Főutak, utcák, sikátorok, hidak.

- Az orosz maffiába nem olyan régen belépett egy Vlagyimir Lungolov nevű ember, aki ugyanolyan veszélyes, mint én. Ennek a veszélyességnek köszönhetően, szinte pillanatok alatt vezető pozíciót ért el a maffián belül. Jelenleg Gothamben tartózkodik és intézi a maffia ügyleteit. Tudtommal már a rendőrségen belül is vannak kapcsolatai. Mielőtt még feltenné a kérdést, hogy miért akarok spicli lenni, elrabolta a családomat és jelenleg fogva tartja őket. Egyedül nem tudnék mit kezdeni vele, viszont ha találnék egy megbízható embert a rendőrségen belül, akivel együtt törvényes úton sarokba szoríthatnánk, akkor lenne esély. A város elveszít egy különlegesen kiképzett szociopatát, aki egy másik különleges ügynöknek parancsol, én visszakapom a családomat és a szabadságomat. - próbálok nem hadarni, de az idő sürget, csak nem hülye ez a nő. - Viszont van egy ember, a köteléken belül, akiről biztosan tudom, hogy a maffia embere, miatta vagyok itt igazából, ő lesz az álca, vagyis a teste.

Ha esetleg Montoya megpróbálna letartóztatni, akkor leütöm, megölni nem akarom, még hasznomra lehet.

Okos lány, talán vele van esélyem arra, hogy kiszabadítsam a családomat és bosszút álljak Vladon. Bánnám, ha bántani kéne ezt a nőt, okos, és láthatóan kemény vezető, de ha bajt okoz, akkor eltakarítom az útból, a családom most fontosabb! Elkezdem követni Montoyát, felzárkózok mellé.

- Mit fognak tenni a metával? - kérdezem tőle, csakhogy elüssük az időt.

Haladtok kettesben a rendőrség épülete felé, senki sem állít meg titeket. Úgy látszik van egy kis tekintélye a veled lévő hölgynek. A kérdésedre csak egy kicsit lehajtja a fejét, hogy elbújtassa mosolyát.
- Hát attól függ mekkora őrült a fazon. Nekem csak egy hidegvérű gyilkosnak tűnt, ezért szentem a BlackGate lesz az otthona, kivéve ha az ügyvédje őrültségre hivatkozva az Arkhamba juttatja. Amire sajnos minden esélye meg van, mert nincs azaz épelméjű ember, aki megostromolná a rendőrséget csak egy emberért. - Fellépkedtek a rendőrségbe vezető lépcsőkön, és bejutsz oda ahova nem gyakran szokott járni ártatlan ember.

Folytatás: Gotham Városi Rendőrség

Lisa reakciója bár érthető, de nem örülök neki. Vitába pedig nem akarok szállni vele.
Francba is Lis. Sajnos rendesen túlpörögtél, ha nem figyelek elégé, még valaki megsérül a végén. Persze megértlek, nekem sem épp rózsás a kedvem, de láttam már hasonlót bevetés közben. Egy katona túlpörgeti magát és elveszti a józan ítélő keseségét, aztán pedig csak percek kérdése, hogy mikkor szabadul el a pokol. Ha a fronton lennénk most felpofoználak, hogy lenyugodj vagy, ha nagyon muszáj leütnélek. Viszont ez most nem Irak... A civil élet másképp működik Robert, ezt ne feled! Istenem mennyi mocsok és szemét van erre. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen kulcs pozíciójú kerületet tisztán tartanak.Persze amit nem látnak az emberek az nem is zavarhatja őket.Ez a rész pedig elég kihalt. Talán túlságosan is... Viszont így, talán észrevétlenül tudunk a cél terültre jutni és szerencsére sziréna se hallatszik, így a meglepetés erejével tudunk feltépni... Igaz lehet, hogy kisebb kaliberű családi csete -patéról vagy hasonlóról van szó.
Ezeken gondolkodom, miközben megpróbálom elkerülni a nagyobb szemétkupacokat illetve gyanús anyagokat a földön. Ahogy közeledünk a kijelölt cél felé, rossz érzés fog el. Arra gondolva, hogy végig a sikátor között megyünk, előveszem a fegyverem. Erősen bízom benne, hogy senki nem fogja észrevenni a járókelők közül. Ezután elkezdem a terepet felmérni, azt figyelve különösen, hogy merre is vezet Lisa. Ekkor halom meg a nő kérdését , amire egyből nem is tudok mit mondani annyira meglep.
-Van. Egy nővér, egy sógor és egy tündéri unokahúg. Miattuk jelentkeztem pont Gothamba rendőrnek. Ők is itt élnek. Az elmúlt pár évben sajnos elhidegültünk egymástól és ezen szeretnék változtatni. -mondom komoran.
-Messze vagyunk még a cél területtől? Csak mert nem szeretnék csapdába vagy valami nagyon kellemetlen meglepetésbe sétálni. A környéken pedig nagyon sok helyen el lehet bújni, illetve nagyon könnyen lehet csapdát állítani. A központ nem mondót semmi pontosat? Mert az eddigi történtek több mint gyanúsak.Ilyen események inkább illenek a Régi Gothami vagy a Bűnös kerültre, mint a Hármas sarokra.

-Ahogy haladunk előre a szemetes tárolók és zsákok között nem látok semmi gyanúsat.Leszámítva, hogy több konténer van a környéken, mint máshol.Már amennyire ezt megtudom állapítani.Ez egy picit nyugtalanít, mert még inkább erősödik bennem a csapda érzete. Viszont ott motoszkál bennem az is, hogy ha hirtelen elharapódznak a dolgok, lesz némi fedezék.Ez pedig még mindig jobb, mint a nyílt utcán lenni egy esetleges tűzpárbaj során. Lisa ötletére a következőt válaszolom…-
-Végül is miért is ne? –Mondom halkan. - Este folyamán a pub közelében gyanús egyének várakoztak. Amikor mentünk igazoltatni őket, feltűnt egy kis busz. Amely a menekülő pincéré is letehet. A férfit hasonló kinézetűnek írták le, mint a sikátornál lévőket. Ez alapján valószínűleg társak lehetnek. Viszont a sikátornál lévők, mintha üldözték volna a kisbuszt. Ez így ellent is mondhat a dolognak. Erre utal, hogy fegyvert rántottak és a megjegyzésük is, mintha az ellenkezőjét tükrözné. Persze az sem kizárt, hogy egy rosszul sikerült rablásról van szó. A sikátornál lévők pedig az események rosszra fordulását látva reagáltak úgy ahogy. A pub után indultunk ide. A helyszín alkalmas búvóhelynek is. Szóval én azt mondom, hogy mindenképpen be kellene szólni az őrse, hogy elfogadták-e a két járművet. Amennyiben nem akkor tart-e még az üldözés? Ha nem akkor merre menekültek? Ez már azért is fontos volna, mert ha a fenti elméletem helyes akkor nem feltétlenül ismeretlen számú emberel, hanem 6-8 kézifegyveressel kell számolnunk.E mellé jön,hogy a névtelen bejelentő dulakodásról beszélt. Ez pedig jelentheti azt is, hogy nem a fenti események folytatása dolog, hanem mondjuk egy családi cirkusz vagy pár részeg hajléktalan, vagy drogos kapott össze. Azonban, ha a rabló és a sikátornál várakozok egy csoport részei akkor nagyon gyorsan elszabadulhat a pokol, hisz lőfegyverekről is szó lehet. Főleg, ha a szakmányon vesztek össze. Ezek alapján még mindig két esélyes a dolog. Egyedül azt sajnálom, hogy nem érdeklődtem meg a pincérnőtől, hogy a rablónak milyen járműve volt. Amennyiben ezt tudnánk egy picit könnyebb lenne a következtetést levonni... De már megint túl sokat beszélek. –mondom Lisnek, miközben a tekintettem tovább pásztázza a környéket. - Mivel te vagy a tapasztaltabb rendőr, te mit mondasz? Azzal gondolom, egyetértesz, hogy be kellene szólni, az őrse, hogy az üldözés terén mi a helyzet. Illetve mennyire vagyunk a kijelölt céltól? Én sajnos még nem ismerem ki magam erre.

Lisa nagyokat hümmögve hallgatja a véleményed, és az összegzésed a mai estéről, és mikor befejezed ő is szóra nyitja a száját.
- Nem rossz feltételezés, nekem is ez jutott eszembe, bár van más ötletem is, bár merészebb, mint a tiéd. A kérdés az, miért éri meg bárkinek is itt a környéken fosztogatni? - Kérdezi tőled, mikor eszedbe jut, hogy nem messze innen, mikor hazafele indultál a bárból, elhaladtál egy ékszerüzlet mellett. Igaz őrültség lenne pont azt kifosztani, hiszen a rendőrség sincs messze, és ők nem arról híresek, hogy olyan könnyen átverhetők lennének. Miközben ezen elmélkedsz, Lisa szó nélkül a rádiójáért nyúl, és lenyomva rajta a gombot teszi azt amit tanácsoltál pillanatokkal ezelőtt.
- Halló, központ? Vétel! Mi a helyzet az üldözött járművekkel? A furgonnal, és a dzsippel? - Kérdezte, majd egy kis szünet múlva jött a válasz.
- Üdv 42-es járőr, a dzsip meglógott, de a furgont elkapták. A belvárosban ketté szakadtak, de a furgon előtt sikerült barikádot állítanunk. Nem rég vitték be őket az őrsre, talán most folyik a kihallgatásuk. Kis értékű pénzt, és tárgyakat találtak náluk, piti tolvajoknak tűnnek.
Azóta viszont több bejelentés is érkezett, többek között az ékszerüzlet kirablása ügyében, de már kiment a helyszínre egy járőr. Valószínűleg az volt a fő célpont, de nem hallottunk semmit, kijátszottak a riasztóberendezést. Előre megtervezett rablásnak tűnik eddig, de az elfogott tolvajoknál nem találtunk ékszereket. Nálatok mi a helyzet?
- Kérdezett vissza egy már számodra is ismeretlen női hang, valószínűleg megérkezett a váltás.
- Itt vagyunk a sikátorban, még nem hallottunk, láttunk semmi zavargásra utaló jelet, pedig nemsokára elérjük az Apple Street mögött elnyúló sikátor rendszert. Az erősítés sem érkezett még meg, a Bárban pedig már várakoznak a kirabolt vendégek. Pokoli egy este ez.
- Magyarázta a lány, mikor valami zajra lesztek figyelmesek, pár sarokkal tőletek jóval előrébb.
- Megtaláltuk a zavargások forrását, siessen az az erősítés. - Suttogott a rádióba Lisa, mikor elég ingerülten válaszol a hölgy a vonal másik végén.
- Nézzétek meg mi folyik ott, és ha csúnya a helyzet, várjátok meg az erősítést, ismétlem, várjátok meg az erősítést! - Mondta a központból beszélő informátor, majd Lisa immáron aggodalomtól fűtött arccal tekintett rád.
Hogyan tovább?

-Lisa mondandója akaratlanul is az ékszer üzletet juttatja eszembe. Ezzel együtt egy nagyobb akció képe sejlik fel előttem. Amely központjában az ékszerbolt, és a negyedben található egyéb komolyabb üzletek kifosztása áll. Az elv nagyon egyszerű. "Oszd meg és uralkodj". Amíg a rendőr kollégák a kisebb betörésekre illetve zavargásokra figyelnek, addig a fontosabb üzleteket könnyen és viszonylag akadály mentesebben lehet elrendezni. Nagyszerű és egyszerű terv, azonban nem számoltak velünk. Eközben Lisa a központtal beszéli meg a dolgot amelyre kevesebbé figyelek, mert a nagy kép összerakásán jár az agyam. A beszélgetésükből csak annyi jut el hozzám,hogy nagy a forgalom bent. Ekkor a közelből zajt hallok amely biztosít arról, hogy jó felé tartunk. Halkan Lisanak csak annyit mondok, hogy...-
-Jó felé tartunk és van egy sanda érzésem, hogy mi csak a jéghegy csúcsát láttuk ma este. A következőt javasolnám.Menjünk szép lassan, de biztosan a célpont felé. Te a sikátor egyik én a másik oldalán.Így több mindent észrevehetünk és nehezebb célpont is leszünk.Mivel te ismered a környéket így menj te elől. Én fedezlek. Amennyiben kb egy vagy fél utcányira értük a kijelölt cél területhez,én átveszem a vezetést és felderítem a környéket. Ebben már nagy tapasztalatom van. Aztán meglátjuk. Ismered a hadseregnél használt kézjeleket a csendes akciókhoz? Mert azokkal lehetne a legkönnyebben kommunikálni.Aztán arra mindenképpen figyeljünk, hogy mostantól mindig legyen a közelben fedezék, mert mondhatnak a központban amit akarnak a segítség úgy se ér ide időben. Erről gondoskodtak ma este.Szóval, ha baj lesz csak egymásra számíthatunk.- Sóhajtok egy nagyot, majd így folytatom.--Nálad mennyi tár van? Illetve van bármi egyéb amit használhatnánk, ha szükség úgy hozná? Füstgránát, könnygránát vagy bármi hasonló? - Mivel a kérdést költőinek szánom és nem hiszem, hogy az alkalmi partnerem bármi ilyesmivel rendelkezne így folytatom.-- Mondjuk ez hülye kérdés volt. Szóval az én elképzelésem ez. Véleményed az ötlöttemről? Ötlet vagy kérdés a doggal kapcsolatban? -Majd miközben Lisa válaszát várom, megnézem ,hogy mennyi tár van nálam és kibiztosítom a pisztolyom.

Miközben mondandóm hadarom Lisa többször is közbeszólna. Ezt azonban figyelmemen kívül hagyom ,mert gyorsan kell döntenünk. Az, hogy Lis nem ismeri a kézjeleket nem nagyon lep meg, de azért bíztam benne, hogy pár jelet azért ismer. Tévedtem. Viszont sajnos most nincs időnk az alapokat megtanítani neki. Nála egy tár van.Esetemben két tár, ez nem sok töltényt jelent. Jobb lesz így biztosra menni. Legközelebb 3-4 tárat kell legalább magamnál tartanom. De ezen már kár rágódni. Lisa az elképzelésemnek megfelelően megindul előttem.Én pedig követem őt. A környéket figyelem és gyanús mozgások jeleit keresem. A kézjeleket bár improvizálva használja, de azért nagyjából megértem a mondandója lényegét. Ahogy közeledünk a célterülethez, tisztán érthető beszélgetés hangjai ütik meg a fülünk. A sejtelmem kezd beigazolódni a halottak alapján. Itt valami komolyabb balhé van készülőben vagy már épp vége felé jár. Amikkor egy sarok távra érünk Lisa ismét elkezd kézjelekkel mutogatni nekem.Ezekből nagyjából megértem, hogy a tervem második szakasza lép életbe és most én következem. Mielőtt megindulnék Lisának jelzem, kézjelekkel,hogy várjon a helyén 10 percet.Én felderítek, majd vissza jövök, ha nem érnék vissza akkor hívja a központot és várja meg az erősítést.Ezt többé kevésbé kéz jelel, többé kevesebbé egyéb mutogatással kommunikálom le. Erősen bízom benne, hogy a nő megértet és senki se látta a furcsa gesztikulálásaim és mutogatásom keverékét. Ha ezzel végeztem kikapcsolom a mobilom és a rádióm, nehogy megzavarja a felderítést bármelyik is.Ezt követően elemőrzőm a fegyverem. Ezután megindulok a hangok irányába. Szép lassan haladok,guggolva és fedezékből fedezékbe húzódva. Minden egyes gyanús hangra lebukom egy alakalmi fedezék mögé és kivárok pár pillanatot. Ahogy haladok előre megpróbálom a lehető legjobban felmérni a terepet és elkerülni azon tárgyakat amelyek zajt okozhatnának. Fegyverem továbbra is kibiztosítva szorítom a kezemben. Felmérem az esetleges veszélyfórásókat és rejtekhelyeket. Megpróbálom kikémlelni biztos távról, hogy mennyien is lehetnek a körkényéken és milyen fegyverzettel rendelkeznek. Amennyiben sikerül a felderítésem lassú, de határozott léptekkel, továbbra is guggolva elindulok Lisához vissza.A célom az, hogy a felderítés után, beszámoljak neki mit láttam és megbeszéljem vele az akció további részét. Amíg módom van rá, elkerülöm a fegyveres összetűzést.

Ahogy haladok előre, nem vesz észre senki szerencsére. Igaz én se láttok senkit se a környéken. Viszont a sarok után amikor is elérem a hangok forrását egy nem mindennapi látvány fogad. Először nem is akarok hinni a szememnek. Egy ember nagyságú pók vagy legalábbis valaki aki annak öltözött. Szóval ezért szólították pókfejnek. Ahogy kitudom venni, egy fiatal férfit készül a pók jelmezes alak lelőni. Gyorsan kell cselekednem tehát.Amennyiben jól vettem ki, csak a sikátornál várakozó emberekkel és a jelmezessel kell számolnom. Náluk pedig pár marok lőfegyvernél nincs több, elvben. Az esélyek erősen ellenem szólnak és a parancs is másképp szólt, de egy ember élte a tét. Így úgy döntök, hogy akcióba lépek. A fedezékem mögül gyorsan felállok és a pók ruhás örült fegyver tartó kezét célzóm. Azon belül is az alkarját, mert az még mindig nagyobb cél felület, mint a kézfeje és ha sikerül azt eltalálnom akkor a férfi karjában az idegek megsérülnek,így a fegyvert kiejti a kezéből és jó esetben még le is bénul a karja. Így hát a a fegyver tartó karjának alkarját célzóm meg. Erősen bízva abban,hogy nem lesz hatástalan a dolog... -Szerencséd,hogy már nem katona vagyok haver... -Mormolom magam elé- ...és meghúzom a ravaszt.

-A döntésemet gyors cselekedet követi és kilépek a fedezékem mögül, majd meghúzom a ravaszt. Az ezt követő események a földhöz szögeznek, mivel a célpontom ember feleit sebességgel hajol el a golyó útjából. Majd az ember-pók hibrid szerűség szájából zöld folyadék csapódik felém, amely elől a sokk következtében nem bírok elhajolni. Az agyam egyre csak azon jár, hogy vajon túl fáradt vagyok, vagy csak simán képzelődöm. Szerencsémre a köpet nem talál el, hanem előttem lévő kisebb szemétkupacra csapódik, amely nagy sebességgel kezd el megolvadni. A férfi nyála savas volt. Az események gyorsan követik egymást. Az első sokkomból a földön fekvő ember sikolya ébreszt magamhoz, amikkor is a pók lény kihúzza vékony lábát a földön fekvő combjából. Majd a társaihoz szól és megindul a falon át, hogy elhagyja a helyszínt. Az ösztöneim maguktól működésbe lépnek végre és gyorsan egy szilárd fedezék mögé bújok. Ahogy látom a póklény bandájának tagjai is hasonlóképp tesznek.-
Úristen ez meg mi volt? Ilyet még az életben nem láttam vagy halottam. Az egy dolog, hogy valami csoda folytán hamarabb észrevett a kelleténél, de ezek a reflexek nem természetesek és az a köpet… Na, jó ember, szed össze magad gyorsan. A pók lényt üldözni nem volna értelme ilyen fáradtan és alul felszerelve. Arról nem is beszélve, hogy az az ember könnyen elvérezhet a földön. Amennyiben sérült egy artériája akkor két vagy maximum három perce lehet még mielőtt elvérzik. Gyorsan kell hát lépnem. Lisre most nem számíthatók, főleg, hogy ő is kikapcsolta a készülékét. A legjobb esetben a lövés hangjára beszól az őrsre és még tíz perc még ide ér valaki. Addig nem várhatók. Na jó ideje lesz jófiút játszani.
-Ahogy ezeket végig gondolom, a fedezékem mögül kilesve megpróbálom felmérni a terepet. Elsősorban azt nézem, hogy a punkoknak mi a helyzetük illetve földön fekvő férfi hol helyezkedik el és a közelében van e szilárd fedezék. Amennyiben van ilyen, elrugaszkodom a fedezékem mögül és a tőlem telhető legnagyobb sebesével, a fedezékeket használva a földön fekvő férfihez próbálok meg eljutni. A pisztolyom közben végig célra tartom, de csak akkor lövök, ha tiszta célpontot látok és rám is lőnek. Amennyiben sikerül eljutnom a férfihez gyorsan felmérem az állapotát és hadseregnél tanult módon a bal karom segítségével a kiszemelt fedezék felé húzom miközben továbbra is célra tartok és ha szükséges lövök. Arra mindenképp figyelek, hogy ne lőjem ki a teljes táram. Amennyiben sikerül a férfit a fedezékbe húznom, gyorsan kilesek a fedezék mögül, és ha eddig rám lőttek akkor a maradék golyóim is kilövöm a célpontok felé. Majd gyorsan tárat cserélek.(Amennyiben nem lőttek eddig rám akkor csak kilesek a fedezék mögül!) Ezután az övem segítségével elkötöm a férfi(?) Combját, hogy megállítsam a vérzést. Ezután ismét kilesek a fedezék mögül és a bal kezembe veszem a rádióm, hogy bekapcsoljam és beszóljak az őrsre jelenteni a helyzetet, mentőt hívni és a erősítést kérni. Amennyiben nem láttok fedezéket a földön fekvőhöz közel akkor a banda tagokra koncentrálok. Azt figyelem, hogy ahová bújtak ott van e bármi olyan dolog, amely a segítségemre lehet. Benzines hordó, gázpalack és hasonlók. Majd miután felmértem a terepet gyorsan előveszem a rádióm és beszólok az őrsre, hogy jelentsem a kialakult helyzetet, mentőt és erősítést hívjak.
Amennyiben a fedezésemből vagy a sebesült férfi mellől sikerül beszólnom az őrsre, mind két esetben a következőt jelentem…
-Halló központ itt Robert Bishop őrmester. A számom 9785-4125-7351.Itt vagyok a kijelölt célterületen ahonnan nemrég dulakodás hangjait jelentették. –Megadom a pontosabb címet, ha ismerem. Ha nem akkor pár mondatban megpróbálom a lehető legpontosabban leírni a helyszínt, hogy beazonosíthassák a helyzetem. - Azonnali erősítést kérek a helyszínre, és mentőre is szükség van. Az általam korában jelzet fegyveres férfiakra akadtam rá. Láthatóan öt- hét fegyveresre mindenképp számolni kell. Egy sebesült gyanúsítót komoly combtáji traumás sérülést szenvedett el. A sérült sebbe el van /nincs ellátva. -A szitúcónak megfelelőt jelentem. - A fegyveresek vezetője egy pókjelmezes férfi az imént menekült el a helyszínről az épületek falán keresztül. Az illető fokozottan veszélyes és sav fegyverrel van ellátva! Ismétlem fokozottan veszélyes! A velem lévő Lisa -itt mondom a teljes nevét és rangját.-két utcával lentebb várakozik. Az erősítés megérkezésig megpróbálom feltartóztatni a fegyvereseket. Vége.-

Ahogy fedezékbe húzódok, egyből golyózápor zúdítanak rám, amely dugába dönti a terveim. Magamban átkozódva kiutat keresek a szorult helyzetemből. A legelső lépésként bekapcsolom a rádióm és erősítést hívók a központból.
-Halló központ itt Robert Bishop őrmester. A számom 9785-4125-7351.Itt vagyok a kijelölt célterületen ahonnan nemrég dulakodás hangjait jelentették. –Megadom a pontosabb címet, ha ismerem. Ha nem akkor pár mondatban megpróbálom a lehető legpontosabban leírni a helyszínt, hogy beazonosíthassák a helyzetem. - Azonnali erősítést kérek a helyszínre, és mentőre is szükség lesz. Az általam korában jelzet fegyveres férfiakra akadtam rá. Láthatóan öt- hét fegyveresre mindenképp számolni kell. A fegyvereseknél géppisztolyok is vannak. Ismétlem a fegyvereseknél géppisztolyok is vannak! A sikátor pubfelelő oldala egyelőre biztosítva , a másik két oldalt a fegyveresek foglalják el. A fegyveresek vezetője egy pókjelmezes férfi az imént menekült el a helyszínről az épületek falán keresztül. Az illető fokozottan veszélyes és sav fegyverrel van ellátva! Ismétlem fokozottan veszélyes! A velem lévő Lisa -itt mondom a teljes nevét és rangját.-két utcával lentebb várakozik. Az erősítés megérkezésig megpróbálom feltartóztatni a fegyvereseket. Vége.-
Miután ezzel végeztem, szembesülök azzal, hogy mekkora egy nagy hülyeség volt a korábbi hősködésem. Ahogy sebesen jár az agyam a megoldás után kutatva, a hátam neki dől a fedezéket nyújtó kukának, amely egy picit hátrább mozdul. Ezt felfedezve újabb lehetőségeket mérlegelek magamban. Mivel a hármas sarok közbe szorultam és két oldalról is tüzelnek rám, a fokozatos visszavonulás mellett teszem le a voksom. Főleg, hogy a jelenlegi fedezékem ilyen golyó és gránát (?) zápor mellett nem fogja sokáig bírni. Kivárom hát, hogy a géppisztolyosok tárat cseréljenek és a kukát alul megfogva elkezdek hátrálni egy stabilabb fedezék felé, miközben a konténert magam után húzom amolyan mozgó fedezékként. Próbálok egy olyan helyen megállni ahol korábban stabilabb fedezéket találtam vagy több a mostanihoz hasonló kukára akadtam az célterület felé tartó utam során. Egy egyfajta rögtönzött barikádot próbálok kialakítani több konténer és szemetes segítségével. Ha ez sikerül, akkor megpróbálom felvenni a tűzharcot a rám tüzelő férfiakkal. Elsősorban akkor tüzelve amikkor a géppisztolyosok tárat cserélnek kisebb mértékű a felém tartó golyók zápora.

Fokozatosan haladok visszafelé a sikátorban miközben azon gondolkodom, hogy miként tudnék a helyzeten fordítani. A rádión érkező válasszal már nem fogalakozóm, mert lekölt, hogy miként másszak ki a slamasztikából. Egyedül az vigasztal, hogy a segítség már úttón van. Mi a francért kell nekem állandóan megcáfolnom az ösztöneim? Volt értelme az egésznek? Nem hinném. A legrosszabb az, hogy nem csak a földön fekvő férfinak harangoztak ma este, hanem nekem is. Sebaj, a katonai szolgálat alatt legalább hozzá edződtem a gondolathoz. Ahogy magamban szembe nézek a látszólagos végzettel a kezem magától működik, és szép lassan elkészül, a hevenyészett fedezék, amely az előzőhöz képest több védelmet nyújt, még ha tiszta mocsok is lettem közben. A barikádom építése közben a sikeresen felborítók egy kukát, amelyből pár alkoholos üvegre gurul felém. Ezeket gyorsan egy helyre gyűjtöm magam mellé és a fedezékem takarásában megnézem, hogy van e bármennyi is az eredeti tartalmukból bennük. Közben a felém száguldó golyók sortüze is enyhül, így meghallom a punkok szavait. Amelyek bár nem rémisztenek meg, de nem is tesznek túl boldoggá. Ezek szerint mindenképp holtan akarnak látni. Épp az üvegek ellenőrzésén ügyködöm, amikkor is meghallom Lisa hangját és nemiképp megnyugszom illetve haragszom is egy picit egyszerre. Megnyugszom, mert nagyobb területet tudunk lefedni , de haragszom is mert a felesleges hősködésem három életbe is kerülhet.
-Úristen Lis a frászt hoztad rám. Még jó, hogy nem lőttem rád reflexből. Azért örülök, hogy itt vagy. -mondom mosolyogva.- -Tervem? Egyelőre csak annyi, hogy életben akarok maradni az erősítés megérkezésig. Ahogy látod, sikerült egy hevenyészett fedezéket összehoznom. Itt pedig van pár alkoholos üveg, amit épp ellenőrizni akartam, mert ha van némi alkoholunk, akkor össze lehetne rakni egy vagy jó esetben két molotov koktélt. Amit szükség esetén használhatnánk. Pár pillanatra eszembe jutott a kitörés gondolta is, de ezt gyorsan el is vettem, mert túl nagy rizikóval járna. Viszont most már itt vagy te is, így több lehetőségünk akad. -Sóhajtok egy nagyot, majd így folytatom.- Szóval a tervem az, hogy ebből fedezékből próbálom feltartani azt a pár alakot, amíg az erősítés meg nem jön és két tűz közé nem kerülnek, így jó esetben minimális veszteséggel meg lehet úszni a dolgot. De ha van jobb ötleted, akkor azt szívesen hallgatom. - Mondom neki gondterhelt és fáradt arccal, majd visszatérek az eredeti foglaltságomhoz az üvegek ellenőrzéséhez.

Ahogy átnézem a talált üvegeket csalódottan veszem tudomásul, hogy nem egy hajléktalan dugi készletére akadtam rá. Így az alkalmi bomba elkészítésének a terve is dugába dől. Épp mondanám Lisnek ,hogy a koktél ötletemből nem lesz semmi, amikor is a nő egy frappáns megjegyzés kíséretében kirántja az egyik üveget a kezemből és elhajítja a punkok felé. Az események egy pillanatra lelassulnak a szemem elölt, ahogy Lis kiemelkedik a fedezék mögül és miközben elhajítja, az üveget a karja egy pillanatra hátrarándul és elönti a vér. Ahogy tudatosul bennem, hogy eltalálták az alakalmi társam, iszonyú harag gerjed benned. Az egész este feszültsége próbál kitörni belőlem. Így Lisa által teremtet zavart kihasználva, felállok a fedezék mögül, majd célpontokat keresek és próbálok levadászni. A fegyveresek fegyvertartó vállát illetve combját célzom és ezekre a területekre lövök. Addig, amíg a táram ki nem űrül,így tizenöt golyót eresztek a támadóim felé pár pillanat alatt. Amennyiben sikerült zavart kelteni illetve a támadók sem térnek egyből magukhoz, akkor miután kiürült az első táram, reflexből cserélem azt és az új tárból is kieresztem a töltények felét a célpontok felé. Ezután visszahuppanok Lisa mellé, hogy megnézem a karját. Amennyiben az első tár kilövése után a támadok, ismét fedezékben vannak, vagy viszonozzák a tűzet, akkor egyből vissza huppanok a fedezék mögé és ott cserélek tárat, majd leteszem a pisztolyom és megnézem Lisa sérülését. -Nem semmi vagy Lis! A terved bevált, és talán sikerült párat eltalálom közülük. Most viszont had nézem meg a karod. –Mondom neki, miközben megpróbálok bizakodó mosolyt megjeleníteni az arcomon.- -kétszázhuszonhatosoknál kaptam szanitécképzést. -Majd ha a nő engedi, óvatosan megvizsgálom a sérülését, és a lehetőséghez mérve megpróbálom ellátni a sebet, csökkentve a vérzés illetve rögzítve a kart, miközben végig bizakodva mosolygok rá és próbálom megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj.

Vissza huppanok a fedezékem mögé és megnézem Lisa sebét. Ami szerencsére nem bizonyul túl komolynak.Ez picit megnyugtat.Épp ellátnám amikkor a közeledők hangjára leszek figyelmes.Ezek nem várnak tovább és megindultak felénk, tudatosul bennem, amikor is újra golyók repkednek a fedezékünk felé.Gyorsan kell hát cselekednem.Lisa megjegyzésére egy cinikus mosollyal válaszolok miközben a gyorsan tárat cserélek a fegyveremben(Amennyiben nem lőttem ki mindkét tárat.) Lisa mondatára pedig a következőt mondom...-Nem feltétlenül, mert meglephetjük őket. Akkor lenék igazán bajban, ha csendben becserkészve indultak volna meg. Most viszont gyorsan kérem a pisztolyod és ha van egy tükröd akkor azt is ide de gyorsan!- Meg se várom Lisa válaszát, hanem egyből felkapom a pisztolyát (ha az a földön van, másképp a kezem tartom érte) és az egyik üveget, utóbbit gyorsan a földhöz ütöm, hogy összetörjön. A legnagyobb szilánk darabot kiválasztom és tükörnek használva kilesek vele a fedezék felett. Erősen bízok benne, hogy van Lisánál tükör, mert azzal jobban boldogulnék. Ha van és a nő odaadja akkor azt használom az üveg szilánk helyet. A célom az, hogy tükröződő felületem megfigyeljem, hogy mikkor érnek elég közel hoznák és mikkor cserélnek tárat. Amikkor is ez megtörténik akkor gyorsan felpattanok a fedezékből és Lisa fegyverével illetve, ha az enyémben is van lőszer akkor a kettőnk fegyverével meglepetés erejét kihasználva tűzet nyitók a felénk tartó fegyveresekre. Elsősorban a mellkasra célzok, mert így nagyobb eséllyel találom el őket.