Adams Kikötő

Tárgy: Re: Adams Kikötő Hétf. Júl. 15, 2013 11:38 pm

- Már értem őrült barátom - hangjából valami olyan csendül, amit valószínűleg egy mosoly mellé társítana az ember, de a szamuráj nem tud mosolyogni, hisz maszkja arcára olvadt.
Elindul a bejárat felé, léptei lassúak és kimértek, nem sieti el a dolgot. Nemsokára össze is fut a három férfival. Az egyik épp azt szeretni megtudakolni, hogy még is mi a fenét keres ő itt, de még épp csak kinyitotta a száját, amikor a feje leválik a testéről és a földre hull. A szamuráj ekkor már ott áll a másik kettő között teljes valójában, kardjáról apró cseppekben hullik le előző áldozata vére.
- Cselekedeteik elittéltettek és az ítélet most végrehajtattik, általam - szólal meg túlvilági hangján, mely máris félelmet plántál a két bűnös szívében.
Egy pillanat alatt történek a következő. A harcos jobb oldalán álló emelné a kezét, hogy üssön, de azt levágja a harcos, majd a férfit a törzsénél kettévágja, a másik menekülni próbálna, épp nyitná az ajtót, amikor neki is levágja a kezét, majd a fejét küldi a padlóra. Miután befejezte, kardját visszadugja a tokba, meghajol, majd visszasétál a társához.
- Elvégeztetett! - jelenti ki határozottan, majd vár, hogy mit mond a másik.

Tárgy: Re: Adams Kikötő Kedd Júl. 16, 2013 2:22 pm

- Tökéletesen megfelelsz... A közeljövőben még felkereslek, s várom segítséged a korábbi lelkes dologban, s cserébe oly dolgokba vezetlek be, melyekről álmodni se mersz.

A holfejű széles vigyorának súlya szinte betöltötte a teret, szemöldök rángatózásának dinamizmusa pedig bárkit halára idegesített volna.
Lassan felemelte karját s kezét a harcos felé fordította. Segítek, te segítesz. S közben beavatlak... Áll az alku szamuráj?

Tárgy: Re: Adams Kikötő Kedd Júl. 16, 2013 2:31 pm

Az őrült fickó kijelenti, hogy a harcos tökéletesen megfelel és majd később még felfogja keresni. A szamuráj nem tudja mit gondoljon, de most is hasznosnak bizonyult ez az ismeretség számára, így hát nem látja akadályát, miért utasítaná vissza. Holdfejű a kezét nyújtja, a démon pedig elfogadja és miközben megszorítja a másik kezét meghajol, japán szokás szerint. Ezután a fehér ruhás alak megemeli a kalapját, meghajol és elsétál. Ő sem vár egy percet sem, nyit egy kaput, s máris a város egyik felhőkarcolójának tetején van. Letérdel és kardját maga elé fekteti. Itt az ideje átgondolnia a történteket és elmélkedni az elkövetkezőkön.

Vége

Tárgy: Re: Adams Kikötő Pént. Aug. 16, 2013 11:52 am

Tigra és Ramirez játékosi magánkalandjának folytatása

Előzmény

Elengedte őket?! Nem ordítok rá, de csak azért, mert láthatóan őt az nem érintené úgysem mélyen, kér az időt vesztegetni rá. De hogy elengedni azokat, akik rendőrökre lőnek... sose lehet tudni mit csinál ez a fickó. Kiszámíthatatlan. Nagyot sóhajtok.
- Rendben, akkor a sérültekért megyek. A zsaru kétlem, hogy túlélné - teszem hozzá úgy, hogy a rendőrök ne hallják. - Maga is jöjjön, hátha tud segíteni.
Ekkor felkínál nekem egy csokit... ez a férfi nem normális. Ezt a megállapítást már elismételtem magamnak párszor, lehet azért, hogy elhiggyem, tényleg igaz.
- Nem, köszönöm - felellem udvariasan, de kicsit sietve.
A orvosi felszerelésemmel visszamegyek a sikátorba és ellenőrzöm a két sérült állapotát. Ezek közül egyik se kapott halálos sebet. Persze a zsaru igen, a bűnözők meg túlélik. Tipikus valóság.
- Az elsőnek ki kell szedni a lövedéket a sebből. A másiknak meg csak bekötözni a sebét. Azt el tudja intézni? Én meg addig az elsővel foglalatoskodom.
Eztán előveszek egy hosszú csipeszt. Normális esetben a mentősök nem hordanak maguknál ilyet, de Gothambe igen, mert elég sok lövési sérüléssel lehet találkozni. A csipessel óvatosan kiveszem a golyót. Szerencsére a fickó félájult, így nem sok mindent érez az egészből.
- Nem vagyok hidegvérű alkat - mondom a kérdésére. - Mondjuk szép lassan az ember azzá válik, ha minden nap ilyenekbe botlik, mint most ez. Először elég nehezemre esett végezni a munkám, de aztán beleszoktam. És, magának is ilyen pörgősen telnek a napok?

Tárgy: Re: Adams Kikötő Pént. Aug. 16, 2013 8:15 pm

A nő meglepetésemre nem kér az édességből, köztudott, hogy véres, undorító helyzetekben a legfinomabb minden édesség, nem is értem miért utasítja el...
- Természetesen, intézem a sérültet.
A kérésnek eleget teszek és megyek utána, majd az utasításokat követve odalépek az egyik sérülthöz és jó szorosan elkezdem átkötni a sebét, egy-két letépett ruhadarabbal. Közben hangosan gondolkozom, hogy a mentős is hallhassa.
- Akkor maga egy szürke jellemű személy. Normál esetben átlagos reakciókat nyújt, de kritikus helyzetekben a környezetéhez alkalmazkodik, ha a helyzet megkívánja hidegvérűbb lesz. De semmiképp sem kontrollálja saját változását tudatosan. Érdekes. A barátja, hogy bírja, hogy ennyit dolgozik?
A nekem feltett kérdésen nem sokat gondolkodom, mégsem válaszolok azonnal, mert befejezem a kötözést és utána azonnal orrba vágom a banditát, hogy ezzel kiüssem. Miután felegyenesedek és körülnézek, rendőrök után kutatva válaszolok csak.
- Ohh nem, nem, nem. Nem minden napom. Sokszor egész napokat unalmas munkával töltök. Mikor unatkozok, akkor teszek csak ilyen kis, kitérőket. Ez éltet.

Tárgy: Re: Adams Kikötő Csüt. Szept. 05, 2013 7:11 pm

Miközben a munkámat végzem, és a férfinak is adtam elfoglaltságot, az lefesti, hogy mégis milyen képet alkotott rólam. Ezen sose gondolkodtam, megvallom, de van a szavaiban igazság, még biztos megforgatom a hallottakat egyszer-kétszer, csak most dolgom van.
- Barátom? – kérdezek vissza. Mármint pasira gondolhat? – Ha Karlra gondol, ő már régebb óta űzi az ipart nálam is… ha meg pasira gondol, az nincs. Éppen, mivel elég sokat dolgozok, magánéletre nincs sok időm, és energiám sem maradna a műszakok után. Magának van valakije?
Elképzelem, hogy egy ilyen fickónak milyen nője lehetne… elég hátborzongatónak tűnik az elképzelésemben. Ha már valaki meg tudná tűrni őt maga mellett… jó, mondjuk, lehet, hogy van egy teljesen normális oldala, és ha azt látnám, nem is sejteném, hogy éjszakánként őrültként az utcákat rója akció és adrenalin forrást keresve magának.
- Szóval, ezek az esti kiruccanások csak hobbiként vannak fenntartva? – kérdezem, kételkedve a szavaiban.

Tárgy: Re: Adams Kikötő Pént. Szept. 06, 2013 9:32 pm

Valahogy éreztem, hogy nincs senkije, a viselkedése, a munkája, az egész lénye, minden olyan kiszámítható. Már rég meg akartam ismerni egy ilyen személyiséget.
~ Érdekesnek tűnik. Ki kell próbálnom mennyire alkalmazkodóképes...
- Nincs senkim. Nem vagyok képes értelmezni a mások által gyengéd érzelmeknek nevezett folyamatokat, csak a biológiai funkcióim működnek, az érzelmiek nem. Ezen kívül sokszor a gépekkel jobban kommunikálok, mint élőlényekkel. Normál esetben nincs szükségem más nemű társra...
Fejezem be a mondatot, majd hátrébb lépek egyet és leellenőrzöm a fegyverem még egyszer.
- Nem, nem csak szórakozás. Az új fegyvereim is ilyenkor szoktam tesztelni, valamint saját magam által kitűzött célokat teljesítek, mint például valakit rávenni a gyilkolásra akarata ellenére.
Hirtelen a nőre szegezem a fegyverem, és olyan távolságba lépek, hogy ne tudjon közel lépni, vagy menekülni.
- Rá akarom venni, hogy öljön. Hogy megtudja milyen, magának jót tenne, előhozná az igazi énjét. De nem akarom, hogy bűntudata legyen, ezért kényszerítenem kell. Törje ki a sérült nyakát, ha nem teszi lelövöm magát. Ő vagy a saját élete... válasszon.
Nézek határozottan a szemébe.

Tárgy: Re: Adams Kikötő Kedd Aug. 26, 2014 11:54 pm

Úgy látszik az elbizakodottságomat igen csúnyán megfogom fizetni. Erre azonnal rájöttem, amint az általam figyelmen kívül hagyott negyedik pali lesokkolta a ruhát és az áramkörök zárlatosak lettek. A többiek, amin rájöttek, hogy már csak dísznek van rajtam a páncél egyből lehámozták rólam. Majd zsákot húztak a fejemre. Aztán leráncigáltak a lépcsőn és bedobtak a furgonba. Kezem lábam összebilincselték. Így gúzsba kötve ültem a furgonba miközben azon filóztam, hogy ha ezt túléltem, megjavítom a ruhát, hogy többé ne süljön úgy ki, mint egy villanykörte.
- Hé srácok gondolom már késő szólni, hogy ez az egész egy félreértés és engem is csak belerángatott egy nő a börtönből. A családomat fenyegette. Azért ugye nincs harag - Jézusom miket zagyválok össze. Az egyiküknek gyakorlatilag eltörtem az állkapcsát nem beszélve arról, hogy végig üldöztek a fél városon. Miközben magamba filózok egy hajó kürtjét hallom átszűrődni a furgon ajtaján.
- Gondolom nem sétahajókázni visztek engem? - majd erőltettem nevetek, amit egyből meg is bánok utána.

Tárgy: Re: Adams Kikötő Vas. Okt. 12, 2014 1:11 pm

//Bocsánat a késésért//

Lerántják a zsákot a fejedről, és az első dolog amit meglátsz, a hirtelen jött, és elviselhetetlen fényesség. Egy székhez kötöztek, kezde hátul, lábad pedig a szék lábához erősítve. A szemed csak nagyon lassan szokik hozzá az erős fényhez, és ha homályosan is, de azt látod, hogy a két maszkos tag félre áll, utat engedve egy újabb alaknak. Ahogy tisztul a látásod, szemügyre tudod venni: fehér öltöny, fekete koponya maszk, mint a többieken, mégis valahogy másabb, mint a többiek. Ő lehet a banda feje.
- Nézze el a durva fogadtatást. Veszélyes időket élünk. - mondja kissé teátrálisan, majd fel-le kezd járkálni előtted.
- Mondja, tudja, hogy a gyémánt, amit keres, csupán legenda? Tudja egyáltalán, hogy miféle ékkőről van szó, vagy csak "belerángatták"? - úgy beszél, mintha tudna valamit, legalábbis többet, mint te.

Tárgy: Re: Adams Kikötő Hétf. Nov. 10, 2014 10:47 pm

- Durva fogadtatás?? Az enyhe kifejezés. A maga koponyás emberei végigkergettek a fél városon és tönkre tették a lakásomat! Azért legalább megdolgoztattam őket. - még mindig homályosan látok, de a felmordulásból ítélve célba találtam. - Visszatérve a gyémántra, ha legenda lenne nem foglalkozna azzal, hogy megállítson nem igaz? Fogalmam sincs miről van szó. Egyedül az érdekel, hogy megfenyegették a családomat és, ha megszerzem a gyémántot akkor békén hagynak engem és őket is.
- Figyeljen ide Mr... na mindegy figyeljen. Önnek a gyémánt kell nekem pedig garancia a családom biztonságára. Segítsen megkeresni. Majd amint átadtam a ,,macskáknak" rajtuk üthet és azt csinálhat vele, amit akar. El se hiszem, hogy úgy beszéltem mint egy érzéketlen bűnöző - de a családomért bármit megtennék. De vajon tényleg képes lennék mások életét még ha piszkos alakok is feláldozni csak azért, hogy elérjem a célom. Hősnek lenni úgy látszik sokkal nehezebb mint először gondoltam.

» Arkhami kikötő
» St. Martin kikötő