Régi dokkok területe

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szer. Nov. 09, 2011 9:06 pm

Ruby a földön heverő farokra mered és bizony erősen zavarba esik. Mégis talált valamit a másik ember – ??? – de ez erősen megbolygatja a dolgok állását.
- Hát én… - kezdi, de nem tudja befejezni, igaz nem is tudna mit mondani, mert Kopasz 1-es ráugrik Kopasz 2-re.
Zavartan kapkodja ide-oda a fejét. Most ki kicsoda? A démon hajlandó volna elhagyni egy testrészét az átverés érdekében, és most itt van két pont ugyan olyan Kopasz. Az egyik vérzik, eléggé emberi vérnek látszik, talán a démon másképpen reagál a sérülésre. Azt mondta neki az eredeti Kopasz, hogy a fegyver nem sokat ér ellene, és ez be is bizonyosodott, mert belepumpáltak néhány ólmot, mégis él és szemmel láthatóan sérülés nélkül úszta meg a kalandot. Csak a tűzre reagált másképp.
~ Most nincs idő barkó bázni. ~
- Mért lőjek, azt mondtad, nem ér ellene semmit? – kérdi felháborodva, aztán a következőt teszi – Bocs, de csak ez jut eszembe.
Előhúzza a fegyverét és egy olyan pontra lőne Kopasz 1-en, vagyis abba, aki a farkincát találta, amiben nem hal bele az ember. Történetesen az egyik felkarját célozná meg, hogy lássa, miként reagál erre. Csak súrolni szeretné, ha semmi nem álja útját a lövés elsütésében, akkor egy durranás után várja a reakciót.

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Sajnos a célzási viszonyok, nem elegendőek annyira, hogy pontosan meglődd az egyik karját, ráadásul úgy hogy súrolja a golyó, hiszen dulakodnak, elég zavaróan. Lövésed eltalálja a Kopasz1 karját, ami súrolja Kopasz2 oldalát, viszont mindketten felordítanak fájdalmukban. Logikát jónak bizonyult, de elfelejtetted, hogy a démon színészi képességei túl jók ahhoz, hogy egy lövésnek köszönhetően feladja színjátékát, a nagy forgatagban pedig nem látod, hogy mindkettő vérzik-e.
- Ne engem! Őt! - Kiáltottak szinte egyszerre. Vér kezd el megjelenni a talajon, viszont megfordultak, így már végképp nem tudod megállapítani ki a hunyó.
Megpróbálhatod nézegetni a sebeket, vagy valami más logika alapján közelíted meg a helyzetet.

[Off: Gondolkozz, hogy hitted, hogy ilyen könnyű lesz? Smile

//

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Csüt. Nov. 17, 2011 10:21 am

Ruby lövése is-is lőtt, mind a kettőt eltalálta vele, de sajna nem látja, hogy melyik vérzik és melyik nem, és nyugton sem maradnak, hemperegnek a földön.
~ Hogy erre miért engem fogadtak fel? Én testőr vagyok az ég szerelmére, nem vadász. ~ - gondolja morogva.
- Mondja meg egyikőtök, hogy mi volt a megbeszélt jel.
Itt a karcolásra gondol, amit az egyikük csinált a karjára, amit nem tudhat a másik. Legalább megkülönböztetni tudja őket egy alkalommal.

//Most állnak, vagy még dulakodnak?//

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

A dulakodás egyre hevesebbé válik, a pisztolyt tartó férfi [kopasz2] nem tud rálőni kopasz1re, és a sebesüléseik is igen hátráltatják őket, jobban mondva csak az egyiket, a másik megjátssza a fájdalmat.
Elordításodra, mindketten felfigyelnek, és kopasz1 démoni mosollyal mutatta karján a sebet, mi hirtelen beforrt, és átalakult a démoni éles karmokkal tűzdelt végtagra, mi úgy hatolt bele kopasz2 gyomrába, mint forró kés a vajba.
Az nagyot kiáltva vette tudomásul, hogy nincs más hátra, mint a túlvilág.
- Nem nyert. - Nevetett a démon, majd még mielőtt rálőhettél volna eltűnt a ládák között. Még egy darabig hallhattad vérfagyasztó nevetését, de a zajok forrásai elhallgatnak, hirtelen lett bajtársad halálhörgései vették át a szerepet.
Erőtlenül intett feléd, majd zsebéből ki vett egy cetlit, és egy borítékot, majd feléd nyújtotta azokat.
- Keresd fel a szervezetet. Találd meg a démont...ennyivel tartozol. - Nyögdécselt a férfi, miközben szájából folyt a vér. A cetlire egy cím volt felírva, és maga a boríték melyben fizetséged találod. [500$]
Hogy innen, hova tovább az rajtad áll, de a távolban rendőrségi sziréna hallatszik, talán nem lenne gond, ha elhúznád a csíkot, és egy nyugodtabb környezetben gondolkoznál a folytatáson.

[//Off: Sajnálom, nem halaszthattam tovább a dolgot, PMben kapsz értékelést, itt a jutalmad írom le. Remélem élvezted a játékot. Smile

A kaland ezen szakasza véget ért, jutalmad: 500$ és a férfi fegyvere, ha elveszed.//]

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Jan. 01, 2012 12:06 pm

Előzmény: Elhagyott iroda

Talán csak tanultak az előzményekből, de egy saroknyira állnak meg a mutatott helytől. Az egyik sötét sikátorban parkolnak le, és mire te is megállsz közelükben már libasorban ki is szálltak. A lányok Kelly-t, és Sumatit nézik, ahogy próbálják megtervezni a következő lépést. A magas épületekkel körbevett dokkrész, mellettetek magasodik Idefele jövet láttad, hogy négy raktárszerű épület veszi körül, talán halfeldolgozók lehettek újkorukban. Köztük belesve egy simább placcot láttál, ahol mozgolódást nem láttál, de tökéletes helyszínt egy üzlethez igen. Már csak rajtaütési terv kell.

Vendég

Airie magán kalandjának kezdő reagja

Hűvös őszi délután. A nap már lemenőben van a horizonton és narancs színűre festi az eget. Egy két kósza felhő, és ebből az elhagyott sivár dokkból is festői táj lesz. Te sem tudod pontosan miért, de ide jutottál, csak mentél, ahova a lábad vitt, és a telefont nézegetted, amit Bane adott neked pár héttel ezelőtt. Ha kicsit jobban figyelsz, a dokkoknál, nagyjából két óriási hangár között, hangokra lehetsz figyelmes. Sustorgás, így csak sejted, mi mehet ott, ám még valaki les rájuk. Ha közelebb mész, egyre tisztábbak a beszélgetés részletei, és rájöhetsz, hogy komoly seftelés folyik, méghozzá valami új, szintetikus drog körül forog a világ, amit viccesen "Bénító Lét"-nek, vagy röviden csak "BLÉ"-nek neveznek. Úgy néz ki, mint az ostya, amiket a templomban osztogatnak, de a pontos összetevőket senki nem tudja. A sötétben, nem sokkal arrébb egy vörös fény villan. Nem nagy, apró pötty csupán, mégis rossz érzés fog el vele kapcsolatban.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 3:01 pm

Csend és hal szag. Hal szag... Undorító bűz terjeng itt össze-vissza, mégis a tenger kellemesen sós illata mintha képes lenne ezt az egészet valami kellemes, igencsak kellemes illatra varázsolni. Egy lépéssel ezelőtt bűz volt, egy lépéssel utána már kellemes illat, ami felfrissít és kitisztítja az elmémet. Nagyot szippantok a levegőből, fogalmam sincs hogy kerültem ide, elvégre teljesen másfele tartottam eredetileg. Hazafele. De merre van az a hazafele? Már néhány napja bolyongok ebben a hatalmas városban és mindig máshol kötök ki, mint ahol szeretnék, furcsa emberekkel találkozok közben és furcsa dolgok történnek velem. Nagyon kellemetlen volt amikor azt a hatalmas nadrágot és felsőt viseltem, amit Bane emberei adtak nekem. Madzaggal kellet összefognom, hogy le ne essen, bár a felső úgy is a térdemig ért. Semmi cipő. Lábaim már teljesen megfeketedtek a piszoktól amit összehordtam, miközben a városban kóboroltam. Néhány napja jutott csak eszembe, egy cukrászdában, hogy bizony nekem a mackós hátizsákban ruhám is van. Pont az olyan esetek miatt, ha netán elszakadna, piszkos lenne vagy elégne. A cukrászda mosdójában át is öltözködtem kényelmesen, még a lábamat is megmostam egy olyan valamiben amiben víz volt és még lehetett bele engedni még többet.
Így most rajtam az egyik kedvenc felsőm van, amin egy My little pony kép van. Ha megnyomom akkor zenél és világít a szárnya. Rózaszínes-kék színe van. Valamint egy kék melegítő, lila virágokkal. És egy csicsás cipő, amivel ha nagyobbat dobbantok sok-sok színben világít. Mind olyan amit a kínai piacon lehet kapni egy-két dolcsiért, de én nagyon szeretem.
Ahogy sétálok a raktárépületek közt, gyönyörködöm a csodaszép naplementében, ahogy rózsaszínes-narancssárgában úszik az égbolt és csak olykor-olykor úszik el rajta egy magányos hajónak tűnő felhő. Kezd hideg lenni, ami engem annyira nem zavar, elvégre a ruhában kellemesen melegem van. Még. Este viszont tudom, hogy eléggé hideg lesz ahhoz, hogy meghúzódjak valami meleg helyen. De hol...? Ahogy sétáltam, pont egy ilyen meleg helyet is kerestem magamnak. De helyette mást találtam.
Hangokra lettem figyelmes. Suttogásnak mondható hangokra. Felfigyeltem erre és kíváncsi lettem. Halkan, settenkedve mentem oda az egyik épülethez, onnan kikukkantva figyeltem, hogy honnan jöhetnek a hangok. Két férfi beszélgetett csendben. Hogy miről, úgy igazándiból nem értettem, de eléggé úgy tűntek hogy nem akarják hogy más is tudjon róla. Az egyiknél süti volt, amit a másik figyelt. Süti... erről jut eszembe hogy már tegnap óta nem ettem semmit. Elfogyott a pénzem. Talán nekem is adnának a sütiből? Vagy legalább megkérdezem, hogy hol is találom magam. Kihúzom magam és megköszörülöm a torkomat, hogy ne ijjesszek rájuk. Nyugodt léptekkel megyek oda feléjük.
- Elnézést, meg tudják nekem mondani, hogy hogyan találok haza? Eltévedtem - mondom nekik kicsit szomorúan, láthatják arcomon hogy valóban aggódom a felől, hogyan jutok majd haza.

Vendég

A két fickó összenéz egymással, majd mindkettejük tekintete rád szegeződik. Szúrós pillantást vetnek rád, és jól végig mérnek.
- Nocsak, kislány, eltévedtünk? - teszi fel az egyik gunyorosan a kérdést.
- Adj nekünk valamit, és megmondjuk hol a haza vezető út. - kontrázott a másik, miközben a pulóvere zsebébe süllyesztette az apró tasakot. Az első fickó füttyentett egyet, mire motor zúgás hallatszott és két autó fordult be felétek a hangárok mögül. Az autóból három-három ember szállt ki, így már összesen nyolcan voltak.
- Nos, hol is tartottunk? Ja igen. - fordul feléd vissza a srác, majd egyedül megindul. Közben a háta mögött a többiek csőre töltik a fegyvereket, vagy épp betárazzák, és hallod a halk kattanások hangját, ahogy egy-egy eleme a helyére kerül.
- Na gyere ide cicám, nem fog fájni, megígérem. - mondta nyájasan, majd megragadta a két karodat és próbált nem túl kedvesen a betonra kényszeríteni.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 3:27 pm

A két férfi egymásra néz, majd én rám. Látom ahogy az egyik elsüllyeszti azt a sütit ami nála volt. Hát nem fognak velem osztozkodni... Kellemetlen amikor végigmérnek engem, olyan mintha mezítelennek érzem magam. Nagyon mezítelennek. Egy mosoly a fejemben, melynek ez a helyzet még tetszene is, de nem nekem. Nekem egyáltalán nem. Tudom hogy fáj. Nagyon fáj... Neki nem. Ő élvezi, de én egyáltalán nem...
- Igen eltévedtem. Megtudják kérem mondani, hogy hogyan jutok vissza a városba? Tudják ahol az a nagy park van... - magyarázom nekik, bár nem nagyon fűzök reményt ahhoz, ahogy segíteni fognak. Ajánlat... Mit tudnék én ajánlani nekik? Csak azt hogy életben maradnak. Nem. Nem szabad. Már túl sok embert öltél meg... Mindig ez van. Ne tedd. Kérlek...
A füttyentés nem volt jó jel. Nagyon nem volt jó... Tudtam hogy nem lesz jó. És valóban. Kicsit hátráltam egy kicsit, nyuszimat félősen szorítottam magamhoz. Féltem. Nagyon féltem. Elindult felém az egyik férfi, éreztem ahogy remegni kezdek. Kattanások, fegyverek a többiek kezében.
- Miért kell ezt...? Én egyedül vagyok és csak eltévedtem... Nem csináltam semmi rosszat. Tényleg! - próbálom meggyőzni őket, de úgy látszik nem fog menni. Átváltoznék. Nagyon szívesen. De még mindig nem jött vissza teljesen az erőm. Bane teljesen lefárasztott engem. Annyira lefárasztott hogy egy aprócska lángot se tudok magamból kipréselni. Megragadtak a karok és én felkiáltottam félelmemben. Éreztem és tudtam hogy sokkal erősebb mint én, és teljes mértékben túlerőben vannak. Térdeim megrogytak és a földnek ütköztek. Behunytam a szemem és már sírva könyörögtem. Tudtam hogy fáj. Nagyon fáj...

Vendég

Nem igazán törődnek a fájdalmaddal, sőt, röhögnek rajta. Mindegyik, mind a nyolc megátalkodott mocsok jóízűen nevet a fájdalmadon.
- Nem engedhetünk el. Olyat láttál, amit nem lett volna szabad, és nem kockáztathatom meg, hogy lebukjak. - mondta, miközben egyre inkább másfele járt az agya. Ekkor ereszkedett le rátok egy ketrec valahonnan az égből, ám hamar kiderült, hogy ez csapda, és valójában egy apró mütyűr aktiválta, méghozzá az, hogy a térdeddel akaratodon kívül megbirizgáltad a biztosító pecket, ami lassan, de biztosan kicsúszott, és így a ketrec oldalai felpattantak. Kocka alakú, egyenként hat, talán hét méter magasak, esélytelen, hogy képesek legyetek átmászni rajta. Ezzel szinte egy időben egy fura alak ugrott le eléd, és ahol talajt ért, majd egy métert megsüllyedt a beton.

A rosszarcok rögtön lőni kezdtek rá, de a kiborgról lepattantak a golyók. Amikor tárat cseréltek, maga Cyborg tüzelt rájuk a jobb karja helyére beszerelt plazma fegyverrel. Két lövés, és a két autó totálkárosra robbant, a lökéshullám pedig elintézte a többieket.
- Gabriel, de rég láttalak. Még mindig piti díler vagy? - fordult a ketrecben veled posztoló férfi felé. Látszlóag ismerhették egymást, bár korántsem voltak azok az örök barátok.
- Fordulj fel, Cyborg! - erre már nem érkezett válasz, mert Cyborg kiszúrt téged is. Mechanikus szemével gyors leképezést csinált, röntgent, majd megállapította, hogy nem vagy veszélyes, és kienegedett a ketrecből.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 3:59 pm

Lehunytam szemeimet. Lehunytam és sírtam. Összeszorított fogakkal sírtam. Úgy mint akkor Arkhamban, azokon az éjszakákon, amikor jöttek és ... fájt. Két kezeimet ökölbe szorítottam, éreztem ahogy a beton felsérti mindkét könyökömet ruhámon keresztül is. A térdemet súrolta, kék nadrágom már kezdett pirosodni a vértől. Aprócska folt, ami kezdett nagyobbodni. Tudtam hogy teljesen lehorzsoltam. Szemeimet nem mertem kinyitni. Már éreztem ahogy ismét fájni fog az egész.
Hideg padlón feküdve vártam az éjszakát. Csendes, szapora léptek kopogása hallatszott a folyosón. És én már tudtam, hogy eljött a fájdalom ideje. Kinyílt az ajtó, egy goromba hörgés. Hatalmas kéz, mely hajamnál fogva a falnak kényszerített. Undorító érzés, majd az ágy. Fájdalom. Sírtam, könyörögtem. Majd utána még erősebb fájdalom. Nem. Ezt nem engedhetem. És mikor már azt hittem hogy ez itt is valóra fog válni...
Hirtelen egy hatalmas ketrec emelkedett fel. Én ezt nem láttam, elvégre a szemem még mindig csukva volt s féltem. Nagyon féltem. Hallottam a beszélgetést, ennek köszönhetően kicsit összeszedve magam mégis kinyitottam egy kicsit.
Egy furcsa személy állt előtte, ha annak lehetne mondani. Valami volt a testén, egyik szeme pirosan világított. Nagy volt és félelmetes, valami vas lehetett a testén. Soha életemben nem láttam még ilyet. Vagy ő is csak az álmaim szüleménye és valójában nem látom őt? Nem tudtam eldönteni. De... valahogy örültem hogy ott van. Ketrec... Bane rejtekhelye jutott eszembe, ahogy a ketrecben harcoltam az embereivel. Ez biztos csak egy rossz álom, ahol minden egybeolvadt. Más magyarázatot nem találok erre. Érzem ahogy kezével megfog és kirak a ketrecből.
Még mindig nagyon féltem, még mindig remegtem az egész eseménytől. Összehúzódva a földön ültem és néztem, ahogy mindenkit maga körül elpusztít. Nem értettem. Valami rossz emberek lehettek ezek, és most jött ez a furcsa kinézetű férfi, és segít nekem. Túl kíváncsi vagyok mostanában, és egyszer nagyon rá fogok cseszni...

Vendég

A fickó matat valamit a karján, majd az előbb még plazma fegyver egy robot karrá alakul. Ezután újra matatni kezd, gombokat nyomogat az alkarján, mire a ketrec egyik rácsa kipattan a helyéről és Gabriel kezére tekeredik, mint valami bilincs, ezután az egész ketrec eltűnik, de olyan hirtelen, amilyen hirtelen jött.
- Jól vagy? - kérdezi tőled Cyborg. Eldöntheted, hogy válaszolsz-e, de több kérdést nem intéz felé, inkább visszafordul a foglyához.
- Na jó, mostmár elcsipoghatod, hogy ki a megbízó, és hogy mi ez a sz@r. - Cyborg benyúlt Gabriel zsebébe és kirántotta a zacskót, amiben a sok nyalcsi volt. Látszólag jobban lekötötte, hogy lebuktassa őket, mint te magad, aki valószínűleg gyenge, és talán ellátásra is szorul.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 4:39 pm

Csodálkozva nézem hogy mi minden történik körülöttem. A furcsa férfi gombokat nyomogat karján, aztán hirtelen a keze ismét emberi kéz lesz, vagy legalább is ahhoz hasonló. Szemeim teljes mértékben elkerekednek, még számat is kinyitom a csodálkozástól. Hát én még ilyet soha életemben nem láttam. Még a tv-ben sem! Márpedig ha tehettem sokat néztem tv-t. Szerettem a tv-t, mert sok érdekes és vicces dolog ment benne. Valamint sok mese is, amit apukám engedett hogy nézzek. Voltak dolgok, amiket nem nézhettem, de nem is baj, én a meséket szerettem a legjobban. Felbátorodva a kíváncsiságtól, kicsit kezdtem összeszedni magam. Ismét valamit összenyomkodott a karján, a rácsból valamilyen bilincs lövellt kis és a rossz férfit elkapta. Majd ismét gombok nyomkodása és a rács úgy eltűnt, mintha soha életben nem is létezett volna.
Ettől a látványtól növekedett bennem a kíváncsiság. Kicsit kezdtem összeszedni magam, elvégre nagyon érdekelt hogy akkor most mi is ez a furcsa férfi. Annyira vágytam én is megnyomogatni a gombokat, hogy lássam mi fog történni. És engem nagyon érdekel hogy mi fog történni ha egy-két gombot megnyomok. Fel is állok és nyuszimat karjaimban tartva odalépkedek hozzájuk. Figyelem a két férfit ahogy szerintem beszélgetnek. Csúnya szó üti meg a fülem, eszembe jut ahogy apukám mindig szappannal mosatta ki a szám.
- Nem szabad csúnyán beszélni - mondom a furcsa kinézetű embernek, majd a másik felé fordulok, aki bántani akart engem.
- Neked anyukád nem mondhat hogy nem szabad másokat bántani? Főleg lányokat nem! - dorgálom őt meg úgy mintha szinte semmi se történt volna velem pár perccel ezelőtt. Még a mutatóujjamat is felemelem, komoly arcot vágok hozzá. Egy csattanás az egész és ismét megváltozik a jellemem. Felnevetek kedvesen és tapsolok is annak örömére, hogy a rossz fiúk el lettek kapva. Ennek örömére, hogy fokozzam a jó hangulatomat, megnyomom a pónit a pólómon, ami elkezd világítani és egy zenét játszik le. Kedvesen mosolygok és nevetek.
- Ügyes vagy nagyon - mondom elismerően és kedvesen a furcsa kinézetű férfinek.

Vendég

Mindketten kérdőn néznek rád, mikor megszólal a zene.
- Kapcsold már ki! Ide vonzod a többieket is! - torkol le Cyborg. Gabriel-t lenyomja a földre, majd mechanikus szemével lekopizza a pólód gépesített részeit, és számítógépszerű agyával egy pillanat alatt megszünteti a zenét. Amint visszafordulna a foglyához, óriási füst emelkedik fel a semmiből. Amint elül a füst, Gabriel-nek hűlt helye van. Cyborg feléd fordul:
- Nézd meg mit csináltál, egy percre nem figyeltem oda, és már el is szökött! - még válaszolni sem tudsz, amikor valami becsapódik mellettetek. Bíbor színű robbanás, ám nem sérültök, csupán a lökéshullámot érzitek, ami a legközelebbi hangár falának vág titeket. A fülteke zúg, a fejetek sajog, bár Cyborg hamarabb kiheveri, mivel teste nagy része már nem emberi. Keresni kezdi a férfit, ám újabb becsapódás következik, bár ez előttetek fog talajt. A felrepedező betonból egy-kettő eltalált és felhasítja az arcod, és a bal karodon a pólód ujját is. Arcodból és karodból is vér serken, de nem vészes.
- Balekok! - hallod Gabriel hangját, de még mindig, mintha kilométerekről szólna. Újabb füst, ám ezúttal jóval nagyobb és komolyabb mennyiségben, és Gabriel végleg eltűnik a dokkokból.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 5:30 pm

Nem szeretem amikor gorombák velem, és amikor parancsolgatnak nekem. Egyáltalán nem szeretem... Miért nem hajlandóak velem örülni? Miért nem olyanok mint én? Miért nem? Arcomról a mosoly azonnal eltűnik, inkább szomorúság váltja fel.
- Én nem tudom lekapcsolni... - vallom be neki szégyenlősen, érzem ahogy arcomra kiül a pirulás és elszégyenlem magam, hogy bajt okozok azzal hogy én képes vagyok örülni. Lesütöm szemem és csak nézem ahogy a furcsa személy rám néz és hirtelen kikapcsolódik a pónis zene. Hirtelen füst emelkedik fel, és én köhögve próbálom becsukni a szemem, de nem sok sikerrel. Csípni kezdi szememet és az orrlyukamat. Ahogy próbálok levegőhöz jutni, annál jobban fojtogat, telíti be tüdőmet. Leereszkedek a térdemre, majd a füst hirtelen elszáll és én még mindig köhögve próbálom tüdőmből kinyomni, hogy friss levegőhöz jussak.
A férfi szavai nehezen esnek elmémbe, szégyenlem magam és látni arcomon hogy tényleg sajnálom azt ami történt.
- Nem... - nem tudom befejezni, hirtelen hatalmas csapódást érzek hátamban és egész testemben, olyan mintha a csontjaimat törnék egyenként aprócska szilánkokra. Felhördülök, hirtelen Bane ütései is olyan selymes simogatásnak tűntek ehhez képest... Bane...! Óh, hogy hívnál most engem, ha eljönnél értem vagy legalább ha apa itt lenne, de egyikőtöket sem érdeklem, csak akkor amikor ki akartok használni. Zúg a fejem, alig hallok valamit, csak a saját gondolataimat.
- Ha meghalok...Bane szét fog titeket szaggatni! - sziszegem magamnak halkan, bár inkább köhögés közben motyogom. A törmelékek felsértették az arcom. Szememet csípte a por, egész testem sajogott. Ismét por és füst, nyuszimat magam alá söpörtem hogy megvédjem őt, majd én magam köhögve roskadtam a földre még jobban. Kezdtem fulladozni.

Vendég

Cyborg véletlenszerűen lövöldöz egyik hangár tetőre, majd a másikra. Lát vajon valamit? Végül teljesen elveszti a célpontot, és az energia celláit sem akarja lemeríteni, így inkább abba hagyja. Odamegy és felsegít, majd egy bizonyos frekvencián kezd el hangot adni, ami kiveri a zúgást a füledből.
- Ez nagyon nem volt helyes. Tulajdonképpen segítettél megszökni egy veszélyes bűnözőnek. - mondja semleges hangon, miközben a mechanikus karjával bíbelődik.
- Most kutathatom át az egész várost utána. Már lassan fél éve, hogy a nyomában vagyok, és te fél perc alatt elrontasz mindent. Mégis ki vagy te? Valami elterelés, akit Gabriel szervezett be? - kérdései csak úgy záporoznak, és érezni rajta, hogy eléggé ideges is lehet.
- Segíts nekem megtalálni, és akkor elnézem neked ezt a kis gikszert. - ajánlja fel. A döntés most a te kezedben van, ha segítesz neki, azzal jót teszel, jót tehetsz, ha viszont itt hagyod, akkor valószínűleg szereztél egy ellenséget, mert fent fogja tartani a "Gabriel segédje vagy" teóriáját.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 5:54 pm

Érzem ahogy felemelkedek és érzem ahogy egy nagy kéz emel engem fel. Kitisztul a szemem, láttam ahogy a furcsa férfi segít nekem felállni. Lábaim kicsit visszaesnek, de erőt veszek magamon és végre sikerül lábon maradnom. Ismét az a dorgálás. Nem szeretem. Utálom. Mintha anyámat hallanám. Mindenért szidott. A végén már nem érdekelte őt a szavak és ütött. A végén már annyira sem érdekeltem őt, hogy rám nézzen.
Felnézek a furcsa férfire. Lassan eltűnik a zúgás a fülemből, majd összeszedve gondolataimat válaszolok neki.
- Nagyon sajnálom. Én csak elvesztem és haza akartam menni-mondtam neki őszintén, és valóban. Már napok óta bolyongok a környéken, fogalmam sincs hogy hol vagyok és az apukám is már biztos nagyon aggódik értem. Bár ezt nem teszem szóvá, de fáj a szívecském hogy apukámnak ennyi gondot okozok, akkor is ha nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán keres engem. Lehet örül hogy elmentem. Nem tudom. De jó abban élni, hogy keres engem és hogy hiányzok neki.
- Én tényleg nem akartam hogy ez történjen. Nem akartam hogy a rossz bácsi elmenjen. Sajnálom... Én nem ismerem ezeket a férfiakat. Látod hogy engem is bántottak... - kicsit elhallgattam, fejemben elkezdett formálódni az ajánlat, hogy akkor most mi is legyen. Elvégre az én hibám hogy elszöktek. Éreztem hogy másokat is bántanak, hogy másoknak is ugyan úgy fájhat, mint nekem. És engem is bántottak. És eltűntek. Azok akik bántottak engem... érezniük kell hogy az fáj.
- Jó. Segítek neked. De utána hazaviszel? - kérdezem tőle reménykedve, elvégre láthatja rajtam hogy még csak egy tini vagyok aki kislányt játszik. Matatok a nadrágom zsebében és egy nyalókát veszek elő, majd a furcsa férfi felé nyújtom.
- Kérsz? Én Alice vagyok. És te ki vagy? - kérdezem tőle érdeklődve, fejemet oldalra billentem egy kicsit.

Vendég

- Alice. Ez itt nem Csodaország. Jobb ha rendesen felkészülsz mindenre. - mondta kissé nyugodtabban Cyborg. Ismét neki állt valamit bepötyögni a karján, és olyan gyorsan váltott kezet, és kezdett el a másikon gépelni, hogy az már félelmetes. Mikor befejezte, egyszerűen lecsapta a karja fedelét, és feléd fordult.
- Na jó, Gabriel valószínűleg a díler lakásán fogja meghúzni magát. Abban a hitben van, hogy nem tudunk róla, ám a dílert már rég egy imposztor alakítja, tökéletes alakváltó képességgel, így semmit nem sejt a fickó. - meg sem várva a válaszod, lehajol és felveszi a tasakot, amit Gabriel hagyott el menekülés közben. Odadobja neked:
- Tedd el, még jól jöhet. - ezzel meg is van az alibid, hogy mivel keresed fel Gabriel-t.
- A terv a következő: elmegyünk a lakáshoz, te felcsöngetsz, és lehívod a fickót. A jelszó: "A Manó lejöhet játszani?" Megjegyezted? - nézett rád kérdőn. Most rajtad áll vagy bukik minden. Ha akarsz ehetsz a "süti"ből, de Cyborg, ahogy befejezte az ismertetést, ismét pötyögni kezdett és egy hozzá illő autó gurult be teljesen magától, sofőr nélkül.
- Indulás!

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Vas. Szept. 16, 2012 6:48 pm

- Jártam Csodaországban. A hideg falak hirtelen megelevenedtek, kinyílt az ajtó és a hideg padló helyett puha fűn szaladtam. A nyuszim mutatta az utat - mesélem neki büszkén, bár, nem hiszem hogy érdekelné őt a dolog, így inkább nem is folytatom a dolgot. Emlékszem rá. Amikor találkoztam a Szabóval, a vidám állatokkal és... Lágy mosoly húzódik arcomra, érzem ahogy elönt a kellemes melegség és furcsán érzem magam. Vörös Vadász... Ó de rég nem láttam már őt. Ó de rég vágyom arra hogy ismét megsimogassam arcát és a szemébe nézhessek. Ő de vágyom arra, hogy ismét átöleljen és...
Már-már szinte elmerültem saját gondolataimba, elkalandozva messzire innen, mégis egy hang, egy férfi hangja fogta meg kezem és húzott vissza ide, a reális életbe. Utálok itt lenni.
- És te ezt honnan tudod? Lehet a csatornákba ment. Sok dolog van a csatornában. Ha legalább egyszer lenézne oda valaki, aki rendőr vagy olyan mint te, Gotham máris biztonságosabb város lenne. Mivel a szenny mindig a csatornában gyűlik össze - mondom neki a véleményem, de a sütit attól még elveszem tőle és elrakom a hátizsákomba. Érzem ahogy vonz a süti, elvégre régen nem ettem és én a sütit igencsak nagyon szeretem. Túlságosan nagyon is szeretem a finom sütiket. Ezt a sütit pedig nem ismerem. Csak bólintok arra amit mondott. Megértettem teljes mértékben mi a feladatom.
- És akkor Manó lejön és játszani fog velem? - kérdezem tőle érdeklődve, manókkal még sosem játszottam. A mesékben halottam a manókról, aranyos és vicces kis figurák. Ismét pötyögött valamit a karján, majd egy autó jött amiben nem ült senki sem.
- Te olyan vagy mint Batman? - kérdezem tőle érdeklődve, elvégre Batmanről már sok mindent halottam, amikor az utcán laktam. Egy idős bácsi mesélt nekem róla. Hogy este ő vigyáz ránk, ezért nem kell félnem senkitől és semmitől.
Ha beszáll a kocsiba és engem is erre utasít, én is beszállok.

Vendég

- Kicsit el vagy tévedve édesem. - közölte veled, majd intett, hogy szállj be. Cyborg is beült a volánhoz, sebességbe tette a kocsit, és gázt adott. Az autó füstölve, gumit csikorgatva indult el a dokkoktól Gabriel dílerének házáig. Az autóban több high-tech cucc is helyt kapott, ami megkönnyíti Cyborg munkáját.

//Folytatás//

Vendég

Nos, megkezdődik Bane bevezető kalandja, így mostmár szépen haladunk előre.

Airie:
Bane a korábban tőle kapott mobilon felhív téged, hogy haladéktalanul keresd fel őt a dokkoknál, ugyanis egy igen fontos dologról akar beszélni veled, valamint egy feladatot is említ, de a részleteket majd személyesen meséli el. Ahogy a dokkokhoz érsz, Bane elmondja, hogy van valaki, akinek a szervezete szintén képes volt befogadni a Venom-szérumot. Kapsz egy nevet és egy telefonszámot egy apró cetlin, őt kell felkeresned, ám csak fedőnevet kapsz, a cetlin a "Hood" felirat áll.

Blaze:
Nem tudom van-e ilyened, de most lesz; szóval a rendőrségi rádión fogsz el egy érdekes bejelentést, miszerint egy fura lányt láttak betérni a dokkokhoz, a bajt meg még csak tetőzi, hogy azok a dokkok minden bizonnyal üresen állnak, és elhagyatottak. Ideje kideríteni, hogy mi is folyik ott pontosan.

Andrew Ottway:
A dokkok felé visznek a lábaid, mikor megpillantod Airie-t, aki óvatlanul mászkál a dokkok között, majd betér az egyik épületbe.

Andrew Ramirez:
Az utcára kilépve, Blaze-t veszed észre, aki látszólag tart valahová, még épp csak felhúzta a maszkját. Ebből leszűrheted, hogy nem hétköznapi ember, és ha ebben a cuccban megy valahová, akkor ott biztos, hogy ramazuri lesz, így kielégítheted minden vágyad, nyomás utána!

Hood:
Csörög a mobilod, és a kijelző ismeretlen számot ír ki. Jobb dolgod nem lévén felveszed, amikor is meghallod a túloldalról az enyhén kislányos hangot beleszólni. Nem sok mindent mond, csupán annyit, hogy feladatod lesz, és menj a dokkohoz a hármas móló melletti épületben, ott fog várni rád, a többit ott megtudod.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szomb. Nov. 03, 2012 7:30 pm

Még magam sem tudom miért pont a dokkokhoz vettem az irányt, de nem is volt célom. Egy szél cigarettát szívtam ami már épphogy a végénél tartott. Füstölögve járok a dokkok között amikor meglátok egy lányt nem is olyan messze tőlem. Furcsa volt, hogy csak így egyedül errefelé járkál más emberek nélkül. Mivel nincs itt semmi érdekes ami miatt érdemes lenne erre ténferegni. Mondom én aki ugyan így van. Jobbnak láttam ha nem fedem fel magam. A zsebemben lévő zsebkésre tapintok, hogy biztos legyek benne, hogy ott van. Rosszat sejtettem mikor az egyik épület felé veszi az irányt. Amúgy sem lett volna más dolgom így pár méterre követtem őt és próbáltam észrevétlen maradni. Kíváncsi vagyok miben sántikálhat.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szomb. Nov. 03, 2012 8:31 pm

Öt hosszú és gyötrelmekkel teli nap telt el azóta hogy Ramitól elmentem. Öt undorító nap, ami számomra olyan hosszú volt, mint egy egész évszázad, megszorozva a végtelennel a köbön. Nem telt el perc, hogy ne gondoljak a fiú kedves szavaira, az érintéseire. Ezek számomra olyan emlékek voltak, amik fontosabbak, sokkal fontosabbak és értékesebbek voltak saját életemnél. Még szerencse, hogy egyből Bane-hez mentem. A telefonom kikapcsolódott, avagy inkább kikapcsolták és én nem tudtam vele mit kezdeni. Bane ezért nem is tudott engem hívni, amiért nagyon mérges volt, s ahogy megérkeztem hozzá, egy alapos verést kaptam tőle, nevelés céljából. Betört a fejem, emlékszem, szint úgy mint megpattant egy-két csontom, de szerinte nem olyan vészes, amit gyógyítani kéne. Szerinte ettől is csak erősödök. Szerinte. Az a nagy véraláfutás arcomon még mindig ott van, és Bane erős keze megerősítette, hogy még igencsak hosszú ideig ott is fog maradni. Borzasztóan telt el az az öt hosszú nap. Büntetésből ájulásig kellet harcolnom és gyakorolnom erőmet. Nem érdekelte, hogy másnap alig bírok lábra állni. Muszáj volt. Ez alatt az öt nap alatt el sem hagyhattam az épületet, avagy inkább raktárat, ahol tartózkodtunk.
Nagyon hiányzott a fiú. Minden éjjel ő vele álmodtam, minden nap azt reméltem, hogy még valamikor találkozunk. Az első három nap ebben a reményben telt el, de sajnos ez a remény elég hamar kifakult belőlem, és az utolsó két nap számomra olyan volt, mintha a Ramival való találkozásom igencsak régen történt volna, s megbékéltem azzal, hogy Bane nem fogja engedni, hogy elcsatangoljak bárhová is felügyelet nélkül.
Nem tudom milyen nap volt, de magához hivatott és feladatot adott ki nekem. Egy Hood nevű személyt kellet felhívnom, és közölni vele hogy Bane munkát ajánl neki. Valamilyen Kevin Chase nevű férfit kell megölnie. Nem ismerem ezt a Kevin Chase nevezetű férfit, de ha Bane vadászik rá, akkor biztos csak sajnálni tudom.
A hármas móló melletti raktárépületben ücsörgök egy dobozon. Rózsaszín, kötött póló van rajtam, egy kék szoknya. Fehér harisnya és piros lakkozott cipő. Vörös hajam két copfba fogva. Ülök a doboznál, mellettem plüss nyuszikám ücsörög és néz némán maga elé. Halkan dúdolgatok egy zenét.
- Felül az ég és lenn a föld,  hiába kék, hiába zöld. Ha nincs melletted egy aranyos, hű barát. Egy örök, hű barát. Érzem, mély ez a szeretet. Érzem, hogy ez ád erőt.  Érzem, hogy csak engem vár... - a dallam kedves és gyerekes, elvégre egy meséből származik. Hátamon a plüssmackós hátizsák, és én dúdolok. Hangomat visszaverik a szinte üres raktár falai, és én ülök, várom azt a bizonyos Hood-ot.

Tárgy: Re: Régi dokkok területe Szomb. Nov. 03, 2012 10:13 pm

Már öt nap telt el azóta, hogy Airieval találkoztam, igazából visszagondolva az esetre mindig egy jó érzés fogott el, rossz sohase, ezt én jó jelnek tekintem, szerencsére érzelmileg nem vagyok olyan fejlett, hogy hiányérzetem legyen. Öt nap, ezalatt sikerült megszervezni a HPI Labst, nagy projekt volt sok mindenkivel kellett tárgyalnom, szervezkednem, embereket megölni másokat lefizetni, és az egész munkálatot titkosítani de végül csak sikerült. Most már a teljes laboratórium az év minden napján, minden órában üzemelhet és a munkálatok titkosítva vannak. A maradék négy napban pedig különböző videojátékokkal mulattam az időt, de mint mindig ezeket meguntam és kicsit sok lett már a képernyő nézegetésből meg az üzleti dolgokból, így úgy döntöttem, hogy teljes felszerelésemmel együtt kivonulok az utcára és valamilyen érdekes dolog után kutatok.
Alig egy perc alatt láttam egy maszkos alakot, hogy valamerre tart, na igen gondolom önkéntes igazságosztó és valamilyen bűneset után néz, vagy éppen valakit vagy valakiket le akar állítani. Ez az a Gotham amit én szeretek, amit imádok, ahol mindig történik valami és mindig érdekes az élet. Az alakot pár tíz méter távolságból viszonylag feltűnésmentesen követem. Meglátom mi sül ki a dologból.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Sep. 26.

A megbízás legjobb kor jött, hiszen a raktáram berendezése és frissen vásárolt felszerelés, minden vagyonomat felemésztette. A helyszínre természetesen teljes harci díszben érkezem, ami egy sötét szürke kezeslábasból, valamint több soros, hosszú szárú acélbetétes bakancsból áll. Ezt, két fém karvédővel egészítettem ki, amely komoly előnyt nem biztosít inkább csak jelmezhez kiegészítő funkciója van.A golyó álló mellényemet, amelynek szürke-vörös színe tökéletesen illeszkedik a ruhámhoz, az overall felé rögzítettem. Az övembe baloldalon helyeztem el, a pisztolyomat és a hozzátartózó öt tartalék tárat. Az íjam egy gitártoknak is elmenő íjtartóba helyeztem, ahol összecsukott állapotba pihen, a szokásos harminc titán vesszővel együtt. A jelmezem felé, hosszú lerobbant balon kabátot vettem, amely legtöbb árulkodó nyomot eltakarja rajtam és hogy álcámat fokozzam bő karimájú kalapot vettem hozzá, amely semmivel sincs jobb állapotban. Az arcomon, a reggeli borosta megmarad, sőt még alaposan össze is koszoltam azt, a kezemmel együtt, így csak némi koszban, és pocsolyában hempergés kellett, hogy a szagomat se lehessen egy csövestől megkülönböztetni. Kezdetben, az erőmet használva futottam egy darabig majd, hogy az erőmmel takarékoskodjak buszra és metróra szálltam. A régi dokkok környéken nem vagyok ismerős és így fogalmam sincs, hogy mire számítsak, de mindent megteszek azért, hogy az álcám élethű maradjon, valamint igyekszem a feltűnést is kerülni. A raktárhoz érve, meglátom Arie-t amint be oson a raktárba, és kisvártatva kiszúrom, a feltehetően őt követő ismeretlen férfit is.
~ Az a lány lenne, aki fel akar bérelni? Ez most valami vicc ugye? Lehet, hogy képzelődöm, de mint ha egy nyuszis hátizsák lenne nála. Sokkal valószínűbb, hogy eltévedt és az furcsa fickó kiszemelte magának egy éjszakára. Vajon, elintézzem-e? Könnyedén, elzavarhatnám innen vagy ha olyan hülye, hogy nem nem fogja fel a helyzetét hát lelövöm. Nem, az túl kockázatos lenne, lehet férfi is a megbízás része, vagy ha a lány civil és meglát valamit, akkor meg kénytelen leszek vele is végezni. Nem, tetszik, ez a helyzet nekem, nagyon nem tetszik. Jobb, lesz ha előbb felmérem a helyzetemet és megvárom, hogy miről is van szó. Aztán, ha tudom kit lőhetek le, akkor lelövöm azokat akiket szükséges lesz. ~
Gondolkodom el, majd kissé tántorogva, mint ha csak egy részeg csöves lennék a raktár ajtó felé tántorgok. Amennyiben, nem állít meg senki benyitok a tőlem megszokott óvatossággal, miközben félszemmel és füllel az ismeretlen férfit figyelem. Bent, rögtön megkeresem a tekintetemmel a vörös hajú lányt, aki legnagyobb döbbenetemre tényleg egy nyuszis hátizsákkal mászkál.
- Szia kislány! Mond, csak nem érdekel némi apróért, egy mese a hős Robin Hoodról és az ő vidám cimboráiról? -
Szólítom meg hirtelen, legbelül némi reménykedéssel, hogy nem érti meg a célzásomat és nem ő az akinek dolgozni fogok. Az eddig a hátamon viselt tokot most bal kezembe veszem, így jobb kezem szabad marad, ha esetleg gyorsan tüzelnem kell.

» Mr. Bone régi élete