Kings Sorcerer - A Mágia varázslatos világa DC köntösben

Hát úgy látszik nem nyert a dolog. Hát túl egyszerű lett volna, ha a bejutás ennyire könnyen menne. Hát még ha pont azt, ami bent van akarták bezárni, hogy ne terrorizálhassa a jó népet. Így hát új tervet eszelek ki, nem akarok újra az őrökkel kekeckedni, más utat keresek. Nem láttam még olyan falat, ami egyenlő vastag lett volna, vagy nem lett volna gyenge pontja. Előhívom a varázsló tudóst, hogy segítsen elméjének erejével, és talán tudott annyit az építészetről, hogy megmondja merre is keresgéljek főleg. Közben azért öklömmel szorgalmasan "kopogtatok", hátha meghallom a vékonyabb szakasz döndülő hangjait, vagy elkorhadt gerendák kongását, ami tudatja velem merre is kellene pontosan áttörnöm a szakaszt. Ha találok ilyet akkor az bennem lévő erősek erejét hívom elé, és megpróbálok a közelben valami gerendát, botot, vagy elég nagy követ találni, hogy át tudjam törni.
Ha nincs ilyen rész, akkor új módszerhez folyamodok. A tolvaj tudását veszem igénybe. Egy elég faramuci helyzetben vagyok, se felszerelés, se semmi más, de ez nem csüggeszt el. Köveket keresek, amik eléggé megfelelnek a helyzetemhez. Próbálok elég hegyeseket keresni, mintha csak tőrök lennének, legalább négyet. Majd közeli növényekkel ráerősítem a lábamra, és mintha csak egy hegymászó lennék, úgy próbálok átmászni a falon. Nem kapkodok, minden egyes mozdulatnál jó erősen belevágom a köveket a fa falba, csak hogy biztonságosan tudják átjutni.
Ha így sem megy, és talán van egy falhoz közeli fa, amit könnyedén ki tudnék dönteni, akkor azzal próbálkozok. Talán könnyebb átmásznom a fa segítségével, vagy a fa elég lesz ahhoz, hogy lyukat üssön a falon, és végre bejussak a mocsárba.
Ha egyik sem jön be, akkor még lovagolok egy keveset a fal mellett, hátha van egy bejárat, amiről senki nem tud, ha nincs akkor kénytelen leszek visszamenni és a katonáktól kérni bejutási lehetőséget.

Végre megvan a bejárat. A sok kudarc után, végre megtalálom azt, hogyan is juthatok be végre. Az elém terülő táj nem túl biztató, és teljesen bizonyos vagyok benne, hogy nem sokáig fogom bírni, ha nem készülök fel rendesen. A felkészülést teljesen pedig a közeli fáról letört hosszú botban állapítom meg. Elég egyenes, és elég masszív, csak hogy tapogatónak tudjam használni magam előtt.
A lovamat kantár száron vezetem, míg másik kezemben a botot tartom. Lassan lépkedek, előre, és mindegyiket jól megfontolom. Csak oda lépek, ahol már megbizonyosodtam hogy elég szilárd a talaj. Természetesen ezt a botommal teszem. Szépen lassan haladok a feltételezhető cél felé, lehetőleg semmivel sem akadályoztatva.
Ha bármi csetepatét látok előttem, vagy bármilyen veszélyesnek tűnő dolgot, akkor megpróbálom kikerülni. Természetesen csak ha nem valami rabló, vagy hasonló gaztevő, na annak egyből nekirohanok.

Amilyen gyorsan megpróbálom felderíteni a környéket. Valami búvóhely reményében, egy magaslati pontot, ahonnan jól be lehet látni a helyet, de úgy hogy én rejtve maradjak. Az lenne a legjobb ha a lovam is beférne, mert hát még szükségem lehet rá. Így titkon kileshetem a többieket, és míg ők egymással küzdenek, és a kifáradt nyertest legyőzhetem.
Ha ilyen nincs akkor másik módszert alkalmazok. A lépre csalást. A lovat egy elég feltűnő, ám eldugott helyre kikötöm. Ahol könnyű rajtaütni azon, aki megpróbálja megoldani a ló rejtélyét, hogy mit is kereshet a mocsár közepén. Így a megfelelő alkalomra vagy az idő leteltére várok búvóhelyemen, és megfigyelek mindent, amit csak tudok.
Ha nincs semmilyen ehhez hasonló hely, akkor a harmadik lehetőséget választom. Összekeresek annyi száraz gyújtóst, és fahasábot, hogy abból tudjak egy rendes tábortüzet rakni, és a varázsló tudását felhasználva két bot összedörzsölésével meggyújtom, míg nem jön valami megmérettetés kipihenem magam.

Úgy látszik jól számoltam. Mármint az elbújást illetően. A cél még mindig ugyanaz, ha engem nem látnak engem nem fognak támadni. Így a csatazaj sem kelti fel különösebben az érdeklődésemet. Had harcolja ki magát azzal, akivel akarja, majd csak akkor lesz érdekes a dolog, ha félbe szakad a hangzavar. Akkor már csak egy győztes fél lesz ott, aki feltehetően megfáradt már a hosszú harc alatt. Így hát nincs más hátra, mint továbbra is bujkálni.
A rejtekhelyem elég jónak tűnik, talán egy kicsit még igazítok, hogy jobban takarjanak, és a lovam se legyen olyan feltűnő. Csitítólag néha megpaskolom pofáját, hogy nyugodt legyen. Az izgatott ló, hangos ló, azt pedig nem akarom. A lehető legkevesebbet beszélek paripámmal, és a lehető legkevesebbet mozgok, mármint testileg, mert szemeim lankadatlanul pásztázzák a környéket, veszély, és másik mannára pályázó alakok után.

Remélem a lovat meglátják, és akkor sikeresen tőrbe is csalhatom őket. A Bohóc híres nagy gonosz, csak örülni fogok, ha alattam fog szolgálni. Nem fenyeget egyetlen ártatlant sem, és nem fog másokat bántani. Itt lesz a kalandja vége, ha minden úgy alakul ahogy terveztem.
A tolvaj tudását veszem elő, és mindenképpen megpróbálok láthatatlan lenni számukra. A csapda kész, ha a ló közelébe jutottak, és már úgy néz ki hogy elég közel hozzám, hogy megtehessem első lépésemet, még egy cselt bevetek előtte.
Egy fa darabot, vagy föld göröngyöt, követ a másik irányba hajítok el, és ha reflexszerűen, vagy tudatosa arra fordulnak, akkor megtámadom a bohócot. Ő tűnik a veszélyesebbnek, ezért őt akarom elsőnek legyőzni. Az ikrek erejével, egy méretes ugrást tervezek. Dupla talpal próbálok meg taposni, hát, mellkas, vagy fejre célozva. Remélem elsőnek találok, mert ha nem igen csak hátrányba kerülök. Akár találok akár nem, először is a földre próbálom meg levinni. Az erősségem, a test test elleni küzdelem, így hát abba kapaszkodok, amit ismerek. Teljes testsúlyommal, és a lovag erejével megpróbálok nekirohanni, akár egy bika, és a földre teperni, majd addig sorozni a fejét, ököllel, míg el nem ájul.
Ha nem sikerülne az ugrás, vagy más sem, akkor hátrálok annyira, hogy ne tudjanak fölém kerekedni, és úgy próbálok meg egy-egy ütéssel, rúgással, ide-oda is csapni, hogy távol tarthassam őket. Előbb megvizsgálom milyen taktikával is akarnának támadni, hogy tudjak rá reagálni.
Bármilyen szer, fegyver is legyen náluk, ha használják, azonnal megpróbálok elvetődni, ha lehetséges a nő felé. Ahogy bevált a rablóbandánál, talán itt is jó lesz, megragadni, és élő pajzsként használni. Karját megpróbálom hátratekerni, az ikrek tudását, és erejét használva, és védeni magam, bármivel is támadjon rám.