Kings Sorcerer - A Mágia varázslatos világa DC köntösben

A vihar közepébe vágva egyre durvább, komolyabb és egyben veszélyesebb lett az idő. Egy hatalmas léghullám majdnem lelökött Zabroth hátáról, ha nincs a kötél, és a gyors reakcióm, talán már nem itt lennék. Újabb hullámok sorozata következett, majd mondtam
- Menjünk magasabbra, nem fogjuk így bírni ezt a vihart. - mondtam hangosan. olyan hangosabb ahogy csak tudtam, hisz a hatalmas szél miatt a hangok szinte eltűntek.
*Ha Zabroth képes rá, akkor a felhők fölé repülünk, ahol nincs vihar, ha képtelen feljebb menni, akkor valahogy megpróbálunk leszállni, és egy kis ideig, míg a vihar le nem csendesedik, meghúzni magunkat.*

Egy barlangban találok menedéket, bár az ösvényt el kell hagynom egy kis időre. A barlang maga hatalmas, épp ezért biztonságban érzem magam. Egy táblát is láttam, a bejárat közelében, de a jéggel nem kellett volna szórakozni. Ahogy elterveztem, megállok, eszem valamit, a lovat is megitatom, valamint ő is kap némi táplálékot, ne fáradjon ki a viszonylag erőltetett menetben. Ahogy jobban szemügyre veszem a barlangot, főleg innen közelről, sokkal nagyobb, mint gondoltam, és mélyebb, mint elsőre látszott. Már épp kezdtem volna megnyugodni, hogy az úton semmi komolyabb probléma nem üti fel a fejét, mikor Caster megmakacsolja magát, és nyihogni, meg kaparni kezd. Fújtat, és tudom, hogy veszély közeleg. Nem szokott csak úgy ilyeneket csinálni. Felállok, hogy megnézzem mitől lett ideges a ló, majd léptek és zihálás hangjára leszek figyelmes. Mintha valaki, vagy valami felém közeledne. Éppen megfordulok, amikor egy óriási medvét pillantok meg. A szőre hófehér, testét itt-ott vágások és hegek tarkítják. A szeme hófehér, az állkapcsa és a fogai pedig szörnyűek, a karmairól nem is beszélve. Csak a feje nagyobb, mint én magam. A vállamra rácsöppen a termetes nyálából egy adag. Nem kell sokat gondolkodnom, és rájövök, hogy megzavartam az otthonát. Elmosolyodtam, hisz mióta elindultam ez az egyetlen komolyabb akadály. Mivel ekkora ez az állat, gondolom a testi erejének sincs híján. Ha rám ront, a legjobb tudásom szerint fogok kitérni előle. A pechem, hogy a vasvilla Caster-re erősítve maradt, így azt nem tudom használni. Az övemen vannak a szütyők, a porokkal. Ez nagy segítség, és bele is nyúlok az egyikbe, amiben altató por van, majd a medve pofájába szórom. Egy ilyen kevés adagtól valószínűleg nem fog elalduni, de remélhetőleg lassul. Ha visszatámad rám, minden esetben csak szimplán kitérek. Kihasználom, hogy kisebb és gyorsabb vagyok, mint ő, és kétszer, háromszor szórok egy keveset az altató porból.

Vágtat a viharral szembe, ki tudja, talán a halállal néz most farkas szemet. Nem tudja még mi vár még rá, de egy harcos útja, mint Istené, kifürkészhetetlen. Küzdelemben gazdag, és legtöbbször az élete a tét, mint most is. A természet ereje nagyobb mint bármely élő halandóé, de a halandókat z teszi naggyá. Szembe mernek nézni vele. Még ha utolsó perceit is éli hátra, büszkeséggel tölti el, hogy nem gyáván hal meg. Egyre közelebb ér a viharhoz, szinte már benne van. A kicsavart fák és egyéb darabok eltalálhatják, erősen összpontosít, lovával együtt, hogy ezt a kalandot együtt éljék túl. Pörölyét előveszi, ha netán villám csapna beléjük, azt a fegyver nyelje el, amiből erejét nyeri. Nem fél. Szembe néz a sorssal, és felkészül a legrosszabbra.

Zabroth egyre magasabra ment, miközben küzdött a széllel, mely talán még borzalmasabb volt, mint előtte. a szél hihetetlenül erősen csapkodott, lökött jobbra-balra minket, majd bekövetkezett, amire senki sem számított. a levegőt nem bírta tovább Zabroth, valamint a rengeteg szélcsapás kifárasztotta. Először azt vettem észre, hogy egy bizonyos pontnál nem megyünk feljebb, majd hirtelen lefelé vettük az irányt. Zabroth elájult. A nagytestű sárkány zuhant. Ha így folytatjuk egy percen belül be fogunk csapódni. Ekkor hátranyúltam gyorsan, majd kardom leemeltem hátamról, becsuktam a szemem, majd erősen koncentráltam.
*Ha sikerül a kardból előhozni a vizet/mert képes tárolni egy régebben elszívott anyagot/, akkor Zabroth fejére lövöm, hátha a hideg víztől felébred.* Közben a kötelet az ölemben meglazítottam, ogy le tudjak szállni, ugrnai, ha nem sikerül. szerencsére alattunk víz volt, így a tengerbe esik, nem egy erdőbe, vagy sziklás talajnak vágódik neki.
- Gyerünk, ébredj cimbora - üvöltöttem, majd a kardot rácéloztam.
*Ha sikerül Zabroth még a becsapódás előtt felkelteni, akkor a partra szállunk le, lehetőleg jól belátható területre, és ott maradunk, amíg a vihar nem csillapodik, addig tud majd pihenni egy kicsit.*

Circe:

[már jön is a hullám.....igen enyhén szólva félek....remélem sikerül a varázslat és bejönnek a számításaim vagy különdebn nos ennyi volt a kis kalandomnak.....]
[a vizáramm mint a kőszikla úgy tordul le egyensen rám ...ám sikolyaim úgylátszik elegendőek a visszaszorításukhoz.....majd hirtelen elsodort a víz...]
[köhm köhm.....jajj...úgy látszik élek semmi bajom nincs...sikerült...csak egy kis vizet nyeltem.....köhmm....és minden rendben.....folytathatom az utam...]
[mit lehet tenni mit nem fogom magam felpattanok a lovamra....és nekivágok ujra az utnak persze feszűlt figyelemmel kísérem mi történik...]

A medve eleinte nem mozdul. Mögöttem néz valamit, de nagyon remélem, hogy nem a lovamat akarja ebédre, vagy vacsorára elfogyasztani. Mivel nem akartam, hogy mégis a lovam legyen a desszert az arcába dobtam egy kevés port, amit a barlangba is igen intenzíven befújó szél nem csak a medve arcába, hanem az én arcomba is belecsap. Azonnali hatást nem fejt ki, de csak idő kérdése, mikor kezdem érezni. A medve a mancsával próbál lecsapni rám, ami jóval nagyobb a fejemnél, így ha sikerül eltalálnia, akkor itt bevégeztem a sorsom, és nem vár más, csak az örök vadászmezők, vagy hogy szokták mondani. Sikerül elkerülnöm a mancsát, és még néhány adag port szórok a pofájába, amitől folyamatosan lassul, de vesztemre, én is lassan érzem az altató porom hatását, ami egyáltalán nem jó jel. Próbálok szél árnyékból rádobni még egy adagot, majd a szütyőt visszaakasztom az övemre, és egy másikat veszek elő. Ebben már nem altató por van. Be kell hogy válljon nála, és nagyon remélem, hogy el fog menekülni. Kiszedek egy keveset, majd a medvére nézek. Elég nagy darab, így nem árt meg neki, ha egy egész marékkal dobok rá. Így is teszek, és számolva a széllel, most ahogy a por elhagyta a kezemet, rögtön elállok az útjbából, nehogy megint kapjak a saját fegyveremből. Ahogy figyelem, hogy a porom kifejtse hatását, azon gondolkozom, hogy egy ekkora teremtménynek mi lehet a legnagyobb félelme. Miközben hat a por, ha a medve támadás alá vesz, próbálom elkerülni az offenzívákat, és küzdök az ellen, hogy az altató porom nálam is hasson.

- Shazam! - Kiáltotta el magát Billy. A mágikus villám belecsapott magasra tartott pörölyébe, ezáltal varázsfegyvert alkotott pörölyéből. A Pörölyt meglendítve elhajította a feléje közeledő fának. Ha a fát el se pusztítja, de röppályájáról eltérítheti. Addig ő és lova letér az útról. A fák között akarta kikerülni a tornádót. Hisz egyenesen nem rohanhat bele, de kikerülni sokkal esélyesebb. A pöröly után nem aggódik, az vissza tér jogos tulajdonosához. A fák között nem tud vágtatni, de egy kis lassítás nem fog ártani neki. Rengeteg ideje van még, hogy rátaláljon Black Adamra. Miközben erre gondol, az jut eszébe, hogy nem e ő idézte meg ezt a vihart. Képességeik lehet eltérőek, és ő talán képes erre. Ha ez igaz, akkor tudja, hogy Billy közeledik.

A landolás felszínét jól mértem fel, valószínűleg komolyabb baleset is történhetett volna, ha a partnak csapódunk be, így legalább a víz felszínére érkeztünk. Zabroth megrázkódott, én pedig azt vettem észre, hogy felszereléseim a vízbe süllyedtek el.
- Jane! - kiáltottam, majd egy nagy levegőt vettem, és megpróbáltam utána úszni. A háborgó tenger a tengerben is érezhető volt, a hullámok nehezítették már a merülésem. A buborékok és hullámok közt kapkodva a kezeimet próbáltam kardom után úszni. A pengéje villogott a vízben, miközben a mélységbe süllyed. A többi felszerelésem is oda lett, a kötél még Zabroth-on volt, mikor földet, illetve vizet ért.
Kezeimmel és lábaimmal próbáltam a lehető legnagyobb távolságot megtenni, hogy elérjem Jane-t. Ha sikerül elérnem, akkor felúszom a víz felszínére, és valahogy Zabroth-hoz úszom. Nem akarom elhagyni a kardom, mivel egyben a lelkem, az ő lelke, a MI lelkünk tűnik el.

Circe:


[hmm...nahát....végre indulhatunk is....nagyot szippantok a levegőbe...s megpróbálom kiszaglászni vane veszély még az utamba??...hmm...ki tujda??....]

-Ahove it gyve....
[szólok a lovamnak akinek ez annyit tesz gyí......s már indulnánk is.....hirtelen valami a tengerbe csapodik.....ahjjj már megint csurom víz vagyok....éppen most száradtam meg......nahát...mi ez??.....áháhá...egy sárkány.....nahát......a bőre kincset ér...le kéne vadásznom.....áhhj....de az idő hasogat.....várjunk csak....vajon ki vezethette ezt a sárkánytÍ??:.....hmm..mit érzek??......áhh...egy ember.....áháháhá......nyami úgy sejtem ő is azt keresi amit én.....na de várjon csak...szegény kis sárkány......]
[úgy gondolom megajándékozom az villámok erejével s megperzselem egy kicsit...s mivel a víz vezeti az áramot valószínűleg a gazdája is érezni foglya majd.....háháhá.....]
[előretartom kezeimet......s kibocsájtom a kezimből a villámokat egyenesen a sárkányra....]

-Hijááá.......

[s nem várom meg mi lesz a vége ha kilöveltek villámaim akár célba értem akár nem....vágtatok el lovammal hogy behozzam lemaradásom...]

A medve elég szívós, és ennek nem egysze tanúbizonyságát adta ez alatt a rövid küzdelem alatt. Rengeteg port kapott a pofájába, de nem igazán hatott, viszont sok kicsi sokra megy, szokták volt mondani, így lassan, de biztosan megteszi a hatását. A medve még utoljára felém suhint a mancsával, amivel félre sodor, de ezzel a lendülettel az oldalára borul. Vége, legalábbis ideiglenesen. Lassan felülök, és érzem, hogy az oldalam feszül. Mikor lepillantok, látom, hogy vér serken ki belőle. A medve, amikor a mancsával felém csapott, súrolt, így felsértette a bőröm. Ahogy elnézem, nem vészes, de fáj, az biztos. Nagy nehezen sikerül felállnom is, és lassan elsétálok a lovamhoz. A felszerelésből kikeresem a kenőcseimet, és amint megtalálom, közepesen vastagon bekenem vele a sebet, ez némileg tompítja a fájdalmat. A polgári ruhámból letépek egy csíkot és körbe tekerem úgy, hogy fedje a sebet. Elpakolok, felmászom a ló hátára, ami egyáltalán nem könnyű művelet, majd tovább indulok. Amint kiérek, látom, hogy a vihar is csendesedett, így ez kapóra jöhet.

Billy pörölye sikeresen eltérít a vihar egy haragját idéző fát, ami felé tartott. Billy eközben a fák között akarta elkerülni a tornádót. A pöröly is visszatért kezébe, de furcsa mód a Vihar eliszkolt. Megállt a lovával együtt.
- Nem tetszik ez nekem. Nyilván megtudta, hogy valóban én járok a nyomában. Mostantól jobb lesz óvatosabbnak lenni.
- Egyetértek. Ajh, utálok eső után menni.
- Ne légy nyápic. Van még időnk, nem hajtlak. De induljunk, sötétedés előtt oda akarok érni, estére pedig valami nyugovó helyet találnunk. Szóval indulás. - Azzal Billy lova engedelmesen ügetésben indult. Ahol épp nem mélyesztette el patáját a sár a lónak ott vágtának indult. Hisz igaza volt Billynek. Estére kell egy biztos hely ahol nyugodhatnak, ráadásul az esti órák veszélyesek.