Falcone kúria

Sokkal világosabb van ahhoz képest, mint amire gondoltam. A Hold, akár egy lámpa, úgy világít idefent, így könnyen megtalálom Kitrianát. Vagyis inkább Kitrianáékat. Mialatt elhúztam a belem, két pár már mellé is csapódott. Vajon kik… Álljunk csak meg. Mikor Védelmező szólt, őket láttam kijönni a liftből. Akkor… ez itt most a Tolvajok Fejedelme lenne? Mit akarhatnak Kitrianától? Elég fura.... Valószínűleg ők is próbálnak elvegyülni a tömegben.
Odaérvén viszont ezen gondolatomban elkezdek kételkedni. Önfeledten beszélgetnek, mintha rég ismernék egymást. Ez marha fura, de megpróbálom nem mutatni az arcomon a sötét gondolatokat. Próbálom beazonosítani az arcuk alapján őket, de nem emlékszem, hogy bármikor is láttam volna őket valamilyen műsorban vagy újság címlapján. De a rövid hajú nő… simán elmenne macskanőnek az alakja alapján. Sőt, így ránézve, teljesen el tudok rajta képzelni egy macskanős bőrszerkót. … mármint nem a szadó-mazó fajtából, hanem besurranó tolvaj-fajtát. Viszont ezek szerint a TF a felsőbb körökben is jelen van. De akkor a lopásból jutottak fel a ranglétrán, vagy csak szórakozásból csinálják? S innen vajon mi kell nekik?
- Jó estét, remélem nem zavarok... - üdvözlöm őket a lehető legbarátságosabban.
Az egyik férfi kezet nyújt üdvözlésképpen, Giambattistának hívják, vagy legalábbis ezt mondja. Faja, akkor kitalálhatok valami nevet, legalább az igazi nevem maradjon már meg. Giambattista… nem hiszem, hogy annak a költőnek a névrokona.
- Helló – fogadom el a nyújtott kezet -, a nevem Kevin.
Míg kezet rázunk, mondja tovább a mondókáját, de nem tudja befejezni. Ez… mégis mi a fene akart lenni? Tényleg ennyire durva lenne Kitrianának udvarolni? Akkor talán ezért kerülte ki arra irányuló kérdésemet, hogy hogyhogy nincs itt a pasija. Ezek szerint nincs senkije… Na, koncentrálj, hülye!
- Ó, a kérőtől azért még távol állok. S nem is keveredtem bajba Kitriana miatt. Még. – próbálok viccelni szerencsétlen helyzetemen. Tényleg a „még”-en van a hangsúly. – S honnan ismeritek Kitrianát?
Érzem, hogy ez így nem lesz jó. Nagyon nem trécselni kellene, de túl feltűnő lenne, ha most elrángatnám segítőmet. Lopva körülnézek, s feltűnik, hogy egyre több öltönyös alak jelenik meg. Egyre jobb ötletnek tűnik, hogy nem követtem Védelmező utasítását, tuti lekapcsoltak volna aikido-tudás ide vagy oda.
Körbenézés közben rápillantok egy pillanatra Kitrianára, s azon kapom, hogy elég furán néz. Nem igazán tudom hova tenni, talán ő is cselekedne. Védelmező, nagyon kérlek, bírd még ki.

Bruce követ téged amerre csak elhaladsz, de úgy látszik még mindig tartja azt a távolságot, ami éppen hogy csak nem megy az ízléstelenség, és a tolakodás hátárán túlra. Így juttok el a sötét folyosóra, mely szerint Carmine Falcone-nak is itt kell lennie. Abból ítélve, hogy a egyetlen folyosó található az egész emeleten, két mellékággal, és az egyiken egy hatalmas nagy ajtó található. Bőszen díszítve faragásokkal, és mindenféle giccsesnek nem nevezhető alkotásokkal.
- Szerintem erre lesz Medusa. – Mutat a folyosón végig, amerre te már látod a szoba ajtaját. Bruce árnyékként követ, ami talán már egy kicsit zavaró is, de még élvezi a játékot, aminek a díját benned látja.
Felícia és Kevin született Michael, folytatják legjobb képességeik szerint a társalgás fonalának felgöngyölítést, //amit mondjuk most nem tudok, hogy Véd mondta-e hogy itt van a TF, mivel egyetlen egy tagot sem látott közülük, csak Luka aki egy ápoló és macskanőnek egyáltalán nem menne el.// mikor Kitriana egy hirtelen ugrásnak is beillő kirohanással megragadja Sárkány kezét, és elindultok célotok felé. A kifőzdére emlékeztető asztalok sokasága, mik között tömegével lébecolnak részegnek mondható emberek, és pincérek kik próbálják menteni az ételt a szórakozni vágyó vendégek elől.
- Nem szeretem a távoli rokonságot… - Ezzel megadva a választ Kevin/Michael kérdésére talán. – most pedig hogy leráztuk őket, jöhet a nagy ötlet. Hogyan is akarod feltörni apám irodáját? – Teszi fel a kérdést, és úgy néz ki nem is sejti, hogy az áramkimaradás a ti munkásságotok volt. A kérdés még ettől áll. Az ajtó ott terpeszkedik egy csapatnyi civil mögött, mellette két igen csak felfegyverzettnek tűnő alakkal, akik nem úgy néznek ki, mintha el akarnának menni valaha is.

Eközben Selina kínosan lassan lesimítja a ruháját, és közben valamit sziszeg, ami nem hangzik túlságosan barátságosnak. Úgy látszik, a fiú nem volt betervezve, sem a Sárkánynak hívott szuperhős, akiről olvashatott mindenki az újságban tavalyi év alatt.
- Na jól van Felícia. Úgy néz ki nem lesz elég egy kis figyelemelterelés. Akkor áttérünk a „B” tervre, ami egy kicsit nagyobb beavatkozást tesz szükségessé. – A nézéséből láthatod, hogy ez rád is igaz, nem csak a csapat Tolvajok Fejedelembéli tagjaira. Eközben Gina a füléhez tartja egyik ujját, és elkezd beszélni.
- CyCa hogy állsz?... – Szünet, mintha valakinek időt hagyna válaszolni. – Szóval lekésted, nem gond, még így is megoldhatjuk a dolgot… Mennyien? Három? Négy? Rendben van. Akkor jöhet az akció. – Jelenti ki a férfi, és néz rád, na meg Luka-ra is.
- Akkor mi most bepúderozzuk az orrunkat… Ha nem bánják uraim? – Ezzel Selina mímelt eleganciával elindul a női toalett felé, jelezve Cardas-nak, hogy tegye ő is ezt. Közben pedig folytatja. – A ruhád nem éppen a szokványos estélyi ruha. Na jó az igazat megvallva az, csak van alatta egy egyenruhánk. Talán, azért is tudtad olyan nehezen felvenni. Na most mivel más lehetőségünk nincs, ezért harcolnunk kell. Nem kell megijedni, ránk csak három őr marad. Tudod el kell őket intézni, mielőtt felérhetnének. – Ha hátranézel, láthatod, hogy Luka lehajtott fejjel, teljesen megsemmisülten követi Gina-t. Úgy látszik, nem nagyon örül az új felállásnak, még soha nem láttam erőszakot alkalmazni. Még a „kivételes” betegeken sem.
//Na akkor most jött el az a helyzet, hogy az időkontíniumok nem egyszerre haladnak, így Védelmező, és Cybergyík pár perccel a többiek előtt járnak. Vagyis ők már „tudják” mi fog történ(ni)t//
Az alakok felette tovább pásztázzák az aknát, az ötödik emeletről beszűrődő kevéske fényében, és még nem látsz náluk egyetlen elem, vagy zseblámpát sem, főleg nem fegyverre szereltet. Így kondidnak köszönhetően, lassan de biztosan megmászod még azt a bő egy emeletet, és csak a szerencsédnek köszönheted, hogy ezen a távolságon sikerül elég hangtalanul közlekedned.
Az első őr már elkésett a mozdulattal, mikor észrevett téged. Feltolod a fegyverét, és ravaszrángatásának köszönhetően több lövés is eldördül, mindegyik a liftaknába talál, vagy a plafonba. Egyik sem téged, ám de a cső túl közel volt a fejedhez. A dobhártyád majdnem beszakad, a világ elhomályosul, és te csak mozgó foltokat látsz. A világ lelassul, akár csak ha vízbe lennél, de csak számodra. Még két embert látsz, azokon kívül, amiket már lentebbről észrevettél. Egyet lefegyvereztél mikor felragadtad fegyverét, egyet pedig elkapsz, de se lefegyverezni, sem teljesen testpáncélként használni nem tudod. Egyedül a két tag, kiket eddig nem láttál, nem tud tőle lőni, a kezedben lévők még ugyanúgy támadnak, legalábbis fognak majd.
Cybergyík-nak nincs kilométerhiánya, az egyszer biztos, na és ezután sem lesz. Az utcán úgy, ahogy láthatatlanul átrohan, igaz a mai világban egy bőrkabátos punknak is elmenne a gyíkbőr. Így hát érdeklődő tekintetek mellett, de bejut az épületbe. A civilekkel nem kell foglalkozni, annyira sem érdekli őket, mint viszont.
Az épület olyan kihalt, mint volt. Azt leszámítva, hogy a liftakna felől lövések jönnek, és igen csak csinnadratta van a fentebb lévő emeleteknél is. Így hát a lépcső felé veszi az irányt, és elkezdesz felfele rohanni. A fokok gyorsan maradnak el mögötted, már csak azt kell eldönteni, hogy az eszeveszett rohanásnak, melyik emeleten kell végződnie. Mert hát hova is tart az ember, még ha gyík is

Cybergyík fürge névrokonának gyorsaságával rohan felfelé a lépcsőn, és maga mögött hagyott emeletek végül, az negyedik környékén tudják. A interdimenzionális férfi megtalálja az emelet liftaknáját, ellenséggel, és baráttal együtt. A félhomály nem túl jó látási viszonyokat biztosít, de annyiba biztos lehet, hogy a liftakna közvetlen közelében folyik a csetepaté.
Amethysta félhomályos beszélgetésekbe bonyolódik, ami nem éppen a legjobb megoldás. Mivel a társalkodó partnere szőrén-szálán eltűnt. Se a folyosón nincs, se az emeleten. Még ha lehetséges lenne, akkor is kész művészet egy ilyen egyszerű felépítésű épületben eltévedni. De hát Bruce-ról minden kitelhet. A lift felől fura hangokat hall. Tompa durranások, és mintha egy kis fény is beszűrődne onnan. Ami tovább is kurtíthatja elszántságának fonalát, a jelzett ajtó mögött mozgásra lehet figyelmes, és beszélgetésre. Úgy látszik tényleg vannak ott, és többen mint egy ember.
Védelmező elkezdi bravúrjait, ami tökéletesen is sikerülne, ha nem lépne közbe egy nem várt jelenés. A kezdeti pillanatokban csak egy sebesen elrepülő árnyat láthat az igazságosztó, majd a saját találata után, az egyik gaz elszáguld mellette. Sikolt egyet, és lezuhan az aknába. Szárnysuhogás hallatszik, és éjfeketeség lepi el a teret. Védelemző következő támadása harcképtelenné teszi vele szemben lévő ellenfelet, és egy ütés pedig a kezei között lévőt találja el. Három eszméletlen ember, két mozdulat, és a Denevér, ki most ott áll az Alfa Szövetség fele mellett.
Szemei izzanak a sötétben, és mintha már el is felejtette volna, az előtte elterülő, és a levegőben felapasztott férfiakat.
- Most pedig felfele. A liftaknán keresztül. - Csáklyavetők kerülnek elő köpenye rejtett zugaiból, és két férfi kezébe nyomja őket. - Még fontos harc vár ránk. - Ezt pedig olyan hangom mondja, hogy a hátatok is libabőrös lesz tőle.
Kitriana kérdőn néz a Sárkányra, és nem érti, hogy most mi is van éppen. Hogy kerülne ide egy embernagyságú gyík, és miért kellene neki eljátszani az ájulást? Az irodának egyetlen bejárata van, az pedig egy szépen megmunkált fa ajtó. Látszatra legalábbis. Az ajtó mellett két őr, a konyha dugig emberekkel, szolgálókkal, és a parkett is zsong a vendégektől. Ti pedig éppen a parkett szélén álltok ,a konyha felől, hogy jobban láthassátok mi, hol is van éppen .

Az üres folyosón történő kiáltás, mint ágyúdörrenés úgy hangzik. A folyosó nem visszhangos, de még így is hallod füleidben a saját hangodat, újra és újra. Úgy tűnik Bruce-al történt valami. De mielőtt még utánajárhatnál a dolognak, a válasz megérkezik, még ha nem is attól, akit vártál.
Az ajtó, mely célotok volt még egy ideje, kinyílik, és sötét alakok jelennek meg benne. Összesen három, széles vállú férfi, kezükben összetéveszthetetlenül látszanak a fémes borítású lőfegyverek. A legtöbbje pisztoly, de van az egyiknél egy elég komoly kaliberű puska is. Az első pillanatokban rád fogják a fegyvert, majd maga Carmine Falcone lép ki közülük.
- Medusa Amethysta ha nem tévedek. – Hangja kissé vontatott, de mégis erőteljes. A parancsoláshoz szokott modor, most meglátszik rajta, és a testőrök idegessége is. – Mit keres maga itt lenn. Talán csak nem unalmas a mulatság nélkülem? – A kérdés bármennyire is annak tűnik, nem arra utalt, hogyan is érzed magad ezen az estén. A különös eseményekkel lehet kapcsolatban, hogy még maga A Római is kissé idegesnek tűnik.
Batman szemei Védelmezőjébe fúródnak. Akár egy ősi szörny mely a sötétségből született, úgy áll most előttetek. Félig anyagtalanul, a körvonalait csak sejtitek testének. Ő maga a sötétség, és ő most siet. Nincs ideje se nektek, se neki, a társatoknak szüksége van rátok, és ezt ti is tudjátok.
- A felvételt megszerezzük utána. Oda kell érnünk mielőtt megsemmisítenék az iratokat. Ehhez hárman kellünk, és Sárkány lesz a futár. Mindenkire szükség van, és nem hibázhatunk. – Mondja a Denevér, és már lövi is fel a csáklyát a liftakna tetejébe. A sötétségbe vesző plafon halk kattanással adja tudtotokra a művelet sikerrel járt. Batman már húzza is fel magát, köpenye csap úgy lobog, mintha igazi szárnyak lennének, és a tetőig meg sem áll. Ha követitek láthatjátok, hogyan nyitja ki a liftajtót, és köpenyét magára terítve lép ki a közönség elé.

//Na és akkor most érnek be időben Cardas és MW.//

A Tolvajok Fejedelem feloszlik a nők a saját szakaszukba vonulnak, és már meg is kezdik öltözködési fázisukat. Ami legjobban, inkább vad őrületre emlékeztet, ahogy az estélyi ruhát tépitek körömmel le magatokról, hogy az alatta lévő, már inkább latex kezeslábasra emlékeztető szerzeményetek feltűnjön.
Nem tudod, honnan szerzik az információjukat, de az teljességgel bizonyos, hogy nagyon jól csinálják. A ruha tökéletesen illeszkedik alakodhoz, még ha itt-ott szorít is. De a mozgásodban nem gátol, sőt a kesztyű helyreillesztése után, meglátod hogy a körmeidnek is megvan a hely. Ami pedig a legmeglepőbb fenék tájékon farkad is kikandikál, mert hát kihagyták neki a helyet. Csak pár perc az egész, és máris teljes harci díszben vagytok.
Ekkor Selina újra füléhez kapja kezét, és szemei összeszűkülnek a maszk alatt. Úgy látszik rossz hírt kapott, és ezzel nektek is elég sok bajotok lesz.
- Sietnünk kell. – Mondja és már lép is ki az ajtón, miközben már hallhatod, a fiúk elkezdték a mókát pár szinttel lentebb.