Saint Luke Kórház

Thompkins csak kérdőn néz rád, szájmaszkja mögül, de utána rájön, ki is volt a beteged nemrég. Egy biccentéssel elenged, és már folytatja is tovább az éppen elkezdett kezelést, a beteg legnagyobb sajnálatára, mert a nyögésekből ítélve piszkosuk fájhat neki.
Az engedély megvan, már csak arra kell rájönni, hogy fogsz eljutni a helyszínre. Az üzenet nálad van, de a főhadiszállás tizenkét sarokra, ami még a te "képességeiddel" is bő egy órába telne megjárni gyalog. Így hát újabb buktatóra akadtál, és a lány hangjából ítélve sürgős a dolog.

Karl akit veled helyeztek át, hát miért is ne, egy jó csapatot nehéz szétválasztani, ami sajnos azt jelenti, hogy a féktelen és őrül Luca is a közelben ténfereg. Szóval Karl ernyedt karja az egyik mentő autóból kandikál ki, és éppen a rádióból zengő zenére zörgeti az ajtaját a járműnek. Közben pedig dúdolja azt a régi Chuck Berry számot, amit mindenki tud, de senki sem hogy melyik filmben is látta pontosan. Szóval a fuvar talán már megvan, már csak egy jó indok kell arra, hogy elköthesd.

Bepattansz a mentőbe, Karl kérdés nélkül kapcsolja be a villogót, és igaz nem csikorgó kerekekkel, de a megszokott tempóban indultok meg. A hátsó traktusból káromkodást hallotok, és mikor hátra nézel látod, hogy Luka éppen a beteg ellátáshoz nélkülözhetetlen dolgokat pakolta, és váratlanul érte az új helyzet.
Mikor meglát csak int egyet, és próbálja visszadugdosni a megfelelő tasakokba a felszerelést, hogy azért valami rendnek látszó tárgy legyen a kocsiban. Az utcák hamar elmaradnak mögötted, és egyre ismerősebb környék tárul eléd. Vagy legalább valami olyasmi, mert nem sokat jártál még itt. A macskanők nem szégyenlősek, így simán bejárnak a kórházatokba.