St. Michael templom

Egy lassan 100 éves templom, ami egyben apácanevelde is. Hetente mind össze egyszer ad misét, minden vasárnap, mivel a környék nem megfelelően biztosított arra, hogy rendszeresen lehessen előadást tartani. A zárda részén igen kevés apáca van, nem sokak választják ezt az utat. Egyesek szerint a pap, aki a templomban lakik nem érdemli meg Isten kegyeit, és hogy őt szolgálja. De az kétségtelen, hogy rengeteg gyűjtést szervez, hogy a Bűnös Kerület élhetőbbé váljon.

Erős fejfájással ébredsz anyaszült meztelenül, egy ismeretlen helyen. Körülötted tömör kőfalak, csupán egyik oldal rácsos, aminek épp egy őr dől s szundikál. (az őr egyszerű papi csuhát visel, nem látsz nála fegyvert elsőre)  Te egy szalmapriccsen heversz, amiből árad az állati (reméled hogy állati) ürülék szaga. Nem emlékszel mi történt, vagy hogy kerültél ide, ám a szituáció elképzelhetetlenül idegesít. Tudod a dolgod, ki kell jutnod, s előre sejted, hogy élvezni fogod...

/Nem kell megijedni, nemsoká visszakapod a játékszereidet is, s utána pusztíthatsz ahogy akarsz( addig is), ígérem, meglesz hozzá a lehetőséged . /

Lassan kinyílnak a szemeim, ahogy magamhoz térek. Azonnal felhúzom magam hasizomból és körülnézek, felmérem a környezetem és saját testemet is. Nincsenek rajtam sérülések. A teremben amiben vagyok egyértelműen egy cella. Egészen középkorinak tűnik, a benne lévő dolgokat elnézve. A rácsoknál egy papi csuhában lévő őr áll. Érdekes. Határozottan érdekes. Felkelek és felülök. Ujjaimmal a két szemem kezdem lassan, egyre erősebben nyomni. A szemekben külső hatásra megnövekedő nyomás csökkenti a fejfájást, ezt próbálom most kihasználni. Ha összeszedtem magam megpróbálok felállni, majd minden izmomat bemelegíteni, kinyújtani.
~ Nem emlékszem semmire, nem tudom miért, hogyan, mikor kerültem ide, még azt sem kik kaphattak el. Ez baj. Lehet vége az álcámnak. Egy ilyen hibát nem engedhetek meg magamnak. Itt vér fog folyni.
Számítottam már hasonló helyzetre, amikor nincs nálam a felszerelésem. A szuper-katona szérum beadása után már így sem érzem magam védtelennek. Az arcomhoz nyúlok és ellenőrzöm, hogy rajta van-e az arcfestésem. Ezután nyugodtan a rácsokhoz sétálok és az őrhöz lehetőleg legközelebb neki támaszkodok a fémnek. Nem fogok feleslegesen várni. Megpróbálok egyetlen, gyors határozott mozdulattal kinyúlni a rácsok között, majd kezemmel elkapni hátulról vagy oldalról az őr nyakát. Azonnal szorítani kezdem és igyekszem eltörni, vagy elroppantani. Ha erre nincs lehetőségem akkor a rácsokat ragadom meg és a tőlem telhető maximális erővel megpróbálom szétfeszíteni és/vagy kitépni a falból.

Hamar megnyugszol, a festék még mindig rajtad van, nem úgy tűnik, mintha az identitásodért raboltak volna el, sőt úgy tűnik egyáltalán nem érdekli őket ki lehetsz, másra kellhetsz nekik. A kis szemes trükköd is beválik, a fejed szép lassan lenyugszik, s igazi feladatodra koncentrálhatsz.
A férfit hirtelen ragadod meg hátulról, majd hallod a reccsenést amit kitört a nyaka. Szánalmas mikor ily könnyedén ér valakit a vég, de ez van, nem sokat foglalkozol vele.
A rácsok először nem mozdulnak, ám folyamatos rázásod hatására egyre lazulnak, viszont nagyon hangos a dolog. Ha továbbra is ezzel próbálkozol valószínűleg sikerrel jársz, de a fél kompániát idecsődíted vele.

Néhányat pislogok, hogy a kék-zöld foltok eltűnjenek és újra tisztán lássak. A fejfájásom elmúlt, de ennek megvan ez a hátránya, egy átmeneti zavar a látótestben. De ezzel nem kell foglalkoznom, elmúlik magától. Az én figyelmemet az őr köti le, akit még számomra is kissé meglepő módon végzek ki. Csak egy reccsenés és vége.
~ Gyors és tiszta. Talán fel sem fogta, hogy meghalt. Tetszik.
A rácsokat is ki tudom feszíteni, meggyengülnek a fizikai ráhatástól, de ez túl sok zajt csap. Ezt érzékelve azonnal abbahagyom. Kivárok kicsit, majd a karommal a kifeszített részen nyúlok ki. Megpróbálom megragadni a halott őr testét, vagy a ruháját és annál fogva magamhoz, egészen a rácsokhoz húzni. Kezeimmel kinyúlva kutatom át a testét, először csak végigtapogatom, majd elkezdek benne kutakodni. Kulcsot, fegyvert vagy más hasonló tárgyat keresek nála. Bármit ami használható. Ha ez megvan, akkor fogom a kulcsot és kinyitom a cella zárszerkezetét, majd kisétálok a folyosóra. Kulcs nélkül a szerzett tárgyakat veszem számba. Egyelőre zárfeltöréssel nem próbálkozok, kell lennie gyorsabb útnak.

A kulcs megvan, akárcsak egy kötél, ami ki tudja miért van a férfinál, s egy tőr, megmunkált ijesztően éles, rituális eszköznek látszik.
Eddig minden röhejesen könnyen megy, s mikor a folyosón vagy elnézel ameddig a szem ellát. Egy hosszú folyosó végén vagy, sorba végig zárkák tömkelege. Mindegyikben egy egy hozzád hasonlóan harcos testfelépítésű fazon. Amint elmész mellettük, szemükben remény csillan, ám bölcsebbek annál hogy elkiáltsák magukat és éljenezzenek vagy szidjanak. Csöndben várják a lépésed.
Úgy tűnik nem kifejezetten te kellettél nekik, harcosokat toboroznak, de vajon mire....

A testnél megtalálom a kulcsot, ahogy vártam. Mellett még van egy rituális tőr és egy kötél is. A kötelet feltekerem és a vállamon átdobom, az éles kést megvizsgálom. Próbálom megállapítani, milyen vallási áldozatokhoz használt késfajtára hasonlít. Lehet inka, maja, kelta, ókeresztény, skandináv. Ezek közül, ha bármelyikre is hasonlít, megjegyzem magamnak. Ezután a kést kezembe veszem, kinyitom a cellám és nyugodtan kisétálok. A folyosón lassan sétálok végig, megnézve minden cellát.
~ Egyre erősebb az érzésem, hogy valamilyen vallási, rituális szertartáshoz kellenek a harcosok. Talán játékokhoz. Először az őr papokhoz hasonló ruhája, utána a tör, most a foglyok kiléte.
Mosolyra húzom a szám és elfog a gyilkolási vágy. Odasétálok az egyik cellához, ahol egy fehér bőrű férfit látok. Csendben, óvatosan beleillesztem a zárba a kulcsot és kinyitom a cellát. Azonnal mozdulok, a tőrt a férfi nyakába, torkába hajítom. Gyors vagyok, hogy ne legyen esélye kitérni. Ha ettől nem hal meg, akkor egy erős arcra mért ütéssel próbálom meg kiteríteni. Ha már a földön van, nekiállok felvágni a hasát és felboncolni. Túl jó móka lenne ezt a sok bezárt embert egyesével legyilkolni. Sajnos nincs annyi időm, de azért kiélvezem, legalább ezt az egyet.

A vér immár teljesen befed, s elég ijesztő képes festesz így. HA eddig kíváncsiság miatt nem szóltak a rabok egy szót sem, most a félelemtől. Noha az is biztos, hogy ha közeledsz valamelyikükhöz az ordítozni kezd s rád riasztja a teljes kompániát.
Ha végigszaladsz a folyosón meglepő dolgot tapasztalsz. Csak ez a rész van kiépítve rendesen, minden más egy hatalmas barlangkomplexum része. A folyosó végén, előtted egy hatalmas szakadék, s a túloldalon van egy leengedhető híd. A plafonról különösen göcsörtös csepkövek lógnak, igencsak különleges látvány. A levegőben különös illatok keringenek, főleg fűszereke, fahéj, tömjén, szegfű.
A kés maga számodra elég ismeretlen, nagyon ősi, nagyon ijesztő kis tárgy. Rég nem észleltél ilyen éles pengét, ráadásul a markolatának szimbólumaiból is érzel némi különös bizsergést. Különös tárgy lehet annyi szent.

Minden mozdulatom egyre jobban és jobban élvezem, folyik vér, az áldozat teste még vonaglik az izommozgásoktól. Anatómiai tudásom kihasználva gyakorlatilag teljesen felboncolom és szétszedem szervrendszerekre, majd szervek. A vérrel bekenem a kezeim, az arcom és a nyakam. Megnyalnám, de nem akarok kockáztatni, ha a szuperkatona-szérum nem tett immúnissá az AIDS ellen, még lehetnek következményei ennek. Csurom véresen sétálok ki a folyosóra. Több embert már nem ölök meg, sikerült kiélnem magam. A folyosó végén végigmérem a barlangrendszert, a cseppköveket, az esetleges sötét részeket, szakadékokat és a hidat. Próbálom megállapítani, hogy milyen módon engedhető le a híd. Mechanika kell hozzá amit egy kar vagy gomb aktivál, kötéllel van kitámasztva esetleg más módon működik.
Ha rájövök akkor annak megfelelő megoldást keresek és hozzá eszközt. Visszamegyek a cellákhoz és a felboncolt testről levágom a fejet, majd a gégéjénél fogva magam után húzom. Teljes erőmből a hídhoz vágom, pontosan célozva. Jó esetben a híd visszaesik és tudok továbbmenni, rossz esetben a fej szétloccsan a hídon és remekül szórakozok. Csak arra figyelek, hogy ne legyek túl hangos és feltűnő, nem akarom, hogy észrevegyenek, még.

(Bocs a hosszú kihagyásért, remélhetőleg immáron haladunk rendesen. S amint visszarázódom bele is csöppentelek a dolgok sűrűjébe )

Elhajítod a fejet, ami egyenesen a híd közepének csapódik. Pár másodpercig néma csönd, úgy tűnik a csodás látványon kívül semmi érdemleges dologra nem számíthatsz, mikor nyikorgás közepette, a híg elkezd zuhanni lefelé, majd a céltól körülbelül 4 méter távolságra megáll. Immáron közelebb a cél. A rabok ámultan bámulnak a produkciódra. (Már akik látják) S elkezdenek hangosan éljenezni. Furcsák ezek a rabok, mintha nem igazán lennének tudatában az érzelmeiknek, mintha az értelem néhányukból elszökött volna valamerre. Bárhogy is a legfőbb dolog hogy átjuss. Most hogy a híd ennyire leengedett észreveszed a túloldalon a kapcsolót. Elég ócska szerkezet lehet, ha a hidat ily könnyen elengedte. Igazából rengeteg lehetőség van a túljutásra, ám a lényeg, lentebb kell valahogy hozni a hidat.

A dobás sikeres majdnem teli találat, de persze mindig van hibafaktor. Nyugodtan figyelem az aláhulló fejet és ahogy a híd esni kezd. A többi rab aki előbb még félt tőlem most ünnepel. Ezen elmosolyodom.
~ Szánalmasak. Nem ismerik a motivációim mégis éltetnek. Hiba.
Felnézek a híd végére és a kapcsolóra. Ránézésre négy méter. Megnövekedett testi erővel és ügyességgel ha nekifutok fel tudok ugrani és elkapni a híd oldalát. A gond csak az hogy a súlytól megindul lefelé a híd, becsapódik a helyére és mivel pontosan illeszkedik, legjobb esetben is ketté töri a gerincem a padlózat és a híd közé szorítva. Ha nem vág félbe azonnal. Hmm. Vonzó elképzelés.
~ Gyerünk Ramirez, biztos eszedbe jut valami. Hiszen ki más lenne az őrült zseni... Ehehehe!
A vérrel összekent kezemen kissé megigazítom az alvadozó anyagot rajta. Sarkon fordulok és visszamegyek az utolsó cellához a soron, amit kinyitottam és felboncoltam benne a rabot. A fejét már levágtam, nem hittem volna hogy ilyen hasznos lesz még. A felvágott, kibelezett hasába nyúlok, egy nagyobb adag, legalább hat méter hosszú egyben lévő bélszakaszt vágok ki az áldozótőrrel. Ha ez megvan, akkor kiegyenesítem a belet és feltekerem kötélnek. Remek. Benyúlok alulról a mellkasba és próbálok testi erőmmel egy bordát kitörni. A törött íves bordát a bél egyik végére kötöm, hogy tartson. Ezzel kész is a kampós kötelem. Furcsa, de egyedi is. Nyugodtan visszasétálok a hídhoz. Megállok, megpörgetem a belen a bordás részt és megpróbálom átdobni a híd végére. Ha beakad akkor egyszerűen lerántom vele. Nem finomkodok.

Hatalmas robaj betölti az egész teret, a visszhang amint végigszalad a földalatti szakadékon s denevérek ezreit kelti fel melyek idegesen röpködnek fel s alá. Borzalmas volt a zaj, ám furcsamód senki nem jött megnézni a forrását. A híd viszont elég ócska anyagból volt, s nem tűnik túl strapabírónak. Rálépsz, s ugyan recseg ropog omladozik, ám nem vészes, habár valószínű te leszel az utolsó ember aki élve átjut rajta. Odaát halk duruzsolásra leszel figyelmes, amint közelebb mész lyukakat látsz a falon, amik egy hatalmas teremre nyílnak, benn több száz ember, mind fura ruhát viselnek, mintha valamiféle szekta lenne. Elég régimódi, vörös csuklyás felszerelés, melyek valami furcsa állat koponyájába érnek véget, mi a fejüket takarja. A halk zajt az imájuk okozza.
Mindezt egy magaslati "ablakból" látod, így elég nehéz kivenni bármi részletet is, ám hihetetlen mekkora a belső tér. Mindenütt különös díszletek, démoni istenségek képei és szobrai sorakoznak, s a hirtelen a füledbe hasító, számodra egész kellemes hang hallatszik, egy nő sikítása amint mezítelen testébe belevágják a tőrt s kitépik a szívét. Egy különös, a többitől kicsit eltérő ruhában lévő férfi fogja szájához emeli s nagyot harap bele. Majd mond valamit, de nem hallod mit.
Abbahagyod a szemlélődést, s nem messze látsz egy járatot, kicsit bentebb pedig hat darab őr ül, egymással szemben egy körben, valami játékot játszanak. Meglepő, hogy nem hallották a zajokat amiket okoztál.

A híd meglazul és leesik egyenes előttem. Erős reccsenés és robaj hallható ahogy a helyére esik, de ez nem zavar. Nyugodtan sétálok előre a hídon át, a denevérek nem zavarnak a kezemmel elhessegetem azokat amelyek túl közel kerülnek, de egyébként csak a hangulatom fokozzák. Attól nem félek hogy alattam leszakad, elég stabilnak látszik hozzám. A falon lévő lyukon fél szemmel kinézek. A másik oldalon lévőket azonnal felmérem, megpróbálok végignézni az egész tömegen és megállapítani hányan vannak. Majd az egyéneket veszem szemre, milyen a csuhájuk, milyen jeleket látok rajta, a fejnél lévő állati koponya kecske-e, a falakon és padlókon milyen festések vannak, a szobrok milyen lényeket ábrázolnak. Minden fontos. Az áldozás maga, a kés és az alak is. Gyönyörű látvány nézni a kitépett dobogó szívet és a halálsikoly is nagyon vicces. Általában nem ártok nőknek ha nem önvédelem lenne, és nem is akarom megölni őket, de ez most tetszett. Elmosolyodom szélesen. Ha feltudom mérni a szektát, akkor egy lépéssel előttük vagyok.
~ Megvan. Ezért volt a furcsa papi ruha és a csuhák. Ez egy emberáldozó túlvilági szekta. Talán sátánisták az a legpopulárisabb. Nem voltak kíváncsiak a személyemre és hogy ki vagyok csak áldozatnak kellenék és a többi rab is. Hiba. Most majd megtanulják, hogy én ennél sokkal viccesebb vagyok. Persze egyedül kevés vagyok, óvatosnak kell lennem.
Benézek a hat őrhöz. Éppen valamit csinálnak, nem vettek észre, ez előny. Mivel nem hallották a híd leszakadását valószínűleg engem sem fognak. Megpróbálok nagyon óvatos és lassú léptekkel közelebb lopakodni. Egészen addig lopakodom amíg nem hallom mit beszélnek. Kis ideig hallgatom őket, majd előlépek. Mint mindig most is a meglepetés erejét akarom kihasználni. Egy kifestett arcú, vérrel összekent, vigyorgó őrült vagyok, remélem beléjük fojtom a szót. A lopakodás után nyugodtan kezdek feléjük sétálni, amíg észre nem vesznek. Közben már dúdolom a belépőm.
- What's new Scooby Doo, gonna follow you, we gonna solve that mistery...
Kíváncsi vagyok mit lépnek erre az őrök, nagyon kíváncsi. Megvárom amíg meghőkölnek, utána támadok. Kihasználom hogy a Mirakuru szérum miatt erősebb, gyorsabb vagyok. A hozzám legközelebb álló őrrel kezdem. Megpróbálom egy egyszerű ütéssel betörni az orrát az arcát és a koponyáját szemből. Aztán a testét lendületből egy másiknak vágom. A következő célpontom megragadom és egy másiknak hajítom. A harmadiknak a lábát támadom, térdre, belé rúgok vagy a kezemmel töröm. A lényeg hogy utána akkorát rúghassak az ágyékába, hogy szó szerint az utolsóba repüljön. A védekezésre és kitérésre is figyelek, alkarral, lábszárral próbálok védeni, vagy ha van elég időm reflexeimet kihasználva próbálok elhajolni a támadások elől. A taktikám egyszerű, azelőtt próbálok végezni a hat őrrel, hogy jelezhetnének vagy túl hangosak lennénk. Ehhez azt használom ki hogy három őrt likvidálok, akinek a testét igyekszem erősen a maradék háromra hajítani. Persze párosával. Lássuk mi lesz ha kockáztatok!

Akár több száz csuhás is lehetett a hatalmas teremben, melyet a hatalmas szobrok tartottak. Mindegyi szobor ugyanazt az furcsa, három pár szemmel büszkélkedő ördögöt ábzárzolták. Az öltözetek semmi különöset nem vettél észre, kivétel az emberi koponyát, melyet maszkként hordtak, ezenfelül sima egyszerű papi köntösük volt, s csupán a vezető ütött el a többitől:
A szertartás maga valahogy mégis összeszedetlen volt, mintha maga a káosz lett volna a cél. Az áldozat brutális volt, minden finomság nélküli, a hangok összevisszák a duruzsolás inkább zavaró, mintsem fennkölt. furcsa volt az egész.
A hat őrnek szánt belépőd minden tekintetben tökéletes volt, azt leszámítva, hogy nem mondtak semmit amit hallhattál volna, s mikor elkezdted dúdolni a dallamot mind feléd fordultak, á üres szemükben nem volt érzelem, vagy értelem. Mintha fel se fognák mi történik.
Ahogy dúdolsz s közben támadsz ők is elkezdik a dúdolászást, s egy rövid kardot vesznek elő a csuhájuk alóla, s elkezdenek teljesen bugyuta mozdulatokkal hadonászni feléd. Ám a képzett mozgásod könnyedén felszámolja őket, s nem kis csalódottságról teszel tanúbizonyságot. Úgy tűnik egyik sem volt magánál. A megsemmisített bagázson túl, egy egyenes folyosón újabb ajtók tengere fogad,mintha csak terád várnának.

A szekta tagjain figyelmesen végignézek. Koponyák és brutális véráldozatok, a harmadik szem spirituális mindent látásra utal. Nem ismerős sajnos, többet nem tudok róla. Figyelem a mozgásuk és hogy mit tesznek.
~ Több százan is lehetnek, egyedül nyilván kevés vagyok ekkora tömeg ellen. Hehe. Sosem értettem a véráldozatokat, kockázatos az AIDS és egyéb halálos betegségek miatt. De gondolom ezeket nem érdekli. A vezetőjük érdekes. A szertartás is. Mintha káoszra törekednének, káoszmágia vagy káosz-sátánizmus lehet. Semmi különös ami ne illene egy gothami templomba.
Csak egy kicsi kell, hogy ezen hangosan elnevessem magam, de csak megállom. Közelebb megyek a hat őrre és lecsapok rájuk. Furcsa. Szétverem őket percek alatt, esélyük sincs pedig karddal harcoltak. Nem mondom, jó érzés volt szétverni őket, de ez érdekes. Össze lennének zavarodva vagy mágia befolyása alatt lennének? Hehe. Ezt sem tudom. Ideje kutakodni.
Lassan haladok a folyosókon. Az érzékszerveimet élesen tartom és pásztázom a folyosót. Csapdára utaló nyomokat, hangokat, illatokat keresek. Megközelítem az első ajtót, hallgatózok egy ideig, óvatosan megfogom a kilincset, megpróbálom résnyire nyitni, bepillantani, aztán kinyitni az ajtót és bemenni a szobába. Ezt mindegyik ajtónál eljátszom. Ha véletlenül mindegyik, vagy az egyik fontosnak tűnő zárva van és az ajtó megengedi ezt, akkor megpróbálom berúgni. A saját lábam nem akarom eltörni, ezért figyelek mi merre és hogyan nyílik. Remélem találok valami vicceset az egyik szobában!