A külváros

/Előzmény: Arkham Elmegyógyintézet bejárata/

Lidérces álmomból feltápászkodva, gyöngyöző izzadságcseppekkel a homokomon benyomom a leszállásjelzőt, és állva várok tovább. Az utasok folyamatosan cserélődtek a buszon, de még van jó pár ember, aki látta még, hogy honnan szálltam fel. véleményük, az arcokból ítélve nem változott sokat, csak annyit, hogy már kevésbé érdeklem őket. Nehezen lemászok a buszról, és kezdem újból visszanyerni az erőmet, amit egy kicsit felszívott az öt perces álom. Holott már a vizes aszfalton tócsák mélyednek, párba bele is toccsanok véletlen, de nem érdekel, most már mindenem vizes. Mégis egy kicsit tovább kell majd időznöm otthon, a fránya eső miatt. Kár hogy a lánynak nincs olyan érdekessége, hogy fél a víztől, mert akkor a házban sarokba lenne szorítva. Már ha ott van... Ha nem ott lesz, majd megkérdezem Dr. Arhamot, neki mi a véleménye, de ez még ráér. Mikor meglátom a magasba emelkedő panelházakat, amikben valahol ott a száraz ruhám, és a felszerelésem, el kezdek rohanni, csak azért is, hogy ha haza érek, ne tunyuljak el, ne az alvás legyen az első. Megtaláltam az ajtómat, és szinte feltépem a kilincset, mintha életek múlnának rajta. Egy törülközővel alaposan megdörgölöm kopasz fejbőröm, és örülök hogy nincs hajam, mivel most neki állhatnék szárítani. gyorsan lecserélem a zoknimat, és a fehérneműm, majd magamra húzom Mobster valóját, a többit pedig megpihentetem az övemen. Már is szaladok le a lépcsőkön, hogy megközelítsem a házat, a megadott címen. Ó, eszembe jutott, hogy a csali cukrot és a virágot ott hagytam. Gyorsan, és mérgesen visszafutok, majd újra le, majd végül ki a nedves utcákra. Még csak most jut az eszembe, hogy kéne valami gyorsabb közlekedési eszköz bevetésekre. Még gyűjthetek rá, mert a jelenlegi ezer dolláromból nem fogok semmi Mobsterhez illő járgányt beszerezni. Szóval irány Airie volt lakása!

A következő reagot írd ide: Kertes házak és annak környéke

Egy átlagos este volt, éppen haza felé tartottál az utolsó kiszállításból, miközben magadban azon gondolkodtál, hogy vajon mit fogsz csinálni az este hátralevő részében. Talán ledölhetsz, és megpróbálhatsz egy jó nagyot aludni a következő munkanap előtt, vagy megnézel egy pár műsort a tévében. Arra nem számítottál, hogy egy segély kérés hangzik el a távolban. Először alig hallasz valamit a bukósisak és a motor zúgás miatt, de pár méter múlva viszont már elég közel voltál, és a sikítás beszűrődött a füledbe. Mintha az egyik közeli házból jött volna. Úgy tűnik gyors beavatkozásra lesz szükség. De mivel nyár van ezért nincs elég hideg, hogy alkalmazkodó képességed kamatoztathasd, így neked is óvatosnak kell lenned.

Kissé fárasztó volt ez a nap mert az időm nagy részét tétlenkedéssel töltöttem és kicsit ellustultam, de szerencsére a motorozás mindig felébreszt és kitisztítja a fejem. Ez volt mára az utolsó fuvarom és már le adtam a műszakom úgy hogy most már csak haza kell mennem bekapcsolnom a tévét és lekapcsolnom magam. Vagy mégsem? Egy sikítást halottam valahonnan de nem tudom behatárolni. Félre állok, leállítom a motort és leveszem a sisakot.
~ Nyári este van.. Nincs se hideg se meleg.. Még csak nem is esik.. A képességem hasztalan.. Még csak elijeszteni sem tudnám a támadót a groteszk átalakulásommal.. Ebből csak egy sima bunyó lesz.. Remélem egyedül van.. *A gondolataim egymást követték közben pedig kivettem a kulcsokat és zsebre tettem őket, leszálltam a motorról és körbe néztem hátha meglátok valamit vagy valakit.

Gyorsan leállsz, és leszállsz a motorodról, majd gyorsan körbetekintettél, hogy meglásd a hang eredetét. Az egyik kertes házból egy törés zaja szűrődött ki. Mintha egy üveg tárgy tört volna össze, majd újabb sikítás, most már tudod, merre kell menned, de hogy hogyan fogsz észrevétlenül bejutni, azt még neked kell kitalálnod. Az ajtó be van csukva, de nem tudhatod, hogy be van-e zárva, vagy sem. Az elülső ablakok is alaphelyzetben állnak, legalábbis azok amelyeket te látsz, a hátsó ablakok egyike talán nyitható, hisz a betörőnek valahogy be kellett jutnia. Viszont gyorsan kell gondolkodnod, hiszen nem tudhatod milyen súlyos a helyzet.

Miután megtudtam hogy honnan jött a kiáltás felhúztam a sísapkám hogy ne ismerjenek fel a bukósisakot pedig a jobb kezembe vettem, így tudok majd ütni vele ha arra lesz szükség, ezután oda rohanok az ajtóhoz és megnézem hogy nyitva van-e, ha az ajtó zárva van akkor körbe szaladom az épületet hogy találjak egy nyitott bejáratot, ha nem találok semmilyen bejáratot akkor a sisakkal betöröm az egyik ablakot és bemászok rajta. Miután sikerült bejutnom megkeresem a nőt hogy megtudjam pontosan mi a probléma.

Miután felkészültél oda rohantál az ajtóhoz, és megpróbáltad kinyitni, ami sikerült is. Ahogy beosonsz a házba dulakodás hangjaira leszel figyelmes. Ahogy egyre közelebb kerülsz, és befordulsz a konyhába látod, hogy a nő egy hozzád hasonlóan fekete maszkos ember, akinek a kezében egy baseball ütő helyezkedik, és egy újabb csapást mér a nőre, aki a kezével védekezik, de ez csak azzal ér véget, hogy pár törött alkar csontja van, és lezuhan a földre. Próbált sikítani, de a férfi erősen arcon rúgta. Még nem vettek észre így a meglepetés ereje a te oldaladon áll.

Gyorsan körbe nézek és keresek valamilyen tárgyat amit hozzá dobhatok a baseball ütős alakhoz, amivel lehetőleg elterelem kicsit a figyelmét, hogy elég közel kerülhessek hozzá és így leüthessem a bukósisakommal, ha nem találok semmit akkor megpróbálok közelebb kerülni és úgy támadni. A legfőbb célpontom a maszkos alak feje. Az első ütés után nem állok le és addig támadom ameddig harcképtelenné nem teszem, legvégső esetben hátrálok kicsit és védekezésre használom a sisakom és megpróbálom lefegyverezni, de bármi is történjék a célom hogy eltávolítsam a nő közeléből.

A gyors körbe tekintés után egy virágos váza bizonyul a leggyorsabb megoldásnak, így ösztönösen utána kapsz. Megragadod a nyakánál, és már hajítod is a fickó után, aki felnyög mikor az üveg apró darabokra tör a testén. A hirtelen támadás meglepi a másikat, így nem tud időben reagálni, a te támadásodra, ami fejet éri. A bukósisakoddal és az öklöddel egyaránt csépeled a férfit, aki pár bekapott ütés után már elkezd védekezni. Elég kemény fából faragták, és ezt érzed minden ütésből amit a védekező karjára mérsz, mintha fát ütnél. Viszont a lendületed egy pillanatra megtörik ahogy új erőt veszel, és ekkor a férfi egy gyors ütéssel a gyomrodat találja el, ami meghátrálásra kényszerít. Mielőtt még reagálhatnál, egy erős ütést érzel a válladon, ami ellenfeled fegyverétől származik, és meglehetősen fájdalmas, de semmi amit ne bírnál ki, viszont most ő kezd bele támadás sorozatokba, így nem tudsz eredményesen harcolni, csak a védéshez van elég időd, amíg ki nem találsz valamit, hogy ki kerülj a helyzetből.

A raktérben nincs sok látnivaló. Megnyugtató, hogy legalább a ládák nem fogják agyonnyomni. Viszont kevésbé vonzó elképzelés, hogy rajta mutassák be a szer hatását. Ez egyfelől azért sem kedvező, mert ő jól érzi magát úgy, ahogy van. Másfelől a nanobotok lehet, hogy nem fogják értékelni az agresszív idegen anyagot a szervezetében. Persze az is lehet, hogy már kellően helyreálltak ahhoz, hogy könnyedén kivédjék. Sajnos rég ellenőrizte őket. Nem tudja, pontosan mennyi időt kocsikáznak, de végül megállnak és nyílik a raktér ajtaja. Út közben azért próbált lazítani a kötelékén, talán sikerült, talán nem.  Megint a bogárember veszi őt magához.
-A főnök gondolom egy farkasember.-jegyezte meg.
Most már csak a főnököt kell megvárni, bárki legyen is az. Közben körülnéz, mik a lehetőségek.

Nem kell sokat várni, befut egy limuzin. Ami nem meglepő. Egy ilyen dologra csak is valami mocskosul gazdag alak lehet vevő. Egy srác száll ki a kocsiból egy majommal és két testőrrel. Vagyis három majommal. Rögtön előrébb is dobják őt, mint kísérleti alanyt.
-Engem senki sem kérdezett, hogy vállalom-e. Érdekel ez egyáltalán valakit?-szól közbe.
Közben még mindig próbálkozik a kötelékét meglazítani, annyira nem lehet erős. Neki viszont van egy kis extra erő a végtagjaiban, ami jól jöhet. Persze nem feltűnősködik, csak készen akar állni a megfelelő pillanatra.
-Mellesleg nem járnátok jól, ha beadnátok nekem valamelyik tartály tartalmát.
Remélhetőleg sikerül kiszabadítani legalább az egyik kezét. Nem feledkezett meg a tartályról sem, amit bezsebelt.

Senki sem értékeli a viccelődését. Igazából csak kissé ideges, hisz van rá oka, nem is kevés. Nem szeretne változtatni a paraméterein. Sem pedig a végtagjai számán.
-Semmi humorérzéked nincs, mi?
A kedves vevő kedvére válogat, de nem túl sokáig. Kiemel egy neki szimpatikus tartályt, amin egy egér vagy patkány ábrája van. Át adja a bogárkának a tartályt, közben Zauna kötelékei kezdenek lazulni. Lassan, a lehető legfeltűnésmentesebben kihúzza az egyik kezét a kötelékből. Közben egy kicsit hátrébb dől, hogy ne vegyék észre a mozgolódását. Bármit is lép, gyorsan kell tennie, mert ha a mögötte lévők közül kapja el valaki, akkor csúnya vége lehet. A vevőt kell elkapnia. Közel is van hozzá, így sikerülhet. Megpróbál egy gyors mozdulattal mögé kerülni és az egyik karjával a nyakára akaszkodik és hátrál vele kicsit. Ha sikerül, akkor hátrálás közben előveszi a szabad kezével az ellopott tartályt és kinyitja, majd a belőle kivett tűt a fiú nyakához szegezi. Persze figyel hátra is, nehogy onnan lepjék meg.
-Nagyon nem néztem meg, ezen mi volt, de akár ezt is tesztelhetjük, nemde?

Az apró kis művelet sikerrel járt. Elkapta a vevőt és éppen ő van előnyben. Legalábbis úgy hitte, míg meg nem szólalt a bogárfejű alak. Mondván, hogy csinálja csak. Erre azért nem számított. Ezeknek tényleg mindegy, hogy ki fizet nekik.
-Nagyobb rohadékok vagytok, mint hittem. Ennyit ér nektek a vevőtök élete?
Továbbra sem lankad a figyelme, nehogy valaki hátba támadja, vagy máshonnan mozduljon rá.
-Na mit szólsz? Milyen üzletfeleid vannak? Magasról tesznek rá, ha elrondítalak. Igazából meg se néztem, mi volt azon a palackon, amit elvettem.
Igyekszik továbbra is menekülő út után nézni. Ha nagyon rosszra fordulnak itt a dolgok, muszáj meglépnie.

Na erre végkép nem számított. Még a kedves vevő is örömmel aláveti magát az eljárásnak. Ez leginkább azért kellemetlen, mert az egyetlen biztosítékát veszítette el, hogy ne ugorjanak rá. Az a két mutáns épp elég így is, egy harmadik csak rontana a helyzeten. Valószínűleg a vevő saját kezűleg verné laposra, ha beadná neki.
-Nos, ez meglepett. Azt hittem neked azért számít valamit az emberséged.
Lassan hátrál, ahogyan eddig is, továbbra is arra figyel, hogy senki ne kerülhessen mögé. Próbál lassan a kijárat felé araszolni.
-Akkor hát nincs mit tenni. Ha neked ennyire mindegy, hogy ember vagy valami szörnyszülött vagy, akkor...
Hirtelen elvette a férfi nyakától a tűt és hátba rúgta, egyenesen a mutánsok felé.
-Csináld magad!-kiáltotta és futásnak eredt a kijárat felé.

Ahogy várható volt, a másik kettő rögtön ugrik, hogy elkapja őt, de értékes előnyre sikerült szert tennie, így lehetősége van megpróbálkozni a meneküléssel. Valamivel amúgy is gyorsabb, mint az átlag ember, ezt most kihasználhatja. Azonban a sötétben egyszer csak valami elkapja a vállát és mielőtt bármit tehetne, a valami tulajdonosa egy villanyoszlopnak csapja őt. Egy emberszerű patkányt lát maga előtt, ugrásra készen.
-Ti aztán sokan vagytok. Ennyire rossz volt embernek lenni?-jegyzi meg halkan, hogy csak a patkány hallja.
Elég neki ezzel az eggyel elbánni valahogy, nem kell a többi is a nyakába. A patkányhoz hasonlóan ugrásra készen áll ő is. Ha támad a patkány, leguggol, aztán oldalra gurul, így remélhetőleg a patkány lefejeli az oszlopot, ami újabb értékes másodperceket ad neki a menekülésre.

Ez is hasonlóan elborult elme, mint a többi. Komolyan nem érti, miért akarnak egyesek állatszerűek lenni. A nyakánál fogva felemeli őt a szörnyszülött, hogy szemmagasságban legyen neki.
-Sokkal rosszabb dolgokat éltem meg, mint hinnéd. De az emberségem akkor sem dobnám el.
Kezd szorulni a nyaka körül ellenfele szorítása. Bármit is tesz, azt gyorsan kell, mert még megfolytja. Ugyan ellenfele nemében nem biztos, de egy ágyékon rúgást mindenképp megpróbál. Hátha kellően érzékeny pontja még mindig. Ha ez nem jön be, megpróbálja gyomron rúgni. Ha így sem bírja jobb belátásra, akkor megpróbálja torkon rúgni. Legvégső esetben a nyakát szorongató kézbe döfi a tűt, amit nem olyan rég még valaki más nyakához szegezett. Ha sikerül kiszabadulnia, nem időzik ellenfele megrugdalásával, hanem tovább menekül, mielőtt elkapják.

Egyre kevésbé kap levegőt, de még mindig társalog ellenfelével.
-Különös elképzelésed van a magasabb szintre lépésről.
Az ágyékon rúgás ebben a században is kitűnően működik. Vajon mikor használhatták először a történelemben? Nem számít. Piszkos, ám örökzöld trükk egy ilyen ellenféllel szemben. Végre szabadon lélegezhet újra, míg ellenfele összeszedi magát, majd karmait kipattintva támad. Zauna megpróbál elhajolni és ezzel egyidejűleg ellenfele saját lendületét felhasználva tovább vezetni a csapást. Ha sikerrel jár, megpróbálja gyomron térdelni. Vélhetőleg az is kellően hatásos lehet.