A vidámpark

Hozzászólások száma : 803 Join date : 2011. Feb. 22.

Gothem igazi szórakozóhelye. Itt minden móka, és kacagás. Hatalmas óriáskerék, hullámvasút, célba lövések és rengeteg szórakozás várja az idelátogatókat. Állandóan nyitva van, az év minden szakában, és a látogatók soha nem hiányoznak. A kerület is erről kapta a nevét, hisz a park hatalmas területet ölel át.

Hozzászólások száma : 24 Join date : 2011. Apr. 06.

Éjjel. Steve a vidámparkban sétál, kezében lóbálja elengedhetetlen társát, a baseballütőjét, és mosolyog. Csak mosolyog, mint Isten. Ma mit csináljon? A színes neonfényeket nézi, olajosan kavarognak, mint holmi átdorbézolt éjszaka utáni lázálomba. Az ég rozsdabarna és a sötét-lila árnyalatú. Steve a sötétbe egy épület felé igyekezik, meg áll mögötte. Két fiatal csapódik a falnak, hevesen csókolóznak. Vagy részegek, vagy be vannak állva, gondolja Steve. Isten ezt nem szereti. Fel kell őket szabadítani.
- Srácok, mutassak egy trükköt? -Szól félhangosan és elmosolyodik.
Igen felfogja őket szabadítani, és az fájni fog… Nagyon fájni.

Tárgy: Re: A vidámpark Szer. Ápr. 13, 2011 4:09 pm

//No ugye már emítettem mi volt hiba... Smile

//

Egy szeles estét élsz most Gotham városában. A vidámparkba keveredtél, hogy szabadság harcolj egy kicsit Isten nevében. Hallod is ahogy a célpont koppan a falon nem messze tőled. Erre válaszolva te felfeded magad, ekzedben a kedvenc kis fegyvereddel és rettentőfrapáns vagy. Veled szemben egy igénytelen, őszes szakállú alak áll, furcsa kisugázással és bűvészekre hasonlító kalapjáho valami frakk féleség párosul.
- Mi féle trükköt kínálgat egy magadfajta egy ilyen helyen? - Kérdi csak könnyedén az öreg, fél szeme közben a kezén van, ahogy a koszzal játszik a körmei alatt.

Hozzászólások száma : 24 Join date : 2011. Apr. 06.

- Remélhetőleg látványosat.- válaszolom széles cápamosollyal. Elfordulok a fiataloktól, és felmérem az „öreg” kinézetét. Nézem a furcsa öltözékét. Vajon mit keress itt?
- Miben segíthetek?- Kérdezem, majd felnevetek és „dobok” egyet a baseball ütőn. (így megperdítem a kezembe, mint a buzogányt tudod… Very Happy

) Nem támadó gesztusnak szántam de kíváncsi vagyok mennyire tökös az öreg.

Tárgy: Re: A vidámpark Csüt. Ápr. 14, 2011 6:20 pm

A válaszodra az öreg kedvesen elmosolyodik és megvakarja az oldalát. A vidámpark Persistent_Hobo_by_matteaton

Egy pillanatra nem figyel rád, ahogy a távolba néz. De mikor eldobod az ütőd ő egy gyors mozdulattal elkapja azt. Az után egy másodpercse telik el de egy üveg törését hallod. Ha oda kapod a fejed látod, hogy az öreg lábainál egy piás üveg maradványai vannak, míg fent azt látod ahogy az ütőd vizsgálgatja.
- Szép! Natur, nincsen rajta csapat jelzés... Michiganben készült? - Nem hallatszik tisztán, hogy a végén feltett kérdés költői-e, de hacsak nem teszed gyorsan, nem tudsz válaszolni mielőtt folytatja:
- Milyen fajta trükkökben utazik, ha szabad kérdeznem? - A kérdés erejéig felnéz, de utána lefele fordítja az ütőd fejét és úgy szemléli tovább.

Tárgy: Re: A vidámpark Csüt. Ápr. 21, 2011 2:15 pm

Az éjjeli fények felnagyítják és eltorzítják ezt a helyet. Mintha a máskor mindenkit megnevettető bohóc arca most véres gyilkosként nézne vissza rád, vagy a rémálmok királyaként. Engem nem tud megijeszteni. Én nem félek egyetlen bohóctól sem. Mert ha ő nem nevettet engem, és akkor is nevetek rajta. Lassú kimért léptekkel haladok, és minden egyes megtett méterem néma, nesztelen. Úgy közlekedek, mintha csak besurranó tolvajként a ház előtt lopakodnék. Nem akarok zajt kelteni. Most éppen vadászidényt tartok. Keresem azt, aki a szerencsés kiválasztottammá léphet elő. Aki olyan ostoba volt, hogy a vidámparkot választotta ma éjjel. Hosszú percek telnek el, míg magányosan kutakodom az áldozatom után. Sehol senkit nem látok, de még csak nem is hallok. Míg nem felkapom a fejemet valamire. Üvegcsörömpölés rázza fel a helyet. Ez egy valamit jelenthet. Nem vagyok egyedül... sem pedig a bohócok nincsenek egyedül. Maszkom rejteke alatt nedvesítem be ajkaimat nyelvem hiánya nélkül, majd pedig felcsillan a szememben az a bizonyos szikra. Az a szikra, ami arra sarkal ilyen kései órán, hogy kiéljem vágyaimat. Hogy végre valakivel elszórakozzak. A hangok irányába veszem az utam, eléggé sietősen. Futva indulok meg, de lépteim tompák és nesztelenek. Nem akarom megijeszteni az illetőt. Arra később kerül majd sor.

Hozzászólások száma : 24 Join date : 2011. Apr. 06.

- Várjon, inkább megmutatom, adja ide az ütőt, kérem egy kicsit.- kinyújtom a kezem az ütőmért.
Ha nem adja ide, akkor megkérem még egyszer, ha hajthatatlan, akkor nekirontok, és megpróbálom elkaszálni a lábait.
Ha ideadja, akkor így szólok:
- Na, figyeljen papa, mert csak egyszer mutatom meg. Nézze csak a bal öklömet… Az orra elé tartom csontos öklömet. Majd hirtelen mozdulattal a szeme előtt kinyitom a tenyeremet és tiszta izomból megpróbálom fejen vágni a baseball ütővel, akkor erővel, amekkorával csak tudom.

Tárgy: Re: A vidámpark Kedd Ápr. 26, 2011 8:13 pm

Steve meglendíti a vissza kapott ütőjét és látszólag az ütést beviszi. Mégis valahogy fuurcsa, az öreg nincs meglepődve, nem fájlalja semmiét és valahogy a kép se úgy nézett ki mint szokott. El is mosolyodik hiányos fogsorával.
- Ilyet én is tudok! - Erre csettint egyet, majd fényt látsz a hang irányából. Vonzza a tekinteted.

Stoldius mai vadászatán a hangok egy fura pároshoz csalják. A halványan kivilágított bodé soron állnak. Rögtön a kihalt hotdogos és a kietlen céllövöldés között. Nem mellesleg elég szokatlan képet fest a két férfi. Az egyiknek, mintha öngyújtó lenne a kezében, amit a másik néz aki egy ütőt tart az övében, míg társa fél lábon áll. Ez a pillanat kép az első amit a néma testőr először meglát. Érdekesnek ígérkezik a mai vadászat.

Tárgy: Re: A vidámpark Szer. Ápr. 27, 2011 8:54 am

Már látom mi... kik okozták a zajt. A két férfi, de egyikük sem tűnik a társadalom normáinak tartott tagjainak. Ahogy így a távolból kiveszem a páros egyik tagja hajléktalan, a másik meg nem hétköznapinak tűnik. Nem akarom elrontani a szórakozást, és még fel sem fedeztek. Tehát nem fogok egyből nekik támadni, csak figyelek. Jobbnak tartom, ha először csak ismerkedek a szerencsés alanyokkal, akik ma éjjel ezen a szép napon megmutatják nekem milyen is az, ha félnek, és rettegnek. Kicsit izgatottan mosolyodok el, és csillan meg a szemem, mikor belegondolok milyen lesz amikor kilehelik az utolsó lélegzetüket. Már alig várom! De csak higgadtan. Nem szeretném ha valami gikszer ütne a dologba ezért átgondolom minden lépésemet most mielőtt cselekszem. Nem kéne ezt a szép estét elrontani. Tehát egyenlőre csak figyelek, miközben megpróbálok még közelebb menni a kiszemelt célpontokhoz, valami rejtekhelyet keresve közben. Olyan távolságba akarok kerülni, ahol társalgásukat is hallhatom.

Tárgy: Re: A vidámpark Kedd Május 03, 2011 12:32 am

Ahogy Steve önkéntelen a csettintésre és annak fényére kapja a fejét, mindenféle védekezés nélkül hirtelen nyomást érez hastájról. Automatikusan összegörnyed, de felületi fájdalmat nem érez, csak automatikus folyamatok mennek végbe. Amint elereszti a barátja ő térdre érkezik.

Stoldius szájában "összefut a nyál" a piszkos gondolatokra. Halkabban figyel, mint az úgy általában némaságából kifolyólag. De ekkor egy kis furcsa fényt láthat maga mögül. Vöröset, mint a sátán cég logója, tompán vényes, mint azok neon csöveinek fénye. De ha megfordul csak egy arcot lát. Egy arcot ami nem mozdul, de mintha egyenesen a néma szemeibe néznének és a lelkében nem találnának semmi érdekeset. A négy közül az egyik se.

Tárgy: Re: A vidámpark Kedd Május 03, 2011 11:30 am

Már igen közel vagyok. Csak egy óvatlan pillanat kell, hogy elkapjam a két kiszemelt áldozatot, és végre ismét elememben érezhetem magamat. Egyre szélesebb a mosolyom, ahogy közeledik az a bizonyos várva várt pillanat, mikor hallom a csont édes reccsenését, a hurzsolások recsegő hangját, a fájdalmas üvöltést, és mind ezek nekem maga az élet meseszép szinfóniái így együtt. De abban a pillanatban, hogy elkezdeném karmesteri feladatomat, muszáj szét néznem, mert sosem rohanok neki fejjel a falnak. Ne érjen meglepetés sehonnan. Jobbról tiszta... balról tiszta... fentről oké... de mielőtt hátat fordítok, tompa vörös fény gyűlik mögöttem és ennek sugarait érzékelem, amit nem tudok mire vélni. Talán elindult az egyik bódé kivilágítása. De ez más lehet. Azonnal megfordulok, de csak egy arcot fedezek fel. Különös látvány... ne ember... ez valami más. Talán csak képzelődöm, de ami a legszebb, hogy nem rémülök meg. Mitől is kéne félnem? Hisz itt én vagyok az aki a félelem mozgatórugója. A nagy vadász. Pár pillanatig vizsgálom a szemeit... 4 is van neki, és egyenesen a lelkembe néz úgy érzem. Na ez kezd átmenni a fordul a kocka stílusba, és nem hagyom. Lehet még a végén én leszek akit elkapnak. Szóval nőies báj ide vagy oda, kapni fog tőlem egy bal horgot, miután észbe kapok és megpróbálom ezzel leteríteni. Viszont ütésem megkezdése előtt bevillan. Hé! Nem kettő fejem lesz, hanem három a falon és összesen még is 8 szemem. Hogy lehet ez? Próbálom megütni ezt a valamit, miközben se szó se beszéd stílust alkalmazok. Nehéz is lenne... de a lényeg! Maszkom alatt egyre szélesebb és vágyakozóbb a mosolyom hisz három fej jobb mint egy.

Tárgy: Re: A vidámpark Kedd Május 10, 2011 8:35 pm

Steve furcsa égető fájdalmat érezhet has tájékon, olyan szörnyűt amit soha nem érzett. De most különösen kegyetlennek tűnik, mivel, hogy egy ideje semmilyet nem érzett. Mielőtt földet ér és eszméletét veszti még látja a csövest kedélyesen mosolyogni, majd mintha az foszlani kezdene az alakja.

A néma, egy gyors és különösebben nem hangosabb ütést indít útjára, mint ő maga. A horogra nem akad hal, sem négy szemű spiné. De ha jól megnézo a nő a tekintet nem mozdul, a vele szemben álló elhajol, az ütés irányával haladva, majd a kéz alatt megfordul és most háttal áll neki, miközben összerántja a kabátja két oldalát. De úgy tűnik, nem izgulja magát halálra.

Tárgy: Re: A vidámpark Szer. Május 11, 2011 8:34 am

Előzmények a Bíróságon

Csak pislantottam egyet, és máris idekerültem. Kezdek beletörődni abba, hogy ma se fogok meleg ételt vacsorázni. Sokkomból egyre inkább kezdek fölébredni, amint elfogadom a tényt: mágia igenis létezik. Nem kérdezem meg mentoromat, hogy kerültünk ide, minden bizonnyal úgyis valami olyan dolgot mondana, amit vagy nem értenék meg, vagy pedig teljes mértékben ledöbbennék. Teleportáció. Lehet, hogy így utaztunk, lehet, hogy nem. Jelen pillanatban csak az érdekel, hogy mit babrál a földön a drágaság.
Szégyenlősen mellé lépek, majd kinyitom a szám, de egy másodperc múlva ismét becsukom. Nem tudom, mit mondjak. Talán azt, hogy sajnálom, amiért egy csitriként viselkedtem, hogy nem voltam a magam ura, és hogy akadályoztam a dolgában. Hogy ellenkezdtem, amikor csak segíteni akart. Hogy köszönöm, hogy megmentette az életem, és elhozott ide abból a pokolból... bárhol is vagyunk.
Nem, inkább nem szólok hozzá, csak körbenézek. Egy vidámpark. Kár, hogy nemigen látom élet jelét a közelben. Persze, lehet, hogy tévedek, nemegyszer megtörtént már "hosszú" éveim során.
Ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy még csak tizenhét éves vagyok. Ha az a valaki, vagy valakik - nem tudom biztosan, nem néztem a hátam mögé, csak futottam, - megöltek volna - bár mi okból tették volna? -, utam végén lennék most. De hála ennek az embernek itt (szememet ekkor mentoromra emelem), élek és virulok, bár a tények nem engednek fellélegezni.
Gyermekem is lehet. Találhatok egy fiatalembert, akivel összeházasodunk. Szülök neki göndör hajú fiúcskákat és lányokat, akik olyanok lesznek, mint az angyalok. Földre szállt kicsiny angyalok.
- Köszönöm - mondom végül, majd egy gyönyörű, őszinte mosolyt küldök felé - ha végre fölnéz rám, megláthatja.

Tárgy: Re: A vidámpark Szer. Május 11, 2011 9:14 am

Gyorsan cselekszek, de nem sok hasznát veszem. A fura szerzet elhajol, és mögém kerűl, szemét pedig le nem veszi rólam. Már idegesít, mert lyukat éget rám tekintetével, szóval kinyomom azokat a szép szemeket. Ha tudnék beszélni valószínűleg most mondanék valami frappáns szöveget, hogy miként fogom eltenni láb alól és mit teszek vele utána, de a nagy duma most elmarad. Meg úgy amblokk az elkövetkezendő 60-70 évre. Nem tudom ki a frász ez a nő, de lehet találóbb rá a mi a frász kifejezés. Kezdek félni, hogy a két finom falat el fog teperni, mert én leragadok ennél a szerzetnél. Hátra fordulok, de azzal a lendülettel megint csak megpróbálom megütni egy bal horoggal. Sajnos nincs más lehetőségem. Mert az előbb lő aztán kérdez funkció nem működik nálam. Előbb lövök, aztán még egyszer... addig, míg ki nem döglik akár valami elgázolt dög a sztráda szélén. Na mutasd a pofidat, had verjem be. Remélem sikerül most eltalálnom. Minden esetre nem engedem, hogyha nem, akkor megint csak mögém kerüljön, és az ütésem után gyorsan hátra szökkenek kecsesen és üdén, mint egy balett táncos. Jó lenne tudni ki ez a némber, meg azt is, hogy miféle radioaktív colat szürcsölt, hogy négy szeme lett. Ugyan is nem tetszik nekem ez, sem pedig a semmiből való felbukkanása. Olyan, mint ahogy a góré szokta csinálni. Annak is olyan fura szeme van... zölden izzik neki, de ennek még furább... kétszer annyira fura hisz büszkélkedhet dupla annyi szempárral.

Tárgy: Re: A vidámpark Csüt. Május 12, 2011 11:23 am

Sam egy balhoroggal nyit ismét egy egyszerű ütés, az érdekessége a dolognak, hogy a neki háttal álló nő majd kitér ismét. De az tés vége még eléri és kimozdítja az egyensúlyából. Lép pár bizonytalant miközben fordul. Majd egy pillantra leveszi rólad a szemét, mikor a fejét hátra kapja egy villanásra onnan ahol a célpontjaid szúrtad ki.

Amikor Emily oda megy a férfihoz már jól látja a földön egy férfi mellett térdel és erősen üti a fejét annak, kézzel és könyökkel felváltva. Akkor hagyja csak abba mikor megszólalsz. Lasan felkel a mozdulatlan alak mellől és véres kezét kezdi törölgetni az ingjébe, hogy utána gondterhelt arccal foghassa meg a válad, megteremtve ezzel a biztonságt és bizalmat adó fizikai kontaktot.
- Most nagyon óvatosnak kell lenned, kislány... - Túr bele a végén a hajadba, kicsit összeborzolva azt, majd megfodul és a vidámparkot kezdi kémlelni.

Tárgy: Re: A vidámpark Csüt. Május 12, 2011 12:50 pm

Majdnem elkapom a fejét... majdnem. Csak egy pici hiányzik, de nem tetszik nekem. Egyre jobban kezdem elveszteni az életkedvem. Nem találnak az ütéseim, nem serken vér, és nem hallok könyörő életrimánykodást. Nem lesz ennek jó vége, az már biztos, ha így folytatódik. Kezdek kicsit becsavarodni és az lesz a vége a történetnek hohgy kézzel-lábbal ütök és rúgok amit csak elérek. Éppenséggel készülnék még egy lendületes és dinamikus vércsapoló csapást jól irányzottan az orrcsontjára mérni mikor a démonikus nőszemély leveszi rólam a tekintetét, és az áldozataimra néz. Na nem! Sok mindent elviselek, de ha most kiveti hálóját a potenciális halott jelöltjeimre és az elkövetkezendő néhány órai szórakozásmtól képoes lesz megfosztani inkább magamat ütöm ki. Felhúzom bal lábam térdét, és egy erőteljes talpas rúgással földre szándékozom küldeni csuklyás ünneprontómat. Istenem! Most hozzád szólok! Tudom megcsonkítottam néhány báránykádat és néhányat... hát igen... lehet már láttad őket hogy mi történt velük... de kérlek Uram... engedd meg, hogy kiüssem még ezt a valamit. Ahogy elnézem biztos nem egy angyal, szóval könyörűlj meg rajtam. Neked is jó, ha vissza küldöm a pokolba, meg nekem is. Rövidke fohászom talán meghallgatásra kerül. Ha így van akkor még meg is taposnám párszor ezt a kis négyszeüt.

Tárgy: Re: A vidámpark Csüt. Május 12, 2011 1:12 pm

Elkerekedett szemmel figyelem, ahogy mentorom egy pasast püföl. Nem értem, hogy miért csinálja, de csak a véres ujjaira tudok jelen pillanatban figyelni. Aztán feláll, beletörli a kezét az ingébe. Tekintetem a vöröses árnyalatú anyagon tartom, képtelen vagyok elfordítani a fejem. Ennyi erőszak és érthetetlen dolog ilyen rövid idő alatt! Ki képes ezt feldolgozni?!
Révedezésemből akkor zökkent ki, amikor megérinti a vállam. Egyből nyugodt vagyok, jól esik, hogy kezét a csontomon nyugtatja. Egy mondat hagyja el a száját, majd ujjait immár a hajamban érzem. Aztán már megint nincs közöttünk semmi, csak tátongó űr.
Mellélépek, és halkan megkérdezem:
- Mit kell tennem?

Tárgy: Re: A vidámpark Csüt. Május 12, 2011 4:48 pm

Lassan összeszedem magam, felkelek a földről, és szememet a körülöttem lévő látványra vetem. A vidámpark sohasem tartozott a kedvenc szórakozásaim közé, nem tudom miért, de sohasem szerettem a csepűrágókat. Talán, mert a deformáltságot mutatták, és azt hitték szórakoztató.
Leporolom magam, és keresek valami veszélyforrást, talán még a közelben van az a mocskos démon. Talán csak játszik velem, hogy megnehezítse az így se túl egyszerű életemet. Ha találok valami fegyverre hasonlítót, akkor kézbe veszem. Sajnos a páncélom nincs rajtam, így nem is akarok átalakulni. Megtartom az inkognitómat, ne kerülhessek összefüggésbe Griff-el. Majd elindulok találomra az egyik irányba, lehetőleg a kijárat felé. Nem kötelező nekem itt maradni, hogy valami őrült csapdába jussak. Nem rohanok, csak szép komótosan haladok az úton.

Tárgy: Re: A vidámpark Szomb. Május 14, 2011 10:21 pm

Sam rúgását szegény kis kipécézett négyszemű nőre irányítja, az bele is talál szerencsétlenbe és így kilép a bodék sorára, de a kabátját fél úton elhagyja, így a nőnek is jól láthatóvá válik négy megfeszülő kar a nő oldalán(összesen négy karja van). A szépszemű csak megrázza azokat, de Sam felé nem fordul csak össze vissza emelgeti a fejét, a helyet kémlelve.

Ems oltalmazója mellé sorol be kérdésével egy időben. Válaszul először ismét csak egy cigit gyújt meg, miközben elnéz a távolba.
- Tanulni...- Jegyzi meg először halkan, elrévedve. Mélyet szív másodszor, látszik, hogy kiélvezi a slukkot.
- Majd, ha ezen túl leszünk. - Ezzel csettint egyet és mintha valamit megfogna balról jobbra rántja a bal kezét és ezzel az egyik sötét sarokból egy vörös, rücskös bőrű furcsa alakot húz ki. Teljes természetességgel. Addig se hagy fel a bagózással, demielőtt két kézzel kezdené fogni a levegőt Emilyt az egyikkel maga mögé tolja.

Kurt még kicsit kótyagos, de arra megfelelő, hogy egyik lábát a másik után téve egy kis szórással tudjon haladni az étkezők során. Messze látja az óriáskereket a jobb oldalán, felmerülhet benne, hogy minthogy nem törzsvendég itt a kutat se ismeri. A bal oldalán a céllövöldéhez érve pedig új barátját látja nagy kalapban. De az egyből meg is szólítja:
- Na, de Mr.Bozek! Máris menni készül? Hisz annyi játék vár itt még magára... - Kedves hangjára felfigyelve a mögötte lévő céllövöldében láthatod a kis páncélod darabkáit. Kiválogatva a külön álló részekre. Amiknél csak a démon vigyora lehet felháborítobb, aki most kitárt kezekkel ül a pulton.

Tárgy: Re: A vidámpark Vas. Május 15, 2011 7:53 am

Imáim meghallgatásra kerültek! Áldjuk az urat! Nesze neked te lotyó! Ó, már csak az koronázná meg ezt az egészet, ha szavakba önthetném amit érzek. De talán félbe is hagynám, mert ennek a hölgynek négy, az-az négy keze van. Csak kicsit megrázom a fejem keserűen. Ennek aztán lehetnek gondjai a beilleszkedéssel. De segítek neki. Levágom két kicsi kacsóját, és kivájom két kicsi szemét, aztán már is megoldódott a probléma. Érzem ahogy teljesen elönti az agyamat valamiféle vágy ami mindig rám tör mikor meglátom az áldozatot földön fekve. Elborul előttem a világ, és kizárok mindent ami körülöttem van. Csak a választottra koncentrálok. Ahogy kapkodja a fejét zavarában már érzem nyert ügyem van. itt az én időm. Elrugaszkodok a földtől, és egyik térdemet előrébb helyezem, remélve gyomorszájon térdelhetem. Ha megvagyok vele, azonnal elkezdem püfölni arcát lehetőleg minél gyorsabban, mert az a négy kéz gondot okozhat a beindul. Amíg még kapkodja a fejét zavarában, addig kell cselekednem.

Tárgy: Re: A vidámpark Vas. Május 15, 2011 10:59 am

Már nem is nyögök föl, amikor valami izét varázsol elő a sötétségből. Azt hiszem, az előbbi pillanatok egyikében nőttem fel. Mindig is féltem ettől a perctől, valahogy sosem vágytam arra, hogy a magam ura legyek. Lelki szemeim előtt mindig is az a fiús kislány voltam, aki Isaac-ot várta a patakparton egy horgászbottal a kezében. Hiába váltam aztán kifinomulttá és lányossá. Az a kisfiú még mindig a szívemben volt... eddig a pillanatig.
Sóhajtok egyet, és csendesen hagyom, hogy a háta mögé rejtsen. Hálát adok Istennek, amiért ő most itt van - nélküle bizonyosan nem élném meg a holnapot. Bár talán az is igaz, hogy védelmezőm nélkül talán bele se keveredtem volna ebbe a mágikus kalamajkába.
- Tanulni... - motyogom orrom alá a szavakat. Mindenképpen, ha végre túl leszünk ezen. - Vajon mire lennék képes? - kérdezem halkan, majd megpróbálom teljesen összehúzni magam, és olyan kicsire préselni a testem, amennyire csak tudom, hogy biztonságban legyek a háta mögött.
Azért az kedves, hogy egy vadidegen férfi ilyen készségesen óv, és a bizalmába fogad. Persze, majd meglátjuk, hogy mi sül ki ebből az egészből.

Tárgy: Re: A vidámpark Vas. Május 15, 2011 1:38 pm

Észreveszem azt a pokoli arcot, a gyors távozási szándékomat ez egy kicsit sem csökkentené, de megpillantom a páncélom darabjait is. Az agyvizem erre teljesen felforr, nem elég ennek a démoni fajzatnak, hogy az életembe mászott, de még a nehezen kiharcolt páncélomat is megszentségteleníti. Hát ez több a sokknál. A szemet gyorsan körbejáratom, valamilyen harci eszköz reményében, csak ne puszta kézzel rohanjak neki. Ha találok akár egy fadarabot, törött sörösüveget, vascsövet, vagy bármit, akkor azt erősen a kezembe fogva megrohamozom a fickót.
Inam szakadtából rohanok felé, és lassítás nélkül nekiugrok. Ha találtam fegyvert, akkor előbb azzal próbálok lesújtani, ha nincs akkor csak a karjaimat előre tartva, próbálok a mellkasa tájékára érkezni. Ha sikerült levinni a földre, mivel nem vagyok túl jó a pusztakezes harcban, ezért csak ott csépelem, ahol tudom. Ha van fegyverem akkor megpróbálom gyorsan lezárni ezt a kis kalandot, és torokra, vagy szívbe próbálom döfni, attól függően mit látok eredményesebbnek.

Tárgy: Re: A vidámpark Vas. Május 22, 2011 12:01 pm

Sam nem lát a nőtől reakciót egészen a találkozás pillanatáig, ahogy hirtelen rá emeli az arcát és a térde a két alsó kacsó közé jut. Azt megragadja, majd a két felső oszt ki egy-egy horgot. Majd meglöki a nőt a négy karú, hogy egy kis távolság legyen köztük, majd ismét össze-vissza kezd vizslatni.

Ems felé megindul a földről a vörös lény, először négy lábon, majd gyorsít és egyre inkább látszik így humanoidnak, ahogy fel emelkedik.
- Meglátjuk! - Válaszol a kérdésedre, ahogy mögéd lép, ráfog a csuklódra, és a kezed kezdi vezetni.
- Fókusz a vörire! - Mondja, majd mikor végez a mozdulattal a jobb kezed előre tartja, míg a bal a tested mellett felfelé nyúlik ki.Érzel magadban valami áramlást, valami különös energiát, de szavakban meghatározni ezt nehéz lenne.

Fegyver híjján, a kihalt parban egy démonnak rontasz, ő csak kivár, míg mielőtt lesújtanál a mellére lekever neked egy nyitott tenyereset és azzal megpördülsz, irányod a föld felé mutat. Az alak hirtelen nem mitat kiuta, de perifériából látod, ahogy lepattan a pultról.

Tárgy: Re: A vidámpark Vas. Május 22, 2011 10:18 pm

Szemeim előtt testet ölt egy vörös szellemanyagból álló lény. Legalábbis én így vélem. Aztán persze kérdéses, hogy valójában mi közelít felém. Minden esetre a mentorom idézte meg az alakot, így nem tartok tőle - annyira.
Hagyom, hadd rángassa a kezem valamilyen meghatározott mozdulatsort idézve. Mikor már épp kezdenék beleunni az egészbe, furcsa bizsergés szalad végig minden porcikámban. Meglepetten pislantok egyet, és a hatalomtól mámoros arccal rábámulók a vörös lényre.
Ahogy mesterem kérte, megpróbálom ráirányítani minden figyelmem. Koncentrálok, amennyire csak tudok, és igyekszem megfelelni tanítóm elvárásainak. A mozdulatsor mintha segítene ennek a furcsa energiának az irányításában. Nem tudom, hogyan vagy miként, de bízom benne, hogy működni fog.
Egy pillanatra megtorpanok, és habozok egy kicsit. Az energiát ügyetlenül megpróbálom megragadni, de nem megy valami túlzottan, de én nem ezért álltam meg egy minutumra.
- Varázsolok?! - kérdezem ijedten, de eléggé halkan ahhoz, hogy ő alig hallja. Álmodni se mertem volna, hogy az én testem képes lehetne bármi ilyesmire. Persze, ha működik a dolog. Ha nem sikerül semmit se kipréselnem magamból, akkor meg totál idiótának érzem magam, de azért tovább küzdök.

Tárgy: Re: A vidámpark Hétf. Május 23, 2011 10:42 am

Csak egy hajszál hiányzott, hogy kitapossam a belét. A következőt nem fogom elhibázni. Tudtam én, hogy az a 4 kéz még gondot okoz. Néhány szempillantásnyi ideig kifújom magam, és újabb próbát teszek arra, hogy végezzek vele. Nem tudom mi az ami annyira érdekes, hogy állandóan ide-oda nézelődik, viszont nem is érdekel. Majd megtanulja most, hogy nem mással kéne törődnie, hanem velem. A távolságot rövidítve felszökkenek, de most ökölbe szorított kézzel készülök lecsapni áldozatom torkára. Egy jól irányzott ütés, amibe az ugrás miatt egész testsúlyom egyetlen pontba összpontosul, megtanítja a szépséget, nem érdemes engem megijeszteni. Próbálom eltalálni a torkát, de tanulva az előző esetből b terv is lapul a zsebembe. Ne adja a jó isten -hisz az imént alkut kötöttem vele - hogy mellé mennyen a támadás, ám ha még is... esetleg megint elkapna, vagy kigurulna alólam, a lábammal egy legyintést teszek arra a testrészére, amit épp elérek az adott helyzetben.
Kicsit kezd terhemre lenni a dolog, mert nem szeretném elszalasztani a két pojácát akiket kinéztem magamnak. Mihamarabb pontot szeretnék tenni most már ennek a párharcnak a végére, és beszélni a góréval, hogy még is mi a franc volt ez a négyszemű, négy kezű liba. Lehet benne van a keze a dologban. Azt is kinézem belőle, ez valami felajzott egykori ex, aki azt hiszi Mammon meg köztem van valami, és most feljött a pokolból. Bár akkor fordítana rám kevéskével több figyelmet, nem pedig a fene tudja mit kémlelne.