Utcák, sikátorok, közterületek

/Kedves mesélő, ha valamit én hibáztam volna el, kérlek PÜ-ben írd meg.   Ha nem én voltam, és ezt már megtetted valakinek, akkor nem szóltam. Bár van egy kedves jóember, aki mindig szól nekem, és ezért igazán szerencsésnek érzem magam. /

Mit pampog Batmenről ez a kölyök? Azt hiszi, hogy ismeri jól Batmant. Biztos csak egyszer találkoztak valamiért. Talán akkor is csak megmentették a visszafeleselő gyerek életét, és így úgy gondolja, hogy szövetségben vannak. Nem hinném, hogy Batman talán vele intellektuális beszélgetésbe folyamodott volna, mint velem /OFF: ezt majd megírom élményekbe, vagy valahol máshol, mert már kitaláltam egy nagyon ütős élményt/. Egy tízéves gyerek mit ért a mai világból? Semmit. Én is ilyen voltam tíz évesen, de mégis akkor már tudtam, hogy a világnak szüksége van hősökre, akik megszabadítanák őket a nyomortól... eszembe jutott az a szomorú néger kisfiú Afrikában, akit agresszív módon elhajtott a börtönben roskadó apám. Egy pillanatra kikapcsoltam, mint a rossz számítógép, de hamar visszatértem a valóságba, mikor a rendőr mondta, hogy bulizzunk.
- Maga csak foglalkozzon a gépekkel, addig én elcsípem a kölyköt, és megteszek mindent, amit tőlem telhet - mondtam, aztán egyből elindultam a sikátorból, szokásos módon falakon és tetőn akrobatikázva, amíg utol nem értem a kölyköt pillanatok alatt, akit majdnem kilapított a rendőr urunk által szétlőtt géphármas egyike. Elkaptam a karját, és ha ki akart volna szabadulni, nem engedtem.
- Állj meg, kölyök, hova sietsz? Most is majdnem itt hagytad a fogad. Ha nem akarsz meghalni, mindig nézz körül, mielőtt cselekszel. Segíteni akarsz? Akkor itt a lehetőség: segíts akkor nekem biztonságos helyre terelni pár civilt, és ellátni a sebesülteket. De előbb szedjük ki ebből a leszedett ócskavasból a gépvezetőt, ha van benne. Reméljük nem sérült meg annyira, hogy ne lehessen kivallatni.
Azzal átváltozott a kezeim fémkardokká, amik mintha egy gombnyomásra pattantak volna ki a pulcsim ujjaiból. Mivel sokáig gyakoroltam használatát, már erősebb és nagyobb fegyvert tudok fejleszteni vele. De még így is nem elég ahhoz, hogy segítségükkel kivájjam onnét az embert a kölyök segítségével. Százhatvanötös centimmel még így sem tudtam volna átférni, de vágtam némi utat, hogy bemászhasson a kölyök a férfiért. Ha megteszi, akkor segítek ezt az embert kicibálni. Ha nem, akkor kénytelen vagyok az ablaküveget kivágni, és onnan kihúzni.
Ha jól van valamennyire és beszélőképes, akkor megragadom a tarkójánál fogva magam elé húzom.
- Könnyítsd meg a dolgunkat és az esélyeidet a túléléshez, ha mindent bevallasz. Szóval mi okból támadtátok meg a várost, és ki áll ennek a hátterében? - Közben fenyegetően felvillantak a szemeim, bár nem ez, hanem a recsegő hangom volt az, ami hangsúlyozta szavaim komolyságát.
Ha nincs olyan állapotban sérülések miatt, hogy beszéljen, akkor intek a kölyöknek, hogy segítsen elhurcolni a rendőrökhöz.

A nagyobb energia nagyobb sérülést okozott, és sikerült átszakítanunk a gép burkolatát, ami végül feladta a küzdelmet és eldőlt, mint egy nagy krumplis zsák.
- Egy kiesett, kettő maradt. - hallottam a SCARAB hangját a fejemben, közben láttam, hogy a másik két robot szinte rögtön célba vesz és már nyitják is a sortüzet, hogy megtorolják, hogy duó lett a trióból. Hallani, ahogy a lent álló rendőrők ujjongásban törnek ki, ahogy látják a robot romot, és ez jó érzéssel tölt el engem is.
- Van esélyünk ellenük. Rá tudsz kapcsolódni a rendőrségi adókra? - kérdeztem a bogarat, miközben elkerültem egy újabb adag lövedéket, és próbáltam a másik két robotot a már üres terület felé húzni magammal.
- Már meg is van. De közben jobb, ha szólok, hogy befejeztem a szkennelést. A gépek leggyengébb pontja a lábak illesztésénél található. - közölte érzelemmentes hangon a bogár, közben elhúztam egy ház mellett, ahol majdnem elsodortam egy vörös sisakos alakot, közben pedig beleszóltam a "meghackelt" rádióba:
- A mérések szerint a lábak illesztése a gyenge pontjuk. Ha azt el tudják találni valamivel - mondjuk egy páncél ököllel - akkor leszedhetik őket. - nem tudom, hogy elhitték-e, hallgattak-e rám, egy újabb lövés áradat után támadt egy ötletem.
- Létre tudsz hozni nekem egy kábelkioldót, mágneses kampókkal? - tettem fel a kérdésem a bogárnak, aki egy válasz nélkül "szerelte" is fel a fegyvert a jobb karomra.
- Zsír! - elcikáztam két épület között, majd berántva minden lehetséges lékféket, megpróbáltam a robotok lába közelébe kerülni, majd kilőttem a kábelt, azzal a céllal, hogy összekötöm a lábaikat, hátha elborulnak, majd a bal kezemen lévő pengék segítségével átnyesem az illesztéseket, és leválasztom a fejet a lábról.

Megijedtem az előttem becsapódó géptől és kiáltok egyet. Miután a kapucnis illető megragadta a karom, ficánkolni kezdtem.
- Engedjen el!
Azonban, az illető beszélt hozzám egy pár mondatot, majd végül abbahagytam a ficánkolást és bólintottam.
- De, van nevem is: Penny.
Láttam, ahogy a kezei kardokká változnak át, ami szokatlan látvány volt nekem. Miután bejáratot vágott nekem, bemászok és elkezdtem kihúzni a pilótát.

Vash az egyik ház tetejéről figyeli az eseményeket. Nem igazán tudja mi tévő legyen. Látta, hogy három ismeretlen személy felvette a harcot a robotokkal. Mind a három furcsa volt: egy kapucnis alak, egy gyerek test alkatú valaki, és egy olyan csodabogár, akin az egyik pillanatról a másikra különböző fegyverek és eszközök lettek.
~ Érdekes egy trió. Mondjuk beszélek én hogy ki az érdekes? Úgy nézhetek ki mint valami bűnöző. Viszont ez a kis csapat leszedett egy robotot, úgy hogy tudnak valamit.~ gondolta magában az önbíráskodó,majd hirtelen a "csodabogár" repül el előtte, nyomában golyózáporral, amit Vash épp csak kitudott kerülni. A két robot az épület előtt halad el, és Sisak gondolkodás nélkül ráugrik a közelebb lévő tetejére.

A csata egyre furcsább fordulatokkal kecsegteti az önbíráskodókat, a legmeglepőbb a rendőrség együttműködése. Kevin üzenete sikeresen célba ért, s a rendőrök legjobb lövészei neki is álltak tüzellni, s még arra is figyeltek hogy segítőikben ne okozzanak kárt s ne akadályozzák őket. Sajnos a jóindulat nem egyenlő a sikerrel,  ám néhány lövedék az egyik gép lábának közelében csapódott be, leütve a külső páncélt olyannyira, hogy akár puszta kézzel is hozzá lehessen férni. Bár csak akkor ha valai van olyan őrült, hogy megpróbálja.
Vash ekkor ugrik az érintett robotra, s szinte rodeó táncot járva vele, próbálta " megszelídíteni" a masinát.
Kevin terve jó volt, viszont a célzással még vannak a gondok. Az eddig sértetlen droidot eltalálod, viszont a másik gép helyett az egyik háztömb erkéjének fém korlátjához csatolod hozzá, közel mozgáséptelenné téve ezzel. (Jó stapabíró szerezete lehet ha visszatart egy gépet) A pilóta kétségbeesésében őrülten tüzelni kezd minden nagyobb fegyverével, ám könnyedén kitérsz az útjukból. A rakéták elhúznak melletted, majd pár kilóméterrel arrébb egy hatalmas épületnek csapódnak, ahonnan hirtelen lángok csapnak fel. Nem látjátok pontosan hova zuhantak, ám mégis pontosan tudjátok mi van azon a helyen.
A star labor épülete lángokban állt, s bizony hősökre van szükség, hogy kimenekítsék a bennrekedteket. Ám először itt kell helyretenni a dolgokat.
Penny és Kapucnis összedolgozása sikeres volt. Ügyesen kihalászták a benragadt illetőt. Mikor meglátták meglepetten vették tudomásul hogy hölgynemű egyénnel van dolguk, ám Kapucnist ez nem tántorította el. Megragadta a hölgyet s kérdezte, ám annak tekintete fagyos volt s ajkait nem hagyta el szó. Percekig próbáljátok szóra bírni a legkülönfélébb módszerekel, hiába. Végül a rendőrök felé veszitek az irányt.Ugyan néhányan szúrósan néznek rátok, nem kedvelik túlzottan azokat, kik elveszi a munájukat, ám a legtöbben örömmel fogadtak. Ekkor látjátok meg a robbanásokat a távolban a Star labor felöl, s azonnal tudjátok mit kell tenni.

// Penny és Kapucnis, ti még eggyet írjatok íde, onnantól itt folytatjátok.
Kevin és Vash, nektek még van 2  "kis" dolgotok mielőtt elnéztek a Laborba. //

Szigorú tekintettel néztem rá a kislányra, amikor akadékoskodott, ám ez különösebben sem érdekelt igazán. Nagyobb gondunk is van annál, minthogy egy tízéves kölyökkel megvitassam azt, hogy miként szólítsam.
- Van titulusod is: zöldfülű kölyök. Most pedig tedd, amit mondtam. - Innentől már azon munkálkodtam, hogy a lyukat kitágítsam annyira a fémszörnyben, hogy a kölyök be tudhasson menni a pilótáért, akit sikeresen ki is tudtunk húzni.
Ám hiába beszéltem neki, magyaráztam el álláspontját, logikus következményekkel fenyegettem meg, kétszer megráztam az elmúlt, a némber egy szót sem szólt. Kitartó ez a picsus-macus, meg kell hagyni, de előbb vagy utóbb úgyis kénytelen lesz vallani - a rendőröknek. Nincs időnk kivallatós provedúrákat alkalmazni, miközben a fejünk felett még ott lövöldöznek a gépek és az ellenállók.
- Gyerünk, dobjuk ezt a szemetet a szeméttárolóba - intettem a kölyöknek, és a foglyot elhúztam a rendőrök felé. Értékelhetem, ha a kölyök segít elcipelni.
Mikor odaértünk, annak ellenére, hogy én még jelenleg körözhető szinten állok, megörültek a fogásunknak. A maradék talán két okból nem örül: egyrészt azt hiszik, hősködünk, másrészt meg talán felismertek engem az általam megdolgozott bűnözők tanúvallomásából.
- Orvost és valami profi kihallgatót kérnénk ehhez a jómadárhoz - szóltam a kapitány felé. - Megsérült, mikor leszedték a gépét, de egy szót se akar szólni a "kedves" pilótahölgy. - Aztán otthagytam nekik, bármit is mondanának.
Akkor egy robbanás morajára lettem figyelmes. Lehetőleg egy-két eltévedt rakéta becsapódott a legközelebbi laborba, a S.T.A.R.-ba. Félő, hogy ott rengeteg a sérült és a bajbajutott, akik most nem tudnak kijutni valamiért. Az is esedékes lehet, hogy-két komolyabb rosszfiú kihasználja az adott alkalmat, de ezt én nem láthatom előre. Csak belegondoltam, hogy mi van, ha... és mi van, ha igen? Majd minden kiderül, ha elindulok azonnal.
- Kölyök! Te itt maradsz a rendőrökkel, megértetted? Inkább nekik segíts a mentőakciókban, ez a labori dolog túl veszélyes egy tíz évesnek. Rendőr urak, ne engedjék el a gyereket, mert már majdnem kétszer is otthagyta a fogát meggondolatlansága és figyelmetlensége miatt.
Azzal rögtön elindultam, az utamat úgy rövidítettem meg, hogy felmásztam akrobatikus módon a háztetőre, és ott ugráltam el odáig.

/Userileg tisztában vagyok vele, hogy Penny úgysem fog hallgatni Kapucnisra, úgyhogy tökmindegy, ezek a játékbeli szavak csak a poszt kiegészítésére volt. /

A szigorú tekintete a Kapucnisnak nem hatott meg. Az ellenszenves és lenéző viselkedésével csak az éri el, hogy egyre jobban egy durva alaknak nézzem. Ránézek és odamondom neki a véleményemet kérdés formájában.
- Maga mindenkivel ilyen durva és lenéző?...
Néztem egy kis darabig, ahogy a pilótát vallatja, aztán mondta, hogy dobjuk ki a nőt a konténerbe.
- Ő egy személy, nem egy tárgy...
Azt hiszem a segítségemet akarta a Kapucnis a pilóta cipelésében, de nem segítettem neki, akár akarta, akár nem. Ha tényleg akarná a segítségemet, akkor egy kis jómodorért cserébe megkapja, mert eddig csak úgy beszélt velem, mintha olyan rossz lennék mint Joker és csak a baj van velem. Miután a nőt el"vittük" a rendőröknek, a Kapucnis kicsit beszélgetett velük. A robbanásra énis felkaptam a fejem és az irányába néztem. Miután a rendőrökre lettem bízva, észrevettem köztük azt a férfit, aki két éve az árvaházba vitt engem.
- Biztos fel fog ismerni és visszavisz. Márpedig én nem megyek vissza...

(Ra, szabad maradnom 1-2 maximum 3 reag erejéig még itt? Vagy menjek tovább?)

Vash minden erejét beveti, hogy a roboton rajta bírjon maradni. Ennek hála nem lát semmit abból, hogy a rendőrök, és a három önbíráskodó mit csinál.
~ Én barom! Kellett nekem gondolkodás nélküli rá ugrani ennek a rohadt robotra. Remélem a zsaruk és ez a három idegen ki okoskodik valamit. Így legalább ez a gép rám koncentrál, és arra, hogy megszabaduljon tőlem.~ gondolta magában Sisak, miközben erősen kitartott a robot tetején.

Folyamatosan figyelek a környezetre. Vagy én, vagy a bogár segítségével, aki folyamatosan szkenneli és érzékeli a körülöttünk lévő eseményeket. A kábel egyik vége egy házon lévő vasszerkezetre akadt rá. Bár nem így terveztem, de a gép mozgásképtelenné vált, ami legalább egy jó pont. Eleresztve a kábelt, a páncél minden része a régi, és mikor tüzelni kezd játszi könnyedséggel pörgök-forgok ki a lövedékek elől; hiába, mozgó célpontra nem könnyű lőni, és a célzó rendszerük is késhet valamennyit.
- Oké, csinálj valamit. Nem szeretnék megölni senkit, csak szedjük le ezt a gépet, aztán jöhet az utolsó. - üzentem a SCARAB-nak, aki pár pillanattal később, válasz nélkül, egy elektromos fegyvert épített fel.
- Ez kisüti minden rendszerüket - remélhetőleg - de az élő organizmusokra semmilyen hatást nem gyakorol. Legalábbis nem halálosat. - adja ki az utasításokat, majd már célozza is a koponya részt, hogy odalőve, leszedáljuk az elektromos rendszerét a gépnek.
- Baj van! Egy meggondolatlan piros maszkos alak rodeózik az egyik roboton és nem áll jól a szénája.
- Remek! Nem tudok két fele figyelni, ezt intézzük el, aztán jöhet Piroska és a Farkas. - egy pillanatra megállva előre tartottam a fegyveres karom, és elsütöttem az elektromos fegyvert.

Az elektromos fegyver süvítve hasítja a levegőt, s telibe kapja a gépet, amin pár másodperc alatt végigfut az áram, majd kisütve csuklik össze, mit ama híres filmtrilógia első részében a kis kuka alakú robot, mikor lesokkolják a csuklyás bennszülöttek.
A gép hangos recsegéssel dőlt el, szerencsére senki nem volta közelében, hogy rájuk zuhanhasson. Néhány rendőr azonnal oda is sietett, hogy lefegyverezzék a "sofőrt"
Az utolsó gépen Sisak rodeó harcot vív, miközben észreveszi, hogy a gép egyik lába kilazult. Annak eltüntetése segíthet földre kényszerítenie a gépet.
Penny közben látja, hogy a rendőrök lassan beszállnak a kocsiba, láthatólag a céljuk az előbbi robbanások helyszíne. Rengeteg sebesült lehet a Labornál érdemes lehet körülnézni arra.

A koponya alakú robot kiégett, és füstölve kicsúszott a lába alól a talaj, majd a rendőrök jöttek, és rendre kiszedték a gépből a benne ülő kezelő személyzetet, és azon nyomban kattant a bilincs a csuklójukon.
- Szívesen. - szóltam oda, kissé ironikusan, majd az utolsó robot felé fordultam, és a vörös sisakos alak még mindig rodeózott rajta.
- Nem hiszem el! Nincs erre senki, aki tudna valamit is kezdeni magával?
- Nem tudom, pontosan hogyan is érted ezt, de azt javaslom intézzük el azt is, mert a végén a piros fejű ember meg fog halni. - nagyot sóhajtottam, és rögtön kilőttem az illető felé.
- Nyiss egy rést a szám körül. - adtam ki gondolati úton a bogárnak a parancsot.
- Mit terve...
- Nyisd már! - a folytonos tudálékoskodása néha az agyamra ment. Viszont hatásos volt a kirohanásom, mert rögtön éreztem a repülés közben "becsapódó" levegőt. Amint elég közel értem a robothoz rögtön célba vettem az ablakát, vagy legalábbis, ahol kilátnak a pilóták, és egy-egy savköpettel ajándékoztam meg őket.
- És ez még csak most jut eszedbe? - hallottam a bogarat, és most rajta volt a csalódottság sora, bár most kivételesen igaza volt. A sav lassan sisteregni kezdett a felületen, de látszott, hogy semmit nem ér, de legalább nem látnak, és nem tudnak lőni...legalábbis nem túl pontosan. Felreppentem és elkaptam a vörös sisakos illető grabancát, majd amíg az utca felé tettem egy kört, egy rögtönzött pengével megpróbáltam kivágni a gép lábát, remélve, hogy eldől, és onnantól nem fog tudni mozdulni. Egy kis billenés is esélyes, egy láb hiány megbontja a stabilitást. Ha sikerült, a vörössel leszállok a robot mellé a járdára, és a bogár eltünteti a fejem egészéről a páncélt, a többi viszont fent marad.
- Ez nem volt túl hatásos. Mit gondoltál, kifárasztod majd egy kis rodeóval? - kérdeztem a fickótól.

A rendőrkocsikra néztem és gyorsan kitaláltam, hogy a hátsó ülésen elbújva elvitetem magam a Laborig.
- Remélem sikerülni fog.
Odafutva az egyik kocsihoz, megfogom a kilincset és meghúzom hátha kinyílik. Remélhetőleg nincs zárva, mert ha igen, akkor sietnem kell, hogy az első ülések felől másszak hátra.

Vash ereje lassan már kezd elfogyni, hála a robot erőteljes mozgásának.
~ Hogy ez milyen rohadtul nem volt jó ötlet! De legalább így nem a tömegre figyel, ha tőlem akar megszabadulni. Hiába érzem a mozgásából, hogy az egyik lába már sérült, de nem tudok semmit se kezdeni. Ha ledobnék egy gránátot, akkor kijönnék az egyensúlyomból, és lezuhannék. Nincs más megoldás, mint kivárni, hogy valaki vagy valami segítsen.~ gondolta magában az önbíráskodó, miközben a várt segítség megérkezett, a csodabogár formájában. Nem elég, hogy a robotot sikerült ki billenteni egyensúlyából, de még Piros Sisak-ot is meg mentette.
- A hős nem gondolkodik, csak cselekszik. Nem volt hatásos? Érdekes, amíg velem volt lekötve, nem figyelt másra. Ne oktasson egy magad fajta csodabogár. De most nem ez a legmegfelelőbb idő, hogy meg mérettessünk. Te is az ártatlanokat véded, ahogy én is. Szóval vessünk véget ennek a káosznak.- szólt az önbíráskodó, a másik önbíráskodóhoz.

A gép a földre hull, újabb sikeres akció Kevin részéről, s a rendőrség bizony megjegyezte tetteid, s büszkék voltak arra, hogy egykor közéjük tartoztál. Vashal vívott szópárbajotok után, viszont ideje ténylegesen a baj felé fordítanotok orcátok, a S.T.A.R. labor csak rátok vár.
Penny eközben skeresen beászik az autóba ami el is indul. Most próbálj észrevétlen maradni, mert különben lehet visszavisznek az árvaházba.

Épségben értünk földet, a gép pedig összerogyott, mint a másik kettő ennek előtte. A piros sisakos alak nem hogy megköszönte volna, még neki állt feljebb.
- Elég lett volna egy "köszönöm" is. Most mentettem meg a nyomorult életed. A hős nem gondolkodik? - kérdezek vissza értetlenül. - Ha gondolkodtál volna, akkor körül nézel, vagy legalábbis végig a gépen, láthattad volna, hogy gyenge a lába már. Ehelyett ródeósat játszottál, mint egy kezdő, pupák.
- Hagyjuk itt, úgy is csak visszafogna minket. - hallottam a bogarat a fejemben.
- Ebbe most ne szólj bele! - rivalltam le. Már teljesen megszoktam, hogy ilyenkor teljesen idiótának néznek, de ezt az előnyömre tudom fordítani; jobbára. Alighogy befejeztem, meg sem vártam, hogy a pirosfejű alak reagáljon, megragadtam a karját, a bogár hátán kialakult egy turbina, és elrugaszkodtam, egyenesen a S.T.A.R. Labor felé, ahol látszólag a csetepaté zajlott.

Piros Sisaknak nem tetszett, hogy egy ismeretlen csodabogár oktatja ki. Nem tetszését ki mondta:
- Engem ne oktasson ki egy magadfajta "csodabogár"! Te csinálsz is valamit önerőből, vagy egy technológiára támaszkodsz? Jah, bocs, láttam hogy a második! Úgy hogy maradj csöndben.- szólt Sisak az arrogáns alakhoz. Vash épp hogy csak be bírta fejezni mondandóját, mikor ez az ismeretlen meg fogta, és a ruhája segítségével- amiből hirtelen egy turbina szerűség - elkezdtek a S.T.A.R. labor felé repülni, ahol úgy tűnt, nagy buli van.