S.T.A.R. labor

Egy hatalmas bemutatóterembe özönlenek be az emberek, láthatóan a legtöbbjük a gothami rendőrség, vagy éppen a katonaság tagja. Néhány helyen kamerákat is fel vannak állítva, a GCN közvetíteni fogja ezt a jelentős bejelentést, amit a STAR helyi vezetője fog megtenni. A tömeg már elfoglalta a helyét, mindenki leült, ekkor egy alak lépdel fel a pódiumra.


- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Üdvözlöm önöket itt, a STAR labor gothami kirendeltségén. A mai napon szeretnénk bemutatni önöknek az új Vaslégiónkat. Eme hangzatos név mögött nem más áll, mint egy különítmény, amiben kizárólag olyan emberek szolgálnak, akiknek kibernetikus beültetéseik vannak. Igen uraim jól hallották! Nemrég a laborokban egy olyan technológiát fejlesztettünk ki, amivel szinte bárkinek, komplikációk nélkül, adhatunk egy új kart, lábat, vagy akár egy szívet. És mi mindezt tovább gondoltuk! Mi lenne, ha a rendőrségnél olyan emberek dolgoznának, akik gyorsabbak, erősebbek, mint egy normál ember? Tudjuk ez sok pénzbe kerül, de kérem nézzék meg ezt a bemutatót. Ha elnyerte a tetszésüket a végén, önöknek adunk két emberünket, akiknek minden költségét, így a fizetést, biztosítást és a többit mi állnánk. – a professzor elhagyja az emelvényt és eltűnik a kulisszák mögött.

A kulisszák mögött, ahol már ti is vártok egy jó ideje.

- Áh! Hát itt vagytok! Lenne egy kis műsor változás, valószínűleg nem hittek a szemüknek, szóval kérlek mutatkozatok be és mutassátok be, hogy tényleg vannak beültetéseitek. Viszont semmi konkrétat ne mondjatok! Ne áruljátok el nekik, hogy mikre vagytok képesek. Egy kis előélet, némi magamutogatás aztán annyi. Adam, te találj ki valami hihetőt a népségnek! No induljatok! – azzal kilökdös titeket a pódiumra.

Eközben nem messze egy kamion hátuljában…

A Kalkulátor ide hívott titeket. Egyikőtök már látta őt, míg a másik csak halott róla, mindenesetre ő nem nagyon stresszeli magát miattatok.


- Nos! Ha már így összegyűltünk, akkor elmondom, hogy mi fog történni. Azok a hülyék ott a tv-ben. – rámutat egy tv-re, ami bekapcsol és a bent lefolyó eseményeket láthatjátok benne. – Nos, őket kell levadásznotok, majd egy különleges helyen, ahova én juttatlak majd be titeket. Addig amíg ők dumálnak magukról ti is mutatkozatok be egymásnak, hiszen csak magatokra számíthattok majd!

Trant lassan lépdel a pódiumon. A fények és reflektorok bántják egy kicsit, még ép szemét, de leginkább a lámaláza az, ami zavarja. Még sohasem volt ennyi ember előtt, sőt hogy még beszélnie is kell, el sem tudja képzelni, mit is láthatnak benne az emberek. Az első napokban még Robotzsarunak képzelte magát. Egy akció során megsérült, és ez lett belőle, hála a S.T.A.R. laborosfiúknak, de azóta nem lépett ki az épületen kívül. Nem tudja mit szólhatnak hozzá az emberek. Tudja, hogy szinte már inkább gép, de reménykedik benne, hogy meg fog tudni szólalni.
- KRSCCsÍíTTT - Köszörüli meg a torkát. A gépi implantátumok nem tesznek jót a hangjának, végül mégis sikerül valahogy összeegyeztetni a hangszálaiból maradt részeket, a gégemikrofonnal. - A kódnevem Szerelő. Az orvosoknak köszönhetem az életemet, megmentettek, sőt valami jobbá tettek. Nézzék meg... - Tárom szét a karjaimat, hogy mindenki számára jól látható legyen a "műbőröm", és a beavatkozás nyomai. Végül a plusz karomat is felemelem, csak hogy a megdöbbenésüket tovább fokozzam. - ilyenné lettem, ilyenné kellett válnom, hogy megmenthessék az életemet, és.... és ez csodálatos. El sem tudom, mondani mennyire jó hogy élek. - A szavaim elakadnak, és a könnyeimmel küszködök, legalábbis ha még léteznének a könnycsatornáim, akkor azokkal küzdenék. Végül meghajolok, és ha semmilyen kérdés nincs akkor le is lépek a színpadról.

Meghajlok a közönség előtt, elsétálok a generátorig, látványosan beteszem a csatlakozómat, és feltöltöm magam. Remélem elég lesz, a műszívemmel együtt hogy kibírja a kalandot.
Végül előre engedem a hölgyet, attól még hogy félig gép vagyok, teljesen úriember. Félelem nélkül átlépek a kapun. A S.T.A.R labor munkatársaiban teljesen megbízok, eddig is csak jót kaptam tőlük, nincs is mitől félnem. Akár az életemet is rájuk bíznám, ahogy már megtettem egyszer.
Ha átértem azonnal körülnézek, veszély után kutatva, és felmérve a terepet. Remélem elég gyors vagyok hozzá, mielőtt még bármi bajom esne. HA ellenség támadna rám akkor baltámmal védekezek, és eseménynek megfelelően cselekedek, ha ütni kell ütök, ha nem akkor csak nézelődök.

A környezet szörnyűséges, mintha csak a pokol egyik bugyrába csöppentünk volna. Mindenhol romok, és füstös égő épületek, de ez a mi feladatunk. Szuperhős csapat vagyunk, és mindenkinek meg kell mutatnunk, mit is tudunk. Annyi biztos, hogy a közönséget tömeggyilkosság nem nyűgözné le, és amúgy sem ez a feladatunk. Egy személyt kell biztonságos helyre vinni, és semmi több.
- Ne ütközzünk meg velük, biztos találunk egy kivezető utat, vagy egy tűzlépcsőt, amivel fel tudunk jutni egy ház tetejére. Tartalékolnunk kell az energiánkat ki tudja, mikor lesz még alkalmunk újra tölteni magunkat. - Ezzel a fejemet körbeforgatom, és műszememmel megfigyelek mindent. Talán találok egy kivezető utat, egy feljárót vagy bármit, ami elvezet a innen. Nem törődök a az üzenettel, biztos csak valami gyakorlat, hogy egyedül is meg tudjuk-e oldani a feladatot vagy sem. Meg kell mutatnunk mit érnek a félemberek.

Lábaimat úgy szedem, ahogy csak bírom. Megpróbálok felkapaszkodni az épületre, még mielőtt elérhetne a csőcselék. Mindent megteszek, hogy se nekem se másnak ne essen bántódása. Ha valami oknál fogva mégsem érném el, vagy kénytelen lennék harcba bonyolódni akkor baltámat használva megpróbálom távol tartani magamtól az embereket, és társamtól segítséget kérve, megpróbálok minél távolabb jutni tőlük.
Ha sikerül feljutni, még mielőtt elérnének, akkor először is a követőink feljutását próbálom meg megakadályozni. Ha sikerül akkor nagyot fújok, és továbbjutási lehetőséget keresek. Gotham City híres a tömött városáról, így remélem tovább tudunk ugrálni házról házra, és így meg tudjuk közelíteni a célállomásunkat. Ha bármilyen repülő jármű a közelünkbe jutna, azonnal fedezéket keresek, és erre sarkalom társamat is. Mindent el kell követni, hogy vér nélkül vihessük véghez a feladatot.

A francba nincs menekvés. Csak a harc maradt, de mi nem gyilkolni vagyunk, a mi feladatunk lesz megvédeni a várost, minden ártalmas pribéktől. Nem használhatom rajtuk a baltámat, vagy a karomat. Ki kell találnom valamit. A szemeim körbejárnak, és ha találnak egy másik megfelelő menekülési útvonalat akkor afelé kezdek el rohanni, és magammal vonszolom társamat is.
Ha nincs akkor meggondolom magam, nem fogok harcolni csak felszólítom a közeledőket, hátha bejön a dolog, és letesznek harcias szándékukról.
- Azonnal hátráljanak, a Gotham Városi Rendőrségtől vagyunk. Önök közt zavarnak, ha nem engedelmeskednek be kell vitetnem magukat a rendőrségre, ahol kiróják magukra a megfelelő büntetést. - A hangom erélyes, még ha gépies is egy kicsit. Ez ellen nem tudok mit tenni, vele járt a műtéteknek, amin átestem. Ha meghátrálnak akkor minden veszélyesnek tűnő mozdulatra figyelve, lemegyek a társammal, és megpróbálom folytatni küldetésünket.
Ha ez sem jön be akkor bekapcsolom baltámat. A halk zúgása megnyugtató. Mint egy esztergagép működés közben, csak nem arra a feladatra tervezték. Egyet suhintok vele, csak az ijesztegetés kedvéért. Ha ez sem lenne elég az elrettentésre, akkor négyet csapok magam alatt a tetőre. Megpróbálok vágni magunk alatt egy megfelelő nagyságú lyukat, amin lejuthatunk az alsóbb szintre, és talán kereket oldhatunk a csőcselék elől. Ha sikerül akkor futok ahogy a lábam bírja. Ha nem akkor harcolok, ahogy a karom.