Utcák, lakókerület

Redbird kissé bosszankodik, de végül belátja, hogy valahol jogos a dolog. A fickó az elejétől fogva gyanús, bár lehet, hogy ez már csak az én paranoiám hatása. De akkor is, a jelek nem ezt mutatják. Zenét hallgat egy éjjel-nappali boltban, takarítás közben. Bárki büntetlenül nejöhet, és amíg a látómezején kívül marad, bármit elvihet anélkül, hogy bárki észrevenné. Bejön. Ekkor hasított belém a felismerés. Miért van nyitva az ajtó? Hisz éjjel-nappali bolt lévén, az apró ablakon kereszül kellene kiszolgálnia azokat, akik esetleg a késői, vagy a kora hanjali órákban akarnak vásárolni. Az ajtó mégis nyitva volt, hisz mi is azon jöttünk be, és valakit várhat, hogyha ennyire az ajtóra sandít.
- Leütöttek mi? - kezdtem kételkedni a meséjében.
- Miért volt nyitva az ajtó? Nem kellett volna esetleg zárva tartani? - folytattam a kérdezősködést, készen arra, ha a srác megfutamodik, akkor utánavessem magam.
- Mi a fene folyik itt?

Valahogy nem értettem a srácot. Hebegett-habogott, próbálta beadni nekünk, hogy elfelejtette bezárni az ajtót.
- És ha mi most nem jövünk ki? Akkor vígan takarít a zenéjével a fülében, egy erre tévedő alak meg bejön, kipakol, amit akar és angolosan távozik. Ezt ugye maga sem gondolta komolyan? - szidtam meg kissé a srácot. Valahol bántam a dolgot, mert nem tartozik elszámolással nekem, de jogosnak is éreztem egyben a dolgot. A srác közben pótolta a hiányosságot, és épp visszaindulóban volt, amikort négy férfi dörömbölni kezdett az ajtón. Rögtön oda kaptam a fejem, és felkészültem, és jeleztem Redbird-nek is, hogy tegyen ugyanígy.
- Ezek kik? - tettem fel az első kérdésem.
- Ki ne nyissa! Ha megteszi, esküszöm lecsukom. - és tényleg így is gondoltam. Ha beengedi őket - nem épp barátságos szándékkal érkeztek, ez biztos - bűnrészes lesz és simán le lehet ültetni.

// nos akkor én venném át a mesélői szerepet //

Kérdőre vonod az alkalmazottat, aki most is az ajtót bámulta. Nyilván ki akarja nyitni, de te egy dorgálással ellenzed eme késztetését.
– Ők a…ők a barátaim. – hebegte. – Tudja, nemsoká vége a műszakomnak és…és együtt mentünk volna a városba, igen. Minden nap ellátogatnak ide a műszakom végén. – Talán a dolgozó hazudik, de meglehet igazat mond. Azonban rajtad áll mi a következő lépés. A kintiek még nem láttak meg, de idővel gyanússá válik, hogy a dolgozó cimborájuk egy helyben áll és nézi őket.

~ Barátok mi? - valahogy nem tetszett nekem ez a dolog. A fejemben megfogalmazódott egy ötlet.
- Nyisd ki, de attól a polctól ne engedd őket tovább, mutattam az egy sorral előttünk álló polcra. Nem mászkálhatnak, nem kerülhetnek meg semmit. Nem láthatnak meg minket. - intettem Redbird-nek, hogy maradjon nyugton és füleljen, de a fegyvert tartsa készenlétben. Itt most egyszerre voltunk kommandósok és nyomozók. Kíváncsi vagyok, hogy ez a négy hapek milyen információval szolgál nekünk a tudtukon kívül, amivel továbbhaladhatunk és végre lezárhatjuk ezt az ügyet.

Ez a dolog egyre jobban bűzlik. A takarító kinyitja az ajtót, bár a kulcsokkal matat egy kicsit, mintha zavarban lenne. Végül kitárja az ajtót a négy "barátja" pedig szinte fellökve és eltaposva őt, betrappolnak a boltba. Beszélgetéseb elegyednek, és Redbird-del szépen végig hallgatjuk. Illetva csak hallgatnánk, mert a második mondat felét az egyik tag lecsapja, és nem fejezi be a mondandóját. Utálom, mikor csak a fülemre kell hagyatkoznom, de ahogy kilesek látom, hogy a takarító valamit sustorog, majd a haverjai megindnulnak felénk. Jelzek Redbird-nek, és kibiztosítom a fegyvert. Ám ekkor egy másik érzés is urrá lesz rajtam. A szérum, amit a dokitól kaptam votl hogy hasznomra vált, de itt túl sok minden van, aminek és/vagy nem kéne megtapasztalnia ezt a kis kiegészítésem. A takarító még nem is érdekelne, de Redbird-re tuti a frászt hozná. A fejem abba a bizonyos vörös ködbe borul, és egy hajszélvékony határ választ el attól, hogy megnyomjam a gombot és átadjam magam a dühögésnek. Egyelőre tartom magam, megrázom a fejem, hátha így ki tudom űzni a "démonom", bár ez Redbird-nek valószínűleg furcsán fog hatni, ha látja. Abban az esetben, ha észrevette, csak tagadólag megrázom a fejem, jelezve, hogy semmi bajom. Már igen közel járnak, eddig sikerült visszafogni magam. Amint tisztes távolságba érnek, jelzek a társamnak, majd kibiztosítva és célra tartva a fegyvert elő lépek, és remélem, hogy a nő támogat.
- Dobják el a fegyvereiket, kezeket tarkóra és mindenki csöndben marad! Te is, igen! - nézek a takarítóra, neki címezve a mondandóm végét. Csak reménykedem, hogy erre megállnak, és nem akarnak komolyan belekötni két rendőrbe.

Ha rossz napjuk van, és mégis megteszik, akkor a legelős férfit, aki felém indul, harcképtelenné fogom tenni, aképpen, hogy lábon lövöm. Sokan azt gondolják, hogy ez teljesen jelentéktelen. Ám ha jobban belegondol az ember, a combra leadott lövés pokolian tud fájni, és az ember az égő érzéstől és a hirtelen jelentkező éles fájdalomtól képtelen mozdulni. A legjobb módszer arra, hogy valakit kiüssünk, mégse haljon meg, így miután ellátták, még tökéletesen egészségs egy kihallgatásra, és alkalomadtán még a büntetését is letöltheti.

A takarítót nem sok választja el attól, hogy bőgni kezdjen. A másik négy tag úgy tesz, ahogy mondtam: ledobálják maguk elé a fegyvereiket, de aztán elkezdenek nevetni. Mindegyik arcán gunyoros vigyor húzódik meg. Felhúzom a szemöldököm és kérdőn nézek rájuk, hogy mi annyira vicces, amikor a hátam mögül tompa zajt hallok, és ezzel szinte egyidőben a négy tagú banda röhögésben tör ki. Redbird is figyelmeztet, így lassan megfordulok, és közben úgy helyezkedem, hogy mindkét félre rálássak. A mögöttem álló ember - ember-e egyáltalá? - igen bizarr. Ember teste van, amin pók fej csücsöl, és a pókfejből egy jól megtermett póktest is kinő. A látvány igazán undorító, és nem is állom meg szó nélkül. A fegyverem folyamatosan jár a négytagú csoport és a pók-csávó között., biztos, ami biztos.
- Téged meg honnan szalajtottak? Elcseszett egy lény lehetsz te. Kísérlet, agyszülemény, legyél bármi. - taszított a gondolat, hogy akár csak megközelítsem, ám erre nem volt szükség. Elkapta Zoey-t és most rajtam volt a sor, hogy letegyem a fegyvert. Egy kis ideig gondolkodtam, de nem volt más választásom, nem kockáztathatom meg egy társam életét, és nem pazarolnék golyót sem egy ilyen...izére.
- Rendben. - leengedtem a fegyverem, és lazítottam a fogásomon. Kicsúszott a kezemből, és nagyot koppant a földön. Az egyetlen lehetőségem, a másik kis ketyere a karomon. Arról senki nem tud, ez biztos. Amíg ők nem támadnak, addig én is megállok egy helyben.
- Mit akartok? Mi ez az egész? Ha már meghalunk, akkor legalább áruljátok el, hogy mire volt jó ez a nagy felhajtás.

A bizarr teremtmény egyelőre nem törődik kérdéseddel. Saját emberi lábaira ereszkedik, ezzel egy szintre hozva magát veled. Póklábaival magához veszi a te és Zoey által használatos fegyvert. Így ketyerédre hagyatkozhatsz és saját testi erődre. Nem beszélve, hogy bármiből fegyvert alkothatsz magadnak. Fang elsétál előtted az emberei társaságába. Zoey fogásán azonban cseppet sem enged.
– Felügyelő, gondoljon csak bele. Gonoszok vagyunk, ez a megélhetésünk. És, csak mert olyan jó érzés bontani a rendet. A pénzből több embert toborozunk magunknak, fegyverekkel látjuk el magunkat. Tudja felügyelő a pénz hatalom. Meglehet, elég pitiáner dolognak tűnik, ilyen helyekkel kezdtük, de a tudat, hogy így is eléggé nagy fa vagyunk a rendőrség számára, eléggé… - itt egy kicsit magában tartotta a szót, egy kicsit átrágta magát jelentésén, hogy hűen adja vissza hatását. -… szórakoztató. Az előbbi modortalan viselkedése nem igen hat meg felügyelő, nem én látom kárát. – A pókszabású lábát, mely Zoey torka előtt, tőrként éktelenkedett, most ejtett egy aprócska vágást a nő gyönyörű pofiján.
– Őt egy darabig még magamnál tartom. Biztosítja a mostani távozásom. – Ekkor hátrálni kezdett. Emberei szabad utat engedtek számára és azután újra falat álltak közted és Fang között. – Nyugodjon meg felügyelő, nem marad egyedül. Itt hagyom a cimboráim, hogy játszhassanak. Remélem, még találkozunk. – Az ajtó felé vette az irányt. A takarító immáron tényleg maga alá csinált. Farmerja egyre nedvesebb lett odalent, és félelem könnyei, ahogy Fang mellette ment el, szökőkútként eredtek meg. Fang egyszer még rápillantott a takarítóra, mielőtt két szabad pók lábával át nem szúrta a tüdejét, és nyaki artériáit. Mondanom sem kell holtan feküdt ki a földre. – Idióta…- Jegyezte meg Fang, és immáron póklábait használva, fürgén elindult. Még láttad merre indult, és hová kanyarodott, ha követnéd és Zoey segítségért kiálltó szavait:
- Kevin! Segíts! - . Most viszont itt vagy egyedül, négy rossz arcú úriemberrel, akik fegyvereiket lóbálva indulnak meg feléd. [b]

Fang előre jön, és az emberei közé áll, majd szépen lassan felvázolja, hogy miért csinálják. Még jobban felhúzom a szemöldököm. Komolyan ezért? Az oké, hogy elvette a fegyvereinket, de hogy egy ilyne piti dolog miatt béreljen fel ennyi tagbaszakadt pasast. Képtelenség. Úgy érzem, hogy itt valami nagyobb dolog van készülőben, és most csak töredékét mondja el annak, amit valójában akar.
- Szerintem hazudsz. - mondtam Fang-nak nyugodt hangon, és a szemébe néztem. Félig állat, és ha az állatoknak a szemébe nézel, azt jelenti, hogy nem félsz tőlük. Igen, mind a nyolc cszemébe bele bámultam, hogy tudja, nem futamodom meg semmitől sem. Ha kell, akkor be fogom vetni "Azt" is. Akár tetszik akár nem. Tudom, hogy akkor csupán fél óra áll rendelkezésemre, hogy laposra verjem, és még itt vannak a kifutó fiúi is. Megint eszembe jutott valami.
- Lassan a testtel, te mocsok. Ő csak egy ártatlan nő, egy egyszerű tizedes, - ezzel lehet, hogy megántom Redbird-öt, de remélem tudni fogja, hogy ez csak az ő érdekét szolgálja. - cserét ajánlok. Őt engedd el, és biztosíts, hogy nem esik bántódása. Én pedig önként veled megyek. Őrmesterként jóval értékesebb vagyok, és jócskán növeli majd a hírneved, ha egy őrmestert kaptál el egy tizedes helyett. - próbáltam hatni rá. Ha fontos a hírneve, bele fog menni. Ez azért is lesz jó, mert ha belement, és cserélünk, ahogy tisztes távolságba értünk, aktiválhatom a cuccot. Ahogy rágondoltam, ismét elöntött az érzés. Azonnal használni akartam, holott tudtam, hogy még nem lehet. A fejem zsongott, biztos voltam benne, hogy egy szakadék szélén állok, és csak egy enyhe szellő kell, ami lelök a szikláról. Ép eszemnél tartott azonban, hogy itt van Redbird, meg a magát összeh*gyozó takarító.
- Menjünk ki, Redbird és a takarító itt marad. A négy legényed velünk jön, ők kísérnek majd engem. Az ittmaradó kettőre kívülről rázárjuk az ajtót, a kulcsot bedobom a kanálisba. - erre már remélem ráharap. Abban viszont biztos voltam, hogy Redbird tuti kijön onnan.
- Nos, Fang? Lenni vagy nem lennei? - kérdeztem, kezemmel pedig egy mérleg serpenyőinek fel-le mozgását imitáltam.

Fang amennyire bizarr látvány, annyira nem hülye. Nem adta be a derekát, és a végén magával vitte Redbird-öt.
- Te aljas r*hadék mocsok! - kiáltok még utána, amikor megöli a takarítót. Kezd komolyan elborulni az agyam, és ez egyelőre a szérum nélkül is megy. Ahogy Fang kilép a boltból Redbird-del együtt, újabb hullám fut át rajtam.
- Miért nem küzdesz meg vele, te sz*métláda?! - Fang meg sem várta a mondatom végét, már el is tűnt, és magamra hagyott a négy verőlegényével. Két lehetőségem volt. Az egyik, hogy most elhasználom a szérumom, de akkor Fang-gal nem tudok majd szembe szállni. Vagy meghagyom a szérumot Fang-nak, de azzal kockáztatom egyrészt, hogy Redbird nem tudja majd tartani a száját, másrészt pedig, lehet, hogy el sem jutok Fang-hoz, mert itt halálra vernek. Vészmegoldást választottam. A lehető leggyorsabban reagáltam, megragadtam egy polcot és a négy tagra döntöttem, majd megindultam a hátsó kijárat felé, félúton megálltam, és újabb két polcot döntöttem, hogy akadályt képezzek a quartet előtt, majd célba véve a hátsó ajtót Fang után próbálom vetni magam.

Ha nem sikerült, akkor is rájuk borítom az egyik közeli polcot, majd megpróbálok eljutni a felmosóig, hogy azt kézbe véve, botkénthasználva, legalább valami fegyver szerű legyen a kezemben. A gumibot a kocsiban maradt, én marha. Kénytelen vagyok improvizálni, de a szérumot mindenképp a nagyhalnak tartogatom, akármennyire is átjárja a fejem a téboly, az őrület, és a szer utáni vágyakozás. Az még ráér.

Fang már nem figyel rám. A négy verőlegényből egy kiesett, a másik pedig igencsak próbálkozik azzal, hogy utánam tudjon jönni. Az akadályok, melyeket a polcok ledöntése okoz, tökéletesnek bizonyulnak a feltartóztatásukra. A felmosó fa keménynek tűnik, de örökké nem lesz elég, főleg, ha valami keményebbel jönnek. Mint például az utolsó polcokból felkapkodott vascsüvek. Ezzel szemben viszont némi biztonság érzetet nyújt nekem, ha tudom, hogy egy fegyverként használható tárgy van a kezem ügyében. Nem foglalkozom azzal, hogy hol tartanak az akadályok szétszedésében, de nem is akarok vele foglalkozni. A lehető leggyorsabban megpróbálok kirohanni a hátsó ajtón. Ha sikerült kiérnem a kint található dolgokból, lehető legjobb tudásom szerint barikádozom el az ajtót. Próbálok higgadt maradni, de az biztos, hogy Fang em ússza meg ezt szárazon.

Sikerül elérni a raktárat, de közben folyamatosan figyelek arra is, hogy a mögöttem közeled "társaim" mit csinálnak. A polc-barikádok nem bírják a végtelenségig, és ezzel tisztáan vagyok, ennek megsegítésére, a raktárban is felállítok nekik egy párat, had szórakozzanak. Ha az ajtó közelében van egy nagyobb, azt még bedöntöm magam mögött, majd kilépek a sikátorba. Egy tompa puffanás, és kicsit meghajolok. A levegő kiszáll a tüdőmből, és veszélyes légszomj kerít hatalmába, ám hamarosan jön az előző társa is egy rúgás-szerűség képébe. Nem sok híjja, hogy elterüljek a földön, és nem is tudom miért nem történik meg.
- Gyerünk! Kelj fel! Szétrúgom a feka segged. - vagdalkozik a szavakkal. De most megszívta. Utálom, ha "feka"-znak. Ha valaki ki mondja ezt a szót, akkor nem fog kelleni a szérum, hogy laposra verjem. Ahogy elönt a természetes adrenalin - a szérumot még mindig Fang-nak tartogatom, ő jobban megérdemli, mint ez - megindulok felé és egy bal horoggal támadok rá. Akár védi, akár nem, a következő egy jobb horog, és ennek a sikerességétül is függetlenül egy egyenes, gyomorra mért ütés ismét bal kézzel. Ha sikerült az utolsó ütésem is, még egy igen erős bal egyenessel is megtoldom, remélve, hogy attól majd elterül.
- Ki a feka, kö..ög? - hátrahagyva a többi Fang után vetem magam, remélve, hogy legalább annyira tartotta a szavát, hogy Zoey életben van.

Ha valami balul sülne el, akkor sajnos védekezésre kényszerülök, de a lehető leggyorsabban próbálom lerendezni a fickót, még mielőtt a társai rendet raknak és kiérnek. Legjobb tudásom vetem latba, hogy elintézzem, és nem hiába a kiképzés sem.

A fickó igen könnyen elterül. A láncával még megpróbál tenni ellenem valamit, de nem jár sikerrel. A rögtönzött fegyver a bokámra tekeredik, de komolyabb dolgot a pasas képtelen tenni. A hátam mögül fütyörészés hallatszik, ami jelzi, hogy a másik két tag is kiért a boltból.
~ Bakker! - valahogy gyorsan le kell rendeznem őket, hisz minden perc számít. Ha most azonnal Fang után vetem magam, tuti, hogy követnek. Egyedül képtelenség, hogy nagyjából fegyvertelenül elbánjak kettejükkel egyszerre, ráadásul, ha a láncot veszem, sem leszek képes teljesen felül kerekedni rajtuk. Nem sok lehetőségem maradt. Be kell vetnem azt. Pedig ki nem állhatom. Utálom, rühellem, gyűlölöm. De nincs más választásom, különben ők fognak engem elintézni, és nem hagynak életben szerintem. Szembe fordulok a támadóimmal.
- Nagyon nem jó emberrel kezdtetek. - mondtam ki nyugodt hangon. A két tag futva indult meg felém, addig én koncentráltam. Egy pillanat volt az egész, megvártam, amíg megfelelő távolságba érnek, majd kieresztettem. A számból tódult elő a tömény salétromsav. Az arcukat céloztam meg, mivel ha az arcát érve, a szemébe jut, rettentően tud fájni. Régen nem használtam, és nem is szerettem a képességem, de most nem volt más választásom, hogy lerázzam magamról ezeket és minnél hamarabb ki tudjam szabadítani Zoey-t a fogságból.
- Én megmondtam. - mondtam miután végeztem. Remélhetőleg épp eléggé fáj nekik az arcukon a salétromsavam.

//A képesség egyelőre nem ennyire kiforrott. Csak úgy tudja köpni, mint más a nyálát, valamint nem gyomorból jön, hanem a szájában található mirigyekből. Valamin nem sósav - gyomorra asszociálva - hanem salétromsav. Távol álljon tőlem, hogy kioktassak egy mesélőt, csak gondoltam pontosítok egy kicsit. Bocsi//

Hatott. A sav tökéletesen az arcukba repült, és hamarosan szirénák hangját hallottam meg az utca felől, majd egy hang vágott át a sikátoron, miközben egy rendőrkocsi áll be mögöttünk, és két rendőr száll ki belőle, akik rögtön ránk szegezik a fegyvereiket. Amilyen gyorsan csak tudom, lekapom az övemről a jelvényem, és a felszólításnak eleget téve felemelem a kezeim, úgy, hogy tisztán lássák a jelvényem.
- Kevin Chase, a Gotham-i GYRE őrmestere. - böktem ki a nevem, az osztályom és a rangom. Ahogy tiszáztam magam neki álltam felvázolni a helyzetet.
- A két tag megtámadott, volt egy harmadik is, de ő elszökött és magával vitte Redbird tizedest is. Utána indultam, amikor ezek rám támadtak. Fang fogdmegjei mind a ketten. Innen már kitalálhatták, hogy a tettes nem más, mint Fang, és nem csak legenda. Van a boltban egy halott takarító, eleinte ő is benne volt, de Fang végzett vele. - a harmadikra a földön nem tértem ki, gondolom össze tudják rakni a képet.
- Az arcukkal nem tudom mi történt. Biztos bekaptak valami sz@rt. - reméltem ezt nem nyomozzák tovább, és ennyivel megelégszenek, valamint nem hiszem, hogy hinnének két ilyen alak szavának. Megvártam, amíg reagálnak, majd folytattam.
- És ha megbocsájtanak, szét kell rúgnom Fang seggét. - nem is törődve azzal, hogy mit akarnak még tőlem - erre ráérünk később is - Fang után indultam, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljak vele. A két rendőr majd elintézi a bilincselést és a többit. Redbird most fontosabb: miattam került abba a helyzetbe, amibe. Fang nem menekülhet.

//Semmi gond, nekem kellett volna utánanézni a képességednek//


Felmutatod a jelvényed, igazolva, hogy közéjük tartozol, csak épp más körökben. Fegyvereiket lejjebb eresztve közeledtek és te el is hadarod a gyors történéseket mik is történtek. Csak pár kíváncsi pillantást vetettek oda a két vonagló emberre, és arra, aki ájultan feküdt. Meg se várod, mit akarnak esetleg még mondani, mert Zoey-t fontosabbnak találod. Az egyik rendőr a kocsi kommunikátorába szólva mentőket és a GYRE-seket hívja, na meg a helyszínelőket is. A másik pedig bilincseket osztogat. Futva keresed azt a helyet ahova mondta. Az első sötét sikátor. Már vagy 150-200 métert is lesprinteltél, amikor is nem sokkal utána bukkantál a helyre. Fangot nem láttad, de egy női testet igen

Nem sokat laca-facázunk a tetthelyen, a kiérkező rendőrök már intézkedtek is. Az egyik sorra bilincselte a verő embereket, a másik pedig rádión kért erősítést.
- A GYRE nem fog kelleni. Se élő, se túsz nincs már itt. - böktem még oda sietve, mert feleslegesen ne küldjenek ki egy osztagot, ami semmit nem tud csinálni. Amint ez megvolt, rögtön Fang után vetettem magam.
~ Sikátor, sikátor... - járt az agyamban folyamatosan, végül nagyjából 150-200 méter után megtaláltam. Vagyis nem Fang-ot, hanem egy testet, ami a méreteit és sziluettjét tekintve egy nőé.
- Zoey. - szaladt ki a számon, elcsukló hangon. Nagyon reménykedtem, hogy még él. Odasiettem, és bármilyen állapotban volt leellenőriztem a pulzusát, biztos, ami biztos. Ha nincs magánál, értelemszerűen tovább keresem Fangot, ha magánál van, váltok vele pár szót:
- Jól vagy? Merre ment? - teszem fel gyorsan a kérdéseimet, és nagyon remélem, hogy olyan helyen találkozunk, ahol Zoey nem láthat. Jobb lenne, ha ezt nem nagyon tudná meg, különben simán feldobhat, és akkor fuccs mindennek.
- Merre vagy, te gyáva féreg?! - szakadt ki belőlem, hátha Fang is meghallja és rákap a dologra.

Szíved szapora mértékben ütötte a tam-tam-ot. Zoey feje másnaposként nézett rád. A homlokán volt egy vérző seb, egy kisebb nyílt szakadás, három öltéssel kezelhető. Lassan rebegtette pilláit, mire felismert téged. A látása egyre enged a homályból, de a feje majd szétszakad.
– Kev…? Te vagy? Nem sietted el a dolgot. – Halkan kuncogott saját poénján, majd felült. Kiáltásodra elcsitított. – Hagyd! Már elment. Hidd el. – Kezével a fejét maszírozta.
– Nincs nálad egy aszpirin? – Te azonban tekinteteddel még mindig Fangot keresed, holott már a környéken sincs. De van, azaz reménykedhetsz nyomokban, amint elvégezted a szükséges lépéseket. Visszatértek Zoey-val a helyszínre, ahol tíz perc után megjönnek a helyszínelők, a mentősök, akik ellátták Zoey sebét. A GYRE-sektől is egy személy. A rendőrök nem egy osztagot hívtak, hanem a főnököd. Hiszen ez az ügy mindenkit érintett. Látod, hogy egy hordágyon cipelt hullazsákot kerül ki éppen, és felétek közeleg. Arckifejezése nem árul el semmit. Ám nem tudod hogy most jóra vagy rosszra számíts amiért Fang kikerült a markodból.
– Chase! Chase! Jöjjön ide! – Hangjában érződik, villámokat szór. Férfiként várod a dorgálást, de mást kapsz helyette. – Gratulálok fiam! Eddig maga ért el valamit is. – Kíváncsian fürkészte a négy elkövetőt, akit elkaptál és az imént tuszkolták őket egy kocsiba.
– A rendőrök elhozzák őket a mi kapitányságunkra ahol maguk hallgattatják ki őket. Azt akarom hogy az is legyen ilyen eredményes. Derítse ki mit akar Fang!

// írj ide egy reagot, a következő mesélésedet a rendőrségre kapod//