A Robinson park

Aranyszem folytatja a feladat ismertetését. Van amiben nem értek vele egyet, de túl egyszerű lenne a dolog, ha valahol nem lennének ellentétek. A parkban lévő rendőrök nagy többségét ismerem, és tudom mikre képesek, ám ez most más. Most Méregcsók befolyása alatt állnak, és mint ilyen, képtelenség előre megjósolni bármit is velük kapcsolatban. Ahogy a nő hozzám ér, elveszek én is néhány fiolát az ellen anyagból, amit majd a bent lévőknek kell beadnunk. a feladat egyszerűnek tűnik, de koránt sem lesz az. Aranyszem három emberével akar behatolni a parkba Méregcsók ellen, de az már most tudom, hogy kevés lesz. A sokkolóval és a többi fegyver mellett magammal viszek még néhány gumilövedéket, ami tömegoszlatásra tökéletes, és most is nagy hasznát fogjuk venni, mégsem halálos kimenetelű. Arra pont elég, hogy amíg a földön elterül, az ellenszérumot a szervezetébe juttassuk.
- Számíthatsz rám, Aranyszem. - címeztem neki, de úgysem hallottam, és így leginkább egy bíztatás volt önmagamnak. A szérum hatását már éreztem is, ahogy felmegy bennem az adrenalin a közelgő csata okán, egyre jobban érzem, hogy meg kell nyomnom a megfelelő gombokat a karomon lévő szerkezeten, hogy bevethessem az erőt, amit egy gyökér dokitól kaptam, de végkifejletében jól sült el a dolog. Már csak a vezény szóra várok, hogy indulunk, és onnantól kezdve az elsődleges célom, hogy eljussak méregcsókig. Egy ampullát neki teszek félre az én készletemből, ez biztos, és ha bárki az utamba áll, a gumilövedék és később a Venom elintézi helyettem.
- Indulhatunk, fiúk? - néztem hátra a többi GYRE tagra, akik szintén csőre töltötték a gumilövedékeket.

Méregcsóktól kapott képességemet, máris használatba vettem csapdák építésére. Sok fát utasítottam arra, hogy a földhöz közeli gyökérzet végét nyújtsák ki a föld felé, ám csak kicsit, kb. 3-4 cm-re. Amint ezt megtették, Ezeket letakarva kész is volt egy típusú csapda, amint kifeszítek közelükbe valami hosszút, legyen az inda, kötél vagy ilyesmi, amit találok. E csapda úgy működik, hogyha valaki a kifeszített dologba megbotlik, akkor egyenesen beleesik a felfelé néző gyökerekbe, amiket kővel, kisé kihegyeztem. Ilyen típusú csapdából hetet csináltam. Ezután Tapmancshoz fordultam:
- Ássál légy szíves pár mélyebb gödröt egymástól nagy távolságra, és gyere hozzám, ha kész vagy! – utasítom.
Míg Tapmancs dolgozik, én állítottam a következő csapdát, ám ehhez már kell segítség, így elindultam keresni pár társat. Ha találtam legalább 5 erősebb embert, akkor ismét egy kötélszerűséget kezdtem keresni. Ha találtam, akkor már csak egy kidőlt fa hiányzik, amit nem nehéz találni, hisz a korhadt fák maguktól is kidőlnek. Ha ez is megvolt, akkor a fa két végén kötöm meg a kötelet, és a két kötelet egybe vezetem, és a találkozási pontnál összekötöttem. Ez után megpróbálom átdobni egy nagyon vastag át körül, hogy így fel lehessen emelni a levegőbe. Na amint megvolt munkába álltunk remélhetőleg a talált emberekkel, és nekiálltunk felhúzni a korhadt fát, ami már nem olyan nehéz, de még van súlya, és reménykedtem, hogy az ág nem szakad le a súly alatt. Miután már elég magasan volt egyszerűen úgy vezettem a kötelet, hogy kicsit a fát tartó emberek még tudják fogni valamennyit. Kis vezetgetés után, már rögzítettem a földtől alig picivel felljeb, úgy hogy legvégét egy törzshöz kötöztem, ám a csomót nem feszítettem meg szorosra, így ha valaki belebotlik a kötélbe, akkor a csomó kioldódik, és az áldozat fejére esik. HA a csomó megvolt, akkor az emberkéket utasítom, hogy szépen lassan engedjék el a kötelet, ha a csomó bírja akkor, mindenkit elküldök ,egy köszönéssel, és megyek is Tapmancs felé ,aki erre, már biztosan végzett pár gödörrel. Mikor végre megtalálom, a gödröket ismét a fákhoz fordulok segítségért, és ott lent is kinövesztik a gyökérzeteket végét. Persze álca is kell, éppen ezért néhány bokrot utasítottam arra, hogy levélzetűket terítsék szét és fedjék be a lyukat, és ha valaki belelép, akkor igazítsák úgy ismét a leveleket, hogy a lyukat fedjék be újra. Ezt megteszem az összes lyuknál, és ezután Tapmancsal az oldalamon megpróbálok üzenni Méregcsóknak, hogy sikerült néhány csapdát csinálni. Ennél többet sajnos nem tudok tenni, ám most már Tapmancs szaglására, és hallására voltam hagyatkozva.
- Szóljál, ha valaki közeledik a közelben! – miután Tapmancs erre koncentrál, megdicsérem.
Ezek után kénytelen voltam csak várni, és várni.

[hmm....érdekes érvek ...nem is tudom melyikre halgassak....erő vagy ész ész vagy erő??....hmm....ez a mr.bone elég egy agyatlan tipus....de ez teszi vaditóvá,....hahaha....]

-Nos fiúk.....mindegyikük ötlete lenyügőz de ne haragudjon meg rám ha Stalker ötlete eflé hajlok.....a rendőrők elintézésével csak saját magunkra hoznánk a bajt.....
Ha már felhozta a tervet mi az ötlete hogyan jussunk be??...az én tervem az hogy lopjunk el egy autót....a kordonnál nem lesz sok rendőr....az autót elindítjuk a pedálra egy nehéz sulyt teszünk s beleresztjük a kordonba...míg az autó odaér mi készenlétbe állnuk s mikor mindenki az autóra figyel és arra hogy hogyan is kerülhetett oda gyorsan beslisszolunk egy fa egy bokor mögé......gyorsnak kell lennünk....//megkérdezhetem mi társaim ereje?:O //

A támadás végre megindult. Miután mindenki kapott pár fiolányit az ellenszérumból, mindenki a maga módján tette el úgy, hogy később azt bármikor könnyen előszedhesse és használhassa, amikor úgy ítéli meg a helyzetet. Az imént motorral beszambázó nő neve Télkirálynő. Ismertem pár álarcos igazságosztót, mint például Batman, de neki legalább ütős neve van. A nő olyan hideget teremtett, hogy azt hittem beköszöntött a tél. A hőméséklet lehűlt, és némi pára keletkezett, ami elrejtett minket a kíváncsi szemek elől egy ideig. Ekkora Aranyszem maga áll előre, és megindította a támadást a park ellen. Aki volt már háborúban, na az pont ilyen csak az indokok és érdekek mások. Nem sokkal Aranyszem után jeleztem a csapatnak, hogy mindenre készüljenek fel, és legyenek fokozottan éberek. Ilyennel még nem volt dolgunk. Külön taktika megbeszélésének lehetősége nem állt fent kikémlelni, hogy mivel készülnek. Meg egyébként is, Méregcsók rögtön kiszagolta volna, hogy áruló van a csapatában. Hamarosan lövések dördültek el, majd a parkot egyre inkább elöntötték a lövések hangjai. A csata megkezdődött a városért, az emberekért, a rendért. Ki mit válaszott, és éppen hogy indult neki ennek a harcnak, de azzal mindenki tisztában volt, hogy lesz veszteség mindkét oldalon és fel kell készülnünk a legrosszabbra.

Kissé kezdtem ideges lenni, mivel lövések hallatszódnak a park déli része felől, ám én megpróbáltam megnyugodni kisebb- nagyobb sikerrel. Mikor már sikerült normálisra visszavinnem pulzusom, nagyon gyorsan bevonultam a házamba, és összpontosítottam, ám előbb utasítom Tapmancsot, hogy vigyázzon rám, míg ,,távol’’ vagyok, ám ha Méregcsók veszélybe kerül, ne várjon rám, hanem szaladjon megvédeni őt.
- Mutassátok magatokat elfelejtett emlékek! – mondom halkan, és mikor megjelenik előttem a sötétség, illetve a főpap képe, gyorsan hadarom – Mutassa meg nekem minden esetleges alagutat, titkos járatot, földalatti rejtekhelyet, ha van a Robinson parkban, és lehetőleg gyorsan!
A szerencsémre nem vette sértésnek a mondataimat, és rögtön el kezdett keresgélni. Ha talál, akkor amint végignéztem sietek Méregcsókhoz, ugyanis szeretném biztonságba juttatni. Ám míg a pap nem talál én feszülten várok, és reménykedek, hogy talál. Ha nem talál csalódottan elűzöm az emlékvisszanézést, és egyszerűen visszamegyek Méregcsók mellé.

//Oké akkor most én átveszem a kalandot. Remélhetőleg mind írtok, most Sárkány kimarad, mivel nem írt. Ha következő körben sem ír, akkor kiírom.

A harc elkezdődött, a csapatok összecsaptak, hogy megtörjék a másik csapatot. Csatakiáltások, és fegyverropogások törik meg az eddig békésnek tűnő parkot. Ahogy a harc feltüzel Kevin eljutott a kordonig és áttört, viszonylag észrevétlenül, de tudja, hogy ez nem sokáig fog így maradni több lövés is elhangzik a füle közelében, így tudod, hogy mind két oldaladon ellenség van, viszont nincs időd gondolkodni előre törsz hisz célod nem a csata vezetése, de méregcsókhoz akarsz jutni. A hideg ködben alig látsz valamit, és érzed, hogy minden lépés mintha fájdalmat okozna, mintha maga a fű harcolna ellened ami méregcsóknál nem lenne meglepő, viszont tudod nem tehetsz ellene sokat, így csak mész tovább, de el kell döntened, hogy merre tovább, mert bent már nem fog a védelmező köd figyelni a sorsodra.

(Karakterként igen.)
Ahogy belekezdtek a terv megbeszélésébe, és hozzáadod saját terved a többiekéhez, már hallhatjátok a távoli csatázás hangját. Mr. Bone feltekintett egy pár másodpercre, majd elvigyorodott.
-Nocsak valakik már elkezdték a bunyót, mi lenne ha csatlakoznánk?
-Ez lenne a mi alkalmunk, hogy bejussunk, ha várunk egy kicsit, biztos erősítést csoportosítanak át az egyik helyről a másikra, és akkor...
-Nem kell az okoskodás, csak törjünk be.
-Akkor már inkább menjünk a nő ötletével.-Mondta, miközben gyorsan körbe nézett a sikátorban.Oké az az autó jó lesz.-Mondta, miközben szép lassan oda lopakodott, közben szemét a park kerítésén tartotta.
-Cöh, ez így nem mókás.

Eközben te is hozzálátsz, hogy kutakodj az emlékeidben, és információt gyűjts, de öt percnyi böngészés után az egyetlen hasznos segítsék a parkon átfutó folyó csatorna rendszere ami a túláradás miatt lett kiépítve, bár meg kell hagyni, ha elbújásról van szó, lehet jó ötlet, hisz mégis csak egy kisebb labirintusról van szó, ugyanakkor nem tudhatod, hogy Méregcsóknak jó lenne-e ez a hely, hisz mégis csak az ostromlók felé kéne menni, hogy oda jussatok.

Nem totojáztam sokat, ugyanis ilyen helyzetekre képeztek ki engem és az osztagomat, de még az egész GYRE-t is. Annyi volt a küllönbség, hogy most nem egy bankba, vagy épületbe kellett behatolni, hanem a város legnagyobb parkjába. Az oltalmazó köddel, amit a nő eresztett ki, nem törődtem, úgy sem bírná az örökkévalóságig, ez biztos, így az elsődleges célom, hogy a park belseje felé haladva elérjem Méregcsókot, és egyszer s mindenkorra leszedáljam. Az esetlegesen érkező ellenfeleket a gumilövedékekkel próbálom harcképtelenné tenni, de akit lehet, inkább megkímélek ettől a humánus, de annál fájdalmasabb módszertől. Próbálok rejtve maradni, kihasználva a park adta lehetőségeket, és a fákat, bokrokat fedezéknek és relyteknek használom. Még nem használtam sokszor, de érzem, ahogy a Venom hatására lüktetni kezd a fejem, bár még nem aktiváltam a szert. A függőség szinte rögtön maga alá gyűr, de egyszer már túléltem vele, és utána is, akkor most is menni fog. Összeszedem magam, és folytatom tovább az utam a park belseje felé. Még nem jött el az ideje, hogy megnyomjam azt a bizonyos gombot. Még nem.

Mivel úgy látszik az ,,a'' terv, nem jön be, vagyis, hogy nincsen megfelelő kijárat, rá kell térnem ,,b'' tervemre, amit rögtönzésből találtam ki nemrégen. Azért a kis csatornát megemlítem Méregcsóknak, ám nem hiszem, hogy használná, ám minden lehetséges. A ,,b'' tervet rögvest be kell vetnem. Megkérem Méregcsókot, hogy húzódjon olyan barlangba, vagy több kijáratú épületbe, ahonnan könnyen ki lehet menekülni, ha arra kerülne sor. Remélhetőleg megtette, és ezután gyűjtök, pár Méregcsók által ,,fel fegyverzet'' embert, és együtt növények alá próbáljuk vonni Méregcsókrejtekhelyét, úgy, hogy azért ne legyen olyan feltűnő. Tapmancsot megkérem, hogy őrködjön, és ha valaki közelünkbe ér, akkor jelezzen. Remélhetőleg probléma nélkül képes leszek elrejteni Méregcsókot.

Lupin még karjait is széttárta a levegőben, úgy élvezte a repülést, vagy ugrást, nemtudta melyik, de élvezte. Ahogy fönt az égben agya kicsit megszédült a magaslati levegőtől, az aprónak látszó emberek millióit figyelte, s hatalmasnak érezte magát, majd hirtelen leértek a földre, egy ismerős parkba, s a holdfejű elvigyorodott.
Kedvenc jelenléte, egy apró lány kiben az álmok triumvirátusa döngeti örökké gigantikus melódiájukat, s ahogy közelebb értek, a holdfejű mélyen meghajolt a kráterben lévő ifjú hölgy előtt.

- Üdvözletem ismét leggyönyörűbb királynő! Örömömre szolgál hogy ismét találkozhatom kegyeddel. Had mutassam be hihetetlenül erős barátomat. Királynőm, kérem adja át nekünk azt a zöld valamit, ez nem elég méltó önhöz. Cserébe kaphat tőlem egy cukorka koronát a jogarja mellé.

Fogalma sem volt mi lehet az a tárgy, amit Airie szemel láthatóan cukornak vélt, legszívesebben ellopta volna, hogy tüzetesebben tanulmányozza, ám egyenlőre új barátja bizalmába akart férkőzni, s ehhez egy számára nem túl kedvező, ám jelenleg minden fél számára türhető modorban prédikált....