Főutak, utcák, sikátorok, hidak.

Cathy csalódottan néz rád, mikor közlöd vele, hogy el kell menned. Olyan csalódott arccal, amivel csak a kisgyerekek tudnak nézni. Legtöbb személy számára ellenállhatatlan tekintet, arra készteti a felnőttet, hogy ismét átgondolja a dolgokat, hogy meggondolja magát.
- Hát jó... - mondja szomorúan, mintha ezzel valami nagyon fontosat veszített volna el. Reményt, egy hitet?
Caty anyukája nagyon kedélyesen csomagolt neked néhány darab palacsintát, ami már meg is volt töltve, majd a kislánnyal együtt elbúcsúzott és megköszönte, hogy nem vagy pszichopata gyilkos és hogy máskor is szívesen látnak téged. Mint a kislány, úgy az anyuka is nagyon kedvesek voltak veled mindvégig, az anyuka fel is ajánlotta, hogy majd valamikor elmehettek együtt kávéra munka után. 

/Kalandod itt befejeződött./

Burnley. Gotham egy hírhedt területe, mely nincs messze Arkham-tól, így a betegek hörgését és jajveszékelését is hallani. Valahol el kell kezdenem rendet tenni a városban és nem számíthatok mindig a SCARAB segítségére. Tény, hogy roppant előnyhöz juttat, de nem bírja örökké, nem beszélve a szervezetre ható megterhelésről. Más eszközökkel is operálnom kell, hogy minnél hatékonyabban tudjam felvenni a harcot Gotham mocska és söpredéke ellen. Mindenki ismeri a "nagyokat": Pingvin, Krokk, a Macskanő és még sokan mások. Külön-külön nem jelentenek különösebb veszélyt, mert mindnek megvan a maga területe, ahol munkálkodik. De akad köztük egy, aki egyedül olyan rossz, mint a többi együttvéve: Bane. Merengésemből egy halk sikoly rángatott ki. Felkaptam a fejem, és megindultam arra, ahonnan hallani sejtettem a hangot. Ahogy oda értem, a szokásos gotham-i látvány tárult a szemem elé: két pasas lefogott egy nőt, egy harmadik pedig pont arra készült, hogy megcsinálja magának. Nem sokat gondolkodtam, messze jobb voltam hármójuknál.
- Miért nem kerestek valakit a saját súlycsoportotokból? - kiáltok oda a triónak.

A kérdésedre egyből felkapják a fejüket és még hangosabban elkezdenek röhögni. 
-Te komolyan azt hiszed, hogy egy súlycsoportba tartozol velünk? - kérdezi szinte gúnyosan az, aki épp a nő mögött áll. 
-Hát rendben. Akkor bebizonyítjuk, hogy hatalmasat tévedsz. - mondja, majd int a társainak, akik durván ellökik a nőt és feléd fordulnak. Az áldozat esés közben beveri[size=12.800000190734863] a fejét és elájul, így nemigen lehet hasznodra, de nincs is szükséged segítségre. Elvégre könnyedén elbánsz te három nagyképű emberrel. A két segítő megindul feléd, miközben előhúzzák a maguk kis fegyvereit, míg a látszólagos főnök hátrébb áll és egy 9 miliméterest vesz elő. A két elülső fickó fegyvereit megfigyelve észreveheted, hogy az egyiknél vadászkés van, míg a másik csak egy egyszerű bicskát szorongat a kezében. Miközben az elsők feléd közelednek, jó egy méteres rés tátong közöttük, amin keresztül a hátsó fickó pont rád céloz.[/size]

A három férfi felhagy az eredeti tervvel és inkább rám figyelnek. Legalább a nővel nem történt semmi. Felém indulnak, közben pedig folyamatosan járatják a szájukat. Még rendőr koromban minden további nélkül megbirkóztam három ilyen tejfeles szájúval, most viszont több minden is rendelkezésemre áll.
- Sok a duma! Mutassátok, mit tudtok! - provokálom tovább őket, közben felmérem a lehetőségeket. A lőfegyveres fickó hátul marad, a másik kettő egy vadász késsel, a másik egy bicskával vértezte fel magát. Mikor észreveszem a fegyvereiket, arcomon egy gunyoros mosoly szalad át.
- Ez ugye nem komoly? - húzom tovább a három fickót. Ha a hátsó tag tüzet nyit, a bogár a testem azon részén egy átmeneti rétegen létre hozza a burkolatát, hogy levédje a golyót. Egy helyben állok, és mérlegelek: a vadász késes fickó veszélyesebb, a másik a bicskával, kevésbé problémás. Megvárom, míg közelebb érnek, és a lehető leggyorsabb módon próbálom lerendezni őket. Akinél a vadászkés van, megvárom, míg elég közel jön, majd képességemet kihasználva a szemébe köpöm a tomény savat, remélve, hogy így kivonom őt a forgalomból, majd bal kezemmel megnyomva a gombot az alkaromra szerelt cuccon, elkezdem befecskendezni a venom-ot. A szer szétárad a testemben és érzem, hogy erőm és fizikai állapotom kiugró értékekre emelkedik, megállíthatatlannak érzem magam. A bicskás férfi felé fordulva egy felülről lefelé lendülő ütéssel (parasztlengővel ) próbálom belepasszírozni a talajba, persze úgy, hogy ne haljon meg. Ezután a fegyveres felé fordulok és lassú, méltóságteljes lépésekkel közeledek felé, azzal a céllal, hogy egyszerűen kicsavarom a kezéből a pisztolyt, és itt most nem számít, hogy eltörik-e a csuklója vagy sem, nem létfontosságú.

Úgy tűnik, hogy a provokációd megteszi a hatását, mert a hátsó fickó gyors egymásutánban háromszor is meghúzza a ravaszt. Természetesen nem ér semmit ellened, mivel a bogár páncélod úgy fogja fel a lövedéket, mint esernyő a vízcseppeket. Azonban újabb lövés dörren, mikor kiköpöd a savadat. Ez sem árt neked, de a célzásban egy kicsit megzavar, így csak a fickó egyik szemébe megy a kellemetlen hatású anyagból, ám ez is megteszi a hatását. A fickó a földre esik és fájdalmában az arcát kaparja, mintha le tudná szedni róla az anyagot, de ezzel csak annyit ér el, hogy a kezei is megsérülnek. Miután megnyomod a gombot, szó szerint érzed, ahogy a szer szétárad az ereidben és érzed azt a mennyei hatalmat, amit nyersz általa. A parasztlengődtől a fickó úgy hulla a földre, mint egy rongybaba. Könnyen kiütötted, talán túlságosan is könnyen. Ahogy lassan közeledsz a fegyvereshez, rád ereszti a pisztolyban maradt 3 golyót, de miután látja, hogy semmire sem megy vele, inkább hozzád vágja a fegyvert, megfordul és az ellenkező irányba kezd el rohanni. Mielőtt utána mehetnél, a rovar páncélodon pattan valami. Ha megfordulsz, szembe találod magad a bicskás fickóval, aki immár a társa vadászkését szorongatja a bal karjában, míg a jobb keze tehetetlenül lóg a teste mellett. Kitartó fickó, az tény.

A két fickót egyszerűen intéztem el. Talán sosem volt ilyen egyszerű, és úgy néz ki a venom egyre inkább beépül a szervezetembe. A savtól szenvedve a férfi ezennel kivonatott a harcból, majd ahogy beadagolom a szert, ereim kidagadnak, izmaim pedig megduzzadnak. A zöldes színű csoda végigáramlik a szervezetemen és hihetetlen erőt kölcsönöz.
- Figyeld az életfunkciókat és az értékeket. Ha kell, avatkozz be, és adagolj még többet a venomból, de a páncélt semmi esetre se építsd fel! - parancsoltam a bogárnak.
- De ez a szer akár meg is ölhe.. - elnyomta a hangját a fejemben, mintegy jelezve, hogy tényleg nem vagyok rá most kíváncsi azon kívül, hogy ha kell, még több venomot fecskendezzen be. A második fickót egy ütéssel sikerült a földbe döngölni, míg a fegyveres felé közelítve tudomást sem vettem a golyókról, amiket kilőtt. A fegyver használhatatlanná vált, így felém hajította, fél kézzel kaptam el, ledobtam a földre, és beletapostam a talajba, majd a fickó után indultam, de mielőtt bármit tehettem volna, a földbe vert fickó visszatért, és immár társa vadászkésével próbált hátba szúrni. A bogár ahogy kértem, nem avatkozott be, a kés pedig átszakította a bőröm és majdnem hogy félig eltűnt bennem a penge. Amikor a fickó látta, hogy semmi jelét nem adom gyengeségnek, vagy fájdalomnak, farkas szemet néztünk, majd kihúztam a kést a vállamból, és azzal a mozdulattal a comjába próbáltam állítani.

A pisztoly nagyot reccsent, ahogy a földbe tapostad. A gyenge anyagnak esélye sem volt. Ahogy kérted, a bogár nyugton maradt, így a penge könnyen beléd mélyedhetett. A fickónak öröm jelent meg az arcán, de az nagyon hamar átcsapott félelembe, amint rájött, hogy nem is fájt a dolog. Gyorsan kirántottad a válladból a fegyvert és a férfi combja felé irányoztad. Mivel egy viszonylag föntről induló támadásról volt szó, így annak megfelelően ellenfeled megpróbálta a kezével elvédeni. De hát mit is tehetett volna egy egyszerű ember izomereje a te venommal felerősített tested tömény hatalma ellen? A keze úgy repült oldalra, mint a száraz falevelek az őszi szellő hatására és végül a penge tövig nyomódott a combjába. A csontig meg sem állt. Ellenfeled torkából hangos ordítás szaladt fel, de egy pillanat múlva valami hátulról leütötte. A nő volt az, akinek a megmentésére érkeztél, kezében egy kisebb gumibot szerűséggel. 
-Köszönöm szépen. Ezek az állatok biztosan megöltek volna. -ezzel a földön fekvő üvegcséhez sétált és felvette.
-Ez a szer egy drog, aminek a hatására az emberek kellemes bizsergést éreznek fájdalom helyett. Egy bandagyülekezőről sikerült megszereznem. Ezek az őrültek élet-halál harcot vívtak ezzel a droggal belőve. Sajnos ezek itt észrevették a távozásomat. -magyarázta. 
-Minden esetre, ha nem bánja, be kell jelentkeznem a rendőrségen. Megtudhatnám esetleg a hős megmentőm nevét? -kérdezte, majd elővette a telefonját és kért pár rendőrt az általad erőteljesen leamortizált fickókhoz.

A hátulról, a tőrrel orvul rám támadó fickót sikerült könnyűszerrel elintéznem. Még mindig nem tudtam hogy hol vannak a venom határai, de érdemes lenne próbára tenni. Amikor a tőr a vállamba fúródott, alig éreztem valamit. Mármint éreztem, hogy történik ott valami, de se fájdalom, se vér nem serken belőle, és gonosz vigyor húzódik arcomon, ami a másik fickónak nem jelent semmi jót. A saját kése a saját lábában végezte, majd mikor a fegyveres felé fordultam, a pasas épp arccal a földbe dőlt. A nő állt mögötte, és sűrű hálálkodások közepette köszönte meg, hogy segítettem neki, majd egy üvegcsét emelt fel a földről, és magyarázni kezdett.
- Folyamatosan vond ki a venomot, lassan, és szűrd ki a hatásait. - fordítottam oldalra a fejem, mintha egy láthatatlan, vállra akasztott rádióba beszélnék, amit a rendőr tisztek hordanak.
- Nem vagy normális, hogy ezt a cuccot tolod. - vágott vissza a bogár, de végül megkezdte a szer kivonását. A venom-nak megvolt az a hátárnya, hogy folyamatosan a szervezetben kellett keringetni egy bizonyos mennyiséget, főleg ha túl sokat haszálntuk. Amióta a SCARAB rám tapadt, a korábbi karpereceket eldobhattam, és a venom adagolóért a bogár volt felelős. Egy sokkal elegánsabb karperecet tákolt fel a csuklómra, amelynek két-két nyílásába kellett belehelyezni a venomot tároló kapszulákat. Mikor minden rendben volt, és a szédülés is elmúlt, visszafordultam a nő felé, épp ekkor kérte a nevem. Újonc lehet, mert egy veterán rég felismert volna, és már egy korsó sört tolnánk valahol máshol.
- Nem biztos, hogy jó ötlet ez. Túl sokan ismernek, de higgye el, kijön a kollegája, szerintem fel fog ismerni. - nem szoktam és nem is szeretek titkolózni, de a drog-szekciósokat mindig is furának tartottam.- Kevin Chase. - adtam be végül a derekem.
- Nekünk reszeltek. - hallottam, hogy a SCARAB sóhajt egy nagyot az elmémben, de nem vettem róla tudomást.

A venom lassan távozott a szervezetedből. Mint ahogy mindig, most is érezted a bogár rosszallását, de nem törődtél vele. Elvégre ki ő, hogy megmondja neked, hogy mit csinálj? A mellékhatások rövid időn belül elmúltak és ekkor teljes erőddel a nőre tudtál koncentrálni. Mikor nem akartad elmondani a nevedet, felszaladt a szemöldöke, de amint engedtél neki, valami csillogást fedezhettél fel a szemeiben. Igen, így néz a sok tinilány is az általuk annyira szeretett sztárokra. Az arcáról több mindent lehetett leolvasni. Örömöt, kételkedést, de leginkább rajongást.
-Óh, szóval maga a híres Kevin Chase. El sem tudom mondani, hogy mennyire megtisztel, hogy találkozhattam magával. - hebegte mámoros hangon. Igen, a drog-szekciósok határozottan furák. Ráadásul úgy tűnt, hogy számára te szerelem voltál első látásra. Aztán mikor már szóltál volna a nyálcsorgatásért - ha zavart -, összeszedte magát és pókerarcot erőltetett magára. 
-Átlagos esetben nem lenne szabad elmondanom, de mivel ön mégis csak Kevin Chase, így azt hiszem, hogy kivételt tehetek. Ennek a bandának a tagjai egy híd alatt, egy félig földbe épített épületben gyülekeznek szinte állandóan, habár esténként tizenegy óra körül a legnagyobb a forgalom és akkor a legvéresebbek a harcok is.

Amint engedtem, a nő mintha teljesen kifordult volna magából. Mintha egy bálványra nézett volna fel, egy hősre.
- Ja, nekünk határozottan reszeltek. - szólalt ismét a bogár, de némán csendre intettem, majd a nő felé fordultam.
- Őőő... - kezdem zavartan. - Honnan is ismerjük egymást? - teszem fel értetlenkedve a kérdést, mert bár dolgoztunk együtt a kábszeresekkel, halvány gőzöm nincs, ki a nő. Amint választ kaptam - remélhetőleg, már folytatja is a mondandóját.
- Hó-hó, álljunk meg! Milyen drogbanda, milyen harcok, mi van? - teszem fel sorban a kérdéseimet, mert úgy elhadart mindent, hogy nem tudom mit akart kihozni ezekből.
- A venom szintje nyolc százalékon. - szólalt meg ismét a bogár.
- Emeld meg és tartsd tíz százalékon, annyi elég lesz. - válaszolok hangosan, és én már teljesen megszoktam, hogy csak én hallom, kívülről viszont még mindig tuti őrültnek tűnök.

Kérdésedre mintha elpirult volna, amit hirtelen elfordulással próbált leplezni. Gyorsan leguggolt a földön fekvő fickóhoz és megbilincselte, habár határozottan nem volt szükség a bilincsre. Mire megfordult, egy tökéletes pókerarccal találtad szemben magad.
-Nos, a mi szakmánkban önnek van egy hírneve. És ami azt illeti... - itt mintha elakadt volna, és a pókerarca a szemed előtt hullott darabjaira. - Már nagyon vártam, hogy egyszer találkozhassak magával. Tudja, nálunk mindenki találkozni akar magával. Legalábbis majdnem mindenki. Jajj, istenem, de szerencsés vagyok. - kezdett el fecsegni, amire lehet, hogy nem voltál kíváncsi, de végig kellett hallgatnod. Aztán mintha észbe kapott volna, abbahagyta a locsogást és a kezét nyújtotta feléd. Hófehér, sima bőre, ápolt körmei voltak. Ha kezet ráztál vele, akkor meglepően puhának érezhetted a kezét.
-Andrea Hamilton vagyok. - mutatkozott be. Mikor a drogbandáról kérdeztél, ismét elpirult.
-Jajj, elnézést kérek. Itt locsogok össze-vissza és nem lehet megérteni, amit mondani akarok. - itt sóhajtott egyet. -Hát akkor kezdjük az elejétől. Ez - mutatott a bal kezében lévő fiolára - egy különleges drog. A fájdalmat kellemes bizsergéssé változtatja. Van egy drogbanda, amely árulja ezt a szer és élet-halál harcokat rendez, miközben ezzel be vannak lőve a harcoló felek. Őket kellett lenyomoznom, de elkaptak. Ennek a bandának a székhelye, mint mondtam, egy híd alatti épületben van. Mindig vannak harcok, de este 11 körül indul be igazán a buli. - mondta ezúttal jóval higgadtabban és a kislányos rajongás is mintha eltűnt volna az arcáról. Mikor a bogárhoz beszéltél, csak érdeklődve pislantott egyet, de nem tette szóvá. A távolból szirénák hangzottak fel. Valami érthetetlen kényszer hatására hátra fordultál és mintha egy sötét árnyat láttál volna elillanni, de mire felfoghattad volna, hogy mi is az, már eltűnt. Mikor visszafordultál, a nő arcán olyan mértékű csodálat látszódott, hogy megfordulhatott a fejedben, hogy hogy bírta ki, hogy ne kérjen autogrammot. De szerencsédre nem tette.
-Hát, azt hiszem, hogy most mennie kell. Én majd megvárom a rendőröket. - mondta és megfordult. Lehet, hogy azért, hogy saját szavai miatt csalódott arckifejezését leplezze, de lehet, hogy azért, mert a megbilincselt férfi hangosan felnyögött.

- Azt lesheti. Én innen biztos nem megyek sehova. - határoztam el magam.- Tudni akarom milyen drog, honnan szerzik, és azt hiszem megvan az embere a feladatra. - tartottam egy pillanatnyi hatás szünetet, majd folytattam.
- Én inkognitóban bejutok a küzdelmekre, és meglátjuk hogyan működnek ott a dolgok. Maga pedig lefülelheti őket egytől egyik, a nagy halakkal együtt, és bezsebelheti az elismerést. - egy ilyen ajánlat tuti kecsegtető, és ha a csaj ekkora fanom, akkor még örülni is fog, hogy velem dolgozhat együtt.
- Apropó, honnan a fenéből tud maga rólam, kb. mindent? - tettem fel a kérdést értetlenül.

Mikor ellenkeztél vele, csak nagyokat pislogott. Ebből leszűrhetted a következtetést, hogy nincs hozzászokva, hogy vitatkozzanak vele. Lehet, hogy nem is annyira kezdő, mint amilyennek kinéz. Elvégre amikor valami igazán nagy dolog van készülőben, még a tisztek is bepiszkolják a kezüket.
-Az alatt a rövid idő alatt, amíg köztük voltam, csak annyit sikerült megtudnom, hogy a banda egy szűkebb, belső köre saját kezűleg gyártja az anyagot valahol a kikötő környékén. Minden harmadik este jön egy teherautónyi adag, amit elosztogatnak maguk között. Általában jó pénzeket raknak a küzdőkre, amikből a nyertes megkapja a következő adag drogját. - adott elő mindent, amit eddig megtudott. Nem említette ugyan, hogy hogy épült be közéjük, de érezhetted, hogy van még valami, amit tud, viszont egyenlőre nem hajlandó elmondani. Ez is alátámasztja azt az érzésedet, hogy nem egy zöldfülűvel van dolgod. Viszont amikor megemlíted neki, hogy learathatja a babérokat, enyhén megrázza a fejét.
-Sosem a dicsőségre hajtottam. Nekem bőven elég annyi is, ha ez az undorító banda eltűnik a föld színéről a droggal együtt. Viszont ha tényleg be akar épülni, akkor legyen óvatos. Nem emberként küzdenek. Sokkal inkább vadállatok. - fejezte be. Mikor megkérdezted, hogy honnan tud rólad mindent, elpirult, de csak annyit mondott, hogy neki is lehetnek titkai. Idő közben a rendőrautó szirénázása egyre közelebbről és közelebbről hallatszódott.