Sulivan sziget - Utak, terek, sikátorok

A kutatásod eredményét felveszed, és szépen kihajtogatod. A papír már jó régi, igaz még a te korodat nem éri el. A kriksz-krakszok először semmit nem jelentenek, kell egy kis idő mire rájössz, hogy ez a házat ábrázolja, amiben vagy. Rajta van az emelet, a földszint, és egy hatalmas pince. Nem is pince inkább egy szerteágazó pincerendszer. Már előre borsódzik tőle a hátad, mit találhatsz egy ilyen ház alatt.
Négy hatalmas nagy helyiség van feltüntetve rajta. Egy borpince, egy mosodának tűnő, egy raktár, és egy ismeretlen funkciójú helyiség. Talán megtaláltad hol is a vámpírok fészke.

Újra lenn vagy a mocskos, koszos földszinten. A kilátás ugyanaz, de van egy kis gond. Mivel itt még nem néztél tüzetesen széjjel fogalmad sincs, mik lehetnek erre. A hallt már láttad, sőt a benne lévő lépcsőfeljáróval is megismerkedtél, de mást nem nagyon láttál.
A nagy probléma az, hogy nem tudod merre is lehetne a lejáró. Pedig ha már a térképen volt akkor biztos itt kell lenni valahol. A háziak sem a padlón keresztül mászkálhatnak. Vagy talán mégis?

Az alsó szint a legnagyobb, és legterjedelmesebb. Itt van a hall, két méretes lépcsővel, amiken lejöttél. Középen egy még nagyobb asztallal, legalábbis annak a romjaival. Ebből a szobából nyílik két helyiség. Az egyik egy konyha, ugyanolyan impozáns méretekkel. Benne egy ősrégi sütő, egy hűtőre emlékeztető gépezet, és egy étkező asztal, körülötte székekkel. A másik oldali helyi egy nappali lehet. Kandallóval, könyvespolccal, kényelmes fotelekkel, legalábbis a házhoz mérten. Minden minden romos, és törött, talán csak a kőből készült kandalló az, amin nem fogott az idő vasfoga. A por mindent beterít, még jó hogy nem vagy allergiás. A lejáratnak semmi nyomát nem találod, talán el van rejtve

Az isteni megérzéseid most is működnek. A kandalló először semmivel nem kecsegtet, de mégis valami nem stimmel vele. A díszek rajta, maga az elrendezés nem jó. Talán egy őrült kőműves alkotta, vagy valami célja volt az asszimmetriával. Az első szembetűnő dolog rajta, hogy alig található por rajta. Mintha sokat használnák, nem mint a többi tárgyat az épületben. Amikor megtalálod az az egy díszt, ami nem stimmel rajta, rájössz hogy nem jó helyen van. Kecses kacsóiddal megmozgatod, és nehezen de sikerül a jó helyre tolni, egy titkos sínen. A kőfaragványokkal díszített meleg adó hely lassan megmozdul, és kinyílik a fallal együtt. Egy titkos járatot fedve fel előtted. Lefele lépcső vezet, de a baj hogy semmilyen fényt adó, dolog nincs ami megkönnyíteni a lejutásod.

Fény gyúl a kezedben, és egy romos lépcsősort pillantasz meg magad előtt. Talán még rosszabb állapotban van, mint a legfelső emelet padlózat. A különös mégis az, hogy a falakat karomnyomok, és mélyedések szegélyezik. Mintha falmászó állatok masíroztak volna vég nélkül, de vérrel. A sasszemednek köszönhetően, észreveszed az emberi alvadt vér semmivel nem összetéveszthető színét. A falakon, lépcsőn, még a plafon is olyan. El sem tudod képzelni, hogy mi történhetett itt. A lépcső alját látod. Egyszerű döngölt padló, amin a fura nyomok folytatódnak.

Leérsz minden gond nélkül, igaz néhol éppen hogy csak nem szakad be alattad egy-egy lépcsőfok. De hát szerencsecsillag alatt születtél, így megúszod minden sérülés nélkül a tornászokat is megizzasztó mutatványt. Lent ahogy vártad, újra a vámpírok eledelét, és magukat a vámpírokat is látod. A főnökük kihívóan néz rád a helyiség közepén. A csatlósai, mint férgek vonaglanak, és sziszegnek a falak mellett az sötétben.
Úgy néz ki vártak rád, és úgy néz ki most be kell fejezned a csatát, ami félbemaradt. Igaz ez nem a te hibád volt, hanem a gyáva vámpír szaladt el. Most pedig fennhéjázó modorral szól hozzád.
- Csak le találtál te nő. Tudd meg innen még senki nem tért vissza élve, és ez lesz a te sorsod is. A múltkor megúsztad, mert... - Egy kicsit összezavarodik, vagy csak nem tud jó kifogást találni a menekülésére, de végül csak kiböki. Igaz nem túl meggyőzően. - nem volt felkészülve, de most meghalsz. - Ezzel kiereszti karmait, és megrohamoz téged. A csatlósok még mindig nem lépnek közbe, úgy néz ki ez párbaj lesz, és nem tömegverekedés.

A villám sisteregve csapódik a vámpírnak. Az pedig szörnyű sikollyal meggyullad, de még nem hal meg újra. A teste agonizálva remeg, és még pár bizonytalan lépést is megtesz feléd. Végül összeesik és nyöszörgő, szörcsögő hangok közepette adja ki magából, az utolsó túlvilági erejét. A lényből végül csak elszenesedett por, és hamu marad.
A többi vámpír az eddigi bujtogatás, és káromlásokat azonnal befejezik. Látták elpusztulni vezetőjüket, a gyönyörű démontól. A csend tapintható lesz közöttetek, nem mozdulnak, nem mernek mozdulni. Csak bámulnak rád és várják mit tartogat a sors számukra.

Minden erődet összeszeded, hogy a szűkölő állati falkával végezhess. Villám csap a házba, és a várt eredményt hozza. A lények sikolyai közepette, az épület először megroggyan, majd magába roskad az egész. Fülsértő recsegés közepette, összeomlik az egész. Ebből te csak annyit érzékelsz, hogy a plafon egyszer csak engedelmeskedik a gravitációnak, és a vámpírokkal egyetembe rád is omlik.
A túlélésedet csak a szerencsédnek, és a jó helyezkedésednek köszönheted. Az egyik tartó oszlop mellett álltál, és így megúsztad a palacsintává válást. A mennyezet, és a felette lévő két emelet a nyakadba szakadt. Hallod, ahogy a vámpírok szörnyű halált halnak a több tonna súly alatt, míg te az életedért imádkozva nézed, ahogy minden összeomlik.
Vége van mindennek, már semmi sem mozdul rajtad kívül. Az épület megsemmisült a te jóvoltodból, és a fejedre szakadt. Kicsit tudsz mozogni, és mikor körülnézel látod, hogy a törmelék mindent beterít. Éppen, hogy csak van annyi helyed, hogy nem zúzódtál össze, de kiutat nem látsz. Se fel, se előre, csak egy kis fénycsík jelzi, hogy a merre lehet a felszín. Még így is a kijutás lehetetlennek tűnik.

A férfi csak értetlenül néz rád. Még így ránézésre sem érti miről beszélsz, és a szemei guvadásából láthatod, hogy nagyon töri a fejét a jó válaszon. Végül csak feladja a kis halandó elméje a próbálkozást, és bevallja a nyilvánvalót.
- Nem tudom miről beszél úrnőm. Milyen vámpírok? Milyen terroristák? Végig itt álltam kint, míg bent volt. A házba egyszer csak megrogyott és az egész összeomlott. Egyből kiáltoztam, és a segítségére sietted, de akkor meg kigyulladt az egész kóceráj. Hála istennek a tűzoltóság hamar jött, és ki tudtuk menekíteni. - Az aggódás megjelenik a szemében. Talán félt, vagy csak a vágy, hogy szolgálhasson kerítette hatalmába. - Jól van úrnő? Tehetek önért valamit? - A kérdések egyszerűek a válaszok már koránt sem ennyire. Vajon mennyit lehet elárulni a bent történtekről, és mit kellene tenni most?

A férfi értetlensége az egekig szárnyal, azt sem tudja mit mondhatna neked. Végül az agya mintha fel is mondta volna a szolgálatot, és csak úgy engedné, hogy a száj csak úgy köpje a szavakat.
- Hát hogy ön bajban van... és magára szakadt a ház... meg hogy kigyulladt... és biztos benn fog égni... - A szavak szinte artikulálatlanul jönnek elő az odújukból, és csak a levegőben állnának össze. Kicsit érthetetlen még ilyen élettapasztalattal is, mint ami a hátad mögött van. Végül csak ki tudod silabizálni az értelmüket, még ha nem is teljesen értelmes.

A kérdez felelteket az egyik hatósági szerv szakítja félben. Egy mentős kíséretében jön a rendőr. Kezében papír, és míg munkatársa életjeleidet vizsgálgatja, méri a pulzusodat, és meggyőződik, hogy semmilyen súlyos bajod nem történt, elkezd hozzád beszélni. Így nem csak testileg, de szellemileg is le vagy foglalva.
- Hölgyem szerencséje van, hogy kijutott. Az épület már évek óta a lebontásra ítéltek között szerepelt, de úgy néz ki az önkormányzatnak elkerülte a figyelmét, vagy csak pénzük nem volt rá. Vagy így vagy úgy isteni szerencséje volt hogy túlélte. Ha az úr nem figyelmeztet minket... - A rendőr úgy néz ki nem tudja miért jöttél ide, és nem is érdekli. Őt csak az, hogy egy magas rangú személy a jóvoltából megmenekült, kielégíti. Hát igen ez Gotham City itt minden máshogy megy.

A "baleseted" egy szokványos rozoga ház összeomlásának könyvelték el, amiben egy véletlen folytán megsérült egy fontos politikus is. Az esemény jelentőségéből adódóan még az újságokba sem került be, és még az rendőrségi jelentésből is kihagyták a nevedet.
A besúgóid továbbra is állnak szolgálatodra mindenben, és remélik legközelebb több sikerrel járnak. A rövidke kalandod alkalmával egy nyomot találtál, de nem sikerült kiderítened, mire is utal az. A vámpírokról nem hallottál többet, és reméled nem is fogsz a jövőben sem.