Elhagyatott templom

Lelkesen megugrok és tapsolni kezdek, miközben hangos nevetésemmel adom elő tetszetésem. Mindenki az én oldalamra állt, s Sid kérdését, hogy neki ebből mi jó származik majd, figyelmen kívül hagytuk, hiszen semmivel nem tudtunk előrukkolni. Pénzünk nem volt és fogalmunk sincs, hogy ő számára mi lehet hasznos és mi nem. Hajam két copfban lobog a levegőben, ahogy kifáradhatatlanul tapsolok és nevetek, s csak ezt hajtogatom körbe-körbe:
- Remek! Nagyon jó! Jó! Jó! - hirtelen némul el s ismét körbepillant a társaságon. Elégedett vigyor üll arcán, mint aki ezzel még nem végzett. És valóban. Saját kis tervét szövögeti agyában, melyet még végre kell hatjani a nagy "BUMM"-hoz. Ha tudná, hogy én is tervezek valamit...
Egy aprócska, igencsak aprócska tervet, melyet féltve őrzök magamban, nehogy meglelje. Mert akkor bizony nagy árnyék nehezedne Gothamre, ami tovább terjedne szerte a világban. S ezt ÉN nem akarom.
Testünk hirtelen tűzbe borul, s mi lángolunk mint az istenek. Hatalmas angyali szárnyak emelkednek ki hátunkból, melyek egyre magasabbra és magasabbra emelkednek, oltalmazóan és hatalmas, lenyűgöző fényben pompázva. De ők, a többiek, ebből mit sem látnak, hiszen minden csupán elménkben játszódik le. Még nem. Még nem kell tudni a többieknek, hogy mire vagyunk képesek. Majd akkor, mikor eljön a megfelelő pillanat.
S mi színpadiasan lépünk le az oltárról, mint a megváltás. Léptünk lassan, mégis nyugodtan vezet kifelé a templomból, nem foglalkozva többet a bennlévőkkel. Hiszen minden fontos dolgot elmondott már nekik.
Kiléptünk az ajtón a város felett nehéz esőfelhők gyülekeztek. Éreztem, ahogy önelégült mosollyal az arcán vonul háttérbe, zárkózik el előttem, hogy tervének hálóját szövögesse. S az égen átfutott egy villám, majd leszakad az ég. Mennydörség rázta meg a várost, s nyakunkba zúdult az eső. Kapucnimat fejemre húzom, de tudom hogy a zúgó esőt nem tartja sokáig vissza. Félfe fordítom fejem a templomba, látom benn a sötét alakok körvonalait. Kapucnimat mindkét kezemmel jobban magamra húzom és sebes léptekkel tűnök el a város mocskában, hogy felkeressek egy bizonyos személyt, amíg még nem késő...

/köszön a résztvevőknek, a privát kaland itt véget ért. aki szeretne még írhat egy záró reagot vagy folytathatjátok tovább nélkülem /

Érdekes helyzet állt elő ezzel a megkötetlen mégis megkötött szövetséggel. A céljaink hasonlóak vagy jelentős mértékben egyezőek, ahogy az érdekeink is. Talán még hasznosnak is bizonyulhat az egész. Airie nagyon örül neki, a többiek viszont hűvös nyugalommal fogadják a történteket, ahogy én is.
~ Egyelőre legyen elég ennyi. Később felkészülök és áttekintem a felállásokat. Az ellenségem ellensége a barátom, de soha nem szabad olyan emberben megbízni akit már egyszer elárultak. Minél óvatosabban, minél körültekintőbben kell eljárnom.
Miután páran távoznak, én is megfordulok. Hideg, kimért mozdulatokkal indulok az ajtó felé, amint elérek oda kezemmel ismét hármat kopogok a falon, ugyanúgy amikor bejöttem.
- Ki kopog?
Ezzel búcsúzom. Kilépek a templomból és aktiválom a páncélzat ionhajtását. Nem megyek azonnal vissza a rejtett lakásomhoz, előtte még ellenőrzöm az utcákat a központi részekben és figyelem, hogy követ-e valaki. Tetszik ez a szövetség, de még óvatosan kezelem. Ha kellek, rendelkezésükre állok.