Elhagyatott iroda

Úgy látszik ezek a fickók nagyon jól informáltak és nem dőltek be a sztorimnak. Az középső férfi késsel kezd elé felém jönni. Nem szeretnék itt harcba keveredni és tesztelni a nem túl nagy harci tudásomat főleg 3 ellenféllel szemben. Itt valami drasztikus lépésre van szükség. Óvatosan elindulok szembe a késes fickóval. Gyorsan lecsökkentem a távolságot majd hirtelen megfogom a kés tartó kezét és lefele húzom miközben jobb oldalról erőteljesen arcom vágom. Remélem, hogy a meglepetés az én oldalam on lesz. Nem várom meg míg a fickót hanem elengedem és elindulok a sikátorból kifelé, hogy áttörjek a két társán és rettentő bátor módon elfussak.

Fájól kézzel ugyan, de sikerült kitörnöm és ismét minden erőmből futok, de hallom a cipők dobogását is mögöttem. Nem merek hátra nézni, de tudom, hogy a nyomomban vannak. Ha eddig nem akartak bántani akkor most már van rá okuk is. A nagy sietségben észre se veszem, hogy kiérek a főútra ahol már emberek is kerülgetni, csakhogy ne legyen könnyű a dolgom. Útközben megpróbálok körbe nézni hátha látok egy rendőr autót vagy valami buszt amire gyorsan felszállhatok. Még elég messze vagyok a lakásomtól és a felszerelésem nélkül esélyem sincs ez ellen a három fickó ellen.

Hatalmas mákom volt a taxissal, aki már sok mindent láthatott, hiszen nem kérdezett semmit ,hogy miért szaladtam ennyire csak simán haza vitt engem. Izgalmamban még zsíros borravalót is kapott tőlem. Felszaladtam a lakásomba észre se véve, hogy közel se ráztam le az üldözőimet. Gyorsan magamra csukom az ajtót és elkezdem a szekrényből kihalászni és magamra ölteni a páncélt. Hallom a kopogást. Francba még mindig nincs rajtam minden része. A kopogás egyre erősödik majd dörömbölésbe megy át. Én igyekezetemben elejtem az alkar védőt majd gyorsan lenyúlok és magamra csatolom. A sisakot rögzítem és kicsit megnyugszok végre.
- Komputer kezd el az inicializálást! - vakkantom a sisakban.
- INICIALIZÁLÁS ELKEZDVE. Illesztések ellenőrzése, oxigén és energia cellák vizsgálata. - a beindítás közben nem hallom, hogy az ajtót továbbra is ,,ostromolnák". Remélem, hogy feladják és elmennek, de erre vajmi kevés az esély. A számítógép tovább folytatja a rendszer felállítását és közben abban reménykedek, hogy időben elkészül vele.

A támadók pont abban a pillanatban érnek be, amint az öltözék készen áll a használatra. Mielőtt az egyik támadó nekem esne egy vascsővel észre veszem ,hogy a többi ,,jóravaló" a lakásomat szedi szét és fegyverkezik fel. Azonban nincs idő gondolkodni. A fickó keményen oldalba vág a rúddal. A lökés ereje a falhoz taszít. Ha nincs rajtam a ruha biztos eltörik pár bordám. Összeszedem magam és neki egyek a fickónak mielőtt felocsúdna. Átkarolom a derekát és a földhöz vágom. Addigra a többi maszkos már fel is fegyverkezett. Az egyiknél az étkező asztalom lába, a másiknál konyhakés van a harmadiknál pedig egy baseball ütő.
- Hé ti! Feldúltátok a házamat ezért megfizettek! - üvöltöm, majd érzem ahogy az adrenalin elönti testem. A maszkos fickók nem mernek rám támadni. Óvatosan méregetnek.
- Ha ti nem jöttök hozzám, akkor majd én. - Majd a szűk helyen neki rontok a támadóknak. Először a késes fickót támadom. Ő látván a közeledtem felemeli a kését és lesújt. Nem hárítok, rábízom magam a páncéllemezekre. A kés ártalmatlanul pattan le, majd kicsavarom a fickókezéből. Azonban mielőtt beverhetném az arcát egy tompa ütést érzek a hátamon. Az asztal láb darabokra tört a hátlemezeken. Elengedem a fickót és a másik felé fordulok.
- Ehhez kicsit több kell, ugye tudod?- kérdezem gúnyos hangom, majd egy erős ütést érzek a fejemen. Egy pillanatra homályosan látok és a vizor képe is zavarossá válik. Egyensúlyomat vesztve a földre esek. Amikor magamhoz térek két maszkos a karomnál fogva felállít, míg a harmadik a vascsővel ,amivel leütött elém áll. Nem látom ,hogy mosolyogna, de biztos örül, hogy hátulról ártalmatlanított.

Kissé kábán fekszek a földön. Zsibbad az állkapcson és valószínűleg lesz egy pár lila foltom, ha túlélem ezt a kalandot. Miközben a férfi fel-alá járkál felmérem a helyzete. A két fickó, aki tartott a két oldalamon van, a negyediket viszont nem látom. Francba most nincs idő itt totojázni. A lehető leggyorsabban felkelek a földről. Látom a fickó szemében a meglepőjöttséget. Ismét neki ugrok, de ezúttal olyan lendülettel, hogy átesünk a kanapémon felborítva azt. A mellkasán landolok, mire hangosan kiszabadul a levegő a tüdejéből.
- Elég súlyos ez a ruha tudod-e? - kérdem gúnyosan majd ököllel izomból arcom vágom. Hallom a sisakból a reccsenést, ahogy az állkapcsa megadja magát. Úgy nézz ki őt kiütöttem. Felkászálódok és célba veszem a bal oldalamon lévő maszkost. Azonban kicsit elszáll a fejem és felugrok ,hogy a csillár adta lendülettel lerúgjam a fickót. De csillárt nem arra tervezték, hogy több száz kilót tartson meg így kiszabadulva a plafonból lezuhanok vele együtt a kanapé melletti kis asztalra, mait ripityára török. Bár a hátlemez kivan párnázva így is megérzem a becsapódást. Késlekedés nélkül elkezdem lerángatni magamról a csillárt, de szerencsétlenségemre kicsit bele akadtam.