Utcák, sikátorok, közterületek

- Persze, jól beszélsz, kiközösítenek mert nem ismernek, de ez nem baj, nem kell a nagy többség közé tartozni, a szürkeségbe beolvadni. És féljenek csak, az soha sem árt, ha valaki fél akkor manipulálható, és ha valaki manipulálható akkor bármire rávehető. -kicsi szünetet tartok, mintha töprengenék valamin, elmondjam-e vagy ne mondjam- Nos... ez így csak részben igaz, egy bohóc valóban élvezi amit csinál, de valójában sokkal precízebb egy kaszásnál, ugyanazt teszik mind a ketten, csak a bohóc a látszólagos őrület mögé bújik, ami nem kis előny.
Oldalra nézek egy elmenő autót figyelek, lehet-e veszélyes milyen gyorsan mehet a benne ülők felénk néznek-e és alapból mit keres itt. Végül úgy vélem nem okoz gondot.
- Nem, én nem, magányos farkas vagyok. Nincs közöm hozzájuk, igazból nincs közöm senkihez sem.
A mondat végébe ügyesen belejátszok egy kis magányt, de az csak színjáték, valójában nem társulnak hozzá érzelmek. Közben a hová is megyünk kérdést elengedem a fülem mellett.
- Már lassan egy éve vagyok így, mióta megöltem a szüleimet. És nem csoda, nem szeretem magam mutogatni. Egyedül dolgozom, a felszerelésem egyedi, ahogy a fegyverem és a lőszerem is. Nem hagyok nyomokat. Vigyázok.
Megállok és az egyik nagy toronyházra mutatok, egyes szinteken még mindig ég egy-egy lámpa, és bent mozognak emberek.
- Megjöttünk.

/Előzmény: Reménysugár Árvaház/

Igencsak gyorsnak kell lenned, ha Őr ként akarod a fiút követni, elvégre mire te még a Reménysugárban vagy, ő már talán két utcányival odébb, feltéve ha nem mész utána azonnal. A fiú futása olyan gyors, hogy benevezhetne a junior maratonra. Macskának megfelelő ügyességgel kerüli ki az embereket az utcán, szlalomozik közöttük. Végül a főútról befordul egy sikátorhoz hasonló utcába. Kellemetlen és barátságtalan helynek néz ki, tele szeméttel és furcsa szagokkal. Hamar kiér egy másik utcába, csupán rövidítés volt nagy megkönnyebbülésedre. Kiér egy parkhoz, majd itt lassít és mielőtt átmenne az úton, alaposan körbenéz, nem e jön valamilyen autó. Az út másik felé egy kedves arcú, szőkés-barna hajú lány áll, aki Darrenel lehet egyidős. A fiút figyeli bizonytalan, de kedves mosollyal.
Darren átszaladt az úton, mikor nem jött semmilyen autó, egyenesen a lány karjaiba. Úgy ölelték át egymást mint a világ legboldogabb szerelmes párja.
- Azt hittem már el se jössz! - mondta a lány, akiről már feltételező hogy Antonia. Darren megfogta a kezét és bocsánatkérő pillantással elindultak a parkba.
- Ne haragudj, de nem akartak elengedni. De utána Mr. Borcsok az igazgató azt mondta hogy mégis eljöhetek, hogy el tudjak tőled... búcsúzni - az utolsó szót igen halkan és szomorúan mondta ki. Antonia vigasztalóan rámosolygott, majd bementek a parkba sétálni.
Nincs szebb mint a gyermeki ártatlan szerelem...

/Tigra

Egy újabb éjszaka. Csendben mentem végig az úttesten. Jelenleg nincs semmi nagyobb ügyem, így úgy döntöttem, hogy érdemes járőrözni, már egy ideje nem csináltam. Ahogy az éjszaka ködében másztam háztetőről háztetőre nem sokára elértem a központot, a sikátorok erejét használva könnyen észrevétlen maradtam. Most már csak a mozgást kell figyelnem. Aktiváltam a szemüvegem, és elkezdtem mozgás után kutatni. Egy pár percig minden csendes volt. Hanem aztán észrevettem egy embert, és egy másikat aki éppen futott előle. Egy pár pillanatig eltartott amíg fókuszáltam, de addigra már el is dördült az első lövés ami lábon találta a a férfit, aki előre esett. Nem is haboztam tovább rögtön elrugaszkodtam a tetőről és egy akrobatikus mozdulattal a rabló elé kerültem. A meglepettség és félelem egyvelege megakadályozta, hogy egyből tüzet nyisson, így egy jól irányzott jobb horoggal a földre küldtem, és rögtön ki is ütöttem. Egy halvány mosollyal oda sétáltam és kiszedtem a fegyvert a kezéből.
-Na ezzel megvolnánk. Lássuk csak mi is van még nálad.-Mondtam miközben benyúltam a zsebébe és előhúztam két tárcát is amiket megnéztem magamnak a pisztoly még mindig a kezemben. Hanem hirtelen léptek zajára lettem figyelmes, szép lassan megfordultam.

/Cybergyík/

Miután a mai tárgyalás lezajlott, úgy döntök, járok egyet a városban, mert mindig is kíváncsi voltam Gotham arcára. Olyan vagyok, aki nem elégszik meg azzal, ha egyik oldalát látta, hanem én mindet akarom, hogy teljes képem legyen róla. Szóval sétálni indulok a központba. De szigorúan csak ott, mert nem akarok úgy járni, mint első ideérkezésemkor, mikor ellopták a kocsimat, engem pedig meglőttek.
Nézegetem a kirakatokat, az embereket. Próbálom leolvasni róluk, milyenek is lehetnek. Olyan borúlátóak-e, mint a város ege?
Lassan már nincsenek annyira sokan körülöttem. Talán egy kevésbé népszerű hely felé tartok? Mindegy, ahogy láttam a térképeken, a centrum fő útvonaláról nem térek le, és ennyi elég is.
Ahogy befordulok egyik sarkon, megpillantok egy jelenetet. Először meglepődök, aztán megijedek. Egy rablás? Ott fekszik egy fickó elterülve… szóval az előbb az egy lövés volt? Mert hát annak a másiknak a kezében fegyver van! És épp kizsebeli azt a szerencsétlent!
A szívverésem felgyorsul, és a táskámhoz kapok, hogy előhalásszam a mobilomat, de félúton megállok. Fura érzés fog el, olyan, ami már korábban is. Újra a jelentre fordítom a tekintetem a telcsim helyett. A tolvaj háttal van… csábító. Védtelen… visszasüllyesztem a mobilt a táskámba, és megindulok osonva a célpont felé. Érzem, ahogy lassan nem csak lelkileg vesz erőt rajtam a változás, hanem fizikailag is. Mindjárt ott vagyok…
…és akkor elkezd megfordulni a tolvaj. Ettől kicsit megijedek, és ha végbe is ment rajtam valami változás, az most visszaszívódik a megszeppenéstől.
Ha majd rám néz – gondolom, mert ha már nem sikerül háttal letámadni, akkor legyen szemtől szembe, ne félúton. Az olyan izé, nem szórakoztató… nem is tudom mi ebben a szórakoztató, de mégis az… újra önbizalom fog el és tovább megyek. Azt várom, hogy teljesen megforduljon. A pisztolyt tartó keze lesz az első, amit letámadok… a körmeim lassan már inkább karmokká válnak közben.

Ahogy a törzsem megfordult az első pillanatban egy kezet látok aztán egy hirtelen pillanatban érzem ahogy rákap a karomra. A hirtelen támadt meglepettségtől hátra ugrottam, és felkiáltottam.
-Szent Gaia!-Szökkent ki a számból a szó, miközben hátra lépkedtem és megláttam a furcsa kinézetű nőt. Persze a fegyver már a földön volt, én pedig szemtől szembe álltam vele a cyberszemüveg célkeresztje rámozdult a furcsa nőre, miközben védelmi pózt vettem fel.
-Huh... úgy tűnik az éjszaka ma érdekesebb lesz. Üdvözlet!-Mondtam viccelődve miközben farkam ide-oda mozgott, de közben nem engedtem le a védelmem miközben azt próbáltam kideríteni, hogy vajon miért támadott meg az a hölgy. Talán tettem valamit amivel felbosszantottam?

A nő egyből fel is szólított hogy dobjam el a tárcákat, de inkább csak eltettem. Egyből azt gondoltam, hogy a rabló társa lehet, és miután biztonságba helyeztem a tárgyakat felemeltem a kezem.
-Bocs, de ez nem fog megtörténni.-Mondtam egy mosollyal, mielőtt, megindultam volna felé, és egy gyors oldal rúgással indítva próbáltam harcképtelenné tenni a támadómat, igyekeztem gyorsan lerendezni hogy utána kihívhassam a mentőket az fickó elég veszélyeztetett állapotba kerülhet ha valaki nem segít neki.
-Mellesleg ha fel akarod adni akkor nyugodtan szóljál.-Mondtam neki miután az első támadásom végre hajtottam, és gyorsan vissza szökkentem védekező állásba a szemüvegem és reflexeim segítségével igyekeztem védelmemet erősíteni..

A rúgásom betalált de mintha csak megsimogattam volna a lábammal, alig mozdult el. Egy kissé furcsálltam tekintetbe véve, hogy egy normális ember ettől biztosan a fél méterre eső falig meg sem állna.~Hmm, akkor jól gondoltam hogy valami különös benne.~Futott végig az agyamon ahogy most már egy teljesen más kinézettel néztem szembe. Egy pár pillanatig csak néztem, ahogy a macska külsőt felvette, aztán nekem rontott. Elég gyors volt, de a reflexeimnek köszönhetően gyorsan félre pördültem az útjából, mielőtt megsebezhetett volna bár a ruhámba beleszakított.
-Ah... Kösz. Most vehetek egy újat. Tudod hogy milyen nehéz egy jó méretet találni ebből a fajtából?-Kérdeztem kissé viccelődve, miközben hátrébb léptem.~Na jó, most már tényleg le kéne rendezni ezt mielőtt az az ember ott elvérzik.~Hirtelen el kezdtem futni a macskanő irányába, majd megpróbáltam megütni, de nem ez volt a fő támadásom. Ha a rúgásomat ki tudta védeni, akkor ezt szinte bizonyossággal hárítja. Nem az ütés csak elterelés volt hogy ne a farkamra figyeljen, ami megcélozta a bokáját, egy gyors fordulattal rákötötte magát, majd ahogy vissza léptem egy erős rántással megpróbáltam a földre küldeni.

Egy pillanatig azt hittem sikerült, de aztán éreztem ahogy megrúgta a farkam, amire kissé felszisszentem. És a remegő farkam kilazult annyira, hogy kiszabadítsa a lábát. Gyorsan hátrébb tántorodtam, miközben felnéztem rá.
-Tudod, megkönnyítenéd mindkettőnk dolgát ha csak feladnád.-Nyögtem, miközben megpróbáltam gyorsan megragadni a lábait, hogy aztán egy erős nyögéssel felemeljem, és oldalra dobjam, reménykedve, hogy a sokktól megkábul eléggé, hogy lefogjam.~Be kell szereznem egy bilincset, így elég nehéz lesz ártalmatlanná tenni.~Gondoltam magamban egy sóhajjal, miközben hozzá láttam a tervem megvalósításához.

A támadásom nem volt hatásos mert a lány gyorsan átrendezte a súlypont helyzeteket, és ledöntött a lábaimról aminek következtében hátra estem. Viszont amikor belém akarja vájni a körmeit akkor talán kicsit meg fog lepődni hogy alig meg be egy centit, talán még annyit se. Erre kicsit felszisszenek, hisz mégis csak átütött a kemény pikkelyen és belevájta magát, de utána gyorsan átfordultam vele együtt a farkam segítségével, majd jó visszahajlítottam a fejem, majd mint egy kalapács lesújtottam az övére bár a kezeimmel kitámasztottam, nehogy a beton adja a másikat. Azért nem akartam betörni a fejét, az nem lenne túl hősies. Mondjuk maga a harc sem épp hősies, de ő kezdte. Miután megvolt a fejelés, utána megragadtam a csuklóját, és kirántottam egy nyögéssel.
-Tudod van egy találmány a földön. Úgy hívják körömcsipesz-Mondtam egy kis nyögéssel miközben megnéztem a sebeimet. A szemüvegem sajnos már nem működött rendesen azután a fejelés után, úgyhogy úgy döntöttem jobban teszem ha kikapcsolom.

Elkator letekintett a nőre, aki elkezdett visszaalakulni. Erről neki az a kentaur bika jutott eszébe. Kicsit még viccelődött is, de úgy tűnik, hogy nem fog harcolni tovább, amire kicsit elmosolyodtam. Szépen felálltam és a fél kába mondataira figyelmet sem vetve, ismét bekapcsoltam a szemüveget de ezúttal a kommunikációs részleghez tettem a kezem.
-911.-Mondtam majd egy pár másodperc múlva kapcsoltak is.-Jó napot, itt megint Anonymus kisegítő szolgálat. Hozzanak egy mentőt meg egy rendőr autót, amikor ráérnek... Csak egy lábsérülés de vérzik, a pisztolyt biztonságba helyeztem a szemetesben-Mondtam miközben felvettem a fegyvert, és bedobtam a legközelebbi a kukába a rendőrök majd úgyis megtalálják.-És van még egy furcsa nő is, aki megtámadott... Nem csak jöjjenek, nem tudom, hogy meddig tarthatom még itt őket.-Mondtam majd egy sóhajjal letettem, majd visszafordultam a nő felé.
-Ne mozdulj amíg nem érnek ide a rendőrök különben kénytelen leszek még egy sallert adni.-Mondtam kissé viccelődve de ugyanakkor figyelmeztetésként is.

A lány nem sokára kizökken a megdöbbenéséből és feltett egy kérdést, amire egy kissé felemeltem a szemöldököm. Egy pár pillanatig csak csendben figyeltem, aztán megropogtattam a nyakam.
-Nem, azért vagyok itt, hogy csökkentsem a számuk.-Mondtam majd egy pillanatnyi szünet után letekintettem a macskanőre és kérdőn tekintettem rá.
-Vááárjunk... Ugye nem azért támadtál meg mert...?-Egy pár pillanatig még csendben figyelte a lányt, mielőtt a felfedezés belecsapott a fejébe. Egy pár pillanatig csak csendben nézett maga elé, majd sóhajtott egyet és a kezeit a fejére tette.
-Oh, gyönyörű.-Nyögtem fel hangosan, miközben körbe mentem.-Ah... Jó.-Mondtam amit egy keserű nevetés követett, ami a helyzet hihetetlen tragikomikumára utalt.
-Legközelebb bemutatkozással kezdem... Hosszú szöveg, majd ha hazaértem akkor dolgozok a nyitó beszédemen.-Mondtam miközben oda sétáltam a nőhöz.
-Feltételezem, te nem vagy tolvaj.