Gotham Városi Rendőrség

- Természetes, hogy én fizetek, ha már én ajánlottam fel a dolgot. Viszont attól nem félek, hogy kiinnál a fizetésemből.
- Mondom neki most már teljes mosollyal az arcomon és szép lassan elindulok a közeli pub felé, odafigyelve arra, hogy felvegyem Lisa sétálási tempóját. Közben azon jár az agyam, hogy tényleg jó ötlet volt e az esti ivászat egy ilyen kemény műszak után...
Szerencsére nincs túl nagy meleg így egy vagy két korsó belefér mielőtt teljesen kidőlök. A francba is. Pár évvel ezelőtt ez nem jelentet volna gondot.Mit év? Pár hónappal ezelőtt se.... Ha... Na ez szép. Egy nem akármilyen nő sétál melletted te meg azon nyavalyogsz, hogy mit bírtál pár éve és mit bírsz most? Öreg nem kellene hallgatni, mint egy faszent. Szed már össze magad. Ez a hallgatás kezd kicsit kínos lenni nem?
-Ekkor szerencsére pár percnyi csend után Lisa átveszi a kezdeményezést amiért nem tudok elég hallás lenni neki.-
-Arra gondoltam, hogy a közeli Sarok Puba mehetnénk, ha neked megfelel?! Egész finom import holland sört hoztak a hét elején és nem tudom, hogy te miként vagy vele, de én falnék pár falatot is. Ott pedig elég kellemes Pepperoni rollt tud készíteni a szakács.
-Bízva abban, hogy a társnőmnek is megfelel az ajánlott hely, tovább sétálok a pub felé miközben válaszolok a másik kérdésére is.-
-Mit ne mondjak elég kemény volt ez a műszak. Nem hittem volna, hogy ennyire fárasztó tud lenni a 24 órás rendőri szolgálat, pedig Kirkuk közelében is volt pár húzós napom. Igaz most elég nagy a felfordulás bent. És neked milyen napod volt? Történt bármi szokatlan vagy váratlan? Ha jól tudom, te is 24 órásat teljesítettél most.

Előzmény:Gothami szónok

Amint beléptek a rendőrségre, egyből a recepció fel veszitek az irányt. A késői óra ellenére elég sokan vannak bent. Többnyire részegekből és prostituáltakból áll a társaság, egy rendőr pedig épp mellettetek vezet el egy megbilincselt, női-ruhás férfit. Nem mindennapi társaság.

A pultnál egy pocakos, bajuszos őrmester rendezget mindenféle papírokat.

-Miről lenne szó?-kérdezi, miközben fel sem néz az iratokból.

//Üdv újra köztünk. //

Martinez nyomozó rezzenéstelen arccal hallgatja történeted, néha leír magának valamit a jegyzetfüzetébe.
-És ön, Mr. Walker? Hogyan keveredett bele, ebbe az egészbe?-fordul Dean felé a nyomozó.-Épp hazafelé tartottam, amikor a hölgy kétségbeesetten az autóm elé állt. Miután elmondta, hogy üldözik, kinyitottam neki az ajtót, és elmenekültünk. A pasas ráugrott az autómra, de végül sikerült lerázni. Aztán egyből idejöttünk.

Martinez pötyög még egy darabig a számítógépen, majd feláll a székéről.
-Nos mára végeztünk. Körözést adunk ki, ez ellen az Igor ellen. Engedjék meg, hogy kikísérjem önöket.

Mikor kiléptek az épület ajtaján, két férfi lép oda hozzátok. Kezükben pisztolyt tartanak, amivel épp rátok céloznak.
-Megkérem önöket, hogy fáradjanak velünk.-mondja udvariasan az egyikük. Martinez nyomozó is előveszi a fegyverét, ám nem a bűnözőkre fogja rá, hanem felétek fordul a fegyvercső.
-Induljunk, egy-kettő. A főnök már türelmetlen.-szavait egy lökéssel toldja meg a korrupt zsaru.

Egy újabb nap virradt, majd áldozott le. Egy régi ügyet vettünk elő, és folyamatosan az adatbázist lapozgatom, és határán vagyok annak, hogy kifollyon a szemem a monitortól. Folyamatosan pörgetem az aktákat, a gyanusítottak listáját és a többit, amit át kell néznem. Az ablakon beszűrődik a lenyugvó nap narancs színű fénye, és még érzem a kezemen a melegét. Kicsot odébb húzom, és ekkor ismét megérzem a csövek mozgását, és ahogy helyezkednek. Lassan két hete, talán három, hogy ez az izé rám került. Emlékszem még, hogy milyen volt használni. Mikor a doki belém nyomta, az érzés, ami átjárt, nem fogható semmihez. Végig simítottam a finom szerkezeten. Fémes tapintása, és a gomb érzése, ami befecskendezi a szert, szinte hív magához, és könyörög, hogy nyomjam le, és használjam. A figyelmemet visszarángatom az ügyre. Fang. Azt rebesgetik, hogy egy pokoli szörnyeteg, emberi testtel, pók fejjel, ami egy kifejlett pókban végződik. Képtelen vagyok elképzelni, hogy hogyan nézhet ki egy ilyen szörnyeteg, vagy hogy egyáltalán létezik-e, és hogy igaz-e, amit mondanak róla. A kezemen lévő szerkezetre nézve viszont tudom, hogy ha nem is teljesen, de megközelítőleg létezhet ilyen lény valahol Gotham-ben. Ez a város akkora, hogy bőven van helye elrejtőzni, nem beszélve a csatorna rendszerről, ahol tökéletes rejtekhelyre lelhet. Egy ismerős hang ránt ki a gondolataimból, amitől már lassan úgy néztem ki, mint egy zombi. Zoey Redbird tizedes lép oda hozzám, és teszi fel kérdését.
- Sehogy. Ugyanazt pörgetem újra meg újra, de nincs semmi, ami anno elkerülhette volna a figyelmünket. Semmi rejtett jelzés, semmi kódolt üzenet. Csak a színtiszta jelentések és hírek. Még a gyanusítottak listájában sincs változás. - válaszoltam a tizedesnek, majd lazán hátra dőltem a székben és a kezeimet a tarkómra helyeztem. A nőre emeltem tekintetem. A klasszikus nőideál jelenik meg benne, ezt mindneki tudja.
[color/sienna]- És maga hogy halad tizedes?[/color] - kérdeztem vissza, bár fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen feladatot kapott.

Semmi, zéró, nuku, nyista. Ezekben az aktákban nincsen semmi, és még annál is kevesebb. Az eddigiek csak kis halak, piti bűnözők, akik egy-két alkalommal kapcsolatba kerülhettek Fang-gal. Semmi több. Sajnos Redbird sem tud újat mondani, az ő feladata a helyszínek és betörések, valamint a beszámolókról készült jelentéseket, jegyzeteket nézte át, de ugyanúgy nem talált semmit.
- Én ezt nem értem. Ennyire nem lehetnek profik, hogy ilyen szinten képesek eltüntetni a nyomaikat. Valahol hiábzniuk kell. Mert végeredményben mindig hibáznak valahol. - mondom magam el, rá sem nézek a nőre, a mondandóm mégis neki címzem. Végül ráemelem a tekintetem. Az arcán csak közöny látszik, amit teljes mértékben megértek. Az utóbbi időben, mire kiértünk jószerivel már semmi dolgunk nem volt, csupán a területet kellett biztosítani és lezárni a megfelelő körzetet. És még így sem kapott értelmet. Tőlem biztos nem, mert vaksötétben tapogatózunk. Egyébként meg miért én kapom ezeket? Tudtommal vannak nyomozóink erre a feladatra. Mióta a cirkuszi eset jól sült el, folyamatosan ilyen dolgokkal bombáznak. Épphogy felállnék az asztaltól, mikor egy másik hang kiáltja a nevem. És nem szolgál jó hírrel: a főnök hivat. Nos, ez két dolgot jelenthet, amik a következők: vagy nagyon elcsesztem valamit, vagy nagyon jól csináltam valamit. Más lehetőséget egyelőre nem látok. Zoey még megveregeti a vállam és sok szerencsét kíván. Rámosolygok, kénytelen kelletlen, majd fogom magam és szépen lassan, méltóságteljes léptekkel indulok a halálba. Amint odaérek, kopogok, majd egy pillanattal később benyitok az irodába.
- Hívatott, főnök? - tettem fel a kérdésem, bár ez volt most, a jelen helyzetben a legfeleslegesebb kérdés, amit valaha feltettem életem során.

A főnök sokkal jobban ki van, mint ahogy azt én gondoltam. Amihez nem tudok hozzászólni, arra serényen bólogatok, vagy épp nem csinálok semmit, és a "ne szólj szám, nem fáj fejem" elvet alkalmazom.
- Nem uram, mindig ugyanaz. Még csak új gyanúsított sem kerül fel a listára. - válaszolom a kérdésére. Ismét azon töprengek, hogy hogyan képesek így eltüntetni a nyomaikat, és előállok egy merész ötlettel.
- Van valakijük a rendőrségnél. Így érthető lenne, miért nem találunk új nyomot róluk. - vetem fel, és nem tudom, hogy mennyire veszi figyelembe a főnök az ötleteimet. Aztán jön a várva várt kérdés, amit jobban szerettem volna elkerülni.
- Jól vagyok, uram! Nincs semmi bajom, a szabadságot pedig inkább hanyagolnám. A végére akarok járni ennek az ügynek. - a fejemben a hangok mást mondanak.
~"Tehetetlen"? Nem vagyok tehetetlen, és be is tudnám bizonyítani. Amint megnyomnám a gombot, elkapnám a torkánál és a felhoz nyomnám. - kezem végig simít a szerkezeteken, de végül sikerül elhessegetnem a gondolatokat egy enyje fejrázással, remélve, hogy ezt nem látta.

- Nem tudom, főnök. De már el is indultam kideríteni. - felálltam a székből, majd vetettem egy utolsó pillantást a főnökre. Nem tesz neki jót a stressz. Már a második cigarettáját szívja, mióta itt vagyok, és a hamutál is inkább hasonlít egy sündisznóra, semmint hamutálre. Mielőtt végleg távozom, még a főnök hozzáteszi, hogy vigyem magammal a tizedest is. Nincs mit tennem, a felsőbb utasítás az felsőbb utasítás. Kilépek az irodából, majd rögtön felkeresem Zoey-t. Amint megtalálom közlöm vele a tényállást.
- Terepre megyünk. A főnök külön kérése, hogy vigyelek téged is friss levegőre, mert a végén még itt fogsz megsavanyodni, és a bőröd is hófehér lesz. - viccelem el a végét, majd intek neki, hogy a lehető leghamarabb készüljön el, én kint a kocsinál megvárom.

- Helyes. Bízom benned Chase, húzz ki a sz*rból. - Vetette még oda neked, s többet már nem kívánt szólni. Lenéző ez az osztályra nézve, hiszen nem ez a dolgotok, amúgy is van elég tennivaló, főleg hogy Gotham sosem alszik, és most még a felügyelő is piszkálja a főnöködet, amiből adódik, hogy a főnök is piszkál titeket, hiszen valakin le kell vezetnie a felgyülemlett stresszt.
Redbird tizedes asztalánál ült, mikor odaértél hozzá, már messziről kiszúrt téged, úgy néz ki, nagyon "benne volt az ügyben".
- Na miújság? Látom megvan még a feje. - Mosolygott a lány, bár inkább mondanád gúnyosan, mint kedvesnek az arcán végighúzódó kislányos vigyort.
- Óh ne már...pedig úgy élveztem idebenn az irodában, ezzel a sok besavanyodott szexista zombival. Na de ha a főnök ezt akarja, hát legyen... - Játsza el a mártírt, persze egyből leesik neked, hogy örömmel követ téged akár a világ végére is, csak legyen minél távolabb az irodától.
- Ön vezet Őrmester. - Kacsintott rád, majd karon fogva sietett a kijárat felé.

Folytatás itt!

Előzmény: Utcák, lakókerület

// Kevin Chase magánkalandja folytatás//

Késő este van. A kihallgatások javában folynak az erre alkalmatos helyeken. A te embered kicsit késve érkezik, ugyan is valami savas anyag mart bele az arcába. Mentősök látták el, mielőtt kezeid közé kaphatnád, hogy megszorongathasd a golyóit, ám csak is lelki értelemben. Nem mutatna jól egy jelentésben sem, hogy kihallgatás közben, szexuálisan zaklattak egy rabot. A sajtó rákapna, de ez nem a rendőrség ingere. Egy kollégád jön ki az egyik teremből. Név szerint Mike. – Kemény csávóknak hiszik magukat ezek az idióták, de már töredeznek, mint a volt csajom hajvégei. Még pár fenyegetés és a legsötétebb titkaikat is kitálalják. – A kezében kávés bögrét látsz amit neked nyújt át.
– Tessék. A te éjszakád is hosszú lesz. Jut eszembe Zoey hívott az előbb. Azt mondta siet vissza. Talán a kihallgatásra még visszatér vagy utána. – Elveszed a kávét, és kortyolgatva hallgatod a jó hírt Zoey-ról. Valaki vállon markol és hátra fordulva a főnököd veszed észre.
– Chase, mehet a 2-es tárgyalóba. Az embere már ott várja. – Szótlanul bólintasz és a kávéval együtt bevonulsz a kivilágított terembe. Nem fogad ismeretlen látvány. A terem nem túl nagy. Középen fémasztal két oldalán egy-egy székkel, amin az egyik hely már foglalt. Oldalt a falon pedig egy hatalmas tükörszerű ablak, melynek másik végében titeket figyelnek. Most már rajtad áll minden.

A kihallgatások már megkezdődtek. A helyszínen történt események jelentését adtam le a főnöknek, majd kilépve az irodából rögtön a kihallgatók felé veszem az irányt. Mike lép ki az egyik teremből, kezében kávés bögre. Elmondása alapján nem lesz egyszerű megtörni őket, de még a legvastagabb jég is átszakad egyszer. Elmosolyodom a poénján, majd átveszem tőle a kávés bögrét, bele kortyolok, és végre a koffein bekerül a szervezetembe. Kicsit fejbever, és felébredek tőle, bár már hűlő félben van, egyáltalán nem bánom, mert a jeges kávét jobban bírom, mint forrón. Zoey jól van, és amint tud csatlakozik, addig is, irány a 2-es tárgyaló. A szoba a klasszikus, középen asztal, két oldalán egy-egy székkel, és egy óriási tükör, aminek a túloldaláról figyelnek minket, és hallgatják a kihallgatás részleteit. Belépek, leteszem a bögrét az asztalra, megfordítom a széket, hogy a támlája legyen az asztal felé, és arra támaszkodva leülök a fickóval szemben.
- Mit kerestek a boltban? Mi volt a "szajré", amit emlegettek odabent? Hol van Fang? - zúdítottam rá a kérdéseimet. Ha infoval szolgál Fang hollétéről, talán enyhítenek a körülményein és a büntetésén. Emellett meglesz az a dög, és magam fogom letekerni a nyakát, amiután pedig győzelmi táncot járok a hullája fölött. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mert úgy érzem ennek egy részét már csak a szérum mondatja velem. Alig láthatóan megrázom a fejem, majd folytatom.
- Hány embere van még Fang-nak, és ne csak számot, neveket is sorolhat. - tettem fel egyelőre az utolsó kérdésem.

Úgy érzem, hogy a csávó szórakozik velem.
- Egynek vége? Minek? Ez mit jelent, és egy minek? - még tűrtem a hülyeségeit, de egy idő után nekem is el fog fogyni a türelmem.
- Örülnék, ha nem szórakozna! Egy rendőr megsérült maguk miatt. Ha kitálal, akkor megúszhatja enyhébb büntetéssel a dolgot, mint mindig. - folytattam. Valahogy hatni kéne rá, de tudtam, hogy a túloldalról figyelnek a kollegák, nem beszélve arról, hogy a főnök is kint lehet ott.

A fickó nem igazán van meghatva. Úgy látszik, hogy nem ez az első alkalom, hogy itt van. Lassan hátra dől, és kezeit a tarkóján összekulcsolja, mint aki jól végezte dolgát, és mostmár nem is ideges. Kissé bosszant a dolog, de próbálom a szabályoknak megfelelően lefolytatni ezt a dolgot.
- Tudja zsarukám, most így átgondolva élek a jogaimmal, amit ha jól emlékszem senki nem olvasott fel nekem letartóztatásom közben. Tudja nincs ellenem semmije, ha a bíró mégis rám akarna sózni pár hónapot, óvadék ellenében úgyis kijutok. Úgyhogy kérem a kirendelt védőmet, ha már ilyen kedvesen meginvitáltak. - mondta közömbös hangon, és számára a dolog itt véget is ért.
- Biztos ebben? - nem tetszett a stílusa, de tudtam, hogy kintről biztos figyeli valaki a kihallgatást az ablakon túlról.
- Ha most szolgál nekünk nevekkel, akkor talán szó lehet vádalkuról. Ha pedig nem akar beszélni, akkor majd a társai csicseregnek nekünk. - hatás szünetet tartottam, majd folytattam, ám sokkal halkabban, már-már suttogva mondtam ki:
- Remélem emlékszik még mi lett a másik kettő arcával. Nos, az igazság az, hogy nem csak külsőleg használható a dolog. - annak ellenére, hogy egyedül voltam, előkaptam a "jó zsaru-rossz zsaru" trükköt, és bár nem volt kamu a dologban, ugyanis, mint minden sav, a szájba kerülve, végig csordogálva a nyelő, és/vagy a légcsövön komoly problémát okozhat. Azt reméltem ettől megered a nyelve, és bár nem akartam komolyabban bántani, a blöff általában bejön.