyon keveset tudtok az életről. Hát még a üzletről. Csak jól kell játszani, és mindenből pénzt lehet csinálni. - Válasz nélkül visszaül a székébe, és hátat fordít nektek. Na ez a mozdulat, amitől egy emberként nyeltek egy nagyot. A legrosszabb rémálmotok sem lehet ilyen vészjósló.
Az őrök rád fogják a fegyvereiket, szemeitek előtt kibiztosítják, és mindhármatokra több fegyver is céloz. Lelki szemeitek előtt lassítva látjátok, ahogy az ujjak hozzáérnek a ravaszokhoz. Mégsem szorítják meg, az egyik ablak betörik. Egy fél tucat apró sárga kapszula repül be. A helyiségben lévők mindegyike szemmel követi a furcsa tárgyak röppályáját. A harmadik kacsázásra töménytelen füstöt kezdenek el okádni. Mindent beterít, Hatred még észreveszi, hogy egy árny suhan be az ablakon. Most már csak homályos árnyakat láttok, és úgy néz ki a fegyveresek is. Elkezdenek vaktában lövöldözni, és csak a szerencséteken múlik, hogy még eddig nem szettek le titeket.

A lehetőség adott, egyszerre mozdultok mindannyian, de látjátok hogy a golyók száma miatt nem lesz egyszerű túlélni a következő másodperceket. Sárkány, és Maverick megteszi az első lépéseket, mire egy árny suhan keresztül a lábaik között, és egy irdatlan erejű rántástól a hanyatt vágják magukat. A hátuk nagyot dübben a padlón, és kell egy kis idő míg újra érzik a négy égtájat. Hatred lassan araszol előre, mikor feltűnik előtte ő a denevér. A maszkja alig tíz centire van az övétől, és csak annyit sziszeg a fogai között.
- Feküdj! - Nem hangosan, és semmilyen veszélyes mozdulatot nem tesz, de azonnal engedelmeskedsz neki. Mielőtt még érintenéd a padlót, ő már el is tűnik a szemeid elől. Még földet sem értél, mikor már meghallod az első első csattanást. Mintha egy ököl csapódott volna, egy fejnek. Utána még számolatlan követi, és lassan elhallgat az összes fegyver. A füst kicsit szétoszlik és mire felálltok hihetetlen látvány fogad titeket.
Az összes fegyveres ájultan vagy megkötözve fekszik a sötét lovag előtt. Úgy magasodik feléjük, mint egy istenség a hívői felé. Ember erre nem lehet képes, csak egy démon teheti meg minden sérülés nélkül. Lassan ti is felálltok, és meglátjátok Goldmill-t, ahogy a denevér kezében vergődik. Egy mukkot sem szól, csak nyüszít, mint egy csapdába esett állat. Batman lassan rátok emeli a fejét, és röviden azt mondja.
- Most elmentek a rendőrségre. Megoldatok minden gondot, ami ott akadhat! - Még meg sem várva, hogy megmozdulhassatok, azonnal utána teszi. - Tűnés! - Ezzel már nem is törődik veletek többet. Csak az emberi nyöszörgő testekből felhúzott mező közepén szorítja áldozatát, és közvetlen a szemeibe néz.

Újra lent vagytok az csarnokban, ami szinte teljesen üres. Úgy néz ki a lövöldözés jó hatással volt a klímára, mert minden halott. A lépcső legalsó fokán még látjátok az utolsó emberek fejvesztett menekülését, aki a kocsma részlegbe. A nézők, és a feltehetőleg alkalmazottak is sietősen távoztak, erről árulkodnak a felborított asztalok székek, és az itt maradt mindenféle használati tárgyak, és eszméletlen ajtónállók.
A helyiségben semmi használható nincs, ezért ti is követitek a példájukat, és kimentek a kocsmába. Itt is szinte teljesen ugyanaz a látvány, csak a látványt még tarkítja az összetört bútorok, és a kómás ex-fegyveresek. Úgy néz ki jó munkát végeztetek, ahhoz képest, hogy ez az első küldetésetek együtt.

A két maszkos bepattan a kocsiba, és Hatred is megtalálja a neki legjobban álló járművet. A kocsi az első pöccre felbőg, a motorral már kicsit több gond van. Végül mégis sikerül beindítani, és megindulni a városon keresztül. Mindannyian tudjátok merre van a rendőrség, igaz még nem voltatok ott álarcosan, de mindent el kell kezdeni egyszer. Észvesztő sebességre kapcsoltok, és fogyasztjátok a mérföldeket magatok előtt.

Megérkezel a sokat mutató autóddal a kocsma elé. Kívülről még mindig az a pincelebuj, ami volt. Egy sor lépcső vezet a lakóház pince részébe, ahol már ránézésre is kétes alakok, élik mindennapi életüket. A felcsapó gőzökbe, egy jobb érzésű elefánt is belepusztulna. Egy szippantás után a véralkohol szintje az egeket verdesné.
A One True Bean-nek megvan a maga parkolóhelyei a közeli kis utcácskában, de úgy látszik még mindig nincs tele. Igaz még korán van. Van még egy közeli sikátor, ahol kevésbe lenne szem előtt a delorean. Ami egyrészt jó, mert kevesebben látják, de pont ez a gond vele. Ez Gotham City, itt csak az van biztonságban, aki egy betoncsizmában él a Gotham Folyó alján.

A pásztázó szemei, semmi érdekeset nem látnak meg. Csak a részegeket a lejáró lépcsőjén, és a bentről jövő hangorkán miatt rezgő ablakok ütemes mozgását. Úgy néz ki ma is nagy partit csapnak itt. Az ajtó kicsapódik, és egy illuminált állapotban lévő férfi repül ki rajta. A férfit még két rátermett egyén is követi. Mindkettő kopasz, és a kocsma cégére díszeleg a pólójukon. Úgy látszik belefutottál a kidobókba.
Heves szóváltást követően, ami leginkább az artikulálatlan óbégatáshoz hasonlatos, az ex-vendég elkezdi megmászni a számára Everest-nek tűnő lépcsőfokokat. A férfi négykézláb halad, így elég biztonságos neki, legalábbis míg bele nem fut, sorstársába az első lépcsőforduló után. Az eddig majdnem leküzdhetetlen akadály, most már teljesen az lett. Feladva minden reményt, álomba szenderül a részeg hasán. Ekkor látod meg, hogy az egyik kopasz, aki éppen már menne visszafele a Harold.

A kidobó egy emberként néz rád, majd hunyorogva méreget téged. Lassan sikerül felmérni a helyzetet, és a jövevényt, de végül lesik neki ki is vagy te. Két szót odasúg kollégájának, aki egy intéssel bemegy az intézménybe. Örülsz a feltalálónak kinek eszébe jutott az ajtót ötlete, mert mikor kinyílik a pokol kapuja, a hangorkán éppen hogy csak le nem ver a lábadról. Végre becsukódik mögötte, és így már értelmes körülmények között is tudtok társalogni.
Harold feljön hozzád, és megrázza a feléje nyújtott kezedet. Elvezényel az utcára, hogy tudjatok kicsit négyszemközt beszélni.
- Szevasz Brian. Rég láttalak szerencsére. Mi kellene most? Mi szél hozott ebbe a pöcegödörbe? - Teszi fel a kérdést, amire számítottál. Nem szoktál csak udvariassági látogatásokat tenni nála, és most sem azért vagy itt.

Harold megvakarja az állát, majd elkezd kotorászni az egyik zsebében. Nagy nehezen megtalálja a cigarettás dobozát, és lassan rágyújt egyre. Mélyet szippant a bűzrúdból, és csak utána kezd bele a mondókájába. Mindenről beszél, amiről csak tud, még megemlíti a nagyszámú segítőit, és a látható őrületét. Ami egy gothami-tól már szinte elvárható.
Végül a kérdéseidre keserű mosolyra húzza a száját, és ellöki a majdnem füstszűrőig égett bűzrudat. Eltapossa, és közelebb lép hozzád, nyomatékosítva a dolgot.
- Mi bajom is lehetne. Itt gürizem ki a belem? Vagy hogy bármelyik pillanatban leszúrhat egy rohadt kokós köcsög!? Vagy hogy a maszkosok mindent ellepnek, és becsületesen dolgozó embereket püfölnek agyon, csak mert nekik úgy tartja kedvük!?! Mi bajom is lehetne mi!?!?- A hangja haragtól fűtött, és az érzelmeit nem nehéz kitalálni. Egy megkeseredett férfi siráma, a rég nem látott "barát" felé egy nehéz és kegyetlen világban.