Kings Sorcerer - A Mágia varázslatos világa DC köntösben

A kőelementál még nem támadja sem Circe-t, sem Billyt, csak nézelődik. Elődjéhez képest elég lassú, de annál erőteljesebb. Egy mosoly húzódik arcára, szinte szikrázódnak a kövek, ahogy egymáshoz érnek, majd a lány felé fordul.
- Nem szörny! - Kiáltja el magát, s ez a mondat ismerős lehet neki, a lápból felépített lény szavai után. Ezután Billy felé fordul, kinek egy hatalmas kalapács van a kezében, és döbbentet figyeli az elementál mozgását.
- Nem szörny! - Kiállt a fiúra, hangja olyan teljes, hogy a madarak felrepülnek a fákról, baglyok, éjszakai állatok, mind helyet váltanak, csak hogy biztonságban tudják magukat a lénytől.
Eközben Harley és Rongyember harca tovább folytatódik, szinte már minden trükkjüket bevetették, így ugyanazt csinálják újra és újra. Nehéz a harc, talán ugyanolyan erőt képviselnek, vagy mindketten túl sokat vétenek a győzelem kapujában, nem tudni, de mindkettő elszánt, és nem akarja életét adni ellenfelének.
Ekkor komoly taktika váltás következik be, bár rongyembernél a megszokott lerohanás következett, de meglepő módon az eddig trükköző Harley is emellett dönt, ami meg is lepi a férfit, de talán örül neki, hogy ily módon összecsaphatnak, bár a tőr és a szablya egyvelege kicsit megijeszti, így a köpenyes megoldás mellett dönt, miután Harley az utolsó pillanatban elkerüli a gáncsolást, sőt tőrével egy szép sebet ejt bal a férfi bal karján. Azonban a köpenyes trükk is bevált, így a nő fújhatja szablyáját, így csak tőrére kell hagyatkoznia, de az már siker, hogy sebet ejtett a férfin. Rongyember nem tart szünetet, kihasználja a fegyvertelenséget, és ráveti magát a lányra, aki még utolsó szösszenetével ejt egy sebet a támadón, pontosabban az oldalán. Ez már csak segítség lehet Jokernek, hogy egy sebesült férfit küld hozzá a templomba, de ahogy ezen elmélkedik már körülbelül az ötödik ütést szenvedheti el, és szép lassan az eszméletlenség világába repül.
Joker eközben azon elmélkedik, hogy győzhetne le egy ilyen kaliberű fickót, aki egy másik nagy hős elleni küzdelmet követően sem fáradt el. Vagy mégis? A tolvaj észreveheti, hogy minden villám ellövésének ideje között van 10 másodperc, és ekkor bizony lihegést hall. Adam már fárad, elvette az erejét a harc Superman-el, talán ez lesz a lehetőséged, ha ez jó stratégiát dolgozol ki.

Hát úgy látszik az igazság újra győzedelmeskedett. A gonosz nem fog teret nyerni magának, úgyhogy még egy jól irányzott ütés, csak hogy biztosra mennyek az eszméletlenségével. Így hát nem gond, újabb foltot fogok adni a rongyoknak rajtam. Körbeveszem a ruhámmal, és megpróbálom felszívni mint az erdőben a banditát. Minden idegszálammal arra koncentrálok, de azért egy negyed szemmel a környezetet is fürkészem. Hátha halálos veszedelem közeledik felém, amit még fel tudok mérni mielőtt lecsapna rám.
Ha van elég időm, akkor először egy folttá teszem Harley Quinn-t a ruhámon, majd visszamászok a rejtekhelyemre, és újra csak körülnézek, hátha újabb gyanútlan áldozat közeledik.
Most nincs olyan opció számomra, hogy nem sikerül, nem adhatom meg magamnak azt a kifogást, ez egy őrült gyilkos, nem szabad vezeklés nélkül tovább élnie. Úgyhogy addig próbálkozok, míg nem sikerül.

Kings Sorcerer - A Mágia varázslatos világa DC köntösben - Page 5 16hky2e

Circe:

-ohhh....hát akkor bocsáss meg nekem én nem akartalak bántani......minden tiszteletem..

[ s mély meghajlást teszek a szörnynek a maradék erőmből ami megmaradt......hát azért biztos jól nézhetek ki...sánta is vagyok meg sáros is.....]

-Viszont ha rám halgatsz azt ott elintéze mert ő bántani akar téged nem látod??fegyver van a kezében.....azomndta megöl minket.....

[s a fiúra mutatok a fáknál.......s persze felkészülök hogyha megtámad a gyerek egy gyors elugrással vagy villámokkal véeném ki magam......remélem sikerül...//ha nem akkor legalább a mocsárba süllyedjek ha meghalok Smile

//

Joker
Ide-oda ugrálok fedezékről-fedezékre, és még ha nem is merek felnézni, azt azért érzékelem, hogy az ellenség kezd fáradni. A villámcsapások között bizony szünetek is vannak, habár érdemes meggondolni, hogy mi van, ha csak elő akar csalogatni a biztos helyekről. Meggondolandó. És ilyen közel a célhoz már nem szabad hibázni. Főleg nem veszíteni.
A frontális támadásnak nem lenne sok értelme, még ha az energiája fogytán is van, fizikailag még mindig erősebb nálam, tehát azt bebuknám. Valahogy mögé kell férkőznöm, vagy legalább ki kell alakítanom egy olyan helyzetet, ahol nincs elég ideje visszatámadni, nekem viszont van elég időm visszaugrani a fedezékembe. Először is ellenőrizni kéne, tényleg fáradt-e már. Kiugrok a fedezékemből egy szünetben, az első másodpercekben, és úgy teszek, mintha teljes erőmből felé sprintelnék. Ha kiderülne, hogy mégis van még ereje, azonnal beugrok egy fedezék mögé, biztos-ami biztos alapon mielőtt kiugrok, kézbe kapok egy elég nagy kődarabot, ami takarja a testem nagy részét, ha mégse fáradt volna el. Ha tényleg elfáradt, akkor tovább folytatom a felé haladást, szép lassan, fedezékről-fedezékre, és amikor már elég közel vagyok hozzá - két-három méteren belül - felkapok egy jó nagy oszlop/plafon darabot, és nekivágom, persze egy szünetben. Elvileg nem lesz ereje hozzá, hogy villámmal hárítsa a támadást, így viszont lesz rá lehetőségem, hogy Beliar Kedvcsinálójával megsebezzem, a lábán, vagy valahol máshol. Így lesz rá időm, hogy visszaugorjak egy fedezékbe, neki viszont nem lesz arra, hogy visszaüssön. Elméletileg.

Harley //ha jól értem, még nem ájult el//
Habár sikerült megsebezni az ellenségem, közeledik a vég, és még csak nem is valamilyen vicces formában. A tőrrel még sikerül egy sebet ejteni a férfi oldalán, ekkor viszont rám veti magát, és érzem, nekem itt már semmi esélyem. A francba, ezt nem így terveztem. A tőrt már nem tudom hasznosítani, az erőm is kezd lehagyni, így hát még legutolsó próbálkozássomképp elkezdem rugdosni, és ütlegelni a férfit. Nem mintha sok értelme lenne, ez már csak egy végső, kétségbeesett ellentámadás. Kétségbeesett? Ugyan, inkább belenyugvó. Elfogadtam, hogy meg fogok halni, és lám, legalább nem valami egyszerű, városi kapuőr pengéje által halok meg, hanem valami hozzám hasonló pszichopata által. Érdekes figura, és jól harcol, szerencsére. Legalább nem valami szégyenletes halált halok. Gondolom én. De végül is...kit érdekel?

Circe megpróbálja Billy ellen uszítani a szörnyet, szavaira az a fiú felé néz, kinek valóban ott egy nagy kalapács a kezében. Mikor odanéz, az elementál szemüregei kitágulnak, majd mérges tekintetet felvéve indul meg Billy felé. Úgy tűnik a kalapács látványa olyan neki, mint fának a fejsze. A varázslónő ezzel szabad utat nyert a templom felé, már, ha nem akarja végig nézni a fiatalember és a kőlény gigászi küzdelmét.
Rongyember még istenes pofonokat kap az utolsó leheletig küzdő lánytól, de őt ez már nem tudja meghátráltatni, ruhájával teljesen rátapad a lányra, s miközben ő az eszméletlenségbe zuhan, már Rongyember új szövetségessel gazdagodott, mely egy újabb kitüremkedés jelez démoni ruházatán. Visszabújik a lova mögötti bokorba, majd úgy várja következő ellenfelét, de azt elfelejti, hogy komoly sérüléseket szedett össze, talán nem a vetélytársakkal kellene foglalkoznia.
Eközben Joker nagy harcot vív Adam-el, majd rá is jön ellenfele gyenge pontjára. Utolsó villámának elhajítása után, Joker kiugrik rejtekhelye mögül, és megindul a herceg felé, aki próbál ismét egy villámot generálni, de sikertelenül, így ökleit megfeszítve várja a bohóc érkezését, ki ezen cselekedet sorokra felbátorodik.
Egy közeli mennyezetdarab felkapását követően rohamozza meg a férfit, majd hozzá is vágja a templom egy kis darabkáját, ami nagyot reccsenve adja meg magát a férfi izmos karjain, nem ért sokat, de már a mágikus eszköz megvillant a sötétben, szép, hosszú vágást eredményezve a férfi oldalán. Bejött a számítása, Adam őrjöng, és már dühből keletkező villámát vaktában vágja hozzá a menekülő Jokerhez, bőven elvétve a célpontot.

A nagy harc közepette megremeg a templom, és erre Rongyember is felfigyelhet. A teteje mintha megmozdult volna, nagyobb lukat eredményezve a mennyezeten, mint ami eddig volt, utat engedve a hold fényének, mely már megvilágította az oltárt.
Az kékes derengésben kezd el világítani, furcsa rúnák és jelképek táncolnak a fényben, úgy tűnik elkezdődött. Erre Adam is felfigyel, és otthagyva téged elindult az oltár felé.

Úgy látszik eddig nagyon jó vagyok. Vagy legalábbis annyira amennyire szükséges. A legelső dolog, hogy a ruhám ellenére, összefoldozzam magam. a sérülésemet bekötöm jó erősen. Bármit felhasználok, ami csak közelben van. És a vérzés elállítása az elsődleges.
Utána rájövök valami nincs rendben. Elszámítottam magam, míg én kint várok, aki bent van, az megszerzi a csecsebecsét, és ezzel hihetetlen előnyre tesz szert. Ám a romok kinyílnak, vagyis valami az éjszakával van kapcsolatban.
Ha felnézek a sötét eget látom, a hold fényét, a csillagokat, talán ez lesz az ami fontos lesz bármi is van bent. Ha lehetséges elkezdek felmászni az építményre, és megakadályozom, vagy legalábbis próbálom megakadályozni, elfedni bármiféle nyílás is van az építmény tetején. Ha lehetséges megpróbálom elodázni hogy Joker vagy bárki is legyen bent később szerezze meg.
Ha nem lehetséges akkor összeszedem minden erőmet, és a ruhámba lévőket is, és bemegyek. Bemegyek, és lehetőleg hamarabb szerzem meg az isteni ételt. Megpróbálok minden lehetséges támadásra felkészülni, és valamilyen fedezék mögé bújni, hogy elkerüljem a sérülést. Ha nem támadnak, akkor besétálok, mintha a legtermészetesebb lenne a dolog, és megpróbálom meglátni azt, amiért elindultam erre az útra.

Circe:

[hmmm...ugy látszik bejött....bár ez a támadás nem igen erősitett meg.....na gyorsan besántikálok a templomba....mielőtt meggondolja magát ez a rém....de figyelek rá hogy ne érjenek meglepetések a templomban...éber leszek....ezért óvtosan megyek be a templomba a kapun nem középen megyek hanem az oldalára simulva megyek be és elrejtőzőm a legközelebbi olyan tárgy mögött ami elrejt.....ha valamiféle csapda lenne bent valami ami él és mozog hát villámot neki ha az sem elég egy kis sikitás majd megteszi.....minden lépésemet megfontolom minden köre ovatosan lépek rá nem akarok meglepetéseket....kis kavicsokat,köveket-amiket a mocsrában szedek..meg nálam is van egy kettő- dobok előre hogy eldöntsem vajon biztonságos-e az út.....a cél a templom belseje]

Hoppá...bejött a tervem. Oké, ez engem is meglepett. A manőver bevált, hála az égnek, nem is lett semmi bajom, a beteg állat villám uraság ellentámadása már csupán vaktában elkövetett próbálkozás volt. Sikerült sebet ejteni rajta, így gyakorlatilag nyugodtan hátradőlhetnék, elővéve egy kis francia vörösbort, felvéve egy olyan kis vicces sapkát, lógatva a lábamat a tengerbe, élvezve a napsütést...
Mi a kénköves istennyilát csinál ez a marha? Megnyílik a tető, és habár azt hittem először, rám zuhan az ég, és talán eltévesztetem a templomot ( ki tudja, hány rég elfeledett, ősi energiával átitatott templom van ebben a dzsungelben), ekkor azonban felderengenek a homályban a mágikus rúnák az oltár körül, és nekem is kezd derengeni, mi történik. Sajna a villámfogónak is. Eszem azt a pici agyacskáját. Azonnal megindul az oltár felé, rólam a jelek szerint teljesen megfeledkezve.
Na ez érdekes helyzet. Ha minden igaz, a méreg pillanatokon belül érezteti hatását. Az átlag emberen. De ez egy...hé, jut eszembe, mi is ez? Lényeg, hogy fogalmam sincs, mi fog most történni. Nem hagyhatom, hogy elérje az oltárt, még a végén megszerzi magának az Isteni Mannát...de az is igaz, hogy bizonyára van még egy utolsó próbatétel, vagy valami, és azt azért megcsinálhatná helyettem. Á, ne álmodozzunk, a végén még baj lesz belőle. Felpattanok, pontosabban ki, a fedezékem mögül, és elindulok futva az ellenség, vagy inkább az oltár irányában. Még bennem van a reflex, hogy bármelyik pillanatban visszafordulhat, és nekem támadhat, ez esetben azonnal ugrok fedezék mögé, de ha erre nem kerül sor, még egyet beleszúrok a hátába Beliar Kedvcsinálójával. Még ha a méreg nem is hat, akkor is beleszúrok a húsába, ki tudja, talán még a szívét is elérem. Klasszikus hátbatámadás, és még csak nem is metafora.

Rongyember a sebeit néhány ronggyal tudja csak befoltozni, ami annyit ér, mint gonosz ellen a jóindulat, nincs nála normális elsősegély felszerelés, így nem mondhatni száz százalékosnak a foltozás. Ekkor új ötlete támad, megpróbálja lefedni a templom tetejét, elég együgyű próbálkozás, de még talán be is jöhet. Egy rongyot használ fel, mit a lovakról szerzett, és sikeresen meg is mássza a templomot, mikor viszont a fényhez ér, érzi a belőle áradó hőt, mi olyan meleg, mintha egy hatalmas tábortűz mellett állna. Ráborítja a pokrócot, ami szinte azonnal elég, por és hamu marad utána, amit a hirtelen keltett szél el is visz a szélrózsa minden irányába.
Ekkor érkezik meg a kis tisztásra Circe is, ki sántikálva próbál bejutni a templomba. Azonban még vár rátok egy próbatétel, mert meglátjátok egymást, mindketten sérültek vagytok, így talán könnyű dolgotok lehetne, ha nem kellene figyelembe venni saját problémáitokat is.

Joker eközben megpróbálja megvédeni a Mannát a Villámhercegétől, aki egyre közelebb ér a fényforráshoz. Már éppen kését mélyeszteni bele a hátába, mikor hirtelen még világosabbá válik az oltár, szinte vakít, és hatalmas hullám söpör végig a kis teremben.
A földön térsz magadhoz, s ahogy a hányingert leküzdve felülsz, láthatod, hogy a problémád ami így is elég nagy volt, most még jobban súlyosbodott.
A villámhercege furcsa rajzolatokkal a testén fordul feléd, szemei lilás szikrát vetnek, bár az egész testét körbejárja a nem mindennapi jelenség. Gondolnád, hogy elkéstél, a Manna már az övé, de a még mindig tartó vakító fényesség nem hagyott alább. Valami történt, talán egy átkot tört meg azzal, hogy hozzáért volna az oltárhoz?
- Ti halandók méltatlanok vagyok a Manna birtoklására! - - Ti halandók méltatlanok vagyok a Manna birtoklására! - - Ti halandók méltatlanok vagyok a Manna birtoklására! - Üvöltenek fejedben a hangok, mintha többen beszélnének hozzád, de Black Adam szája nem mozdul, csupán szigorú lila szemeivel mér téged. Valami történt, és megmagyarázhatatlan. Úgy tűnik, eljött a végjáték ideje.

Már csak egy pár lépés, és drága bajtársam hátában csilloghat Beliar Kedvcsinálója...de mi ez? Hirtelen egy hatalmas, eszméletlen erejű energiahullám söpör végig a termen, az oltár fényárban úszik, és hála mindennek, vagy megvakulok , vagy csak a fejemet fogom beverni egy kiálló oszlopmaradványba. Szerencsére nem így történik, de a hullám azért úgy eltaszítja a testemet, mintha valami apró hangya lennék.
A földet érkezés legalább jól sikerül, végigcsúszok a földön, és még meg se sérültem úgy komolyan. Egy kis kavarodás köszönt a gyomromban, amit szerencsére sikerül leküzdeni. Felülök, habár a látványról mégis csak az jut eszembe, hogy talán szerencsésebb lenne visszafeküdni.
Villámherceg barátom nem hogy meghalt volna, most még veszélyesebb, mint valaha. Úgy cikáznak körülötte a lila villámok, mint tehénpásztor bakancsa körül a legyek. Itt valami baj van. Megfordul a fejemben a szörnyű gondolat, hogy mindennek vége, oda a Manna, ekkor viszont meglátom, hogy az oltár még mindig ragyog, és hogy a herceg se néz ki valami jól. Ez az egész kezd aggasztó lenni...
És ekkor szólalnak meg a hangok. Először még fel se veszem, azt hittem, a villámfaszi szólt hozzám, de nem úgy néz ki, mintha az ő szája mozogna, és különben is, egyszerre több fajta, más-más hangnemű hang szól hozzám. Megőrültem? Már mint...súlyosbodott az állapotom? Eh, jó kérdés, csak hol a válasz?
Hirtelen vigyorra húzódik a szám, és leesik, hogy elérkezett a vég. Ha hihetek a hangoknak, ezek nem csak engem utálnak, hanem villámbarátomat is méltatlannak találják, ami nekem különösen jó. Vagy tényleg ő szól hozzám, és már megszerezte a Mannát, akkor meg úgy is mindegy. Cselekedni kell, és a hangzavarral a fejemben legalább még vicces is lesz. Hehehe...
- Hé, haver, te is hallod a hangokat?!
Felállok, figyelve az émelygéssel, és körülnézek. Megkeresem a tőrömet, ha zuhanás közbe elejtettem, ha még mindig a kezemben van, akkor máris áttérek a következő lépésre. Elindulok a herceg felé, ismét felhasználva a fedezékről-fedezékre taktikát. Ha már elég közel vagyok hozzá, megkerülve barátomat, azonnal az oltárhoz ugrok. Ha nincs ott a Manna, egy gyors fordulattal a mellkasába szúrom a kedvcsinálót. Ha eközben nekem támadna, vagy már előtte megindul felém, akkor nem törődve az oltárral, azonnal őt támadom. Ismét törmeléket dobálok a feje felé, habár ha most feltöltődött, ez nem fog bejönni, tehát máshogy kell megközelíteni a problémát. Ha tényleg feltöltődött, akkor továbbra is fedezék mögött maradok, már ha nem enged az oltárhoz.

Hát a kínálkozó alkalom jobbkor nem is jöhetett volna. Nincs más hátra, mint hátra. Az építmény másik oldala felé veszem az irányt, mint amerre a rejtélyes nőszemély van. Sérült vagyok, és nem éppen az ilyen harcokra termett. Több ember ereje is bennem van, ám most először keresek valamit ebben az átkozott mocsárban, a varázsló tudását felhasználva, amivel össze tudom fércelni magamat. Legalább annyira, hogy ne akadályozzon mozgásban vagy támadásban. Ha nincs ilyen akkor csak megpróbálok eltűnni a nő szemei elől.
Egy leshelyet keresek, ahonnan eléggé rálátok a barlang bejáratára, de még inkább rejtve vagyok, hogy ne lássanak meg. Csak nézem, hogy mit is csinál a nő, és nem lépek közbe. Remélem a barlangba megy, és nem követ engem. Ha mégis megpróbálna, akkor rejtőzök addig, míg fel nem adja, vagy el nem távolodik a barlang szájától annyira, hogy be tudjak jutni. De csak akkor ha biztonságos.
Ha nem tudnék elég hamar eltűnni szemei elől, akkor még ép lábaimmal próbálok úgy mozogni, hogy ha bármilyen támadást is indítana, ne találjon el. Legalábbis remélem hogy így lesz, mielőtt el tudnék rejtőzni előle.

Circe:

[hmm.....sántikálva sántikálva....nincs is ennél jobb...de ne félj majd a manna segít rajtam....remélem...elég optimista vagyok......remélem nem lesz több ellenfél....bemegyek a barlangba és irány a manna....dehogy ne követhessenek sikítok egyet a barlang bejáratára.... elég távolról próbálkozom majd hogy ne omoljon rám....ha aközben mégis történne valami fedezéket keresek....ha rámomlana valami akkor még addig sikítok míg porrá nem vállnak a rámhulló kövek...ezután bizonyára ki leszek majd merülve....]

Joker helyzete valóban súlyosbodni látszik, habár a Beliar kedvcsinálója nála van, Black Adam még az eddiginél is nagyobb erőt használhat, mint volt neki, már csak ha nem uralja valami az elméjét.
- A Manna őrzője vagyok, és csak az kaparinthatja meg az Isteni erőt, aki méltónak bizonyul rá! - Hallod ismét a hangokat a fejedben, ami szinte ugyanaz volt, mint az először, de legalább mostmár tudod mi történt a Villámok hercegével.
Az lehet, hogy nagyobb erőt birtokol, de téged sem ejtettek a fejedre, megindulsz az oltár felé, ahová ráhuppanva nem vár téged semmi. A férfi tekintetével követ, de rá kell jöjjön, még nem jött el a másnap, nem jelent még meg az amire vársz.
- Bolond emberi lény, míg itt vagyok, nem kaphatod meg azt, amiért idejöttél. - Szólt hozzád a háromhangú Black Adam külsejű őrző, te válaszul pedig belevágod a mágikus tőrödet. A férfi megtántorodik, és tágra nyílik a szeme. Lenéz, majd egyszerűen kihúzza a fegyvert, aminek hatására nem vér folyik alá, hanem fényáradat, zöld, lila, és vörös színekben, mire csak egy mosoly jelenik meg az arcán.
- Egyszerű kés nem sebzi meg a Manna őrzőjét. Hahaha. Hahaha. HAHAHAHAHA. Mi ez? Nem tudom abbahagyni a nevetést? Hahahahahaaaaaaa. - Úgy tűnik bejött a terved, habár semmi jelét nem látod annak, hogy lebénult volna, csak rátört a nevetés, s egykönnyen nem lehet legyőzni, de eljött a te időd.

Rongyember eközben megbújt a bokrok között, hogy újdonsült ellenfele ne találhasson rá, de úgy tűnik Circe nem is igen akar vele foglalkozni, besántikál a barlangba. Már épp Rongyember is követné őt, mikor hangos robajra lesz figyelmes, amit sikítás előz meg, majd a barlang szája beomlik, elállva a befelé, és ugyancsak kifelé vezető utat. A varázslónő sincs már ereje teljében, de folytathatja útját lefelé, ahol már színjátékban világítja meg valami a falakat. Úgy tűnik elkezdődött a szertartás, amikor is mély, több hangból eredő nevetésre lesz figyelmes. Valami történik odalenn, valami természetfeletti.
A kinn rekedt férfinak pedig más utat kell találnia, ha valóban megakarja még szerezni a mannát.

Circe:

[hmm...elég gyenge vagyok....megpróbálok itt a fedezékben elbujni és pihenni egy 2 percet amiután visszatér az erőm....addig is.....nem hiszem hogy ezt a a mannát csak ugy meg lehet kapni...egébként is ahogy látom lehetetlen legyőzni csak úgy...bizonyára van valami csel vagy varázsige vagy esetleg egy gyenge pontja....hm...gondolozok egy kicsit...mit is olvastam a mannáról...az biztos hogy égi ereje van....hmm...olvastam valamit egy kardról.....de ez csak legenda......vajon hogy lehet legyőzni??.....nem tudom....lehet csak harcolni kell vele aztán kész??.......mig itt bujkálok megfigyelem az eseményeket és szememmel körbenézek hátha van itt valami nem mindennapi.......ha közben támadás érne a sikítással védem ki vagy arra célzom aki támad....]

Hát jól van, ha már a nagy istenség ellenem van, akkor is én szerzem meg azt a mannáját. Így hát erőt veszek magamon, és azonnal a sziklaomláshoz sietek. Keresek egy méretes darabot, majd minden erőmet, és ruhám erejét magamhoz veszem, ennyi talán elég lesz hogy egy méretes sziklát magamhoz vegyek.
Szépen nyugodtan, minden hirtelen mozdulat, vagy veszélyessé váló eseménynek elejét véve, próbálom meg felvinni, vagy felgörgetni a fénylő lyukhoz. Remélem elég nagy ahhoz, hogy elreteszelje, ha nem akkor beleengedem, és kezdem újból. Még egy kő, hátha el tudom reteszelni a lyukat, ha eggyel nem akkor többel, így talán eltolhatom a dolgot hogy megszerezzék előttem.

Felrohanok az oltárhoz, ahol sajnos nem vár semmi, csupán a villámherceg alaposan megváltozott alakja. A hangok továbbra is több hangszínben szólalnak meg, így hát a hangzavar, és a káosz egyre nő, és nő. Nem is rossz. A herceg idegesítő beszédére beleszúrom a kedvcsinálót, aminek hatására felemás eredmény születik: a nevetés megvan, és ezt legalább ő is konstatálja - nem lett sebezhetetlen az átkozott, már ez is valami - de a bénulás sehol. Egyelőre.
Csak úgy a hecc kedvéért én is elkezdek nevetni, és a tőrt még egyszer-kétszer beleszúrom. Érezze a törődést.
- És mondd csak, mivel bizonyítsam, hogy méltó vagyok? - kiáltom, miközben tovább döfködöm a villámembert. Ha idő közben úgy döntene, nem tűri tovább azt, hogy egy magamfajta bohóc a megölésén fáradozik, és megtámadna, hátraugrok, és igyekszek fedezék mögé kerülni. Nem kockáztatok, bármilyen rezdülésre ugrok.
- Amúgy meg, villám barátunk nem volt elég méltó? Vagy az volt, és én már csak úgy becsületből püföllek? - kérdezem, hangot adva ezzel kétségeimnek. A szúrásaim nyomán általában fényáradat jön ki vér helyett, ami azért alátámasztja azt a felvetést, hogy itt már villámherceg barátunknál nagyobb erők ténykednek. Kérdés, hogy mennyire nagy erők?

Miután a démon hahotázásba kezd, nem tud odafigyelni Joker szavaira. A kacagásból, hangos nevetés lett, abból pedig röhögőgörcs. Letérdelt, és szinte már könnyekben úszva adta meg magát kése mérgének. A színjáték eltűnik, ismét Adam fekszik a porban, még mindig görcsösen kacarászva, mikor az oltár felragyog, és megjelenik ott egy üvegcse, kékes löttyel. Megvan az Isteni manna, Joker nyerte a hosszúra nyúlt játékot.
Circe már későn ér le a lejáratból, ellenfele már megkaparintotta a mannát, míg Rongyember kinn ragad, és trükkje sem igazán segítette ügyét.

A kaland véget ért, a túlélők megtarthatják karaktereiket egy következő középkori kalandhoz, Joker pedig egy kívánsággal lett gazdagabb, mellyel erősítheti karakterét. Ezen felül Kártyás mester 3 és Circe 2 kredittel gazdagodik, amiért leértek a templomba, Kurt pedig 2-őt kap. Karmester és Kevin 1-1 kredittel lettek gazdagabbak. Gratulálok!

» Kings Sorcerer - A Középkor varázslatos világa DC köntösben
» A DC élő világa