Utcák, sikátorok, közterületek

Ahogy kicsit jobban megvizsgáltam a páncéltermet, furcsa dologra lettem figyelmes. Csak egy egyszerű kilincs volt rajta.
Ki az a hülye, aki egy páncélteremre csak egy kilincset rak?-morfondíroztam magamban, miközben kinyitottam az ajtót. Mikor megmozdítottam, egyből megértettem, hogy miért csak egy kilincs van rajta.
Egy ember nem lenne képes kinyitni ezt az ajtót! Még az én emberfeletti erőmmel is alig megy.
Ez után bementem és kicsit körbekémleltem. Mindenhol ujjlenyomat-olvasós széfek voltak. Meg sem próbáltam feltörni őket, hanem inkább az asztalon heverő táskát kezdtem el tanulmányozni. Csak egy számzár volt rajta. Ahogy felemeltem, meglepően könnyűnek bizonyult. Szinte mintha egy nádszál lett volna a kezemben. Úgy döntöttem, hogy magammal viszem a táskát, majd elindultam a lépcsőház felé. A 43. emeleten voltam. Úgy döntöttem, hogy a harmincadikig megyek le, mivel a logika azt súgja, hogy egy őr van lent, egy középen és egy fent.

A lépcsőház teljesen kihalt volt, így kényelmesen haladhattam rajta lefelé.
Micsoda felületesség. Legalább egy őrt állíthattak volna ide is.-gondoltam, miközben viszonylag gyorsan haladtam lefelé. Kamerák és mozgásérzékelők ugyan voltak a lépcsőházban, de nem mennek velük sokra, ha be sincsenek kapcsolva. Egész gyorsan értem el a 30.emeletet. A kivezető ajtón volt egy ablak, amin nem láttam át. Viszont úgy tűnt, hogy a másik oldalán lévő fickó átlátott rajta, mert amint az ajtó elé értem, azt kinyitva jól orrba vágott. Hátra is estem, de a pisztolyt sikerült a kezemben tartanom. Az ajtóban a második célpontom állt. Az ellenség jó szokásához híven ő is elkezdett szövegelni.
Sok a rizsa. A bolhazsák is azt hitte, de tévedett. Viszont mivel lekutyáztad, így gondolom te nem vérfarkas vagy. Akkor hát te mi lennél?-mondtam neki, majd ráemeltem a pisztolyomat és egy másodpercen belül 4-szer húztam meg a ravaszt. Az első kettővel a szívére, a másik kettővel a fejére céloztam.

Az összes lövésem talált, amin egy kicsit meg is lepődtem.
El se lépett előlük. Ezek szerint ő is bírja a lövéseket. De jó.-gondoltam, miközben végignéztem, ahogy az előttem álló fickó egy agyagemberré változik.
-Na, ez meg egy rakás trutyi. Mondjuk a túlméretezett kutya után nem is tudom, hogy mit vártam.-jegyeztem meg magamnak, mivel Richard még mindig nem jelentkezett. Már kezdett az idegeimre menni, hogy csak így eltűnt. Közben az ellenfelem buzogánnyá változtatott kezével felém csapott. Úgy döntöttem, hogy a táskát a földön hagyva megpróbálok elgurulni az ütése elől, majd olyan gyorsan talpra állni, ahogy csak tudok. Ha sikerült talpra állnom, akkor a pisztolyomat visszatűzve a nadrágomba megpróbálom ököllel fejbe vágni.

Az ütése elől sikeresen kitértem.
Lassú. Nagyon lassú. Ez még előnyömre válhat. Ha pedig minden kötél szakad, akkor használnom kell a másik formámat, bár azt még hagynám regenerálódni.
Miután sikeresen kikerültem a támadását, ellentámadást indítottam. Kicsit felfelé céloztam, ugyanis a fickó magas volt, de sikeresen eltaláltam. Hirtelen elkezdett belesüllyedni a kezem. Erre számítottam, szóval nem nagyon lepett meg.
-Hát tényleg nem volt az.-feleltem neki, majd tűrtem, hogy egyre jobban elnyeljen. Mikor rájöttem, hogy mit tervez, hirtelen nevetésben törtem ki. Még a könnyem is kicsordult a nevetéstől.
-Figyelj haver! Ha meg akarsz fojtani, akkor sajnálattal világosítalak fel, hogy már több, mint ezer éve nem vettem levegőt.-mondtam és engedtem, hogy minél beljebb vonszoljon magába, bár egy kicsit ellenkeztem. Az a tervem az volt, hogy kis ellenkezéssel engedem neki, hogy teljesen magába szívjon, majd bent megpróbálok valami szervet keresni és elpusztítani. Ha nem tudok megmozdulni, akkor átváltozok a másik formámba, ami már csak a méretnövekedés miatt is remélhetőleg több darabba szedi.

Kis ellenkezéssel engedtem, hogy egyre beljebb húzzon magába. Ő csak felröhögött az igazság hallatán, amit a légzésről mondtam és pont azt a reakciót kaptam, amire számítottam. Szépen egyre beljebb húzott és amikor már a fejem is elég közel került hozzá, akkor engedtem neki. Teljesen a belsejébe kerültem. Viszont nem volt szerencsém, mert a belseje szervektől teljesen mentes volt. Nem volt mit tenni, átváltoztam, amitől darabokba szakadt. Önelégült mosolyra húzódott a szám, majd hirtelen rosszul lettem. Nem is vártam, egyből visszaváltoztam az emberi alakomba.
Ez mi a p*csa volt?!?-gondoltam meglepődve. még nem tapasztaltam ilyet. Viszont ez nem a gondolkodás ideje volt.
-Azért ellenkeztem, hogy légy olyan hülye, hogy magadba szívsz. Úgy látom erre nem számítottál. És nyugi, hacsak nincs marha nagy mázlid, akkor nem tudsz engem megölni. A kutyus képes lett volna rá. Te nem.-feleltem sietve. A fickó már elkezdett összeállni, szóval gyorsan felkaptam a táskát és berohantam az ajtón amin bejött. Reméltem, hogy találok valahol savval teli tartályokat, vagy valami hasonlót, amivel meg tudom ölni. Nem tudom, hogy a víz milyen hatással van rá, de ha valahol megtalálom a tűzjelzőt, akkor benyomom és reménykedek, hogy az eleredő víz kárt tesz benne. Nagy eséllyel nem lesz ilyen szerencsém, de egy próbát megér.

Az ajtó egy kis, ember számára szinte nem is hallható kattanással becsukódott mögöttem. Semmiféle nyitószerkezetet nem találtam, ezért reménykedtem benne, hogy a másik oldalról sem tudja kinyitni. Könnyedén végigsétáltam a folyosón, semmi ellenállásba nem ütköztem. Egyre csak az átváltozáson törtem a fejemet és kezdtem rosszul érezni magamat. Már csak emberi sebességgel tudtam mozogni és a rendkívül erős szédülés mellé homályos látás is társult. Egy előtérben találtam magamat, ahol két számítógép, meg egy túl cicomázott ajtó volt. Nem bírtam tovább. Lecsúsztam a fal mentén és ahhoz is elég nagy erőfeszítés kellett, hogy megmaradjak ülő helyzetben.
-Mi a franc ez Rich?!-fakadtam ki. Az előző esetekkel ellentétben most viszont választ is kaptam a kérdésemre.
-Ittál egy vérfarkas véréből.
-És?
-Elfelejtettem, hogy erről még nem meséltem neked. Na jól van. Most már muszáj. Szóval, mikor ittál a farkasból, a lényének egy részét, az erejét is magadba szívtad. Azért vagy most rosszul, mert a tested egyesül a farkas erejével. Nem sokára elmúlik, habár lehet, hog elájulsz közben.
-Én is olyan tetves kutya leszek?
-Dehogy.-intett le.-Te vámpírúr leszel. Az tulajdonképpen a vámpír és a vérfarkas keveréke, ami a vámpírhoz áll közelebb.
-De akkor miért hívják vámpírúrnak?
-Mert a mi fajunk túl büszke ahhoz, hogy beismerje, hogy egyes tagjainak vére keveredett a kutyákéval. Ha befejeződik az átváltozás, akkor sokkal erősebb és gyorsabb leszel, mint most. Legalább a kétszerese a mostaninak. Az átváltozott formádban nagyobb és halálosabb karmaid lesznek, a fogsorod pedig farkas fogsor lesz, habár a szemfogaid még így is olyanok maradnak, mint voltak és ki fognak emelkedni a farkasfogak közül. Sőt, ha akarsz, akkor még farkat és bundát is növeszthetsz. Ebben az esetben egy szárnyas vérfarkasra fogsz hasonlítani.
-Király. Valami egyéb?
-Van. Az összes vámpírúr bírja a napfényt és képes irányítani az árnyakat, illetve mindegyiket ugyan annyira égeti az ezüst, mint a szentelt tárgyak. Viszont nagyon kevés van belőlük. Mivel a testedbe olyan energia költözött, amivel nem bír el, így szépen lassan felemészt. A testeden pokoli rúnákra hasonlító sebek fognak megjelenni. Mikor az egész testedet beborítják, meghalsz. Durván egy hónap. De ha nem nézed, akkor nézz a csuklódra. Már meg is jelent az első.
Ekkor tudtam meg, hogy valójában hogy is került oda az a seb.
-Mondj még ilyen jó híreket, kérlek.
-Te kérted. Fogalmam sincs, hogy mivel lehet megállítani ezt a folyamatot. Csak egy olyan vámpírúr tudja, aki túlélte. Azok meg ritkák, mint a fehér holló. Mivel ez egy rohadt nagy város, így talán egy tartózkodik itt.
-Egyre jobb. És mikor leszek megint használható állapotban?
-Úgy 10 perc múlva.
-Na, ez egy jó hír.
Úgy döntöttem, hogy ott ülve kivárom azt a tíz percet. Ha addigra sem leszek jobban, akkor bemegyek az irodába az ajtón keresztül. Ha pedig jön valaki, akkor megpróbálom megölni. Közben nagy lélegzeteket vettem és erőteljesen füleltem, hátha megérzem egy ember szagát, vagy meghallom a szívdobogását, esetleg légzését.

Ahogy tehetetlenül ültem a fal mellett, az ajtó kirobbant és egy furcsa fickó jött ki rajta. Akinek ráadásul villás nyelve volt.
-Előbb egy kutya, utána egy rakás trutyi, most meg egy nyamvadt hüllő? Jó kis csapat. Talán be kéne állnom közétek. Vagy mégsem. Nyugalom, ez csak átmeneti állapot.-ez után kapott egy lecseszést, ami elvonta a figyelmét. Előrelendültem és a nyakától tíz centire csattintottam össze a fogaimat.
-Halott vagy haver.-mondtam neki, majd a másik fickó felé fordultam. Ő lehetett a főnök, habár egy kicsit ízlésficamosnak tűnt. Kinyírta a saját emberét. Talán még valami értelmeset is tud mondani.
-Mit nyertem? Egy kupont az ízléstelen ruhák boltjában, ahol láthatóan gyakran vásárolsz?-vontam fel a szemöldököm, majd hagytam, hogy a székre ültessenek. Egy kicsit kezdtem jobban érezni magam, de még mindig alig bírtam mozogni.
-Jól jönnének azok az árnyak Rich.-mormogtam az orrom alatt, olyan halkan, hogy emberi fül meg sem hallhatta.
-Még egy kicsit bírd haver.-érkezett a válasz ugyan olyan halkan. Így hát a fickóra néztem vörösen izzó szememmel és unalom ült ki az arcomra.
-Na akkor ki vele, hogy mit akarsz. Kivéve, ha öltözködési tanácsok kellenek, mert azt kérhetsz egy csövestől is, az is csak javít a kinézeteden. ha gondolod, tegeződhetünk is. Én vagyok a gyilkosod. És te ki vagy? Na jól van. Mivel kultúráltan viselkedsz egy kicsit visszaveszek. Örülj. Lehet velem komolyan is beszélni.

Felvontam az egyik szemöldökömet, mikor kijelentette, hogy ő a megbízóm.
-Ebben az esetben elnézést az előbbi sértegetésért.-feleltem neki és egyre jobban elképedve hallgattam végig, amit mondott.
-Tehát egy másik vámpír úr vérét kell innom? Ezt nem tudtam. Te erre mit mondasz?
-Mint említettem, nem tudok róla, hogy mi a megoldás a problémádra. Én azt mondom, hogy igyál abból a vérből és ha eltűnik a csuklódról az a rúna, akkor egyezz meg vele.
-Nos, uram, hallotta. Nincs okom rá, hogy ne higgyek önnek. Ha hat az a vér, akkor áll az alku. Viszont egy dolgot le szeretnék szögezni. Attól, hogy az ön testőre leszek, még vannak saját céljaim. Nem akarom abbahagyni a bérgyilkosi munkát. Természetesen csak a szabadidőmben csinálnám, de ezt azért mondom, mert lehetséges, hogy egy ilyen munkába belehalok. Na meg a jó fizetéssel sem lennének gondjaim. -válaszoltam és az előbbi unott, gúnyos arckifejezés helyett már pókerarcot viseltem. És a hangomból is eltűnt a gúny.

- Félre értett. Én nem egyszerűen munkát ajánlok. Mindent megkaphat, amit csak szeretne, kezdve az életével. - teszi hozzá a végén, és ismét a táska, és annak tartalma felé bök a fejével. - A fizetése az egekbe szökne az eddigiekhez képest, és abból a lyukból is kiszabadulhatna, amit maga lakásnak nevez, valamint, bármire szüksége van, megkapja. Kocsi kell? Megmondja milyen és már hozzuk is. Fegyverre vágyik? Mifélére? - felsorol még pár dolgot, és látszik rajta, hogy nem csak a levegőbe beszél.
- De ez csak akkor lehetséges, ha nekem fog dolgozni.

-Kétlem, hogy mindent megkaphatnék, amit csak szeretnék, de abban nem kételkedek, hogy a nagy részüket igen. És ezek közül az életem az egyik. Van egy célom. Meg akarom találni a feleségemet. De ez nem megy egy bizonyos kard nélkül. Az meg valahol az antarktiszon van. Gondolom megérti a problémámat. Ezeket magamnak kell felkutatnom. Viszont a többi dolog, a ház, a fegyver és a jármű, meg hasonlók. Most őszintén. Ki az a hülye, aki nemet mondana egy ilyen ajánlatra?-mondtam neki, majd minden erőmet összeszedve felálltam és kezet nyújtottam neki.
-Mostantól az ön embere vagyok amíg meg nem halok, vagy mást nem talál a helyemre.