The One True Bean

A kérdésemre gyorsan jött a válasz. Még csak szezám tárulj-t sem kellett mondanom. Na nem mintha akkor ismertem volna ezt a szólást. Kicsit benéztem a folyosóra, majd elgondolkodtam, hogy most rögtön menjek-e a főnökhöz. Talán nem kéne a nagy magabiztosságomban eltévednem abban a kisebb útvesztőben. Viszont ekkor vettem észre hogy Vadmacska felém int. Amire pislantottam egyet. Vajon mit akarhat, de mivel az jutott eszembe hogy talán van valami amit csöndben akar megbeszélni, úgy döntöttem, hogy beleegyezek a társalgásba és az őrök felé fordultam.
-Egy pár perc és itt vagyunk.-Mondtam egy halvány mosollyal, majd megfordultam, és követtem Vadmacskát a bárba, és amikor már úgy tűnt hogy senki nem figyel, kicsit közelebb hajoltam hozzá.
-Te érted ezt?-Kérdeztem kicsit értetlenül, mert még mindig nem tudtam kitalálni hogyan jutottunk be. Közben valószínűleg az ivó pulthoz leszek irányítva, ahol rájövök, hogy mi is volt a férfi célja. Ezúttal nem áll szándékomban italhoz nyúlni, a beszélgetés jobban érdekel, mint az alkohol íze, persze a nagy ricsaj miatt ezzel valószínűleg szintén bajom lesz.

Azt hiszem nem számítottam erre. Mondjuk azért figyeltem, így legalább láttam hogy mi talált el. Azt hiszem jogosan gondoltam, hogy nem megbízhatóak. De ide a sima reflexek nem voltak elegek, az első ütés telibe talált, és megtorpanva, kezdtem el oldalra lépni miközben fejem csengett, és a fájdalom átsüvített a fejemen. Egy kicsit felnyögtem, és miközben szédelgésemből próbáltam kikavarodni, már jött is a következő két támadás. Sok választásom nem volt főleg hogy nem voltam előnyös távolságban, így csak igyekeztem az érzékeimre hallgatva kitenni a kezeim és felfogni a két támadást a karjaimmal, miközben behajlítottam a térdemet hogy lejjebb legyen a súlypontom és ne tudjanak feldönteni. Ha sikerült a védekezés, akkor megpróbálok gyorsan rákapni a támadók végtagjaira, hogy aztán megismertessem velük az elektromosság biológiai hatásait. Remélhetőleg ezzel háromból egy ellenfelet tudok csinálni, vagy legalábbis kissé megtorpanásra késztetni a két támadót, hogy az elsőre koncentrálhassak, amíg a társai a bénultság végére várnak. Igyekeztem megkerülni a triót, hogy egy jobb harci pozícióba kerüljek, és ne legyen egy fal ami akadályozza a manőverezésem.

A csapások iszonyúan fájtak, de sikerült megállítanom őket. A szemeim becsukódtak ahogy a fájdalom végig süvített az egész testemen. De nem állhattam meg gyorsan megragadtam a végtagjaik és megismertettem őket egy más fajta fájdalommal. És a bár a sokk kicsit erősebb lett mint terveztem, nem hagytam abba. Bár kicsit meglepődtem, de nem volt időm semmi mást csinálni, mint hogy kinyissam a szemem és ahogy láttam a harmadik testőrt rám ugrani, a lábaim ösztönösen behajlottak, és jobbra húzódtak, ahogy hagytam, hogy a testem kövesse a mozgásuk, és elkezdtem oldalra gurulni remélhetőleg elkerülve ezzel a testünk találkozását. Ezt követően pedig felpattantam és a kezeimet védekező állásba helyezve, figyeltem mi történik miközben próbáltam oldalazva egy jobb pozícióba kerülni. A karjaim még mindig rohadtul fájtak, éreztem ahogy a pulzáló vérem pulzáló fájdalmat vitt az agyamba minden egyes dobbanással. Ezzel együtt egy enyhe zsibbadás is kezdett beleülni az izmokba. Ahogy az emberek elkezdtek körülöttem körözni kezdtem egy kicsit ideges lenni. Nem akartam ártatlan sebesülteket, szóval nagyon óvatosnak kell lennem. A fenébe Vadmacska miért hagytál magamra? Ahogy figyeltem az őrt, gyorsan ellenőriztem a sokk kesztyűt a szemüvegemmel, hogy tudjam mennyi töltés van bennük, remélve hogy talán ezt az egy fickót még lesokkolhatom, minden baj nélkül.

A győzelmem váratlanul gyorsan jött. De nem volt olyan rossz érzés. Végre kiadhattam egy kis feszültséget, szükségem volt erre. Sóhajtottam egyet, majd körbe tekintettem, ahogy az emberek körbe vettek. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy elnyertem a szeretetüket, és úgy ujjongtak, mint a csapatom egy esti VH 900 mecset követően. Egy pillanatra el is felejtettem miért is jöttem, és már épp mentem volna, hogy beszéljek Vadmacskával, amikor is megszólalt a hang. A szemem felé fordult, majd szép lassan az emberek között siklott végig.
-Oh bakker-Jött ki a számon, mielőtt az első megindult volna felém, de lépése hiba volt ugyanis egyből az öklömmel találkozott, viszont a másik tucatot már nem tudom ilyen könnyen legyőzni. Ahogy megindultak felém, a félelem végig futott a hátamon, ahogy az első fickó karját megragadva átfordultam, és elkerültem a záródó gyűrűt, és páran neki rohantak egymásnak. Hátrébb léptem egyet-kettőt, de aztán éreztem, hogy valaki rálép a farkamra, és bár a fájdalom végig siklott rajtam, tudtam, hogy valaki van mögöttem, így a könyökömet gyorsan hátra küldtem és orron csaptam azt a fickót, aki egy székkel próbált fejbe verni. Viszont ahogy hátra esett a szék kiesett a kezéből, és a hátamat megütötte, ami miatt kicsit előrébb léptem, és már láttam is, hogy három fickó ragadja meg az alkalmat, hogy lefogjanak. Kettő megragadta a két karomat, a harmadik meg jó pár ütést bevitt az oldalamba, de amint sikerült visszanyernem az összpontosításom, kirántottam a kezem az ellenfél kezei közül, és aztán könyökkel gyomron vágtam, de a harmadik ütése betalált az államba, amitől hátra tántorodtam majd hátra estem, ahogy átbuktam a széken. Már jött is a többi, hogy leszorítsanak, de a farkammal megragadtam a szék lábát és feldobtam a levegőbe meghátrálásra késztetve az ellenséget, így egy gyors hátra bukfenccel ismét felálltam, majd egy rúgással a legközelebbit visszalöktem a tömegbe. A legtöbben elestek, de a többi egyszerűen átlépett, vagy éppen rájuk, miközben én újra futásnak eredtem és kicsit felosztottam a csapatot, mielőtt az egyik fickót pofán vágtam, jó erősen hogy érezze. Ahogy ő hátra tántorodott újabb védő hálót adott. De úgy tűnik, akik a földre kerültek már keltek is fel, szóval úgy döntöttem, hogy könnyebb, ha van valami, amivel hátrébb tarthatom őket így újra a székhez nyúltam, amit éppen elértem, és az egyik ellenfelem fejbe vágtam vele majd hátrébb ugrottam, és felültem a ruhatároló pultra, és átfordultam a pult mögött, és az utánam jövő fickónak adtam egy fülest, amitől elfordult céljától. Ahogy jött a többi úgy én is elkezdtem őket visszaküldeni a túloldalra, viszont ezt nem tarthattam fent, mert nem volt hozzá elég kezem. Így ismét hátrálni kezdtem, miközben rúgásokkal és ökölcsapásokkal soroztam azokat, akik túl közel jöttek, de ezt nem tarthattam fent sokáig. Végül elkaptak, és körbevettek, hogy mindenki ütni kezdjen ahol ér. Jó pár találatot sikerült bekapnom, és azt hiszem, hogy a szám gyorsan megtelt vérrel. De végül kitaláltam, hogy mit csináljak. Amikor épp volt egy kis szünet, és éreztem, hogy valaki megmozdul a hátam mögött, akkor gyorsan elkezdtem hátra tolni az egész bagázst, és mivel erre nem számítottak, nem is voltak olyan egyensúlyi helyzetben, hogy megállítsanak, így egészen a falig vittem a hátam mögött lévőt, és azokat, akik fogni próbáltak. Ahogy ütköztünk, úgy rögtön előre is lendítettem a fejemet, hogy azt, aki megpróbált megállítani lefejeljem. Éppen hogy sikerült. A fickó hátratántorodott, miközben fejét fogta, én pedig visszalendítettem a fejem és a fejem hátulsó része az engem lefogó homlokába csapódott. Ezt mind a ketten megéreztük, de ő rögtön utána érezte a falat is, amitől elájult, és ahogy az ő fogása legyengült a többit már sikerült leterítenem. A fejem zúgott és szédültem, miközben igyekeztem elkerülni a következő ütést, és megragadni az ő karját, majd egy villámgyors ütéssel rácsaptam az alkarjára, ami mintha egy apró törés hangot adott volna ki magából. Mindenesetre nekem fájt. Ezt követően ismét elkaptak hátulról, de most gyorsabb voltam, és kisütöttem a férfit a sokk kesztyűvel, majd a következőt, aki igyekezett karon ragadni arcon könyököltem, majd gyomron ütöttem. A következő két ellenfelet elkerültem, és hagytam, hogy egymásba rohanjanak, majd megragadtam a fejüket és megismertettem őket jobban. Egy pár másodperc és leterültek a földre. Erősen lihegtem, ahogy körbe néztem és láttam, hogy már csak öt harcképes ember van a többi vagy a sebeivel volt elfoglalva, vagy eszméletlen volt. Egy pár percig figyeltük egymást, majd rájuk mordultam hüllőszerű hangommal, amitől a lábaik megrezzentek. A következő pillanatban gyomorszájon ütöttem azt, akivel szemben álltam, és a mellette állónak egy álkapocs törő ütést mértem. Azt hiszem láttam a fogát kirepülni. A másik három beijedt, és gyorsan visszarohantak a pult mögé. Még bevettem jó pár levegőt, ahogy lihegtem, és oldalra kiköptem a vérem, majd letöröltem a vérrel áztatott ajakim. Az oldalam fájt. Azt hiszem az egyik bordám eltört. Ott ütöttek meg a legtöbbször, lehet, hogy csak az izmok sérültek. Az oldalamat fogva, lassan oda mentem a bárhoz és ott volt Vadmacska.
-Uh… Kösz a semmit.

A maradék menekültet Vadmacska kapta el. Na nem mintha ez szükséges lett volna, de most már olyan mindegy. Csak figyeltem ahogy feláll majd mintha kielemezne a szemével úgy járt végig. Adott egy kis gyógyszert. Végig néztem az üvegen majd kinyitottam, miközben ő szépen folytatta a mondandóját. Nem igazán tudtam mennyire örüljek annak hogy megfigyelt, na nem mintha olyan sokat változtatna a dolgokon.
-Szóval azért kevertél bajba hogy letesztelj.-Mondtam miközben rátettem az alkoholt a sebre ami erősen csípett. Egy kicsit behunytam a szemem, de folytattam a kezelést, miközben újra felé tekintettem.
-Mondhatjuk, hogy van egy kis tapasztalatom.-Nyögtem halkan, majd végig tekintettem az embereken.

Csak figyeltem Vadmacskát ahogy ő ismét elkezdett inni, és persze hogy nem válaszolt az én feltevésemre. Inkább csak élvezte a gabona kivonatát. Megráztam a fejem miközben újra szétnéztem az eszméletlen vagy a földön fetrengő embereken, majd lenéztem a karkötőre.
-Szuper. Szerinted mikor érnek ide a rendőrök?-Kérdeztem miközben ő már a folyosók felé ment. Kicsit megráztam a fejem majd utána mentem, hogy bejussak a háta mögé.
-Elmondod végre, hogy mi értelme volt megnehezíteni a munkám? Ha nem akarod, hogy segítsek akkor csak mond meg, ahelyett, hogy megpróbálsz elijeszteni a hülye csapdáiddal.-Mondtam, meg lehet mondani hogy nem igazán tetszett a férfi hozzá állása a dologhoz. Még mindig dühös amiért nem engedtem, hogy beverje az őrök képét, vagy mi? Ah, emberek annyira kiszámíthatatlan lények.

Csak egy pillanatra fordul hátra első kérdésedre, és egy elég érdekes fintort enged meg magának, ami sok mindennek érthető lenne, de leginkább az emberek szoktak így nézni a naiv kicsi gyerekekre.
- Nyugodj meg itt nem lesznek rendőrök. Erre a környékre nem nagyon szeretnek járni, ha csak nem egy kis fizetéskiegészítést összeszedni. - És a folyosó pillanatokon belül véget is ér, igaz három kanyar még volt benne, de úgy látod hogy "vezetőd" sem teljesen biztos az útirányba. Az elméletedet bizonyítandó válasza.
- Kölyök lesz itt még mit kérdezni, nem lesz ez az este olyan egyszerű mint gondolod. Jobban meg fognak izzasztani mint ame... - A szavába először a látvány, majd a a hangszórón keresztül beszűrődő hang szakít. Az elsőről írok először. A folyosónak hirtelen vége szakad, és egy eléggé méretes arénának a szélére juttok. Bent majd fél száz ember tombol a nézőtéren. Középen a küzdő téren, két eléggé méretes embernek nem igen mondható alak küzd. Egy majd két méter magas hüllő szerű humanoid lény, nem éppen emberi viselkedéssel, és egy kevésbé termetes ember, aki nem kevésbé robosztus. Úgy ütik egymást mintha el akarnák venni egymás életét. Ti pedig az egyik művészbejárónak titulálható járaton léptetek be, ami egyenesen az "öltözőbe" vezethet, ami inkább egy ketrecre emlékeztet egy elég nagy lócával. Egyetlen kijárattal, de az a harcos páros felé vezet.
A hang pedig csak egy elég idősorú férfiúnak a hangjára emlékeztet téged. Fali hangszórón keresztül csak nektek szól a mondókája.
- Vadmacska... nem kellett volna idejönnötök. A világ elmúlt már feletted, ezen már nem segíthetsz. Vannak itt olyan dolgok, amibe már nem lehet beleszólni. - Ekkor hátulról, mármint a mikrofontól távol egy vékonyabb hang szól a beszélőhöz, erős határozott szavakat hallat, aminek a következménye. - De most már nincs mit tenni pusztulnotok kell. Bárki is legyen a társad. - Erre a fények középről kihunynak, és a reflektorok felétek fordulnak. Halljátok hogy a középen küzdők csatazaja elhal, és most minden szempár rátok figyel. Nem vagytok fizikailag az aréna közepén, de most pont úgy érezhetitek magatokat. Vadmacska elég cifra káromkodást ereszt meg, és a fénnyel nem nagyon törődve meredten a sötétségbe bámul.

Vadmacska mondott pár szót, de mielőtt visszaszólhattam volna, máris más helyzetben voltunk. Alig telt el fél perc és máris átkerültem a serpenyőből a sütőbe. A hangszóró mondott pár mondatot, amitől a szemeim összeszűköltek és rátekintettem Vadmacskára. Miről van szó ezzel az elmúlt feletted az idő megjegyzéssel? Talán itt harcolt? Jött a kérdés, mielőtt újra körbe tekintettem, és óvatosan hátra tettem a lábam, és felemeltem a kezeimet, miközben a a szemüveget beállítottam hogy figyelje a mozgásokat amik a folyosó felől jönnek, nehogy az legyen, hogy meglepetés szerűen támadjanak, legalábbis abból az irányból ne amerre nézek. Folytattam a figyelést és óvatosan oda mentem Vadmacska mellé.
-Van valami ötleted?-Kérdeztem, miközben folytattam a helyzetet, reménykedve, hogy senki nem fog lőfegyvereket használni.

Vadmacska rád néz először is, majd megvonja a vállát. Hát eddig se nagyon gondolkodott sokat, mert hát nem az ő stílusa, vagy ha mégis az nem mutatta feléd. Úgyhogy a vállrándítás tökéletes reakció a kérdésre.
- Gondolom harcolunk. Ha nincs jobb ötleted. Goldsmith megmondta, ő nem tehet róla. Hát akkor mi se fogunk, hogy szétverjük az egész helyet. - A pont után a rácsok szép lassan elkezdenek felemelkedni. Úgy látszik nem nagyon akarnak választási lehetőséget adni, hogy az ajtót használjátok.
A reflektorfények mögötti sötétségből a harcoló alakok körvonalai rajzolódnak ki. Az egyiket zöld pikkelyek borítják, szájában éles fogak meredeznek, szeme vérvörös, és testén mérhetetlen izmok dagadoznak.
A másik egy hatalmas ember. Nem tűnik túl okosnak, de nem úgy néz ki hogy szüksége lenne rá. A karjain akkora izomkötegek türemkednek ki, amekkora a fejed. Nem tűnik harciasnak, ám ez még nem így volt az előző pillanatban mikor még láttad. Úgy látszik lenyugodott, de nem hiheted hogy túlságosan sokáig lesz ez így.

- Na mi legyen? - Szakítja meg társad a nem túl nagy csendet. A kinti tömeg eléggé hangos és zajos, ahogy megpillantottak titeket, mert hát új hús van a páston, hát ez mindig jó muri. - Nekik mennyünk? - Kérdezni meg és ha pozitív a válaszod, akkor még hozzáteszi - Melyiket választod?

Úgy tűnik a helyzet gyorsan romlik mert nem sokára a két figure akik előbb harcoltak teremtek előttünk, és a kijárat is le lett zárva.
-Oh szuper.-Nyögtem keservesen, miközben tekintetem ismét a minket megtámadók felé irányult, felemeltem a kezeim védelmi pozícióba, és figyeltem a kettőt. Majd meghallottam Vadmacskát.
-Keh, szóval úgy döntöttél hogy segítesz.-Mondtam halkan, miközben újra előnéztem, és végig mértem a helyzetem, majd elkezdtem mozgatni a lábaim.
-Az ember lassabbnak tűnik, ellene nagyobb esélyem lenne.-Mondtam halkan miközben helyezkedtem. Még van egy sokk a kesztyűmben, remélem nem most kell felhasználnom, ki tudja mi fog még történni. A fejemben már azon gondolkodom, hogy mi legyen az első lépésem. Talán az lenne a legjobb ha megvárnám, hogy ő támadjon.
-Na gyerünk. Táncoljunk. Balettet vagy tangót kedveled jobban?

Vadmacska nem sokat teketóriázik. Azzal a lendülettel, hogy kiválasztod partneredet, neki is ugrik a sajátjának. Elrugaszkodik, és máris megsorozza ellenfelét, ki szinte fel sem veszi. Pikkelyes bőre vastag akár a betonfal, és legalább olyan erős. Minden csontrepesztő ökölcsapás csak gyenge fuvallatnak érződhet neki.
Ellenfeled továbbra is lépeget feléd. Elég bárgyú a képe, és még mindog nem tudsz sok értelmet leolvasni az arcáról. Egyre közelebb lépeget, és mikor már csak két méterre van tőled, véled felfedezni a kíváncsiságot szemeiben. Úgy látszik felfedezett, és most jól meg is néz magának. Egyre közelebb jön, talán túlságosan is. Már csak egy karnyújtásnyira van tőled, érzed mocskos testének szagát, a szája bűzét, ahogy busa fejét egyre jobban közelebb nyomja hozzád hogy jól szemügyre vehessen téged.

Alig pár másodperc telt el, és máris kitört a harc Vadmacska és a gyíkember között, viszont én nem figyeltem rájuk, inkább a felém loholó izomhegyet figyeltem. Aki csak kíváncsian közeledett felém, nem is tudtam mit csináljak, olyan furcsa volt. Még mindig tartottam a pozícióm ahogy figyeltem a közeledtét, de úgy tűnik ő túl elfoglalt volt azzal, hogy engem fürkész, sőt, még közel is hajolt. Nos most mit mondjak, túl könnyű célpontot nyújtott. Még vártam egy fél másodpercet, csak hogy közelebb hajoljon, és aztán megtettem az első lépést. Már maga az álla is egy borzasztó izom párnának tűnt, de a nagysága könnyebb célpontot is adott. Így amikor elérkezett az idő gyorsan beléptem lehajoltam, és adtam neki egy erőteljes jobb horgot. Azután egyből gyomorszájra mértem a másik kezemmel egy csontropogtató ütést, és azzal a lendülettel, már fordultam és hogy a hátába kerüljek, és a sarkammal a térdhajlatába rúgjak, remélve, hogy ez majd térdre kényszeríti a monstrumot, ha más miatt nem is az ösztönös reflexei miatt. Ezután a támadás kombináció után rögtön hátrálni kezdek és védekező állást veszek fel, hogy könnyebben kerülhessem a csapásait, bár egy ilyen szűk helyen nehéz lesz kitérni előle.

//Feltételes mód kimaradt //

Még nem sikerül teljesen felmérni téged, de egy erőteljes ütéssel rájön, hogy te ellenség vagy. Arca eltorzul az ütés hatására, és még egyet hátra is lép, mivel hát a gyomorszáját ért ütés is segít neki. Elbődül, mint valami őskori dinoszaurusz, ahogy meg akarod kerülni, ő is fordul veled.
Az ütésed hatására nem csuklott össze, mintha egy betonfalat püfölnél, és mikor térdhajlaton akarod találni, csak a combját találod el. A hatás nem sokat ér, és vaskos karjaival feléd nyúl. Nem sokat taktikázik, a harag, a düh az ami irányítja. Csak ront előre, két karját előre tartva, és próbál téged elkapni, hogy a lelket is kiszorítsa belőled.
Így most a pást felé tudsz hátrálni, nyílt terep felé. Így még azt is láthatod, hogy Vadmacska olyan ütésváltásba kezd a pikkelyes létformával, amiben te nem nagyon szeretnél részt venni. És el sem tudod képzelni, mit vigyorog azon a társad, hogy mellkasát méretes karmok szántják, és álkapocs törő csapásokat kap.

A találatom sikerült, és a többi csapásom is betalált még ha nem is sikerült a kellő hatást elérnem, de legalább a hátam már nem a rács felé nézett, és volt helyem kihátrálni a ring felé, ahol már valamivel jobb esélyeim vannak. Nem maradtam egy vonalban, mert láttam az állati taktikáját, így ide oda ugráltam, hogy kimaradjak a karjai távolságából amíg nyílt térre jutottam, remélhetőleg addig nem fog elkapni. Össze vissza hajolgattam előle, és akrobatikáztam. Úgy tűnik hogy az állati dühön kívül nem igen van más taktikája, biztos nem szokott az én mozgékony alkatomhoz, vagy csak én nem veszem észre a hibát a logikámban. Csak folytattam a kerülgetést, miközben egyre inkább röhögtem, csakhogy még tovább hevítsem a hangulatát, az a célom, hogy kifárasszam és apró csípésekkel terítsem le, mint egy darázs.
Gyerünk már!-Kiáltottam utána, miközben folytattam a kerülgetést amennyire csak tudtam de igyekeztem úgy mutatni mintha csak játszadoznék.-Nem hoztam könyvet, szóval nem tudom lefoglalni magam.-Csípkelődtem, miközben arra vártam, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amikor könnyen mögé kerülhetek és megsorozhassam pár ütéssel mielőtt újra visszavonulnék.

Gyors gondolatmenetednek, na meg még gyorsabb lábaidnak köszönhetően úgy lép el a férfi elől, mint valami matador. Igaz ellenfeledet nem lehet már jobban húzni, mert már most is kidagadnak az erek a nyakán, és az artikulálatlan, inkább állatra hasonlító hörgést hallat.
Vaskos karja feléd csap, elhajolsz előle. És mintha tényleg bika ősökkel rendelkezne, lendülete viszi tovább. Egy szaltó, na meg egy erőteljes farok csapással máris mögötte vagy. Ökölbe szorított kezeiddel ütöd hátát ahol éred. Ellenfeled nem tud megmozdulni, a csapássorozatnak köszönhetően tovább lépeget előre, és mielőtt még bármit is csinálhatna, elveszti egyensúlyát.
Ökleid fájnak, mintha falat ütlegelnél, ám minden fal egyszer leomlik. Mint az előtted lévő is, még egy tétova lépést tesz előre, hogy utána térdre rogyjon, és elterüljön a földön. Egyet bucskázik előre, hogy ott maradjon. A csapásaidat már megérezte, azonban még nem akar végleg a földön maradni. Vaskos karjaival fel akarja tornázni magát, hogy újból neked ronthasson.

A bikaviadal gyorsan haladt, és ahogy kerülgettem sikerült kijutnom egy nyílt térre ahol már én voltam előnyben, és pár ügyes manőverrel mögé kerültem, hogy aztán egymás után sorozzam ököl csapásokkal. Felnyögtem mikor végre elesett. Megráztam a kezeimet, mintha az sokat segítene, de amikor megláttam hogy kell fel, akkor már tudtam, hogy nincs időm a kezeimet fájlalni, gyorsan mellé léptem, és magasba emeltem a lábam, majd mint villám ejtettem a sarkam a gerincére. Mivel ez a fickó egy izom hegy ezért nem aggódtam amiatt hogy eltörném a csontjait, így csak hagytam, hogy belecsapódjon a sarkam a hátába. Ezután hátrébb léptem, és folytattam a kezeim rázását, miközben felnyögdécseltem.
-Áh, áh, áh. Mi a fene, acélból csinálták ezt a fickót?-Mondtam miközben elnéztem Vadmacska felé, hogy megtudjam ő hogy halad, majd újra az én ellenfelem felé tekintettem, remélve, hogy lent marad.

A gyorsaságoddal nem tudja felvenni a versenyt. És mikor még fel akarna kelni, egy csontrepesztő farokcsapással vered vissza a földre. A feje nagyot koppan a betonon, és meg is pihen rajta pár pillanatig. Látod hogy nem vesztette le az eszméletét, és mondjuk ennek felismerésében az állatias hörgő hangok is segítenek, minek forrás a szájürege.
Amikor hátra pillantasz látod, hogy vadmacska nincs vlaami jó bőrben több ütést is kapott, a maszkja megszakadt, jelmeze több darabban, ám ugyanezt el lehet miondani ellenfeléről is. A pikkelyes, gyíkember ne msok értelemről tesz tanúbizonyságot. Ám a pikkelyes bőre már nem tisztán zöld, megannyi ökölnyom található rajta, amik rohamosan lilulnak, majd kékülnek be. Úgy látszik az ellenfél, nagyobb erősebb, kitartóbb, de Vadmacska tudja hovak ell ütni.
Közben a tiéd sem mutat fáradságot, csak eg ykis dezorientációt. Lassan tápászkodik fel, most a térdeit húzza maga alár, és mikor már az egyik talpa érinti a földet, lassan fel akarja nyomni magát álló helyzetbe.

Na végre sikerült hatástalanítani. ahogy oldalra néztem, láttam hogy Vadmacska bajban van, úgyhogy már készültem is hogy segítsek amikor meghallottam a mozgást a hátam mögött és megfordultam. Láttam hogy a hústorony ismét megpróbál feltápászkodni, amire összeszűkültek a szemeim.
-Fene, csak add fel!-Mondtam miközben körbe fordultam és egy gyors farok csapással arcon vágtam, majd elindultam, hogy besegítsek Vadmcsakának. Egy nekifutással zárkóztam fel, és felugrottam a levegőbe, hogy páros lábbal rúgjam hátba, majd ahogy visszaessek már vetem is hátra a bukfencet, hogy állásba rúghassam magam. Gyorsan hátra tekintettem, hogy lássam a másik ellenfelet, hogy ha közel van, akkor felé fordulok, ha nem akkor visszafordulok, hogy az oldalába vágjam az öklöm reménykedve, hogy ketten gyorsan megszabadulhatunk ettől a hüllőtől majd ha kell akkor a másikra koncentrálunk.

A csapás sikerül, és jössz rá hogy néha a farkaddal is be kellene fogni súlyzózni. Még látod ahogy Vadmacska elhajol a következő csapás elől, és már látod tudja mit tervezel. A testsúlyát lejjebb viszi, és mikorra egy Sherman tank eleganciájával ,és lendületével érkezel a hátába. Meglepetésében átesik társadon, aki hátát a földnek támasztva, lábát pedig a pikkelyes mellkasnak, föld körüli pályára állítja.
Majd három métert repül, és megállapodik a pást falán. Nagyot koppan, és úgy ahogy elhallgat. Ahogy hátra lépsz, látod ,ahogy a férfi már feltápászkodik, és kissé tanácstalanul nézi a világot. Mind a háromótokat nézi, úgy látszik kissé még össze kell szedni magát, mielőtt támadna.
A közönség őrjöng, hangosan éljeneznek, buzdítanak titeket is, és a többieket is. Van ki dobál pár igen csak sörösüvegre emlékeztető tárgyat az éppen földön fekvők felé. Látszólag elnyertétek a szimpátiájukat.