A vidámpark

Egy győzedelmes mosoly, mikor a halandó behódol akaratom előtt, és teszi azt amire utasítom. Biztos távolból, olyan 10-12 méterről követem és figyelem az útját, hogy majd a kellő pillanatban, cselekedni tudjak. De addig is osztott figyelemmel lépek ki az eddigi eldugott sátor takarása mögül, és próbálok a tömegbe olvadni, na meg kideríteni mi is volt a fegyverdörrenés hátterében. Bár annyira nem izgat, de ameddig a halandó nem jut el a céljáig, valamivel lefoglalnám magam. Persze csak a látszat kedvéért, mert fél szemem végig a manipuláltamon van, és követem őt bármerre is megy, nem éppen feltűnően.

Ahogy a dörrenés helyszínére érek, egy szűkös három főből álló társaságot pillantok meg, akik egy férfit állnak körül. A pasas a földön fekszik és látszólag a lábát fájlalja. Az agytekervényeim rögtön bekapcsolnak, és gondolkozni kezdek, hogy mi történhetett. Baleset, vagy valaki túl lőtt a célon? Ahogy közelebb érek, hogy szemügyre vegyem az embereket, megpillantom a kollégáimat, akik a férfit, aki nem mellesleg a parkőr, és egy gyanús alakot fognak közre. Az egyik rendőr a telefonért nyúl, a másik viszont menti, ami menthető. A gyanús alakkal együtt. Mi a jó fenefolyik itt?
- Mi történt? - kérdezem, és már reflexből kapom elő a jelvényem, hogy igazoljam magam, majd várom a magyarázatot a kialakult helyzetre.

A távolságot tartom magam és a halandó között, és bár a fegyverdörrenés okát, és miértjét... na meg eredményét nem igen látom, ennek ellenére nem keresem a kérdéseimre a választ mindenképpen. Fontosabb, hogy a féreg elvégezze a munkáját. Már ha sikerül az eredeti terv. Ha nem, a második elképzeléssel is beérjem. A lényeg, hogy sikerüljön tisztes polgárnak feltűnnöm. Gondolati úton utasítom a kutyát, hogy rejtse el a kést, és ne kerüljön a fürkésző szemek elé, arcát, pedig takarja valahogy. Kabátja gallérjával, esetleg sapkával, vagy hasonló megoldást válasszon. Ha semmi ilyen nem áll módjában, egyszerűen csak fordítsa úgy a fejét, hogy ne manipulált tekintetével szembesüljön az, ki rá néz. Én magam teljesen higgadt és nyugodt módon követem őt, nem törődve az előttünk lévő társalgó egyénekkel.

Aura Rewards:

[már majdnem bejutottam erre fel meg megállít ez az izé....fujj.....most mit eszeljek ki???......talán visszamegyek a társamhoz mindig nála szokott lenni a bicska amit a feletese adott....mindenkinek azt villogtatja......szinte kész csoda hogy nem nőtt hozzá....remélem most is elhozta.......]
-Ohh...elnézést...nem tudtam....köszönöm...[mosolygok rá a biztomsági őrre....de igazából eltörném a nyakát mintsem rá mosoyogjak...]
[nincs más hátra megkeresem a párttársam...]

Aura Rewards:

[milyen kedves ez a kis rendőr...fujj....na megkeresem azt az ütődöttet.....vajon hol lehet??...áhh...tényleg...ott van fennt ...hol máshol??....]
[na mihazsna bramok engegyetek fel....fujj..sok ostoba pórnép....miközben átlépek mindenkin akin csak lehet....meglátom a cirkusz igazi arcát...a sök röhögcsélő emberkét...a családokat akik nem tudják hovavinnni már a gyereket ezért elhozták egy ilyen helyre....mindenki jóizűen kacarászik...miközben tudják bármelyik percbe lelőhetik őket...mivel a közbiztonság nem igazán....jó...]
[odaértem társamhoz...]
-Figyelj bocsi az az igazság hogy vészhelyzetről van szó....oda tudnád adni a bicsládat...egy perc és visszahozom..gyorsan kérlek...
[néztem rá ijedt szemekkel mintha tényleg nagy gond lenne...]

A cirkuszba bejutni nem okoz gondot. De túlságosan tömve van, és mindenhol rendőrök. Minőú balszerencse, hogy nagyobb horderejű megmozdulást nem tudok végbe vinni. Az öltözők is kellően védve vannak, és egy ilyen halandó féreg nem fog tudni átjutni gátakon. Némi gondolkodás után döntök úgy, hogy a Garysonok helyett egy a helységben elkülönültebb őrszem lesz az áldozat. Egy olyan rendőr, aki nincs annyira szem előtt és könnyen meg lehet közelíteni. A többihez képest... Én magam helyet foglalok, és utasítom a szolgát, hogy pár perc múlva szúrja le a biztosúrt. Ha megöli, ha megsebesíti, egyik sem izgat túlzottan, a lényeg, hogy amint megtörténik a támadás, én azonnal közbelépek, és a földre küldöm a közellenséget. Nem akarom elvenni az életét, csak hatástalanítani, és ebben nem csak fizikai erőmet de a köztünk lévő kapcsolatot is bele teszem, hogy megadásra sarkaljam.

Népes társaság gyűlt már össze az áldozat körül. Egy másik alak már leadta a sérült adatait, és a mentők már úton vannak. A másik rendőr rákérdez a történtekre, majd hallom, hogy nagyjából az, amit már eddig is tudtunk. Ezzel nem sokat haladtunk. Amint a tanú leírja, hogy hogyan nézett ki a az elkövető. Az egyik rendőr a rádiójáért nyúl, beszól a központba, hogy a tettest megtalálják, addig engem ott hagy a sérülttel és a tanúval, majd egy másik rendőrnek szól oda, hogy nézze meg a másik elkövetőt, mert úgy néz ki eszméleténél van. Leakasztom a bilincsem az övemről, majd rögtön a félig eszméletlen csuklójára kattintom, csak a biztonság kedvéért.

//Off: Elnézést a késésért. Végjáték következik.//

A zene elindul, úgy néz ki, hogy az est a fénypontjához érkezett. Ahhoz a pillanathoz, amire mindenki várt. Felhangoznak a bohócok trombitái, a tetőszerkezeten lévő lámpák célba veszik a magasban lévő Graysonokat. Hogy jutottak fel oda észrevétlenül? Fogalmazódik meg mindenkiben a válasz, de nem sokáig foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
A hangos bemondó megszólal.
- Amit mindenki várt! Akikre ország, világ szegezi tekintetét. A Repülő Grayson-ok!!! - Kiállt a porond mester, mire minden reflektorfény reájuk szegeződik, ezzel az egész cirkuszt sötétség fogadja.



El is kezdődik a produkció, nem várat magára sokáig, máris lélegzet visszafojtva figyeli mindenki a híres tornászok mutatványait.
Ez idő alatt Mammon nem tétlenkedik, kiszúr magának egy rendőrt a tömegben, egy húsosabb fajtát, ki jobb szereti a fánkokat, mint az ügyek lezárásának gyors tempóját. A fiú készen áll, fúródik a tömegben, hogy elérje célpontját, jobb lesz neked is sietned.
Aura eközben megszerzi párttársa bicskáját, bár az nem érti mire is kell neki, de nem úgy ismerte meg őt, hogy bármi bajt okozna. Látszólag még csak nem is igen érdekli a dolog, csupán az előadásra próbál koncentrálni. Ha már elrángatták ide, megpróbálja kihozni a dologból a legjobbat.
Faun rájött, hogy nagy baj lehet abból, ha tanúként beszólítják, pláne, hogy a két drogos elmondaná az igazat. Elmormolja a varázsszót, és aktiválja cigijének mágiáját. A füst úgy terjed szét a helyszínelők, és a mentősök között, mintha tűz gyúlt volna, köhögve és krehácsolva kiáltoznak egymásnak, értetlenkedve, miközben próbálnak a másik irányba menekülni a fulladás veszélye elől.
Kevin is szemtanúja a történteknek, a füst az ő orrában is mély nyomokat hagy, kaparja a torkát, ahogyan az lejut a tüdejébe. Nikotin keveredve némi ismeretlen maró anyaggal.
Hallod társaid és a mentősök jajveszékelését, bár neked is menekülnöd kellene, főleg, hogy a tettest nem látod ebben a sűrű füstben.

Hirtelen valahonnan füst tör elő. Körbe nézek, de tüzet nem látok, és hamarosan semmit nem látok. A füst egyre sűrűbb lesz, és egyre kevésbé látok és az orromat, és a torkomat is valami idegen anyag "támadta meg", mert rettentően kapar és mar. Köhögök, és csak reménykedem, hogy a képességen nem jön elő, mert akkor nagyot bukok, és ha a többiek is meglátják vagy megérzik, biztos, hogy magyarázatot akarnak majd, és nagy valószínűséggel lemondhatok a jövőbeli terveimről, nem is beszélve a rendőrkapitányi rangról. Először megrázom a fejem, elhessegetem a gondolatokat belőle, majd lassan, a köhögéstől és a maró hatástól legyengülve megpróbálok valamerre kibotorkálni a füstből, remélve, hogy nem ütközöm senkivel, és nem bukok fel semmiben sem. Közben hallom, ahogy a kollégák és a mentősök is krahácsolnak a hirtelen jött füst adagtól. Mély, rekedtes hangon kiáltom el magam.
- Mi történt? Mindenki jól van? - akár válaszolnak akár nem, kifelé indulok a füstből, remélve, hogy elérem a határát - persze csak remélem, hogy van határa - és amint sikerül kiérnem, mélyet szippantok a friss levegőből, hogy rendesen átmossa az orrom és a tüdőm.

Aura Rewards:

[megvan a kés nos nincs mit tenni mint megteszem azt amit meglehet....ahogy hallom zűrzavarok vannak így az őr valószínűleg nem lesz ott......remélem ha ott lesz nos elvágom majd a torkát vagy ledöföm vagy valami a lényeg hogy hatásos legyen......ha megöltem meg majd elrejtem ott a kabinban....de most megyek az előbbi hely felé remélem nem lesz ott az őr...közben felfigyelek az atrakcióra melyet az ugrabugráló testvérek nyujatank....]

Köhécselve, de végül mindenki kiér a füstből. Ahogy kitisztul a látásom, az első, amit végig pásztázom, hogy mindenki megvan-e, és úgy tűnik, hogy igen. Ez jó hír. Senki nem tudja, hogy honnan jött a füst, és hogy miért, de egyelőre nem ez a legfőbb téma, mindenki szeretne újra levegőt venni, hogy megtöltse és átmossa a tüdejét. Ahogy nekem sikerül, megpillantom a korábban látott rendőröket, valamint a zűrös fickót, és épp a nagy sátor felé tartanak, ám a tanú menekül. Dilemma, és meghányom-vetem a dolgot, de végül mégis úgy döntök, hogy hagyom a rendőröket. Velük később is tudok találkozni, hisz egy helyen dolgozunk, és ha épp nincs komolyabb dolgom, utánuk tudok nézni alaposabban is. A tanú után vetem magam, és amilyen gyorsan csak tudok, futni kezdek, hogy nehogy meglépjen előlem. Ha sikerül a közelébe érnem, egy sportolókat meghazudtoló szereléssel próbálom meg a földre vinni.
- Miért akartál elmenekülni? - szegezem neki a kérdést, ha sikerült elkapni.

A tanúnak sikerül meglógnia előlem, és a fősátorhoz érve, az embertömeg olyan nagyra hízott, hogy képtelenség lenne megtalálni őt. Lassítok és sétálva haladok egyre beljebb, óvatosan és tisztességesen félre tologatva az utamba kerülő embereket.
- Remek. - szűröm ki a fogaim között csak úgy a levegőbe, potenciális címzettje nincs ennek az egy szónak. Egyre beljebb sikerül jutnom, amikor hirtelen lövések hangja szakítja félbe a műsort, és zengi be az egész sátrat. Az ember tömeg rögtön megindul kifelé a sátorból, mintha kötelező lenne, ahogy felismerik a pisztoly lövés jellegzetes hangját. Érthető, hogy senki nem akar a következő lenni, de a pánik eluralkodik, és valószínű, hogy több áldozat is lesz, akiket halálra taposnak majd a kitolakodók. A rádión hamarosan hallom a diszpécser és a többi rendőr hangját, miszerint gyilkosság történt, és a Grayson családot lelőtték. Előveszem a szerkezetet, lenyomom a gombot, majd beleszólok - eközben haladok a sátorban.
- Itt Kevin Chase, a fősátorban vagyok. Két lövést lehetett hallani, a helyszínre megyek. - jelentem, majd kiszúrok egy férfit, akit korábban láttam a kapunál randalírozni, majd akit a rendőr kollégáim bekísértek egy sátorba. Épp a fegyverét teszi el, ami rögtön leleplezi őt számomra.
- Kevin Chase, üldözőbe vettem a gyanúsítottat. A fősátorból halad kifelé. Kb. 180 magas 35-40 év közötti, hosszú barna hajú fehér férfi, fehér pólóban, barna kabátban és farmerban. Nem mehet ki a cirkusz területéről senki! Ismétlem senki! - fejezem be, majd megszaporázom a lépteimet, hogy utolérjem a fickót. A Grayson-oknál már láttam pár másik rendőrt és a mentők is úton vannak, így rám ott nincs szükség, ellenben a legjobb lesz, ha elkapom a férfit. Ahogy lehetségessé válik futásnak eredek, és megpróbálok a nyomába érni, a fegyverem végig a kezemben tartom, ha netalántán rám lőne, tudjam viszonozni a tüzet. Ha valamennyire elül a zaj, amit a menekülő és pánikoló tömeg ad ki magából, rákiáltok a férfira.
- Megállni, rendőrség! Dobja el a fegyvert, kezeket tarkóra, és térdeljen le! - ha nem hallja, vagy nem foglalkozik vele, először jelentem, hogy melyik kijárat felé, vagy melyik irányba tart, majd figyelmeztető lövést adok le. Ha még erre sem lassít, vagy nem figyel fel, akkor kénytelen leszek drasztikusabb módszerhez folyamodni, és az nem mindig helyes, de jelen helyzetben elfogadható. Amennyire csak lehet, próbálom csökkenteni a távolságot, majd megállok, célzok és megpróbálom lábon lőni, remélve, hogy talál, és végre feladaj a menekülést.