Penny és Nova: Egy bankrablás megakadályozása

-Tégy ahogyan akarsz. Nekem nincs más választásom mindig is ezt csináltam máshoz nem értek. Igaz ehhez sem nagyon, de másban még rosszabb vagyok. A hozzám hasonlónak két lehetősége van. Vagy börtön, vagy hullaház. Mond meg kinek lenne egy ilyen szemétládára szüksége, mint én?-
Ezzel megfordultam mintha el akarnék menni ám meg se mozdultam csak hátamat mutogattam szegény leánynak. a kis bogár kezdett motoszkálni bennem hátha hallgatni kellene rá. Természetesen nem akartam dolgozni, mert már a gondolattól is libabőrös lett a hátam. Köztudott becsületes munkából nem lehet megélni meg ráadásul nehéz is.

Penny mérgesen morog egyet.
- Maga akarta. Szólok a rendőröknek!
Ezzel pedig megy is vissza a bankba.

Fogalmam sem volt mit kéne tennem. Mindig is magányos farkasnak képzeltem magamat még a társam mellett is. Azonban semmi kedvem nem volt egy börtöncellában megrohadni. Így előkaptam a bicskámat és elhajítottam. Hangosan süvített majd tompa puffanás kíséretében ért célba. Abban a pillanatban nekiiramodtam, mint akit puskából lőttek ki. Lehúztam a fejemről a maszkot majd a kabátommal együtt belehajítottam egy kukába. A legközelebbi sikátorig meg sem álltam majd ott kifújtam magam és megpróbáltam gondolkodni. Valami furcsa érzés kerített hatalmába, ami azt súgta menjek vissza. Pár perc múlva a szemközti ház sarkából leskelődtem. Láttam a kés még mindig ugyanott van ahová dobtam méghozzá a pénzeszsákban. Kiss ideig néztem a lányt. Számomra érthetetlen módon képes volt rávenni, hogy mondjak le a pénzről és már nem is érdekelt annyira. Azt állította, hogy nem hős pedig aznap nagy tettet hajtott végre. Ha akkor nem is volt hős jó úton járt afelé, hogy azzá váljon. Kíváncsivá váltam milyen úton fog haladni. Látni akartam milyen hőstetteket fog végre hajtani. Úgy döntöttem felszívódok egy időre és később megkeresem, hogy szemmel tarthassam. ezzel elindulta, hogy keressek valami gazdag villát. szükségem volt némi költőpénzre, hogy átalakíthassam a külsőmet és a ruhatáramat is.
-Viszlát kislány.- suttogtam a levegőbe majd eltűntem akár a kámfor

Egy hónap telt el és ősz eleje van. Penny az éjszaka sötétjében sétál az utcán. Elkezdett esni az eső. Ezért, Penny lement egy metró állomásra, ahol leült a váróterembe, az egyik padra. Ott pedig játszik az új rubik kockájával.
- Remélem reggelre eláll.
Az állomás már egy hete elhagyatott, felújítás miatt. Azonban, késik a munkások érkezése.

Már egy hónap telt el az óta az ominózus emberrablás óta. azóta megváltoztam, mint belső mind külső tekintetében. Még aznap kerestem egy puccos villát betörtem majd magamhoz vettem némi készpénzt nem túl sokat csak annyit amennyire szükségem volt. Ahogyan körülnéztem nem úgy tűnt, hogy hiányolták volna azt a kevéske aprót. Vettem magamnak pár ruhát meg egy fekete hajfestéket. És a frizurámat is átalakítattam. Kívülről már rám sem lehetett ismerni. a lelkemben is történtek változások. Szakítottam régi főnökömmel és magánzó lettem. Csak attól raboltam, aki megérdemelte vagy annyi pénze volt, hogy nem hiányzott neki. Soha nem raboltam embert és nem is volt szükségem túszokra. Csöndben dolgoztam akár egy macska. Eközben a leányzót is szemmel tartottam. Megtudtam, hogy hívják hol él és mit csinál. Egy hónap alatt sok mindent ki tudtam deríteni róla. Az ambíciói nem változtak azonban sajnos a képességei sem. Ha valamire szerette volna vinni nem maradhatott ezen a szinten. Muszáj volt beavatkoznom az ő érdekében. Penny egy elhagyatott Metro várótermében múlatta az időt. Csendben mögé lopóztam majd megkocogtattam a vállát és mikor megfordult egy kis altató sprével lefújtam. Azonnal összeesett, mint egy zsák krumpli. Én persze rögtön elkaptam majd elvittem az egyik rejtekhelyemre. Ott hozzákötöztem egy székhez egy sötét szobában. Csak a csuklóit kötöztem a szék karfájához sima ragasztó szalaggal(a szalag csak háromszor lett átfordítva kezenként). A szobában csak egy fém darabka volt meg pár újság papír. Az egyetlen fényforrás az ajtó alól érkezett. A kis nyíláson még talán ki tudta volna dugni a tenyerét, de ezzel csak azt érte volna el, hogy beszorul.

/A sötét miatt nem láthatod, az arcom mikor megfordulsz bár kissé megváltozott./
/Elnézést kérek amiért megvárattalak. jó éjt./

Penny nem tehetett semmit az elrablása ellen. Miután magához tért, észreveszi, hogy egy székhez van kötözve. Próbálja kihúzni a kezeit, de nem megy neki. Penny körbenéz, és lát valakit a sötétben, de nem ismeri fel.
- Mit akar tőlem?...

A sötétség jótékony leple betakart engem és segített abban, hogy ne terüljön ki idő előtt a kilétem. Szép lassan körbesétáltam a székbe kötözött lányt miközben a lábam alatt üresen kongott a fa padló. Egyáltalán nem aggódtam bár jól tudtam, hogy egy testesebb alak egy pillanat alatt beszakadt volna a padló. Mivel eddig nem csinált semmit úgy terveztem egy kicsit noszogatom hátha végre akcióba lendül.
-Talán túlbecsültelek.- mondtam rekedtes hangon.-Itt fogsz maradni jó hosszú ideig magatehetetlenül. -
Ezzel kimentem az ajtón és megálltam a folyosó végén a sötétben./Ha esetleg a hátizsák rajtad volt úgy kötöztelek meg, hogy rajtad maradjon a régi szép emlékek végett./

(most nincs nála a kardja)

Penny mérgesen próbál kiszabadulni.
- Oldozzon el és akkor talán nem bántom magát!

Semmit nem változott azóta mióta legelőször találkoztam vele. Akkor sem csinált mást mint kiabált, követelőzött meg zajt csapott. Az ilyen nyúlbélák ellen ez talán még beválhatott azonban léteztek komolyabb és gonoszabb rossz fiúk. Muszáj volt megtanulnia, hogyan védje meg magát különben könnyen porul járhat ebben a kemény világban. Fogalmam sem volt arról mit segíthetnék még neki mikor megláttam egy egeret. Egy gyors mozdulattal elkaptam majd halkan visszasettenkedtem az ajtóhoz. A zsebemben korábbról akadt még egy keksz darab és ezt a kettőt óvatosan betuszkoltam az ajtó alatt, de úgy hogy véletlenül se lásson meg Penny. Reméltem a kis rágcsáló egérke meghozza a lánynak az ihletet. Akkor sem estem volna kétségbe ha nem így történik ugyanis volt egy vész tervem. Az a faszék elég öreg volt Penny meg gyorsan képes dühbe gurulni. Néhány erősebb rántással könnyedén el lehetett törni a szék karfáját.

Pennynek félóra múltán sikerül kihúznia a jobb kezét és kiszabadítja magát. Felállva a székből, az ajtó felé megy.
- Remélem még itt van...
Odaérve az ajtóhoz, megpróbálja kinyitni.

Némi időbe tellett, de végre Penny sikeresen kiszabadította magát. Már csak az ajtóval kellett megbirkóznia azonban ez is nagyon könnyűnek ígérkezett. A zárban kívülről bent volt a kulcs amihez minden szerszám a rendelkezésére állt. Más emberek a félelemtől nem tudtak volna kiszabadulni ő nála viszont ez nem állt fenn. szerintem még azt a szót sem ismerte, hogy félelem. Sajnos ennél többet nem segíthettem neki ugyanis nem tanult volna semmit sem az egészből. Szépen elballagtam a folyosó végén lévő szobába leültem és csak vártam. Tudtam jól, hogy előbb utóbb eljön hozzám onnan egyetlen út vezet csak ami egyenesen a karjaimba kergette.

Penny az erejével nyitja ki a zárat, majd kimegy az ajtón. Óvatosan végigmegy a folyosón, majd eléri a folyosóvégi szobát. Ellenőrzi, hogy nyitva e az ajtó.

Látszott, hogy én sem vagyok tökéletes és fel-fel bukkantak a régi ostobaságaim. kiment a fejemből, hogy puszta érintéssel ki tudja nyitni az ajtót. Azonban a feladatot elvégezte és kijutott a szobából. Bár nem figyelt a jelekre miszerint aki elrabolta őt azt akarta, hogy kiszabaduljon. Ennél csak az lett volna nyilvánvalóbb ha nyitva hagytam volna az ajtót. Az egész szobában sötétség uralkodott csak a fejemnél volt egy lámpa ami engem világított meg ám ezúttal ki volt kapcsolva. Felszülten figyeltem mikor jön be azon az ajtón.
-Gyere be. Már nagyon vártalak. Mielőtt megtudnád ki vagyok és miért kellett találkoznunk megkérdeznék valamit. Mit vettél észre abban a szobában a nyilvánvalón kívül.-
Mikor választ kapok a kérdésemre fölkapcsolom a villanyt és így meglátja az arcom bár azóta megváltozott a hajviseletem meg a színe.

Penny belép az ajtón, majd a férfi felkapcsolja a villanyt és Penny megy felé.
- Inkább maga válaszoljon. Miért rabolt el?... Nem kapna értem semmi váltságdíjat, ha ez lenne a célja.

-Penny Penny Penny. Pontosan ugyanolyan vagy mint egy hónappal ezelőtt. Én viszont kicserélődtem új ember lettem és ha kicsit furcsának is tűnik szabad lettem. ezt mind neked köszönhetem azt, hogy most itt vagyok és azt teszem amit teszek.- mondtam könnyeden és nyugodtan egy kis mosollyal az arcomon.
-Egy hónappal ezelőtt elrabolt téged egy idióta és nem tudtál csinálni semmit habár könnyen elkaphattad volna. Ma szintén elrabolt valaki ám ostoba módon nem láttál tovább az orrodnál. Nem tűnt fel, hogy minden a kezed alá játszik? Ha valaki bántani akart volna akkor kb ezerféleképpen meghalhattál volna. Ha pedig váltságdíjért lennél itt ilyen silányan zártak volna be. azt akartam, hogy használd az eszedet, hogy végre gondolkodj egy kicsit. szerinted miért nem kötöztem be a szádat? Azért mert így könnyedén el tudtad volna rágni a gyenge ragasztószalagot. Még egy egeret is beraktam, hogy ihletet kapj a szökéshez. Mázlid volt hogy az egy öreg faszék különben még mindig ott rostokolnál. Bevallom a képességedről megfeledkeztem ezért biztosítottam ezüstálcán neked az ajtó kulcsát.- ezzel felálltam és pár lépéssel közelebb léptem hozzá.
-Az emberek legjobban a saját bőrükön tapasztalva tanulnak a leggyorsabban. Ezért hoztalak téged ide mert szánalmas, hogy egy hónap alatt a koszon kívül semmi nem ragadt rád.-

Penny dühbe gurul a neve hallatán, mert ez azt jelenti, hogy ez a férfi kémkedik. Habár belátja, hogy a férfinak igaza van abban, hogy nem figyel részletekre néha, de ez nem mindig Penny hibája. Az, hogy az erejéről is, tud, csak még jobban mérgeli Pennyt. Odamegy a férfihoz és pofonvágja. Viszont a férfinak nincs igaza abban, hogy Penny koszos lenne, mert Bruce Wayne támogatja őt és fizeti neki a lakásköltségeket. És Penny időnként megszáll az anyukájának a házában, ha épp nincs a Wayne rezidencián.
- Nem tudom ki maga és miért kémkedik utánam, de jobban jár, ha nem teszi többet!
Penny az erejével felemeli a férfit és a falhoz nyomja, az arcán pedig látszik a düh.

-szentséges ég! ezek szerint te ostobább vagy mint én. Már megmondtam, hogy ki vagyok azonban ezúttal is túlontúl hagyod, hogy a düh eluralkodjon rajtad. Ilyenkor még a legegyszerűbb dolgokat is kínkeservesen tudod csak megoldani. Bár elkel, hogy ismernem talán az előbb kissé túloztam és mégis ragadt rád valami a koszon kívül. A múltkor nem dobáltad rongybabaként az embereket. Na kezdjük újra. Tudom a nevedet azt is, hogy a múltkor elraboltak, ráadásul azt is, hogy folyton hisztiztél. Na vajon ki vagyok. Kapsz még egy apró segítséget. Már akkor is szerettél pofozkodni.-
Hiába szorított neki a falnak úgy éreztem muszáj elmondanom neki mi nyomja a lelkemet. Valakinek egyszerűen muszáj volt ráterelni a helyes útra még ha az eszközök nem túl kifinomultak is.

Penny durván leejti a férfit.
- Nem hisztiztem. Csak nem tűrtem el, hogy túsznak használjon engem. És ne is várja, hogy mosolyogva eltűröm, hogy mindig megkötöz engem...

Nyögtem egyet mikor leérkeztem és megroppant az egyik lapockám. Nem fájt különösebben a falhoz kenés ám nem is rajongtam érte. Nagyon örültem, hogy leengedett és végre rájött kivel is áll szembe.
-Mégis tűrted ott benn a sötétben. Fél órádba telt míg kiszabadultál egy kis szikszalagból meg egy öreg székből amit puszta kézzel is könnyedén tűzifává lehet aprítani. Mi lett volna ha nem én rabollak el hanem valami elmebeteg sorozatgyilkos aki kötéllel és acélszékkel fogad? Vele is kiabáltál volna, hogy engedjen el mert nem tudsz kiszabadulni? Kaptál volna két akkora font, hogy egy kezeddel könnyedén megtudtad volna számolni az összes fogadat. Ez a lecke arra van, hogy minden esetben felkészült legyél.-

Penny nézi mérgesen a férfit.
- Nem félek a sötétben. És ne fenyegessen.
Közelebb lép a férfihoz.
- Mire akar megtanítani engem? Hogy hogyan szabaduljak ki megkötözésekből?

-Egyáltalán nem fenyegettelek csak felvázoltam a lehetőségeket. Tudod jól ez a világ elég ijesztő tud lenni.-
Mikor közelebb lépett hozzám félelem nélkül mosolyogtam a szemébe hisz tudtam nincs mitől tartanom.
-Kiszabadulni nem kunszt azt minden idióta meg tudja csinálni még én is. Amire meg akartalak tanítani az az, hogy összpontosíts ne veszítsd el a hidegvéredet és minden helyzetben maximálisan tudj koncentrálni. Lásd meg a lehetőséget és esélyt ami körülvesz téged.-
ezzel hátat fordítottam majd odamentem kinyitottam az ajtót mely az árnyékban bujkált. Mivel az enyém volt a hej ismertem melyik ajtó merre van és hová vezet. Gyere velem elviszlek vacsorázni majd utána oda ahová parancsolod. Az épület mellett parkolt egy kis négyszemélyes autó. Nem egy Ferrari volt, de legalább nem keltett feltűnést. Ezúttal kulccsal nyitottam ki és üvegszilánkok nélkül invitáltam be a hölgyet.

Penny végighallgatja a férfit, majd követi őt és meglátja a kocsit.
- Akkor se ülnék be magával, ha megkötözne és úgy tuszkolna be. Inkább ülök itt benn megkötözve és bekötött szájjal, minthogy hagyjam, hogy elvigyen kitudja hová.
Ránéz megint a férfira.
- Eljátszotta a bizalmamat.

Érdekes módon most nem akart beszállni bezzeg mikor egy téglával nyitottam neki ajtót szinte szó nélkül mellém ült. Akkor több ízben is megkötöztem és bezártam ezúttal viszont csak egy eset történt.
-Ez vicces tekintve, hogy sohasem bíztál bennem vagyis nem volt mit eljátszanom.-
Ugyanolyan csökönyös volt mint hajdanán képtelen volt belátni, hogy ez csak az előnyére válhat.
-Ezúttal más a helyzet mert az a járgány a saját tulajdonom és nem lopott. Bár annak is megvolt a maga bája, de így legalább nem kell aggódnom, hogy mikor csipnek nyakon. Na pattanj be oda viszlek ahova akarod. Csak nem félsz egy féleszűtől akinek annyi esze sem volt, hogy alvás előtt levegye rólad a táskát? Ha úgy tetszik ülj hátra a kis Jedi türköddel meg bármikor rendre tudsz utasítani. Hisz észre kellett venned, hogy jó pár dologban megváltoztam ami neked köszönthető.-

- De igen bíztam. Nagy kár volt.
Penny hátat fordít és lassan elindul.
- Hagyjon engem békén.
Azonban, Pennynek nincs kétsége afelől, hogy a férfi megragadja őt hátulról és csinál valamit vele.

Kissé bosszankodva, de kiszálltam az autóból majd bezártam az ajtót és elraktam a kulcsokat. Az akkori időkben nemigazán lehetett bízni az emberekben mindent loptak ami mozdítható. Gyors léptekkel elindultam a lány után mert nem hagyhattam elmenni. Mikor már csak pár lépésre álltam mögötte megszólaltam kedves bájos hangomon.
-Tudod ezek után nem hagyhatlak elmenni- ezzel megnyújtottam a lépteimet és egy szempillantás alatt mellette teremtem-pontosabban nem hagyhatlak elmenni egyedül. Veled tartok.- kis szünetet tartottam és felvettem az ő sebességét.
-Közben beszélgethetnénk is. Tudom a módszerem kicsit radikális ám ha sikerülne levetkőznöd a hiányosságaidat nem lenne előtted akadály. Különben is tartozom neked ennyivel.-