Kings Sorcerer - A Mágia varázslatos világa DC köntösben

A sötét középkor idején vagyunk, Kr. u ezer évvel, a fosztogatás, és a fejetlenség világában, hol a mágia és a természetfeletti erők munkálkodnak, hol a lovag számított az első számú mentsvárnak, nem pedig a hősök. Kellemes reggelre ébredtek, a fogadók, melyek tegnap éjszaka fogadták a fáradt utazókat, ellátnak élelemmel, mely az épp aktuális reggelit és az útra való készletet tartalmazza.
A fáradtságot kipihentétek, újult erővel vágtok neki a piacnak, hogy még időben beszerezzétek azokat a holmikat, melyek a küldetésetek során kellhet, melyek egy kalandor szükséges eszközei.
A nap nyárhoz hasonlóan már a reggeli órákban szabályosan vakít, szélcsend uralkodik mindkét településen. Hallonweel és Yngsburg előkészíti az ünnepséget a napfogyatkozásra, mely másnap kora délután éri el az eget. Nem mindig van ilyen látványosság, melyet a csillagászok, mágusok kezüket tördelve várnak, ti pont ez alkalomból is jöttetek a mai napon.
Mondák, és regék is mind azt jósolták, hogy a holnapi napon mutatja meg magát a kapu, amely csak a legkitartóbbaknak enged bebocsátást. Hogy ennek mennyire van igazság alapja, nem tudjátok, de mindenesetre nem éveket kellett várjatok, csupán hónapokat, mely idő pont elég volt az utazásra.
Informátoroktól megtudtátok, hogy sok kalandor próbálta bevenni magát a Mocsarakba, s innen gondolhatják, hogy ott lehet a kapu, de az itteni népek nem hisznek az Isteni Manna létezésében. Csupán a Mocsárban élő lények terjesztik eme hazugságot, hogy minél több tettre kész kalandort csábítsanak hozzájuk, hogy megegyék őket, hogy feláldozzák, óh nem, nem így van, azért csábítják oda őket, hogy megtermékenyítsék a királynőt...szóval ez a történet is sántít, hiszen ahány ember, annyi féleképpen szól a mocsár legendája. Bármi is az igazság, aki oda betette a lábát...többet nem jött ki onnan. Nektek sem ígérnek mást, de azért megkérik az urat, figyelje lépteiteket.
Az út a mocsárhoz egy napi járóföld gyalog, fél nap vágtatva, bármikor indultok a napfogyatkozás csak holnap kora délután éri el a kívánt hatást.
Térképet már régen szereztetek magatoknak, így a utat is van időtök kigondolni, melyen át vágtok a Királyság északi részét, egyenesen a Rejtélyes Mocsár felé.
Rebesgetik többet között, hogy az erdő felé nem érdemes menni, újabban tolvajok céhe vetette be magát oda, és megtámadják az arra átkelőket, a tenger mentén pedig időt veszít az utazó, hiszen nincs kitaposva az ösvény, lóháton szinte lehetetlen egy ütemben haladni.
Az Yngsburg városából mondhatni nyugodt út vezet fel az északi csúcspontig, arról viszont lehetetlen átmenni a rég használt Mocsárba vezető úthoz, hiszen katonák lepték el a területet, és királyi rendeletnek köszönhetően tilos a bemenetel, kivéve annak aki hivatalos levelet nem kap. Azonban időnyerés céljából néhányan mondtak egy titkos átjárót Yngsburg és a csúcspont közepén, (mely nincs jelölve) de itt is megoszlottak a vélemények annak veszélyéről, sőt néhányan tagadták annak az ösvénynek a létezését.



//Off: A szín jelöli, ki melyik városban húzta meg magát a napokban, s ki honnan indul. Az, hogy melyik utat választjátok rajtatok áll, mint ahogy az is mikor indultok. Szabad vásárlást intézhettek a piacon, viszont a megkötés annyi, hogy fegyvert nem vásárolhattok, még csak bicskát sem, meg persze annyi mindent vihettek magatokkal ami elfér a hátasotokon, vagy nálatok. Ha soknak találom, Pmben értesítem az illetőt. Olyan cuccokról van szó, ami egy kalandornak elengedhetetlen, pl.: Fáklya, kovakő, lepedő, sátor, kötél stb...Ez már rátok van hagyományozva, de ne felejtsétek el, ez a középkor, viselkedjetek is aszerint. Lehetőség van további információt is szerezni, vagy akár mást...van időtök másnapig. //

Circe:

[ohh....csodás napra ébrettem....úgy érzem erőm teljében vagyok...semmi kín...semmi gyötrelem....a világ mégis olyan...szép...úgy érzem változtatnom kéne ezen...hahaha.....szóval lássuk csak hogy állunk evvel az isteni manna dologgal....]
[kikelek az ágyból...magamra erőltetem az estélyi szerű lilás-rózsaszín ruhámat....majd a magassarkú cipőmet....elkészülődőm....majd...hívom a lovacskám és távozok....]
[meg is érkezett a ló.....nincs más hátra mint kimenni a picara venni ezt azt...
előtte megnézem a térképet....hm...hallottam miket rebesgetnek az utakról...de én azthiszem a tenger melletti utacskát választom...elmegyek a piacra]
[...lássuk csak mi kelhet...hmm.....van itt minden..nézelődők és látom a sok árust a kiabálst...a higéniával nem sokat törödnek az emberek mindenki mocskos és piszkos...fujj..na de ....veszek két kötelet....egy fáklyát....egy kis elemozsiát.....egy sátrat...ohh...és itt van ez a néhány kis vázaszerű izé ezek is jöhetnek....lássuk csak mi kell még...meg ezek a kis kavicsok jól jöhetnek még....]
-Ezt mind kérném.....

A nap sugarai beragyogtak a szobába, ahol megszálltam az éjjel. A fával bereteszelt ablak résein a szemembe sütöttek, így kezdődött a reggelem. Egy gyors reggeli után, mely a tegnap éjjel fogott nyúlból készült sült hús maradéka volt.
*Itt az idő bemenni a piacra* - gondoltam, miközben felöltöztem. Nem akartam nagy feltűnést kelteni, így egy csuklyát húztam az arcomba, majd kardomat hátamra csatolva elindultam, hogy Zabrtoth-al utána járjunk ennek a híres Isteni mannának. Zabroth-t egy közeli, erdősebb részen hagytam, mégis csak feltűnő lett volna egy sárkánnyal a piacon. Így is ismerik a nevem, nem akartam nagy feltűnést kelteni. Csupán egy csuklyás ember, aki a piacokat járja.
*Nézzük, mire is lesz szükségem...* gondoltkodtam magamban.
- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte egy boltos
- 'Napot. Egy sátrat szeretnék, egy kardélesítőt, kötszert valamint két darab, 20 méter hosszú kötelet. Egyenlőre ennyi lesz. - mondtam, miközben fontolgattam, mire lenne még szükségem. - Viszlát. mondtam, miután fizettem. Egy újabb kis pulthoz álltam, ahol élelmet, és 3 db kulacs vizet vásároltam. Majd térképpel a kezemben Zabroth felé indultam, mikor egy különös embert láttam meg. Látszott rajta, ő sem idevalósi, afféle erdőjáró, vándornak tűnt. talán tud nekem segíteni.
- Napot. Meg tudná mondani, hogy jutok el ehhez a ponthoz? - mutogattam a térképen a helyszínt, ahol állítólag megláthatom a kaput.
- Esetleg hallott valamit a - ekkor közel hajoltam, és a fülébe súgtam - Isteni Manna-ról? Nem lennék hálátlan - súgtam, miközben zsebemből elővettem egy kisebb zsákot. Ekkor a férfi mutatott egy utat, mely nem szerepelt a térképen, de állítása szerint erre van egy titkos ösvény, amin lóval nehézkes átjutni, gyalog is igen csak veszélyes.
- Hm, gyalog... - mondtam válaszul, majd megfordultam, a zsákot nála hagytam, melyben egy pár darab kavics volt. - Még hogy lóval - nevettem halkan. Akkor hát induljunk azon a veszélyes úton.

Újabb napra ébredtünk. Nem kedvelem a nappalokat. Túl fényes, túl tiszta. Semmi lehetőség arra, hogy bármit is el lehessen követni, kivéve persze a zsebtolvajláson keresztül, de egyrészt abban nincsen semmi izgalmas. Szeretem hallani az áldozatok sikolyait, na mindegy. Másrészt pedig nem vagyok jártas a zsebtolvajlásban. Ezen a reggelen levedlem álcámat, vagy épp felveszem. Már én sem tudom, hogy ki az igazi, Jonathan Crane, vagy a Madárijesztő, és hogy melyik az álca, a maszk, amit a világnak mutatok. Nos erre, valószínűleg sosem derül fény. Eddig egyetlen eltűnést sem tudtak összekapcsolni, így a város számára a Madárijesztő csak egy legenda, akárcsak az Isteni Manna, és nem pedig Jonathan Crane. A reggeli rutin után, amint kilépek a fényre, a nap égetni kezdi a szemem, és elvakít, majd szépen lassan hozzászokom. Itt az ideje, hogy megvegyem a szükséges dolgokat, ami az utazáshoz elengedhetetlen. Az utcán és a piacon számtalan mesét hallok, amik a közelgő eseménnyel, a napfogyatkozással vannak kapcsolatban. A piac zsúfolt, mint mindig, és én a tömeget sem szeretem. Az emberek általában megbámulnak, ahogy egymást is, és ez egyre jobban zavar. A lehető leggyorsabban végzek a teendőmmel. Elérek egy árust, aki a portékáját elég olcsón kínálja.
- Szükségem lenne egy kisebb sátorra, lehetőleg olyanra, ami kevésbé látszik a szabadban, valamint kötelekre, esetleg egy csáklyára. - sorolom fel, mire az ember furán néz rám, de végül is neki ez hoz a konyhára, így összeszedi az általam kért cuccokat, majd közli az árat, ami koránt sem tükrözte az általa hirdetett összeget.
- Hogy micsoda? - hűlük el, de nagy nehezen kifizetem. Nem vagyok olyan dúsgazdag, ami kell, az kell, nincs mese.
~ Ki kellett volna csinálnod, meg kellett volna ölnöd! - hallom a fejemben az őrület hangjait
- Nem, most más dolgunk van, tűnés a fejemből! - mormogom magam elé, úgy, hogy senki ne lássa, ne hallja. Ahogy haza fele baktatok, hogy felszerelkezzem, próbálok nem odafigyelni rá, de időről időre előtör, és nem tudok mit tenni. Amint haza érek, a régi térkép az asztalon hever. James is nyomozott a Manna után, de már nem élte meg, hogy meg is találja. Most én veszem át a helyét. Felszerelem Caster-t az istállóban. A ló épp most van ereje teljében, így tökéletesen ráfér a sátor, három napi élelem - a biztonság kedvéért - és a többi útravaló. A többi ruhám és felszerelésem még egyelőre lapul, majd felöltöm, ha itt az ideje. A tárkép kéznél, mert egy hozzá értőt meg akarok kérdezni, hogy merre a legbiztonságosabb elindulni. Visszatérek a piacra a kérdés erejéig, és egy árust kérdezek meg, aki különféle talizmánokat és varázstárgyakat ajánl. Ha valaki, akkor ő tud nekem segíteni. Odalépek, megszólítom, és amint figyel rám, kihajtom elé a térképem.
- Melyik úton a legjobb döntés elindulni, hogy elérjem a Mocsarat? - kérdezem, mire a nő vizsgálni kezdi a térképet.
- Csak nem az Isteni Mannát keresed, ifjú kalandor? - erre csak bólintok. Tudtam, hogy jól járok vele.
- Én vigyáznék az erdővel, de mivel Yngsburg-ban vagyunk, én ezt az utat ajánlom neked. - mutatott a szerinte helyes útra, ami Yngsburg-ból vitt és szinte egyenes utat biztosított egészen a Mocsárig. Legalábbis a térképen. De a térképen nincsenek jelölve a csapdák, veszélyek és az esetleges katonai tevékenységek, mozgások.
- Ez minden? - kérdeztem a nőtől, mire bólintott, de gyorsan hozzá tette.
- Ezen a részen, azt híresztelik, hogy katonák járőröznek, így itt nem igen lehet átjutni. - megrázom a fejem. Olyan nincs, hogy ne lehessen átjutni. Megköszönöm a segítségét, összetekerem a térképet, majd ismét hazafelé indulok.
~ Végre valami izgalom! - hallom ismét a hangot a fejemben. Ahogy haza értem, felszállok Caster hátára és lassan elindulok a nő által megadott út felé, hogy megszerezzem az Isteni Mannát.

Halon Weel-i reggel, gyönyörű volt. Billy és lova Draco frissen és kipihenten ébredtek. Billy kiment lovához, hogy azt megetesse és megitassa, hogy együtt reggelizzenek.
- Hogy aludtál barátom? - Kérdezte Billy, miközben egy marék zabot fogott a kezébe és lova felé nyújtotta.
- Jól - Felelte, majd elnyammogta azt a kis táplálékot amit kapott. - Van még? - Kérdezte mohón.
- Tudod járást nem? Vagy elfelejtetted? - Kérdezte Billy kérdőre vonva, hisz nem tettszett neki, hogy lova ugráltatja, mikor kedveskedik neki kicsit.
- Igen...- A ló elbattyogott addig a pár lépésre lévő etetőhöz, ahol a zabot tartották. Billy leült a szalmába és táskájából elővett egy félig elfogyasztott kenyeret és két almát. A kenyér újabb felét megemésztve az egyik almát is elcsámcsogta. A másikat Draco kapta. Billy még a kecskebőrös flaskáját szájához emelve kortyolt egy kis mézsört. Ahogy megvoltak a rövid, de tápláló reggelivel Billy elővette a térképét, ami ulticéljuk helyét jelölte. Draco is ránézett a térképre, és figyelte azt.
- Nos...- Kezdte Billy. - Mi most itt vagyunk. - Mutatott arra a városra, ahol tartózkodtak. - Mondjuk átvághatnánk az erdőn, de itt sajnos nem tudunk elmenni katonáktól, itt.
- Talán van egy ösvény ahol elmehetnénk észrevétlenül. Az itteni emberek talán tudnak mondani egyet, kár többet.
- Nem olyan érdekes, ha katonákkal találkozunk, akkor vagy átengednek, vagy kisebb erőszakhoz kell folyamodnunk. Adam nagyobb veszély mindannyiunkra. Ha ő most odament ahova gondoljuk, akkor nekünk is ott a helyünk. De most induljunk. Még egy pár dolgot be kell szereznünk a piacon hogy azután nyomban indulhassunk.
- Rendben. - Billy és Draco a már kifizetett szállást otthagyva elindultak a piac felé hogy kötelet és fáklyát vehessenek. A piacon kutatva, megtaláltak mindent amit kellett, Talán többet is mint kellett volna. A biztonság kedvéért még sárkányfűre is szert tettek. A falu széléig Billy gyalog vezette a lovát, majd onnan vágtatni kezdett az erdő felé, ami a térképen volt.

Circe Megkapja a kívánt felszerelést, bár ki tudja, hogy a vázák, és a kavicsok mi célt fognak szolgálni eme nagyszerű varázslóhölgynek, de ez az ő titka marad. Lovad a fogadó melletti pajtából kivezeti az istállós fiú, majd még hozzáteszi, hogy valami betegsége lehet, vizsgáltassa meg, vagy vegyen egy másikat, mert már több helyen rohad a teste. Persze hősnőnk tudja ennek okát, így nem marad más, mint a tenger mentén vezető út.
A homokos part könnyű menetelést biztosít lovad számára, eddig úgy néz ki zavartalanul vágtathatsz célod felé.
Rongyember úgy dönt, hogy nem ijed meg holmi pribékek öklétől, és szablyáitól, kikről az egész város rebesgetett, úgy vágtat az erdő felé, szinte megállítani sem lehetne őt.
Az erdőben már többször jártál, jobban mondva az ösvényén, általában csendes, és kellemes kikapcsolódást biztosít mindenkinek aki csak erre jár. Igaz most mivel hajóval érkeztél nem tudni, mi vár majd ott téged, de már előre is viszket a tenyered egy, két bal és jobb horog után.
Slade is a tenger felöli utat célozza meg magának, miként is lehetne legkönnyebben lekövetni a célt, még csak térkép sem kell hozzá, hiszen annak mentén az árus szerint könnyen felfedezhető a mocsár...az utad zavartalan, sőt a nap nem is olyan elviselhetetlen odafenn, hiszen valamilyen szinten a levegő jobban mozog odafenn. Kisebb felhők felett repülsz át, a kilátás gyönyörű, viszont még sárkánnyal is hosszabb útnak ígérkezik, mint amire számítottál.
Crane úgy gondolja, mit neki katonaság, ha tiszta út vezet odáig nem szabad mellékösvényeken szerencsétlenkednie, legalább másik énje a madárijesztő is kiélheti gyilkolási hajlamait, így lovával nem késlekedik, a felszerelésével birtokában el is indul a útja felé.
Joker a Harley által sikeresen összelopkodott pénzből bevásárol, mindent megvesz, amire szüksége van, és egy olyan tervvel áll elő, ami talán megkönnyítheti a dolgát.
Magával a város vezetőjét kívánja lefizetni egy a királyi pecséttel ellátott papírért, ami szabad átjárást biztosít neki a mocsár felé.
A vezető felismerve őt elküldi, és talán áldást is mondhat magának, hogy az ország nem ápol baráti viszonyt az általa megölt herceg királyságával. Viszont még az ajtóban megállítja őt egy tanácsos, aki a vezetőnél korruptabb és még csak Joker előélete sem érdekli, ha pénz ütheti a markát.
Így a halálos páros "hivatalos" papírral a birtokukban indulhat meg az egyenes útszakaszon, csupán csak az idő az mi közbeszólhat.
Billy sem tétlenkedik, beszélő paripájával kifundálják merre lehet a legjobb útirány, s a ló és saját eszére hagyatkozva választanak. Az erdő felé veszik útjukat nem törődve az ott tanyázó banditákkal, hiszen egy Shazam varázslónak gyermekjáték lehet megütközni velük.



//Off: Remélem mindenki ki tudja venni, melyik pöttyhöz tartozik. //

Circe:


[lovammal menetelek a tengerparti ösvényen...minden dolog nálam van ami kell....remélem semmi gond nem akad majd...miközben megyek..hallagatom az erdő zaját...és figyelek a hangokra...mit súg az erdő....milyen veszély várhat rám.....persze felklészülten megyek.....semmi ne lephessen meg majd......nyitot szemmel és fülel járok...nem térek le az ösvényről....csak nyugodtan....pár a lovamat egy kicsit oldalba billentem hogy egy kicsit gyorsabban is lehetne....de majd ő eldönti mit akar...elég okos...]

Zabroth hátára felszálltam, majd fel is szálltunk, szerencsénkre nem látott senki se meg, bár így is terveztem, ezért hagytam őt a falutól kicsit távolabb. Három szárnycsapással már a levegőben is voltunk, kapucnimat levettem, nem kell már rejtőznöm. A tenger felett szálltunk. Szemeim mindvégig lesték a földet, hátha valaki követ minket, de semmi gyanúsat nem találtam. A felhők fölé repültünk a biztonság kedvéért. A térképet elővetem újra, és rájöttem, hogy Zabroth-al is elfog tartani egy hosszú ideig az út. Halkan szálltunk magasan, a felhők felett. Kardomat néztem, vártam, hogy Jane hozzám szóljon, de nem szólt. Majd eltettem a hátamon lévő tokba, és céltudatosan szálltunk a mocsár felé. Az idő szép volt, úgy éreztem, semmi se zavarhatja meg az utunkat. Még egy pillantást vetettem a földre, mikor tisztán láttam, majd előre néztem, és csak repültünk.

Ennyi. Összepakoltam mindent, felnyergelem a lovat, majd felerősítem rá a többi felszerelést. Összetekerem a térképet, majd az egyik kisebb táskába csúsztatom
- Indulhatunk pajti? - paskoltam meg a lovat gyengéden, majd a nyergébe pattantam és nekivágtam az útnak. A városból szépen lassan, lépésben haladtam kifelé, majd ahogy kiléptem, és elég messze jártam már, vágtába váltottam át, így talán sikerül valameddig eljutni minnél rövidebb idő alatt.

Billy szélsebesen vágtat az erdő felé. Hajába belekap a szél, és vágta közben kicsit lobogtatja. Lovával, Dracoval tekintetüket mindenre kiterjesztik amire tudják, ilyen sebesség mellett, nem könnyű, ám azonban az erdő elérésével lassabbra fogják a menetet és egy gyorsabb ügetésre váltanak. Amióta beértek az erdőbe, rossz érzésük támadt. Mintha figyelnék őket, ám lehet csak vaklárma, de az állati ösztön enné kifinomultabb és Billy most erre fog hagyatkozni.
- Mond pajtás, van valaki a közelünkben? - Kérdezte hű paripáját.

Zabroth hátán repülve élveztük az utat. Semmi se zavarhatta meg a nyugalmas utat. Jane ekkor felvillant. Pengéje csillogott egyet, mely nem jelentett semmi jót.
- Ereszkedj le - szólt hozzám. A csillogás eltűnt, visszatért az átlag kard külsőre. Néha hallom Jane-t, ahogy beszél hozzám, de így még sohasem szólított meg. Kardom visszatettem hüvelyébe, a hátamra, majd Zabroth oldalát megtapogattam
- Cimbora, le kéne szállnunk. te is elfáradtál, és azok a felhők nem jelentenek túl jót. - mondtam neki, közel hajolva hatalmas fejéhez. Ám Zabroth repült tovább, azt mutatva, ő kitűnően bírja még az iramot. Ekkor Jane-t újra előkaptam, majd nekiindultunk a viharos ég felé. Próbáltunk a felhők fölé kerülni, magam jó odarögzítette Zabroth hátához, ne essek le. Reméltem, ha valami természeti csapás következne, Jane segítségével eltudom nyerni azt.

Billy is látta már azt, amit a lova már előbb megérzett. A vihart. Lelassítottak, hogy nyugodtabban tudjon Billy gondolkodni. Az eső maga nem rossz, ám a sár az lassítani fogja útjukat. Szóval Billy újra vágtatni kezd, hogy többet haladjanak, mire eléri őket az eső.
- Gyerünk! Vágtass! - Draco már hozzászokott, hogy néha csak úgy parancsot osztogat gazdája neki, de belátta hogy igaza van. A Ló vágtatott, ám éberségük továbbra sem lankadt. Ha találnak majd valamiféle menedéket az erdőben akkor megállnak egy kicsit pihenni. Addig nem érdemes.

Vihar közeleg. A lovam nyugtalan, de nem foglalkozom vele. Minden állat nyugtalan lesz egy bizonyos szinten, amikor valami történik. Ahogy látom, nem a legkedvesebb zimankót kapjuk el, és félő, hogy kárt is tehet bennünk.
~ Meg ne állj! Itt a lehetőséged! - hallom a fejemben az ismerős hangot. Behunyom a szemem és próbálok nem figyelni rá, végül mégis átveszi az irányítást. Mostanában nem akarok harcolni ellene, és egyre jobban felemészt. Megállok, hogy némi ételt fogyasszak, és megváltoztassam a külsőmet is az agresszívabb énemre. A fakó színű ló tökéletesen passzol a Madárijesztőhöz.
- Épp ideje volt, hogy szabadon engedj. Mostantól nincs kegyelem. - mondm ki hangosan, de ez leginkább a békésebb énemnek szól. Megbököm a ló oldalát a sarkammal és vágtába megyek át.

Circe


[megyek megyek a lovammal....az eső úgy esik mintha dézsából öntenék.......de hál istennek nálam a palástom.....eddig semmi vészes nem történt velem....sem bestiák sem haramiák nem támadtak meg....könnyű lesz...]
[de amint ezt kimondtam bekövetezett a baj...egy hatalmas hullám tört felém....menekülésemre szánt idő csekély volt......ha elfutok meghalok.....vajon mit tegyek??........]
[gyorsan odamegyek egy fához és megkapaszkodok benne......a lovamat is viszem....amikor a hullám épp rámesne alkalmazom az egyik varázslatomat...talán elég erős lesz...ha nem meg meghalok nincs más választásom.....addig sikoltok amíg tudok.....a víz ugyanis erős szélhatásra vagyrezgésre ki kerül remélhetőleg.......]

A vihar egyre cudarabbá válik, és hamarosan nem csak víz, hanem ököl nagyságú jég is esni kezdett, ami elég keményet koppant rajtam is, de még a lovamon is.
- Fedezéket kellen találni pajti. Keressünk egy barlangot. - mondtam majd ismét megsarkantyúztam és már el is indult. Próbáltunk a lehető leggyorsabban. Ha akad egy barlang, oda behúzódunk, ha nincs, akkor egy magasabb fát keresek, sűrű lombozattal. A lovat a törzséhez kötöm ki, én pedig behúzódom alá. Nem a legjob, de legalább a jég nagy részét felfogja. Eszem pár falatot, hátha addig enyhül a vihar. Némi kenyeret, egy kis húst és egy flaska vizet veszek elő. Amíg eszem, figyelem a vihart, és remélem, hogy hamarosan elcsendesedik annyira, hogy biztonságosan tovább tudunk menni. Néhány perccel később elpakolom az elővett ételt és vizet, majd eloldozom a lovat.
- Nincs időnk várni. Sűrűbben megállunk majd, de haladnunk kell. - felpattanok, ahogy eloldoztam, megbököm a sarkammal a ló oldalát, bedőlök előre, kezemet megam elé tartom és így megyek tovább, abban reménykedve, hogy a vihar hamarosan lecsendesedik. Néha rizikót kell vállani.