Park környéki lakónegyed

A testedzésedre különösebben senki nem figyel, egyszer volt hogy valaki elment a fa alatt, amelyiken éppen húzódzkodtál, de csak egy pillantást vetett rád. Úgy látszik még így sem vagy zavaró látvány, vagy éppen, hogy mindenki elkönyvel valaminek, és rád hagyják a dolgot.
Pár óra után már az egész tábor talpon van, és kezdődik a napi rutin, ami szinte semmiből nem áll. A környező növényen lédús gyümölcsöket hoznak, és ínycsiklandozóan illatoznak. Aki reggelizni akar az csak letép egyet, és befalja, ennyi a többit pedig megoldja a furcsa patakból, ami mintha nem túlságosan természetesen folyna.
Mielőtt még befejeznéd a gyakorlatodat több fiatal korú is köréd gyűlik, majd mint akik jó szórakozásnak tartják a dolgot utánozni kezdenek. Mire leérsz a fádról Denise már ott áll és téged néz, mármint nem csak téged, hanem az egész siserahadat. Mikor megszólítod azonnal feléd fordítja teljes figyelmét, és beleegyezően utánad megy. A fák között jól érzi magát, dúdol valamilyen ismeretlen dallamot, miközben körbe nézelődik.
- Szia Tapmancs. Vicces neved van - mondja, és mosolyog mellé, de nem megy túl közel hozzá. Az állat nem félelmetes számára, de azért a biztos távolságot megtartja. A kérdésedre elgondolkodik.
- Hát rendben van, menjünk keressünk kincset. Mindig is kalóz akartam lenni. - Ezzel egy erőteljes mozdulattal a közeli furcsa növényről letép egy irdatlan nagy lapulevélre emlékeztető levelet, és ügyes csákót kanyarít belőle, fejére helyezi, és elvágólag tiszteleg.
- Mi a parancs kapitány? Harrr - teszi még hozzá jó, matrózhoz méltóan.

Denise figyelmesen hallgatja a farkasról szóló anekdotát, majd megrázza a fejét. Úgy látszik az ötlet, vagy a történet nem tetszik neki. Tisztes távolságból körbejárja a kutyát, és újra csak megrázza a fejét.
- Nekem nem tetszik. A tap... mármint a neve még illett is volna rá, de a démon már egyáltalán nem. Mit szólnál a Morzsihoz? - Kérdezi csillogó szemekkel, mennyire is tetszik neked az új ötlet, ám ekkor felhozod az célodat is.
- Hát én ebből köszönöm nem kérek. A parkban jó, szép, és minden megvan, ami csak kellhet. A város gonosz, sok csúnya dolog történik ott, félek lemenni a fűről, és nem is akarok. - Mondja és megveti lábát, dacos arccal néz, és nem tudod, mi is okozhatja a nagy ellenállást a civilizáció ellen. Talán múltbéli trauma, vagy valami más?

Ám ha ez után otthagyod a lányt, és kettesben indultok el állatkáddal, akkor meglepődik a kutya elsőnek is. Mivel még csak most találkoztatok, és nem ismered az állatok nyelvét, nem hogy ő az emberit. Főleg pedig a rövidke ismertségeteknek hála, nincs bejáratott jelzésetek.
Az utcák hasonlóak, mint tegnap voltak. Semmi sem változik a városban, vagy legalábbis az nem, hogy minden mozog. Emberek, járművek, új épületeket húznak fel, és rombolnak le. Ám ez még nem változtat a dolgon, most a báros közepén vagy, és átsétálni az egészen nem kevés időbe telik, főleg, hogy a milliónyi emberből kiszúrni nem lenne egyszerű dolog.