Penny vs Justin

Kaptam egy szép rúgást, amire egy ekkora kölyök nem lett volna képes. Igazából egyetlen ember sem lett volna képes rá. A tető másik felén landoltam és le is csúsztam. Viszont nem kapaszkodtam meg. Elrúgtam magam a hát oldalától és szárnyaimmal csapkodva visszarepültem. Amint leértem, asztráltestet vettem fel és így indultam meg a gyerek felé. Abban a testben sebezhetetlen voltam, de én se tudtam támadni. Megpróbáltam minél közelebb kerülni hozzá, hogy amikor megint materializálódok, akkor már ne tudjon ellökni.

Penny felül és sóhajt egyet, majd odamegy a kardjához és kézbe veszi.
- Talán javítható... Ha meg nem, akkor megkérem Batmant, hogy csináljon nekem újat.
Penny elkezdi a javítást.
- De legalább ez a buta vámpír nem jött vissza.

A lány nem látott. Ez furcsa volt. Elvileg ha asztrál testben vagyok, attól még enyhén átlátszóan ugyan, de látható vagyok. De lehetséges, hogy csak nem figyelt rám. Erre nagyobb volt az esély. Épp a kardjáról fecsegett.
-Nem kéne magadban beszélned. És Batman sem ment meg.-mondtam, mikor materializálódtam és az egyik kezemmel elkaptam a vállát belemélyesztve a karmaimat, a másikat pedig ütésre emeltem.

Penny felnyög a fájdalomtól és derékon üti Justint, egy másodpercek alatt rögtönzött energia gömbbel.
- Maga aztán tudja, hogy kell a lányok idegeire menni...

Vagy egy métert hátraestem a deréktalálattól, de a lány vállában maradt kezem miatt ő is jött velem. Mikor kicsit összeszedtem magam, behúztam egyet neki.
-A feleségemnek nem megyek az idegeire, a többi meg csak kaja.

Penny remegett a fájdalomtól. Mire mozdulhatott volna, Justin megütötte őt, amitől a sisak plexije megrepedt, de Penny szerencséjére az éjjellátó funkció üzemképes maradt. Az ütés miatt Penny megint nyögött egyet, közben próbálta kihúzni Justin kezét.

A gyermek megremegett a kezemben. Az ütésem sikeresen megrepesztette a sisakja plexijét, de nem tört be. csodálkoztam is rajta.
-Jó kis sisakod van. Egy ilyen erős ütés még egy betontömböt is eltörne.
A lány halkan felnyögött és olyan erővel rántotta ki a kezemet a vállából, amin én is meglepődtem, majd két méterrel arrébb lökött. Ahogy a vállára néztem, elégedetten tapasztaltam, hogy karmaim eléggé vérző sebeket hagytak.

Penny nyög még egyet és Justinra néz.
- Elegem van önből! Utálom magát!
Penny kíméletlenül megragadja Justint az erejével és labda módjára pattogtatni kezdi őt a tetőbe, jó erősen. Szünetet sem tart.

-Gyűlölsz? És? Már mondtam, hogy nem érdekel, hogy mit gondol rólam a vacsorám.
Erre felemelt és elkezdett a tető betonjába ütögetni. Csodálkoztam, hogy a majdnem 200 kilómat így tudja mozgatni, de nem zavart. Az izmaim a helyükön tartották a csontjaimat, így azok törés után is viszonylag hamar összeforrhattak. Nem kellett mást tennem, mint várnom, amíg ennyi vért veszít, hogy nem legyen képes mozgatni. És akkor megölöm.

Penny hamar elveszti a plusz erejét, kis részben a vérveszteség miatt. Bágyadtan rogy le a fenekére és néz maga elé. Justin pedig szabad.

A számításom bejött és nem tartott sokáig, amíg elfogyott az ereje. A tetőn feküdve vártam egy kicsit, amíg a ripityára tört csontjaim összeforrtak, majd felpattantam és megindultam a kislány felé. Mikor odaértem közvetlenül elé, gonosz mosolyt vetettem rá.
-Egy jó tanács. Ha következő életedben vámpírt akarsz ölni, akkor szedd le a fejét. Mondjuk a megmaradt erőddel ezt nem tudod megcsinálni, amíg ebben a formában vagyok. Most pedig választhatsz. Vagy nem küzdesz tovább és akkor gyorsan öllek meg, vagy tovább küzdesz, de abban az esetben fájdalmas halálod lesz.-mondtam és komolyan is gondoltam, amit mondok. Úgy gondoltam, hogy a kislánynak már nincs ereje, így csak szimplán lenyúltam érte, hogy a számhoz emeljem, e közben mellőzve minden védekezést.

Penny nem adja fel és összeszedi minden erejét, ami megmaradt. Ugyanakkor eléggé szédül is és jelenleg csak arra gondol, hogy biztonságban legyen.
- Mostmár... tényleg elegem van magából...
Penny végül eléri a kellő koncentrációt és az erejével felemeli Justint és nekivágja a tetőnek, ami ájulást okoz, majd ledobja Justint. Ezután, nem bírja tovább és Penny elájul.

Lenyúltam a kislányért és elkaptam a nyakát. Miközben emeltem a számhoz, motyogott valamit, de már nem foglalkoztam vele. Csak az járt a fejemben, hogy végre megint a vér ízét érezhetem a számban. Talán épp ez volt a probléma, mert egy váratlan pillanatban felemelkedtem a földről és elkezdtem repülni. Annyira meglepődtem ezen, hogy még emelkedés közben elengedtem a kölyköt, így ő nem repült velem. Rövid légi utamat a tető szakította meg, amibe sikerült fejjel érkeznem, így egy éles villanás után elsötétült előttem a világ. Senki sem tudja, hogy mennyi idővel később nyitottam ki újra a szememet. Újra az emberi formámban voltam és nagyon, nagyon dühös voltam. Már elegem volt a kislányból. Az első dolgom az volt, hogy körbekémleltem a tetőn. Ha megtalálom a lányt, akkor odamegyek hozzá és egy akkorát belerúgok, hogy szó szerint a szomszéd ház fala adja neki a másikat. Ha nincs, akkor ezt elkönyvelem egy vesztes csatának és elkapok egy szemrevaló nőt az utcán, akit utána megcsapolhatok.

Pennynek egy félóra múltán sikerül magához térnie. Jobbnak látja, ha elmegy egy közeli kórházba, ahol elláthatják a sérüléseket. Miután elhagyta a tetőt és bement a lépcsőház fülkéjébe, ahonnan a tetőre lehet kijönni, visszaöltözik az utcai ruhájába, majd egy emeletet lépcsőn megy le. Ezután pedig, lifttel le a földszintre. Egy órába telt neki eljutnia a legközelebbi kórházba, majd bement.

Vége

Mire magamhoz tértem, már nem volt ott a gyerek. Dühömben felkiáltottam és akkora erővel vágtam bele az alattam heverő tetőbe, hogy az megrepedt. Addig folytattam az ütögetést, amíg a csontjaim szilánkosra nem törtek és a kezemről el nem tűnt a bőr, de végül a beton megadta magát és beomlott. Az utolsó pillanatban még félreugrottam, majd leugrottam a tetőről és keményen a lenti betonba csapódtam. Amint meggyógyultam annyira, hogy járni tudjak, kimentem az utcára és berántottam az első nőt, aki előttem haladt el. Keményen a falnak csaptam és agyaraimat az ütőerébe mélyesztettem...

Penny már negyedik napja van bent a kórházban. A doktor viszont csak két nap múlva akarja elengedni őt. A kórterem, amiben Penny fekszik az ágyon, jelenleg üres, csak Penny az egyetlen jelenleg, akit ebbe a kórterembe rendeltek. Miután megette a vacsoráját, majd hálóingbe bújt, visszafekszik és betakarózik.
- Hülye vámpír...

Penny az ismerős hangja felnéz és meglátja a vámpírt. Hogy védje a kilétét, amit a vámpír nem tudott múltkor a sisak miatt, hazudik neki.
- Nem tudom ki maga és mit akar itt, de összetéveszt valakivel. Az én nevem Alice Brown.

Mielőtt a vér rácsöpöghetne a takaróra, Penny félretolja Justin kezét a könyökénél.
- Vigye innen a kezét. És ne is várja, hogy megiszom a vérét. Azt pedig felejtse el hogy segítek magának! Akkor se mennék magával, ha lekötözne és úgy akarna elvinni engem.
Penny felül és a kezét ráteszi a csengőre, ami a nővért hívja, de még nem nyomja meg.
- Menjen innen és hagyjon engem békén!

A lány félrelökte a kezemet, amin egy kicsit felhúztam magam. Magamba mélyedtem és engedtem, hogy a lelkemet elöntse a színtiszta sötétség. A fekete áradat szemmel láthatatlan sebességgel jelent meg és magába akart szippantani. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy megmeneküljek az örök éjszakától. Mikor végre sikerült felülkerekednem az árnyakon, azok már csak a parancsaimat várták. Nem adták egy könnyen magukat, de igen hasznosak tudtak lenni.
-Itt próbálok kedveskedni neked és te csak úgy elküldesz? -kérdeztem dühösen. Az árnyak segítségével egy apró, szinte láthatatlan réteget emeltem a lány keze és a csengő közé, mielőtt hozzáért volna, utána pedig a tüdejébe és a légcsövébe küldtem a barátaimat. Nem akartam megölni, de ha nem kap levegőt, akkor elég kellemetlen élményben lehet része. Így hát teljesen elzártam a légcsövét a levegő elől. Ezzel párhuzamosan a szívét is elkezdtem velük szorongatni. Bele se tudtam gondolni, hogy micsoda kínokkal járhat az én kellemes ténykedésem, de a hangszalagjait is megfogtam velük, így sikoltani se tudott. Mikor már látom rajta, hogy közel jár az ájuláshoz, abbahagyom a kínzását és újra engedem levegőhöz jutni, de közben elvágom a nyaki ütőerét, a combi ütőerét, az ütőeret a bal karjában és az aortáját szintén az árnyakkal, viszont nem hagyom elvérezni, mert az árnyakból kis érrészleteket teremtek a vérnek. Tulajdonképpen az árnyakkal fogom össze az elvágott ereit.
-Jól van te kis fruska. Akkor az ajánlatom a következő. Te és a híres barátod segítetek nekem megtalálni a fickót, akit keresek, vagy meghalsz. Az általam idézhető árnyakkal négy ütőeredet vágtam el, köztük az aortát is, ami a közvetlenül a szívből kijövő ér. Jelenleg csak az én árnyaim tartják egyben az ereidet. De van velük egy kis gond. Ha a 20 méteres körzetemen kívül kerülnek, akkor eloszlanak. Tehát ha kimész a húsz méteres körzetemből, akkor nincs az az orvos, aki megment. Viszont ha segítesz megtalálni a fickót, akkor adok a véremből, ami begyógyítja az elvágott ereidet. Értve? Ha nem hiszel nekem, akkor egy tükörben megnézheted azokat a fekete részeket a bőröd alatt, ahol csak az árnyak tartják egyben az ereidet.

Penny eléggé rosszul érzi magát, főként amiatt, hogy a vámpír elvágta az ereit. Mérgesen néz rá, de percekig gondolkozik, közben próbál minden következményre gondolni. Végül undorodva szólal meg.
- Jó... iszok a véréből.
Penny odahajol Justin sérült kezéhez.

Elégedetten bólintottam. És a szájához tartottam a véres kezemet. Ha ivott a véremből, a szokásos fémes íz mellet egy furcsa, de egész finom mellékízt is felfedezhetett.
-Akkor most pedig keressük meg a barátodat, és segítsetek megtalálni, akit keresek. - mondtam neki. Azért biztos, ami biztos elven az árnyak segítségével csináltam egy nagyon apró lyukat az aortájára, amit azonnal be is fogtam velük. Csak hogy ne tudjon elárulni. Ebből egy nagyon apró szúrást érezhetett, de azt is csak ha nagyon figyelt.

Penny undorodva megissza vért, nem törődve az ízekkel. Miután felül, ránéz Justinra.
- Szerintem inkább menjünk ketten. Már napok óta nem láttam Batmant.
Penny elővesz egy utcai ruhát, ami egy pulóver, harisnya, csizma és kantáros rövidnadrág.

Illedelmesen elfordultam, amíg a gyerek öltözött, majd mikor végzett, visszafordultam felé. Vérszínben izzó tekintetemet az övébe fúrtam és úgy néztem rá, hogy tudja mi történik, ha ellenem fordul.
- Nekem mindegy, csak segíts megtalálni, akit keresek. És csak hogy valamit tudj, nem szeretek gyerekeket ölni. De csináltam már sokkal rosszabbat is a gyerekgyilkosságnál, szóval ajánlom, hogy ne fordulj ellenem. És maradj a közelemben, ha nem akarsz meghalni. - mondtam neki, majd a válaszára nem is várva szárnyakat növesztettem és Pennyt felkapva kiugrottam az ablakon. pár szárnycsapással megállítottam a zuhanásunkat kemény beton fölött, majd letettem a gyereket és gonosz félmosollyal néztem rá. Reménykedtem benne, hogy legalább egy kicsit sikerült ráijesztenem.