Gotham Központi Kórház

Minden gond nélkül tudok haladni az emeleten, kerülgetve az orvosok csoportját, egyelőre minden rendben. Lassan és nyugodtan térképezem fel a területet, de egyelőre még nem találtam meg a célpontot, az idő pedig telik.
~ Az onkológiai betegek között felesleges keresnem, nyilván Biebert nem ezért szállították ide. Az intenzív osztályon kell keresnem, balra. Remek, a látogatási időn belül szabadon mozoghatok, de semelyik orvost nem kérdezhetem meg, mert akkor az később gondot jelenthetne. Egyedül kell megtalálnom.
Így is teszek, elindulok balra és az intenzív osztályon keresem tovább a célpontot. Igyekszem továbbra sem feltűnő lenni, csak nyugodtan nézelődök és nyomokat keresek, de nem túl feltűnően. Az arcom már nem takarom tovább konkrétan, az túl feltűnő lenne, ezért csak a kamerákat kerülgetem. Ha megtalálom a célpontot, akkor megközelítem a kórtermet, ha tudom, de még nem lépek be, csak figyelek és információt gyűjtök. Ha nem találom Justin Biebert visszaindulok a lépcsőházba, onnan pedig az első szintre a műtőkhöz. Érdekes ez a játék.

Magad mögött hagyod az onkológiai szárnyba vezető folyosót és elindulsz az intenzív osztály felé, hol logikád szerint Biebernek kéne feküdnie. Pár méter után eléred az intenzív osztály főbejáratát, ami egy hatalmas kétszárnyú ajtó. Az ajtó felett ott a felirat, mely csak arról árulkodik, bizony jó helyen jársz. Egy kis tábla térképpel, melyen az orvosi szobák, betegek szobái, vendég helyiség, közös helység és az ebédlő vannak feltüntetve, valamint a vészkijáratok. Ahogy haladsz tovább, tőled balra vannak a betegek szobái. Mindegyiken folyosóra nyíló ablak van, de a legtöbbjének be van húzva a függönye, nyilván hogy tudjanak nyugodtan pihenni a betegek, épp ezért a szobák legtöbbje sötét is. Amelyiknél nincs behúzva a függöny, látod ahogy ott fekszik egy nő vagy épp férfi, némelyik tv-zik, olvas, vagy alszik, de van akinek vendége van esetleg az orvossal beszélget.
Justin Bieber szobáját nem nehéz megtalálni. Egy kisebb újságíró tömeg ácsorog előtte, felkészülve bármilyen apró mozdulatra amit lefotózhatnának vagy felvehetnének kamerára. Az ajtó előtt három biztonsági őr áll, úgy látszik mindenki nyugodt és türelmesen vár.

A szisztematikus keresés végre konkrét eredménnyel jár, megtalálom Justin Bieber kórtermét, ahol újságírók, fotósok egész hada várakozik, de az ajtót csak három őr védi. Még egyszer oldalra nézek és próbálom megállapítani, hogy tényleg a célpont van-e a kórteremben. Ha igen jöhet a következő lépés. Ismét a kamerákat kerülgetve, igyekszem egy eldugott sarkot keresni, ahol senki és semmi nem láthat, se a biztonsági rendszer kamerái vagy akármilyen személy. Ezután felveszem a bohóc maszkot, majd ellenőrzöm a fegyvert, élesítem és kézbe veszem.
~ Itt az ideje mindent felrakni egy lapra. Kockázatos de megéri, ha sikerül akkor nagy előnyt szerezhetek a versenyben és talán új feliratok és emblémák is ütik a markom. Más nem számít... Még.
Ha eddig eljutok akkor nagy lendülettel indulok meg a folyosókon, a kórterem előtti részhez sietek, de nem közvetlenül oda, hanem csak az egyik keresztfolyosó sarkára, a sarkon megállok, várok két másodpercet amíg előre célra tartom a fegyvert, majd nagy lendülettel kilépek az ajtó elé.
A három biztonsági őrt a meglepetés erejével, mielőtt fegyvert ránthatnának igyekszem lelőni. Fejen, nyakon, mellkason vagy hason. Ha nem hal meg az se, gond, a lényeg, hogy harcképtelen legyen. Ezután a lehető leggyorsabban a kórteremhez futok, belépek, véletlenszerűen lelövök még egy újságírót, aki útban van, hogy senki ne merjen mozdulni, de nem szólok semmit. Amint ez is megvan és eljutok idáig közvetlenül Justin Bieber-hez lépek, majd egy laza mozdulattal háromszor fejbe lövöm, ha védekezik akkor a testére is adok le lövéseket. Biztosra akarok menni.
Utolsó lépésként a menekülésre koncentrálok, tudom, hogy az épületből már nem tudok kijutni a földszinten lévő erősített őrség miatt. Más utat kell találnom. Bieber testét kirángatom az ágyból, ha tudom, majd az ablakhoz cipelem, az üveget kilövöm, a pisztolyt pedig elteszem. Justin testét úgy fordítom, hogy magam alá taszíthassam, aztán leugrok. Természetesen az esés halálos lenne ha csak úgy kivetném magam, de ebből a magasságból számításaim szerint csak az alattam lévő testnek kell szinte teljesen szétroncsolódnia az aszfalton, én kellemesen érkezhetem. Lássuk helyesek-e a számításaim. Hehe.

Találtál magadnak egy csendes kis folyosót, ahol nem világítanak a lámpák és a szobák ablakai is be vannak húzva, nyilván hogy a betegek nyugodtan tudjanak aludni és ne zavarja őket a fény. Pont ennek köszönhetően, bár van itt egy kamera, de a sötétségnek avagy a nagyobb félhomálynak köszönhetően szinte lehetetlen lesz rendesen felismerni az arcodat, ha egyáltalán. A bohóc maszkot felvéve elkönyvelheted magadban, hogy a fegyvered rendben van.
Ahogy kilépsz a keresztfolyosóról és már célba is veszed a biztonsági őröket, ahogy meglátnak, fegyverük után kapnának, de te jóval gyorsabb vagy. Az egyik nyakba kapja a töltényt, a másik egyenesen az arcába és a harmadik bár elősször a vállába, de mivel te több sorozatot adsz le, néhány golyó a mellkasát találja el. Azonnal kitör a pánik, az összes riporter sikoltozva próbál elrohanni onnan összegörnyedve és fejüket védve, nehogy ők is kapjanak a gyilkos sorozatból. Többen felkiáltják, hogy hívja valaki a rendőrséget, vagy egszerűen állítson meg téged valaki.
Berontasz Bieber szobájába, rajta kívül nincs itt senki, nyilván senki nem gondolta volna, hogy bárki is meg akarná őt támadni. Éppen aludt, így könnyű dolgod volt vele, az agyát rápiszkítottad a fehér párnára és a tiszta falakra. Túl gyorsan cselekeszel ahhoz, hogy bárki is képes lenne időben lépni ellened. Szétszóródnak a szilánkok ahogy kilövöd az ablakot és neked nyílt utad van. Ahogy Bieber testét magad alá fordítod és úgy zuhantok, leérve a betonra teste egy nagyobbat csattan alattad, ahogy szétzúzódik. Valamivel nagyobb volt tőled, ennek köszönhetően bár te is kaptál fájdalmas zúzódásokat, de semmidet nem törted el, legalább is nem tudsz róla. Az utcán viszont nem vagy egyedül. Az incidensre mint legyek a ... úgy kaptak rá a kint lévő újságírók és már rohantak is feléd, hogy megtudják mi történt. Nyilván már a lövést is hallották és akkor indultak el, hisz elég közel voltak hozzád ahhoz, hogy egész jó képeket csinálhassanak, de mindenki tartotta a tisztességes több méternyi távolságot.

Megérte kockáztatni, a tervem tökéletesen beválik, az őröket gond nélkül, gyorsan és precízen iktatom ki, ennek hatására a teremben lévő civilek menekülni kezdenek, és kiürül a terem. A célpont még alszik, nem próbál védekezni, minden gond nélkül sikerül gyakorlatilag kivégezni.
~ Vége. Justin Bieber, halott, és erről mindenki tudni fog. A világ egy darabja megmenekült...
Kilövöm az üveget és kivetem magam az ablakon magam alá fogva a hullát. Az érkezés kellemetlen, de nem jár annyi sérüléssel, mint amire számítottam, néhány zúzódást szerzek csak. Természetesen az őrült újságírók máris körülvesznek és minden irányból képeket készítenek rólam. Eddig nincs gond, leellenőrzöm, hogy a maszk pontosan illeszkedik-e hozzám és kicsit meg is igazítom. Összeszedem az erőm, majd hirtelen felállok és a hozzám lehető legközelebb lévő embert igyekszem elkapni és pisztolyt szegezni az oldalának. Ha ez megvan akkor még egy embert véletlenszerűen lelövök, hogy mint az előbb eloszlassam a tömeget.
Ha eljutok idáig, akkor a frissen szerzett túszommal együtt az irányt rögtön az egyik mellékutca és utána sikátor felé veszem. Közben folyamatosan figyelem, hogy a rendőrök merre lehetnek, követnek-e, és figyelek, hogy ne fussak bele egy csapdába. A sikátorban először csatorna lejárót keresek, hogy ott elrejtőzhessek. Ha a túsz nem engedelmes vagy segítséget akar hívni vesén próbálom ütni a pisztollyal, majd közvetlenül utána torkon, nem akarom megölni, csak elhallgattatni.

A maszk tökéletesen illeszkedik arcodhoz, latexből van és bár belülről izzadt és büdös, egész jól lehet benne látni. Senki sem merészkedik hozzád elég közel ahhoz, hogy el tudd kapni túszként, elvégre mikor meglátják hogy pisztoly van nálad minden riporter azonnal fedezékbe vonul a megérkező rendőrökkel együtt, akik szintén előkapják fegyvereiket. Ki ki a maga módján talált fedezéket, de legtöbbjük a közelben parkoló kocsik mögé húzták be magukat.
- Dobja el a fegyvert és fel a kezekkel! Arccal a földnek! - kiáltják neked a rendőrök, kik fegyvereiket rád szegezik. Nem lehetnek ötnél többen, de hallod hogy az egyik már hívja az erősítést, úgy látszik biztosra akarnak menni. A riporterek próbálnak mindent rögzíteni, mint kamerafelvétellel úgy fotókkal, természetesen biztonságba húzódva. Az egyik riporter hölgy már kommentálja is az eseményeket az egyik kisebb tv csatorna számára.

A fegyver láttán az összes tudósító, fotós és sajtós hátrálni kezd, emiatt egyet sem tudok elkapni. Ez nem jelent automatikusan gondot, de nem is előny, a tudósításnak örülök, mindenkinek tudnia kell róla, hogy meghalt a célpont. A problémát az itt lévő rendőrök és az erősítés okozza. Néhány másodpercig gondolkodok mit tegyek, de nem habozok sokat, nem is gondolkozok, teljesen magamtól cselekszek.
Magasba emelem a kezem és a fegyver jól látható helyre leteszem a földre, kicsit arrébb csúsztatom de nem túl messze. Ezután utasítás szerint a földre fekszem arccal a föld felé. Türelmesen kivárom amíg az egyik rendőr vagy akár több felém veszi az irányt, nem mozdulok amíg pár méteres távolságba nem kerülnek. Amikor átlépik a veszélyes határt, akkor hirtelen a pisztolyért nyúlok és a meglepetés erejét kihasználva próbálom a hozzám közel lévő rendőrt, vagy rendőröket hasba lőni, bárhol. Ha ez megvan akkor az egyik sérültet elkapom és a társai felé fordítva élőpajzsnak használom. Lassan közelítek az egyik rendőrautóhoz, és aki túl közel jön azt próbálom lelőni. A cél, hogy végül sikerüljön beszállnom a kocsiba és beindítanom azt. Nem vagyok elég gyors, hogy lövések elől térjek ki, ezért inkább megpróbálok én először lőni, ha bárki fenyegetően lépne fel.

Mikor eldobod a fegyvert és arccal a földnek fekszel le, fentről valamilyen fény világít meg téged, nyilván a Gothami rendőrség léghajója, fentről is szemmel tartanak most már téged. A rendőrök óvatosan, rád szegezve fegyvereiket közelednek feléd. Az egyik már veszi is elő a bilincset, mikor beérnek az általad megszabott veszélyes zónába. Ahogy a fegyvered után próbálsz nyúlni, hiába vagy gyors, ők gyorsabbak és éberebbek, elhangzik egy dörrenés, s te magad éles fájdalmat érzel meg karodban, mellyel a fegyver után próbáltál nyúlni. Igen, jól sejted, meglőttek téged, de nem öltek meg. A fájdalom kezd egyre jobban felkúszni a válladig, mint egy láthatatlan lény testedben, eltompítja elmédet.
A rendőrök már ott is vannak nálad, öten vannak összesen, ebből kettő az arcodba tolja pisztolyát, másik kettő lefog téged és az ötödiktől kapod a bilincset.
- Vigyük a kórházba, aztán a rendőrségre - mondja ki az egyik rendőr azt, amit nyilván az összes többi is gondolt és tenni akart.  Talpadra állítanak, hisz szerintük járni még tudsz, ketten fognak téged oldalról, egy a hátad mögött foglalta el helyét. Az ötödik elindult a kocsi felé. Bevezettek téged a kórházba és orvost hívtak, hogy ellássa a sebedet.

Megpróbálom kivitelezni a tervem, de nem vagyok elég gyors, a rendőrök még azelőtt tüzelnek, hogy elérhetném a fegyveremet. Először nem érzem a fájdalmat, saját magam próbálom kikövetkeztetni, hogy hol találtak el, de utána megérzem az éles fájdalmat a karomban, amit furcsa melegség is követ. Összeszorítom a fogaim és próbálok a fájdalomra koncentrálni. Közben a rendőrök elérnek és elfognak, megbilincselnek és felállítanak. Úgy tűnik, hogy itt a vége a játéknak, de én nem adom fel.
~ Nem kell pánikolni, a kórházba visznek először, nem a rendőrőrsre, ott jobbak az esélyeim, ráadásul még a maszk is rajtam van. Az a legfontosabb.
Nem ellenkezek, egyelőre csinálom amit akarnak, de közben mindenre figyelek. Várom az orvos érkezését. Készen állok rá, hogy reagálhassak a megfelelő pillanatban, de azt előtte még ki kell várni. Egyelőre csak akkor lépek, ha le akarnak leplezni, vagy el akarnak vinni, addig kivárok és a környezetet vizsgálom, hogy mit használhatnék ebben a helyzetben és hogyan fegyverként.

- Jogodban áll hallgatni, avagy minden amit mondasz vagy csinállsz felhasználható ellened, jogod van egy telefonra és egy ügyvédre, amennyiben nincs pénzed ügyvédre az állam biztosítsa neked - hadarja el az egyik rendőr, hangjában enyhe undort lehet felfedezni, nyilván nem azért mondta el, hogy könnyebb dolgod legyen, hanem csak mert puszta formalitás. Ránéz a sok újságíróra, ahogy villannak a fényképezők, hadarják a kommenteket a kamerába.
- Ha anonymitásban akarsz maradni a maszkot is meghadjuk rajtad, erre is sajnos jogod van... - fejezi be végül, majd beértek a kórházba, ahol rengeteg szem tapad rátok, mindenki titeket bámul. Ahogy a rendőrök visznek, úgy állnak el utatokból az emberek. Levállik az egyik rendőr, már csak hárman maradtak, látod ahogy a recepcióshoz megy és intéz egy orvost. Nem kell sokáig várni és meg is érkezik, csak rád néz a fehér köppenyes nő, mely nem túl idős, de már a fiatal kort is szépen elhagyta. Int nektek, majd bevisznek egy orvosi rendelőbe. Ráültetnek egy fehér ágyszerűségre, mely inkább műtőasztalnak néz ki. Két rendrő bent marad veled, másik kettő az ajtóhoz áll a folyosón, ha netán valamivel próbálkoznál. Leveszik rólad a bilicsnet, nyilván hogy könyebben tudjon a doktornő dolgozni.
- Semmi marhaságot ne csináljon. Megértette? - figyelmeztet téged az egyik rendőr. A terem úgy néz ki egyszerű orvosi rendelő, asztallal és székkel az orvosnak, egy vitrin ahol injekciók, gyógyszerek és flaskák vannak fehér vagy barna folyadékkal.
- Feküdjön le és ne mozogjon - parancsolja neked az orvos, miközben húzta fel kezére a fehér gumikesztyűt. Az asztalon egy kis tál volt, benne egy hosszabb és vékony szemöldökcsipeszhez hasonló tárgy.
- Kap egy kis fájdalomcsillapítót. Kiveszem a golyót a karjából és bevarrom, hogy a seb jobban összeforjon - vázolja fel hogy mit fog most csinálni és már készíti is elő az injekciót a fájdalomcsillapítóval, hogy beadja neked.

A letartóztatás közben a rendőr elmondja a jogaimat is, ez az egyik legfontosabb rész, ha ezt nem teszi meg akkor akár az egész ügyet bukhatják a bíróságon. Sőt akár el is sétálhatok, ha elég határozott vagyok, de így sajnos ez a lehetőség kiesik.
~ Jogom van ügyvédhez, az nem fog kelleni, csak átmenetileg, egy telefonhoz, ami nagyon hasznos lehet és az anonymitáshoz, mind álarcos bűnöző. Érdekesek a törvények, ezután jobban át kell tanulmányoznom az összeset.
Teljesen önként fekszem végig az ágyon, végignézek a felszerelésen és az orvoson, sok minden használható fegyvernek, de a rendőrök ismét gyorsabbak lennének. Így csak arra figyelek, amit az orvos be ad nekem, hogy nehogy túlzott mennyiségű nyugtató legyen, mert az gondot okozna a későbbiekben. Ha fájdalomcsillapítót akar beadni akkor azt még engedem.
- Megértettem a jogaim. Ragaszkodok a névtelenség jogához és a maszkhoz. És igényelném a telefon hívást, közvetlenül a beavatkozás után.
Határozott vagyok és próbálom magamra erőltetni a teljes nyugodtságot, de valójában már izgulok, egyre érdekesebb a helyzet, kíváncsi vagyok, hogy meg tudom-e oldani. Vagy úgy meg tudom-e oldani ahogy akarom. A fogaimat összeszorítom, de az izmaim nem feszítem meg, magam elé koncentrálok, hogy könnyebben elviseljem a golyó eltávolítását és a seb összevarrását. Eddig még nem kellett ilyet csinálnom magamnak, ezért előre felkészülök a fájdalomra.

- Csak a média számára lesz ismeretlen természetesen - mondja az egyik rendőr, majd hátat fordít neked meg a doktornak, arcáról leolvasható, hogy egyáltalán nincs ínyére azt nézni, hogy lesz kivéve a golyó a kezedből - Telefonálni meg majd az őrsön fog - fejezi be határozottan, mintha ezzel le is lenne zárva minden amit neked tudnod kéne. A doktor beadja injekción keresztül a fájdalomcsillapítót, amit te meg sem érzel. Vár egy pár pillanatig, mintha magában számolna, majd megfogja a csipesz. Karodat alaposan megvilágítja a lámpa amit oda húzott és bármilyen finomkodás nélkül nekiáll kivenni a golyót karodból. Mikor hozzád ér a csipesz, vagyis jobban mondva a sebedbe nyomja, amit ujjaival kicsit széthúzott, hogy jobban a golyóhoz férjen, kellemetlen és éles fájdalmat érzel meg, de nem az a fajta, melytől el szokott ájulni az ember vagy vérfagyasztóan ordítani és csak utána elájulni. A fájdalomcsillapító szinte azonnal hatott és lenyomott pont annyi fájdalmat, amennyit kellet. A doktor nem sz*rakodott a művelettel, úgy vette ki, mintha félpercenként csinálna ilyen beavatkozást. Kihúzta a golyót és egy tálba dobta, majd egy másikban a csipesz találta a helyét. Egy tamponnal kitisztította még a sebet, hogy ne fertőződjön el.
- Most be fogom varrni... Mily meglepő, nem de? - kérdezi enyhe fintorral az arcán, majd fog egy tűt és cérnát, amit szintén fertőtlenítőből szedett elő és elkezdte bevarrni a sebet.

A rendőr felügyelő nem túl lelkes stílusban válaszol nekem, amit elmond az elég sok új dolgot tartalmaz.
~ Akkor ez változtat a terven, nincs annyi időm, mint hittem. De ez nem jelent gondot, a koncepció nem változik meg, maximum kockázatosabb lesz. Ami megint csak kihívást jelent. De előbb a golyó.
Az állkapcsom és a fogaim összeszorítom a fájdalom hatására, ügyelve arra, hogy nehogy a nyelvem elharapjam. A kezemre koncentrálok a fájdalom forrására, miközben enyhén megfeszítem azt. Miután az orvos kiveszi a golyót a fájdalom mértéke csökken. A következő lépés az összevarrás. Amíg van időm még beszélni kezdek, mielőtt elkezdni bevarrni a sebet.
- Természetesen, ez a szabályos kezelése az ilyen sérüléseknek. -mondom a nővérnek majd hangosabban, a háttal álló rendőrhöz szólok- A telefont most venném majd igénybe. Itt. Ennek megtagadása minimum öt évvel kevesebbet jelent... Hmmm... érdekes.
A végére már elkalandozik a hangom, és alig észrevehetően próbálok a zsebemhez nyúlni az ép kezemmel, hogy ellenőrizzem nálam van-e a telefonom, akárhol, a lényeg, hogy elő tudjam venni. Ha a doktornő elkezdi összevarrni a sebem próbálom az előző módszerrel elviselni, amíg szükséges.

Az orvos csak fintorgott a megjegyzéseden, nem igazán érdekli őt, hogy mennyire törvény vagy törvénybe ütköző módon csinálja a "műtétet" és hogy mennyire lesz maradandó nyoma. A rendőrnek se tetszik hogy most követeled a telefont, de végül csak vállat von.
- Sz@r ügy, de nálam nincs telefon. És nála sincs - bök fejével kollégájára, kinek arcára egy kárörvendő mosoly húzódik. Ahogy elkezdesz kezeddel matatni zsebedben, azonnal rád fogják mindketten a fegyvereiket.
- El a kezekkel onnan! Semmi próbálkozás vagy szétloccsantjuk a fejed! Értetted?! - ordít rád és idegesen kollégájára néz, de ebben a tekintetben a tanácstalanság is látszik.
- Jimmy ugye átkutattátok a zsebeit?! - kérdezi tőle szigorú hangon, de a nevezetes Jimmy csak meglepődve néz a másik rendőrre és fejét csóválja.
- Öhm... - többet nem is mondott, te magad jól tudod, hogy ez a művelet valahogy elfelejtődött a parkolóban és minden ami zsebeidben volt ott is maradt mostanáig. Az orvos csak megforgatta szemeit és elkezdte bevarrni a sebet, ami legalább 10-15percig is eltarthat, mivel nagyon ráérősen csinálja. Ezalatt az idősebbik rendőr nekiáll oktatni azt a bizonyos Jimmy-t sok sok káromkodás közepette, hiába ugyan úgy hibás a dologban mint a többi rendőr kik neked estek, de valahogy nem akarja ezt belátni.

Igazi amerikai rendőrök, ahogy a zsebemhez nyúlok, rögtön ketten is fegyvert fognak rám, nehogy véletlenül ilyen helyzetből mind a kettőjüket, egyetlen egy támadással kivégezhessem. Nagyon lassú mozdulattal húzom ki a zsebemből a telefont, amit csak két ujjal fogok és látható helyre emelem. Az ő kárörvendő mosolyukkal tekintek vissza rájuk, bár ez a maszk miatt most nem látszik.
~ A szabályos és profi rendőri munka, ami miatt Gotham város utcái ilyen biztonságosak. Egyetlenegy könnyű fegyveres, bohócmaszkos személyt, sérülten nem képesek elkapni és normálisan átvizsgálni. És még nem is fizette le, zsarolta vagy fenyegette meg őket senki.
Kicsit megrázom a kezemben a készüléket, majd lassan visszateszem a zsebembe. Ha el akarják venni, nem hagyom, nem vehetik el, nem fegyver, és még használni is akarom. Türelmesen kivárom a seb összevarrását, ami valamikor fájdalmas, valamikor nagyon is élvezetes. Negyedóra elteltével, mikor a műveletnek vége, előveszem a telefonom és megpróbálom felhívni az alvilági kapcsolatom, feltehetőleg a feketepiacon, esetleg ha van rá mód akkor Pingvin egyik nagyobb rangban lévő emberét elérni. Udvariasan köszönök a telefonba és tisztázom, hogy üzleti kérdésről van szó. Csak akkor beszélek nyíltan, ha már biztos vagyok abban, hogy a másik fél beleegyezik az ajánlatba.
- Van egy kifejezetten nyereséges ajánlatom. Az a banda, amelyik leggyorsabban és a lehető legnagyobb erővel megtámadja a Gotham Központi kórházat, most, kap 10.000$ két napon belül, és 5000$ még később ha elrendeződik az ügy, ez 15000$, egy komoly fegyverügylet díja és most csak rendőrök őrzik az épületet. Nekem mindegy melyik banda, lehet bármelyik, de csak annak fizetek, aki elsőnek ér ide. A feladata a lehető legnagyobb káosz teremtése és egy öltönyös, bohócmaszkos alak megszöktetése. Köszönöm a közbenjárását. Viszonthallásra.
Természetesen, ha látom, hogy a nővér is kimegy és még van időm, mert a rendőrök nem jönnek vissza, akkor megvárom amíg egyedül leszek és csak akkor intézem el a hívást.

Mikor kiveszed a mobilt, hajmeresztően feszültek a rendőrök és ujjaik a ravaszon, felkészülve lelőni téged azonnal, ahogy fenyegető tárgyat vennél elő. De csak egy mobil, vállaik leereszkednek, a fiatalabbik halhatóan fel is lélegzik. Úgy látszik nincs választásuk, vagy úgy gondolták, ha már elővetted a telefont, akkor telefonálj egyet, úgyis el fogják kobozni tőled, legalább is így tervezik előbb-vagy utóbb. Számtalan bakit követtek el amióta elfogtak téged, te ezt jól tudod. Bizonytalan és káoszos viselkedésük arra utal, nem ilyen munkához vannak szokva. Lehet főút mentén ácsorogva osztogatták a csekket gyorshajtásért vagy irodai melót végeztek és csak pont ma rendelték őket a kórházhoz, elvégre mi olyan történhetne?
Telefonálásod témája eléggé meglepi őket, rémület költözik arcukra. Rád, majd a doktornőre néznek, majd ismét rád.
- Ott leszünk - jön a tömör és elszánt válasz a mobilból, melyből érezni lehet a szórakoztatottságot és hogy elég nagy bulit fognak csapni a kórházban Pingvin emberei. 
- Maga... maga kinek dolgozik?! Figyeljen ember, mi nem akarjuk hogy itt mészárlás legyen! - szólal meg remegő hangon az idősebbik rendőr - Ha... Ha visszahívja az embereit, elengedjük magát és soha nem láttuk egymást - pillant a doktornőre aki csak bólint, hogy ő benne van a dologban.

Gyors a reakció és egyértelmű, nem hittem volna, hogy egy összeg és kapcsolat említése ilyen gyors hatást vált ki, de ez Gotham alvilága, az igazi hatalom helye. Ez a jelenet elégedettséggel tölt el. A helyzet részben már megoldódott. Lassan teszem le a telefont, majd unottan hallgatom a két rendőrt, most jöttek csak rá, hogy ez magasan felettük áll.
~ Tipikus gothami rendőrök, most, hogy a helyzet veszélyessé vált már könnyen manipulálhatóak, megvesztegethetőek, megzsarolhatóak, megfenyegethetőek, lefizethetőek. Ráadásul látszik, hogy soha ezelőtt nem voltak még akción. Én magam több alkalommal voltam éles helyzetben mint ők maguk ketten együttvéve. Vajon hova süllyed a Gotham Rendőrség? A szervezett bűnűzés és az anarchista bandák az utóbbi időben elfoglalták a várost, erre a hivatalos szervek erői teljesen képzetlenek. Hehe. Így túl könnyű lesz a jövőben, ha a hősök nem kapnak segítséget.
Lassan felállok a székből, amiben eddig ültem, kihúzom magam és megigazítom az öltönyöm. Majd feléjük fordulok és hűvös, nyugtató hangon szólok.
- Nem dolgozok senkinek, a saját utamat járom, csak vannak kapcsolataim. Sajnos ez üzlet, nem így működik, már nem hívhatom őket vissza és mondhatok le egy megkötött üzletet, én mindig fizetek és mindig időre, ezért vállalnak nekem munkát szívesen. Viszont egy valamit megtehetek, ha hajlandóak az együttműködésre. Ha valóban elengednek, elintézem, hogy önök is szabadon, sértetlenül távozhatnak. Szükségem van még egy információra, Uwe Boll lakásának címére. Ha ezt is megkapom, intézkedem, hogy ne legyen nagy mészárlás, csak amennyi indokolt a helyzet miatt. Úgy vélem ez lenne a lehető legjobb alternatíva mindenkinek.
Várom a válaszukat és közben a karórámon ellenőrzöm az időt, hogy tudjam még hány percem van az utolsó személy likvidálására. Meg akarom nyerni a versenyt, de az, hogy most elkaptak, nagy időhátrányt jelent. Meglátom sikerül-e ezt előnyömre fordítani.

Mikor közlöd a rendőröknek hogy nem vagy hajlandó visszahívni az "embereidet" arcuk jobban elsápad, a fiatalabbik Jimmy nyel is egyet s mintha könnyezni kezdene. A doktornő nyugtalanabb lesz, na nem mintha eddig nem lett volna eléggé az. Fél pillanatig úgy néz ki, hogy teljesen sakkban tartod őket, de az idős rendőr összeszedi magát. Előveszi a kézi rendőri adóvevőjét és beleszól:
- Gothami központi kórházba erősítést és a rohamosokat, Uwe Boll jelenlegi tartózkodása - adta le a parancsot határozott hangon, de látszott rajta hogy nem szívesen hagyná itt a fogát.
- Azonnal ürítsék ki a kórházat! - parancsolt a doktornőre, aki csak bólintott és már el is tűnt a folyosón.
Az idős rendőr zsebében valami pittyegett, kihúzta, és egy mobil telefon volt az. Pötyögött rajta egy kicsit majd feléd dobta. Sms volt az, amiben csak ennyi állt:
Hilton hotel
Kint ezalatt már kitört a pánik és az emberek minél gyorsabban próbálják elhagyni a kórházat, értelem szerűen nem fog ez mindenkinek időben sikerülni.
- Ezt nagyon elbasztuk... - suttogta magának Jimmy, de az idős rendőr egy "kuss"-al elnémítja.
- Most maga jön. Intézze el hogy ne legyen itt akkora mészárlás - utasít téged, s mivel nagyon szorult helyzetben van, próbált az öreg bekeményíteni, de túl későn jött elő belőle a rendőr.
Ránézel az órára és bizony nagy sajnálattal veszed észre, hogy az időből már nagyon kifutottál, majdnem fél óra telt el azóta hogy téged elkaptak kint a rendőrök. A Hilton Holteről pedig tudod, hogy a Gyémánt és a Divat kerület között található.

A két rendőr, csak most, a nyomás alatt teszi amit tennie kell. Igen a szorult helyzetek felszínre hozzák az ember igazi énjét, de már elkéstek, nem igazán tehetnek semmit, csak menthetik a menthetőt. Ahogy számítottam rá erősítést hívnak, de ha sietek még éppen időben hagyhatom el a helyszínt, ez nem fog befolyásolni. A felém hajított telefont elkapom, megnézem a címet, majd letörlöm a mobilt és a földre hajítom. Ezután az órára tekintek.
~ Fél óra telt el mióta behoztak, fél óra volt a teljes játékidő, az idő lejárt. Akkor vissza kell jutnom a kastélyhoz, a titkos ajtóhoz. A harmadik célszemély kiiktatása felesleges, már nem jár érte pont. Két célpontom így is időben meg volt. Tehát ha csak Ghost nem végzett mind a három célpontjával, akkor nyerek vagy döntetlen lesz a küzdelem. Akkor már csak a konkrét kijutás van hátra.
Ismét tárcsázom az előbbi számot, amivel kapcsolatba léptem a bandával. Megvárom amíg felveszi valaki és beleszól.
- A rendőrség erősítést hívott, így már nem lesz szükség akkora vérontásra elterelésként, csak amekkora szükséges. Ettől függetlenül az összeg amit kapnak ugyanakkora, kevesebb munkáért is. A célszemélyt vigyék ki, ez a legfontosabb. Van még az épületben két orvosi maszkos rendőr is, az embereim, rájuk ne tüzeljenek.
Ha a parancsokat megértette a vonal másik oldalán lévő leteszem és ismét a rendőrök felé fordulok.
- Vegyenek fel fehér orvosi maszkokat, és nem fognak magukra lőni, ahogy mondtam. Mindenesetre öröm magukkal üzletelni. Doktornő... köszönöm a gyors ellátást. Uraim, köszönöm az együttműködésüket. Viszontlátásra.
Ezzel gyorsan az ajtóhoz megyek, nem igazán számítok rá, hogy megpróbálnának megakadályozni. Vagy ha megteszik akkor meghalnak. Az ajtót kinyitom, de még mielőtt kilépnék a folyosóra visszanézek rájuk.
- Ha esetleg szeretnék a fizetésüket később kiegészíteni, néhány információért cserébe, keressék Pingvint az alvilágban. Onnantól megtalálom magukat, ha érdekli az üzlet.
Nem várom meg a reakciójukat, vagy, hogy mit válaszolnak, azonnal lendületből lépek ki a folyosóra. Próbálok a lehető leggyorsabban, a menekülőkön keresztül jutni. Ha valaki az utamat állja megpróbálom elkapni az állkapcsa alatt és hátul a tarkója felett, majd kitörni a nyakát és a tömegbe hajított holttesttel utat nyitni. Megpróbálok a lehető leggyorsabban kijutni a kórházból és egy megfelelő menedéket találni a banda érkezésééig. Egyelőre a többi rendőrt igyekszem kerülni, amennyire lehet.

A telefonból most nem jött válasz utasításodra, nyilván így is megértették a vonal másik  végén, mik a "játék szabályok". Mindkét rendőr azonnal kiment a teremből, ahogy ők is megkapták a túléléshez szükséges infókat, s ahogy te utánuk mész, látod a tömegben, mely kaotikusan menti a bőrét, hogy már el is csíptek egy-két orvost, melyről a ruháikat rángatják le mindenféle fenyegetés közben.
Jó magad még rendesen el sem érted a fő folyosót, ami kivezet a kórházból, már meg is hallatszott az első robbanás, melybe beleremegett az épület. Az emberek ettől érthetően nagyobb pánikba estek, mindenki a kijárat felé próbált tódulni. Feleslegesen. A főbejáraton mint aki V.I.P.-s, besétált egy csapat benga állat formájú alak. Ez még úgy viszonylag normális is lenne, már ami testük nagyságát illeti, de mindegyik fekete öltönyt és fekete maszkot viselt, kicsit nagyobb kaliberű fegyver volt kezükben. Voltak 4-5en, s mint egy igazi vezető, előttük nyugodt léptekkel sétált be egy fehér öltönyös fickó, arcán szintén fekete maszkot viselt.


- Ahogy látom, mi vagyunk az elsők - jegyzi meg elégedetten s mikor meglát téged a tömegben, egy kicsit néz, mintha gondolkodna, majd elegánsan int neked, hogy kövesd. S hogy ennek kicsit nagyobb nyomatékot adjon, két embere kiad egy sorozatot a tömegbe, így randomra csuklanak össze az emberek holtan a földre. A többiek azonnal a földre vetődnek, utat engedve neked, mintha te lennél Gotham alvilágának a királya.

A két rendőrrel már nincs gondom, amint megtudják, hogyan maradhatnak életben nem foglalkoznak mással csak saját biztonságukkal, nem hogy saját életüket feláldozva mentenék meg a civileket. Még ki se érek a folyosóra meghallom az első robbanást, kissé elmosolyodom a maszk alatt.
~ Tehát már ide is értek, sokkal gyorsabbak mint a rendőrség, akkor valódi professzionális csapatról van szó. Ez kétségkívül előnyös. Ideje távozni.
Ahogy kiérek a tömegbe és meglátom a fegyvereseket már azonnal tudom, hogy Fekete Maszk emberei, de arra nem számította, hogy ő maga is itt lesz.
~ Érdekes. Úgy hittem, ennél nagyobb üzleteknél jelenik csak meg személyesen, bár lehet már ez is elég nagy üzlet. Nem tudom helyesen felmérni a pénzösszegek nagyságát, mindig tudtam szerezni annyit amit kellett, így soha nem tapasztaltam meg az értékét és a hiányát.
A megjegyzésére bólintok, majd nyugodt léptekkel követni kezdem. Már nem figyelek annyira az elővigyázatosságra, itt vannak a fegyveresek, minden irányba képesek figyelni, lefedve az egész területet nagy kaliberű fegyverekkel felszerelkezve, ennél többet nem is kérhetnék.
- És az első visz mindent. A maszk ne tévessze meg, a bohóc egyik emberéről van.
Láttam, hogy elgondolkodott ezért tettem még hozzá, hogy ne higgye, hogy Joker egyik vicces trükkje lennék. Követem Fekete Maszkot, amerre vezet. Valóban elégedettséggel tölt el, hogy a földön fekvő tömegen sétálhatok át, de nem engedem, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtam, logikusan kell gondolkodnom, minden helyzetben.

Mikor Fekete Maszkhoz érsz, ő tiszteletudóan, mintha egyen rangúak lennétek, kezet fog veled s ha elfogadod, mint egy jó barátot és régi üzlettársat kikísér a kórházból. Kint már kitört a teljes káosz, a kórház egyik fele fel lett robbantva és a maradékot lángok nyaldossák. Attól a helytől nem messze, még mindig bent a kórház egyik emeletén megpillanthatod az egyik nagyobb ablakon keresztül, ahogy Pingvin emberei tartják sakkban azt a pár rendőrt, aki a kórházban tartózkodott.
A kórház előtt egy nagyobb, hófehér limuzin várt benneteket s maga Fekete Maszk nyitotta ki az ajtót előtted, helyet kínálva benne. Arcán egész végig elégedett, szórakoztató vigyor ücsörgött, mintha ez még nem lenne minden, mintha még tartogatna valamilyen meglepetést tarsojában.
Ha úgy döntesz, hogy beülsz a kocsiba, ő maga is beül melléd s indulásra készteti a sofőrt.
- Gondoltam eljövök személyesen megnézni, ki az aki ilyen szórakozást nyújt másoknak és még fizeti is. A maszk, ne aggódjon nem fog engem megtéveszteni. De az enyém se tévessze meg magát - nevet fel szórakoztatóan - Na hova is lesz? - kérdezi tőled érdeklődve.

Természetesen elfogadom a felém nyújtott kezet és határozottan de nem túl erősen szorítom meg. Ez a jelenet ráébreszt, hogy foglalkoznom kellene az alvilági kapcsolataimmal is, nagy mértékű előnyt jelenthetne, ha nem teljesen magányos farkasként intézném legalább az üzleteim. Körbenézve látom, hogy a kórház fele már elpusztult és odabent Pingvin emberei teszik a dolgukat, biztos vagyok benne, hogy ez címlap hír lesz. Különös mekkora erőt képviselnek Gotham maszkos gonoszai, ha van pénz ami mozgassa őket. Egy biccentéssel köszönöm meg az ajtónyitást, majd beülök a limuzinba. Fekete Maszk viselkedése feltűnik, de egyelőre nem fodítok rá nagyobb figyelmet. A kérdésen elgondolkodom.
~ Elsősorban vissza kellene jutnom a kastélyba, a megfelelő helyre, de oda nyilvánvaló okok miatt nem mehetek közvetlenül. Igen jó indokra lesz szükségem. A HPI Company főépülete túl nyilvánvaló, nem engedhetem, hogy bármilyen módon összekössék velem a céget, még ha nem is ismerik a személyazonosságom, egyszerűen túl kockázatos. Akkor már csak egy variáció maradt...
A varrt sebemet leellenőrzöm, hogy minden a helyén van-e, mielőtt válaszolnék.
- A gothami feketepiac legyen a cél. Intézzük el az anyagaikat.
Valószínűleg a rendőrség ilyen mértékű támadás miatt erősítést fog hívni, ezért előnyösebb a gyors távozás. Egyelőre várom, hogy elinduljunk és menet közben végig az utat és a várost figyelem, ha semmi nem zavar meg.

Ahogy haladtok az utcán, több rendőrkocsi, tűzoltó és mentő suhan el mellettetek. Fekete Maszk elégedetten figyeli a várost, mintha már rég az ő kezeiben lenne. A kocsi kényelmes és tágas, mégsem fitogtatja annyira a gazdagságot. Stílusosnak lehetne inkább mondani. K
- Nem kell egészen a Fekete piacig mennünk - mondja neked hosszabb csend után és feléd fordulva egy kisebb kártyát ad át neked, amin egy szám sorozat van.
- Elég ha átutalja erre a számlára. Nem kell félni. Senki nem fogja tudni lenyomozni - kommentálja a dolgot, majd pár utcányival odébb meg is áll a kocsi. Az utca üres és enyhén szólva eldugott. Alig két lámpa ég, az egyikről mondjuk nem nagyon lehetne ezt állítani. Inkább csak próbálkozik égni. A kocsiból kiszáll Fekete Maszk embere, nyilván őrködik.
- Öröm volt önnel együttműködni - nyújt kezet ismét Fekete Maszk és ha elfogadod kicsit erősebben szorítja meg, enyhén közelebb húz magához.
- És ne feledje, ha nem utalja át a pénzt 2 óra alatt, darabokra szedetem - mondja halkan, hangja halál nyugodt, ebből lehet érezni, mennyire nagyon gondolja komolyan.

Minden gond nélkül halad a limuzin, senkinek sem tűnik fel, senki nem állít meg, ez tetszik. Nem kell egészen a feketepiacig menni, ennek csak örülök, mert nagyobb biztonságban maradhat a személyazonosságom. Az átnyújtott kártyát átveszem és a számsort azonnal megpróbálom memorizálni. A készpénzes megoldás biztosabb, de természetesen ez sem jelent gondot. Már rendelkezésemre áll az összeg, teljesen tisztára mosva a HPI-n keresztül.
Amikor megáll a jármű egy félre eső utcában nyugodtan kiszállok. Kezet fogok Fekete Maszkkal, de a megjegyzésétől egy pillanatra sem rettenek meg. Egyáltalán nem féllek tőle, nincs olyan embere akivel árthatna nekem, ha nálam van a felszerelésem, meg se tudna sebezni, azt se tudná kideríteni ki vagyok valójában. Hideg hangon válaszolok.
- Szintén öröm volt önnel üzletelni. A pénz miatt nem kell aggódnia. 15000 dollár a megbeszéltek szerint.
Ezután elengedem és megvárom, hogy távozzon. Ha eltűnt, akkor levetem végre a maszkot és az egyik közeli szemetesbe hajítom. Gyalog egy kis kitéréssel indulok el a HPI Company főépülete felé. Itt van a kerültben, így remélem elég gyorsan oda érek. Az oldalsó titkos liften keresztül megyek fel a legfelső emeleten lévő lakásomhoz. Az első dolgom, hogy levetem a ruhám és lezuhanyzok, majd átöltözik egy másik elegánsabb ruházatba. Ezután előveszem a notebookom és a megfelelő titkos kódokkal előhívom a pénzátutaló alkalmazást. A megbeszéltek szerint a megfelelő számlaszámra átutalom a 15000$ összeget. Megtehetném, hogy várok, de nem akarok a jó kapcsolat ellen tenni. Amint ez megvan rendelek egy taxit és a Wayne kastélyhoz kérek egy fuvart. Ez hosszabb időbe fog kerülni, de nagyon ügyelek az alaposságra és pontosságra, hogy senki ne gyaníthasson később semmit.