Penny vs Justin

Penny értetlenül nézett a sisakon át a férfira. De ugyanakkor rossz érzés fogta őt el.
- Miről beszél?
Kicsit lankadt Penny figyelme, mert egy picit fáradt volt.

A fejemmel a mellettem fekvő hullák felé biccentettem.
-Te vagy a következő. Hallottál már a vámpírokról? Na, az egyik épp veled szemben áll.-adtam neki magyarázatot és megindultam felé. A kezeim körmeit karmokká változtattam, hátamból pedig kinövesztettem a szárnyaimat. Egyenlőre csak ennyire változtam át, de a részleges átváltozást már akárhányszor megcsinálhattam két vérivás között. Gonosz vigyorral indultam el a lány felé. Látszott rajtam, hogy nem beszélgetni szeretnék vele.

Penny kissé megijedt, de hamar reagált. Megformált egy rögtönzött energia gömböt és Justin felé dobta.
- Maradjon, ahol van!

A lányon éreztem a félelem szagát. Elég könnyű megérezni, ha az embernek olyan jó szaglása van, mint nekem. A gond csak az volt, hogy a szag hamar eltűnt. A kölyök összeszedte magát. Egy hatalmas gömböt dobott felém. A hatalmas gyorsaságommal, ami jelenleg az emberi gyorsaság hatszorosa könnyek kikerültem a gömböt és a levegőbe felugorva csaptam kettőt szárnyaimmal, majd tíz méterrel a lány feje felé emelkedve zuhanórepülésben támadtam rá. Ujjaimat közben egymáshoz szorítottam, így tőr formát vett fel a kezem. Ezzel terveztem felnyársalni a kislányt.

Penny megragadta Justint az erejével.
- Hagyja ezt abba!

Hirtelen megálltam a repülésben. Döbbenten néztem a gyermekre.
-Engedsz el de rohadt gyorsan te kis rib*nc!-mondtam, miközben egyre gyorsabban csapkodtam a szárnyaimmal. Eléggé felidegesített.

Penny nem ismerte a szó jelentését, de úgy döntött, hogy elengedi Justint, de előbb...
- Elengedem, ha abbahagyja ezt a vámpíros butaságot.

Kénytelen-kelletlen felnevettem.
-Vámpíros butaságot? Jó vicc volt. Kislányom, én egy 1500 éves vámpír vagyok és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis taknyos azt tegyen velem, amit akar.-mondtam és egy kis dobókést formáltam az árnyakból. Becéloztam és a kislány felé hajítottam. Nem hittem, hogy különösebben megsebzi, de reméltem, hogy legalább a figyelmét elvonja és akkor elenged.

Az árnykés alig súrolta Penny sisakját, aki elengedi Justint úgy, hogy lezuhanjon a mélybe.

A késem egy kicsit súrolta a lány sisakját, aki ennek következtében elengedett. Hagytam a kis pengét elenyészni, majd a szárnyaimmal csaptam párat és megállítottam a zuhanást. Gyorsan visszarepültem a háztetőre és átváltoztam. Az eddigiekhez képest ez az átváltozás alig járt fájdalommal. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a másik formámban egy árnyékpáncélt viseltem, kezemben pedig egy másfél kezes kard volt szintén árnyakból. Kardomat magam elé emelve küdzőállást vettem fel és megindultam a lány felé.
-Táncoljunk!

a kard

Penny elővette a saját kardját, de meg volt ijedve kicsit és még nem kapcsolta be, csupán bal kezében fogta.
- Ömm.. nem tudok táncolni.

A kislány maga is elővett egy kardszerűséget. Nevetnem kellett rajta.
-Úgy értem, hogy vívjunk te hülye.-feleltem neki mosolyogva és vad csatakiáltást hallatva, a kardot a fejem fölé emelve futva indultam felé. A célom nem kevesebb volt, mint levágni a kardot tartó kezét.

Penny rosszallóan sóhajt, majd megnyomja a gombot és azonnal megjelenik a penge. előbb Penny félreugrott, majd Justin kardja felé suhintott, pont a keresztvasra.

Egy sóhajt hallottam a lány felől, majd valami fénykardhoz hasonlót vett elő. Egyenesen a keresztvasamra sújtott vele. Emberfeletti sebességgel elfordítottam a pengét heggyel lefelé, majd a kardot felfelé emeltem és egy csavarással átkerültem a lány kardján, egy kicsit megvágva a ruháját, mielőtt visszavonultam volt két métert.
-Bocsi, de eredetileg Arthur király lovagja voltam. Lehetetlen, hogy vívásban legyőzz.

Penny óvatosan közelment, majd bokánrúgta Justint. Ezalatt ügyelt rá, hogy Justin ne sebesíthesse meg.
- Nem hiszek magának.

A lány bokán rúgott. Sokkal erősebb volt, mint kellett volna lennie.
Ezt még holnap is érezni fogom.
-Higyj, amit akarsz. A lényeg az, hogy a Kerek asztal lovagjai az akkori legjobb vívók voltak. De tudnám, hogy minek mesélem el az életemet a vacsorámnak.-válaszoltam, neki, majd egy gyors vágás, döfés, lábra vágás, majd utolsó pillanatban felrántás kombinációval megsebeztem Pennyt.

Pennynek szerencsére sikerült valamennyi támadást kivédenie az erejével, de a plazmakardja tönkrement, a combjának közepén ott volt egy kis vágás, ő maga pedig Justin előtt feküdt.
- Hagyja már abba! Engem nem fog megenni!

A kislány a támadásaim nagy részét sikeresen kivédte, de a kardját tönkretettem és a combjára is sikerült bevinnem egy vágást. A földön feküdt előttem.
-Dehogynem, kislány. Meg foglak enni, vagy meghalok. Más lehetőség nincs.-feleltem neki és magasra emeltem a kardomat azzal a szándékkal, hogy beledöfjem a földön fekvő lányba.

Penny létrehozott maga felett egy erős burkot, ami védi őt Justin kardja ellen.
- Akkor egyen valami rendes ételt... ne engem és ne másokat...

-Ha tudnék. De engem csak mások vére tart életben. Azt kell ennem és azt kell innom, különben elporladok. A vámpír élet egyik hátránya. De én megtanultam szeretni. A vér íze...mennyei.-Válaszoltam neki, mielőtt lesújtottam. Talán kicsit sok időt vesztettem a csevegéssel, mert létrehozott maga előtt valami burkot, amibe beleérve az árnypengém darabjaira hullott. Belerúgtam a földön fekvő lányba, majd megpróbáltam újraformálni a pengét, de nem jártam sikerrel. A páncél és az előző kard kimerítették a megidézhető árnyaim készletét. Vért kellett volna innom, hogy megint meg tudjam idézni a kardot. Csak egy kést hoztam össze, de azt hagytam elenyészni.
-Ezek szerint puszta kézzel folytatjuk.

Penny a rúgás miatt fájdalmat érzett a talpában, de nem volt súlyos, így hamar el is múlt. Megszüntetve a burkot, Penny ellökte Justint az erejével, lehetőleg minél messzebb.
- Engem akkor sem fog megenni!

Úgy tűnt, hogy a rúgásom nem viselte meg különösebben a gyermeket, de hát ez van. Nem csüggedtem el miatta. Ez után hátralökött 2-3 métert.
-Hagyd már abba. Az értetlenségnek is van határa és te már régen átlépted. Ha nem akarod, hogy kiszívjam az összes véredet, akkor ölj meg!-feleltem neki és felé ugrottam, egyszerre csapva a karmos kezemmel és a szárnyaimmal. Remélhetőleg valamelyik eltalálja. Ki mondta, hogy a szárnyak csak repülésre jók? Szép nagyot oda lehet velük csapni valakinek.

Pennyt eltalálta a karmos kéz, ami felszakította a ruhát, de a golyóálló mellény megvédte őt. Az ütéstől pedig egészen a tető szélének közelébe esett és próbált felállni.

A csapásom betalált és a kislány ruháját felszakította, de a rajta lévő golyóálló mellény sikeresen megmentette az életét. A tető szélére csúszott. Erre vártam, habozás nélkül nekiugrottam. Meg akartam sebezni, de az se zavart volna, ha csak simán leesik.

Penny belerúg egyet Justinba, amit az erejével kombinál, így Justin a kifejtett erőtől átrepül a tető másik oldalára és lecsúszik, de meg tud kapaszkodni és visszarántania magát.