Adams Kikötő

A válasz nem is várat magára túl sokáig. A szagok megsűrűsödnek, és még valami másvilági jelenlétet is felfedezel. A szemközti háztetőn egy árny jelenik meg, és már veti is le magát több emelet magasságból. Csak egyszer kapaszkodik meg a tűzlépcső egyik vasában, de még így is puha talppal érkezik térdre a jelenés.
Holdfény játszik a mezítelen bőrén, ami fehér akár az alabástrom. Csak egy pillanatra enged meg magának egy mosolyt, de az is veszélyesnek tűnik, még egy pokolivadék számára. Lassan feláll, és hihetetlen tűsarkain elkezd közelíteni feléd. Egy pillanatra sem látszik rajta a félelem, és amikor meglátja társnőjét holtan, még a rubinvörös ajkait is megnyalja. Nem az a reakció, amit egy embertől elvárnánk.
- Úgy néz ki valaki rossz kisfiú volt. - Jelenti ki, miközben mindkét kezén megropogtatja ujjait. A bordó kesztyűk végeiből női körmök helyett karmokat találsz. Élesnek tűnnek, akár a legjobban fent damaszkuszi acél. A nő nem semmi, ez már előre láthatod.

A támadásod viszonzást talál. A karod kinyúlik és a lány tarkóját próbálod elkapni. Úgy látszik nem vagy elég gyors hozzá. A kezed már csak centikre van, mikor elfordítja fejét a macskanő, és teljes erejéből ráharap. A mutató ujjad bütyke környékén mélyednek bele a fogai a húsodba, és satuként harapja össze. A kezeivel pedig nem hogy védekezne a térdelési próbálkozásod ellen, hanem megragadja a karodat. Egyik kezét még hárítani tudod, de a másik karmaival mélyen a húsodba váj.
A térdelésed gyomor tájékon találja el a macskanőt. Megemelkedik a földről, de még így sem ereszit el a végtagodat. Csak még jobban sikerül beléd vájnia. A fájdalom úgy látszik nem zavarja, és a hirtelen összepréselődő belső szervek sem. A szájába vér csordul, ami lehet akár az övé is, de a tiéd az biztos.

A harc már inkább művészet, a gyilkolás művészete. A kezed belemélyed a nő testébe, és emberfeletti erődnek köszönhetően széttéped az arcát. Kezed kiszabadul az emberi satu szorításából, de mutató ujjadat már éppen hogy csak egy kis bőr tartja. Elkapod a nyakát, és teljes erőből nekitámasztod a falnak. A tégla épület oldala a becsapódástól megroppan. mindenfele vég, és téglapor keveréke kering. A nő kéjes vigyorral bámul a szemedbe, és lábai derekadra fonódnak. Az ereje minden képzeletet felülmúl, biztos vagy benne hogy nem normális ember. Ennyi sérüléstől már rég földön fetrengene bárki más, de ő csak harcol tovább.
- Ennyire könnyen azért nem szabadulsz tőlem, szépfiú. - Bordáid ropognak, és karjaival átfog, és karmai mélyen hátadba vájnak. Hosszan karmolja végig, hátad közepétől lapockádig. Nem tudod magadról lerázni, még ha ruháid nagy része is bánja. A perpatvar közben megérzed újra azt a szagot, és most már helyszínt is tudsz mellé rendelni. Az egyik közeli sikátorban, meglátsz egy macska ruhás alakot.
Csak nézi a küzdelmeteket, de nem mozdul egy tapodtat sem. Hold fénye megcsillan jelmezén, zöld szemlencséje csak úgy világít a félhomályban. Ekkor csapod neki megint a falnak a nőt, ő pedig csak nyög egyet, de nem ereszt.

Átalakulásodat csak egy kurjantással fogadja, még élvezi is, ahogy beletúrhat a bundádba. A szorításából nem tudsz szabadulni még, így sem, de érezhetően gyengült az. Legalábbis a teljes erődhöz képest. Ekkor a nő diadalittas vihogásba kezd, és ő is elkezd változni. Arcvonásai megnyúlnak, és a gyönyörű nő helyét egy vékony, ocsmány szerzet veszi át. Már nem emlékeztet a régi valójára, a szemfogai rendellenesen megnyúltak, és a szeme is betegesen sárgássá váltak.
Oldalra fordítja a fejét, mintha csak várná a harapásodat. A nyakát nem tudod elkapni, de mélyet haraphatsz a lentebbi részekből. A halál ízét érzed a szádban, mintha csak egy dögöt kóstolgatnál. A felismerést újabb követ, a nő is követi a példádat, igaz csak kevésbé hatékonyan. A fogai újra és újra beléd marnak, lassan, nagyon lassan halad végig a nyakadon, minden lyukon is vérpatak indul meg. Míg végül eléri az arcodat. A macskanő lefeszíti magáról a pofádat, és ajkaidba harap. Végül meglepetésedre a nyelve is követi. Vér tolul a szádba, és ilyen fájdalommal itatott kéjt már rég éreztél. A nő vadul csókol, már csak rajtad a sor mit lépsz.

A nő végül lemászik rólad, és pihegve remegő lábakkal, lépdel el megfáradt testedtől. A halott macskanő nem is érdekli, az élmény amit átélt sokkal jobban befolyásolta, mint egy egyszerű halál. Végül csak rápillant egy kicsit, és vissza rád.
- Hát ha legközelebb ölni lesz kedved nézd meg kihez is tartoznak. Nem mindegy melyik macskát kapod el. - Teszi hozzá sejtelmesen, de ekkor már teljesen felöltözve pompázik újra. Egy búcsú csókot lehel feléd, és ekkor tér vissza teljesen a világ a saját medrébe. Meghallod a közeledő rendőr szirénákat, és a férfi a sikátorból sem néz már. Igazából azt sem tudod mikor ment el a kukkolótok. Az utca üres, csak te és távolodó nő van.
- Nem minden az aminek látszik, talán nem kellene rossz embereket magadra haragítani. - Teszi még hozzá, és már rohan is a legközelebbi tűzlépcső felé. A magas sarkúja nagyot koppan a falon, majd már csak azt látod, hogy öt méterrel feljebb van, és eltűnik a ház egyik nyílásán.